HTML

ócska utazós

egyetemista korszakom utazási élményeiről. röviden, hosszabban, ahogy alakul. képekkel feltétlenül, mert úgy igazán hiteles a stoppolós, vasutazós, gyaloglós sajtvadászat.

Címkék

2009 (1) 2010 (2) 2011 (1) 2012 (1) 2013 (1) agdam (2) albán (1) alcobaca (1) algarve (1) alghero (3) alitalia (1) alkán (1) amszterdam (3) angol (1) arab (3) arad (1) asilah (1) askeran (1) atlasz (1) auschwitz (1) ausztria (2) aveiro (2) azeri (3) b&b (1) bahcsiszeráj (1) balaton (2) balkán (32) baltimore (1) bantry (1) baracoa (2) barcelona (2) batalha (1) batumi (1) bécs (2) belgium (2) belgrád (6) belogradcsik (1) bergamo (1) berlin (8) bestof (7) bg06 (9) biarritz (2) bicikli (1) bitola (1) bled (1) bohinj (1) bolgár (26) bolotana (2) bőr (1) bordeaux (3) borovec (1) bosa (4) bosznia (1) braga (1) brassó (1) bréma (3) bringa (1) brno (1) bruges (1) brugge (1) brüsszel (2) budapest (3) bukarest (2) burgasz (2) busz (28) calka (1) camagüey (2) casa particular (5) chefchaouen (1) cienfuegos (2) civitavecchia (1) constanta (1) cork (2) cs (53) csehország (3) csop (1) dadivank (1) dán (5) dilijan (1) dorgali (1) dublin (1) duna (5) dupnica (1) easyjet (4) elba (1) ennis (1) erdély (1) esküvő (1) essaouira (3) essen (2) etara (1) evezés (1) evora (1) exchange (1) exit (2) falu (1) faro (5) fatima (1) fauna (1) fekete tenger (7) fes (2) fesztivál (5) figueira (1) firenze (2) fonyód (1) francia (18) frankfurt (1) gabrovo (1) galway (1) gandzasar (1) geres (1) gori (1) goris (1) görög (6) grúz (13) guantanamo (1) gucsa (1) guimaraes (2) haghpat (1) hahn (5) hajó (5) hamburg (4) hammam (1) hansa (2) határ (2) havanna (3) hc (25) hegy (12) helyek (1) hitchgathering (1) holland (3) hollandia (1) horvát (1) hostel (9) hotel (9) højskole (2) ile de ré (1) ilha deserta (1) iljicsovszk (1) imias (1) írország (5) jalta (1) jekatyerinburg (1) jereván (1) jugoszlávia (4) kaja (43) kalampaka (1) karabah (4) karabakh (4) kara dere (1) kassa (3) kastraki (1) katalán (1) kaukázus (19) kazbegi (1) keeken (1) kemping (5) képek (8) kevelaer (1) khor virap (1) kijev (3) kikötő (1) killaloe (1) kinsale (1) kocsma (9) kolostor (5) komp (6) koncert (9) koppenhága (2) krakkó (2) krím (1) kuba (14) laufersweiler (2) la rochelle (2) leiria (3) lemberg (2) lengyel (2) lisszabon (3) livorno (1) london (2) lucca (1) macedón (4) magánszállás (13) magyarország (9) malta (1) marokkó (9) marrakech (2) marsrutka (9) mediterrán (1) meknes (1) melnik (1) menedékház (3) mestia (2) meteora (1) metropolisz (1) mizen head (1) moher (1) montecatini (1) montenegró (1) múzeum (11) nagyváros (36) nantes (2) német (23) neszebár (2) noravank (1) norvég (1) nyköping (1) óceán (3) odessza (3) ohrid (1) olasz (13) olhao (2) orangeways (2) oristano (1) örmény (10) orosz (5) orsova (1) oslo (1) oświęcim‎ (1) oxelösund (1) oxford (1) párizs (9) pécs (1) piac (2) pinar (1) pinar del rio (3) pisa (1) plovdiv (1) porto (2) portugál (18) pozsony (10) prága (3) prilep (1) reptér (35) rila (3) róma (3) románia (6) rotterdam (1) russze (1) ryanair (14) rømø (1) sanahin (1) santa clara (2) santa lucia (1) santiago (2) santiago de cuba (1) sátor (10) sepsiszentgyörgy (1) sevan (1) shushi (2) sintra (1) sivatag (1) skandináv (4) skanzen (1) skavsta (1) skyeurope (1) spanyol (5) stepanakert (2) stepantsminda (1) sterling (1) stockholm (1) stopp (112) strand (2) svájc (1) svéd (2) szaloniki (3) szamokov (1) szarajevó (1) szardínia (8) szerb (8) szerbia (6) szevasztopol (1) sziget (2) szimferopol (1) szkopje (2) szlovákia (11) szlovénia (1) szófia (8) szozopol (1) sztálin (1) tangier (1) tarnovo (3) tarragona (1) tatev (1) tavira (1) taxi (5) tbiliszi (2) tek (2) telekocsi (1) telouet (2) temesvár (1) tenger (5) természet (1) terv (2) (2) török (2) törökország (2) toszkána (1) traben trarbach (1) trier (1) trinidad (1) túra (10) újmoldva (2) újvidék (2) ukrán (12) ungvár (2) ural (1) ushguli (1) utrecht (1) vama veche (1) vank (1) várna (2) velesz (1) videó (2) vidin (1) villamos (2) viñales (1) vinales (1) virgin atlantic (1) vonat (25) vueling (2) weeze (2) wifi (3) wizzair (8) zágráb (1) zene (4) zugdidi (1) Címkefelhő

krím télen



2013.04.12. 12:45 pite e

ukraine_flag.gifazt mennyire el is felejtettem, hogy megjártam a krímet. vagy csak ezt a blogot felejtettem el. nem kéne, egyiket se.

még szinte a tél közepén, január végén - február elején az évi klasszikus vizsgaidőszak temető és tavaszváró kiránduláson sikerült kettesben, j-vel részt vennem. kijevi átszállással (repülőről vonatra) úticél a fekete-tenger északi partvidékének legizgalmasabb terepe, a krím autonóm köztársaság volt. maradhattunk volna bő öt napot a havas kijevben is ehelyett, de csábítóbb volt rövid három napot a meleg hegyes, tengerparton tölteni. vonatút így oda is, vissza is elvett egy-egy éjszakát, de számomra még mindig kaland a plackarton utazás a szovjetunióban, a reggeli teázgatás és megállóhelyek szünetében a peronra mamuszban lejáró trénignadrágos emberek hada (háttérben jókora füstölt halakat áruló nénik).

szimferopolban, a félsziget fővárosában és annak földrajzi közepén szálltunk le a vonatról a napsütéses januárvégi reggelen. pályaudvar elől indul a világ leghosszabb trolijárata, aminek a vége jalta városa 70 kilométerrel odébb. nem lettünk rekorderek, mert a 700 méter magas hágó tetején kiszálltunk nézelődni. aztán vissza a következőre, és leandalgás a mediterráneumba.

a terv jaltában annyi volt, hogy ebédelünk és korzózunk egyet a tengerparton, majd délután átrobogunk az 1000 méter szintkülönbséggel működő kabinlifthez, ami felvisz a környéket leuraló hegyvonulat közel tetejére. nem is azon bukott el a dolog, hogy lekéstük volna a négy órakkor induló utolsó liftet, hisz három perccel hamarább sikerült odaérni, hanem hogy már pár napja bezárt a dolog. határozatlan időre, munkálatok miatt. irány vissza jalta központja. a program újrakalibrálása azt hozta ki, hogy az éjszakát a város legeslegközepén található, ám nagyon a szovjet múlt fénykorát idéző szállodában töltjük. nem szeretem az ár-érték arányosítás, de a világ legjobb üzletei ezek a szovjet hotelek: csupán az ágy kényelmetlenségét kell odaadni a cserébe hatalmasan tág szobaért, a huszas években államosított decens nagypolgári burzsoá szállodaépületért, kilátással a hegyekre, a tengerre és a főtér lenin szobrára egyaránt.

DSC_0661.JPG

jalta korzója.

DSC_0696.JPG

kilátás a hotelből, lenin és a hegyek.

másnap újabb próbálkozás a heggyel. az aggodalom egyetlen oka, hogy a felvezető egyetlen út ilyenkor még le van zárva, hisz odafent tél van - fent és lent között általában 10 fok a különbség. marsrutka (minibusz) felvisz vízesésig, ahonnan gyalog indulunk tovább az utat követve. rendőrposztot és a két rendőrt - ami megszűri a téli utakra nem alkalmas járműveket - elhagyva egészen (az erdőőr bácsit leszámítva) magányosan haladunk felfelé. majdcsak nem jön egy 4x4, srác és ugyancsak stoppos néni felszaladnak egy napra síelni. fent, aj-petrin néhány kőépület, valamivel több fából összehozott menedékház, étkezde és pár olyan épület, amelyeket a meterológiai kutatóépületet, kilátót és garázst magába foglaló egyéb kategóriába sorolnék be. fúj a szél és egészen emberes mennyiségű a hó lep el mindent, ami az akklimatizálódást nem hagyó 30 perces utazás után egészen nagy élmény. egy órás minikirándulást engedünk meg magunknak, igazi piknikkel a fenyőfa alatt, rálátással még nagyobb sziklákra - úgynevezett grand kanyonra. idő van, még el kell jutni szevasztopolba, ami nagyjából 90 kilométer jaltától. szuper a stopp, útközben megjárjuk ukrajna legdélebbi pontját, rálátást kapunk gorbacsov dácsájára, határőrségre, sárkány és mindenféle állatról, életről elnevezett sziklákra.

DSC_0753.JPG

aj-petri.

DSC_0839.JPG

jalta-szevasztopol autóút.

szevasztopolt annak ellenére csak éjszaka látjuk, hogy két estét is sikerült eltölteni benne. couchsurfing pétervári srácnál, aki leköltözött délre, mert itt több a napsütés, alacsonyabbak az árak és az orosz IT munkájából jobban kijön, mint odafent. kapunk tőle tippet étteremre, elvisz szuburb környékre, ahol nagyszerű a rálátás az orosz katonai flotta esti fényeire és még egy capoeira estre is becsöppenünk. vicces zenéket mutogat, és jófej a kutyája.

két szevasztopoli éjszaka között megnézzük balaklavát. napsütés és tavasz február elején, tenger egy mély öblében, szinte fjordszerű helyen felépült csöpp kis város leginkább arról híres, hogy nagyon sokáig nem volt híres. a rejtett öbölbe ugyanis titkos tengeralattjáró bázist építettek, ástak a hegybe bele a szovjet mérnökök. ez izgalmas, ugyanakkor nekem többet adtak a 100 méteres sziklák, amikre felmászva egyszercsak megjelenik a nyílt tenger. az említett napsütésben szuper hely. városba visszaereszkedve kötelező kipróbálni a csónakparkoló övezte móló éttermeinek egyikében a napi fogást. frissensült hal és sör. elég egyszerű megérteni, miért jelenti krím az oroszok szemében a nyaralást - moszkvában például ekkor legalább 30 fokkal hidegebb van.

DSC_0975.JPG

balaklava öble.

másnap, az esti vonatindulás előtt még pont belefér bahcsiszeráj, szevasztopol és szimferopol között félúton a félsziget tatár fővárosa. örülök, hogy nem hagytuk ki, hisz jelentősen tovább árnyalta a rövid időn belül kialakult krím képemet. tengernek itt már nyoma sincs, a pénzt hozó turizmus híjján a város igencsak szürkébb és koszosabb. a vasútállomás környékén biztosan, bár én nagyon örülök a kirgiz szamsza árusnak is, aki fagylaltoskocsira emlékeztető taligából árulja a bőségesen birkafaggyútól csöpögő péksüteményre emlékeztető gyomorforgató ebéd jellegű készítményt. bahcsiszerájban a káni palota a látnivaló. a - török pénzből - becsülettel rendben tartott épületegyüttesben van nagy mecset, ilyen-olyan színes üveggel megvilágított termek, díszes szökőkutak, puskin szobor és a többi. korrekt. a palota városrészének völgyében tovább haladva, a lakott környék végén van még egy sziklába épült (ortodox) kolostor, nameg egy lakatlan sziklákba félig épült, félig vájt romváros. ez utóbbi hasonlít a grúziai barlangvárosokra, ám mégis tud újat adni. nagy területen, egy sziklafensíkon elterülő, utakkal szabdalt romokból körvonalazódik a városias jelleg.

DSC_1083.JPG

bahcsiszeráji káni palota mecsettel.

DSC_1090.JPG

uszpenszkij kolostor.

 

DSC_1142.JPG

csufut kale barlangváros. flinstones lakások garázzsal.

 

 

az éjszakai vonatozás, és havas kijev és hazarepülés különösebb események nélkül zajlott. leszámítva, hogy a sokmilliós városon igencsak rohanni kellett keresztül, de kárpótolt, hogy a reptéren sikerült kilenc euróból két liter vodkát venni.

 


1 komment

Címkék: orosz hotel vonat cs ukrán hegy kijev stopp szevasztopol krím jalta szimferopol bahcsiszeráj

reblog: ebéd karkucsában



2012.10.18. 11:07 pite e

georgia.png

sikerült nem ellenállni egy út mentén sétálunk és behívnak udvarba, ahol épp piknikeznek alkalomnak kábé 2000 méter magasan karkucsában. nagyszerű volt az időjárás, így az 5000 méter magas kazbek alatt ebédelhettünk egy csapat grúz férfival. sült pisztráng, friss kenyér és az épp levágott és megfőzött birka (máj, szív, hús és rengeteg faggyú) volt a menü. innivaló végtelen, bepillantást nyerhettünk a tbilisziből nyárra kiszabadult grúz férfiak hihetetlen délutáni alkoholbefogadó képességébe. legérdekesebb, hogy milyen kérdéseket tesznek fel: honnan vagyunk, mi ott a vallás, vannak-e ott hegyek, németül vagy oroszul beszélnek-e ott, hány évesek vagyunk, ki kinek a kije.

tumblr_m8fu33P8vW1rudj4ho1_1280[1].jpg


Szólj hozzá!

Címkék: kaja túra hegy kaukázus grúz

utolsó szomszéd



2012.01.30. 02:45 pite e

közben persze voltam szlovéniában is. tavaly őszi utazás szezon nyitányaként. eggyel kevesebb kötelező a listán (még ott van bosznia, baltiak és a dalmát tenger - oj). épp útba esett egy balatonfelvidéki sátrazás után.

j-val ketten stoppolunk át zalán, mert az romantikusabb, mint az m7-es. vasárnap főleg. határig nagyon döcögve, lassan már lemenő nap fényében izgulunk, hogy hol lesz így az esti sátrazás. aztán miután a gyümölcsleves elfogyott a műanyag dobozból, jöttek a szlovén fiatalok valami fura fesztiválról, akik mennek keresztül ljubljanán, valahova egészen a másik felébe az országnak. jupík. boldog helyen raknak ki ljubljanától északra, 10 perc és máris az évtizedek óta amerikában élő szlovén hapsi visz - egyenesen bledbe. hát ez nagyon szuper.

várból bled evezősökkel.

sziget képeslapos bejárata.

esti utcán kajálás, sötétben tóparton csodálkozás a képeslapos tájra. kemping a tó másik felén, nem nagy öröm odáig elsétálni. kemping nagy. ez főleg reggel tűnik fel. sokan is vannak, evezős bajnokság van épp a tavon. még turistásabb a hely, a sok ember még akkor is zavaró, ha nem épp a tömegturizmus képviselői. nappali séta a tó körül, kicsit fel a várba, kicsit lábáztatás a tóban, kicsit evezősverseny nézés, majd irány a hegy. kempingen át belövünk egy utat, ami nagyjából valami erdőn megy keresztül a következő, bohinji tó irányában. csend. erdőn, hegyen át faluba érünk. faluban kávé, majd valamivel civilizáltabb, de alpesi tájon tovább nyugat felé. kedvesen alacsony forgalmú út épp olyan, mintha negyedóránként megjelenne egy kocsi ajánlkozva, elvigyen-e. sötétedés kezdetekor olasszal utazunk, majd helyi nénivel. bohinji tónak is a nyugati felén van a kemping, de itt inkább pizzára és sörre költjük az árát. sokkal meghittebb a hely, sokkal természetközelibb. ez az a hely, ahonnan el tudom képzelni, hogy túrázni indulnak az emberek - nem pedig kocsival feljönnek a városból, hogy sétáljanak, bringázzanak egy délutánt.

alacsonyforgalmú alpesi táj.

tóhoz kötődő infrastruktúra.

a vadkempinghely csodálatos. feszített víztől fél méterre, hófehér kavicsos terepen, hajnali felhőbe burkolózó ezer méterrel felettünk csúcsosodó sziklák közvetlen tövében. merthogy igazán másnap reggel 7-8-kor, pirkadatkor látjuk igazán, hol is reggelizzük meg az előző este pizzájának maradékát. a reggeli úszás után. sokkal többször kéne ott és akkor ébredni.

hegyre fel felvonóval. hiperszuper dolog ezer métert repít fel köbö negyed óra alatt. tovább síliftekkel a holdbéli tájon át. barbárok. majd egy idő után mégiscsak lesz valami természet. barátságtalanabb, mint bulgáriában - köves, nincs víz, így növények is kevésbé. még az isztambuli sapkámat is megeszi a 6-7 órás túra. vége egy hizsa - fekete ujj. rendes hizsa. az fura, hogy nincs ivóvíz, csak palackos, az meg annyiba kerül mint a sör, ami drágább euróban, mint bulgáriában levában. másnap köd lefelé. lefelé mindig erdős, most is.  bohinj településig séta, onnan stopp pestig. persze nem eggyel, horvát taxis ausztriából, útépítő mérnök, fiatal srác (ljubljana), fiatal csaj, hippi osztrákok, horvát alter srác, magyar kamionos és mivel éjszaka van, takszi a nagykőrösi úti tesco mellől a kökiig.


Szólj hozzá!

Címkék: szlovénia túra sátor hegy kemping jugoszlávia menedékház stopp bled bohinj

slovenský raj meg ilyen útbaesők



2011.07.21. 13:06 pite e

van az, hogy az ember ismerettségi körében általában van határon túli (magyar). ez többek közt arra jó, hogy áttörje azt a merev határt és ne csak kassa-pozsony-eperjes és a hegyek legyen a felvidék, hanem. így jött a szlovák paradicsomos túra, amin végül heten vettünk részt.

 

pesti ötös nagyjából egy időben vágott neki a stoppnak a szentmihályi-m3-as kereszteződésből 2-2-1-es felosztásban. d-val mint egyetlen vegyes páros legesélyesebbek voltunk az első helyre a tornára való megérkezésben, amit sikerrel hoztunk is. borsodi kalandozás bevezetőjeképp megemlíteném az edelényi stoppunkat, a két fiatal srácot fehér skodában, akik nem szoktak felvenni, de látják, hogy mi fehérek vagyunk (vö. 15 centis árpádcímeres tetoválás). majd betértünk másfél órára bódvalenkére, mert épp olyan családot kaptunk sofőrnek, akik mennek felszedni a kertből a zöldséget, temetőt látogatni. lenkéből származik az anyuka, de már nem miskolciak. kapunk jó adag cigányozást, hogy mennyire szaporák, egy hetven éves nénitől származik az egész falu, régen eltartotta a falu a lakosságát, bezzeg most ezek nem képesek földet művelni és a többi. faluban nikol és edina csapódik mellénk, mindketten méternél alacsonyabb cigánykölkök, akik a nénikét és a bácsikát viszik körbe a freskók között. mármint d-t és engem. hideg víz a kútból és indulunk is tovább a magyar családdal a szlovák határhoz. itt kiraknak, visszafordulnak miskolc felé, mi meg gyaloglunk tornára.

 

torna az aznapi végcél, hat körül d-val első páros vagyunk. jön még kassai kerülővel r, majd este 10 körül fm és pá. nem kell sajnálni őket, hogy egész nap stoppoltak, miskolcra beugrottak nagyihoz ebédre. szalonna, alma jött velük. sátrat torna melletti halastó mellett verünk csak úgy szabadon. roppant idilli a környezett, feszülő víztükör, telihold, tornai vár. víz meleg, két sör után nagyszerű a herelóbáló éjszakai fürdőzés.

reggel hajnali busszal dobsinára, úgyis kikelt a sátorból a nap. itt kezdjük meg túrázásunkat: dobsináról fel a hegynek, majd le a túloldalon lévő víztározóhoz. dedinky van odaát, ami az előre megbeszéltek szerint b és s becsatlakozási helye. staropramen és nappali fürdőzés a jóval hidegebb hegyi tóban. süt a nap, lazázunk a fűben a csónakok között és alig telik az idő. egyszer csak végül mégis felkerekedünk és irány most már igazán a szlovák paradicsom. kapunk is már az elején létrás, szurdokos, vízeséses mászkálást - játszótér felnőtteknek. sötétedés környékén valahol erdő és mező szélén sátrat verünk, illegál. d és pá jobbnak látja, ha a megmaradt kaját zacskóba zárva messzebb viszi a sátraktól - macitól féltek. nagyobb izgalmat okoz az éjszakai vihar. valamikor kettő körül már lehetett látni a villámokat, fél háromkor pedig először a fák tetejéről lehallatszó, egy percre rá a sátron dübörgő esőcseppek is megérkeztek. két kisebb sátor lakói reggelre csöppet nedvesen ébredtek, mi hárman a nagyban viszont szerencsésen megúsztuk.

másnap volt igazi mászókázás. le a hegyről, kávézás majd fel a hegyre. fel a hegyre az igazán izgi rész, valami olyan szurdokot kapunk ki, amiben ha épp nem eszméletlen romantikusan kanyarog a patak, amiben az ösvény visz sziklák között, akkor 10-20 méteres fém létrákon kell mászni vízesés mellett. hernáddal is találkoztunk, mikor másodszorra jöttünk le, de ekkor már sietség van, mert kinéztünk egy 1920-as vonatot kassára. romska osada, a cigánytelep az első, amit a civilizációból megkapunk. otthonérzés, de bulgáriás otthon. jobbra favella város, balra focipálya. követnek, pacsiznak. vonat, ha futva is - van idő, de dafke futás - elér és maradék májkrém szaga keveredik az ázott izzadtsággal. irány abaújvár, határ magyar oldala, mert ott van ágyban alvás.


Szólj hozzá!

Címkék: magyarország szlovákia túra vonat sátor kassa hegy stopp

ushguli, a világvége - უშგული



2011.01.25. 14:39 pite e

búcsú zugdidiben megismert lányoktól a szálláson mestiában, ők mennek visszafele. mi még mélyebbre svanetiben, ushguli fele. teletömött hassal még útbaejtjük a település múzeumát, ami egyben az egész svaneti régió múzeuma. néprajzi cuccok, templomfreskók, egyházi ereklyék, amiket szvánok és grúzok menekítettek fel ide a hegyekbe. legizgalmasabb kiállítás azonban a xix. század végéről való fényképek egy olasz fotóstól. belépő drága, mert van külön turista és helyi, de a kevés hely egyike, ahol pénzt lehet költeni.

elindulunk még délelőtt az úton ushguli felé. kilométerben nem sok, ha szednénk a lábunkat és nem minden cuccal a hátunkon kéne, akkor még gyaloglásra is lehetne gondolni (47 km), de azért reménykedünk valami járműben. 1-2 dzsip és nagyjából egy óra után jön az első fuvar, kábé harmadát tesszük meg az útnak egy pappal és a sofőrjével. újra séta felfele. egészen más dolog errefele sétálni és stoppra várni, mint mondjuk kiskunfélegyháza és az m5-ös között: hegyek, 4-5000 méter magas csúcsok, falvak, mind úgy néz ki, mint 100, 400 vagy 1000 éve. andalgás közben két srác vesz fel, ők grúzok, nem a hegyekből valóak, kirándulnak. ushgulin át mennek egészen ki a régióból, le kutaisiig. ez azért nagyszerű hír, mert mi ushguliban tervezünk aludni, de kézzelfogható példát mutat arra, hogy a másnapra tervezett az ország legelhagyatottabb útján is van forgalom. megállunk üres szván toronynál, felmászunk, bemászunk. kirázza a belemet az út, amit különösen nagy élménnyé az tesz, hogy a kis japán kocska 4x4-ben a hátsó ülésen folyamatosan hátradől a támla, fekvő pozícióba kényszerítve. nem panaszkodom, örülök a járműnek. ushguli környékén meglátunk egy várat, vagy valami torony szerűt egy domb tetején és tök jó ötletnek tűnik felmászni rá. srácokkal nosza. felmenni még oké, de lefelé már eléggé meredek. ha arra jársz, inkább hagyd ki és a megspórolt két-három órát egy gleccserre költsd.

ushguli központja a várból.

útelágazás szvanetiben.

ushguli igazából nem egy település - mint ahogy mestia sem - hanem több. ilyen faluközösség, négy település egymástól 10-20 percre gyalog. európa legmagasabban fekvő állandóan lakott területe 2100 méteren. már ha európának számít ez. valahol a központban szállunk ki a japán dzsipből, ott ahol látunk embert. embert kérdezzük, hol lehet itt aludni. hát a babuskánál, majd ő odavisz. dzsippezés szovjet katonaival, de csak rövid távon, akár sétálhattunk volna is. babuskával nagy alkudozást kell rendezni, hogy mi ne már ugyanazt az árat kapjuk, mint az izraeli bérelt terepjárós turisták. végül oké (15 euró/éj/fő), persze, de el ne mondjuk nekik. ushguliban nincs látványosság, márha múzeumot, templomot vagy szobrokat vársz. van viszont látótávolságon belül gleccser, újabb 5000 körüli csúcsok. helyi srácok lovakkal fogócskáznak. közvilágítás annyi van, mint amennyi a xiv. században lehetett. hazafelé a sötétben a szűk házközökben tehenek. ameddig tőgye van, addig nincs gond, egyedül a bikák morcosgodnak néha felénk. van minden egyéb is persze, kecske, disznó, kisdisznó, lúd, satöbbi. 15 euró a szállásért végül mégsem fájdítja a szívünket, mert kiadós vacsora és még kiadósabb reggeli jár vele. reggeliből még uzsonnás pakkokat is készítünk. szoba amúgy korrekt, még az ágy is egészen kényelmes. vécé a legjobb, pottyantósnak egy olyan változata, ami alatt nem derítő van, hanem patak.

hotel babuska.

a kevés jármű egyike.

reggel korán ki az ágyból, irány kutaisi, ki a hegyekből, le szvanetiből. az egyetlen esélyünk odajutni, ha jön valaki, aki oda megy. roppant egyszerű mondat, de mégsem ment annyira könnyen. 150-180 km, ami felér 1000-rel is európai utakon. fel a hegyre, zagar hágóra 2623 méter magasra, ahol három óra gyaloglás után elhajt a második jármű. őket azóta is átkozom, mert ketten ültek csak benne, lett volna hely számunkra. tovább viszont már lefele visz az út és végtére is előbb utóbb lesznek házak, emberek, étel, víz, szállás. elsőre egy szellemtelepülést furcsállhatunk meg. újabb 2-3 óra és út mellett lakott házak, de mi inkább tovább. itt hajt el a harmadik kocsi, amit nem bántok, nagyon meg voltak rakodva. svájci biciklis pár másik irányba, felfele. őrültek. összesen nyolc óra gyaloglás (elhagytunk egy ushguli 32 km amarra táblát, összesen 40-45 km lehetett) után jön el a pont, amikor már csak nutellánk és mogyorónk maradt kajának. újabb településnek nyoma sincs. pickup dzsip és csak hárman vannak benne, beférünk! háromnegyed órányit mennek, faluba. esteledik, természetes, hogy felajánlják, aludjunk náluk. el is fogadjuk, lévén más lehetőség nincs számunkra. egészen nagy, tornácos ház. család nagy, huszonéves testvérekből van sok, és jönnek tizenéves fiúk-lányok is. ők már városiak, csak nyári szünetre feljönnek rokonsághoz a hegyekbe. sült bordafalatkák, saláta, alma és csokoládé. vodka, természetesen. zuhany! lábmasszás és felkészülés a másnapi izomlázra és a kora reggeli marsrutkázásra le kutaisiba. még jó 100 km hátra lehet.

szvaneti csodálatos!

kötelező irodalom a témában a szvaneti sója c. 1930-as szovjet film (torrent). a világ egyik első dokumentumfilmje abból a korból, amikor ez még nem vált el a propagandától. képek pedig indafotón.


Szólj hozzá!

Címkék: túra múzeum hegy kaukázus stopp grúz magánszállás mestia ushguli

mestia! - მესტია



2010.12.13. 01:57 pite e

szvaneti, a kaukázusba zárt völgy. bejutni két helyen lehet, balról és jobbról. balról egyszerűbb, ez az út zugdidiből visz északra majd nyugatra. amivel nagyszerűen le lehet írni a régiót az az, hogy mióta hirosimára rádobták az atombombát, talán a föld egyetlen területe, amit nem hódított meg idegen hadsereg. a szvánok a grúzhoz rokon nyelvet beszélnek, így legegyszerűbb, ha hozzájuk tartoznak országilag. és mindkét út hozzájuk vezet, tehát ez a legpraktikusabb is. további ismertetőjel a mindenfelé feltűnő szván tornyok. települést lehetetlen enélkül fényképezni, olyanok, mint egyszerű négyszög alapú bástyák. csak igazából minek. egy teória, amit hallottunk, hogy tálen nagy a hó, annyira, hogy belepi és csak fentről (7-8 méter legalább) lehet csak közlekedni. valósabb, hogy valami katonai védelmi dolog, elég furcsa rendszer.

mestia felülről. szván tornyok.

az út alatt hét óra marsrutkázást kell érteni, víztározó mellett majd havas csúcsok közt tekeregve. nem földút, de messze nem betonozott dolog. ilyen hegyi ösvény dzsippeknek.  mi először persze gondoltunk a stoppolásra, de végül jobb, hogy nem. alacsony a forgalom, a nap során 2-3 autóval ha találkozunk. pihenő félúton étterem félénél épp a víztározó után, ahol a sofőr ingyen eszik. persze neki itt nagy a hatalma, ő a postás, hírvivő és mindenféle szivességek tevője. négyen vágunk neki az útnak: couchsurfing hostunk nővére, a lengyel csaj és mi ketten l-val. marsrutában van még svéd srác is, ő erősíti meg a hírt, hogy igenis lehetséges bejutni mestiába repülővel. heti kétszer van járat dél felől, kutaisiból. az utazás ingyen van (!), de mivel kis lélekvesztő a gép, helyhiány miatt nehéz feljutni. a srác megpróbálta, 12 helyre 30-35-en jutottak. gyerekek, nők és helyiek előnyben. csapatunkhoz elvileg tervez csatlakozni helyi csaj pasija is, de ő zavaros. utolsó pillanatokban kezünkbe nyom még egy sátrat. hét-nyolc óra út után jövünk rá, hogy épp csak sátorrudak nincsenek a csomagban, amúgy egészen kellemes szovjet katonai dolog lenne. ekkor már mestiában, szváneti fővárosában vagyunk. lonely planet és menedékházhoz hasonló meleg kajától illatozó, meleg, internetes, kertben függőágyas szállás lenne az alternatíva, ha lenne hely. de az alter izraeliek, franciák gyorsabbak voltak nálunk. viszont vendéget ki nem dobnak, jön az ismerős és aludjunk náluk. csirke, birka, de estére már bezárva. két egészen formás szobát kapunk, de leginkább a forró fürdő érdekel minket és a vacsora.

másnap reggel ámuldozás, hogy ami kazbegiben megvolt egy irányban, a csúcs fele, mintishogy 5000 méteres hegy az mennyire lenyűgöző, az itt 360 fokban fogad. négyen indulunk neki a kereszt felé és még azon is túlra, mert állítólag ott van valami tó. meg kell hogy mondjam, bőven leverjük tempóban a grúz-lengyel párost, hiába erősítenek telefonról kihangosított eminemmel. izzasztó meleg, de leginkább a tűző nap miatt, a levegő hegyi. takarózás napszúrás ellen lapulevéllel és zsebkendővel, semmi kedvem még egy lázas-hányós-injekciós sztorihoz. két-két és fél óra után a kereszt mögött találunk pár lazább épületet, nyilván csak nyáron laknak itt. világvége, világ teteje és a nénitől mégis probléma nélkül megtudjuk, hol van a forrás a jéghieg vízzel.

bodegák nyárra.

langyos tó magasan.

petronas towers, kutya és lengyel csaj.

a helyi látványos csúcs az ilyen kétcsöcsű, olyasmi mint a petronas towers kuala lumpurban. ez a háttere a tónak. a  viszont tó csalódás. rila után azt várnám, hogy minden 3000 méter környékén fekvő tó szép, jéghideg és kristálytiszta. ez meg langyos, iszapos. leginkább arra jó, hogy a szván menő arcok, akik 70 fokos meredeken lovagolnak le és fel egymást kergetve megitassák az állatot. fennsík szerű dolog veszi körbe, olyan, ahol annélkül lehet lovagolni, hogy a nyugati turisták lélegzetelállva izguljanak - egyszerűen csak menő, ahogy süvítenek nyereg nélkül kiabálva, egy-két kutyával a nyomukban. lengyel csajt még megvárjuk itt fent, pitypangot fújunk és hógolyózunk egyet és irány vissza, mert senki nem akar olyat játszani, hogy ránksötétedik a hegyen.

vacsora kellemes, de reggeli után többet vártunk. reggeli csodálatos volt. az a baj, hogy se fénykép, se feljegyzés nem készült róla, memória pedig már csak arra jó, hogy ezt az egy szót tárolja róla: csodálatos. internet persze az ilyen 1500 méter magasan fekvő, 14 000 lakosú regionális főváros családjaihoz eljutott.

másnap reggel fájó búcsú lányoktól, ketten ők vissza zugdidibe, mi ketten még beljebb szvánetibe, ushguli négyes települése felé. stoppolás előtt, mestia azon széle körül van még egy múzeumja a régiónak, amit becsülettel megnézünk. turistáknak piszkosul többe kerül, mint helyieknek (grúzoknak? szvánoknak?), de a 110-120 éves fényképek eléggé lenyűgözőek. a többi kiállítási tárgy kevésbé ragadt meg.

további képek itt.


Szólj hozzá!

Címkék: túra hegy kaukázus grúz magánszállás marsrutka mestia

hétvége a hegyekben



2010.10.25. 15:14 pite e

tarnovóból (ahol most mondjuk úgy lakom) nem épp a legközelebbi célpont a rila, de mivel csodás időt mondtak a hétvégére, ez egy most ide muszáj trip volt. péntek délután stoppolunk hátman j-val és i-val szófián át borovec felé. sofőrök közül egyedül a mercedeses 50-es hapsit emelném ki. várna alól jön az épülő tengerparti villájából. ahova szívesen meghívna - van hely, 700 négyzetméter - de csak tavasszal lesz kész. nem éreztem rosszul magam, mikor mindhármunkat meghívott kávéra. szamokovig jutunk, már így is jóideje sötétben stoppolunk. valami hotelt találunk, két csillag van a tábláján és 20 leváért ad éjszakát fejenként. tévé, fürdő, szappan, törölköző, eléggé fasza hely ilyen áron. dobunk valami kaját a mellette lévő étteremben, futunk egy vacogós kört szamokov belvárosában, ami egy mecsetből, egy török kútból és valami régi monumentális épületből áll. a kút kék, a régi épület zöld színű megvilágítást kapott és van még egy pirosló szobor is.

és akkor reggel nyolckor kelünk, banica és irány borovec. borovec nem is falu, hanem egy hegyi napos part. hotel hotel, erdő, villa, hotel, sífelvonó, erdő, brit kocsma, orosz konyha, brit, brit, orosz, brit, orosz, erdő. az élet még nem idnult be, de már készülnek a szezonra, mozognak a quadok, a suvok, hókotrók, ilyesmi. nade irány a hegy.

1350 méter magasról indulunk, annyi borovec hivatalos tengerszint feletti magassága. a kabinlift nem működik, így gyalog kell feljutnunk végső soron 2925 méterre, a muszala csúcsra. 2430 méteren van a szállásnak kinézett ugyancsak muszala nevet viselő menedékház, eddig mindenképpen még enap fel akarutunk érni. eleinte szimpla iszonyúmagas fenyőerdő, majd nagyjából félúton a síliftek környéként ez átalalkul valami bokros, 1-2 méter magas fenyős rétté. innentől már igen gyakran jegesek a patakok, erek, amik átfolynak az ösvényen és a hó is kezd gyakorivá lenni. ugyanakkor sehol egy felhő, isteni szerencse az időjárás, egy pulcsiban lehet mászni és taposni a hószigeteket. aztán egyszer csak ott a menedékház az orrunk előtt. négy óra alatt fel is értünk, saját meglepetésünkre.

kajánk viszont fogytán, így kipróbáljuk a helyi kulináriát. egyetlen melegnek mondott étel a bableves (nagy örömmel be is tolok egyet). szálláson kívül - 15 leva - mindennek borsos az ára idefent, hisz nem egyszerű felhozni: sör 4 leva, nápolyi 1, tea 1, kávé 2. és ezzel ki is merült a választék. cipeld magadnak, ha luxusra vágysz.

kaja drága, kilátás viszont korrekt

délután háromkor úgy döntünk, kell még az az 500 méter szintkülönbség és felmászunk a csúcsra. az út első harmadától szinte végig havas az ösvény, a végén egészen komolyan. tengerszemek között jó két órás túra vége a balkán legmagasabb pontja. körbe messze-messze ellátni, nyugatra a rila hegység sok-sok csúcsa, északon pedig a szófia feletti vitosa is látszik (sőt, még ennek a tetjén a fehér időjárásfigyelő buborék is). itt is van meteorológiai állomás a tetőn, tea, rum kapható. egész otthonos, kellemes meleg bent, berendezés tipikusan az, amit elképzelsz az amerikai filmek alapján egy világvégi megfigyelőállomásnak. ide fel van teherlift, valami felvonó szerű a hegy meredekebb, nyugati oldaláról. a másik vége igazán mélyen lehet, nem látszik az alja. negyed óra-20 perc fent, aztán iparkodás lefele, mert ránksötétedik.

visszaérve már a bableves is elfogyott, sörözünk-nápolyizunk egyet és alvás - altató nélkül, mint a bunda. éjjel telihold, egyetlen felhő nélkül (persze, wc-re kellett kimenni), eléggé impresszív.

vasárnap reggel maradék kenyér-szirene-szudzsuk reggelire teával és irány tarnovo. lefele gyorsabban megy a hegy, laza tempóban kevesebb, mint három óra alatt megvan a menedékház-borovec táv - pedig van fájás a lábakban, nem kicsit. aztán stoppolás hazáig. még mindig csodálatos bulgáriában stoppolni még ha hármasban darabosabban is megy, mind kedves ember.


Szólj hozzá!

Címkék: hotel túra hegy balkán bolgár menedékház rila stopp borovec szamokov

sepsiszentgyörgy, kronstadt, bucurești



2010.10.09. 11:00 pite e

eléggé unom már a szeged-újvidék-belgrád-nis-szófia útvonalat, így jött, hogy most bulgária fele románián át menjek. főleg, hogy veliko tarnovo a cél, ami még nem is a nyugati részen van, még a légvonal is a kárpátokat szeli át. orangeways 6500-ért elvitt csíkszeredába, amiből annyit láttam, hogy gara mircurea ciuc és stoppoltam is tovább sepsiszentgyörgyre. kedves dolog erre így közlekedni, főleg, hogy nem kell idegen nyelveket tudni. kettőből jön össze a táv, elsőre egy útépítő, sóderhordó teherautós, aki jobban ismeri magyarországot, mint én. mármint földrajzilag. aztán jön az igaza, vw kisbusz, román sofőrrel, két székely melóssal és egy stoppos bácsival. ők már tolják rendesen a pityókát, volt, hogy visszakérdeztem, hogy is gondja ezt a kérdést.

őrkői cigánsor

 

szentgyörgy jóval nagyobb, mint vártam. első élményem, hogy nincs pénzes telefonfülke, második, hogy megfütyül a rendőr mikor nem a zebrán megyek át, harmadik, hogy jófej a mobilboltban a srác és persze, hívjam az ő telefonjáról. ezzel nagyjából el is ment a nap, legjelentősebb látnivaló a kós károly utca kós károly által tervezett házai. szép a park is. heló l dániából, zakuszka és házi lekvár. másnap kialvás és bandázás l-val és c-val. fel az erdőbe, ami otthon már hegynek számítana. eszméletlen, mennyi és mekkora gombák nőnek itt, hirtelen újra rámjön, hogy meg kéne tanulni gombászni. vastag, kövér szaftos, igazi pörköltbe való, színes gombák. őrkő, az egy kilátó a város fölött. másik jelentése a kilátó alatt elterülő cigánysor, ami egészen elüt a hazaiaktól. ide is felhallatszik a zsibongás és hozzá látod lent a hang késése miatti pár másodpercet siető képet. gyerekek húzák a lovat, kergetik a kutyát, emberek támasztják a kocsit, feltehetően amiből a zene szól, asszonyok meg asszonykodnak. lefele menet át is vágunk a területen, épségben. pedig volt kutyafalka. kocsmateszt helyett tein teázó és a csodálatos forró tejbe fekete tea ismeretsége. este film.

toronyóra alatt az antipatikus turista információ

kabinos lift a hegyre

 

reggel van egy fuvarom brassóba, mert c ott dolgozik és van ismerős, aki viszi. az már román, erősen. van még néni a buszon, aki hazatelefonál, hogy kell-e a boltból valami, kűrtös kalács is megy még, de azért ez már nem székelyföld. viszont csodás város. hegy oldalában, völgyében, csupa erdő körötte és igazi középkorias házak. erődrendszer híres, de alig látványos. simán el lehet bolyongani, aminek egyetlen akadálya, hogy nem tudom hol hagyni a csomagomat igazán. mogorva kislány a turista infóban még arra a kérdésre is nemet mond, hogy ott a sarokban nem lehetne-e egy másfél órára magárahagyni. fekete templom, fekete torony és fehér torony. térkép hátulján lévő rövid guide azt mondja, a cenk az jó hely. hegy rögtön a belváros tövéből, kabinos lift visz fel. rajta van a hollywoodos nagy fehér betűkből, hogy brasov. igazi tuti kiránduló hely, márha találsz turistautat. ilyen 960 méter magasan van a hely, már csak az hiányzik, hogy kocsival be lehessen állni a felirat mögé, akkor tiszta amerika lenne. lent los angeles helyett a már említett középkorias városka, piros tetők, piactér, templom. igazán nem hinném, hogy románia, teljesen német-lengyel jellegű. kabinos liften retúrom van, visszamenetnél a bácsi elkéri a jegyet és kinyitja a kaput nekem és elrakja a jegyet. jó az még következő körre is és nyer egy fél retúr árat. azért mégsem annyira német.

stopp bukiba simán megy. román kisbuszos vesz fel 20-30 perc várakozás után. bukarestbe megy. annak ellenére, hogy a kaskavalon és a szmetanán kívül semmit nem tudunk beszélni szinte, a végén még felhívja nekem a románul értő á-t.

nagy park, nagy házak

urbanista

 

stefan cel mare környékén sétálok egy hosszút, míg pajtás befejezi a munkát a munkahelyen. utánna haza villamossal. azért jobb villamossal hazamenni, mert úgy látod, hogy bukarest mennyire ugyanolyan mindenhol. mármint persze a belvároson túl. mindenhol panel. vannak nagy utak, sugárutak, bulvárok, de mellette csak a panel. még este megnézünk egy library bar (könyvtár klub, ha ha) nevű helyet egy panel aljában. valami lány gitározik, aztán hapsi gitározik, mi meg sört iszunk. másnap már négyen, az angolt kevéssé beszélő magam ura vagyok és 200 lejért (50 euró) taxizom be a reptérről spanyol lakótárssal kiegészülve keresünk filmet a lubitelembe. városnézés, perszehogy. bukarest elég nagy ahhoz, hogy ne fél nap alatt járd körbe, viszont annyira sok élményt nem nyújt. eszünk egy helyen, ami étterem akar lenni, de igazából menza. diákmenü levessel és főétellel, de a kedvencem, hogy jár hozzá egy narancs is. amit bizony kihoz a pincér és lerak eléd az asztalra. úgy egészben. a belváros igazából egészen rendben van, sétálható város.

aztán harmadnapra már csak a stoppolás jut. bukarestből veliko tarnovóba. heló erasmus.


Szólj hozzá!

Címkék: busz románia erdély bukarest hegy nagyváros balkán stopp brassó orangeways sepsiszentgyörgy