katalánok elengednek zebránál. nem tudom elhinni, hogy ez lenne a jellemző spanyolországban. biztosan van benne valami olyan, hogy na ha a spanyolok olaszok, akkor mi angolok. és tényleg, amint lelépsz, már állnak is meg előtted és mehetsz. még a robogók is. nem egyedi azért ez. metrón mozgólépcsőn rosszul éreztem magam, amikor véletlen a bal oldalra álltam és nem tudtak miattam menni előre, akik mentek volna közben. egyszerűen működik, ők rájöttek, hogy emberek laknak a városban.
a pozsonyi srác egyik macskájának neve muszaka. itthon egy népliget-kelenföld-újpest útvonalon láttam bikát és katalán szamarat is kocsi hátulján.
barcelonában amit lehetett, megnéztünk. tibidabot nem. montserratot kicsit sajnálom titkon. két éjszakát aludtunk tarragonában, ami 120 ezres kisváros tengerparton. római romokkal, óvárossal, ramblával, Alexszel. ő nagyon rendes srác, a szó utópisztikus értelmében. láttuk egy pillanatra európa legnagyobb, nyolcszor átforduló hullámvasútját is ám. a végén még újra barcelona város és meccs. 75 000 voltunk szurkolni egy egyszerű racing santander ellen. nem is a szép foci miatt, az élvezhető műsor miatt muszáj megnézni egy ilyet. vagy kicsit azért mégis.
állat volt. az egész minden nem került többe 30 000-nél. erre büszke vagyok és ki kell használni, hogy tudok ilyet. képeket majd válogatok. még jobb képek.