HTML

ócska utazós

egyetemista korszakom utazási élményeiről. röviden, hosszabban, ahogy alakul. képekkel feltétlenül, mert úgy igazán hiteles a stoppolós, vasutazós, gyaloglós sajtvadászat.

Címkék

2009 (1) 2010 (2) 2011 (1) 2012 (1) 2013 (1) agdam (2) albán (1) alcobaca (1) algarve (1) alghero (3) alitalia (1) alkán (1) amszterdam (3) angol (1) arab (3) arad (1) asilah (1) askeran (1) atlasz (1) auschwitz (1) ausztria (2) aveiro (2) azeri (3) b&b (1) balaton (2) balkán (32) baltimore (1) bantry (1) baracoa (2) barcelona (2) batalha (1) batumi (1) bécs (2) belgium (2) belgrád (6) belogradcsik (1) bergamo (1) berlin (8) bestof (7) bg06 (9) biarritz (2) bicikli (1) bitola (1) bled (1) bohinj (1) bolgár (26) bolotana (2) bőr (1) bordeaux (3) borovec (1) bosa (4) bosznia (1) braga (1) brassó (1) bréma (3) bringa (1) brno (1) bruges (1) brugge (1) brüsszel (2) budapest (3) bukarest (2) burgasz (2) busz (28) calka (1) camagüey (2) casa particular (5) chefchaouen (1) cienfuegos (2) civitavecchia (1) constanta (1) cork (2) cs (53) csehország (3) csop (1) dadivank (1) dán (5) dilijan (1) dorgali (1) dublin (1) duna (5) dupnica (1) easyjet (4) elba (1) ennis (1) erdély (1) esküvő (1) essaouira (3) essen (2) etara (1) evezés (1) evora (1) exchange (1) exit (2) falu (1) faro (5) fatima (1) fauna (1) fekete tenger (7) fes (2) fesztivál (5) figueira (1) firenze (2) fonyód (1) francia (18) frankfurt (1) gabrovo (1) galway (1) gandzasar (1) geres (1) gori (1) goris (1) görög (6) grúz (13) guantanamo (1) gucsa (1) guimaraes (2) haghpat (1) hahn (5) hajó (5) hamburg (4) hammam (1) hansa (2) határ (2) havanna (3) hc (25) hegy (12) helyek (1) hitchgathering (1) holland (3) hollandia (1) horvát (1) hostel (9) hotel (9) højskole (2) ile de ré (1) ilha deserta (1) iljicsovszk (1) imias (1) írország (5) jalta (1) jekatyerinburg (1) jereván (1) jugoszlávia (4) kaja (43) kalampaka (1) karabah (4) karabakh (4) kara dere (1) kassa (3) kastraki (1) katalán (1) kaukázus (19) kazbegi (1) keeken (1) kemping (5) képek (8) kevelaer (1) khor virap (1) kijev (3) kikötő (1) killaloe (1) kinsale (1) kocsma (9) kolostor (5) komp (6) koncert (9) koppenhága (2) krakkó (2) krím (1) kuba (14) laufersweiler (2) la rochelle (2) leiria (3) lemberg (2) lengyel (2) lisszabon (3) livorno (1) london (2) lucca (1) macedón (4) magánszállás (13) magyarország (9) malta (1) marokkó (9) marrakech (2) marsrutka (9) mediterrán (1) meknes (1) melnik (1) menedékház (3) mestia (2) meteora (1) metropolisz (1) mizen head (1) moher (1) montecatini (1) montenegró (1) múzeum (11) nagyváros (36) nantes (2) német (23) neszebár (2) noravank (1) norvég (1) nyköping (1) óceán (3) odessza (3) ohrid (1) olasz (13) olhao (2) orangeways (2) oristano (1) örmény (10) orosz (5) orsova (1) oslo (1) oświęcim‎ (1) oxelösund (1) oxford (1) párizs (9) pécs (1) piac (2) pinar (1) pinar del rio (3) pisa (1) plovdiv (1) porto (2) portugál (18) pozsony (10) prága (3) prilep (1) reptér (35) rila (3) róma (3) románia (6) rotterdam (1) russze (1) ryanair (14) rømø (1) sanahin (1) santa clara (2) santa lucia (1) santiago (2) santiago de cuba (1) sátor (10) sepsiszentgyörgy (1) sevan (1) shushi (2) sintra (1) sivatag (1) skandináv (4) skanzen (1) skavsta (1) skyeurope (1) spanyol (5) stepanakert (2) stepantsminda (1) sterling (1) stockholm (1) stopp (112) strand (2) svájc (1) svéd (2) szaloniki (3) szamokov (1) szarajevó (1) szardínia (8) szerb (8) szerbia (6) szevasztopol (1) sziget (2) szimferopol (1) szkopje (2) szlovákia (11) szlovénia (1) szófia (8) szozopol (1) sztálin (1) tangier (1) tarnovo (3) tarragona (1) tatev (1) tavira (1) taxi (5) tbiliszi (2) tek (2) telekocsi (1) telouet (2) temesvár (1) tenger (5) természet (1) terv (2) (2) török (2) törökország (2) toszkána (1) traben trarbach (1) trier (1) trinidad (1) túra (10) újmoldva (2) újvidék (2) ukrán (12) ungvár (2) ural (1) ushguli (1) utrecht (1) vama veche (1) vank (1) várna (2) velesz (1) videó (2) vidin (1) villamos (2) vinales (1) viñales (1) virgin atlantic (1) vonat (25) vueling (2) weeze (2) wifi (3) wizzair (8) zágráb (1) zene (4) zugdidi (1) Címkefelhő

menetelés sivatagon keresztül menkesig



2010.03.16. 14:46 attilaj

skourából reggel se nézünk meg semmit. se kasbah, se medina. mert hc-val együtt jár ugye a hoszpitalitás, ami marokkóban különösen erős, így nem mondhatunk le a reggeliről szelimnél. terv, hogy minél messzebb jussunk, de legalább er rachisiáig, hogy az adott települést jól megnézzük, aztán másnap jussunk fel meknes-fez környékre. additional öröm, ha útközben szép helyekkel találkozunk.

dél körül állunk ki az útra, ami északkeletnek visz. ez itt úgy néz ki, hogy baloladlt atlasz havas csúcsokkal, jobbra kősivatag semmivel. hátunk mögött skoura, előttünk nyílegyenes út. nem ragozom túl, lassan megy a stopp, leginkább az alacsony forgalomnak és hogy a 40-km-enként egymást követő városok elnyújtottságának köszönhetően, ami ugye gyaloglást jelent át a másik végébe. utazunk mindennel, platós pickuppal, kisbusszal, személyautóval, franciákkal és helyiekkel egyaránt. valahányszámú várost keresztezünk, nem mondom, hogy képes lennék felsorolni őket, de valamennyire mégis különböztek egymástól. volt hegyre épült, kitekert főutcás, folyó metszette, kasbah központú, elnyújtott egyutcás cowboy település és ilyesmi. végül kezd a délután átmenni estébe, amikor még mindig nem vagyunk er rachidia környékén és jön az aggodalom. hogy ránksötétedik és hülyének néznek a helyiek, hogy stoppolunk és kezdik az aludj nálunk (és hagyj bőven baksist) dumát. rendőrök az úton, nagyszerű. persze ők sem értik a stoppot, de ez most épp szerencsésen jön ki, mert abban a minutumban megjelenik egy busz, ők meg megállítják nekünk. 30 dirham és kora este rachidiában vagyunk.

rachidiában mégse nézzünk tüzetesen körül. új terv fogalmazódik meg, hogyis ha van éjszaka busz, akkor kapjunk arra fel és csak ha muszáj, maradjunk emitt. leugrom gyorsan előre, míg a többiek összepakolnak, nehogy az orrunk előtt húzzon el. mire visszajövök a jó hírrel, hogy még ma este biztosan indul fez-meknes környékére valami, m fogad azzal, hogy bizony amivel mi jöttünk, az meknesen keresztül rabatba tart. 80 dirham és megvan, hol töltjük az éjszakát. egyedüli sajnos dolog, hogy hegyeken keresztül és a hegyek nyilvánvalóan szépségesek, de sötétben nem látszanak.

azért egyetlen, mert a következő sajnosságok már nem annyira köthetőek a buszhoz. hogy kb fél négykor érkezünk meg meknesbe, szakadó esőben és hidegben. medinához közel szállunk le, nem is buszpályaudvaron, hanem csak valami megállóban, mégis okosnak tűnik szálláskereséssel pár óra múlva bajlódni. buszmegálló mellé okos kapitalizmussal odatelepült éjjel-nappali kávézó-mobilárus-éjjeli menedékhelyen teázunk, kockázunk, el-jazeerát és trash amerikai filmeket nézünk. öt után már eső sem annyira vészes, hát hajrá. egészen más ilyenkor szállást találni, mint főműsoridőben, amikor a harmadik lépés után elkezdenek neked alkudni és az ötödik környékén már nagyjából elfogadható árnál is tartotok. próbálunk hoteleknél dörömbőlni, egy rijádot is megnézünk, de az nem a mi árkategóriánk. aztán a világosodással kezd felébredni a város, és a recepciósok is ha morcosan is, ajtót nyitnak a hotelekben, de hely az bezzeg sehol sincs. lusta dögök ezek, van szabad szoba, csak kedvük nincs még foglalkozni a vendéggel. végül mégis megnyerjük magunknak a hotel regina recepciósát és nyerünk egy háromágyasat. alvás délig.

meknest egy részét már ugye felfedezük a hajnali nyirokban, most napsütésben is kapunk belőle.igazából korrekt kis város, semmi különös már így lassan két hét után. medina egészen tiszta és sárga. találunk temetőt, bolhapiacot, piacot, kovácsnegyedet, mecsetet, kilátást. mecset azért érdekes, mert kb. másfél hét múlva összedől és ezzel megöl 41 embert. néztük mi, hogy ferde, de azt hittük ez valami helyi menőzés. este tolunk ricard-t a teraszon és forgalmat számlálunk, majd bealszunk. aztán reggel, mikor mennénk kifele a városból jövök rá, hogy végig fordítva tartottuk a térképet. vagyis nem fordítva fizikailag, csak az északot tájoltuk délnek. ha ha, azért mégis volt meglepi meknesben.


Szólj hozzá!

Címkék: busz hotel hc marokkó sivatag stopp meknes

le maroc - utazás oda



2010.02.26. 13:51 attilaj

én is voltam tehát marokkóban. merthogy télen menő délre utazni, egzotikus afrika, muszlim arab ország és mégis ryanair. a terv az volt, hogy még ősz végén volt akciója a fapados társaságnak méghozzá hogy egy euróért adja a repjegyeket. olcsó, de kényelmetlen, de legalább olcsó és kalandos. az árat saccra tudom megmondani, ilyen 10 euró körül lehetett a budapest-tangier. időben már pontosabb tudok lenni, student agency indult a lemenő nappal a népligetből hármunkkal, zs, sz és én (a szereplők bonyolultak az egész utazás során, köszönhetően, annak, hogy talán a hatból ketten vannak csak, akik ugyanazt az utat teljesítették). tangierba érkezés épp másnap hasonló időtájban. közte repültünk egyet bergamoba még első nap este és egyet bergamoból rákövető nap délután.

pite: bergamo klasszik

bergamo reptere egy ötös skálán hármast kapna, ha hátizsákos-fapados turista, vagy arab low-cost vendégmunkás értékelné. éjszaka nyitva van ugyan, de a padok rideg fémek, elválasztó kartámlával és még hajnal 4-5 körül zsilipelnek is: átterelik az alvó, éjszakázó népséget egyik részből a másikba. viszont autópálya mentén van (ami stoppolás szempontjából roppant előnyös), az út túloldalán van hatalmas pláza és a város 10 perc busszal vagy fél óra-óra gyalog.

és a város bőven megéri a bemenetet. már reptérről látszik a fellegvár jellegű középkori városmag és a mögötte tornyuló havas csúcsos alpok. buszról siklónál leszálltunk, és elnézve a meredekséget és a magasságot, bőven megéri az egy euró öt cent azt, hogy az felhúzzon. fent középkor, szűk, tiszta utcák régi házakkal és sajt-olíva-bor boltokkal. nagy templom, egyházi épületek, lelátó és várfal. várfal tövében kommunális kertben hagymát nevelnek. forrócsoki két euró körül van, de fehérből és felmelegít. csöpp olaszország az egy héttel korábbiak emlékére.

képek bergamoból.


Szólj hozzá!

Címkék: olasz szlovákia busz ryanair reptér pozsony bergamo

pizza - róma, elba és egyéb toszkána



2010.01.28. 17:04 attilaj

este róma, fiumicino budapestről. sötétlik mellettünk a gépről a tenger, de igazán még sokára találkozunk. a stoppolni olaszországban nehéz című urban legendet először a reptéren próbáljuk meg. kb fél óra próbálkozás után ezt mégis későbbre halasztjuk és irány a vonat. késő van, este 10 körül, pénztárak zárva, autómata nincs csak egy néni ül egy pult mögött, ám a jegyet nem ő árulja, hanem a bácsi aki mellette áll és buona serázik az arrajáróknak. rómába megyünk, csentróba mondjuk illedelmesen és már tölti is ki a jegyet - 11 euróért fejenként. nade hohó, van ott valami 5,50-ért is, az mi mondom. hát az is csentró, de no termini jön a válasz. bueno, legyen az, de hát már kitöltötte és ez így nem jó ám. vége az lett, hogy vártunk valakit, aki kettőt vesz a terminire, hogy megnyugodjon a lelke. cserébe a mi vonatunk jött előbb és méghozzá emeletes.

hostel, jófejek, olyan, amit vártam. van rendes konyha, rendes cuccokkal. tudunk főzni, rántottázni reggelente, még otthagyott kaják is vannak. és nivea a fürdőben. poloskákkl nem találkoztam.

másnap római klasszik városnézés napsütésben, 15 fokban. szent péter tér, tevere, mozzarellás, sonkás, bogyós piknik és román kéregetők szevasztok. írógép, kolosszeum, afrikai gagyiárusok szevasztok! spanyol lépcső, semmi extra. másnap hasonló, m elmegy vatikánba én meg képeket kutatok fel boltokban sikerrel majd külök kedvenc piazza navonámra olvasni a lengyel könyvet a felhőtlen napsütésben. estére még a villa borghese mellett a piknik után találunk egy nagyszerű naplementét madarakkal.

pite: störling

reggel fájó búcsú a hostelünktől és irány az autópálya, második próbálkozás a stoppolásra. az eredmény lehangoló, egészen jó helyen, egészen nagy forgalom mellett két óra várakozás után csak egy civitavecchiába tartó buszra tudunk felkapni. végülis jegyet nem vettünk, szóval betudható stoppolásnak, de azért érzed, hogy ez nem az igazi. itt már egyértelmű, hogy vonattal megyünk piombinói kompállomáshoz - 9 euróért egészen baráti a közel 200 km. várakozás, kikötő nézés. a három napja kitartó napsütés az azúrkék tenger látványával beerősítve kelti azt az érzést, hogy igazán menő lesz nekünk elbán. hülye vonatról még egyszer át kell szállni egy másikra, ami a kikötőbe visz, ott pedig várni egy órát a kompra, így sikerül átérni a szigetre este nyolcra.

nunzio, a hostunk vár ránk portoferraioban, ami meglepetés, hisz írta előre, hogy csak kétszemélyes kocsija van. így történt, hogy a sziget fővárosától 25 percre fekvő házához m az ölemben ülve utazik a sötétben a szerpentineken. az utolsó két km hegynek felvele, a műútról lekanyarodva földúton vezet. erdő mindkét oldalon. itt még csak az éhség dobog bennünk, a fáradtság később jön, így nagyon tudjuk értékelni a háziolivás, házisajtos piritóst, háziborral. házifű. csöpp kis kunyhóban ülünk a dohogó vaskályha körül, 18 négyzetméter az egész. aztán jön persze elő a fáradtság is, így hiába, de nunzionak egyedül kell bemennie portoferraioba összeszedni alessandrát.

negyedik nap elba felfedézése. legyaloglás főútra és habár van a szigeten buszjárat - minden fuvar 2 ojró, de azért stoppban reménykedünk. és működik! rögtön majdnem az első kocsi megáll és elvisz. a cél bármi volt, bármilyen irányba és végül marcianaban kötünk ki, ami egész jó hely. hegyi városka, látszik innen a sziget legmagasabb pontja (1019m), egy másik hasonló hegyi városka, poggio és van egy névrokon marciana marina tengerparti rokon is. zegzug, hegyoldalbeli sikátorok. egész elbával kapcsolatban próbáltam elnyomni magamban a thaszosszal való hasonlógátod, de lehetetlen. emez valamivel nagyobb és tagoltabb, de a kisvárosok rajta ugyanazok. ugyanaz a felosztás, hogy egy a parton, egy a hegyen, ugyanaz a hegyi kisvárosi főtér, ugyanazok a kisboltok, kiséttermek, kistemplomok, ugyanazok a kopár hegycsúcsok és a tengerparti szerpentinek. csodás. szóval marcianaból hegynek felfele indulunk, habár komoly túrát nem nyomunk, mert szorít az idő, alig két napunk van itt és mindenből látni kell valamennyit. le tehát a tengerre, marciana marina kézenfekvő. ezt már inkább ile de ré-hez hasonlítanám, ahogy a szezonban tömegeket látó zöldes zsalugáterek unatkoznak januárban. napsütés, kavicsos strand a színes házak előtt olyan, hogy bőven el tudom képzelni a következő három-négy hónapot a városban. izgalomnak ott vannak a htengerről visszatérő halászcsónakok.

sötétedésre felcaplatunk az odúnkba, mert nunzio annyira lelkes, hogy még főz is. csirkét, lilahagymával, olívával, köret mellé pedig rozmaringgal főtt krumpli és brokkoli. borozunk továbbra is, de már van barackpálinka is, mert hiába mediterrán, azért a tengeröbölre néző panoráma ára, hogy hideg van. annak ellenére, hogy olaszhoz híven nem a legjobb az angolja - kiegészül valami franciával, amit meglepő, de egész nagy százalékban értek - , egészen meghitt a hangulat. 32szer ugrott már repülőről a seregben, van saját vitorlása, de külföldön még csak korzikán és svájcban volt. estére behívják dolgozni, elromlott valami a kórházban és ő az a srác, aki ezt megjavítja, s mi beszaladunk vele körbenézni portoferraioban. m az én ölemben. portoferraio napóleon városa és elba fővárosa. tengerpart, kikötő, erődök és a sirályos strand. hazafele m már inkább a csomagtartót választja.

pite: Kép 254

ötödik nap fájó búcsú elbától. h10-es komppal megyünk vissza piombinoba. nunzio annyira annyira jó fej, hogy ad helyieknek való jegyből, ami harmadannyiba kerül, így mehetünk a kettő közül a menőbb társasággal. menőbb társaság kompjának gyomrából csupa olyan kocsi gördül elő, amelyik nem vesz fel, de jön 20 perc múlva a másik is hál istennek. ezek közül már kapunk egy hapsit, aki méghozzá firenzébe megy. így találjuk magunkat kora délutánra egy menzán a firenze centro pályaudvar mellett. ez január 24., amikor érkezik nekünk két pajtásunk a pisai reptérre. sms, majd telefonálás, amiből kiderül, hogy ők bizony azt hitték, hogy a találkozó megbeszélt helyszíne - pistoia - az pisának valamiféle fura becézése. így nekik jut a városnézés pisában, nekünk firenzében és este közösen pistoia.

pistoiába azért mentünk, mert itt kaptunk cs-t. massimo fogadott be minket last minute a városból kint, a hegyen fekvő csodálatosan nagy, bő 250 éves házába. ahol nincs fűtés, csak egy olyan csöpp vaskályha, mint elbán. amott a 18 négyzetméterre az bőven elég volt, ám itt a megszámlálhatatlan szobás kastélyra már kevésbé. így jött az, hogy hiába a teli has a fejenként egy pizza után, hiába a vörösbor, a pálinka, a birsalmarakija, odakucorodunk négy matraccal a tűz köré, de reggelre az is kihűl, úgyhogy szarrá fagyunk. nadrágban, farmerban, két zoknival, póló, pulcsi, hálózsák és két pokróc. mindegy, van tea, négy vadászgörény, három három farkas(kutya) és három macska.

hatodik nap én nem támogatom firenzét - negyedik látogatásom ne már rögtön a harmadik után legyen - siena, san gimignano pedig messze van és a vonatra sajnáljuk a pénzt, ezért jön, hogy csak a szomszédos montecatiniig vonatozunk. unalmas fürdőváros, elit szállodákkal és egy cuki fellegvár szerű alto városrésszel. szervesen igazán nem is kapcsolódik ez a városhoz, ígyhát séta, amiből m és én végül stoppal jutunk fel, b és d viszont feltúrázik, hogy ne fázzanak. fent vár, szűk utcák, főtér, mint minden rendes toszkán városban. lefele séta. haza vonat az egyetlen alkalom a nyolcból, hogy nem veszünk jegyet, jön tehát a kaller. jófej, meg lehet vele beszélni a dolgot és ad jegyet.

massimoval változatosak az érzelmeim. hol tök jót beszélünk borral, tűzzel már 3 órája, hol meg azt érzem, nem vagyok elég true arc neki. mármint nem tenyésztek kutyákat, nincs 3-4 olyan hobbim, amiért vérre mennék és ilyesmi. végül a vége pozitív, mert hetedik nap reggel ő megy el rómába reptérre repülni és ezért reggel fél ötkor kell kelnünk. és sikerül. még jól is jön ki, hogy ottvagyunk, mert sofia, az öreg volkswagen nem akarja, hogy gazdája lelépjen és nem akar indulni. mi meg toljuk.

így kezdődött tehát a nagyon hosszú nap. első vonatot sikerrel lekéssük, pedig már ott vagyunk fél órája a pályaudvaron. de az út megtervezése helyett inkább a videójátékokról beszélünk. sebaj, egy órával később érünk luccába, mint lehetne, de még így is zárva sokminden. lucca helyes, bár asszem ezt arról az oldalról mondom, amelyik élvezte és nem zombizva nyomta végig kötelezően a városnézést. van cuki amfiteátrumos tér, napsütés, várfal. nagy öröm a végén, hogy a következő vonat tovább másfél óra múlva jön, de épp ennek köszönhetően találjuk meg a pályaudvar melletti menzát, ahol hat euróból bekajálok tésztát és levest. még egy zacskó mustárt is nyúlok, ami később nagyszerű lesz szendvicshez.

pisában átszállás livornoi vonatra, mert b és d még nem látta itt a tengert. livorno centrale piszokmessze van a központtól és a tengertől, livorno pedig piszokmessze van a cuki várostól, amin az sem segít, hogy elkezd esni az eső. letudjuk azért a kikötőt, mcdonaldsban pisilünk, de a legnagyobb élmény innen asszem a supermercato marad. utolsó nagy vásárlás olaszországban.

és végre pisa. sötétedésre érünk oda, ami nem hoz gyönyörű naplementét magával. a hír viszont megerősíttetik, hogy a reptér bezár éjfél-egy körül, ami fájdalmas arra nézve, hogy 630-kor megy a gépünk és nincs szállás az éjszakára. sebaj, legalább előre tudjuk és fel tudunk készülni rá. b és d beül a kocsmába, ahol két euró a hatvanhatos sör, m-mel mi meg letudjuk a kötelező városnézést. végül fél egyig húzzuk magunkat a helyen, jó pár sört lenyomva. párosával járunk ki szendvicset készíteni és meghúzni a grappát, igazi kelet-európai módra. aztán még egy kocsma, eldugott, prosztó és lehet bent cigizni, de a sör négy euró. nem baj, dohog a grappa. reptérre ki lehet gyalog menni, 2 kmre van a városközponttól. útban kifele még egyet piknikezünk a pályaudvar várócsarnokában, ahol román sorstársak hada fogad. alszanak, nem olyan nagy a buli.

pite: klasszik

repülő, alpok, pozsonyi -13 fokban napsütés és student agency. heló budapest. képek egész jól sikerültek.


Szólj hozzá!

Címkék: olasz kaja sziget busz vonat cs hajó róma mediterrán firenze livorno lucca pisa stopp komp civitavecchia elba montecatini

svéd vidék



2009.12.12. 22:10 attilaj

fapados skavsta reptér jó 100 km-re van stockholmtól, amivel jó előre számoltunk, így nem annyira vészes tény. hét napból utolsó hármat töltjük a reptér környékén, aludni oxelösundban alszunk.

pite: DSCF7172

stockholmból olcsó reptérbusszal megyünk vissza a környékre. csodás svéd táj végre világosban, autópályáról. az erdőt csak néha töri meg egy ikea vagy valami szikla. még a nap is kisüt, de azért bájnak ottmarad a köd a fák között. reptérről már stoppolunk, hárman és egészen jól sikerül, két kocsiból a 30 km-es táv, amit megtör nyköping városa. itt vásárolunk kicsit, mert úgyis ott van az út mellett az ica. kezd igazán kevésbé válni a köd, úgyhogy ideje volt már megérni az "unalmas, semmi nincs itt, kisváros" oxelösundba, ahogy a stopposok mondják. négy-fél öt van és kb. egy óra alatt tényleg felfedezünk mindent: a főteret, ahol boltok vannak, meg egy szupermarket meg oltóközpont meg alkoholbolt és egy hamburgeres. sráccal, a hostunkkal csak nyolc körül találkozunk, mert dolgozik, usgyi hát le a tengerhez a kikötőbe. édesen cuki mólóra kötünk ki és ha már vettünk egy doboz narancslét, akkor töltsük be a vodkát. itt csúszott el a dolog, meg hogy a moskovskaya egy literes és mi csak hárman vagyunk. sötétben, mólón, várakozunk. aztán valahogy nyolc óra lett és valahogy találkoztunk martinnal is. ami még csodálatosabb, hogy nála még főztünk is és boroztunk és pálinkáztunk.

másnap persze jön az elgondolkodás, hogy húha. szerencsére elvonulunk a természetbe kirándulni és úgy tűnik, a világegyetem megbocsát nekünk, mert hétágra süt a nap. ilyet svédországban még nem láttunk. oxelösund alja egy sziget igazából, ami tele van erdővel, sziklás partokkal, ahonnan ha képesek volnánk párszáz métereseket ugrani, egészen stockholmig el lehetne szökdelni további apró szigeteken. csodás tehát. vannak birkák is és szovjetek ellen épített eldugott védművek, ágyúk. naplementéig kószálunk, végül kikötőben kötünk ki, ahol megrohan a lemenő nap fényében egy falka kacsa. innen már felsejlik az acélgyár is és a hozzá kapcsolódó kikötő a szabvány hatalmas hajókkal.

pite: medúzák felett

városközpont, hamburger és pizza. feltöltődve még a helyen ülve úgy gondoljuk, hogy lesétálunk oda, ahol a város óvárosa fekszik. ez túl van az acélgyáron. kilépünk a sötétbe és a hidegbe és inkább hazacaplatunk martinnal és pajtásaival kártyázni. nagy az örömöm.

utolsó teljes nap programja nyköping. annyira nem szuper, mint mondják, de azért elmegy. van vásárlóutca - amiről oxelösund álmodni se mer - lángosos, kínai, pizzás és a többi. sziklán fatemplom és folyócskát is találunk, ami elvisz egy várhoz. ősi vikingek játszottak itt réges rég koronázósdit. mi annak örülünk, hogy találunk egy csodálatosan tiszta és ápolt publik vécét. további séta a város külterületein, ücsörgés a kikötőben majd egy újabb icázás a múltkori stopphelyen és haza. épp megérkezünk szeretett városunk főterére, amikor hopp, martin is jött vásárolni. heló srácok, ne vigyelek le titeket az óvároshoz? így spóroltuk meg az átgyaloglást az acélgyáron. óváros pedig olyan, hogy a szokásos sziklás partvidékre felhúztak pár színes faházat, csónakgarázst és mólót. cuki. illik hozzá a björkről beszélgetés. kicsit sötétedik már. egyedül vagyunk hárman az egész környéken és azt képzeljük, hogy egy világtól elzárt közösség él itt, akik vérfertőznek és hihetetlen lelki feszültségek rejtőznek a felszíni békés együttélés mögött.

még este fájó búcsú martintól, mert ő holnap reggel korán kel és lép le. 1968-as cseh kivándorlók gyereke, mondtam már?

reggel kelés és újra a nyköping-reptér útvonalon stopp. egész hamar, egy kocsival kiérünk, így marad bőven idő a csomagok ryanair kompatibilissé tételére és a talált három doboz sörre meg a csipszre.


4 komment

Címkék: sziget busz svéd természet tenger reptér stopp oxelösund nyköping skavsta

stockholm 1, 2, 3, 4



2009.10.26. 11:24 attilaj

hárman utaztunk (d, k és én) wizzairrel svédországba egy hétre. előre betervezve volt muse koncert, hovet arénában. egy csomag, tele konzervvel, három kézipoggyász tele ruhával. reptéri első próba 22 kg-t mutat, amit könnyedén leviszünk 20-ra, ám ekkor jön az igazi meglepetés, hogy a súlyhatár 15 kg. nagy izgalom árán, de mind az összes sóletet és töltöttkáposztát megmentjük, úgy hogy még az uborkának és a jégcsapreteknek is marad hely.

egy: megérkezés skavsta reptérre, stockholmtól 100 km-re. kicsit próbálkozunk stoppal, de már este van, sötét és köd (délután ötkor), így kerül elő a kolbász, pálinka és a zsemle. fél óra múlva már shuttle busz hátuljában vígadunk, újabb fél óra múlva meg alvás ugyanitt. stockholm csütörtök este nyirkos, sötét és hűvös. megsétáltatjuk a csomagokat a pályaudvar környékén. az óvárosban olyan ajánlatot kapunk, hogy lehetetlen kihagyni: 115 koronáért (inkább nem linkelek árfolyamot) két pint stout sör, élő zenével, ír kocsmában. metrón lógunk első hazafele úton couchsurferünkhöz, ami különösen helyes cselekedet olyankor, mikor épp az egész vonal nem üzemel valami zavar miatt. csöpp kis lakás, egy szoba az egész, tehát kéne dicsérni hostunkat, hogy milyen jó arc, hogy befogad a hétvégére három ágról szakadt kelet-európait, mégis. amerika zászló az ajtaján, cowboycsizma, cowboykalapok, cowboying, vegetarianizmus és feminizmus.

kettő: vááárosnézés. martinnal kezdjük a napot, fölvisz valami kilátópontra. ekkor még meglepnek a random helyeken feltűnő sziklák városszerte. egy idő után megszokjuk, hogy svédország egy nagy kő, ami néhol erdővel, birkával, vízzel vagy faházzal van lefedve. megnézünk egy másik óvárost, majd összehasonlítjuk az első, szigeten lévővel. vár, piknik a szélben. melegedésért elkapunk egy kompot, amiről találomra leszállunk a szigeten, ahol vidámpark, skanzen és egy másik szigetre átjárás van. színek ahhol hasonlóak, mint novemberben a rila: hihetetlen. másik szigeten egy lélek se, viszont fa csónakházak, száraz dokk, zsiráfos daruk, hajógyár. szííínek, ú. vissza busszal a menő belvárosba, ahol a plázának nincs is bejárati ajtaja mégis fűtik. autentikus shopping a minden sarkon jelenlevő h&m-ekben és 24 óra után ideje pénzt is váltani. ingyen plakátok az utcáról hála a csodálatos rendszernek, miszerint egyszerű papíralapú ragasztóval rakják ki ezeket odafent északon. sörözés, shitty cheap helyen, ahol már 29 koronáért is kapunk négy deci sört. zárásig, ami éjjel egyet jelent a város összes kocsmája számára, ami nagyszerű találkozási időpontot hoz össze mindenki számára. a furcsa martinnal tali, mutat egy helyet, ahol még háromig ihatunk. hotel az autópálya felett, trendi fotelek, bárpult, menőzés.

pite: közelről nagyobb

három: első lépések délutáni félhomályban a koncert helyszíne felé vezetnek, hogy átvegyünk jegyeket. mellettem a pénztárban az übertrendinek kinéző srác a dinoszauruszos kiállításra kér kettőt, ami bizonyítja, hogy skandináviában szinte mindenki a menőn öltözik. hovet aréna előtt piknikező srácok és csajok várják, hogy első sorban tombolhassanak. polifoam, takaró, mécses, pléd, termoszok. metrózás random pontjára a városnak, ahol találunk boltot, így sajttal és finomkákkal felszerelkezve piknikelhetünk egy hegyen. valami óvárosi sziget megint, vízpart és chips. parton tovább, hidakon át és lőn monumentális téglatemplom. esti bulira alapozásnak beugrunk a szokott olcsó helyünkre sörért és még hat előtt jár az idő, tehát potom 25 korona a négydeci. musra el, ott sorok, piknikezők már felálltak, helyükön ott a sok törmelék, esernyő, chipses zacsi, miegymás. koncert persze nagyszerű és show és látványos. ülőhely az egyetlen, ámde jelentős zavaró tényezője az élménynek. ennyi, nem koncertblog. utána haza kis kerülőkkel.

négy: skansen a cél. világ elsője, a skansen. diákjegye nincs, k-nak mégis sikerül ingyen bejutnija úgy, hogy diákjegyet kér, fizet, jegyet kap és pénzt vissza és elsunnyogás. mindenféle állat inkább azt az érzést kelti, hogy állatkertben vagyunk. fókaetetés, gigantikus tapír (jávorszarvas), rénszarvas, bölény, medve, rozsomák, farkas és egyéb skandináviak. skanzenként nem egy hatalmas élmény, nem olyan, mint a szentendrei vagy a kijevi, hogy kis falvak egyes tájegységekről, hanem össze vissza házak. végére találjuk meg az izgi rész, amikor már rohanás van, pedig itt üveges mester, pék, ilyesmi. haza kajálni és martinnal kulcsot cserélni. esti program sofia, ami egy negyed és semmi különös, de mégis élmény. sötét van és vízpart, sziklás kikötős megerőszakolós hely. eddig az estéig bírtuk ki a csábítást, hogy csak 10 korona a sajtburger a mekiben.

pite: váó, menő

folytatás majd az oxelösundi és nyköpingi kalandokkal.


Szólj hozzá!

Címkék: koncert busz svéd skandináv kocsma múzeum cs reptér stockholm nagyváros wizzair

út santiagoból baracoába



2009.05.26. 20:45 attilaj

cuki kis főút menti faluban várunk sokat még guantanamo előtt. guantanamo a harmadtáv kb santiago és baracoa között, szóval annyira nem bíztató a helyzet. ez a carretera central, tehát a legfőbb út kubában. igaz, hogy az ország második legnagyobb városától keletre már megérthető, hogy kisebb a forgalom, nade azért ez. félóránként ha elmegy valami, az már sok. és a valamibe beleértem az oldalkocsis motort, a traktort és a lovaskocsit is. végül hárman, d, k, m beszállnak egy bérelt kocsis norvég turistasráchoz, mi meg jjvel ketten maradunk tovább. kb. fél óra és jön egy camion, ami persze dugultig tele, de azért felszuszakolódunk. így guantanamóig, ahol a várostól kilométerekre lévő buszpályaudvaron szállunk ki. kuba legnagyobb buszpályaudvarát csodálhatjuk meg. busz baracoába számunkra - turistáknak - már nincs, így mivel már közel a sötétség, gyorsan egy kocsihoz pattanunk, ami két dollárért elvisz taxi jellegű fuvarra a baracoai kivezető úthoz. a három hét egyik leghasznosabb két dollárja volt ez, mert még alig kászálódunk ki a moszkvicsból már látjuk, hogy valami camion van épp és szállnak felfele emberek. bizony rohanva felkapunk mi is erre, mert ha nem is baracoáig, de innentől már bő féltávig elvisz minket. imias.

pite: vár vár vár

és akkor egy kis földrajz. kuba legkeletibb felén járunk, ami úgy nézt ki, mint egy kifli vége. a csücsök a legkeletibb pont. baracoa az északi oldalon van. az út santiagoból guantanamon (és imiason) keresztül a déli oldalon húzódik. ez teljesen sivatagos, kaktuszos, sziklás tengerparti út. imias után északnak fordul, át a hegyeken amik mögött ott az esőerdő. csodás út, odafelé éjszaka megyünk, de a telihold fényénél látszik a sejtelem. ami még különösebb, esik az eső. utoljára londonban láttunk ilyet, ami igen rég és messze volt már.

kapunk egy infot, miszerint este nyolckor jön majd egy busz, egy yutong, ami elmegy egészen baracoába. addig még van két óra kb, szóval esetleg mással is elvitethetjük magunkat és ha nem, akkor meg biztonsági tartalék. bár én csöppet aggódom, mert még nem igen találkoztunk az elmúlt két-három hétben olyannal, hogy nyolckor majd jön egy busz. naplemente, tengerparti, hegylábánál fekvő ám sivatagbeli falu. kaja az alig, az is unalmas sütemény. árusnő meg is kérdi, mikor egyiket kérjük a kettő közül, hogy tudjuk-e mi az. mert ha nem, akkor ő azt nem ajánlaná.

háromnegyed nyolckor megjelent egy busz. eddigre már népes sereg várt rá. ám így is simán felfértünk rá. habár nem vadiúj kínai yutong, mi azért egyelőre meg vagyunk vele elégedve. egyelőre. mert kb. éjfélre ért baracoa szélére, és megadta magát. előtte vagy 8-10-szer álltunk meg, mert szerelni kellett. izzadt, félmeztelen kubaiak részegen szerelnek buszt az esőerdő szerpentinjein éjszaka. sebaj, fáradtan is, de megérkezünk. szálláskereséssel sem megy el több negyed óránál és mi több, roppant kedves, barátságos és szimpatikus háziakat kapunk. az első igazán fekete szállásadóink.


Szólj hozzá!

Címkék: kaja busz kuba guantanamo stopp baracoa imias

howto: utazás kubában



2009.03.12. 23:38 attilaj

 santa clara után elérkezett az idő, hogy az utazásról írjak. innen camagüeybe történt meg ugyanis, hogy nem jutottunk el. vagyis igen, csak másnap. mert ottragadtunk ciego de ávilában, a borzasztó városban.

alapvetően négy féle utazási lehetőség van városok között kubában. a olcsótól a drága felé: camionnal, vonattal, busszal és repülővel. lehet még mondjuk kocsit is bérelni, de ezt én nem sorolom az alapvető közlekedési módokhoz. ezek közül egyedül a repülőt nem próbáltuk, arról tehát nem is fogok írni. annyit mégis, hogy a sziget keleti végéből havannába (1100 km kb.) 130 dollár egy útra a jegy.

busszal. külföldiek felé leginkább támogatott dolog a viazul vállalat buszai. egyszer sem utaztam vele, de hárman közülünk ilyennel nyomták végig a santiago-havanna visszautat. légkondis, full extrás tiszta buszok, bőven nyugat európai színvonalon. állítólag általában pontos, bár amikor szükségünk lett volna rá baracoa-santiago útvonalon, épp kimaradt az aznapi járat. emellett csak a turisztikailag frekventált városokba megy, napi 1-2-szer. legfőbb jellemzője, hogy piszok drága, 900 km 50 dollár. eszébe se jut megállni stopposoknak.

pite: astro busz

aztán van még astro cég is. útikönyvek még azt írják, hogy tartanak fent helyeket (négyet) turistáknak, de az én infóm frissebb: turisták nem utazhatnak vele. egyszer mégis sikerült, stoppoltunk amarillonál és megállt. pesoban fizettünk, tehát így olcsó volt, 30 km 100-200 forintért, pedig elvileg dollárban volt a külföldieknek. vadiúj kínai yutong buszokkal megy, légkondi, tisztaság, kényelem. sok ilyen van az utakon, legtöbb városba van járatuk, naponta többször. szóval tök jó lenne. helyiekkel valószínű azért nincs zsúfolásig tele, mert valami bürokratikus foglalási rendszere lehet. gondolom hónapokkal hamarabb kell jegyet igényelni, vagy ilyesmi.


Szólj hozzá!

Címkék: busz vonat taxi kuba stopp

che: santa clara



2009.03.07. 21:26 attilaj

cienfuegosból busszal jutunk santa clarába. oké, 70 km, de akkor is, csoda kényelmes. busszal az amarilloig, ahol dobunk két kör kockát és már ott is az amszterdami busz. a szépséghiba csak ott van, hogy az santa clara külvárosában tesz le, egy ilyen lakóteleppel kevert kertesházas részen. begyolgálst megszépíthettük volna azzal, hogy megnézzük az útba eső che guevara emlékművet/sírt, de nem. ez már csak akkor jutott eszünkbe, mikor lecuccolás után kinézzük a térképen és lélé, hát erre jöttünk mi be.

a szállás viccesre sikeredett, de ezt már írtam.

pite: P1000922 [dup]

santa clara amúgy nem izgalmas. nem egy rossz város, a che síron kívül semmi különös, ami nem lenne meg más városban. nekünk sikerült még egy nagyszerű helyet találnunk, ahol van sültkrumpli és piritós, méghozzá vajjal. vajat sehol máshol nem ettünk kubában. van még a főtér fáin rengeteg seregély és éneklős esti mise egy kiesőbb templomban. találtunk hosszú falra karikatúrákat festő karikaturistákat. csupa amerika-kapitalizmus-háború ellenes 4-5 méteres színes képek. egyik festővel még beszélgetni is lehet. olyan furcsa, eddig alig beszélgettünk emberekkel. nehéz leküzdeni azt, hogy a turista=pénz.

és majd elfelejtem: kuba legjobb szórakozóhelye. romkocsma jellegű, zenés bár, tömeggel. éjfél körül vagy még aztán érkezünk és nagy kár, hogy csak egyig tartott a buli: ekkor mindenkit kiküldtek és bezárt a hely. ja, és trafó bár, tele (nagyon) nőknek öltözött, magassarkúban tipegő férfiakkal és egyéb látványoságokkal. emlékezetes még a wc, mely igazából csak úgy rá van téve a lukra. ez abból látszik, hogy folyik ki az illesztésnél. fogyott a rum.

képek.


Szólj hozzá!

Címkék: kaja busz kocsma kuba santa clara

süti beállítások módosítása