ócska utazós

ideje volt már elindulni galwayből, pedig annyira koránnak tűnk. süt a nap, egyenes út, fővárosba, simán kéne mennie. ámde kb 40 km út után olyan ködben vagyunk délután négy körül, mint amilyet nem sokszor él meg az embör. érdekes, szép, főleg hogy temető mellett ácsorgunk, de egy idő után kezd unalmas, majd kétségbeejtő lenni. lámpához visszacsorgunk,aztán végül csak megáll egy litván. jó arc. reggel látott minket ennis környékén, még galway előtt, most is tovament és visszafordult értünk. sajnos sajnos nem megy el dublinig. városa környékén ajánlja, hogy ugorgyunk be asszony főztjére, de mi inkább lennénk már amott. okos döntés, mert már sötét van, nem is annyira forgalmas autópálya felhajtó a hely. low traffic, sok várakozás, de jófej szlovák kisbuszos lesz az utolsó írországi sofőrünk. bevisz városba, egészen arra a környékre, ahol lakunk majd. zenét mutogat, ad a végén ő is cd-t, ez itt divat ezek szerint.

este 9-10 körül is van már, mikor elizabeth-tel találkozunk a bolt előtt.gyors kajavásárlás és haza. dublinban hármat alszunk, utána repülünk már haza. ez a két és fél nap teljesen elég a városra. oké, nem hatalmas múzeum túrákra, de úgy látni a várost és kicsit megélni éppen elég. voltunk guiness gyárban, ami nagyszerű. interaktív, van sok bizbasz, nem unalmas és pont elég volt nekem egy múzeumra. végén van panorámás bár a tetőn és ingyen pint sör, amiből többet is össze lehet szedni, mert ugye nem mindenkinek jön be. elején van bejáratkeresgélés lovely gyárépületes környéken.

amit szerettem még az a tű. a világ legmagasabb (120m) szobra található itt, ami egy fém oszlop. házak között, az egyik fő utcán mered az égnek. a legfurcsább vele az, hogy mintha ott se lenne. az emberek fel se veszik, szinte mi voltunk az egyetlenek, akik nekihasaltunk és néztünk felfele. pedig igazán jó cucc. futottak még a temple bar környék, ahol nem is olyan hú de igazán nagy a partyélet, a trinity college, ami szép, de azért nem sokkal több, mint egy egyetem. nagyváros, nem rossz, de nothing special. cornucopia.

ha reptérre mész, szánj rá bőven időt, mert a bkv-s iszonyat sokat kanyarog végig a városon. még a belváros után is.

írországban a vidék messze felülmúlja a városokat.

easyjet bevezető promójával ötünknek egy csomaggal kijött fejenként 9000 huf körülre egy jegy. megyünk tehát élvezkedni. én másodjára, jj is, de d, j és zs premierben utazik. d-nek megmarad ez a lehetőség későbbre is, mert mint ahogy mondta, többet volt hálózsákban, mint cipőben. beteg.

bár első nap még reptérről bestoppolás után találkozunk a piramisnál és utána öten sétálunk. szupermarketet keresve végül kilukadunk a latin negyedben, majd a luxembourg park sarkán találunk egy egészen olcsó créperie-t. tojásos, sajtos az alap 3 euróért. sima cukros 2 körül. parkolás egy kicsit, de innen elzavarnak kereksapkás fütyülős parkőrök, mert zárás van. szétválunk, mert d, j és zs sz-nél és zs2-nél lakik, mi meg couchsurfölünk. házigazdáik tudnak esti buli perlaseznél, hát csek it áut. otthoni szusszanás után uzsgyi, gyalog megyünk, nincs annyira messze, 15 perc volt. vilmos nálunk vodka náluk. mi abban bízunk, hogy hozzák a vodkát, ők abban, hogy mi hozzuk a vilmost. így lett belőle üveg bor és pezsgő a boltból. nem buktunk annyit, kettő együtt volt 3 euró. bőséges erasmus csapat jött össze még a hely előtt, ahonnan leszakítottunk pár németet és már a hely előtt ácsorogva a piákat fogyasztva beszélgettünk velük. a hely, vagy a buli maga arról szólt, hogy egy "európa" videóinstalláció vmi német-francia csoport jóvoltából. alter arcok, béna videó, ingyen pia és rágcsa. kár, hogy fáradtak vagyunk. majdnem eltörött egy álló tükör, jó, hogy mégsem.

második nap úgy kezdődött, hogy jj-vel átmentünk reggeliztetni a nagycsapathoz. vélib'bel, mert az az igazán trendi. és működik! meglepetés, hogy amilyen dög nehezek azok a bringák, mennyire könnyű őket hajtani. (általában) jó fékek, kemény gumik. aztán tej, bagett, sajt, szalámi, sonka, póré, sajt, narancslé, paradicsom. d beteg, nem mozdul ki. szendvicsekkel nekiindulunk gyalog a sacre coeurnek. mert látótávolságon belül van. itt kezdődött az a rész igazán, hogy lejárjuk a lábunkat, mint minden rendes párizsi turista. láttunk afrikai anyagboltot, magyar munkásembereket, vasutat, sacre coeurt, szenegáli aggresszív karkötőst, tömött turkálót, comic sans betűtípust, beteg pszichedelikus kirakatot a la fayette-nél, operát, pompidou-t, starbucks-ot, marais-t, vogézeket, melegbárokat, zsidó környéket, notre dame-ot, angol könyvesboltot és uhh. kemény menet volt, szerencse, hogy készültünk szendvicsekkel.

reggeli után simán bestoppolunk cork-ba. kicsit át kell gyalogolni rajta, de szerencsére csak a központon. amit annyira nem is sajnálunk, lövünk pár napsütéses fényképet, mert a tegnapiakon rajtamaradt valami éjszakai beállítás, eléggé szemcsése, rosszak lettek. meg amúgy is közel van a kivezető út, ahol már lehet kocsit fogni. itt kezdődik újra a szokott játszma, hgy 20-30 km-ekre visznek, pedig milyen jó lenne ha ez inkább 80-100 lenne. első egy szlovák srác, aztán egy pajero-s nő. aztán hirtelen megszakad a folyamat, benzinkútról kikanyarodó kisbuszos srác nemhogy el tud vinni egészen killaloe melletti ennis-ig, de azon túl is, a moher sziklákhoz. 150 km és az öröm hozzá, hogy még eznap kijutunk oda és nem másnapra marad, amikorra úgyis ott van galway. jóarc. valami étteremből jön, kapunk tőle szépen csomagolt sütiket is.

moher. hát ez olyan írországnak, mint nekünk a halászbástya. látványosság, sok turista. nem a tömeg zavaró, csak egészen más hangulata volt lent délen egy olyan sziklának, ahol két kocsi parkol, mint itt, ahol külön parkoló van tele úgy is, hogy 8 euró beállni. van múzeum, látogatói központ, fagyi és étterem. kiépített út visz jobbra és balra a parton, ami azért rossz, mert biztonságos. nem lehet kimenni a szélére, lábat lógatni 200 m magasból. mert amúgy gyönyörű. hátad mögött a lankázó, dimbes-dombos füves táj tehenekkel. te épp a törésnél állsz, ahol ez belefut az óceánba. az óceán fölé, mert északnak és délnek nézve is ameddig a sziklák látszanak 200 méter magasan áll a mező a víz felett. teljesen függőleges. elképesztő. aztán megtaláljuk a kiskaput, ahol vége a kiépített útnak és túl lehet menni és lehet lábat lógatni és uzsonnázni a fűben tériszonnyal küzködve.

állunk a sötétben már megint, egy kanyarban valami tó partján és lelkesen integetve stoppolgatunk. halloween estéje. van itt egy ház, annak fénye, szóval nem reménytelen az eset. aztán nagyszerű, végre nem csak a következő faluig megy, hanem megteszi mind a 20 km-t. töri kicsit az angolt, mert persze magyar. Mária. járja bérelt kocsival Írországot 10 napig. hát bazmeg, ez volt már tegnap is. na és akarsz-e nálunk aludni hostel helyett? sms-ek Yvonne-nal a leendő hosztunkkal, végül találkozó Georgetown-ban a strandon. merthogy kelta újévi buli van épp az óceánpartján. innen egy partyba beköszönünk, ahol csupa iszonyat jó jelmezes hulla, zombi, tündér, és ilyesmi. innen egy csendesülős készülődésbe, ahol eszünk valami sütit, ilyesmi. innen haza beöltözni 100 éve halott börtönőröknek. mind a négyen. sminkkel, csizmával, gumibottal, mindennel amivel kell. következő állomás a város kocsmái. egyben időzünk, itt van is valami country féle zene és tömeg, egyen pedig csak átvonulunk, mert Yvonnak valami családi kötődése van a tulajhoz. közben lassan fogy a vilmos. házibuli jön. jó magyar lévén telezabáljuk megunkat és azért már kezd hatni valamennyi alkohol is. még persze roppant idegen a szitu, igazán nehéz úgy akklimatizálódni, hogy holnap még világosban jó lenne megnézni corkot. az emberek körülöttünk holnap nem fogják látni a napot. feltűnik a rendőrség is, méghozzá az igazi. szörfdeszka a fürdőszobában. végül - csak nekünk, magyaroknak végül - dizsibe megyünk. partyhely, de szar a zene. vicces azért, hogy mr. incredible és rózsaszín párduc között pisálok.

az a nap úgy kezdődött, hogy kicsit sietősen, mert Nick ment valahová időre, mi meg tökültünk. de 11 körül már bantry pénteki piacán lődörögtünk. kirakodóvásár, mindennel. azt mondják, nyáron még több és több árus és választék, pedig így is volt mindenhol a főtér környékén asztal. a gameboy-t és mobilokat kirakó tizenévesektől kezdve, az ipari láncokon és láthatósági kabátokon és a kommersz banán zöldségesen át a legjobb bogyós-sajtos-humuszos és brownie-s kajastandokig minden. humuszt, pizzát és brownie szerű sütit veszünk. az a nagyon klasszikus piac, ami egy óceánparti öbölbeli kisváros napos október végifőterére pont odaillik. tök kellemes érzés akkor ott lenni, próbáld ki.

szóval akkor a kis sziget európa legnyugatibb felén. ami ugye periféria, meg azért annyira mégse.

szóval ryanair. 6000 forint körül volt a repjegy, csomagot nem vittünk. kaland ott kezdődik, hogy még ferihegyen találkozunk johnnal, aki a hostelben lakott és két napja pl kölcsönadtam neki a bicóm. amúgy is barátságos, kedves, barátkozó volt, így meg főleg. ajánlott rengeteg helyett, mesélt vicceket, ami nem is jött rosszul a három órás úton. adott címet, telefonszámot, de végül mégsem kerestük fel dublinban.

első estét - ami kb éjjel egy körül kezdődött, ekkor szállt le a gép - a reptéren töltöttük. nem egyedül, ryanair reptér ez is, tele vannak a kávézók, éttermek fotelei. vagyis itt inkább tele vannak, beengednek, nem úgy, mint hahnon. az első meglepi reggel ér minket, mikor -5 fok körüli időben igencsak szar stoppolni. a terv az, hogy dublint megkerülve, egyenest délnek tartunk a legdényugatibb csücsökbe, bantry-be.

roppant nehéz volt szabad couchsurferöket találni. halloweent pont elkaptuk, cork környékén előző hétvégén volt valami fesztivál, ami miatt busy-k lehettek ekkoriban. és amúgy is, fura. a három helyből, ahol alszunk kettő igazán a semmi közepén, még nem is faluban, hanem a vidék közepén van.

a terv nagyjából sikerült, de azért mégsem tökéletesen. nap keltével indultunk. kis tekergés, majd naas városán átgyaloglás és nézelődés után az autópályán találtuk magunkat, méghozzá hóviharban. szarrá áztunk. autópálya új, nincsen rajta benzinkút. felhajtók. szakadó hó és havas eső. szar helyzet. aztán majdcsak kisütött a nap, fel is vettek és hét körülre odaértünk bantry indiai gyorskajáldájába. közben utaztunk szlovákkal, olasszal, skóttal és sok írrel. kedves ember mind, írek különösen hajlamosak extra kilómétereket tenni csak hogy jó helyen tudjunk továbbstoppolni.

annyira tipikus második látogatásom egy városban kategória volt. nem is magáért prágáért mentünk, sokkal inkább ladytron koncert miatt, a társaság miatt, Vladimir és Petra miatt, az olcsó és jó sör miatt. persze ez mind prága, de azért elsőre, két és fél éve mégiscsak több volt a városnézés. most ősz volt, a parkokban hullik a levél, sárga sokminden és egészen más a hangulata, mint az április eleji kopasz fáknak. az idő is nagyszerű volt, hétágra sütött a nap.

stoppal mentünk ezúttal is. amakkor első próbálkozásként kicsit besült a dolog, bécsben egy múzeum wc-jében aludtunk és a többi és a többi. most simán ment, hat óra alatt ott voltunk a vencel téren a ló seggénél. Anna, Dávid és Zsolti már pénteken kimentek, nekik is jól ment ahhoz képest, hogy hárman próbálták (7 óra talán). ők hosteleztek, mi Vladiztunk. csöppet féltem, hogy nem fog összepasszolni a két társaság, de aztán a shadowban minden remekül ment. jó volt dánia után a csehekkel beszélgetni. ellentétben a lindákkal, Petrával és Vladival nem voltunk sehol kirándulni csak úgy, a négy hónap alatt végig a mesterséges Loegumklosterben voltunk együtt velük. és most sörözés, amiért fizetni kell, fogorvos, stoppolás, metró és hétköznap. nagyszerű srácok. első két nap söröztünk itt, és egy kicsit az egyik sziget parkjában is. 110 koronás berentzennel, 27 koronás korsó sör árak mellett igazán nem csoda, hogy jól sikerült és hajnalban jártunk haza. délutánok kicsi városi sétákkal, majonézes halsalátás piknikkel teltek.

 muszáj volt befejezni végre a macedónt. nem volt azóta semmi. brű.

de. hétvégén prága, ladytron koncert.

köv hét vége dublin és irország az őszi szünet keretében.

nov. vége párizs, négy napra. csak úgy, öten.

és persze januárban kuba...

stay tuned.