ócska utazós

hahni reptértől nem messze megy el az út Frankfurt/Mainz és Trier között. Frankfurt annyira messze van, mint 120 kilométer, úgyhogy inkább Trier vagy Mainz volt a kérdéses. címből kiderül, hova vettek fel hamarább. sokáig semmi, aztán egyből három autó is megállt. ja, négyen voltunk, kettesével csoportosultunk.

a legöregebb német város egyszerű német város. vannak szép színes házak fa betétekkel és elegáns sétálóutca, normális (vö. nagykörút) boltokkal. nagy katedrális, kerengővel és csontváz kaszás szoborral, fekete porta nigra és római kori emlékek. bizarr ellentét Marx szülőháza és a szex shop, aminek kirakatában a megérthetetlen pata, amit kézen hordhatnak.
ekkor már az eső is eleredt, mosel folyót csak futtában láttuk. bevásárlás: tészta és valami szósz meg hús a vacsorához, literes forraltbornak való, és sör. franziskaner, ami csak 67 cent.

megázva, besötétedve már kénytelenek vagyunk kipengetni a 12 eurót a hazaútért. nem, mégsem! ab 5 personen csak 10 euró és épp ott áll mellettünk három amcsi csaj, hát rajta. a néni mégis 12-ért adta, hát miért? mert az csak öt főre vonatkozik. annyira makacs volt, hogy végül kaptunk öt jegyet 10-ért és kettőt 12-ért. cserébe hazáig német slágereket hallgathattunk a hetvenes évekből mulatós stílusban. felüdülés lesz franciaország.

850 fős német falu a dimbes-dombos Rajna-Pfalz tartományban, Hahn reptértől öt kilométerre (itt). van két temploma és egy zsinagógája. mindhárom a találó nevű Kirchgasséban, ugyanott ahol a

spar (paulaner búzasör 83 cent, gumicukor 5 cent darabja, milka tábla 59 cent), egy kisebb bankfiók és egy cipőbolt. lentebb a párhuzamos Neuer Weg egyik kereszteződésében áll középen a falu közösségi háza, a rendezvényterem csúnya szóval. tetején harang, még abból az időből, amikor így jelezték a tüzet. egészen hátul, a házak szélén kis sportcsarnok, ahol este kilenc körül karateedzés biztosan szokott lenni. két-három cigi-, egy rágóautómata, egy buszmegálló és egy vendégház tarkítja még a települést.

Carstent épp otthon találtuk mikor érkeztünk, ő volt a szállásadó, Sheila kutyával. hatalmas háza van és kis renault-ja. a végén már mi is teljesen belelkesültünk egy hosztellé való átalakítás ötletére. lehetne bicót béreltetni, amire abból kiindulva, hogy mennyire akartam volna, lenne kereslet. pont a falu határában megy el a régi római útvonal, ami Mainzot köti össze Trierrel. nem nagy szám, nem tér el szinte semmiben egy egyszerű földúttól, de mégis néhol ki van táblázva. aztán szokott még lenni klezmer koncert is nyaranta. ami végképp nem elhanyagolható, a legtöbb európai nagyváros elérhető két órán belül köszönhetően a ryanairnek.

hogy folyadékot korlátozva lehet felvinni - ami azért már nem is annyira új - egészen hasznos is tud lenni. gondolok azokra a repterekre, ahol már az ellenőrzéshez vezető sor elején van egy bácsi és kiteteti veled a táskádból a fel nem engedhető cuccot. lehetőleg asztalra és nem kukába. ilyenkor már az utas nem tud mit csinálni, vagy megeszi azonnal a tusfürdőt, vagy otthagyja (mert a nagycsomag ugye már be van csekkolva). leleményesebb repterekben járatosaknak csemege az ilyen hely. megkérdeztük a jófej néger ott álló bácsit hahnon, elvihetünk-e onnan dolgokat. i didn't see it. király, ingyen tusfürdő, sampon, puding, lekvárok.
hozzátartozik, hogy cserébe odafele két üveg erőspista bánta, ami ajándék lett volna.

igen, hazaértünk. beszámolók és képek folyamatosan.