HTML

ócska utazós

egyetemista korszakom utazási élményeiről. röviden, hosszabban, ahogy alakul. képekkel feltétlenül, mert úgy igazán hiteles a stoppolós, vasutazós, gyaloglós sajtvadászat.

Címkék

2009 (1) 2010 (2) 2011 (1) 2012 (1) 2013 (1) agdam (2) albán (1) alcobaca (1) algarve (1) alghero (3) alitalia (1) alkán (1) amszterdam (3) angol (1) arab (3) arad (1) asilah (1) askeran (1) atlasz (1) auschwitz (1) ausztria (2) aveiro (2) azeri (3) b&b (1) balaton (2) balkán (32) baltimore (1) bantry (1) baracoa (2) barcelona (2) batalha (1) batumi (1) bécs (2) belgium (2) belgrád (6) belogradcsik (1) bergamo (1) berlin (8) bestof (7) bg06 (9) biarritz (2) bicikli (1) bitola (1) bled (1) bohinj (1) bolgár (26) bolotana (2) bőr (1) bordeaux (3) borovec (1) bosa (4) bosznia (1) braga (1) brassó (1) bréma (3) bringa (1) brno (1) bruges (1) brugge (1) brüsszel (2) budapest (3) bukarest (2) burgasz (2) busz (28) calka (1) camagüey (2) casa particular (5) chefchaouen (1) cienfuegos (2) civitavecchia (1) constanta (1) cork (2) cs (53) csehország (3) csop (1) dadivank (1) dán (5) dilijan (1) dorgali (1) dublin (1) duna (5) dupnica (1) easyjet (4) elba (1) ennis (1) erdély (1) esküvő (1) essaouira (3) essen (2) etara (1) evezés (1) evora (1) exchange (1) exit (2) falu (1) faro (5) fatima (1) fauna (1) fekete tenger (7) fes (2) fesztivál (5) figueira (1) firenze (2) fonyód (1) francia (18) frankfurt (1) gabrovo (1) galway (1) gandzasar (1) geres (1) gori (1) goris (1) görög (6) grúz (13) guantanamo (1) gucsa (1) guimaraes (2) haghpat (1) hahn (5) hajó (5) hamburg (4) hammam (1) hansa (2) határ (2) havanna (3) hc (25) hegy (12) helyek (1) hitchgathering (1) holland (3) hollandia (1) horvát (1) hostel (9) hotel (9) højskole (2) ile de ré (1) ilha deserta (1) iljicsovszk (1) imias (1) írország (5) jalta (1) jekatyerinburg (1) jereván (1) jugoszlávia (4) kaja (43) kalampaka (1) karabah (4) karabakh (4) kara dere (1) kassa (3) kastraki (1) katalán (1) kaukázus (19) kazbegi (1) keeken (1) kemping (5) képek (8) kevelaer (1) khor virap (1) kijev (3) kikötő (1) killaloe (1) kinsale (1) kocsma (9) kolostor (5) komp (6) koncert (9) koppenhága (2) krakkó (2) krím (1) kuba (14) laufersweiler (2) la rochelle (2) leiria (3) lemberg (2) lengyel (2) lisszabon (3) livorno (1) london (2) lucca (1) macedón (4) magánszállás (13) magyarország (9) malta (1) marokkó (9) marrakech (2) marsrutka (9) mediterrán (1) meknes (1) melnik (1) menedékház (3) mestia (2) meteora (1) metropolisz (1) mizen head (1) moher (1) montecatini (1) montenegró (1) múzeum (11) nagyváros (36) nantes (2) német (23) neszebár (2) noravank (1) norvég (1) nyköping (1) óceán (3) odessza (3) ohrid (1) olasz (13) olhao (2) orangeways (2) oristano (1) örmény (10) orosz (5) orsova (1) oslo (1) oświęcim‎ (1) oxelösund (1) oxford (1) párizs (9) pécs (1) piac (2) pinar (1) pinar del rio (3) pisa (1) plovdiv (1) porto (2) portugál (18) pozsony (10) prága (3) prilep (1) reptér (35) rila (3) róma (3) románia (6) rotterdam (1) russze (1) ryanair (14) rømø (1) sanahin (1) santa clara (2) santa lucia (1) santiago (2) santiago de cuba (1) sátor (10) sepsiszentgyörgy (1) sevan (1) shushi (2) sintra (1) sivatag (1) skandináv (4) skanzen (1) skavsta (1) skyeurope (1) spanyol (5) stepanakert (2) stepantsminda (1) sterling (1) stockholm (1) stopp (112) strand (2) svájc (1) svéd (2) szaloniki (3) szamokov (1) szarajevó (1) szardínia (8) szerb (8) szerbia (6) szevasztopol (1) sziget (2) szimferopol (1) szkopje (2) szlovákia (11) szlovénia (1) szófia (8) szozopol (1) sztálin (1) tangier (1) tarnovo (3) tarragona (1) tatev (1) tavira (1) taxi (5) tbiliszi (2) tek (2) telekocsi (1) telouet (2) temesvár (1) tenger (5) természet (1) terv (2) (2) török (2) törökország (2) toszkána (1) traben trarbach (1) trier (1) trinidad (1) túra (10) újmoldva (2) újvidék (2) ukrán (12) ungvár (2) ural (1) ushguli (1) utrecht (1) vama veche (1) vank (1) várna (2) velesz (1) videó (2) vidin (1) villamos (2) vinales (1) viñales (1) virgin atlantic (1) vonat (25) vueling (2) weeze (2) wifi (3) wizzair (8) zágráb (1) zene (4) zugdidi (1) Címkefelhő

belgium régen



2010.04.09. 16:02 attilaj

mert a téli ryanair akciókból maradt még idénre egy pár repjegy pozsonyból brüsszelbe. aztán ennek már lassan három hete, amikor épp kezdett meleg és tavasz lenni. címszavakban rohannék csak végig rajta.

student agency busz pozsonyba, és reptér. charleroi reptér. kanyar, ahol mindig lerobban, majd húsleves. rohanás, mert l már lassan egy órája vár és én nem győzők smseket küldeni, hogy még 20 perc. david a belvárosból, aki jól főz. első kör sörkóstolás lakáson, majd második kör olyan helyen, ahol minden a csapból jön.

pite: na, vajon mi

második nap városnézés, belváros. egészen korrekt város, bár az business negyede elég kihalt. pisiló kislány, sör kicsit kintebb, majd lábösszeszorítás a parlament környékén. végül iamx koncert, ricard és pár helyi kocsma. csocsó is van, bár az épp hogy szét nem esik.

harmadnap gyengéd városnézés, még a nap is kisüt. atomium, ahol elsőre azt hiszem, kevés lesz az idő, majd szerencsére nincs elég látnivaló odabent, szóval épp visszaérünk davidhez időre. 20 perces sor a supermarketben majd szendvicsmajszolás a vonaton bruges felé. bruges-ben újabb david, ő kintebb lakik és velszi és söröskorsókat árul az ebay-en és fura. valami belgákkal találkozunk posh helyen és béna sültkrumplit eszünk a töröknél.

pite: torony

negyednap városnézés, bruges olyan, mint egy turistákkal zsúfolt dán város. gondolok itt leginkább ribe-re. még a toronyba is felmegyünk. szélmalom, csatornák és kajakosok. fokkal jobb sültkrumpli, sokkal jobb szósszal. vonat vissza brüsszelbe. vasárnap ellenére nord pályaudvar mellett van nyitva bót, ebből sikerül nyerni egy paradicsomos, gombás rizst vacsorára. még egy sör a környéken francia belgákkal, de aztán fekvés hamar.

mert reggel első metró külvárosba, ahonnan d tesója rendi és kivisz reptérre. első metró előtt még priceless a két spanyol a főutcán. egyik egyszál pöcsben, a másik meg húzza, hogy ne már, na. pozsony, borzasztó hamburger (SOHA ne egyél hamburgert pozsonyban). szitáló eső budapesten.

 


Szólj hozzá!

Címkék: kaja busz vonat cs brüsszel ryanair reptér belgium pozsony bruges

essaouira - الصويرة



2010.03.08. 08:45 attilaj

végül essaouira vált azzá a várossá számomra, melynek neve kimondhatatlan. kár, mert csodálatos, ízig-vérig  óceánparti, olyan mesélnék róla még bőven hely.

harmadik marrakechi reggelen már azon pörgök, hogy végre stoppoljunk igazából afrikában. városból kijutás nem megy egyszerűen, busszal próbálkozunk, ami nem jön be, végül kipróbáljuk a petit taxit, ami már egész jó helyre rak le, de innen még sétálunk kicsit. eredménye az egész kóborlásnak annyi, hogy rálelünk a kéthét egyetlen szupermarketjére. sör az bezzeg itt sincs. valami szimpatikus kereszteződésben aztán ácsorgunk egy negyed órát, majd egy olyan nagy toyota felvesz és két hapsi visz több, mint félúton. sivatagi zene fesztiválra mennek a semmi közepébe. valamennyire itt is sivatagos, amire nem számítottam. semmi közepe számunkra ezennel egy falut jelent, van olajfolt, lerobbant kocsik, random mászkáló emberek. mondják, hogy busz, busz, busz, de mi kitartóak vagyunk és ezért a jutalmunk a bérelt kiskocsi lesz, amit két vagány csaj vezet. marrakechből ugranak le essaouirába halat enni. elsőre ijesztő, ahogy csálézva visszatolatnak hozzánk, de aztán minden rendben ment és délután 2-3 körül már a plázson döglünk mi is.

pite: menő

korábban emlegetett sz és zs is épp itt vannak, sms, de a tali végül csak estére jön össze. addig fürdés óceánban. hideg, de a nap süt és a levegő meleg. mikor végül megunjuk, elindulunk a medina felé, hogy legyen szállás, vagy valami. jön persze az alak, hogy kell-e szállás. nyilván valami magasról indítja az árat, de végül lemegy ő is 50-re, fejenként. jó, hogy nem ráztuk le, mert csodaszép kis kitáblázatlan hotelt/magánszállást kapunk. három szintes, plusz a terasz, színes, szagos belső kerengővel vagy mi. egyet terveztünk, mégis két éjszaka lesz belőle. nem hiába la rochelle testvérvárosa.

kaját felderíteni kikötő fele indulunk, ami ilyen szempontból nem a leghelyesebb, viszont csodát azt ott is látni. minden a hal körül forog. ezer féle halászhajó a lélekvesztőtől a közepesen hatalmasig. folyamatosan jönnek és mennek a tengerről/re, aminek az eredménye, hogy folyamatosan van hal. árulják a földön, a várfalon, néhol még standok is vannak. ehhez járul a kiszolgálószemélyzet, a sirályok, a macskák, a turisták, az éttermesek, akik kiszaladtak, mert épp halat rendelt a vendég. kajakutatás következő, még mindig nem a legjobb helyszíne a bástya. méretében nem, de hangulatában az épp az óceán túlpartján elhelyezkedő malecón kistestvére. várfalon lógnak emberek, szívnak, romantikáznak. lent dübörög a hullám, néha felcsap, de csak ha 7-8 méternél nagyobb. olyan hely, ahol éhesen is elücsörögnék 1-2-3 órát. végül találunk egy olcsó harira-palacsintás helyet és kibírjuk az esti találkozásig.

esti találkozás után már ötösben találjuk meg az abszolút kedvenc helyet. éttermek/sütödék itt úgy működnek, hogy a legrosszabb esetben is maximum 10 méterre tőlük van egy hentes, ott veheted meg az alapanyagot és kéred meg azt sütésre. no, mi ezzel nem élünk, csak annyit mondunk, három halat és két tajine-t kérünk. lent spanyol bajnoki meccsen izgul mindenki, így megkapjuk a teraszt. a bogyó és kenyér kör után jön négy hal, mert négyesével árulják és nekik ugye nincs hűtőjük, szóval együk csak meg, nem számolják fel. tajine is korrektül néz ki, bár a tojás másnap m gyomorműködését megzavarja. tea. befejezésként hammam.

pite: halkaja

másnap már csak hárman bandázunk, ki újra a strandra, el egészen a végéig, ahol már csak sirályok ülnek, menő lovasrendőrök portyáznak. itt van a homokban valami rom, lehet rajta mászkálni. igazi játék ugyanakkor inkább a pára, amitől hol 10 méterig, hol a km-re lévő városig látni. találunk söröző lengyeleket, akik értékes információval látnak el a helyi alkoholvásárlási lehetőségről. esti program tehát a kikötő, két doboz sör (17 dirham darabja) és egy üveg pastis.


Szólj hozzá!

Címkék: kaja hotel arab marokkó strand óceán stopp magánszállás hammam essaouira

marrakech - مراكش



2010.02.27. 20:53 attilaj

az igazi marokkói utazgatás vonattal kezdődik tehát. éjszakaival megyünk kb 600 km-t délnek asilahból marrakechbe, hogy hamar ott legyünk lent, délen és spóroljunk egy éjszaka szállást. nem hálókocsit vettünk, sima kabinos, de alig vannak utasok, szóval miénk az egész kupé. ketten az üléseken, egy a földön alva egészen korrekten töltjük az éjszakát, bár bennem még bennem van a hidegrázás. de marrakechben a hétágra sütő a nap csillog az éjjeli eső tócsáiban. nagyváros, ez furcsa.

törölgetjük a csipát a szemünkből, mert épp akkor ébredtünk, mikor befutott a vonat. majd továbbgurult velünk a depóba, úgy kellett odakiáltani, hogy héka. pályaudvar, mint ferihegy, olyan fényesre nyalt. tovább folytatódik ez az érzés amint gyaloglunk a ville nouvelle-ben. széles, tiszta utak, kövezett járdák, pálmák és menő házak. aztán megunjuk, kerítünk egy buszt, amivel rögtön átcsöppenünk a medinába és újabb olcsó hotel recepcióján állunk a főutcáról leágazó sikátorban, la place-tól 2 percre. tértől északra indul, ami igazán marrakech. a sikátorok, a bazár, a medina legmélyebbje. igazából közel, s távol medina van, egyszer sem sikerült kigyalogolni belőle, márha a városfalon belüli részt értjük. azért vannak szabad, nagyobb terek, pl az ultraelegáns cyber parc, de oda majd csak akkor jutunk ki, mikor végképp elfogyott az oxigén a tüdőnkből.

pite: kék labda

mert nyüzsög az egész. percenként kell félreállni a maximum 2 méter széles utcákban a babetták, szamarak, miegymás elől. aztán kiabálnak is, rohangálnak és fociznak a kölkök. az árusok meg eladnak, aminek fő célpontjai mi vagyunk, a möszjők. fárasztó, igencsak és sajnos egy idő után megtanuljuk ignorálni ezt az arab stílust. azért sajnos, mert vannak azért rendes emberek is, akik csupaszívből barátkoznának. amúgy kezd kialakulni a kép, hogy egy nagy gyár, (manufaktúra) város, élő szervezet az egész. talán még az utcák is változnak, mozognak napról napra. egész környékek vannak kovácsolásra, cipőtalpvarrásra, robogószerelésre és a többi specializálva.

kaja. kihagyhatatlan az este a la place-on kajálás. viszont kétszer már talán túlzás volt, a legjobbat nem ott toltuk. vannak ugye a napközben hírét-hamvát se látni bodegák, amikből kikerül vagy 50 és itt sütnek, főznek, mindet csinálnak (remélem mosogatnak is). ilyesmi lehet az oktoberfest is, csak itt sör helyett gőz van. csiga, kuszkusz, tajine, bárány, kolbász, csicseriborsó, leves. süti nincs egyedül. az egész mellett ott a sor narancsléfacsaró, ahol cselesen a legelsők 4-ért, a többi 3-ért árulja. legjobb marrakechi kaja ugyanakkor nekem egy garázshoz kötődik. abból volt ugyanis átalakítva az a központi turistaáradattól csöppet keletre eső hely, ahol olyan fűszeres tajine-t ettünk, hogy na. olcsón. desszertnek pedig megkaptuk az egész két hét legjobb palacsintáját: tésztájába valami paradicsomos hagymás cucc sült, ehhez feltét a sajt (a sajt marokkóban egyenlő a vache qui rit-vel). legjobb, legjobb. fagyi olcsó és szar. nagy meglepetés, hogy van nádcukorlé. méghozzá egészen hasonló formában és környezetben, mint kubában. sor tolong, gép búg és darálja, préseli be a nádat és valami ócska üvegpohárban nyomják a kezedbe az édes cukorlét. igaz, itt citrommal ízesítik.

pite: kajaaa

múzeummal egyszer próbálkoztak pajtások, én eleve úgy voltam, hogy nem megyek be, aztán végül ők is arra jutottak, hogy kívül izgalmasabb. vagy ilyesmi. zsidó temetőbe viszont eljutottunk. zsidó negyede amúgy majd minden városnak van és rendszerint mellah a megnevezése. veszélyes környék, mindenhol lecsapnak a külföldire és jön a qu'est-ce que tu cherches? aztán meg különösen a zsinagóga vagy a temető körül tartják a markukat vagy beszólnak.

két éjszaka után reggel végre stoppolunk. óceánra, essaouirába.


Szólj hozzá!

Címkék: kaja hotel arab vonat marokkó nagyváros marrakech

asilah - أصيلة



2010.02.26. 17:41 attilaj

Tangier Boukhalef airport, hűvösebb, nyirkosabb és szelesebb, mint vártam. baszki, ez már afrika, itt szarrá kéne izzadnunk magunkat. öten szállunk le a gépről, ebből hárman, á és m megyünk délnek asilah-ba, úgy határoztunk. hivatalos közlekedés azt mondja, hogy grand taxi 20 euró a 30 km-re, így egyértelmű, hogy stoppolunk. tangierből induló főút/autópálya úgyis itt húz el a reptér mellett, szóval kevésbé aggódunk amiatt, hogy kezd sötétedni. jó idő telik mégis el, mire felvesz valami új, nyugati kocsis srác és elvisz egészen asilahba. első élmény abszolút felértékeli a marokkói életszinvonalat. manő autópálya, menő kocsik, tisztára, mintha nyugaton lennénk. városnézést is kapunk az óceánparti kisvárosban, hol van jó kajálda, hol jó a hal, hol van olcsó szállás. de egyenlőre annyi az új dolog, hogy ezekből szinte semmi se marad meg. kocsiból kiszállva első, hogy szállást keressünk, oda is caplatunk az első hotel felirathoz, ami történetesen épp az, ami lonely planetben is van, hotel merhaba. m volt tökös, aki nem hitt a kapualjban kávézó srácoknak, hogy tele a szálló és menjünk velük, mert bizony nincs tele és hiába adja a bácsi 180ért hármunknak a két szobát (ami később átlag felettinek bizonyul), kedves, aranyos és megérte nála lakni.

előző napi reptéren alvás, meg utazás fáradalmai mondatják velünk azt, hogy bizony megérdemeljük az éttermet. főképp, hogy óceánpart és már nagyon viszket a gyomrom valami halra. leves (nekem hal), haltál (bőséges, majd harmadát otthagyjuk), saláta, narancslé hármunknak 250. kezd szimpatikus lenni az ország. még akkor is, ha ráz a hideg és asszem hőemelkedésem és nagyszerű, tüdőből jövő köhögésem van. hammammal próbálom kúrálni magam. hammam kb a közfürdőnek és a gőzfürdőnek a keveréke. csempézett, néha szépséges, néha csótányos pár terem, ahol külön a férfiak, külön a nők locsolják magukra forró vizet vödörből. van extra szolgáltatásnként masszás is, lehet fogat meg bármi egyéb testrészt mosni vagy épp csak dögleni. nagyszerű hely és általában késő éjjelig nyitva vannak.

pite: görög

városnézés másnapra marad. m el pályaudvarra marakech felé vivő éjszakai vonat után érdeklődni, mi á-val medinát járjuk, tengerparti hullámokat stírölünk. nincs nag összehasonlítási alap még, de azt elmondom, hogy ennek a városnak volt a látottak közül a legtisztább óvárosa. fehér-kék, akár csak a neckermann görög prospektusai, néhol vicces/művészes falfestményekkel, elszórva bőr, ruha és szövetboltokkal. roppant esztétikus élmény, ami ritka a medináknál. valamivel kintebb a központból találunk piacot is, pékséget és amúgy általában még bármilyen más kereskedelmi egységet roppantúl élvezünk.

esti program egy másik úttörő csapattal találkozás: ismerős t és két ismeretlen, egy magyar és egy lengyel. csepereg az eső, drágán sörözünk (17 egy pohárnyiért). közben m elszalad fodrászhoz és az arab ifjúság menő frizuráját kéri. ez egyáltalán nem hat menőnek a mi európai szemünkben. később fájó búcsú másik gárdától és séta a város szélén lévő pályaudvarra az éjszakai vonathoz. útközben találunk még egy széééles, homokos strandot, ahol játszunk egy negyed órát a vak sötétben szemerkélő esővel.


Szólj hozzá!

Címkék: kaja hotel tenger marokkó óceán stopp asilah

pizza - róma, elba és egyéb toszkána



2010.01.28. 17:04 attilaj

este róma, fiumicino budapestről. sötétlik mellettünk a gépről a tenger, de igazán még sokára találkozunk. a stoppolni olaszországban nehéz című urban legendet először a reptéren próbáljuk meg. kb fél óra próbálkozás után ezt mégis későbbre halasztjuk és irány a vonat. késő van, este 10 körül, pénztárak zárva, autómata nincs csak egy néni ül egy pult mögött, ám a jegyet nem ő árulja, hanem a bácsi aki mellette áll és buona serázik az arrajáróknak. rómába megyünk, csentróba mondjuk illedelmesen és már tölti is ki a jegyet - 11 euróért fejenként. nade hohó, van ott valami 5,50-ért is, az mi mondom. hát az is csentró, de no termini jön a válasz. bueno, legyen az, de hát már kitöltötte és ez így nem jó ám. vége az lett, hogy vártunk valakit, aki kettőt vesz a terminire, hogy megnyugodjon a lelke. cserébe a mi vonatunk jött előbb és méghozzá emeletes.

hostel, jófejek, olyan, amit vártam. van rendes konyha, rendes cuccokkal. tudunk főzni, rántottázni reggelente, még otthagyott kaják is vannak. és nivea a fürdőben. poloskákkl nem találkoztam.

másnap római klasszik városnézés napsütésben, 15 fokban. szent péter tér, tevere, mozzarellás, sonkás, bogyós piknik és román kéregetők szevasztok. írógép, kolosszeum, afrikai gagyiárusok szevasztok! spanyol lépcső, semmi extra. másnap hasonló, m elmegy vatikánba én meg képeket kutatok fel boltokban sikerrel majd külök kedvenc piazza navonámra olvasni a lengyel könyvet a felhőtlen napsütésben. estére még a villa borghese mellett a piknik után találunk egy nagyszerű naplementét madarakkal.

pite: störling

reggel fájó búcsú a hostelünktől és irány az autópálya, második próbálkozás a stoppolásra. az eredmény lehangoló, egészen jó helyen, egészen nagy forgalom mellett két óra várakozás után csak egy civitavecchiába tartó buszra tudunk felkapni. végülis jegyet nem vettünk, szóval betudható stoppolásnak, de azért érzed, hogy ez nem az igazi. itt már egyértelmű, hogy vonattal megyünk piombinói kompállomáshoz - 9 euróért egészen baráti a közel 200 km. várakozás, kikötő nézés. a három napja kitartó napsütés az azúrkék tenger látványával beerősítve kelti azt az érzést, hogy igazán menő lesz nekünk elbán. hülye vonatról még egyszer át kell szállni egy másikra, ami a kikötőbe visz, ott pedig várni egy órát a kompra, így sikerül átérni a szigetre este nyolcra.

nunzio, a hostunk vár ránk portoferraioban, ami meglepetés, hisz írta előre, hogy csak kétszemélyes kocsija van. így történt, hogy a sziget fővárosától 25 percre fekvő házához m az ölemben ülve utazik a sötétben a szerpentineken. az utolsó két km hegynek felvele, a műútról lekanyarodva földúton vezet. erdő mindkét oldalon. itt még csak az éhség dobog bennünk, a fáradtság később jön, így nagyon tudjuk értékelni a háziolivás, házisajtos piritóst, háziborral. házifű. csöpp kis kunyhóban ülünk a dohogó vaskályha körül, 18 négyzetméter az egész. aztán jön persze elő a fáradtság is, így hiába, de nunzionak egyedül kell bemennie portoferraioba összeszedni alessandrát.

negyedik nap elba felfedézése. legyaloglás főútra és habár van a szigeten buszjárat - minden fuvar 2 ojró, de azért stoppban reménykedünk. és működik! rögtön majdnem az első kocsi megáll és elvisz. a cél bármi volt, bármilyen irányba és végül marcianaban kötünk ki, ami egész jó hely. hegyi városka, látszik innen a sziget legmagasabb pontja (1019m), egy másik hasonló hegyi városka, poggio és van egy névrokon marciana marina tengerparti rokon is. zegzug, hegyoldalbeli sikátorok. egész elbával kapcsolatban próbáltam elnyomni magamban a thaszosszal való hasonlógátod, de lehetetlen. emez valamivel nagyobb és tagoltabb, de a kisvárosok rajta ugyanazok. ugyanaz a felosztás, hogy egy a parton, egy a hegyen, ugyanaz a hegyi kisvárosi főtér, ugyanazok a kisboltok, kiséttermek, kistemplomok, ugyanazok a kopár hegycsúcsok és a tengerparti szerpentinek. csodás. szóval marcianaból hegynek felfele indulunk, habár komoly túrát nem nyomunk, mert szorít az idő, alig két napunk van itt és mindenből látni kell valamennyit. le tehát a tengerre, marciana marina kézenfekvő. ezt már inkább ile de ré-hez hasonlítanám, ahogy a szezonban tömegeket látó zöldes zsalugáterek unatkoznak januárban. napsütés, kavicsos strand a színes házak előtt olyan, hogy bőven el tudom képzelni a következő három-négy hónapot a városban. izgalomnak ott vannak a htengerről visszatérő halászcsónakok.

sötétedésre felcaplatunk az odúnkba, mert nunzio annyira lelkes, hogy még főz is. csirkét, lilahagymával, olívával, köret mellé pedig rozmaringgal főtt krumpli és brokkoli. borozunk továbbra is, de már van barackpálinka is, mert hiába mediterrán, azért a tengeröbölre néző panoráma ára, hogy hideg van. annak ellenére, hogy olaszhoz híven nem a legjobb az angolja - kiegészül valami franciával, amit meglepő, de egész nagy százalékban értek - , egészen meghitt a hangulat. 32szer ugrott már repülőről a seregben, van saját vitorlása, de külföldön még csak korzikán és svájcban volt. estére behívják dolgozni, elromlott valami a kórházban és ő az a srác, aki ezt megjavítja, s mi beszaladunk vele körbenézni portoferraioban. m az én ölemben. portoferraio napóleon városa és elba fővárosa. tengerpart, kikötő, erődök és a sirályos strand. hazafele m már inkább a csomagtartót választja.

pite: Kép 254

ötödik nap fájó búcsú elbától. h10-es komppal megyünk vissza piombinoba. nunzio annyira annyira jó fej, hogy ad helyieknek való jegyből, ami harmadannyiba kerül, így mehetünk a kettő közül a menőbb társasággal. menőbb társaság kompjának gyomrából csupa olyan kocsi gördül elő, amelyik nem vesz fel, de jön 20 perc múlva a másik is hál istennek. ezek közül már kapunk egy hapsit, aki méghozzá firenzébe megy. így találjuk magunkat kora délutánra egy menzán a firenze centro pályaudvar mellett. ez január 24., amikor érkezik nekünk két pajtásunk a pisai reptérre. sms, majd telefonálás, amiből kiderül, hogy ők bizony azt hitték, hogy a találkozó megbeszélt helyszíne - pistoia - az pisának valamiféle fura becézése. így nekik jut a városnézés pisában, nekünk firenzében és este közösen pistoia.

pistoiába azért mentünk, mert itt kaptunk cs-t. massimo fogadott be minket last minute a városból kint, a hegyen fekvő csodálatosan nagy, bő 250 éves házába. ahol nincs fűtés, csak egy olyan csöpp vaskályha, mint elbán. amott a 18 négyzetméterre az bőven elég volt, ám itt a megszámlálhatatlan szobás kastélyra már kevésbé. így jött az, hogy hiába a teli has a fejenként egy pizza után, hiába a vörösbor, a pálinka, a birsalmarakija, odakucorodunk négy matraccal a tűz köré, de reggelre az is kihűl, úgyhogy szarrá fagyunk. nadrágban, farmerban, két zoknival, póló, pulcsi, hálózsák és két pokróc. mindegy, van tea, négy vadászgörény, három három farkas(kutya) és három macska.

hatodik nap én nem támogatom firenzét - negyedik látogatásom ne már rögtön a harmadik után legyen - siena, san gimignano pedig messze van és a vonatra sajnáljuk a pénzt, ezért jön, hogy csak a szomszédos montecatiniig vonatozunk. unalmas fürdőváros, elit szállodákkal és egy cuki fellegvár szerű alto városrésszel. szervesen igazán nem is kapcsolódik ez a városhoz, ígyhát séta, amiből m és én végül stoppal jutunk fel, b és d viszont feltúrázik, hogy ne fázzanak. fent vár, szűk utcák, főtér, mint minden rendes toszkán városban. lefele séta. haza vonat az egyetlen alkalom a nyolcból, hogy nem veszünk jegyet, jön tehát a kaller. jófej, meg lehet vele beszélni a dolgot és ad jegyet.

massimoval változatosak az érzelmeim. hol tök jót beszélünk borral, tűzzel már 3 órája, hol meg azt érzem, nem vagyok elég true arc neki. mármint nem tenyésztek kutyákat, nincs 3-4 olyan hobbim, amiért vérre mennék és ilyesmi. végül a vége pozitív, mert hetedik nap reggel ő megy el rómába reptérre repülni és ezért reggel fél ötkor kell kelnünk. és sikerül. még jól is jön ki, hogy ottvagyunk, mert sofia, az öreg volkswagen nem akarja, hogy gazdája lelépjen és nem akar indulni. mi meg toljuk.

így kezdődött tehát a nagyon hosszú nap. első vonatot sikerrel lekéssük, pedig már ott vagyunk fél órája a pályaudvaron. de az út megtervezése helyett inkább a videójátékokról beszélünk. sebaj, egy órával később érünk luccába, mint lehetne, de még így is zárva sokminden. lucca helyes, bár asszem ezt arról az oldalról mondom, amelyik élvezte és nem zombizva nyomta végig kötelezően a városnézést. van cuki amfiteátrumos tér, napsütés, várfal. nagy öröm a végén, hogy a következő vonat tovább másfél óra múlva jön, de épp ennek köszönhetően találjuk meg a pályaudvar melletti menzát, ahol hat euróból bekajálok tésztát és levest. még egy zacskó mustárt is nyúlok, ami később nagyszerű lesz szendvicshez.

pisában átszállás livornoi vonatra, mert b és d még nem látta itt a tengert. livorno centrale piszokmessze van a központtól és a tengertől, livorno pedig piszokmessze van a cuki várostól, amin az sem segít, hogy elkezd esni az eső. letudjuk azért a kikötőt, mcdonaldsban pisilünk, de a legnagyobb élmény innen asszem a supermercato marad. utolsó nagy vásárlás olaszországban.

és végre pisa. sötétedésre érünk oda, ami nem hoz gyönyörű naplementét magával. a hír viszont megerősíttetik, hogy a reptér bezár éjfél-egy körül, ami fájdalmas arra nézve, hogy 630-kor megy a gépünk és nincs szállás az éjszakára. sebaj, legalább előre tudjuk és fel tudunk készülni rá. b és d beül a kocsmába, ahol két euró a hatvanhatos sör, m-mel mi meg letudjuk a kötelező városnézést. végül fél egyig húzzuk magunkat a helyen, jó pár sört lenyomva. párosával járunk ki szendvicset készíteni és meghúzni a grappát, igazi kelet-európai módra. aztán még egy kocsma, eldugott, prosztó és lehet bent cigizni, de a sör négy euró. nem baj, dohog a grappa. reptérre ki lehet gyalog menni, 2 kmre van a városközponttól. útban kifele még egyet piknikezünk a pályaudvar várócsarnokában, ahol román sorstársak hada fogad. alszanak, nem olyan nagy a buli.

pite: klasszik

repülő, alpok, pozsonyi -13 fokban napsütés és student agency. heló budapest. képek egész jól sikerültek.


Szólj hozzá!

Címkék: olasz kaja sziget busz vonat cs hajó róma mediterrán firenze livorno lucca pisa stopp komp civitavecchia elba montecatini

krakkó - iamx



2009.10.19. 22:53 attilaj

újabb zenei tanulmányi kirándulás az eddig még sosem látott lengyelországba. kicsit utolsó pillanatig függőben lévő dolog volt, köszönhetően a múlt héten bejött 0 és 5 fok közötti esős időjárásnak. na de hát az eső elállt, a hideg pedig mit számít a tátrában, szóval stoppra fel és szombat reggel irány észak. hárman vagyunk ekkor a váci út szélén, d, do és én.

sok autóval jutunk el a szlovák határig a kettesen. utolsó két jófej srác, ők szervezők a hétvégi klímafürdőben. még kanyart is tesznek a kedvünkért, hogy eldobjanak a határra, ami azért sül el szerencsétlenül, mert rendőr és 50 helyett 74-gyel suhanunk át egy falun. 30 000 huf. oppá. szar kicsit nyomott hangulatban válunk el, amit aztán az alacsony forgalom se javít fel, főleg hogy még az eső is szemerkél. egy óra várakozás után szlovák hapsi visz hosszan, majdnem lengyel határig. át a tátrán, donovaly, majd már zakopane is. fehérlik mind, nem is kicsit. nem ám ilyen hebehurgya mutogatni való hó, hanem rendes, mondjuk fél méteres. gyönyörű, igazán. hegyek, fenyvesek, átmeneti erdőövezet rozsdabarnásan, ezer színben, faházak, kanyargó utak. végül még egy fuvarunk van, amivel 30km-re sikerül megközelíteni krakkót, innen viszont már marsrutával. van marsrutka! igaz, csak távolsági, de pontosan úgy cikázik az autóúton, jobbról előzve, mint a bolgár és ukrán testvérek. 

szállás hostelben. igen. de ismerős hostelben, l erasmus bartánő társánál, m-nél. és most nem csak azért linkeltem, mert ingyen aludtunk és jófej, hanem mert nem a legolcsóbb tesco cuccok vannak, lehet bicót elvinni személyiért cserébe, színesek a falak és igazi mosatlan cucc van a mosogatóban.

iamx hamar kezd is, alig van időnk tolni egy adag csirkehúslevest és egy üveg törkölyt, már futunk is a rotundába. lődörgünk, és a német precizitásnak lett volna igaza, mert faszán lekéstük az elejét. a vége megindító volt (kétszer visszataps - nagyszerű közönség) annyira, hogy perszehogy megyünk bulizni. innentől nem négyen vagyunk, hanem fogalmam sincs. valamikor hazaértünk. két ember nem elég megemelni egy kispolszkit.

ketten l-val tartunk egy városnézős napot, d és do viszont pihennek marhahúslevesig. zsidókörnyék, változatos, furcsa és bele nem illő házakkal, amolyan 200 évvel ezelőtti rotterdam stílusban. tradkó melegszendvics piacon. plázában carrefour, hogy legyen mit a foró vízbe aprítani. marhahúsleves után bágyadt esti városnézés a hideg, sötét utcákon. se palacsinta, se sör, így vissza a hostelbe. további bágyadás után helyiekkel és egy franciával indulunk el forraltborozni, ami éjfél körül fordul át sörözésbe köszönhetően a csodás kártyajátékoknak. délig alvók egykor lelépnek, maradék meg marad, mert úgy a menő stoppolni 400 km-t, hogy előtte csak három órát alszol. már egykor hatalmas és sűrű a köd, hát képzelem milyen lehetett reggel hat körül.

hazastopp onnantól már egészen egyszerűen ment, hogy sikerült kiverni az ágyból az éjszakázókat, kijutni a város szélére és egy óra várakozás után felvetetni magunkat. két lengyel kocsi majd egy lengyel kamion, ami zakopanétől pest határáig hoz. 13 tanknyi súlyú 200 fokos bitumennel a hátunk mögött. első határon faházban, kandalló előtt, havas táj mellett tolunk még egy-egy tál pirogot (pelmenyi) és aztán alvás szlovákián keresztül.


Szólj hozzá!

Címkék: kaja lengyel szlovákia hostel stopp krakkó

út santiagoból baracoába



2009.05.26. 20:45 attilaj

cuki kis főút menti faluban várunk sokat még guantanamo előtt. guantanamo a harmadtáv kb santiago és baracoa között, szóval annyira nem bíztató a helyzet. ez a carretera central, tehát a legfőbb út kubában. igaz, hogy az ország második legnagyobb városától keletre már megérthető, hogy kisebb a forgalom, nade azért ez. félóránként ha elmegy valami, az már sok. és a valamibe beleértem az oldalkocsis motort, a traktort és a lovaskocsit is. végül hárman, d, k, m beszállnak egy bérelt kocsis norvég turistasráchoz, mi meg jjvel ketten maradunk tovább. kb. fél óra és jön egy camion, ami persze dugultig tele, de azért felszuszakolódunk. így guantanamóig, ahol a várostól kilométerekre lévő buszpályaudvaron szállunk ki. kuba legnagyobb buszpályaudvarát csodálhatjuk meg. busz baracoába számunkra - turistáknak - már nincs, így mivel már közel a sötétség, gyorsan egy kocsihoz pattanunk, ami két dollárért elvisz taxi jellegű fuvarra a baracoai kivezető úthoz. a három hét egyik leghasznosabb két dollárja volt ez, mert még alig kászálódunk ki a moszkvicsból már látjuk, hogy valami camion van épp és szállnak felfele emberek. bizony rohanva felkapunk mi is erre, mert ha nem is baracoáig, de innentől már bő féltávig elvisz minket. imias.

pite: vár vár vár

és akkor egy kis földrajz. kuba legkeletibb felén járunk, ami úgy nézt ki, mint egy kifli vége. a csücsök a legkeletibb pont. baracoa az északi oldalon van. az út santiagoból guantanamon (és imiason) keresztül a déli oldalon húzódik. ez teljesen sivatagos, kaktuszos, sziklás tengerparti út. imias után északnak fordul, át a hegyeken amik mögött ott az esőerdő. csodás út, odafelé éjszaka megyünk, de a telihold fényénél látszik a sejtelem. ami még különösebb, esik az eső. utoljára londonban láttunk ilyet, ami igen rég és messze volt már.

kapunk egy infot, miszerint este nyolckor jön majd egy busz, egy yutong, ami elmegy egészen baracoába. addig még van két óra kb, szóval esetleg mással is elvitethetjük magunkat és ha nem, akkor meg biztonsági tartalék. bár én csöppet aggódom, mert még nem igen találkoztunk az elmúlt két-három hétben olyannal, hogy nyolckor majd jön egy busz. naplemente, tengerparti, hegylábánál fekvő ám sivatagbeli falu. kaja az alig, az is unalmas sütemény. árusnő meg is kérdi, mikor egyiket kérjük a kettő közül, hogy tudjuk-e mi az. mert ha nem, akkor ő azt nem ajánlaná.

háromnegyed nyolckor megjelent egy busz. eddigre már népes sereg várt rá. ám így is simán felfértünk rá. habár nem vadiúj kínai yutong, mi azért egyelőre meg vagyunk vele elégedve. egyelőre. mert kb. éjfélre ért baracoa szélére, és megadta magát. előtte vagy 8-10-szer álltunk meg, mert szerelni kellett. izzadt, félmeztelen kubaiak részegen szerelnek buszt az esőerdő szerpentinjein éjszaka. sebaj, fáradtan is, de megérkezünk. szálláskereséssel sem megy el több negyed óránál és mi több, roppant kedves, barátságos és szimpatikus háziakat kapunk. az első igazán fekete szállásadóink.


Szólj hozzá!

Címkék: kaja busz kuba guantanamo stopp baracoa imias

Kubai "gasztronómia"



2009.03.29. 03:24 jj

Ez a poszt megjelent a teknőslevesen is.

Nem tudtam megtagadni önmagamat, és az engem egyik legjobban érdeklő dolog volt az utazás előtt: az ételek. Gondoltam, hogy nem lesz annyira más, de azért egy kevés egzotikumra számítottam. Ami furcsa, hogy többnyire borzalmas volt, most mégis nagyon szívesen megennék mondjuk egy ottani "pizzát"... Vagy a következő képen látható 50 forintos sült banán - májashurka nyársat...

A sok borzalom előtt elmondom a legjobb dolgot: kókusztejes hal Baracoában. Valami fehér dologra számítottam én is, de piros volt, vagy inkább narancssárga. Nem megy nekem sajnos az ízek boncolgatása, de tippre paradicsomszósztól volt ilyen. Kicsit csípős, nagyon ízes.


1 komment

Címkék: kaja kuba

süti beállítások módosítása