ócska utazós

a megérkezés stoppal. már ez is egy kaland, 4 hónapra való cuccal kiállni a hamburgi dög melegben egy autópálya benzinkúthoz. és még várunk is vagy óra-másfelet mire végre megáll az a kis piros. rengeteget fossa a szót és nagyon teátrális német, Peter. utazott már mindenhová, volt tengerész hamburgból rióba, kirabolták brazilban,kenyában lánya van, maláj, sri lanka, stb. szóval az úton csak bólogatnom kellett, annyira hogy az út végén házig vitt, de cserébe kért egy kávét. kávézóban megdupláztuk nagyjából az út idejét és csak fosta, fosta, fosta. ami a legviccesebb, ahogy közlekedik. autópályán tudja, h cirka 40-50 km-enként van benzinkút. ehhez neki hat liter kell. benzinkutaknál megáll, előkapja egy tankot a csomagtartóból és megy lejmolni az épp tankolókhoz. nálunk is megjátszotta, működik.

szal végre bréma és végre Davidéknél, őrült sofőr nélkül. két lakás, hat fiatal és abszolúta semmi németország érzés. első az, h spanglival kínál a csaj. kapunk szobát, ággyal, nagyszerűen kedves mindenki. igen, első vendégek vagyunk, ilyenkor mindenki nagyon törődő. belvárostól gyalog 5-10 percnyire van, de ami még kellemesebb, ugyanennyire a reptértől villamossal. na, a lány, Julie este elvitt egy kind of koncertre. apróka kis hely, vagy 25-en lehettünk és ez teltházat jelentett. kedves kis bár, kicsit kedvesen magas árakkal, de megérdemlik. együttes énekes-gitáros lányból és nagybőgőző bácsiból áll. jófajta zene, az a nevük, hogy k.c. mckanzie. ez tökéletesen passzolt ahhoz, hogy rohadtul lefáradtunk a dög melegben a sok cuccal stoppolásban. városnézés másnap.

bréma cuki. van folyó, sziget, óváros nagy-nagy épületekkelés szűk-szűk utcákkal. városháza valamikorról a xvi. századból, várárokmaradvány parkkal, dóm, sétálóutca, szélmalom. várostól jobbra van egy fokkal alterebb környék. bevándorlós éttermekkel, színesebb boltokkal, olcsóbb kávézókkal és fish and chips. délután még folyó parton grapefruittal kevert sörrel a fűben feküdve gyógyul jj torka.

reggel első villamossal 4 valamennyikor a reptérre és irány budapest. annyira hiányzott a köki.

nem bréma, de olyan nagyon régen szívtam már ezt a szmogot, hogy hiányzott. és rettentően feldobott, mikor a kisdiófa utcai éjjelnappaliban nem akart eladni a néni nekünk egy üveg bort, mert már elmúlt 11. budapest a világ legjobb városa.

nagy dán féléves kintlét végére hagytunk két hansa várost. hamburgról már korábban megvolt a vélemény, hogy nagyszerű és épp ezért muszáj visszamenni ropni egyet. bréma pedig egzotikusnak hatott a fülemben.

az egész úgy kezdődik, hogy elhagyjuk logumklostert és nibüllben felszállunk a vonatra négyen. jj és a két linda erdélyből, a precízség kedvéért. hamburgban couchsurfingelünk persze, de külön helyen a lányokkal. mi veddel szigetén. a lakás iszonyú piszkos és iszonyú rendetlen, de legalább látszik, hogy van benne élet. falak telefestve, mindenféle balos plakátok, tüntetésre felhívások, antikapitalista csiricsárék. a srác huszonvalahány, kövérkés, nagyhajú, szakállas buzi gender studies aktivista. erős baloldaliság sugárzik szobájának könyvespolcáról és a linux gép háttérképéről: persze hogy vörös csillagban sarló kalapács. lakás többi lakói punkok. a hagyományos fajtából, zöld hajjal és nyírt fejjel. a három nap alatt mindenféle ember megfordult itt, punk többség mellett találkozutunk elegáns öregúrral, tizenéves laza sráccal, kutyákkal, francia leszbikus couchsurferekkel. van külön szoba füvezésre. fasza, mondhatnám.

városról annyit kell tudni, hogy kikötő. ez teljesen mindent megmagyaráz, miért ennyire nagyszerű. én még februárban imádtam a raktárépületeket az elba mentén és köztük a csatornákat. van nagy tó, ami egészen bemegy a város magjába, ahol átalakul csatornákká. itt rengeteg a hattyú, úgyhogy ha erre jársz, vigyél etetnivalót. nagyszerű volt egyik nap itt a halas szendvics, másik nap a doboz fagyi.
első napi program volt egy couchsurfing grillparty az elba strandon. a hely nagyon bejött, emberek a homokban sütögetnek, söröznek, ilyesmi. sok-sok ember. couchsurfingesekkel annyira nem lett mély a találkozás, így tovább is álltunk lindák hostjával találkozni reeperbahnon. sankt pauli szíve, a piroslámpás negyed update-elve mára már mindenféle szórakozóhelyekkel. van egy egész utca szinte csak diákoknak való helyekkel. sok-sok ember, szombat volt, mondtam már?

kurvák most kevésbé tűntek fel. az viszont megmaradt, hogy mentőautó, járdán két punk, lány a srác ölében és folyik a vér a csuklójából.

schanze is megér egy bekezdést. sankt paulitól északra fekvő negyed. leginkább boltok és éttermek, de itt van pl a híres neves rote flora foglaltház is. alter ruhák, hippi lányos csiricsáré, lemezbolt, abszintozó 150 féle abszinttal. éttermek közül kettőt próbáltunk. a romana magát olasz és görös specinek hírdeti, de menün kívül van itt pacalleves, szupa topcseta és puliszka is. mivelhogy román hely, az egész személyzet román és erre persze, hogy lindák jöttek rá megelőző városlátogatásukkor. a másik hely a kb. szemben lévő la sepia, ami portugál. nagyon portugál, 4,5 euróért én kaptam fokhagymás krémbe tumkolható kenyeret, valami levest gratis és szardíniát körettel.

városnézés és új donság ez alkalommal a régi elba alagút lett. 1911-ben fejezték be, két luk a folyó alatt fél kilóméter hosszan át a dokkokhoz, ahonnan nagyszerűen rálátni a városra. gyalog, személykocsival vagy bicóval is át lehet menni. a vicces benne az, hogy a kocsik is liftel mennek le.

bréma majd holnap.

semmi időrend, ahogy esik. 

köpi. squat, 18 éve, de ezt olvasd el. egyszer jártunk benne, szombaton talán, de biztos az a nap volt, amikor dávidék megérkeztek. alexanderplatzról (ahol boldogan ittuk a cseh sütőrumot, a söröket, a bort és ilyesmi) gyalog jutottunk el a ház elé, ahol ledöbbentünk, hogy aztakurva. 18 év munkája látszik rajta, nincs olyan pötty, ahol két réteg festéknél kevesebb lenne, lóg a szabadságszobor feje és úgy rendes módin nincs semmi a rendjén. belűlről zúg ki a hörgős zene. belül kályha duruzsolna, ha hagyná a zene. kicsi a nyitva lévő rész, gondolom mert nincs ma buli, rajtunk kívül max 10 ember ha van. sör egy euró az olcsó, másfél a drága. bálint mondta ki, hogy nem sokat járt még olyan helyen, ahol a wc lenne a legnagyobb helység. csocsó van ingyen, monstrum asztal amit megemelni nem lehet és nem csak azért, mert a csöpögő olajtól kicsúszik a kezünkből. nagyszerűeket játszottunk, akár egyszerre heten is. sokkal jobban meg kellett volna nézni, nagyszerű hely.

razzia in budapest (képek). egészen véletlenül találtuk meg egy buli után kutatva. először elmentünk mellette, nagy szerencse hogy visszajöttünk. egyszerű kávézó, kocsma. olyasmi hangulata van, mint a kis szimplának volt egyszer rég pesten. csak színesebb. koktélt ittunk, a napi ajánlat 4 euró, sör 3, kávét nem tudom. itt is találtunk ingyen csocsót, de azért csalni kellett hozzá. írkáltunk leveleket és búcsúztunk berlintől lélekben. hazafele meg lógtunk a villamoson.

tommy (képek). törzshellyé vált, pedig nem annyira van, mint a rádaytól a kulti. ezt kénytelen vagyok időrendben végigvenni. először akkor voltam ott, mikor meguntuk az első napokban, hogy senki nem megy sehová és a két lindával elléptünk kettő fele. az a jó a helyben, hogy tudja ellensúlyozni azt, ha lekésel egy kurvajó koncertet. KINKY COO COO's (ska), FLIGHT 404 (ska), NANOFISH DIPPERS (Reggae/Ska/Dancehall) és BRICK TOPS (ska) lett volna, spanyol és katalóniából. norvég srác és német, aki azt mondja a magyarra, hogy finn és török keveréke. másodszorra már csak egy lindával, akkor is későn, 11 körül, lelépve otthonról a többiektől. viszont itt még játszott a srác - akit hallgatok épp most - vagy éjjel kettőig. harmadszor jjvel, dávidékra várva, dávidék nélkül távozva. olcsó sör másfél, drága 1,80 (egyik nap kaptunk pint sört 1ért is). pohár deposit működik, ami azt jelenti, 30 centtel többet fizetsz, persze ezt visszakapod, ha visszaviszed. squat ez is, az egész épület belakva, mégis egy másik - szívemhez közelebbi - stílus. kocsma felében kanapék, asztalok, tűz lobog a kandallóban, hosimin strasse és leninalle táblák, punkok a bárpultnál és biliárdasztal.

majd talán folytatom, most varrok meteort koppenhágára.

szia kedves elhanyagéne, mert forintban 20 000 körülre jön ki egy oda-vissza vonattal. ettől csöppet félek, nem annyira bíztatóak a helyi próbálkozások.

két éjszaka. egy Theresánál, Altona környékén aki már volt nálunk pesten januárban Alexszel és egy Gabrielnél, Theresa kollégájánál (színészek) Veddel szigetén az Elba túlparján. ez olyan, mint egy kisváros, csak csupa 3-4 emeletes házzal, metrómegállóval, tele bevándorlóval és tizenéves meleg srácokkal. vonattal mentünk le majdnem végig (állomásig stoppoltunk), mert van német jegy, ami öt főre szól, egy államon belül egy napra 31 euróért. négyen mentünk, még jó hogy megéri.

első este bolyongtunk egyet altona környéki s-bahn megállók közt, majd végre egy lidl után (tuborg 50-60 cent) elértünk theresához. három mirelit pizza, nyolc sör és pár óra beszélgetés után indultunk el a pudelba, ami állítólag jó hely, valahol az elba partján, mondjuk a reeperbahn megállótól nem messze. leszállva s-bahnról nem egyből az jutott eszünkbe, hogy merre is lehet: kurvanegyed közepén találtuk magunkat hirtelenjében, este 10 körüli műszakkezdés idején. sokszor ismételtük azóta a mondatot, hogy ennyi kurvát egy helyen még nem láttam. már ott eszünkbe jutott, hogy ezt jó páran biztos megértik, ha hangosan mondjuk. szóval 5-10 méterenként egy csoport színesruhás, nagy cipős lány. még a burger king előtt is. mondjuk ez utóbbi kicsit kirí onnan, mert nyilván a környékbeli iparra épít a boltok többsége: kurvacipő és szexboltok között kukkoldák és panziók. St Pauli.

Pudelt közpen kétszer is megkérdeztük, mindketten tudták merre van, mi az, bár a másodikak szerint az egy shithole és van annál jobb hely is. azért később őket is bent láttuk annyira, hogy lányoknak hoztak is egy sört. 11 körül értünk oda talán, akkor még csak dekorálás ment az esti fake birthday partyra, amibe bátran becsatlakozhattunk - cserébe megúsztuk a belépőt. fújtunk lufit, dobáltunk szerpentint és osztogattunk világító baszt. majd éjfél-f1 körül már volt is valami party, de 2-f3-ig igazán fel is pörgött, akkörül jöttünk el. sör három decis 1,9-től, igazán barátságos ár dánia után.

aludtunk vagy 11-ig, aztán hauptbahnhofon taliztunk gabriellel, aki jófej, nevetős. elvitt lakására. innentől városnéztünk. kiderült, hogy jó a napijegyünk (5 főre 8,6 euró egy napra) hajóra, így hajókáztunk is. mesés szép idő. az alig nagyobb városban, mint pest sokkal de sokkal több ember mozog. hajó kijebb vitt, ilyen római kategóriás részre, és ott is élet és sétálnak és hajókáznak és belvárosban is londont megszégyenítő tömeg. csatornákat még megemlítem, mert vannak, meg a tó is szép. látnivaló nagyon nem akad, de olyan érdekes város, hogy lehet rajta sokat nézni. dokkokat, mármint a régieket az elba partján vagy halas szendvicset enni a sétahajók előtt. végül egy burger kingben akciós hamburgerek.

aztán kidőltünk estére. jjvel még éjfél körül elindultunk megnézni a rote flora foglaltházat, ami egy igazi foglaltház. tekes büfé jelleggel kartonpapírra kiírt (1,7 a három deci sör) árakkal és durva punk koncerttel. környéken nagyszerű boltokkal, crépeire-vel, abszintozóval 150 féle abszinttal. de kettőre már haza is érünk, mert kiszívott a nap.

másnap - ma - fél egykor jön vissza a vonat, semmi extra. niebüllben még németországi árakon bevásárolunk, majd vonat átvisz tovább a határon és stoppolunk ukrán srácot hazáig tönderből lögumklosterbe.

képek itt.

megyünk mindjárt ebéd után. két éjszakára hétévére. négyen, két szomszéd lindával. stoppal és vonattal.

azon belül is töményebben pozsonyról talán. oda-vissza vett busz esőben indul népligetből és érkezik meg mlynské nivy állomásra sötétben, komoran. órára érvényes 22 koronás buszjeggyel és átszállással a 61-es buszra jutunk ki a Milan Rastislav Stefanik, első világháborús csehszlovák hős nevét viselő reptérre. itt a néni nem fogadja el a jogosítványomat, mint úti okmányt és kedvesen, tört magyarul az útlevelem után érdeklődik. milyen szerencsém is van, hogy itt van.

frankfurt hahnon másodszor alszunk, most az emeleten, nem annyira hideg kövön. találok egy üveg spanyol bort és pár adag tusfürdőt, hála a szokásos no liquids hülyeségnek. ditch-cselünk minipizzát a ditch-nél és a hajnal eljöttével elrepülünk olaszországba.

öt nap múlva, ismét reggel repülünk, de már visszafele. alpok szépek. hahn nappal már sokkal unalmasabb, bár több az otthagyott liquid. liter créme brulée, almalevek, ilyesmi. ditch és currywurst pótolja a hiányt, ami azáltal keletkezik, hogy az első faluban nincsen bolt. NINCS BOLT, bazeg, egy faluban!

este ismét sötét és ismét pozsony. buszozás morcosan a csomagban kinyílt limonchello miatt. sex shop alatt talizunk matussal, lakásán muszakával a macskával. elugrunk még boltba szendvicsért és útközben rájövünk, hogy nehéz lesz másnak bechert venni olcsóért, mert halottak napja és zárva minden. nem is vettünk másnap bechert, egyenest ki a buszpályaudvarra. mákos basz 12 korona, hotdog 14 (!) korona, valami melegszendvics 45 korona talán.