HTML

ócska utazós

egyetemista korszakom utazási élményeiről. röviden, hosszabban, ahogy alakul. képekkel feltétlenül, mert úgy igazán hiteles a stoppolós, vasutazós, gyaloglós sajtvadászat.

Címkék

2009 (1) 2010 (2) 2011 (1) 2012 (1) 2013 (1) agdam (2) albán (1) alcobaca (1) algarve (1) alghero (3) alitalia (1) alkán (1) amszterdam (3) angol (1) arab (3) arad (1) asilah (1) askeran (1) atlasz (1) auschwitz (1) ausztria (2) aveiro (2) azeri (3) b&b (1) bahcsiszeráj (1) balaton (2) balkán (32) baltimore (1) bantry (1) baracoa (2) barcelona (2) batalha (1) batumi (1) bécs (2) belgium (2) belgrád (6) belogradcsik (1) bergamo (1) berlin (8) bestof (7) bg06 (9) biarritz (2) bicikli (1) bitola (1) bled (1) bohinj (1) bolgár (26) bolotana (2) bőr (1) bordeaux (3) borovec (1) bosa (4) bosznia (1) braga (1) brassó (1) bréma (3) bringa (1) brno (1) bruges (1) brugge (1) brüsszel (2) budapest (3) bukarest (2) burgasz (2) busz (28) calka (1) camagüey (2) casa particular (5) chefchaouen (1) cienfuegos (2) civitavecchia (1) constanta (1) cork (2) cs (53) csehország (3) csop (1) dadivank (1) dán (5) dilijan (1) dorgali (1) dublin (1) duna (5) dupnica (1) easyjet (4) elba (1) ennis (1) erdély (1) esküvő (1) essaouira (3) essen (2) etara (1) evezés (1) evora (1) exchange (1) exit (2) falu (1) faro (5) fatima (1) fauna (1) fekete tenger (7) fes (2) fesztivál (5) figueira (1) firenze (2) fonyód (1) francia (18) frankfurt (1) gabrovo (1) galway (1) gandzasar (1) geres (1) gori (1) goris (1) görög (6) grúz (13) guantanamo (1) gucsa (1) guimaraes (2) haghpat (1) hahn (5) hajó (5) hamburg (4) hammam (1) hansa (2) határ (2) havanna (3) hc (25) hegy (12) helyek (1) hitchgathering (1) holland (3) hollandia (1) horvát (1) hostel (9) hotel (9) højskole (2) ile de ré (1) ilha deserta (1) iljicsovszk (1) imias (1) írország (5) jalta (1) jekatyerinburg (1) jereván (1) jugoszlávia (4) kaja (43) kalampaka (1) karabah (4) karabakh (4) kara dere (1) kassa (3) kastraki (1) katalán (1) kaukázus (19) kazbegi (1) keeken (1) kemping (5) képek (8) kevelaer (1) khor virap (1) kijev (3) kikötő (1) killaloe (1) kinsale (1) kocsma (9) kolostor (5) komp (6) koncert (9) koppenhága (2) krakkó (2) krím (1) kuba (14) laufersweiler (2) la rochelle (2) leiria (3) lemberg (2) lengyel (2) lisszabon (3) livorno (1) london (2) lucca (1) macedón (4) magánszállás (13) magyarország (9) malta (1) marokkó (9) marrakech (2) marsrutka (9) mediterrán (1) meknes (1) melnik (1) menedékház (3) mestia (2) meteora (1) metropolisz (1) mizen head (1) moher (1) montecatini (1) montenegró (1) múzeum (11) nagyváros (36) nantes (2) német (23) neszebár (2) noravank (1) norvég (1) nyköping (1) óceán (3) odessza (3) ohrid (1) olasz (13) olhao (2) orangeways (2) oristano (1) örmény (10) orosz (5) orsova (1) oslo (1) oświęcim‎ (1) oxelösund (1) oxford (1) párizs (9) pécs (1) piac (2) pinar (1) pinar del rio (3) pisa (1) plovdiv (1) porto (2) portugál (18) pozsony (10) prága (3) prilep (1) reptér (35) rila (3) róma (3) románia (6) rotterdam (1) russze (1) ryanair (14) rømø (1) sanahin (1) santa clara (2) santa lucia (1) santiago (2) santiago de cuba (1) sátor (10) sepsiszentgyörgy (1) sevan (1) shushi (2) sintra (1) sivatag (1) skandináv (4) skanzen (1) skavsta (1) skyeurope (1) spanyol (5) stepanakert (2) stepantsminda (1) sterling (1) stockholm (1) stopp (112) strand (2) svájc (1) svéd (2) szaloniki (3) szamokov (1) szarajevó (1) szardínia (8) szerb (8) szerbia (6) szevasztopol (1) sziget (2) szimferopol (1) szkopje (2) szlovákia (11) szlovénia (1) szófia (8) szozopol (1) sztálin (1) tangier (1) tarnovo (3) tarragona (1) tatev (1) tavira (1) taxi (5) tbiliszi (2) tek (2) telekocsi (1) telouet (2) temesvár (1) tenger (5) természet (1) terv (2) (2) török (2) törökország (2) toszkána (1) traben trarbach (1) trier (1) trinidad (1) túra (10) újmoldva (2) újvidék (2) ukrán (12) ungvár (2) ural (1) ushguli (1) utrecht (1) vama veche (1) vank (1) várna (2) velesz (1) videó (2) vidin (1) villamos (2) viñales (1) vinales (1) virgin atlantic (1) vonat (25) vueling (2) weeze (2) wifi (3) wizzair (8) zágráb (1) zene (4) zugdidi (1) Címkefelhő

3. - szerbia



2011.09.30. 23:06 pite e

serbia-flag.jpgöten álltunk ki szófiában stoppolni, amiből három csapat lett. m elfáradt, ő budapestig szeretett volna utazni. olyat sikerült neki, amire már nagyon sokszor nagyon vágytam: szófia-budapest stoppot szerezni. valami orosz srác rakja ki délután a gödöllői hévnél. marad tehát a két fiú-lány páros, ami jónak tűnik, ám mégis az jön be, amit már annyiszor tapasztaltam: dél-szerbiában valamiért sose megy könnyen a stopp. célunk gúcsa, az 51. éve megrendezett rézfúvós fesztivál.

első találkozásunk a határ mögött két kilométerrel, ahol felhajtanak a kamionok a vám után rendes útra. piszok meleg, tűz a nap, olvad a szirene. szemben van étterem, annak a kútjából locsolgatunk magunkra. v-gal megebédelünk, majd kibeszéljük magunkat a fél óra-óra múlva csatlakozó j-cs párossal és előbb utóbb jön egy kamion. török, perszehogy. azt mondja, beszél angolul, de valahogy mégsem sikerül igazán kommunikálni, pedig mi bedobunk mindent némettől a basic törökig. aztán megvillan a boldogság pillanata, mert egészen messzire elvisz, sőt vinne tovább is, de mi egy ponton lejövünk az autópályáról. kávé a világ legjobb autópályapihenős éttermében. hatalmas fa alatt az árnyasban, kockás terítő, török kávé, ami mellé vizet is hozz mellé a pincér. stopposok vagyunk-e, merre megyünk. gúcsa! óh, hát az csuda egy hely, hajrá gyerekek.

lesétálunk a pihenőhelytől az útig. fizetőkapu a kijáratnál, ami nagyszerű is lehetne, mégis ott várunk legalább egy órát. közben megjön újra másik páros, kávéznak ők is egyet aztán nekiindulnak az útnak gyalog. mi meg figyeljük az ablakmosó nénit, milyen trükkösen oson oda az épp fizető kocsikhoz. fuvar végre egy szerb teherautóroncs, mindenféle vas meg csavar van a fülkében, alig bírja a 60-at, de visz. krusevacnál nem működik az elkerülőút, ami nem jó, mert városba be, városból ki. városba be lestoppolunk egy busz, kifele bürekezünk. szilvázunk, sörözünk és végül buszt várunk. órák. utolsó pillanatban mikor épp megvettem a két üveg sört és megígértem, hogy visszahozom az üvegeket, megáll a piros kocsi.

friss házasok, tegnap volt az esküvő. nem tudnak messzire vinni, 20 kilométert maximum, de végtelenül kedvesek. sötétedik. elvisznek a városuk buszpályaudvarukra, telefonálnak értünk, csupaszív. mikor befut épp a busz, mi rohanunk oda, felkapunk rá, köszi-puszi. épp kifordul a járművünk az állomásról, mikor még a feleség leinti, hogy hé ha hó! tortát kapunk a lagziból. sms-ek, hogy mi már biztosan elérünk a célunk melleti csacsakra. kettes csapat szégyen szemre megelőzött minket, ám ők is elakadtak. nagy reuniun természetesen akkor következik be, mikor felszállnak a buszunkra és megesszük a tortát. csacsakból taxi gúcsára. dobrodosli pálinka a yugoból szóló regi zenés srácnál. szállás egész könnyen megy. sétálunk befele a városba, kezd központ jelleget ölteni, mikor jön egy srác, hogy kempinghely kell-e. kell. hátsó udvar, gyümölcsfák alatt, bogrács, kisház.

BALKAN294.JPG

BALKAN273.JPG

két éjszakát fesztiválozunk. az igazán nagy durranás hétvégén van, mi hétfőt és keddet töltünk a kisvárosban. már korábban hallottuk, hogy ez azért ausztria, mert azért jutott neki a világhírnévből. kicsit az. van helikopterleszálló, medence és rendes, épített stadion is. valahogy mégis jó az érzés, hogy az idesereglő tízezrek pénze egészen közvetlenül megy a helyi lakosokhoz.

mert a helyi lakosok nagyon kihasználják ám. láttunk félkész házat, még falak se voltak benne, de már ott áll a jelen pivos sörhűtő. vagy a cipősbolt, ami éjjelnappali kocsmává válik a hétre. vagy a már említett regizenés állomás, vagy a sátorhelyünk, vagy a, vagy a. legjobb a nagyszülő korú házaspár, aki éjjel kettőkor is árulja kartondobozra pakolva a járdán a házipálinkát. üvegpohárból! elég sűrű tehát a kereskedelmi egységek hálózata, hiszen a látogatók száma akkörül lehet, mint egy szigeten, annak ellenére, hogy az egész 2000 fős városka kisebb, mint az óbudai sziget. kellenek is a kocsmák, hisz ebből áll maga a fesztivál: 8-12 fős általában cigány rezesbandák járják az utcákat és leállnak egy-egy helyet, társaságnak zenélni. fújják, fújják, amíg nem jön egy másik, hangosabb, vagy egyszerűen meg nem unják. egyenruhában, ami legtöbbször egyszínű, rikító (világoskék, rózsaszín, fekete, fehér, sárga) mintás (valami nemzeti, nike-adidas vagy egyszerűen csak a csapat neve) pólóban. kora délutántól kora hajnalig. reggel, amikor pihennek a zenészek, villanyoszlopokra szerelt hangszórókból szól a rézfúvós. második nap jutottunk oda, hogy elképzelhetetlennek tűnik kibírni itt háromnál több napot. persze én végtelenül kiváncsi lennék a hétvégére is, mikor élő nagykoncertek vannak a stadionban, mikor megtelik a parkoló, mikor elfogynak a sátorhelyek.

BALKAN291.JPG

BALKAN305.JPG

legrosszabb dolog, a nacionalizmus. nem is a cigányzenészekkel van a baj. hanem épp azzal, ami annyira szép az exiten: a tág jugoszlavizmus, amibe beletartozik mindenki, aki szereti a büreket, aki annyit bír mondani, hogy na zdrave, aki ott van. ide csak a szerbek tartoznak bele, az eszméletlenül alternatív francia vadturistákon kívül egyetlen külföldiek a boszniai szerbek. talán még crna goraiak se merészkednek ebbe a nacionalista barlagba be. természetesen minden standnál ott a címeres (само слога србина спасава) szerb zászló, pólók gyakori szereplője mladic, milosevic és egyéb háborús bűnösök és asszem jobb, hogy a szöveges ruhákra nehezen kibetűzhető historizáló írással nyomtatnak. magyarként egyedül annyit kaptunk a szomszéd kertjében sátrazó mladic pólós sráctól, hogy sziasztok szomszédék. persze élőben, fesztiválon minden máshogy működik.

amúgy a táj is szép. csak épp nem kirándulni jöttünk. de dimbes-dombos, erdős-mezős.

második reggelen hazastopp budapestre. belgrádig fel kisutakon, egész simán megy. eleinte fesztiválarcokkal (boszniai szerbek, görögök), majd belgrádi üzletember és építkezésre tartó kamion. autópályán stoppolás, kamion után rohanás kétszer és már röszkén is vagyunk. itt bezzeg sokat kell várni, majd végül jön a már megszokott németországba tartó fuvar, aki az m0-on tesz ki, budafokon. moszkván burger.


Szólj hozzá!

Címkék: fesztivál busz szerb szerbia sátor balkán jugoszlávia stopp gucsa

újabb makedónia körút - Македония, Μακεδονία



2011.01.09. 16:54 pite e

talán elmúlt félévem egyetlen igazi külföldi utazása. talán elkövetkező félévem egyetlen igazi külföldi utazása. úgy jött, hogy itt bulgáriában szünet van január 10-ig. se én, se az ünnepekre ittmaradt erasmusosok nem tudnak a seggükön ülni, ígyhát irány dél. szereplők velem együtt négyen vannak, sz és i lengyelek, e holland. első lépés a veliko tarnovo-melnik 400 km lestoppolása párokban. stoppoló versenynek azért nincs nagyon értelme, mert bár a két pár tökéletes rajtfelállás lenne, de i egyedüli lányként egyértelműen mindig a gaőztes csapatban szerepel. ahhoz képest, hogy szófián tömegközlekedéssel kell átjutni, egészen korrekt idő alatt lejutunk bulgária legkisebb városába.

homokpiramisok melnik mögött.

melnik kedves hely. kevésbé látványosat vártam, több ház, nagyobbak, szebbek, érdekesebb elrendezés, a környező piramishegyek magasabbak mint elképzeltem. emellé abszolút sajnálatossá teszi a tényt, hogy eddig nem jártam arra, hogy 10 leváért (5 euró) van szállás, 4 leva egy liter házibor (menő bortermő vidék, churchill kedvence), 1 leva egy deci házirakija (különösen értékelendő úgy, ha 15 km-re van egy olyan ország, ahol helyen 5 euró a sör korsója). lökött utitársak ezt nem értékelik, teáznak és palacsintáznak a helyen, ahol még zenét is választhatunk. van minden, szerb, görög, bolgár? másnap napsütésre ébredünk egészen korán, hogy lássunk is, utazhassunk is tovább szalonikibe. hegyek körbe lenyűgözőek, mind a piramis szerűek, mint az eggyel távolabbi pirin hegység havas 3000 métert ostromló csúcsai. felmászunk romos helytartói házhoz, barátságos bertnáthegyieket próbálunk lerázni.

szalonikibe azért megyek, hogy lássam a többiek arcán a csalódottságot. merthogy ugye mekkora egy betondzsungel a belváros, mennyire híján van a parkoknak és mennyire semmilyen a tengerpart. couchsurfingelünk, nagyon kedves lánynál és bátyjánál. azon a környéken laknak, ami a legjobb a városban: barcelonához hasonlóan megamardt itt is egy kisebb régi rész a belvároson belül. annyira nem középkori, de mégis girbegurba és a domboldal is ad egy pozitív hangulatot neki. vasilis este körbevisz egy sétára a környéken, várfal, ilyesmi. sör. szalonikiben az a jó, amit nehéz észrevenni 1-2 napos látogatás alatt. hogy gyűjtőhely, európa kapuja. egész balkán sereglik le oda, bolgárok, macedónok, albánok. munkáért, reptérért, tanulni, bulizni, ikeázni. keletről törökországon keresztül ez a legnépszerűbb sengen határ az illegális bevándorlóknak (eu-ba érkezők 80%-a görögországon keresztül jön!). az afrikai fekete napszemüveg, nike sportcipő és telefon aksi árusok az utcán egészen új jelenség. korábban valami görög rokonsággal, kapcsolattal rendelkező ex-szovjet (grúz, örmény, kazah) és törökországi pereputtyok jöttek.

terv az volt, hogy reggeli fél kilences busszal megyünk tovább meteorákhoz. deles buszra sikerül felkapnunk. 20 euró, ami a legdrágább költekezés az egész út során és még azt se kapjuk cserébe, hogy hiphopp megérkezünk, át kell szállni.

naplemente kastrakiban.

a hely ugyanakkor csodálatos. 16 fokban és napsütésben méginkább. kalampaka a fővárosa a látványosságnak, szállást mi a szomszédos kastrakiban foglaltunk, mert olcsóbb volt, közelebb van a kolostorokhoz és sokkal meghittebb. sydney hotel, mert ausztrál a tulaj. egészen korrekt hely, 55 euró a négyfős erkélyes szoba, amihez reggelit is kapunk. még egy lonely planet turkish phrasebookot is lenyúlok az ottfelejtett könyvek közül. délután-este még mászunk egyet sziklák tövében, találunk barlang lakot, de arra már nem futja világosban, hogy hasadékon át lemerészkedjünk kalampakába. tavernázás. görögországban alapvetően eszméletlenül jó a kaja. lökött utitársak nem boroznak, nem kacérkodnak, sültkrumpli-kóla kombót tolnak. e volt bátor, bevállalt egy tzatzikit (amiről nem tudta, hogy micsoda!). szerencsémre, mert ő a joghurtot csak édesen eszi, nyertem egy tzatzikit a kommersz szuvlaki-saláta menümhöz. csodálatos hely igazából, egészen olyan, mint vamvakiában volt akkor régen.

reggelinél a hotelben tovább ámulok e-en, magyarokat megszégyenítő módon bír minél többet enni, mert ingyen van. oké, nekem is jól esik, hogy a 13,5 euróban benne van a reggeli sonkás-sajtos, marmaládos szendvics, tojással és teával, de azért mégis mégis. inkább veszek nagyszerű kenyeret péknél egy euróért (a családias kastraki további előnyei). és irány fel, kolostorokba. kocsival lenne a legjobb körbenézni, mert a girbegurba utak közt apró kilátókkal tarkított lélegzetelállító tájon gyalog fél-egy órás távolságok vannak a kolostorok között. stopp a második opció, a mi opciónk és szerencsére felfele kutyagolva 4-en is beférünk az első kis renault-s hapsi mellé, aki a legtetejére, a metamorphoseos kolostorhoz. ezt meg is nézzük belülről, majd lefele indulás: varlaam és roussanou kolostorok. újabb stopp ismét kicsit fel az agia triadához. szuper, 4-5 óra mászkálás után lassan indulni kéne hazafele.

metamorphoseos.

vannak méretek.

az utitársak: sz, i és e.

hegyek mindenhol.

hotelbe vissza, cucc felkapás és újra szétválás. ezennel én kapom párnak i-t, mint a stoppgyőzelem garanciáját. kalampakából rögvest fel is kap egy házaspár suv-val és visz az északi autópályára. karácsony óta kirándulnak észak-görögország szerte, amire roppant irigy tuduk lenni. autópálya rengeteg alagúttal (670 km-éből 99 alagút) és egyetlen benzinkúttal. itt ki is ugrunk az adott kocsiból, mert valami ösztön azt súgja. két bolgár kocsi is áll bent, így kapunk fuvart keresztül szalonikin, haza, blagoevgradig. teljesen nyilvánvaló, hogy bulgáriának otthon érzése van. nyelvet értem, utakat, városokat ismerem. maradék 100 km szófiáig már nem jelent gondot sötétben sem. majd 600 km-t sikerült stoppolni szűk hét óra alatt olyan utakon, aminek alig negyede autópálya. autóbusz, tarnovo, taxi és éjjel kettőkor már zuhanyzom is. (másik csapat bénázott, délnek ment kamapkából, vonatozott szalonikibe, vonatozott szófiába.)


Szólj hozzá!

Címkék: kaja busz hotel görög cs balkán kolostor bolgár meteora stopp szaloniki melnik kalampaka kastraki

sepsiszentgyörgy, kronstadt, bucurești



2010.10.09. 11:00 pite e

eléggé unom már a szeged-újvidék-belgrád-nis-szófia útvonalat, így jött, hogy most bulgária fele románián át menjek. főleg, hogy veliko tarnovo a cél, ami még nem is a nyugati részen van, még a légvonal is a kárpátokat szeli át. orangeways 6500-ért elvitt csíkszeredába, amiből annyit láttam, hogy gara mircurea ciuc és stoppoltam is tovább sepsiszentgyörgyre. kedves dolog erre így közlekedni, főleg, hogy nem kell idegen nyelveket tudni. kettőből jön össze a táv, elsőre egy útépítő, sóderhordó teherautós, aki jobban ismeri magyarországot, mint én. mármint földrajzilag. aztán jön az igaza, vw kisbusz, román sofőrrel, két székely melóssal és egy stoppos bácsival. ők már tolják rendesen a pityókát, volt, hogy visszakérdeztem, hogy is gondja ezt a kérdést.

őrkői cigánsor

 

szentgyörgy jóval nagyobb, mint vártam. első élményem, hogy nincs pénzes telefonfülke, második, hogy megfütyül a rendőr mikor nem a zebrán megyek át, harmadik, hogy jófej a mobilboltban a srác és persze, hívjam az ő telefonjáról. ezzel nagyjából el is ment a nap, legjelentősebb látnivaló a kós károly utca kós károly által tervezett házai. szép a park is. heló l dániából, zakuszka és házi lekvár. másnap kialvás és bandázás l-val és c-val. fel az erdőbe, ami otthon már hegynek számítana. eszméletlen, mennyi és mekkora gombák nőnek itt, hirtelen újra rámjön, hogy meg kéne tanulni gombászni. vastag, kövér szaftos, igazi pörköltbe való, színes gombák. őrkő, az egy kilátó a város fölött. másik jelentése a kilátó alatt elterülő cigánysor, ami egészen elüt a hazaiaktól. ide is felhallatszik a zsibongás és hozzá látod lent a hang késése miatti pár másodpercet siető képet. gyerekek húzák a lovat, kergetik a kutyát, emberek támasztják a kocsit, feltehetően amiből a zene szól, asszonyok meg asszonykodnak. lefele menet át is vágunk a területen, épségben. pedig volt kutyafalka. kocsmateszt helyett tein teázó és a csodálatos forró tejbe fekete tea ismeretsége. este film.

toronyóra alatt az antipatikus turista információ

kabinos lift a hegyre

 

reggel van egy fuvarom brassóba, mert c ott dolgozik és van ismerős, aki viszi. az már román, erősen. van még néni a buszon, aki hazatelefonál, hogy kell-e a boltból valami, kűrtös kalács is megy még, de azért ez már nem székelyföld. viszont csodás város. hegy oldalában, völgyében, csupa erdő körötte és igazi középkorias házak. erődrendszer híres, de alig látványos. simán el lehet bolyongani, aminek egyetlen akadálya, hogy nem tudom hol hagyni a csomagomat igazán. mogorva kislány a turista infóban még arra a kérdésre is nemet mond, hogy ott a sarokban nem lehetne-e egy másfél órára magárahagyni. fekete templom, fekete torony és fehér torony. térkép hátulján lévő rövid guide azt mondja, a cenk az jó hely. hegy rögtön a belváros tövéből, kabinos lift visz fel. rajta van a hollywoodos nagy fehér betűkből, hogy brasov. igazi tuti kiránduló hely, márha találsz turistautat. ilyen 960 méter magasan van a hely, már csak az hiányzik, hogy kocsival be lehessen állni a felirat mögé, akkor tiszta amerika lenne. lent los angeles helyett a már említett középkorias városka, piros tetők, piactér, templom. igazán nem hinném, hogy románia, teljesen német-lengyel jellegű. kabinos liften retúrom van, visszamenetnél a bácsi elkéri a jegyet és kinyitja a kaput nekem és elrakja a jegyet. jó az még következő körre is és nyer egy fél retúr árat. azért mégsem annyira német.

stopp bukiba simán megy. román kisbuszos vesz fel 20-30 perc várakozás után. bukarestbe megy. annak ellenére, hogy a kaskavalon és a szmetanán kívül semmit nem tudunk beszélni szinte, a végén még felhívja nekem a románul értő á-t.

nagy park, nagy házak

urbanista

 

stefan cel mare környékén sétálok egy hosszút, míg pajtás befejezi a munkát a munkahelyen. utánna haza villamossal. azért jobb villamossal hazamenni, mert úgy látod, hogy bukarest mennyire ugyanolyan mindenhol. mármint persze a belvároson túl. mindenhol panel. vannak nagy utak, sugárutak, bulvárok, de mellette csak a panel. még este megnézünk egy library bar (könyvtár klub, ha ha) nevű helyet egy panel aljában. valami lány gitározik, aztán hapsi gitározik, mi meg sört iszunk. másnap már négyen, az angolt kevéssé beszélő magam ura vagyok és 200 lejért (50 euró) taxizom be a reptérről spanyol lakótárssal kiegészülve keresünk filmet a lubitelembe. városnézés, perszehogy. bukarest elég nagy ahhoz, hogy ne fél nap alatt járd körbe, viszont annyira sok élményt nem nyújt. eszünk egy helyen, ami étterem akar lenni, de igazából menza. diákmenü levessel és főétellel, de a kedvencem, hogy jár hozzá egy narancs is. amit bizony kihoz a pincér és lerak eléd az asztalra. úgy egészben. a belváros igazából egészen rendben van, sétálható város.

aztán harmadnapra már csak a stoppolás jut. bukarestből veliko tarnovóba. heló erasmus.


Szólj hozzá!

Címkék: busz románia erdély bukarest hegy nagyváros balkán stopp brassó orangeways sepsiszentgyörgy

berlin festival



2010.09.17. 17:42 pite e

annyira lassan írok kaukázust, hogy közben volt egy berlin. végre, mármint hogy valami mozgás.

stoppal, hárman álltunk neki - n és d az utitársak - ömv benzinkút, sasadi út. sajna aki esetleg 8:26-kor felvett volna azt elszalasztottuk, mert a negyed kilences találkozót csak háromnegyed körül hagyjuk ott. állunk, álldogálunk és jönnek német stopposok még ácsorogni (miért volt tele két hete a város német fiatalokkal). célországunk ugyanaz, hát sok sikert. kisbuszos ausztriába menő magyarok vesznek fel, hívnak is fidesz rendezvényre, ha már épp pont visszaérünk addigra. másfél óra várakozást simán behozzuk azzal, hogy süvítünk a hegyeshalmi benzinkútig. 20 perc várakozás és a határon vagyunk. nem is rossz, nem is rossz. nade hopp, innen mindenki csak pozsonyba. életem legabszurdabb sok órás várakozásában esszük fel az ozsonnánkat, az ebédünket és a csokit. hét (egymegegymegegymegegymegegymegegymegegy) autó áll meg, aki mind csak pozsonyig megy. valahogy délutánra rájöttünk, hogy ez valami erős utalás arra, hogy menjünk mi is pozsonyba. mlynske nivy orangeways és főleg az én kimerült lelkem támogatja, hogy irány berlin, ahelyett hogy csak prága és ott kocsmázás és hajnali tovastoppolás.

 

nagy öröm, hogy x órával hamarabb ér be a busz és mi vagyunk annyira udvariasak, hogy nem megyünk oda felkelteni a couchsurferünket hajnalok hajnalán. majdcsak elkávézunk valami töröknél. kávéból sör lett és persze megkóstoljuk a finomabb barackpálinkát is, ami nálunk van. annyira jó helyen sikerül ezt elkövetni, hogy mikor elkezd szemerkélni az eső elindulunk a pirkadattal valami bulihelyet keresni. watergate-be már nem engednek be.

jó reggelt r! délután kelünk fel berlin mahlsdorf nevű külvárosában. r anyukájával él kertesházban, fél órányira a várostól. kapunk saját szobát, pihepuha ágyneművel, pont mint minden rendes fesztiválon. csalamádéval és zsíroskenyéres sült oldalassal mutatkozunk be. első nap lötyögés, amolyan városnézés, amit csöppet hátráltat, hogy ködös, nedves idő van. oberbaumbrückénél találkozunk az idei szigetes nagyszínpad fellépővel, a k.i.z-zel amint épp egy hajóról adnak koncertet a hídon tömörülő közönségnek. ez azért buli, annak ellenére, hogy béna hip-hop. fesztivál karszalagot felvesszük azzal a jóhírrel, hogy vele együtt ingyen utazgathatunk a hétvégén. ez súlyosan jól jön a csóró magyar fesztiválozóknak.

 

második nap már fesztivál. nagy a szerencse, hogy r-nak is van jegye, jönnek pajtásai is. első nap megismerünk egy rakat csajt, akik mint a stewardessek öltöznek össze. nem beszélve az egyéb dekorcuccokról, mint színes tollak vagy csillám. a nagy csinibaba érzet aztán ott omlik össze, hogy simán betolnak egy óra alatt fél üveg legolcsóbb vodkát kólával. törkölypálinkára meg csak húzzák a szájukat, titkon a hátunk mögött abba is kólát töltenek. padkán ücsörgés a reptér - mert a fesztivál maga a tempelhof reptéren zajlik, hangárban, ilyesmi - bejárata előtt, szivárvány majd csápolás bent. goose-t, lcd ss-et, editors-t, fever ray-t és caribou-t látok én. talán még robynt is, de az kevésbé rémlik. n és d már ennyire nem szerencsés. merthogy valahol az elején sikerült különválni és nagy örömünkre nincs feltöltve a telefonom, szóval szívás. még jó hogy vannak jófej oroszok és r-éket is meglelem egy burger kingezésre. nem szerencsések, mert nem jutnak be fever ray-re, ami ugye fever ray. ausverkauf, azt mondják túl sokan vannak. el is zavarják a népet aludni három körül, sőt a másnapi programot is átvariálják, úgyhogy szombaton 2330-éjfél körül van.

 

ezzel a borzasztó hírrel kezdjük a fesztivál második napját. fűben piknik, napsütés, fröccs. nem mondtam még, de bent 4,5 euró a sör, amiből egy visszajár, ha visszaviszed a poharat és a mellé kapott tokent. soulwax végét elkapjuk, boys noize-t végigugráljuk, we have band és peaches lasershow. csocsó, ökörködés, épp kezd fesztiválosodni a dolog, de hát záróra. fene a parázós németeket (duisburg). r csapata tervezett folytatásként mobildiszkót, ami egy kerekes, húzható erősítőből áll. u-bahn megállóban csatlakozunk valamennyire, majd inkább a gyrososhoz ülünk, ami simán felveszi a versenyt egy szigetes kocsmával. srácok rekeszből árulják egy euróért a sört, kettőért dobozból a jägert. városba be, bar25 és maria környéke, de mindenhol végigállhatatlan sorok. jó reggelt mahlsdorf.

 

másnap másnap. városnézés, örülünk a nyitvatartó szupermarketnek a hauptbahnhofon és a friedrichstrassén, a napnak a reichstag előtt és a softball bogyóknak a holocaust betontömbjeinél. ötödik berlini nap arra lett kitalálva, hogy elstoppoljunk innen. időjárással ezt nem beszéltük meg, így egy fuvar után,az első benzinkút szemerkélő esőjében döntünk úgy, hogy legyen újra orangeways. így találkozunk az orosz negyeddel nyugat berlinben és az idióta nyakű hattyúkkal. hazafelé krémcsoki és hangover c. film a buszon, staropramen prágában.


Szólj hozzá!

Címkék: koncert német berlin fesztivál szlovákia busz cs nagyváros pozsony stopp orangeways

agdam helyett askeran - Ասկերան



2010.08.16. 21:01 pite e

shushi és környéke után elkezdjük igazán felfedezni karabahot. leandalgunk perszehogy stoppal stepanakertbe, a fővárosba. nagyszerűen elég annyi időt szánni rá, míg átszállunk párszor valahova máshová menet, amibe persze bele van kalkulálva, hogy a lassú magyarokra kell várni. hosszú főutca, ami ugyanazt a szerepet tölti be, mint egy szabvány egyutcás faluban: itt vannak a minisztériumok, a buszpályaudvar, a szupermarket és a kocsmák. végén főtér - klasszik szocialista stílus a felvonulásokhoz - , kicsit odébb focipálya, sztálinista parlament. parlament mögött valami háromszobás múzeum . nem emlékszem már melyiket néztük meg az eltűnt vagy az elesett katonák emlékére nyitottat, de tele volt fényképekkel. mégiscsak talán akkor az eltűnteké lehetett. rubik kocka is kiállítva, megragadó.

nagy terv aznapra, hogy szupermarket légkondija és a karabahi simkártya vásárlás után elugrunk agdamba. nagy okosan beslaffogunk a buszpályaudvarra, ahol örmény vidékek egyetlen rámenős taxisával találkozunk, aki miután lerázzuk, még odakacsint a kasszás gyevuskának, aki ezután persze hogy azt mondja, nincs ma már busz askeranba. askeran félúton van agdamhoz - 15 kilométer stepanakerttől - és azután bökünk a városra, hogy a rámenős taxis határozottan elzárkózott attól, hogy oda bárki élve bejuthat. marad tehát a séta és a stoppolás és a meglepetés, hogy 10 perc után mégiscsak találkozunk egy askeranba tartó busszal. itt örülünk lacinak, hogy ismeri az örmény betűket. eléggé elveszett érzés, hogy egyedül a keményen ejtett T-t ismerjük a tahnról.

pite: DSCF2803

ebben völgyben látok először kifeszített drótot a két dombtető között. egészen magasan, egészen messze egymástól két alig észrevehető magasfeszültséget tartó villanyoszlop szerű vasak között drót, amiről további pár méteres darabok lógnak le. ez is a háborúnak köszönhető, örmények feszítettek ki ilyeneket az azeri repülőtámadások ellen. elképesztő, mikkel harcoltak egymás ellen. ez az a nap is, amikor végre többet mozgunk karabahban, mint amennyire a lábunk elvisz. kapunk végre egy képet arról, hogy valóban reális, hogy a lakosság 20%-a a hadseregnek dolgozik. főleg ebben az irányban - askeran és agdam után az út azerbajdzsába vinne tovább - minden harmadik autóban nem ülnek katonák, út mentén laktanyák, út mentén egyenruhások gyakorlatoznak.

askeran egyszerű. amellett, hogy agdam felé van azért jövünk ide, mert van valami erőd. völgyben fekszik a város és a völgy egyik feléből a másikba, cirka 2 kilométer hosszú falat építettek a régiek két erődítmény közé. nagynak nagy, de látványosságnak nem életre szóló. pláne, hogy meleg van. renőrök igazoltatnak és legjobb ötletnek az tűnik, agdam felől érdeklődés helyett hogy rákérdezünk a folyóra, lehet-e fürdeni. ígyhát lábáztatás, sörözés és vadszeder csipegetés.

agdam lefújva, estére vissza stepanakertbe. útközben megállunk a híres tatik és papik emlékműnél. lenyűgöző, pontosan visszaadja az egész ország monumentalitását (irónia). séta a központba, érkezés kiéhezve valami nagyvárosi étteremre, de jön a földhözcsapó csalódás, hogy nincs áram, nincs kaja. sehol. limonádézás. limonádé grúz találmány, mármint az üveges fajtájú. 100% quality hét izben. bármennyire borzasztóak a cukros-szénsavas löttyök, hidegen ez borzasztóan jól esik. kivéve a cream izű. kaja shushiban, az étteremben, ahol a víztelen szökőkút partján fel-le járkál a libapár.


Szólj hozzá!

Címkék: busz kaukázus örmény karabah karabakh askeran agdam stepanakert

utolsó nap: tangier - طنجة



2010.05.15. 22:32 pite e

szóval a szakadó eső azt mondja, menjek busszal tangierba stoppolás helyett és hagyjam ki spanyolország enklávéját, ceutát. cserébe a 82 km után felhős, változékony, de néhol napos idő fogad és nagyváros. buszpályaudvar persze ville nouvelle-ben, de ez itt egészen szervesnek hat - akár a népliget pesten. nem annyira európai sziget a sivatagban, mint marrakech, vagy fez, sokkal inkább persze, van a városnak újabb része és óvárosa jelleg, mint pl prága. reggeli busznak köszönhetően, egészen korán, dél körül itt vagyok. beugrok egy cyberbe még egy esélyt adni couchsurfingnek, aztán irányba veszem az óceánt és irány a medina olcsó hotelei.


lp petit socco környékére írja ezeket, bármi is legyen az. végül egy hosszabb terecske a medinában. bemegyek egybe, elmondom a szitut, hogy egy éjszaka, egyedül vagyok, nincs pénzem. nézzem meg, franciaerkélyes szoba, franciaággyal, csappal - 9 euró. kezdenék hümmögni, - 8-nál járunk - mondom nincs - 7 - több pénzem - 6 - mint 5 euró - oké, legyen öt. nagy parám, hogy hogy jutok ki a reptérre holnap, mert az internettel együtt minden és mindenki azt mondja, hogy taxi 10-15 euróért. recepciós srác jófej, adja a tippet, hogy van busz. de induljak korán - a délután négyes járatomhoz - mondjuk 8-f9 körül, mert majd meglátom. grand soccotól sétáljak kifelé és kérdezzek embereket. oké, végül kellett várni egy órát a buszra, nem is volt közel a központhoz, de azért nem kellett hozzá nyolc óra, hogy kijussak. segítség itt, ha arra járnál. a vége az lett, hogy három órát vártam reptéren.

nagyszerű, van egy egész délutánom bejárni a várost, szuvenírt vásárolni, teázni, lazulni. sajnos a mozi zárva. végül még az időjhárás és a napi háromszori felhőszakadás megkavarja a dolgokat, de azért egészen jól szórakozom. veszek egy marék magot és kisétálok a nagy plázsra, ami rio jellegű a toronyházak, a partmenti széles út és a rengeteg homok miatt. szemben látszik spanyolország, de a hátam mögött viharfelhők, sokat nem lődöröghetek. piacra érek be, mikor leszakad az ég. szárított füge, datolya vásárlás már otthonra, majd teázó csehóban várom ki a végét.


hostel környékén vannak cuki kis étkezdék, de a kaja mégis jobb volt délután a piac büféjében. emitt pedig hal volt, de biztos késő van. nagy terv, hogy még estére elmegyek hammamba, de a környéken az összes zárva. újabb égszakadás és nincs türelmem eresz alatt kivárni, így hazafele futva jól megázom.

reggel kelek korán, dobok egy reggelit abból, amim van, veszek még egy lebent és némi útravalót. rácsodálkozom, hogy az atlanti óceánnál még mindig mennyire csodálatosak a halpiacok, majd elindulok buszt keresni. a megálló egész könnyen meglett, van várostérkép is járatokkal, menetrend, de a busz csak nem jön. aztán egyszer csak jött, bő egy óra után. reptéren van ugye bőven időm, angol csajjal beszélgetek, aki filmfesztivált szervez itt. még egy zuhé, amit már a terminálból nézek végig. csá marokkó.


Szólj hozzá!

Címkék: busz hotel tenger reptér marokkó óceán nagyváros tangier

chefchaouen - شفشاون



2010.05.11. 22:31 pite e

majd két hét utazgatás után furcsa az, hogy egyedül megyek valahova. m-ot otthagytam a szállodában és még délelőtt sétáltam egy jót fes-ben az északnyugatra vivő út fele stopphelyre. egész marokkó alatt viszonylag keveset stoppoltunk, ezen az arányon szerettem volna magam számára valamit javítani. első kocsi egy vw golf megtömve négy sráccal és rengeteg cuccal. alig hittem, hogy beférek, de mégis elvisznek a chefchaoueni leágazásig. itt a szokásos kietlenség, valami bolt és császkáló emberek. fél óra-óra várakozás, majd jön a busz, ami chefchaouenbe megy, én meg gyenge vagyok ottmaradni. átszállós járat, de van csatlakozása valahol nem tom hol. mégis egészen lassú, de azért még világosban odaérek a rif-hegység, a víz és a hasis fővárosába. két héttel ezelőtt még azon pörögtem, hogy az atlasz havas csúcsainak lábánál a sivatagban fogunk kalandozni viszont ekkor rádobbenek, hogy az óceáni-európai táj találkozása a sziklás riffel magasan lepipálja a kietlen, zord déli hegyeket. még toszkánát is üti, zöld dombos, tavas élmény.

pite: felhők közt a csúcsos rif

buszról leszáll, egyből támad a keselyű, hogy hotel, hotel. mondom oké, de nincs pénzem. persze ez lesz az első és utolsó város, ahol az ilyen turistaletámadók a letámadottól kérnek baksist és nem a szállodától kapják a jutalékot. spúr vagyok, megmondtam jól, hogy nincs pénzem. a hely, ahová elvisz ugyanakkor egészen csodás hostel szerű dolog. pension soukia (ja, mert itt már minden spanyol a tortillától a calle-kig). egy írrel kerülök egy szobába, vannak még alter spanyolok és egy amerikai srác, aki két hete tanyázik itt és szív. mindenki szív és pamut dolgokat kötöget. kiismerhetetlenül zegzugos épületben nem sikerült rájönnöm, hogy hány szint lehet: kb 6-7, de az egész nem magasabb, mint egy 2-3 emelet magas európai épület. terasz persze, és csodás. körbe minden ház, terasz, ablak, tető, sikátor kék, egyik irányba mögöttünk a sziklás hegy, minek csúcsa felhőben, előttünk pedig a völgy, ami szintúgy felőben. hát skacok, sajnálhatjátok, hogy hatunk közül egyedül én jutottam el ide.

séta gyorsan mielőtt még besötétedik, hogy lőjek pár képet az anyunak a sok kékségről. főtéren át, csöpp kis sikátorokon keresztül sréhen felfele, mert ott sejt valami izgalmat a lelkem. a medina szélén vízcsobogó, már majdnem vízesés, további sziklák és kiránduló ösvény - oh, hogy maradnék én is két hetet - és fényképező turisták. itt kezd cseperegni az eső, de nem vészes. próbálok még felfele menni, de arra valami várfalon és random kecskéken kívül csak a sziklák vannak, hegy és felhők.

pite: kékség

muszáj itt valamit vennem. pénzem van még elég, szuvenírre szántam eleget. mert marokkóban vásárolni jó, sok a cucc, olcsó és színes, kézműves termék. pamut kötött pulcsit nézek ki, amire bácsi rámondja, hogy 100 (10 euró). pacsit bele, de azért még megyek egy kört, hogy ne legyen annyira mégse elhamarkodott, de végül így három hónap után sem bántam meg és most is épp k szobatársam használja antidepresszáns bújós sorozatnézős pulcsiként.

esti program a meccs, tehát minden kihalt. teázom, és élvezem, hogy az utcákon senki le nem szólít. ekkor érzem, hogy egyedül utazom. haza hostelbe, valami mocorog bennem, hideg ráz, de reggelre elmúlik. eső ébreszt, úgyhogy busz mellett döntök. vár tangier és az utolsó marokkói éjszaka.


Szólj hozzá!

Címkék: busz marokkó hegy hostel stopp chefchaouen

belgium régen



2010.04.09. 16:02 pite e

mert a téli ryanair akciókból maradt még idénre egy pár repjegy pozsonyból brüsszelbe. aztán ennek már lassan három hete, amikor épp kezdett meleg és tavasz lenni. címszavakban rohannék csak végig rajta.

student agency busz pozsonyba, és reptér. charleroi reptér. kanyar, ahol mindig lerobban, majd húsleves. rohanás, mert l már lassan egy órája vár és én nem győzők smseket küldeni, hogy még 20 perc. david a belvárosból, aki jól főz. első kör sörkóstolás lakáson, majd második kör olyan helyen, ahol minden a csapból jön.

pite: na, vajon mi

második nap városnézés, belváros. egészen korrekt város, bár az business negyede elég kihalt. pisiló kislány, sör kicsit kintebb, majd lábösszeszorítás a parlament környékén. végül iamx koncert, ricard és pár helyi kocsma. csocsó is van, bár az épp hogy szét nem esik.

harmadnap gyengéd városnézés, még a nap is kisüt. atomium, ahol elsőre azt hiszem, kevés lesz az idő, majd szerencsére nincs elég látnivaló odabent, szóval épp visszaérünk davidhez időre. 20 perces sor a supermarketben majd szendvicsmajszolás a vonaton bruges felé. bruges-ben újabb david, ő kintebb lakik és velszi és söröskorsókat árul az ebay-en és fura. valami belgákkal találkozunk posh helyen és béna sültkrumplit eszünk a töröknél.

pite: torony

negyednap városnézés, bruges olyan, mint egy turistákkal zsúfolt dán város. gondolok itt leginkább ribe-re. még a toronyba is felmegyünk. szélmalom, csatornák és kajakosok. fokkal jobb sültkrumpli, sokkal jobb szósszal. vonat vissza brüsszelbe. vasárnap ellenére nord pályaudvar mellett van nyitva bót, ebből sikerül nyerni egy paradicsomos, gombás rizst vacsorára. még egy sör a környéken francia belgákkal, de aztán fekvés hamar.

mert reggel első metró külvárosba, ahonnan d tesója rendi és kivisz reptérre. első metró előtt még priceless a két spanyol a főutcán. egyik egyszál pöcsben, a másik meg húzza, hogy ne már, na. pozsony, borzasztó hamburger (SOHA ne egyél hamburgert pozsonyban). szitáló eső budapesten.

 


Szólj hozzá!

Címkék: kaja busz vonat cs brüsszel ryanair reptér belgium pozsony bruges