buszút gabrovoból szokásos volt, fogjuk a fejünket, hogy ezért minek fizetüttünk. sőt, vertük a fejünket a falba, minek nem szálltunk le a buszról a központban és miért mentünk ki a pályaudvarra, ami a világ vége. városba visszaérve első feladat a szálláskeresés. hostelben gondolkodtunk, volt egy pár kiírva papírra. amíg elszaladtam térképért, Jucit leszólította néni, hogy kell-e 40-ért szoba+reggeli. nem kell. kell-e 35-ért? nem kell. 30-ért már kellett, óvárosban, tuti kilátással (kép) jantra folyó kanyarulatára, alagútra. időben egészen jól állunk, délután van, irány a carevec, a régi várdom (kép). délután van, dög meleg. azért kimentünk minden csücskére, fel a tetejére a templomba, ami egészen olyan, mint a dózsa györgy úti metrómegálló. környező fura sziklás hegyekkel, óvárossal alattunk, kis hidakkal igazán könnyen átérezni a középkori, vagy gyűrűk urás hangulatot.
estére alvás után hideg dinnyével készültünk. egyes program néptáncfesztivál, kettes a careveci fény- és hangjáték. egyesben az volt a jó, hogy mindenfelől jöttek, skótok, tajvaniak, koszóvói albánok, amerikaiak, brazilok, ilyesmi. kettes meg iszonyú állat. olyan kaliberű, mint itthon a tűzijáték, van az a hatalmas domb, tele romokkal és az egész - az egész - ki van világítva és váltakoznak a színek, lézer a tetején a templomból és harangok.
este-éjjel még találtunk egy hatalmas netcafét, vagy 50-60 géppel. fél-háromnegyed óra került 15 sztotinkába, cserébe tele van kis fekete bogarakkal. ezek amúgy mindenütt, de itt különösen.
másnapi program Arbanaszi, a közeli skanzen-falu. térképről valahogy nagyon lekeveredtünk, de aztán mégis találtunk egy táblát, hogy turistaúton emerre van. turistaútról is nagyon lekeveredtünk és iszonyat szenvedés volt a vége, vad terepen. törött szandálom nem is bírta. falu maga olyan, mint a firenze környéki villák összesűrűsödése. ember nem hinné el, hogy bulgáriában jár, annyira rendben van tartva, annyira élhető - hatalmas - házak (kép). persze az egész autentikus stílusban, nehogy azt hidd, hogy valamiféle lakópark. lefele, Tarnovoba vissza ismét gyalog indultunk, majd csak jön valami busz vagy kocsi és elvisznek. tíz perc, 20 perc, fél óra és egyetlen jármű sem jött, két öreget előztünk le gyalog. város előtt, utolsó kanyar mondta meg a tutit, fél út le van szakadva (kép).
este megtaláltuk a legjobb kajáldát, 600 grammos almasaláta 2-3 leváért és mindenféle összesült dolog, gusztán, olcsón, zagorkával. esti néptáncfesztiválon ülés előtt még felderítettünk egy új részt Tarnovoból, a legmagasabban fekvőt.
