egy hét görög világ, amiről később esetleg.
kora reggeli start helyett újra inkább kora délelőtti jön el. serres elől indulok és perszehogy szófia fele, annak ellenére, hogy a szkopjén keresztüli úton egészen biztosan nagyobb lenne a forgalom és kevesebb a kanyon. nagy meglepetésre első két fuvarom görög (aka nem bolgár), fiatal srác és idős bácsi visz 30-30 km-t. még bolgár határ előtt állok, amikor szófiai rendszám fékez, mondom magamban huhú, dobr den. oszt mikor beszállok kormány jobb oldalon, elől két fekete srác. hát ti se bolgárok vagytok. nigériai cseh útlevéllel, amit a határon sorból kiállítva, fél órás várakoztatással dícsérnek. annak ellenére, hogy nem bolgárok, kapok szendvicset, iszunk bozát és persze szófiáig visznek. hegyek között, sztruma mellett, megállással lassan érünk fel a fővárosba, így kényelmesre veszem és úgy döntök, megalszom itt. bevásárolni amúgyis akartam. réglátott ljulini lakás, domasna banica 200 forintért és miegymás.
reggel korán indulás. el ne felejtsem hitchwikibe beírni, mennyire hasznos a szófiai 111-es buszjárat, ami a körgyűrűn jár. már bejáratott lovas benzinkútról nő vesz fel, aki pirotba (szerbia már) megy az urához. almát kapok, meg beszélgetési lehetőséget bolgárul. határon megkér, hogy gyalog menjek át, mert nem oly rég elkaptak vmi stoppost, akinél heroin volt. nahát. ellenemre nincs, mert úgyis hamarabb átérek gyalog, mint ő kocsival. míg várok rá kezd csöppet aggasztó lenni, mennyire nincs forgalom. és pirotnál (határtól 30 km) be is bizonyosul: ha a telekocsis törököket nem számolom, akkor az út kihaltsága bőven ver jópár kubait. délelőtt érkezem és kora délután sikerül felkapni egy török kamionra. na, ő nem lesz egy maradandó élmény, egyetlen szót tudtam vele váltani, amikor kiesett a papucsa, mondtam nagy jövevényszavas tudásommal, hogy papucs. azért a belgrád előtti fizetőkapukig (majd 300 km) elvisz.
ez is már korábbról ismert hely - egy héttel ezelőtt is álltam itt csak épp másik irányba. pajtizó rendőrökkel, bíztató forgalommal és pizzásdobozra írt novi sad felirattal várom azt, aki megment a sötétségtől. nagyon reméltem egy legalább határig tartó fuvart és lőn. szerb nő, hannover irányába. bolgárral együtt a szerbem is sokat javult idén nyáron, így hiába tud valamennyit angolul, maradunk a szlávnál. és egész jól megy. kapok gyümölcsöt. indija határában megállunk fiával pajtizni, de csak úgy az autópálya leállósávjában. kap csomagot, amiben későn veszi észre, hogy van egy üveg rakija. azért késő, mert határon egy litert lehet átvinni és persze ez már nála megvan. megkérdez engem is, de mondom nálam is van egy üveg (persze igazából három üveg van nálam, de minek idegeskedni). határig vacilál, majd ott megkér, hogy dobjam már ki. PFFF.
pestre bezzeg az utolsó busz után 10 perccel érek. soroksár, fél12kor csodálatos. így esett meg a történet, hogy tovább tartott pestről hazajutni (újpestre), mint röszkéről pestre. azért az mégis menő, hogy a szófia-budapest táv sikerült háromból.