gori szélén elhúzó autóúton felkapunk egy hatalmas fehér pickupra és büszkén örülönk magunknak, hogy nem buszoztunk. kutaisig visz, ami több, mint féltáv. eztán leszünk még büszkébbek a fehér pickupos stoppra, mert innen már marsrutka. kicsit a kubai rabszolgaszállítók jutnak eszembe, kisebb, öszetettebb méretben. mikor például előkerül a deszka, ami arra jó, hogy a közlekedőfolyosón (már amekkora egy mikrobuszban elfér) két szék közé betéve egy újabbat képez a térben. vagy konzervdoboz teletömve emberekkel. tbiliszi modernitása és szellőssége után újra felvetődik a nagy kérdés, hogy vajon ez az ország gazdagnak számít-e. mindegy, leizzadva fagyizunk zugdidi főterén a couchsurferünket várva.
megjön hamar, apukával, kocsival. nagyszerűen lelkes csaj és a nővére, alig 20 évesek, és igyekeznek nagyon európaiak lenne. nővér nagyszerű kiejtéssel beszél angolul, angliában csinált valamit. anyuka most is moszkvában dolgozik, apuka is ott tanult. lányok orosza is még a régióhoz képest is kiemelkedő. szidják persze az ósdi grúz hagyományokat és családi berögződéseket (szűz házasság, család, gyerek hamar és a nemi szerepek), de azért az a menő srác, aki bírja a piát. aztán ott van nővér barátja is, akivel lesz szerencsénk találkozni. én nehezen értettem meg a szerelmüket, ami már 3-4 hónapja tartott, de biztos mély lehetett, hisz a srác már házasodna.
lelkesek, na. annyira, hogy másnap jön még egy couchsurfer, egy lengyel csaj és mégis mondják, hogy maradjunk. egy napot terveztünk, átszállni csak zugdidi felé, de bejön a hely, maradunk. házuk is bőségesen nagy, tornácos, két szintes, amolyan klasszik trópusi ház, kerttel, sok zölddel. épp átépítik az alsó szintet, de a felfordulásban is jut nekünk külön szoba, külön fürdővel. környéken csupa rokon lakik, lengyel csaj is valahol náluk kap helyet. kertben sokat ülünk, hideg dinnyét eszünk - napközben tombol a hőség. rokonok jönnek-mennek a kisbabától a bottal járó öreg néniig mindenki.
a kastélyos dolog.
állatvásár a piacon.
zugdidi trópus. meglepően még trópusabb hangulata van, mint batuminak. lonely planet leírása alapján én valami szürke egyszerű kisvárost vártam, ami valaha arra jó, hogy a lassú közlekedés miatt átszálljon és megszálljon benne az ember, aki abkháziába tartott. erre pálmafák, színes házak, parkok és emberek. minden sarok mögött ott várom a tengert, néha már a szelét is érezni. mégsincs ott, ide 30 kilométer legalább. városi látnivaló például a park. nagyszerű esszéket lehetne írni a grúz vidéki udvarlási szokásokról csak az alapján, amit itt megfigyelhetsz. a lány padok; a fiú padok; a párok, akiket barátok kísérnek el az első randira; kik ülnek központi padokon, kik a fák alatt és a többi. csodálatosan borzasztó pletykaélet tere lehet zugdidi. parkban kastély szerű párszáz éves épület, benne múzeum. helyi cuccok, leletek és a a leghíresebb, egy napóleon halotti maszk. parkon túl lemegyünk még a piacra is, ami méretben nem, de nyüzsgésben felveszi a kesztyűt a csodált odesszaival.
további kényeztetésként kapunk egy félnapos autós túrát is hostjainktól. valami nagynéni szintű 30-as rokonnal, a nővérekkel, a lengyel csajjal és egy rokon kislánnyal hatan préselődünk be egy kocsiba és megyünk a folyóhoz (ami állítólag jobb, mint a tenger). először elkanyarodunk az abkház határhoz, hogy a nyugati turisták (mi) megnézhessék, milyen egy nem létező határ. komolynak tűnik, de nagynak nem: sorompó, valami bodega és pár fegyveres. hatalmas óriásplakát nyugat felé saakashvilivel hírdeti grúzia egységét és területének sérthetetlenségét. persze ez a grúz oldal, akik szerint itt nincs is semmi igazából. az abkház oldalon, akik ötlete ténylegesen, hogy itt nemzetközi határ húzódik, biztos komolyabban veszik a dolgot és építettek valami meggyőzőbbet. visszafordulás, abkháziába nincs belépőnk és irány a folyó. hegyek felé, egyre kezd tetszeni a dolog, hogy nemsokára újra 4-5000 méteres csúcsok jönnek. folyó láthatóan közkedvelt piknikhely, családok tucatjai jöttek le aznap is dinnyével, sörrel és ladákkal. sebes folyású, jéghideg víz, jobb, mint egy vízi vidámpark. elfáradás, bealvás hazafelé a kocsiban, otthon a kerben és legvégül otthon az ágyban.
vidám emberek hűsölnek.
második zugdidi reggelünkre már az a terv, hogy irány svaneti, ahova innen vezet a forgalmasabb, járhatóbb út. marsrutkával hét óra (saccra 200 km).