HTML

ócska utazós

egyetemista korszakom utazási élményeiről. röviden, hosszabban, ahogy alakul. képekkel feltétlenül, mert úgy igazán hiteles a stoppolós, vasutazós, gyaloglós sajtvadászat.

Címkék

2009 (1) 2010 (2) 2011 (1) 2012 (1) 2013 (1) agdam (2) albán (1) alcobaca (1) algarve (1) alghero (3) alitalia (1) alkán (1) amszterdam (3) angol (1) arab (3) arad (1) asilah (1) askeran (1) atlasz (1) auschwitz (1) ausztria (2) aveiro (2) azeri (3) b&b (1) bahcsiszeráj (1) balaton (2) balkán (32) baltimore (1) bantry (1) baracoa (2) barcelona (2) batalha (1) batumi (1) bécs (2) belgium (2) belgrád (6) belogradcsik (1) bergamo (1) berlin (8) bestof (7) bg06 (9) biarritz (2) bicikli (1) bitola (1) bled (1) bohinj (1) bolgár (26) bolotana (2) bőr (1) bordeaux (3) borovec (1) bosa (4) bosznia (1) braga (1) brassó (1) bréma (3) bringa (1) brno (1) bruges (1) brugge (1) brüsszel (2) budapest (3) bukarest (2) burgasz (2) busz (28) calka (1) camagüey (2) casa particular (5) chefchaouen (1) cienfuegos (2) civitavecchia (1) constanta (1) cork (2) cs (53) csehország (3) csop (1) dadivank (1) dán (5) dilijan (1) dorgali (1) dublin (1) duna (5) dupnica (1) easyjet (4) elba (1) ennis (1) erdély (1) esküvő (1) essaouira (3) essen (2) etara (1) evezés (1) evora (1) exchange (1) exit (2) falu (1) faro (5) fatima (1) fauna (1) fekete tenger (7) fes (2) fesztivál (5) figueira (1) firenze (2) fonyód (1) francia (18) frankfurt (1) gabrovo (1) galway (1) gandzasar (1) geres (1) gori (1) goris (1) görög (6) grúz (13) guantanamo (1) gucsa (1) guimaraes (2) haghpat (1) hahn (5) hajó (5) hamburg (4) hammam (1) hansa (2) határ (2) havanna (3) hc (25) hegy (12) helyek (1) hitchgathering (1) holland (3) hollandia (1) horvát (1) hostel (9) hotel (9) højskole (2) ile de ré (1) ilha deserta (1) iljicsovszk (1) imias (1) írország (5) jalta (1) jekatyerinburg (1) jereván (1) jugoszlávia (4) kaja (43) kalampaka (1) karabah (4) karabakh (4) kara dere (1) kassa (3) kastraki (1) katalán (1) kaukázus (19) kazbegi (1) keeken (1) kemping (5) képek (8) kevelaer (1) khor virap (1) kijev (3) kikötő (1) killaloe (1) kinsale (1) kocsma (9) kolostor (5) komp (6) koncert (9) koppenhága (2) krakkó (2) krím (1) kuba (14) laufersweiler (2) la rochelle (2) leiria (3) lemberg (2) lengyel (2) lisszabon (3) livorno (1) london (2) lucca (1) macedón (4) magánszállás (13) magyarország (9) malta (1) marokkó (9) marrakech (2) marsrutka (9) mediterrán (1) meknes (1) melnik (1) menedékház (3) mestia (2) meteora (1) metropolisz (1) mizen head (1) moher (1) montecatini (1) montenegró (1) múzeum (11) nagyváros (36) nantes (2) német (23) neszebár (2) noravank (1) norvég (1) nyköping (1) óceán (3) odessza (3) ohrid (1) olasz (13) olhao (2) orangeways (2) oristano (1) örmény (10) orosz (5) orsova (1) oslo (1) oświęcim‎ (1) oxelösund (1) oxford (1) párizs (9) pécs (1) piac (2) pinar (1) pinar del rio (3) pisa (1) plovdiv (1) porto (2) portugál (18) pozsony (10) prága (3) prilep (1) reptér (35) rila (3) róma (3) románia (6) rotterdam (1) russze (1) ryanair (14) rømø (1) sanahin (1) santa clara (2) santa lucia (1) santiago (2) santiago de cuba (1) sátor (10) sepsiszentgyörgy (1) sevan (1) shushi (2) sintra (1) sivatag (1) skandináv (4) skanzen (1) skavsta (1) skyeurope (1) spanyol (5) stepanakert (2) stepantsminda (1) sterling (1) stockholm (1) stopp (112) strand (2) svájc (1) svéd (2) szaloniki (3) szamokov (1) szarajevó (1) szardínia (8) szerb (8) szerbia (6) szevasztopol (1) sziget (2) szimferopol (1) szkopje (2) szlovákia (11) szlovénia (1) szófia (8) szozopol (1) sztálin (1) tangier (1) tarnovo (3) tarragona (1) tatev (1) tavira (1) taxi (5) tbiliszi (2) tek (2) telekocsi (1) telouet (2) temesvár (1) tenger (5) természet (1) terv (2) (2) török (2) törökország (2) toszkána (1) traben trarbach (1) trier (1) trinidad (1) túra (10) újmoldva (2) újvidék (2) ukrán (12) ungvár (2) ural (1) ushguli (1) utrecht (1) vama veche (1) vank (1) várna (2) velesz (1) videó (2) vidin (1) villamos (2) viñales (1) vinales (1) virgin atlantic (1) vonat (25) vueling (2) weeze (2) wifi (3) wizzair (8) zágráb (1) zene (4) zugdidi (1) Címkefelhő

mestia! - მესტია



2010.12.13. 01:57 pite e

szvaneti, a kaukázusba zárt völgy. bejutni két helyen lehet, balról és jobbról. balról egyszerűbb, ez az út zugdidiből visz északra majd nyugatra. amivel nagyszerűen le lehet írni a régiót az az, hogy mióta hirosimára rádobták az atombombát, talán a föld egyetlen területe, amit nem hódított meg idegen hadsereg. a szvánok a grúzhoz rokon nyelvet beszélnek, így legegyszerűbb, ha hozzájuk tartoznak országilag. és mindkét út hozzájuk vezet, tehát ez a legpraktikusabb is. további ismertetőjel a mindenfelé feltűnő szván tornyok. települést lehetetlen enélkül fényképezni, olyanok, mint egyszerű négyszög alapú bástyák. csak igazából minek. egy teória, amit hallottunk, hogy tálen nagy a hó, annyira, hogy belepi és csak fentről (7-8 méter legalább) lehet csak közlekedni. valósabb, hogy valami katonai védelmi dolog, elég furcsa rendszer.

mestia felülről. szván tornyok.

az út alatt hét óra marsrutkázást kell érteni, víztározó mellett majd havas csúcsok közt tekeregve. nem földút, de messze nem betonozott dolog. ilyen hegyi ösvény dzsippeknek.  mi először persze gondoltunk a stoppolásra, de végül jobb, hogy nem. alacsony a forgalom, a nap során 2-3 autóval ha találkozunk. pihenő félúton étterem félénél épp a víztározó után, ahol a sofőr ingyen eszik. persze neki itt nagy a hatalma, ő a postás, hírvivő és mindenféle szivességek tevője. négyen vágunk neki az útnak: couchsurfing hostunk nővére, a lengyel csaj és mi ketten l-val. marsrutában van még svéd srác is, ő erősíti meg a hírt, hogy igenis lehetséges bejutni mestiába repülővel. heti kétszer van járat dél felől, kutaisiból. az utazás ingyen van (!), de mivel kis lélekvesztő a gép, helyhiány miatt nehéz feljutni. a srác megpróbálta, 12 helyre 30-35-en jutottak. gyerekek, nők és helyiek előnyben. csapatunkhoz elvileg tervez csatlakozni helyi csaj pasija is, de ő zavaros. utolsó pillanatokban kezünkbe nyom még egy sátrat. hét-nyolc óra út után jövünk rá, hogy épp csak sátorrudak nincsenek a csomagban, amúgy egészen kellemes szovjet katonai dolog lenne. ekkor már mestiában, szváneti fővárosában vagyunk. lonely planet és menedékházhoz hasonló meleg kajától illatozó, meleg, internetes, kertben függőágyas szállás lenne az alternatíva, ha lenne hely. de az alter izraeliek, franciák gyorsabbak voltak nálunk. viszont vendéget ki nem dobnak, jön az ismerős és aludjunk náluk. csirke, birka, de estére már bezárva. két egészen formás szobát kapunk, de leginkább a forró fürdő érdekel minket és a vacsora.

másnap reggel ámuldozás, hogy ami kazbegiben megvolt egy irányban, a csúcs fele, mintishogy 5000 méteres hegy az mennyire lenyűgöző, az itt 360 fokban fogad. négyen indulunk neki a kereszt felé és még azon is túlra, mert állítólag ott van valami tó. meg kell hogy mondjam, bőven leverjük tempóban a grúz-lengyel párost, hiába erősítenek telefonról kihangosított eminemmel. izzasztó meleg, de leginkább a tűző nap miatt, a levegő hegyi. takarózás napszúrás ellen lapulevéllel és zsebkendővel, semmi kedvem még egy lázas-hányós-injekciós sztorihoz. két-két és fél óra után a kereszt mögött találunk pár lazább épületet, nyilván csak nyáron laknak itt. világvége, világ teteje és a nénitől mégis probléma nélkül megtudjuk, hol van a forrás a jéghieg vízzel.

bodegák nyárra.

langyos tó magasan.

petronas towers, kutya és lengyel csaj.

a helyi látványos csúcs az ilyen kétcsöcsű, olyasmi mint a petronas towers kuala lumpurban. ez a háttere a tónak. a  viszont tó csalódás. rila után azt várnám, hogy minden 3000 méter környékén fekvő tó szép, jéghideg és kristálytiszta. ez meg langyos, iszapos. leginkább arra jó, hogy a szván menő arcok, akik 70 fokos meredeken lovagolnak le és fel egymást kergetve megitassák az állatot. fennsík szerű dolog veszi körbe, olyan, ahol annélkül lehet lovagolni, hogy a nyugati turisták lélegzetelállva izguljanak - egyszerűen csak menő, ahogy süvítenek nyereg nélkül kiabálva, egy-két kutyával a nyomukban. lengyel csajt még megvárjuk itt fent, pitypangot fújunk és hógolyózunk egyet és irány vissza, mert senki nem akar olyat játszani, hogy ránksötétedik a hegyen.

vacsora kellemes, de reggeli után többet vártunk. reggeli csodálatos volt. az a baj, hogy se fénykép, se feljegyzés nem készült róla, memória pedig már csak arra jó, hogy ezt az egy szót tárolja róla: csodálatos. internet persze az ilyen 1500 méter magasan fekvő, 14 000 lakosú regionális főváros családjaihoz eljutott.

másnap reggel fájó búcsú lányoktól, ketten ők vissza zugdidibe, mi ketten még beljebb szvánetibe, ushguli négyes települése felé. stoppolás előtt, mestia azon széle körül van még egy múzeumja a régiónak, amit becsülettel megnézünk. turistáknak piszkosul többe kerül, mint helyieknek (grúzoknak? szvánoknak?), de a 110-120 éves fényképek eléggé lenyűgözőek. a többi kiállítási tárgy kevésbé ragadt meg.

további képek itt.


Szólj hozzá!

Címkék: túra hegy kaukázus grúz magánszállás marsrutka mestia

zugdidi - ზუგიდი



2010.11.22. 11:10 pite e

gori szélén elhúzó autóúton felkapunk egy hatalmas fehér pickupra és büszkén örülönk magunknak, hogy nem buszoztunk. kutaisig visz, ami több, mint féltáv. eztán leszünk még büszkébbek a fehér pickupos stoppra, mert innen már marsrutka. kicsit a kubai rabszolgaszállítók jutnak eszembe, kisebb, öszetettebb méretben. mikor például előkerül a deszka, ami arra jó, hogy a közlekedőfolyosón (már amekkora egy mikrobuszban elfér) két szék közé betéve egy újabbat képez a térben. vagy konzervdoboz teletömve emberekkel. tbiliszi modernitása és szellőssége után újra felvetődik a nagy kérdés, hogy vajon ez az ország gazdagnak számít-e. mindegy, leizzadva fagyizunk zugdidi főterén a couchsurferünket várva.

megjön hamar, apukával, kocsival. nagyszerűen lelkes csaj és a nővére, alig 20 évesek, és igyekeznek nagyon európaiak lenne. nővér nagyszerű kiejtéssel beszél angolul, angliában csinált valamit. anyuka most is moszkvában dolgozik, apuka is ott tanult. lányok orosza is még a régióhoz képest is kiemelkedő. szidják persze az ósdi grúz hagyományokat és családi berögződéseket (szűz házasság, család, gyerek hamar és a nemi szerepek), de azért az a menő srác, aki bírja a piát. aztán ott van nővér barátja is, akivel lesz szerencsénk találkozni. én nehezen értettem meg a szerelmüket, ami már 3-4 hónapja tartott, de biztos mély lehetett, hisz a srác már házasodna.

lelkesek, na. annyira, hogy másnap jön még egy couchsurfer, egy lengyel csaj és mégis mondják, hogy maradjunk. egy napot terveztünk, átszállni csak zugdidi felé, de bejön a hely, maradunk. házuk is bőségesen nagy, tornácos, két szintes, amolyan klasszik trópusi ház, kerttel, sok zölddel. épp átépítik az alsó szintet, de a felfordulásban is jut nekünk külön szoba, külön fürdővel. környéken csupa rokon lakik, lengyel csaj is valahol náluk kap helyet. kertben sokat ülünk, hideg dinnyét eszünk - napközben tombol a hőség. rokonok jönnek-mennek a kisbabától a bottal járó öreg néniig mindenki.

a kastélyos dolog.

állatvásár a piacon.

zugdidi trópus. meglepően még trópusabb hangulata van, mint batuminak. lonely planet leírása alapján én valami szürke egyszerű kisvárost vártam, ami valaha arra jó, hogy a lassú közlekedés miatt átszálljon és megszálljon benne az ember, aki abkháziába tartott. erre pálmafák, színes házak, parkok és emberek. minden sarok mögött ott várom a tengert, néha már a szelét is érezni. mégsincs ott, ide 30 kilométer legalább. városi látnivaló például a park. nagyszerű esszéket lehetne írni a grúz vidéki udvarlási szokásokról csak az alapján, amit itt megfigyelhetsz. a lány padok; a fiú padok; a párok, akiket barátok kísérnek el az első randira; kik ülnek központi padokon, kik a fák alatt és a többi. csodálatosan borzasztó pletykaélet tere lehet zugdidi. parkban kastély szerű párszáz éves épület, benne múzeum. helyi cuccok, leletek és a a leghíresebb, egy napóleon halotti maszk. parkon túl lemegyünk még a piacra is, ami méretben nem, de nyüzsgésben felveszi a kesztyűt a csodált odesszaival.

további kényeztetésként kapunk egy félnapos autós túrát is hostjainktól. valami nagynéni szintű 30-as rokonnal, a nővérekkel, a lengyel csajjal és egy rokon kislánnyal hatan préselődünk be egy kocsiba és megyünk a folyóhoz (ami állítólag jobb, mint a tenger). először elkanyarodunk az abkház határhoz, hogy a nyugati turisták (mi) megnézhessék, milyen egy nem létező határ. komolynak tűnik, de nagynak nem: sorompó, valami bodega és pár fegyveres. hatalmas óriásplakát nyugat felé saakashvilivel hírdeti grúzia egységét és területének sérthetetlenségét. persze ez a grúz oldal, akik szerint itt nincs is semmi igazából. az abkház oldalon, akik ötlete ténylegesen, hogy itt nemzetközi határ húzódik, biztos komolyabban veszik a dolgot és építettek valami meggyőzőbbet. visszafordulás, abkháziába nincs belépőnk és irány a folyó. hegyek felé, egyre kezd tetszeni a dolog, hogy nemsokára újra 4-5000 méteres csúcsok jönnek. folyó láthatóan közkedvelt piknikhely, családok tucatjai jöttek le aznap is dinnyével, sörrel és ladákkal. sebes folyású, jéghideg víz, jobb, mint egy vízi vidámpark. elfáradás, bealvás hazafelé a kocsiban, otthon a kerben és legvégül otthon az ágyban.

vidám emberek hűsölnek.

második zugdidi reggelünkre már az a terv, hogy irány svaneti, ahova innen vezet a forgalmasabb, járhatóbb út. marsrutkával hét óra (saccra 200 km).

képek itt.


Szólj hozzá!

Címkék: múzeum cs kaukázus stopp grúz marsrutka zugdidi

gori, ahol sztálin született - გორი



2010.10.12. 16:56 pite e

kazbegi után még egy pár nap elmegy tbilisziben. erről már írtam, most ott folytatódik a történet, hogy egy reggelen felülünk a szovjet, de felújított, grúz kívülről szászlósra színezett metróra és a marsrutka állomáson találjuk magunkat. útravaló étek, gyümölcs után már szólongatnak le fuvarszerző emberek. valahogy nem jön a szkeptikusság és elkezdek érdeklődni egynél. kiderül, alig többért kínálja az utat, mint amit a lonely planet ír. japán kocsiban, gyorsan, kényelmesen. a japán kocsi errefelé fogalom, állítólag rengeteg, ott már leselejtezettet hoznak a kaukázusba. gps-en valami távolkeleti jelek és egy sziget térképe, jobbkormány és egyébként se láttam még olyan kombi kocsit, amiben három sorban ülnek az emberek.

goriba azért jönnek az emberek, mert itt született sztálin. az egyetlen hely grúziában, ahol még hivatalosan is létezik stalinis gamziri (sztálin tér). erről írásos emlékem is maradt, mert ezen lévő atm-ből sikerült felvenni 400 larit (160 euró). valaha biztosan bájos kisváros (ma 50 000-en lakják) lehetett gori, de ugye senki nem gondolta komolyan, hogy épp itt ne lendülne fel a sztálinista építészet. főtere akkora, hogy bőven a felvonulási térihez hasonló parádékat lehetett tartani rajta. ide fut be a sztálinmúzeumnál kezdődő sztálin sugárút. szegélyezve annyira meglepően nem monumentális, de azért letagadhatatlanul szovjet épületekkel.

múzeum valami egészen borsos áron enged be magába, de szerencsére pont van három idegen külföldi is a környéken és kapunk vezetést. számos fénykép (érdekes), korhűen szovjetesen berendezett szoba, ajándékok. sztálin hős, sztálin a grúz, sztálin a világbirodalom vezetője. eléggé egyoldalú kiállítás, de nem is vár mást az ember. érdemes mellé könyveket (pl, pl) olvasni. a nagy épületen kívül van még két külső helyszín is. az egyik sztálin csöpp szülőháza, amit valahogy megmenekítettek gori nagy átalakításakor. most a múzeum előtt áll. a múzeum mellett pedig stálin lakóvonatja, amivel konferenciákra, békeszerződésekre járt. életében egyszer repült, szóval szükség volt rá. egész lakás van benne, fürdő káddal, konyha, háló, nappali. úr volt, meg kell hagyni. japán turistacsoport.

gorit ezzel kivégeztük, van még valami vár is, de minket az jobban érdekel, hogy jussunk el zugdidibe.

képek indafotón.


Szólj hozzá!

Címkék: múzeum sztálin kaukázus grúz marsrutka gori

kazbegi - ყაზბეგი



2010.09.26. 16:43 pite e

számunkra is, mint a legtöbb nyugati turista számára, kazbegi egy kétéjszakás kiruccanás tbilisziből. elsőre betegség miatt nem jön össze, de másnap már felkapunk a marsrutkára és három óra múlva már kaukázusban rendesen. olyan fasza hegyek között, amikről a hegyi (ha ha) karabakh csak álmodni tud. kazbegi igazából stepanstminda, mármint a város hivatalos neve. ezen túl a hegycsúcs és a róla elnevezett sör fut még ilyen néven.

borús idő, csak a meredek lábak látszanak. völgyben vagyunk, északnak 15 km-re oroszország, keletre és nyugatra 4-5000 méteres csúcsok. bejött a hely tolsztojnak is. határ állítólag zárva van, az ukránok azonban tudhatnak valamit, mert néha elhúz egy-egy kamion, ami arra vall, őket átengedik. van pár orosz rendszámú zsiga is. első tipp az volt, hogy még a háború előttről maradtak itt, de aztán látunk pár suvot is. túl késő van már ahhoz, hogy elstoppoljunk a határra, pedig van ot valami bástya is. marad a rejtély. egy sétára futja már csak az irányban a képtelen hangerővel zúgó, szürkés-saras folyó mentén. még azért a helyi múzeumba is beugrunk, amit hiába kiabálunk, sikerül megúszni ingyen. nem is igazán ér többet, kaukázusi meleg ruhák és régi fényképek alex kazbegi életéből.

szállás könnyen megy. mindenki - MINDENKI - ad ki itt szobát, de c tbilisziből elárulta, hogy van itt egy hostel is, 2,5 vagy 5 euró, már nem emlékszem. tele cseh és lengyel matricával, amolyan kulcsos ház, mert csajszi csak napközben van itt. prosztó, emeletes vaságyak, hatágyas szobában. annyira prosztó, hogy miután kiderül, miénk az egész szoba, lerámoljuk ezeket a földre és 3-3 matracon alszunk a szoba közepén.

a program másnapra a kommersz lonely planet séta a gleccserhez. elsőre a kolostorhoz kell felmászni, ahova még erdőben visz fel az út. ez kb egy-másfél óra. hajtűkanyaros suv utat gyalog le lehet vágni, de a végére már úgyis elfáradsz és egyszerűbb körbe. vagy épp csúszik. fönt aztán izraeli bicósok a meglepetés, hogy ők feltekertek. fúj a szél és hideg van, ami tbiliszi kánikulája után meglepő. alakulhatott volna úgy is, hogy épp egy csöppel jobban szemerkél az eső és akkor ott adom fel, hogy két pulóver helyett miért nincs vízhatlan széldzsekim. répa tízóraira. innen hegynek tovább. még mindig borús, nem látjuk a csúcsot, de visszafelé már kiderül és igenis sokaknak már itt elállhat a lélegzetük. nekünk várni kell még három órát, míg felérünk egy gerincre, ahonnan a délutáni derültségben már elő-elő bukkan a kazbegi. és hát váó, itt jön az, hogy muszáj tovább menni, majd legfeljebb visszafele nagy rohanás lesz, hogy ránk ne sötétedjen. felvillan előbb utóbb a gleccser is, amit meg akarsz fogni, nyalni, ugrálni rajta. az aljában persze morajlik ugyanaz a szürke, hangos, zavaros víz, amivel lent a völgyben is találkoztunk, szóval érzed, hogy ez azért mégsem játék. sátras hegymászókat irigyen elhagyva, vizet forrásból feltankolva egészen addig mászunk, míg olyanná nem válik a táj, mint amit a spirit meg az opportunity fényképezett odaát. csúszik is be a törmelék, kő, sóder szerű anyag a nem magasszárú cipőmbe, mert itt már meredek rendesen. egészen ott vagyunk a gleccser mellett, itt olvad mellettünk és zúg le. rövid lélegzetvisszafojtás és rohanás vissza. majd hat óra volt feljönni ide.

lefele napsütésben rácsodálkozás ugyanarra a lehetetlen vidékre, amit már egyszer láttunk. csak épp most az eddig hátunk mögött lévőt nézhetjük. tehenek az útban, még a kolostor előtt. szabad a fényképezkedés velük, nyugalom van. virágok minden színben a réten, sas felettünk.

lent a városban az előző este tanulságából okulva amint visszaérünk beülünk egy levesre meg egy pár khinkalira. teheneket épp terelik haza, látványosság. utcán a hosteles csaj is megfej minket, merthogy még nem fizettünk és nehogy lelépjünk. hiába, ez kommersz terület. matrac a földre és alvás, másnap stopp vissza tbiliszibe.

kicsit félős, mert azért nem egy könnyű útvonal. forgalom csekély, mégiscsak egy zsákutca. marsrutka van bőven a turisták miatt, de azt nem ér stoppolni. másé a sztori, hogy ugyanitt sikerült egy kamionoshoz beszállni, ámde egy idő után ott kellett hagyni őt, mert mindennemű próbálkozás ellenére sem akart a szerelvény felmászni egy hegyre. másodikra mi már szerencsésen egy pickup mitsubishit kapunk, aki épp perfect görög, ami kényelem és komfort. útközben megállunk ananuriban, ez is az indoka, hogy miért nem raktuk fel a kényelmes seggünket egy marsrutkára. kolostor, körötte vár, előtte tó. mesterséges tó, forog az agy, milyen lehetett a vidék tó nélkül. nem rossz hely, főleg hogy közvetlen az út mellett van. lehet toronyba felmászni, hülye hídon fekvő és tóban álló teheneket nézni. tovább stopp, tervbe volt még véve mtskheta az úton tbiliszi fele, de ha már a sofőr úgyis megy tovább, akkor mennyivel kevésbé fárasztó hegymászás után hazamenni egy teára, mint városnézni szemerkélő esőben. ilyen hegyek láttán grúziába még úgyis vissza kell jönni.

képek.


Szólj hozzá!

Címkék: hegy kaukázus hostel stopp grúz marsrutka kazbegi stepantsminda

erevan - Երևան



2010.07.15. 06:02 pite e

grúz-örmény határra pakisztáni útépítő mérnök és sofőrje visz, ahonnan ők vissza. guten tag grúzoktól, pecsét, pecsét és sziasztok. örmény határ sehol a láthatáron, az út visz tovább. távolban dereng valami bodegacsoport, csak reméljük, hogy nem az az örmény oldal. de. grúz oldal hatalmas, túzott európai stílusú határépületével szemben ez sokkal őszintébb: néhány bodega, sorompó, vizes szivacs az úton – fertőtlenítés. határőrök is barátságosak, elsőre azt hittem, kávéra hívnak be, de vízumozás következik. 3000 dram – (460 dram=1 euró --> kb. 1800 forint). további bodega a vizes szivacs előtt az állami higiéniai intézet, itt egy néni ír be a nagy füzetbe, majd újabb sorompó a bank előtt – ez a vám. vámosok is érdeklődnek, hogy mi újság, merről jöttünk, merre megyünk és segítsenek-e autót szerezni. így kapjuk meg a családod, aki gyumriig visz. gyumri örményország második legnagyobb városa, nekünk arra jó, hogy kapjunk egy marsrutkát jerevánba – este nyolc körül érkezünk meg.

szállásról még semmit nem tudunk, mármint couchsurfingről. wifi elsőre nem működik, netcafé segít ki. sms-sms és iráni usherral lesz randink fél órán belül a köztársaság téren. fagyi, sok ember, zenélő szökőkút, dugó és fények – lenyűgöző érzés egy hét aszfalt nélküli világ után. usher roppant aktív gyerek, rajtunk kívül első napon van még egy ukrán vendége, második napon három lengyelje és két észtje. viszont most épp két lakása, mert költözik. iránból keresztényként menekült el a baráti örményországba. innen tovább németországba vagy angliába a terv. viszont maga a srác nagyon amerikai –ahogy beszél, ahogy barátságos, ahogy lazán ingben van öltözve és ahogy másnap kék öltönyben jön üzleti találkozóról.

hillary clinton a városban.

dög meleg van. 40 fok felettieket mondanak, hallottam 42-t, 46-ot is. első éjszaka utáni nap sétálgatunk, teszteljük a várost, kevesebb sikerrel. a minden sarkon csobogó kutak ellenére nyoma sincs az előző esti tömegnek. egyedül a köztéren kell sorba állni, a múzeum sarkában. ez a legjobb hely a városban. parkról parkra próbáljuk túlélni a kánikulát és nem hazamenni, mert ott még melegebb van. sokat segít a nagyszerű sárgabarack, ami sajnos a tavaszi fagyok miatt igen drága (1,8-2 euró kilója). egyetlen mecset van jerevánban, azt megnézzük persze, kék. iráni pénzből felújított, szépséges.

paradicsom-uborka saláta reggel, kenyérrel, sajttal és szgussonkás teával erősen feltölt a második napra. előre kitaktikázzuk magunkat, hogy a genocídiumos múzeum után felslisszanunk a karabakhi konzulátusra vízumért majd leereszkedünk a nemzeti múzeumba. örmény népírtás múzeuma (1915 körültől, törökök által, ilyesmi) fent egy hegy tetején, kicsit szovjet stílusú emlékművel és légkondis föld alatti kiállítással.  tök megéri, csak auschwitz-cal tudom összehasonlítani, mégis teljesen más. ez egy kiállítás, az egy hely. rengeteg korabeli levél, tudósítás, aminek feladata, hogy igazolja, igenis megtörtént – mert máig a világ országai közül csak 11 ismerte el a tényt, hogy a törökök nem csak átköltöztették az örményeket (a sivatagba), hanem módszeresen írtották is őket.

karabakhi konzulátusra kijutni nem egyszerű, főleg ha a sofőr elfelejti, hogy megkértem, szóljon már, ha arrafele járunk. előtte még ugye fénykép és pénzváltás is szükséges. képviseleten barátságosak, meg kell mondani előre, hova akarunk menni, mit akarunk meglátogatni és ehhez szívesen adnak tippeket is. 3000 dram (1800 forint) ez is, mint az örmény, ami kevesebb, mint a lonely planet mond. ráadásul nem öt napra érvényes, hanem 21, nagyszerű. nemzeti múzeumhoz ötre érünk vissza, pontosan harangoznak. belépés negyed hatig, ámde a mogorva néni nagyon nem akar minket és a francia párt beengedni. franciák feladják, mi rámenősebbek vagyunk, be is engednek kis győzködéssel. diákjeggyel. végig olyan érzés, mintha utánunk a vízözön, teremőrök kapcsolják a villanyt, amint kilépünk a teremből.  hiába, vár az onoka otthon. node azért szép múzeum, klasszik köcsögökkel, ezeréves szekerekkel, szőnyegekkel, miegymás. genocídiumossal van átfedés, ugyanazok a képek néhol itt is feltűnnek a végén.

hello usher, hello lengyelek, majd sör és hello észtek és hello mindenféle sok ember. opera körüli teraszos helyek egyikén kóstoljuk a joghurtlevest (tarator nyilván jobb) és várják a többiek a meccset. kiugrunk vidámparkba a cascade tetejére óriáskerekezni és egy szomszéd utcabeli autentikusabb kajáldába, mert az észtek szelet húsa és sültkrumplija nem annyira vonzó. örmény pizza. fáradtság, alvás.


Szólj hozzá!

Címkék: múzeum cs nagyváros kaukázus jereván örmény stopp marsrutka

kijevi egyebek



2009.04.18. 17:12 pite e

közlekedés. már ugye ha sikeresen megérkeztél. legelső élmény a sor volt, amit végig kellett állni, hogy metrójegyet kapjunk. metrón jegy helyett igazából egy tokennek hívott műanyag zseton van. ezd bedobod és már nyílik is a kapu. 1,7 grivnya. át lehet vele szállni a metróvonalak közt meg minden. roppant egyszerű dolog. az aluljárók pedig sokkal kevésbé moszkvai jellegűek, mint vártam. szóval csalódás kicsit. azért van, ahol ott van lenin, meg van amelyik színes és általában a legtöbbnek a kijárata egy kör alapú kupolás teremben végződik. a hangulat kedvéért. és amúgy is, itt van a világ (egyik) legmélyebb megállója, az arsenalna. úgy sikerült ez ilyen mélyen a föld alá, hogy a dnyeper bal partja sík, itt felszín felett fut a metró, át a hídon, majd bele a hegybe. és a szovjetek átfúrták a hegyet. két gigászi hosszú mozgólépcső visz fel.

van még a városban villamos és troli (1,5 grivnya) és marsrutka (2 grivnya). utóbbiról már írtam lemberg kapcsán. helyiek persze az autót preferálják, ami igazán jellegzetes képet mutat: a kocsik iszonyú nagy százaléka (40-50) suv, vagy hasonló abszolúte nem városi. ezek csúcsidőben gyönyörű dogókat képesek képezni a 2x3 illetve 2x4 sávos utakon. főleg, hogy a pestnél 2-3-szor nagyobb város két felét összesen négy híd köti össze. van még mit építeni, fejleszteni, változtatni. suvoknak és a hegyek történelmi jobb partnak köszönhetően a négy nap alatt látott bringások száma 10 alatt maradt.

a kollégium. pozitívumok közé tartozik, hogy a folyosó széles és egyenes, hosszú, ami tök nagy életet generál, lehet szocializálni. és a színes (kék, zöld) falak és lépcsőházak is menők, nem tűnik olyan sterilnek. viszont öt szint, négy emelet osztozik egy, a földszinten lévő zuhanyzón (egy szinten kb 40-50 szoba van, ezek általában min. 3 ágyasak). nem
tudom, hány zuhanykabin van, mert odalent amikor én próbáltam, nem volt áram, így csak a második pár kabinig láttam be. de nem lehet több 10-12-nél. zuhanyozni amúgy is csak reggeli és esti megadott két órás idősávban lehet, amúgy ez a rész lakatolva van. aztán pl van olyan, hogy a páros szinten van a férfi, a páratlanon a női vécé. ami amúgy is élmény. nálunk, fiúknál a leginkább használható lukakhoz pl nem tartozik ajtó. a leginkább használható kategória értelmezéséhez segítségül hívnám a képeinket (egy és kettő). aztán ott van a konyha is (egy és kettő), ahol láthatóan nem működik zökkenőmentesen a szelektív hulladékgyűjtés. gyöngyszem még a másfél napos ottlétünk alatt a mosókonyha egyik mosdójában pihenő higított hányás. szemfülesek észrevehetik, hogy nincs a képen mosógép: igen, kézzel mosnak lavórban. takarítási rendet nem értettem. muszáj léteznie, mert pár hónap alatt ennyi ember hihetetlen szeméthegyet generálna és a wc is sokkal durvábban nézne ki. ugyanakkor nem tudom elképzelni azt a takarító (nénit, eszközt), ami a wc-vel elbánik. a koliért havi 100 grivnyát fizetnek. metrómegállótól nincs messze, de azért nem a központ.

érdekes téma még az orosz nyelv használata. az teljesen rendben volt számomra, hogy szovjetúnióból kifolyólag beszélt nyelv lesz. vannak orosz termékek, vannak olyan termékek, amik oroszoknál is megvannak, de hát ez történelmi hagyomány, egymás mellett élés, szláv rokonság, miegymás. a tv-showk-ban a beszéd nyelve az orosz, a kiírások viszont ukránul vannak. ez a helyzet az utcán is, az emberek többsége oroszul beszél, a feliratok, hírdetések 95%-ban viszont ukránok. és nem azért, mert annyira közeli és keverhető a két nyelv. adatként wikipedián azt találtam, hogy a otthon, a családban a kijeviek 52%-a az oroszt, 23%-a az ukránt és 24%-a a két nyelvet vegyesen beszéli. vendéglátóink közül szása teljesen orosz párti volt. tamara ukrán, ám ő vidékről jött, szóval elvileg kevésbé kijevi. ő azt mondta, az ukránt preferálja, ámde egyetemen, társaságban kénytelen az oroszt használni. engem meglepett. még igencsak döcög az orosz, de mindenhol megértettek. ám az zavaró volt, hogy ami leginkább ment volna, a pirogok töltelékeinek leolvasása, az ukránul van kiírva mindenhová.

ja, és kijev tiszta, monumentális és gazdag. alig tűnik fel rajta, hogy csóró ország fővárosa.


Szólj hozzá!

Címkék: orosz ukrán nagyváros kijev marsrutka

vonatozás - kijev - vonatozás



2009.04.18. 00:01 pite e

tavaszi szünet. kuba óta nem voltam külföldön, ami két hónapot jelent. két évvel ezelőtt jártunk ukrajnában, akkor csak lembergig merészkedtünk. kényelmesedünk el, ezúttal az 1200 km-re lévő ukrán fővárost már vonattal kapjuk el, mind oda, mind visszafele. ez nagy élmény, külön bekezdést is érdemel.

pite: hídon kanyarog van közvetlen járat is (mávnál 100 euró a retúr), ám jóval olcsóbbra ki lehet hozni, ha a határon átszállogatsz. budapest-záhony jegy ára 4300-4800 forint, ami megduplázódik, mert retúr és megfeleződik, mert diákkedvezmény. záhonyból van a túloldalra, csopra egy 17 perces egykocsis vonat. ha több napra mész, ungvárig kérd a retúr jegyet, mert úgy csak 200 forinttal drágább, cserébe két hónapig érvényes (a csop-záhony retúr csak három napig). ez azért jó, mert a retúr ugyanannyiba kerül, mint a nem retúr - 1300 forint. itt még várnak a kapuk, vízumot meg kell írni és van vámvizsgálat is, szóval nekünk igencsak sietős volt elkapni a 20 perc múlva induló kijevit. pláne, hogy pénzt is kellett váltani - a kis alacsony hapsinál lehet, aki töri a magyart - hogy megvehessük a jegyet. 90 grivnya (2600 grivnya) a platzkart (3. osztály). visszafele olcsóbb volt, igaz ott emeleti ágyat kaptunk. szóval összesen 10 000 forint volt kb.

naés akkor az ukrán vonatok. legalábbis a platzkart. ukrajna nem csak nagy, de a vonatok se szélsebeseg (nagyjából azért verik a hazai tempót) ezért egy-egy utazás azt jelenti, hogy alszol a vonaton. egy "kabin" úgy néz ki, hogy a folyosótól jobbra van két szemközti asztal, közöttük asztal. az asztalka lefordítható, így a vonattal párhuzamos ággyá köti össze a két széket. a folyosótól balra a vonat hosszára merőlegesen két pad, ami ugye ágynak is jó. ez összesen három ágy, ami megduplázódik, mert kb a plafonról le lehet hajtani még egyet. akár egy dormitory szoba egy hostelben.


5 komment

Címkék: múzeum vonat cs ukrán nagyváros kijev marsrutka

Lemberg, Львів, Львов, Lwów



2007.04.09. 18:21 pite e

vasútállomás még ha szép is, azért eléggé messze van a központtól, ezért villamosra fel. centr? centr. nade húha, ott a néni és megy végig az utasokon. ellenőr lesz, leszálljunk? ja nem, ő árulja a jegyet. a villamosjegy ára 50 kopek (18-19 forint). itt nagyon el kellett gondolkozni, vajon jó árfolyamra emlékszünk-e. következő ilyen elgondolkodás a cigiáraknál volt, azok egy hrivnyától kezdődnek, de még a marlboro is négy alatt van. mcdonalds bezzeg nem olcsó.

leszálltunk az opera mögött valahol, vele szemben van a hosszú nagy tér. sötét volt, csak addig baktattunk, míg meg nem láttuk a 20-as marsrutkát, amit Szergij írt, hogy hozzá visz. marsrutka bulgáriában és ezek szerint ukrajnában is elterjedt közlekedési eszköz. egy kisbusz, amibe székeket raktak és meghatározott útvonalon jár. nem feltétlen vannak megállói, mert bárhol leintheted és bárhol leszállhatsz róla. épp ezért viccesen néz ki a város, ahogy minden út szélén emberek ácsorognak. felszálláskor fizetsz, lehetőleg pont annyit, amennyi a jegy ára. ukrajnában egy fokkal nagyobbak, mint szófiában, van néha hátsó ajtajuk is. ha valaki itt száll fel, előreküldi a pénzt amit mint a tűzoltóvödröt adnak előre (és esetleg a visszajárót visszafele). hopp rá. duplaannyiba kerül, mint a villamos.

Szergij egészen kint lakik a városból egy lakótelepen. akár csak a ljulini szófiában. viszont közel van egy nagy-nagy szupermarket, ahol majd jókat vásárolgatunk. elfelejtettük megkérdezni, mennyibe kerülhet a lakása.

reggelt egy dúúúrva reggelivel kezdtük. én belenyaltam a konzerves sűrített tejbe, amiből már egy fél centinyitől elteltem. Szergij készített nekünk kétféle salátát: egyiket medvehagymával, főtt tojással és tejföllel, másikat kukoricával és valamivel. persze mellé krumplipüré. buff.

marsrutka újra a városba, nagy ploscsára. színpados tüntetés készülődik az opera előtt. útikönyv is azt írta, kilencvenes évek elején itt forrongott az ukrán nép. házak oldalában van híres autómata, ami még kretént is megjárta: szürke pléhdoboz, üvegpohár és két nyílás. 10 kopekért vizet, 25-ért szörpöt kapsz. sétálgatás a régi városrészben. főteret körülvevő színes polgárházak tényleg megérdemlik az unesco világörökséget és még szépen rendben is vannak tartva. villamos kanyarog köztük nagyon keskeny nyomtávon, nagyon hepehupásan a macskaköveken. templomok itt-ott, s egy sem hagymakupolás. van örmény, lengyel meg persze pravoszláv is. legtöbb előtt tojásos nénik. igazán kecsegtetően szépek, de nem merünk venni, úgyis összetörnének. lángost viszont igen. nem is lángos, ilyen töltött cucc, van káposztás, virslis és husos egy-másfél hrivnyáért bárhol a városban (muszáj, mert annyira jó, még ha a reggeli is feszít belülről).

kirakodóvásár, utcai könyvpiac, templomlátogatás, dombtetőre felmászás és kis tüntetés hallgatás (leült mellénk néni, akiről egy idő után kiderült, hogy tud magyarul. aztán két óra múlva egyetemnél újra látjuk és jó napot kívánok!) után irány az egyetem. Szergij ajánlotta, hogy van itt egy nagyszerű étterem, ahol olcsón, jót és helyit tudunk enni. egy óriási hodály, ami rettentő ízléses elsőre, annak ellenére, hogy látszik, hallgatók tömegeit szolgálja ki naponta (legalább 40 asztal). a legjobb hely, ha ukrán kaját akarunk. volt egy szoljanka (igen tömény leves), vareniki (tortellini féle), kapros tejfölös hús, sültkrumpli, töltötkáposzta és lazacsaláta 30 hrivnyáért (1 200 huf) és újra mozdulni sem tudunk az ételtől. pihenés a parkban az egyetemmel szemben. padokon csupa öreg bácsi sakkozik, gozik, kártyázik és dominózik, lejtőn három kisgyerek bicózik versenyeset.

séta egy kicsit távolabb a központtól. üveg sör a boltból és Potoczky palota, ami szép, de semmi különös. késő délutánfele visszaérünk a főtérre a régi-régi házakhoz. ücsörgés a szökőkút padkáján és kísérjük figyelemmel, hogyan bontják el a jégpályát. amit kezd hűvös lenni elindulunk egy teázó/kávézó felkutatására, mert mégiscsak egész nap jártunk és levegőn voltunk. dzinga a hely neve, örmény templommal egy utcában. kultúrális központ udvarral, aminek fala tele színes és kreatív graffitikkel, kiállítással, utcára kiülő söröző résszel és beülős teázóval. felmelegedünk és megvárjuk, míg besötétedik, hogy lássuk az esti fényeket is.

csaptunk egy nagy-nagy bevásárlást az otthoni szupermarketben. van vodka sor, ami olyan, hosszú, mint az összes többi tömény együtt. fagyasztóban van egész malac mindenestűl és kimért pelmenyi és vareniki (a tortellini ugye). amit vettünk az 7,2%-os deszant sör, kefír, zsemlemorzsa, tej, lekvár, vodka 10 hrivnyáért, szárított halak (amire emlékszem). tej zsemlemorzsa azért, hogy csináljunk tejbegrízt estére, mint so typical hungarian dish. persze oroszoknak is van hasonló, ami csak abban más, hogy lágyabb. mondtam, hogy rizzsel kellett volna. Szergijjel még nézegettünk képeket, meséltünk utazásokról (mi nyugatról, ő keletről) rizs és deszant sörözés közben, mutatott lengyel filmet és orosz zenéket.

reggel marsrutka központba, majd központból a stopphelyre.


Szólj hozzá!

Címkék: ukrán villamos hc lemberg marsrutka