HTML

ócska utazós

egyetemista korszakom utazási élményeiről. röviden, hosszabban, ahogy alakul. képekkel feltétlenül, mert úgy igazán hiteles a stoppolós, vasutazós, gyaloglós sajtvadászat.

Címkék

2009 (1) 2010 (2) 2011 (1) 2012 (1) 2013 (1) agdam (2) albán (1) alcobaca (1) algarve (1) alghero (3) alitalia (1) alkán (1) amszterdam (3) angol (1) arab (3) arad (1) asilah (1) askeran (1) atlasz (1) auschwitz (1) ausztria (2) aveiro (2) azeri (3) b&b (1) bahcsiszeráj (1) balaton (2) balkán (32) baltimore (1) bantry (1) baracoa (2) barcelona (2) batalha (1) batumi (1) bécs (2) belgium (2) belgrád (6) belogradcsik (1) bergamo (1) berlin (8) bestof (7) bg06 (9) biarritz (2) bicikli (1) bitola (1) bled (1) bohinj (1) bolgár (26) bolotana (2) bőr (1) bordeaux (3) borovec (1) bosa (4) bosznia (1) braga (1) brassó (1) bréma (3) bringa (1) brno (1) bruges (1) brugge (1) brüsszel (2) budapest (3) bukarest (2) burgasz (2) busz (28) calka (1) camagüey (2) casa particular (5) chefchaouen (1) cienfuegos (2) civitavecchia (1) constanta (1) cork (2) cs (53) csehország (3) csop (1) dadivank (1) dán (5) dilijan (1) dorgali (1) dublin (1) duna (5) dupnica (1) easyjet (4) elba (1) ennis (1) erdély (1) esküvő (1) essaouira (3) essen (2) etara (1) evezés (1) evora (1) exchange (1) exit (2) falu (1) faro (5) fatima (1) fauna (1) fekete tenger (7) fes (2) fesztivál (5) figueira (1) firenze (2) fonyód (1) francia (18) frankfurt (1) gabrovo (1) galway (1) gandzasar (1) geres (1) gori (1) goris (1) görög (6) grúz (13) guantanamo (1) gucsa (1) guimaraes (2) haghpat (1) hahn (5) hajó (5) hamburg (4) hammam (1) hansa (2) határ (2) havanna (3) hc (25) hegy (12) helyek (1) hitchgathering (1) holland (3) hollandia (1) horvát (1) hostel (9) hotel (9) højskole (2) ile de ré (1) ilha deserta (1) iljicsovszk (1) imias (1) írország (5) jalta (1) jekatyerinburg (1) jereván (1) jugoszlávia (4) kaja (43) kalampaka (1) karabah (4) karabakh (4) kara dere (1) kassa (3) kastraki (1) katalán (1) kaukázus (19) kazbegi (1) keeken (1) kemping (5) képek (8) kevelaer (1) khor virap (1) kijev (3) kikötő (1) killaloe (1) kinsale (1) kocsma (9) kolostor (5) komp (6) koncert (9) koppenhága (2) krakkó (2) krím (1) kuba (14) laufersweiler (2) la rochelle (2) leiria (3) lemberg (2) lengyel (2) lisszabon (3) livorno (1) london (2) lucca (1) macedón (4) magánszállás (13) magyarország (9) malta (1) marokkó (9) marrakech (2) marsrutka (9) mediterrán (1) meknes (1) melnik (1) menedékház (3) mestia (2) meteora (1) metropolisz (1) mizen head (1) moher (1) montecatini (1) montenegró (1) múzeum (11) nagyváros (36) nantes (2) német (23) neszebár (2) noravank (1) norvég (1) nyköping (1) óceán (3) odessza (3) ohrid (1) olasz (13) olhao (2) orangeways (2) oristano (1) örmény (10) orosz (5) orsova (1) oslo (1) oświęcim‎ (1) oxelösund (1) oxford (1) párizs (9) pécs (1) piac (2) pinar (1) pinar del rio (3) pisa (1) plovdiv (1) porto (2) portugál (18) pozsony (10) prága (3) prilep (1) reptér (35) rila (3) róma (3) románia (6) rotterdam (1) russze (1) ryanair (14) rømø (1) sanahin (1) santa clara (2) santa lucia (1) santiago (2) santiago de cuba (1) sátor (10) sepsiszentgyörgy (1) sevan (1) shushi (2) sintra (1) sivatag (1) skandináv (4) skanzen (1) skavsta (1) skyeurope (1) spanyol (5) stepanakert (2) stepantsminda (1) sterling (1) stockholm (1) stopp (112) strand (2) svájc (1) svéd (2) szaloniki (3) szamokov (1) szarajevó (1) szardínia (8) szerb (8) szerbia (6) szevasztopol (1) sziget (2) szimferopol (1) szkopje (2) szlovákia (11) szlovénia (1) szófia (8) szozopol (1) sztálin (1) tangier (1) tarnovo (3) tarragona (1) tatev (1) tavira (1) taxi (5) tbiliszi (2) tek (2) telekocsi (1) telouet (2) temesvár (1) tenger (5) természet (1) terv (2) (2) török (2) törökország (2) toszkána (1) traben trarbach (1) trier (1) trinidad (1) túra (10) újmoldva (2) újvidék (2) ukrán (12) ungvár (2) ural (1) ushguli (1) utrecht (1) vama veche (1) vank (1) várna (2) velesz (1) videó (2) vidin (1) villamos (2) viñales (1) vinales (1) virgin atlantic (1) vonat (25) vueling (2) weeze (2) wifi (3) wizzair (8) zágráb (1) zene (4) zugdidi (1) Címkefelhő

reblog: ebéd karkucsában



2012.10.18. 11:07 pite e

georgia.png

sikerült nem ellenállni egy út mentén sétálunk és behívnak udvarba, ahol épp piknikeznek alkalomnak kábé 2000 méter magasan karkucsában. nagyszerű volt az időjárás, így az 5000 méter magas kazbek alatt ebédelhettünk egy csapat grúz férfival. sült pisztráng, friss kenyér és az épp levágott és megfőzött birka (máj, szív, hús és rengeteg faggyú) volt a menü. innivaló végtelen, bepillantást nyerhettünk a tbilisziből nyárra kiszabadult grúz férfiak hihetetlen délutáni alkoholbefogadó képességébe. legérdekesebb, hogy milyen kérdéseket tesznek fel: honnan vagyunk, mi ott a vallás, vannak-e ott hegyek, németül vagy oroszul beszélnek-e ott, hány évesek vagyunk, ki kinek a kije.

tumblr_m8fu33P8vW1rudj4ho1_1280[1].jpg


Szólj hozzá!

Címkék: kaja túra hegy kaukázus grúz

sátrak 2012 nyarán



2012.10.15. 16:56 pite e

Bulgaria_flag.JPGgeorgia.pngidén nyáron egészen sok helyütt sikerült sátrazni. egy-két helyen, még fénykép is készült. a képeken visszaköszönő zöld másfél kilós lidl csoda igazán megérte az árát, kellett volna belőle venni még párat. lehetne ebből is egy bővebb irás, tapasztalatokról, milyen is a kaukázus felé a vadkemping, de hisz annyi dolog van más. képekre kattintva ott a hely azért google maps-en.

06.JPG

07.JPG

05.JPG

04.JPG

02.JPG

03.JPG

01.JPG


Szólj hozzá!

Címkék: sátor bolgár grúz

2012 nyár



2012.10.04. 10:10 pite e

georgia.pngsteinbeck a nagyszerű orosz naplójában azt írja, nem érdemes egy hónapnál több időt eltölteni külföldön. épp ez az idő, amit még befogad az ember emlékezete, az e feletti élmények már túlcsordulnak. sikerült túllépnem ezt a limitet, de talán egy-két hetes pihenések nem számítanak. 

 számszerint az éjszakáim idén június 23. és augusztus 28 között: tbiliszi 26, szuhumi 4, calka 3, veliko tarnovo 3, kazbegi 2, mcheta 2, zugdidi 2, omalo 2, budapest 2, isztambul 2, beglika 2, ahalcihe 1, satili 1, roska felett a hegyen 1, dzsuta 1, zesztaponi 1, kachi 1, kutaiszi körül 1, kobuleti tengerpart 1, kamion 1, szófia 1, kiten 1, varvara tengerpart 1, burgasz 1, repülő 1.

persze nem is annyira a számoknak kellene reprezentálni ezt a nyarat. sokkal meghatározóbb például, hogy augusztusban, miután kijöttek a lányok grúziába és elkezdtünk igazán utazni, volt három hét, amíg szinte nem láttam ágyat. aludtunk sokat sátorban a trópusi tengerpattól kezdve egészen 2700 méter magasan kilátással gleccserre. grúzia csöpp ország, de mégis rengeteget lehet benne utazni. két éve az az érzés volt bennem, hogy megérkeztem a végtelen szovjetunióba, ahol bármerre indulhatok, csak még beljebb jutok. idén már tudatosult bennem, hogy magyar útlevélnek vízumra van szüksége az összes környező országba, és a grúzia maga kisebb, mint csehország (ha a bejárható, tehát abházia és dél-oszétia nélküli területet vesszük, csak kicsivel nagyobb, mint fél magyarország). viszont még így is végtelen tud lenni, az elzárt magas-kaukázusi völgyekkel, ahol több saját nyelvvel és valással rendelkező népcsoport él még mindig a petróleumlámpa fényénél, az azerbajdzsánba nyúló sivataggal, az örménylakta, zord dzsavaheti fennsíkkal és a tengerparti szubtrópussal.

szóval másodszorra is volt mit felfedezni.

DSCF6786.JPG

idén két körutat is sikerült tenni azon felül persze, hogy bő egy hónapot tbilisziben laktam. az elején anyával, a végén a csajokkal. elsőre nagyszerű dolognak tűnik, hogy egész jól belejöttem az oroszba. a végkövetkeztetés is az lesz, hogy sokat adott a rengeteg beszélgetés, az oral history. a kettő között van az a számtalan, sokszor borzasztóan fárasztó szituáció. valószínű teljesen más élmény lett volna, másképp viszonyulnék az egész térséghez, ha lány lennék.

sajnos még tavasszal elkezdtem egy tumblr-t, ami elvitte a beszámolás lelkesedését. van egy-két hosszabb bejegyzés ott, ami beleillik a klasszikus blog műfajába, ezeket nemsokára átemelem ide is (blogs are not dead).


1 komment

Címkék: kaukázus grúz tbiliszi

ushguli, a világvége - უშგული



2011.01.25. 14:39 pite e

búcsú zugdidiben megismert lányoktól a szálláson mestiában, ők mennek visszafele. mi még mélyebbre svanetiben, ushguli fele. teletömött hassal még útbaejtjük a település múzeumát, ami egyben az egész svaneti régió múzeuma. néprajzi cuccok, templomfreskók, egyházi ereklyék, amiket szvánok és grúzok menekítettek fel ide a hegyekbe. legizgalmasabb kiállítás azonban a xix. század végéről való fényképek egy olasz fotóstól. belépő drága, mert van külön turista és helyi, de a kevés hely egyike, ahol pénzt lehet költeni.

elindulunk még délelőtt az úton ushguli felé. kilométerben nem sok, ha szednénk a lábunkat és nem minden cuccal a hátunkon kéne, akkor még gyaloglásra is lehetne gondolni (47 km), de azért reménykedünk valami járműben. 1-2 dzsip és nagyjából egy óra után jön az első fuvar, kábé harmadát tesszük meg az útnak egy pappal és a sofőrjével. újra séta felfele. egészen más dolog errefele sétálni és stoppra várni, mint mondjuk kiskunfélegyháza és az m5-ös között: hegyek, 4-5000 méter magas csúcsok, falvak, mind úgy néz ki, mint 100, 400 vagy 1000 éve. andalgás közben két srác vesz fel, ők grúzok, nem a hegyekből valóak, kirándulnak. ushgulin át mennek egészen ki a régióból, le kutaisiig. ez azért nagyszerű hír, mert mi ushguliban tervezünk aludni, de kézzelfogható példát mutat arra, hogy a másnapra tervezett az ország legelhagyatottabb útján is van forgalom. megállunk üres szván toronynál, felmászunk, bemászunk. kirázza a belemet az út, amit különösen nagy élménnyé az tesz, hogy a kis japán kocska 4x4-ben a hátsó ülésen folyamatosan hátradől a támla, fekvő pozícióba kényszerítve. nem panaszkodom, örülök a járműnek. ushguli környékén meglátunk egy várat, vagy valami torony szerűt egy domb tetején és tök jó ötletnek tűnik felmászni rá. srácokkal nosza. felmenni még oké, de lefelé már eléggé meredek. ha arra jársz, inkább hagyd ki és a megspórolt két-három órát egy gleccserre költsd.

ushguli központja a várból.

útelágazás szvanetiben.

ushguli igazából nem egy település - mint ahogy mestia sem - hanem több. ilyen faluközösség, négy település egymástól 10-20 percre gyalog. európa legmagasabban fekvő állandóan lakott területe 2100 méteren. már ha európának számít ez. valahol a központban szállunk ki a japán dzsipből, ott ahol látunk embert. embert kérdezzük, hol lehet itt aludni. hát a babuskánál, majd ő odavisz. dzsippezés szovjet katonaival, de csak rövid távon, akár sétálhattunk volna is. babuskával nagy alkudozást kell rendezni, hogy mi ne már ugyanazt az árat kapjuk, mint az izraeli bérelt terepjárós turisták. végül oké (15 euró/éj/fő), persze, de el ne mondjuk nekik. ushguliban nincs látványosság, márha múzeumot, templomot vagy szobrokat vársz. van viszont látótávolságon belül gleccser, újabb 5000 körüli csúcsok. helyi srácok lovakkal fogócskáznak. közvilágítás annyi van, mint amennyi a xiv. században lehetett. hazafelé a sötétben a szűk házközökben tehenek. ameddig tőgye van, addig nincs gond, egyedül a bikák morcosgodnak néha felénk. van minden egyéb is persze, kecske, disznó, kisdisznó, lúd, satöbbi. 15 euró a szállásért végül mégsem fájdítja a szívünket, mert kiadós vacsora és még kiadósabb reggeli jár vele. reggeliből még uzsonnás pakkokat is készítünk. szoba amúgy korrekt, még az ágy is egészen kényelmes. vécé a legjobb, pottyantósnak egy olyan változata, ami alatt nem derítő van, hanem patak.

hotel babuska.

a kevés jármű egyike.

reggel korán ki az ágyból, irány kutaisi, ki a hegyekből, le szvanetiből. az egyetlen esélyünk odajutni, ha jön valaki, aki oda megy. roppant egyszerű mondat, de mégsem ment annyira könnyen. 150-180 km, ami felér 1000-rel is európai utakon. fel a hegyre, zagar hágóra 2623 méter magasra, ahol három óra gyaloglás után elhajt a második jármű. őket azóta is átkozom, mert ketten ültek csak benne, lett volna hely számunkra. tovább viszont már lefele visz az út és végtére is előbb utóbb lesznek házak, emberek, étel, víz, szállás. elsőre egy szellemtelepülést furcsállhatunk meg. újabb 2-3 óra és út mellett lakott házak, de mi inkább tovább. itt hajt el a harmadik kocsi, amit nem bántok, nagyon meg voltak rakodva. svájci biciklis pár másik irányba, felfele. őrültek. összesen nyolc óra gyaloglás (elhagytunk egy ushguli 32 km amarra táblát, összesen 40-45 km lehetett) után jön el a pont, amikor már csak nutellánk és mogyorónk maradt kajának. újabb településnek nyoma sincs. pickup dzsip és csak hárman vannak benne, beférünk! háromnegyed órányit mennek, faluba. esteledik, természetes, hogy felajánlják, aludjunk náluk. el is fogadjuk, lévén más lehetőség nincs számunkra. egészen nagy, tornácos ház. család nagy, huszonéves testvérekből van sok, és jönnek tizenéves fiúk-lányok is. ők már városiak, csak nyári szünetre feljönnek rokonsághoz a hegyekbe. sült bordafalatkák, saláta, alma és csokoládé. vodka, természetesen. zuhany! lábmasszás és felkészülés a másnapi izomlázra és a kora reggeli marsrutkázásra le kutaisiba. még jó 100 km hátra lehet.

szvaneti csodálatos!

kötelező irodalom a témában a szvaneti sója c. 1930-as szovjet film (torrent). a világ egyik első dokumentumfilmje abból a korból, amikor ez még nem vált el a propagandától. képek pedig indafotón.


Szólj hozzá!

Címkék: túra múzeum hegy kaukázus stopp grúz magánszállás mestia ushguli

mestia! - მესტია



2010.12.13. 01:57 pite e

szvaneti, a kaukázusba zárt völgy. bejutni két helyen lehet, balról és jobbról. balról egyszerűbb, ez az út zugdidiből visz északra majd nyugatra. amivel nagyszerűen le lehet írni a régiót az az, hogy mióta hirosimára rádobták az atombombát, talán a föld egyetlen területe, amit nem hódított meg idegen hadsereg. a szvánok a grúzhoz rokon nyelvet beszélnek, így legegyszerűbb, ha hozzájuk tartoznak országilag. és mindkét út hozzájuk vezet, tehát ez a legpraktikusabb is. további ismertetőjel a mindenfelé feltűnő szván tornyok. települést lehetetlen enélkül fényképezni, olyanok, mint egyszerű négyszög alapú bástyák. csak igazából minek. egy teória, amit hallottunk, hogy tálen nagy a hó, annyira, hogy belepi és csak fentről (7-8 méter legalább) lehet csak közlekedni. valósabb, hogy valami katonai védelmi dolog, elég furcsa rendszer.

mestia felülről. szván tornyok.

az út alatt hét óra marsrutkázást kell érteni, víztározó mellett majd havas csúcsok közt tekeregve. nem földút, de messze nem betonozott dolog. ilyen hegyi ösvény dzsippeknek.  mi először persze gondoltunk a stoppolásra, de végül jobb, hogy nem. alacsony a forgalom, a nap során 2-3 autóval ha találkozunk. pihenő félúton étterem félénél épp a víztározó után, ahol a sofőr ingyen eszik. persze neki itt nagy a hatalma, ő a postás, hírvivő és mindenféle szivességek tevője. négyen vágunk neki az útnak: couchsurfing hostunk nővére, a lengyel csaj és mi ketten l-val. marsrutában van még svéd srác is, ő erősíti meg a hírt, hogy igenis lehetséges bejutni mestiába repülővel. heti kétszer van járat dél felől, kutaisiból. az utazás ingyen van (!), de mivel kis lélekvesztő a gép, helyhiány miatt nehéz feljutni. a srác megpróbálta, 12 helyre 30-35-en jutottak. gyerekek, nők és helyiek előnyben. csapatunkhoz elvileg tervez csatlakozni helyi csaj pasija is, de ő zavaros. utolsó pillanatokban kezünkbe nyom még egy sátrat. hét-nyolc óra út után jövünk rá, hogy épp csak sátorrudak nincsenek a csomagban, amúgy egészen kellemes szovjet katonai dolog lenne. ekkor már mestiában, szváneti fővárosában vagyunk. lonely planet és menedékházhoz hasonló meleg kajától illatozó, meleg, internetes, kertben függőágyas szállás lenne az alternatíva, ha lenne hely. de az alter izraeliek, franciák gyorsabbak voltak nálunk. viszont vendéget ki nem dobnak, jön az ismerős és aludjunk náluk. csirke, birka, de estére már bezárva. két egészen formás szobát kapunk, de leginkább a forró fürdő érdekel minket és a vacsora.

másnap reggel ámuldozás, hogy ami kazbegiben megvolt egy irányban, a csúcs fele, mintishogy 5000 méteres hegy az mennyire lenyűgöző, az itt 360 fokban fogad. négyen indulunk neki a kereszt felé és még azon is túlra, mert állítólag ott van valami tó. meg kell hogy mondjam, bőven leverjük tempóban a grúz-lengyel párost, hiába erősítenek telefonról kihangosított eminemmel. izzasztó meleg, de leginkább a tűző nap miatt, a levegő hegyi. takarózás napszúrás ellen lapulevéllel és zsebkendővel, semmi kedvem még egy lázas-hányós-injekciós sztorihoz. két-két és fél óra után a kereszt mögött találunk pár lazább épületet, nyilván csak nyáron laknak itt. világvége, világ teteje és a nénitől mégis probléma nélkül megtudjuk, hol van a forrás a jéghieg vízzel.

bodegák nyárra.

langyos tó magasan.

petronas towers, kutya és lengyel csaj.

a helyi látványos csúcs az ilyen kétcsöcsű, olyasmi mint a petronas towers kuala lumpurban. ez a háttere a tónak. a  viszont tó csalódás. rila után azt várnám, hogy minden 3000 méter környékén fekvő tó szép, jéghideg és kristálytiszta. ez meg langyos, iszapos. leginkább arra jó, hogy a szván menő arcok, akik 70 fokos meredeken lovagolnak le és fel egymást kergetve megitassák az állatot. fennsík szerű dolog veszi körbe, olyan, ahol annélkül lehet lovagolni, hogy a nyugati turisták lélegzetelállva izguljanak - egyszerűen csak menő, ahogy süvítenek nyereg nélkül kiabálva, egy-két kutyával a nyomukban. lengyel csajt még megvárjuk itt fent, pitypangot fújunk és hógolyózunk egyet és irány vissza, mert senki nem akar olyat játszani, hogy ránksötétedik a hegyen.

vacsora kellemes, de reggeli után többet vártunk. reggeli csodálatos volt. az a baj, hogy se fénykép, se feljegyzés nem készült róla, memória pedig már csak arra jó, hogy ezt az egy szót tárolja róla: csodálatos. internet persze az ilyen 1500 méter magasan fekvő, 14 000 lakosú regionális főváros családjaihoz eljutott.

másnap reggel fájó búcsú lányoktól, ketten ők vissza zugdidibe, mi ketten még beljebb szvánetibe, ushguli négyes települése felé. stoppolás előtt, mestia azon széle körül van még egy múzeumja a régiónak, amit becsülettel megnézünk. turistáknak piszkosul többe kerül, mint helyieknek (grúzoknak? szvánoknak?), de a 110-120 éves fényképek eléggé lenyűgözőek. a többi kiállítási tárgy kevésbé ragadt meg.

további képek itt.


Szólj hozzá!

Címkék: túra hegy kaukázus grúz magánszállás marsrutka mestia

zugdidi - ზუგიდი



2010.11.22. 11:10 pite e

gori szélén elhúzó autóúton felkapunk egy hatalmas fehér pickupra és büszkén örülönk magunknak, hogy nem buszoztunk. kutaisig visz, ami több, mint féltáv. eztán leszünk még büszkébbek a fehér pickupos stoppra, mert innen már marsrutka. kicsit a kubai rabszolgaszállítók jutnak eszembe, kisebb, öszetettebb méretben. mikor például előkerül a deszka, ami arra jó, hogy a közlekedőfolyosón (már amekkora egy mikrobuszban elfér) két szék közé betéve egy újabbat képez a térben. vagy konzervdoboz teletömve emberekkel. tbiliszi modernitása és szellőssége után újra felvetődik a nagy kérdés, hogy vajon ez az ország gazdagnak számít-e. mindegy, leizzadva fagyizunk zugdidi főterén a couchsurferünket várva.

megjön hamar, apukával, kocsival. nagyszerűen lelkes csaj és a nővére, alig 20 évesek, és igyekeznek nagyon európaiak lenne. nővér nagyszerű kiejtéssel beszél angolul, angliában csinált valamit. anyuka most is moszkvában dolgozik, apuka is ott tanult. lányok orosza is még a régióhoz képest is kiemelkedő. szidják persze az ósdi grúz hagyományokat és családi berögződéseket (szűz házasság, család, gyerek hamar és a nemi szerepek), de azért az a menő srác, aki bírja a piát. aztán ott van nővér barátja is, akivel lesz szerencsénk találkozni. én nehezen értettem meg a szerelmüket, ami már 3-4 hónapja tartott, de biztos mély lehetett, hisz a srác már házasodna.

lelkesek, na. annyira, hogy másnap jön még egy couchsurfer, egy lengyel csaj és mégis mondják, hogy maradjunk. egy napot terveztünk, átszállni csak zugdidi felé, de bejön a hely, maradunk. házuk is bőségesen nagy, tornácos, két szintes, amolyan klasszik trópusi ház, kerttel, sok zölddel. épp átépítik az alsó szintet, de a felfordulásban is jut nekünk külön szoba, külön fürdővel. környéken csupa rokon lakik, lengyel csaj is valahol náluk kap helyet. kertben sokat ülünk, hideg dinnyét eszünk - napközben tombol a hőség. rokonok jönnek-mennek a kisbabától a bottal járó öreg néniig mindenki.

a kastélyos dolog.

állatvásár a piacon.

zugdidi trópus. meglepően még trópusabb hangulata van, mint batuminak. lonely planet leírása alapján én valami szürke egyszerű kisvárost vártam, ami valaha arra jó, hogy a lassú közlekedés miatt átszálljon és megszálljon benne az ember, aki abkháziába tartott. erre pálmafák, színes házak, parkok és emberek. minden sarok mögött ott várom a tengert, néha már a szelét is érezni. mégsincs ott, ide 30 kilométer legalább. városi látnivaló például a park. nagyszerű esszéket lehetne írni a grúz vidéki udvarlási szokásokról csak az alapján, amit itt megfigyelhetsz. a lány padok; a fiú padok; a párok, akiket barátok kísérnek el az első randira; kik ülnek központi padokon, kik a fák alatt és a többi. csodálatosan borzasztó pletykaélet tere lehet zugdidi. parkban kastély szerű párszáz éves épület, benne múzeum. helyi cuccok, leletek és a a leghíresebb, egy napóleon halotti maszk. parkon túl lemegyünk még a piacra is, ami méretben nem, de nyüzsgésben felveszi a kesztyűt a csodált odesszaival.

további kényeztetésként kapunk egy félnapos autós túrát is hostjainktól. valami nagynéni szintű 30-as rokonnal, a nővérekkel, a lengyel csajjal és egy rokon kislánnyal hatan préselődünk be egy kocsiba és megyünk a folyóhoz (ami állítólag jobb, mint a tenger). először elkanyarodunk az abkház határhoz, hogy a nyugati turisták (mi) megnézhessék, milyen egy nem létező határ. komolynak tűnik, de nagynak nem: sorompó, valami bodega és pár fegyveres. hatalmas óriásplakát nyugat felé saakashvilivel hírdeti grúzia egységét és területének sérthetetlenségét. persze ez a grúz oldal, akik szerint itt nincs is semmi igazából. az abkház oldalon, akik ötlete ténylegesen, hogy itt nemzetközi határ húzódik, biztos komolyabban veszik a dolgot és építettek valami meggyőzőbbet. visszafordulás, abkháziába nincs belépőnk és irány a folyó. hegyek felé, egyre kezd tetszeni a dolog, hogy nemsokára újra 4-5000 méteres csúcsok jönnek. folyó láthatóan közkedvelt piknikhely, családok tucatjai jöttek le aznap is dinnyével, sörrel és ladákkal. sebes folyású, jéghideg víz, jobb, mint egy vízi vidámpark. elfáradás, bealvás hazafelé a kocsiban, otthon a kerben és legvégül otthon az ágyban.

vidám emberek hűsölnek.

második zugdidi reggelünkre már az a terv, hogy irány svaneti, ahova innen vezet a forgalmasabb, járhatóbb út. marsrutkával hét óra (saccra 200 km).

képek itt.


Szólj hozzá!

Címkék: múzeum cs kaukázus stopp grúz marsrutka zugdidi

gori, ahol sztálin született - გორი



2010.10.12. 16:56 pite e

kazbegi után még egy pár nap elmegy tbilisziben. erről már írtam, most ott folytatódik a történet, hogy egy reggelen felülünk a szovjet, de felújított, grúz kívülről szászlósra színezett metróra és a marsrutka állomáson találjuk magunkat. útravaló étek, gyümölcs után már szólongatnak le fuvarszerző emberek. valahogy nem jön a szkeptikusság és elkezdek érdeklődni egynél. kiderül, alig többért kínálja az utat, mint amit a lonely planet ír. japán kocsiban, gyorsan, kényelmesen. a japán kocsi errefelé fogalom, állítólag rengeteg, ott már leselejtezettet hoznak a kaukázusba. gps-en valami távolkeleti jelek és egy sziget térképe, jobbkormány és egyébként se láttam még olyan kombi kocsit, amiben három sorban ülnek az emberek.

goriba azért jönnek az emberek, mert itt született sztálin. az egyetlen hely grúziában, ahol még hivatalosan is létezik stalinis gamziri (sztálin tér). erről írásos emlékem is maradt, mert ezen lévő atm-ből sikerült felvenni 400 larit (160 euró). valaha biztosan bájos kisváros (ma 50 000-en lakják) lehetett gori, de ugye senki nem gondolta komolyan, hogy épp itt ne lendülne fel a sztálinista építészet. főtere akkora, hogy bőven a felvonulási térihez hasonló parádékat lehetett tartani rajta. ide fut be a sztálinmúzeumnál kezdődő sztálin sugárút. szegélyezve annyira meglepően nem monumentális, de azért letagadhatatlanul szovjet épületekkel.

múzeum valami egészen borsos áron enged be magába, de szerencsére pont van három idegen külföldi is a környéken és kapunk vezetést. számos fénykép (érdekes), korhűen szovjetesen berendezett szoba, ajándékok. sztálin hős, sztálin a grúz, sztálin a világbirodalom vezetője. eléggé egyoldalú kiállítás, de nem is vár mást az ember. érdemes mellé könyveket (pl, pl) olvasni. a nagy épületen kívül van még két külső helyszín is. az egyik sztálin csöpp szülőháza, amit valahogy megmenekítettek gori nagy átalakításakor. most a múzeum előtt áll. a múzeum mellett pedig stálin lakóvonatja, amivel konferenciákra, békeszerződésekre járt. életében egyszer repült, szóval szükség volt rá. egész lakás van benne, fürdő káddal, konyha, háló, nappali. úr volt, meg kell hagyni. japán turistacsoport.

gorit ezzel kivégeztük, van még valami vár is, de minket az jobban érdekel, hogy jussunk el zugdidibe.

képek indafotón.


Szólj hozzá!

Címkék: múzeum sztálin kaukázus grúz marsrutka gori

kazbegi - ყაზბეგი



2010.09.26. 16:43 pite e

számunkra is, mint a legtöbb nyugati turista számára, kazbegi egy kétéjszakás kiruccanás tbilisziből. elsőre betegség miatt nem jön össze, de másnap már felkapunk a marsrutkára és három óra múlva már kaukázusban rendesen. olyan fasza hegyek között, amikről a hegyi (ha ha) karabakh csak álmodni tud. kazbegi igazából stepanstminda, mármint a város hivatalos neve. ezen túl a hegycsúcs és a róla elnevezett sör fut még ilyen néven.

borús idő, csak a meredek lábak látszanak. völgyben vagyunk, északnak 15 km-re oroszország, keletre és nyugatra 4-5000 méteres csúcsok. bejött a hely tolsztojnak is. határ állítólag zárva van, az ukránok azonban tudhatnak valamit, mert néha elhúz egy-egy kamion, ami arra vall, őket átengedik. van pár orosz rendszámú zsiga is. első tipp az volt, hogy még a háború előttről maradtak itt, de aztán látunk pár suvot is. túl késő van már ahhoz, hogy elstoppoljunk a határra, pedig van ot valami bástya is. marad a rejtély. egy sétára futja már csak az irányban a képtelen hangerővel zúgó, szürkés-saras folyó mentén. még azért a helyi múzeumba is beugrunk, amit hiába kiabálunk, sikerül megúszni ingyen. nem is igazán ér többet, kaukázusi meleg ruhák és régi fényképek alex kazbegi életéből.

szállás könnyen megy. mindenki - MINDENKI - ad ki itt szobát, de c tbilisziből elárulta, hogy van itt egy hostel is, 2,5 vagy 5 euró, már nem emlékszem. tele cseh és lengyel matricával, amolyan kulcsos ház, mert csajszi csak napközben van itt. prosztó, emeletes vaságyak, hatágyas szobában. annyira prosztó, hogy miután kiderül, miénk az egész szoba, lerámoljuk ezeket a földre és 3-3 matracon alszunk a szoba közepén.

a program másnapra a kommersz lonely planet séta a gleccserhez. elsőre a kolostorhoz kell felmászni, ahova még erdőben visz fel az út. ez kb egy-másfél óra. hajtűkanyaros suv utat gyalog le lehet vágni, de a végére már úgyis elfáradsz és egyszerűbb körbe. vagy épp csúszik. fönt aztán izraeli bicósok a meglepetés, hogy ők feltekertek. fúj a szél és hideg van, ami tbiliszi kánikulája után meglepő. alakulhatott volna úgy is, hogy épp egy csöppel jobban szemerkél az eső és akkor ott adom fel, hogy két pulóver helyett miért nincs vízhatlan széldzsekim. répa tízóraira. innen hegynek tovább. még mindig borús, nem látjuk a csúcsot, de visszafelé már kiderül és igenis sokaknak már itt elállhat a lélegzetük. nekünk várni kell még három órát, míg felérünk egy gerincre, ahonnan a délutáni derültségben már elő-elő bukkan a kazbegi. és hát váó, itt jön az, hogy muszáj tovább menni, majd legfeljebb visszafele nagy rohanás lesz, hogy ránk ne sötétedjen. felvillan előbb utóbb a gleccser is, amit meg akarsz fogni, nyalni, ugrálni rajta. az aljában persze morajlik ugyanaz a szürke, hangos, zavaros víz, amivel lent a völgyben is találkoztunk, szóval érzed, hogy ez azért mégsem játék. sátras hegymászókat irigyen elhagyva, vizet forrásból feltankolva egészen addig mászunk, míg olyanná nem válik a táj, mint amit a spirit meg az opportunity fényképezett odaát. csúszik is be a törmelék, kő, sóder szerű anyag a nem magasszárú cipőmbe, mert itt már meredek rendesen. egészen ott vagyunk a gleccser mellett, itt olvad mellettünk és zúg le. rövid lélegzetvisszafojtás és rohanás vissza. majd hat óra volt feljönni ide.

lefele napsütésben rácsodálkozás ugyanarra a lehetetlen vidékre, amit már egyszer láttunk. csak épp most az eddig hátunk mögött lévőt nézhetjük. tehenek az útban, még a kolostor előtt. szabad a fényképezkedés velük, nyugalom van. virágok minden színben a réten, sas felettünk.

lent a városban az előző este tanulságából okulva amint visszaérünk beülünk egy levesre meg egy pár khinkalira. teheneket épp terelik haza, látványosság. utcán a hosteles csaj is megfej minket, merthogy még nem fizettünk és nehogy lelépjünk. hiába, ez kommersz terület. matrac a földre és alvás, másnap stopp vissza tbiliszibe.

kicsit félős, mert azért nem egy könnyű útvonal. forgalom csekély, mégiscsak egy zsákutca. marsrutka van bőven a turisták miatt, de azt nem ér stoppolni. másé a sztori, hogy ugyanitt sikerült egy kamionoshoz beszállni, ámde egy idő után ott kellett hagyni őt, mert mindennemű próbálkozás ellenére sem akart a szerelvény felmászni egy hegyre. másodikra mi már szerencsésen egy pickup mitsubishit kapunk, aki épp perfect görög, ami kényelem és komfort. útközben megállunk ananuriban, ez is az indoka, hogy miért nem raktuk fel a kényelmes seggünket egy marsrutkára. kolostor, körötte vár, előtte tó. mesterséges tó, forog az agy, milyen lehetett a vidék tó nélkül. nem rossz hely, főleg hogy közvetlen az út mellett van. lehet toronyba felmászni, hülye hídon fekvő és tóban álló teheneket nézni. tovább stopp, tervbe volt még véve mtskheta az úton tbiliszi fele, de ha már a sofőr úgyis megy tovább, akkor mennyivel kevésbé fárasztó hegymászás után hazamenni egy teára, mint városnézni szemerkélő esőben. ilyen hegyek láttán grúziába még úgyis vissza kell jönni.

képek.


Szólj hozzá!

Címkék: hegy kaukázus hostel stopp grúz marsrutka kazbegi stepantsminda