grúzia újra. tbilisziben rusztaveli metrónál lakunk ismerős ismerősénél, aki német srác, c. c-vel már korábban, kábé két és fél hete találkoztunk a metróban, amikor nagyjából egy órát voltunk a városban. korábban még sosem, akkor is csak űgy tippre mentünk oda hozzá, mert olyan németnek nézett ki és - oké, volt kis belső tippünk róla - heló, nem te vagy az. metróból feljövet jön a tapasztalat, hogy teljesen igazat kell adni a lonely planetnek: a grúzok inkább irányítanak el rossz irányba, mintsem kimondják a bűvös kifejezést: я не знаю. persze tök nagy segítség az is, hogy elevenen él a rendszer, miszerint az utcáknak van egy hivatalos (nemzeti, amerikás) és egy használt (orosz) neve.
lakás viszont csodás. rusztaveli eléggé központ, általában gyalog is eljutunk bárhová (persze az olcsó taxi is elcsábít néha). európai mintájú kocsmautca, két kínai, három mexikói, számos ír és angol pub, sőt még egy magyar is 100 méteren belül. három szoba, hatalmas nappali, étkező és a konyha. erkélyek, fürdő, előszoba, magas belmagasság. csoda, hogy úszhatta így meg a nagy szovjet lakásfeldarabolásokat. előszobából még a cselédlakásba is nyílik két ajtó, itt laknak most a tulajok. hárman osztoznak rajta, a, a német, ex-ceu-s kaukázusi civil környezetvédő és hasonló szervezeteket koordináló csaj, m, az osztrák transparency-s és c, aki ösztöndíjjal tanít németet meg ehhez kapcsolódó irodalmat, költészetet. mosógép, melegvíz, szélessávú internet, szupermarket két sarkon belül (nutella!) és franciaágy. c még itthon sincs, épp felment a hegyekbe sátrazni, szóval saját szoba is jut kettőnknek, erkéllyel. elmúlt hetekben csoda talán egyszer volt, hogy két napnál többet maradtunk egy helyben, az átlag így is ez alatt marad, pláne hogy végigutaztunk másfél országot, sivatagot, magashegységet, városokat, így bőven van mit mosni, kipihenni. első nap nem is csinálunk semmit. hangsúlyozom, semmit, ki se mozdulunk a lakásból, csak örülünk a wifinek, meg hogy két óra alatt megszárad a mosás a hőségben.
ami nem tetszett a városban, az az aluljárók. van egy főút keresztül a belvároson, egyetlen zebra nélkül. sőt, akár mondhatnám, hogy van egy (fő)város grúziában (szinte) egyetlen zebra nélkül. mert a gyalogosokat mindenhol leterelik a föld alá. és itt nem lehet ám vagánykodni a kétszer három sávos utakon, mint a rákóczin, mert nem állnak ám meg. egy eldugott kis zebrán esett meg egy buszpályaudvar környékén, hogy le mertem lépni, holott volt forgalom, rögtön kaptam is meg a magamét a sofőrtől, aki feltartott mutatóujjal figyelmeztetett, hogy ő bizony nem fog megállni. aztán rossz még az is, hogy tanúja voltam egy menekültszálló kilakoltatásának. van belőlük számos ugye, mert abháziából, oszétiából, földcsuszamlások és egyéb háborúk elől jöttek sokan. miénk épp a két sarokra lévő szupermarket mellett volt. első napokban csak a költöztetőkocsi meg valami civódás tűnt fel. aztán jöttek a bejárat elött transzparensekkel ücsörgő emberek. mivel volt egy-egy, néha viccesen leírt angol felirat is, egyre inkább megszólítottnak éreztem magam. végül egy reggel vagy 2-300 rendőr állta körbe kordonnal, tányérsapkástúl a szállót fél utat lezárva és pakolták fel a cuccokat a teherautóra. média, perlekedés, miegymás. ekkor vettem a nutellát.
tbiliszi bájos, de hiába, a meleg itt is ugyanúgy hat, mint jerevánban: lebénít, elzsibbaszt, lassít, tompít és felkelti a vágyat a görögdinnyére. összesen hat éjszakát töltünk tbilisziben (két éjszakás megszakítással, amíg gleccserezünk kazbegiben), de igazán nem mondanám, hogy mindent láttunk. helyesebb lenne úgy fogalmazni, hasznosan telt az idő. volt kötelező városnézés sok borjomival (szovjet világ szerte hírhedt enyhén sós ásványvíz, <3 buborék), kaptatóval és templommal. az óváros egyik része török stílus, ami olyan, mint a büszke bolgár megújhódás városai (neszebar, plovdiv, szozopol) vagy szaloniki vagy ohrid lépcsőzetesen kiugró emeletei, sok fával és csigalépcsőkkel a házon kívül. a másik, délebbik része domboldalba épült, így azt annyira alaposan nem jártuk körbe. kettő között egy mégrégibb rész, tele templommal, egyéb egyházi épületekkel, patriarchával és egy zsinagógával. van fürdőnegyed is, na azt bánom, hogy a kénes törökfürdő kimaradt. elején pedig még fő célkitűzés volt, de aztán valahogy a hőségben sehogy sem akaródzott bemenni valami olyasmi gőzös meleg helyre, mint egy hammam.
aztán végül felmegyünk kazbegibe. arról majd külön, nem igen illik bele egy városlátogatós posztba egy 5000 méter magas hegy körüli túrázás. két éjszaka után vissza is stoppolunk kicsit szemerkélő esőben. jön l is calkából, szombat van, c és ismerősei, sok ember, jí. fényképezőgép elfelejt, amit már ott bánok, amikor elsőre a város legérdekesebb épületéhez taxizunk. most ez ki van pucolva, mármint a hivatalnokoktól, bútoroktól, aktáktól. valami átmeneti alternatív központ működik épp, vicces installációkkal (lépcsők végigrakva élére állított könyvekkel, héliumos ballonnal modelleregetés, apró ledek itt-ott, stb), apró sarokkal a tervezőről és egyéb futurista tervekről, és előadásokkal modern városi építészet, urbanisztika témakörben. angolul, persze. a legnagyobb élmény azért mégiscsak maga az épület, aminek 70-80%-ában még így sincs semmi és szabadon bejárható - tetőre ki, ablakon át, liftaknába nem leesni. cirill betűket lekapargálni a falról. este, már-már éjszaka következő állomása a skanzen, ahol fesztivál. most meg kellene fogalmaznom, miféle, de csak próbálkozni tudok olyan szavakkal, hogy tánc, zene, folklór és persze grúz. legnagyobb show, amire teltház is jön össze, az a sukhishvilebi előadása. mindenféle grúz régiók táncát adják elő, valamennyire modernül, valamennyire hagyományosan, valamennyire parodizálva. sör és saslik. legmegdöbbentőbb, mikor vége a műsornak és a helyi arcok felmennek a színpadra és nyomják tovább a táncot ugyanabban a stílusban. aztán zár a bazár, mi is vissza a városba.
másnap még megállapítjuk, hogy a tbiliszi botanikus kert nem ugyanaz, mint a batumi. egyedül a vízesés ad neki valami értelmet, amúgy még parknak is alig nevezném - valami elgayott erdő a vár mögött. jégkrém, khinkali, piac és még egy utolsó éjszaka a nyitott ablak mellől felszűrődő kocsmazajnál - azaz a csodálatos lakásban.
képek.
szereplők: l és én
az van, hogy kéne gyakorolni az oroszt, mielőtt fél év bolgár következne. erre volt első bevillanás a csendes-óceán szibérián keresztül. ez túl nagy falatnak bizonyult, és így csapott egybe l kaukázusi terveivel.szóval grúzia. hogy lehet grúziába eljutni orosz vízum nélkül olcsón/hatékonyan? ukrajnából! eleinte jött a kézenfekvő repülő, de aztán hasonló árban találtunk 