ócska utazós

hárman utaztunk (d, k és én) wizzairrel svédországba egy hétre. előre betervezve volt muse koncert, hovet arénában. egy csomag, tele konzervvel, három kézipoggyász tele ruhával. reptéri első próba 22 kg-t mutat, amit könnyedén leviszünk 20-ra, ám ekkor jön az igazi meglepetés, hogy a súlyhatár 15 kg. nagy izgalom árán, de mind az összes sóletet és töltöttkáposztát megmentjük, úgy hogy még az uborkának és a jégcsapreteknek is marad hely.

egy: megérkezés skavsta reptérre, stockholmtól 100 km-re. kicsit próbálkozunk stoppal, de már este van, sötét és köd (délután ötkor), így kerül elő a kolbász, pálinka és a zsemle. fél óra múlva már shuttle busz hátuljában vígadunk, újabb fél óra múlva meg alvás ugyanitt. stockholm csütörtök este nyirkos, sötét és hűvös. megsétáltatjuk a csomagokat a pályaudvar környékén. az óvárosban olyan ajánlatot kapunk, hogy lehetetlen kihagyni: 115 koronáért (inkább nem linkelek árfolyamot) két pint stout sör, élő zenével, ír kocsmában. metrón lógunk első hazafele úton couchsurferünkhöz, ami különösen helyes cselekedet olyankor, mikor épp az egész vonal nem üzemel valami zavar miatt. csöpp kis lakás, egy szoba az egész, tehát kéne dicsérni hostunkat, hogy milyen jó arc, hogy befogad a hétvégére három ágról szakadt kelet-európait, mégis. amerika zászló az ajtaján, cowboycsizma, cowboykalapok, cowboying, vegetarianizmus és feminizmus.

kettő: vááárosnézés. martinnal kezdjük a napot, fölvisz valami kilátópontra. ekkor még meglepnek a random helyeken feltűnő sziklák városszerte. egy idő után megszokjuk, hogy svédország egy nagy kő, ami néhol erdővel, birkával, vízzel vagy faházzal van lefedve. megnézünk egy másik óvárost, majd összehasonlítjuk az első, szigeten lévővel. vár, piknik a szélben. melegedésért elkapunk egy kompot, amiről találomra leszállunk a szigeten, ahol vidámpark, skanzen és egy másik szigetre átjárás van. színek ahhol hasonlóak, mint novemberben a rila: hihetetlen. másik szigeten egy lélek se, viszont fa csónakházak, száraz dokk, zsiráfos daruk, hajógyár. szííínek, ú. vissza busszal a menő belvárosba, ahol a plázának nincs is bejárati ajtaja mégis fűtik. autentikus shopping a minden sarkon jelenlevő h&m-ekben és 24 óra után ideje pénzt is váltani. ingyen plakátok az utcáról hála a csodálatos rendszernek, miszerint egyszerű papíralapú ragasztóval rakják ki ezeket odafent északon. sörözés, shitty cheap helyen, ahol már 29 koronáért is kapunk négy deci sört. zárásig, ami éjjel egyet jelent a város összes kocsmája számára, ami nagyszerű találkozási időpontot hoz össze mindenki számára. a furcsa martinnal tali, mutat egy helyet, ahol még háromig ihatunk. hotel az autópálya felett, trendi fotelek, bárpult, menőzés.

három: első lépések délutáni félhomályban a koncert helyszíne felé vezetnek, hogy átvegyünk jegyeket. mellettem a pénztárban az übertrendinek kinéző srác a dinoszauruszos kiállításra kér kettőt, ami bizonyítja, hogy skandináviában szinte mindenki a menőn öltözik. hovet aréna előtt piknikező srácok és csajok várják, hogy első sorban tombolhassanak. polifoam, takaró, mécses, pléd, termoszok. metrózás random pontjára a városnak, ahol találunk boltot, így sajttal és finomkákkal felszerelkezve piknikelhetünk egy hegyen. valami óvárosi sziget megint, vízpart és chips. parton tovább, hidakon át és lőn monumentális téglatemplom. esti bulira alapozásnak beugrunk a szokott olcsó helyünkre sörért és még hat előtt jár az idő, tehát potom 25 korona a négydeci. musra el, ott sorok, piknikezők már felálltak, helyükön ott a sok törmelék, esernyő, chipses zacsi, miegymás. koncert persze nagyszerű és show és látványos. ülőhely az egyetlen, ámde jelentős zavaró tényezője az élménynek. ennyi, nem koncertblog. utána haza kis kerülőkkel.

négy: skansen a cél. világ elsője, a skansen. diákjegye nincs, k-nak mégis sikerül ingyen bejutnija úgy, hogy diákjegyet kér, fizet, jegyet kap és pénzt vissza és elsunnyogás. mindenféle állat inkább azt az érzést kelti, hogy állatkertben vagyunk. fókaetetés, gigantikus tapír (jávorszarvas), rénszarvas, bölény, medve, rozsomák, farkas és egyéb skandináviak. skanzenként nem egy hatalmas élmény, nem olyan, mint a szentendrei vagy a kijevi, hogy kis falvak egyes tájegységekről, hanem össze vissza házak. végére találjuk meg az izgi rész, amikor már rohanás van, pedig itt üveges mester, pék, ilyesmi. haza kajálni és martinnal kulcsot cserélni. esti program sofia, ami egy negyed és semmi különös, de mégis élmény. sötét van és vízpart, sziklás kikötős megerőszakolós hely. eddig az estéig bírtuk ki a csábítást, hogy csak 10 korona a sajtburger a mekiben.

folytatás majd az oxelösundi és nyköpingi kalandokkal.

ropogós még az élmény, reggel kevelaerben ébredtünk. az 30 000-es város a weeze reptértől pár km-re. ide is érkeztünk még péntek reggel, hogy megkezdjük a zarándokutat. négyen pestről és egyen essenből. első és legfőbb célunk rotterdam, amit bő egy héttel böktünk ki, merthogy fellép kalkbrenner és ellen allien.

stopp 3-2-es felállásban reptérről kivezető úton. taktikusan csak a holland rendszámoknak ujjazunk. van belőlük bőven, kb 10 percnyire van ide a határ. első csapat az első sárga rendszámmal elmegy, mi még várunk vagy negyed órát, de nem sietős. 150 km-t végül két kocsival tudjuk le, délután közepén érünk rotterdam ahoy negyedébe, ahonnan még busszal jutunk be a felnyíló és a használaton kívüli vasúti híd szigetére. a, d és k egy 40 perccel később jönnek, akkorra ér kb oda a hostunk is. fiatal srác és egyedül lakik második emeleten, panorámával a folyóra és a hidakra, konyha, nappali plusz két szoba, erkélyes lakásban. antisquatter, ami azt jelenti, hogy 200 eurót fizet a lakásért, amit már csak azért adnak ki, hogy ne squattolják be. merthogy majd egyszer lebontják, de nem tudni mikor.

kettőnek még nincs jegye az esti gigre, el kéne sétálni hát a helyre. a helyre odaérünk, de az csak három óra múlva nyit. ajjmár. a kettő végül marad a városban, a három haza . spar, vásárlás: tészta, zöldségek, sör. nagy a fáradtság, de azért még hostunknak segítünk egy kanapét felhúzni az ablakon keresztül a másodikra. na ez ám a mutatvány. este srácnak átjön két haverja, de ők bredába mennek bulizni, ami másik város és kocsi kell hozzá, szóval annyira ez a két társaság nem jön össze. kajára épp visszaér a két jegyvásárló. pálinka.

a koncert menő volt nyilván. korán érünk oda, talán fél egy körül. kettő után viszont jön a baj és a két jegyvásárló hazataxizni kényszerül, hányás, láz, stb. nem sokkal utánnuk négy-öt biztonsági őrt látunk, amint kidobnak valakit. hopp. nade szórakozás. sör sajnos 4 euró, ami még inkább sajnos, hogy 3-4-szer (fejenként) ki is próbáljuk, és ami leginkább sajnos, hogy kettőt ki is löttyent az idióta dohányzóasztal. a helyen nem lehet cigizni, van külön kis kert erre. a hely állítólag tök zöld és a táncparkett remegésének energiájával táplálják az elektronikát. zárás előtt eljöttünk, de ez valami 6-7 körüli időt jelent. nem emlékszem.

másnap másnap. délután napsütésben sétálás a felhőkarcolók és idióta épületek között. a talán jobban, de otthon maradt. valami parkig elsétálunk és fish&chipsről vagy legalább sültkrumpliról álmodozunk. semmise lesz belőle, így a reggeli rántottát az esti tészta követi. erre a napra host srácunk befogadott még egy couchsurfer, így már hatan szálljuk meg a nappaliját, ahol van csodálatos dvd gyűjteménye és egy szekrény tele piával (pultos a srác, azt mondja 300-400 eurónyi pia az). brock, amerikai és meleg és 19 éves és iszonyú sokat beszél, de összeségben pozitív. vicces, kedves. a másnappal szemben az áll, hogy a hostnak van egy bő marék tokenje, ami sörre, borra vagy üccsire lehet felhasználni holnapig. ingyen sör, érted. ad egy marékkal (25), de ő, a és k maradnak otthon. brock, d, l és én felfedezzük a kocsmát, ahol az akció ér. majdnem elfogy a 25 kupon (pohár sör), idióta ivós játékokkal tudunk meg egymásról egyet-smást, hazafele még pisálunk le hídról, de igazából szia rotterdam.

tegnap ugyanúgy lassú ébredés, hasunkra süt a nap. délutáni séta a maas partján az autópályára, ahol a 3-as csoport ismét hamar stoppot kap, bezzeg mi ketten még állunk ott egy háromnegyed órát. lassabban is megy végig, kell vagy 4-5 kocsi, de végül házig visznek és beelőzzük a nijmegenben és kleveben kiránduló hármasokat. amíg meg nem jönnek török-német pizza, sör és fagyi. meglepően nagy kisváros ez a kevelaer, csomó templom, kápolna, kegycuccbolt, egyéb bolt. zarándokhely, évi egymillió keresztény jön ide. egyszer még világosban a pizza után, egyszer sötétben a többiekkel járjuk be. tobias, az itteni vendéglátónk első vendégei vagyunk, szóval még körbevezet, szocializál. hatalmas háza van, menőn felújítva. sikerül úgy megkérdezni a reptérre kijutást, hogy végül kivisz minket reggel. barátnőjével, két kocsival, mert ugye öten vagyunk.

ködből fel, másfél óra múlva napsütésbe és 20 fokba le. képek majd ha megkapom.

akkor tehát az első igazi kubás posztom következik. havannáról mondjuk, mert csak ide érkeztünk.

zárójelben röviden még az útról. easyjet ferihegy kettőről, mert az egy sztrájk miatt zárva. gatwicken éjszakázás, ahol egy meglepően csendes kis sarkot találunk. aludva szállunk fel a félezer fős virgin gépre, ami pár óra késéssel száll fel. vmi utast kerestek. csalódás, hogy hiába tizenx film, egyszerre indítják azokat nem pedig én választom ki, hogy mit mikor nézek. bahamák csinosak felülről.

reptér, havanna. egészen kis csöpp, ahhoz képest, hogy mekkora gépekkel repülnek ide. fokozza a hangulatot, hogy egy órát várunk a csomagra, állmennyezet a váró felénél abbamarad, felette a sötét kábel- és csődzsungel és hogy a vécésnéni már itt tarhál. nincs feltűnően meleg, de papagájokat árulnak, szóval mégis karibi a hangulat. van cadeca pénzváltó is, jupík. teljesen kamu, hogy turisták nem használhatják a peso pesot (CUP), a leghivatalosabb pénzváltó már  a reptéren vált nekünk.

ennek ellenére csak dollárért sikerül bejutni a városba. 15-re sikerül lealkudni egy taxisnál, aki a külvárosba már amúgy is visz egy spanyolt. ez itt igazán jó ár, viszont mondjuk a végén a santiago-havanna 860 km-es útra is kevesebbet költünk. cserébe kapunk csöpp idegenvezetést, plaza de la revolucion, malecón, egyetem és hogy fidel még él.

sötét van már, mire a neptuno 404 elé érünk. így is át jön a döbbenet, hogy mennyivel másabb, mint bármelyik város, amiben ezelőtt jártam. van szmog, erős. pedig kocsikból nincs sok, de azok aztán nagyon füstölnek. kocsik helyett rengeteg a gyalogos, bicitaxi (riksa), biciklis és mindenféle egyéb kategóriás jármú (talicska, toliga, kiskocsi, stb.). rengeteg az omló ház. de tényleg. gyönyörűek, de talán az épületek 20%-a van olyan állapotban, amit itthon még lakhatónak mondanánk. építkezés, daru pedig sehol. rövid séta után az is feltűnik, hogy iszonyú sötét van az utcákon. közvilágítás kimerül abban, hogy minden ajtó-ablak nyitva. ez biztos ilyen kommunista cucc, hogy az állam égőt meg áramot, cserébe világítsa a nép az utcát.

stílszerűen első este eláztatjuk magunkat vízzel. mert a hülye turistáknak ki kell menni a malecónra akkor is, ha feltűnően kihalt. malecón arról híres, hogy egy 8 km-es óceánparti szééles út. amire néha kicspnak a hullámok. nagy az öröm, mert annyira nincs meleg és épp ezért hosszúgatya, pulcsi is rajtunk. tyaffogunk haza csurom vizesen, de még útközben vizet kell venni boltból.

meg vagyok elégedve összességében az első fél napommal amerikában.

 havannás képek.

nagyszerűen akkor tör ki ferihegyen, mikor másnap utaznánk igazán. persze eddig még nem töröltek és ha törölnek is, akkor is először a nagyoktól, amiknek napi több járatuk van az adott útvonalon. szóval a mi kis bp-london gatwickünk remélhetőleg biztonságban van, csak plusz sok órát fogunk ácsorogni reptéren.

vízum nagyszerűen megvan. szállás lesz havannában első nap. búvárszemüveg, zsebkendő, müzliszelet és napolaj többek között. holnap délelőtt pakolás, délután sztrájkfotózás.

nagyszerű fotótáskát találtam ma a crumpler márkaboltjában. nagyjából olyan, mint amit kinéztem, csak épp eggyel régebbi modell, cserébe viszont nagyobb méret és 3000 forint. lovely.

ideje volt már elindulni galwayből, pedig annyira koránnak tűnk. süt a nap, egyenes út, fővárosba, simán kéne mennie. ámde kb 40 km út után olyan ködben vagyunk délután négy körül, mint amilyet nem sokszor él meg az embör. érdekes, szép, főleg hogy temető mellett ácsorgunk, de egy idő után kezd unalmas, majd kétségbeejtő lenni. lámpához visszacsorgunk,aztán végül csak megáll egy litván. jó arc. reggel látott minket ennis környékén, még galway előtt, most is tovament és visszafordult értünk. sajnos sajnos nem megy el dublinig. városa környékén ajánlja, hogy ugorgyunk be asszony főztjére, de mi inkább lennénk már amott. okos döntés, mert már sötét van, nem is annyira forgalmas autópálya felhajtó a hely. low traffic, sok várakozás, de jófej szlovák kisbuszos lesz az utolsó írországi sofőrünk. bevisz városba, egészen arra a környékre, ahol lakunk majd. zenét mutogat, ad a végén ő is cd-t, ez itt divat ezek szerint.

este 9-10 körül is van már, mikor elizabeth-tel találkozunk a bolt előtt.gyors kajavásárlás és haza. dublinban hármat alszunk, utána repülünk már haza. ez a két és fél nap teljesen elég a városra. oké, nem hatalmas múzeum túrákra, de úgy látni a várost és kicsit megélni éppen elég. voltunk guiness gyárban, ami nagyszerű. interaktív, van sok bizbasz, nem unalmas és pont elég volt nekem egy múzeumra. végén van panorámás bár a tetőn és ingyen pint sör, amiből többet is össze lehet szedni, mert ugye nem mindenkinek jön be. elején van bejáratkeresgélés lovely gyárépületes környéken.

amit szerettem még az a tű. a világ legmagasabb (120m) szobra található itt, ami egy fém oszlop. házak között, az egyik fő utcán mered az égnek. a legfurcsább vele az, hogy mintha ott se lenne. az emberek fel se veszik, szinte mi voltunk az egyetlenek, akik nekihasaltunk és néztünk felfele. pedig igazán jó cucc. futottak még a temple bar környék, ahol nem is olyan hú de igazán nagy a partyélet, a trinity college, ami szép, de azért nem sokkal több, mint egy egyetem. nagyváros, nem rossz, de nothing special. cornucopia.

ha reptérre mész, szánj rá bőven időt, mert a bkv-s iszonyat sokat kanyarog végig a városon. még a belváros után is.

írországban a vidék messze felülmúlja a városokat.

easyjet bevezető promójával ötünknek egy csomaggal kijött fejenként 9000 huf körülre egy jegy. megyünk tehát élvezkedni. én másodjára, jj is, de d, j és zs premierben utazik. d-nek megmarad ez a lehetőség későbbre is, mert mint ahogy mondta, többet volt hálózsákban, mint cipőben. beteg.

bár első nap még reptérről bestoppolás után találkozunk a piramisnál és utána öten sétálunk. szupermarketet keresve végül kilukadunk a latin negyedben, majd a luxembourg park sarkán találunk egy egészen olcsó créperie-t. tojásos, sajtos az alap 3 euróért. sima cukros 2 körül. parkolás egy kicsit, de innen elzavarnak kereksapkás fütyülős parkőrök, mert zárás van. szétválunk, mert d, j és zs sz-nél és zs2-nél lakik, mi meg couchsurfölünk. házigazdáik tudnak esti buli perlaseznél, hát csek it áut. otthoni szusszanás után uzsgyi, gyalog megyünk, nincs annyira messze, 15 perc volt. vilmos nálunk vodka náluk. mi abban bízunk, hogy hozzák a vodkát, ők abban, hogy mi hozzuk a vilmost. így lett belőle üveg bor és pezsgő a boltból. nem buktunk annyit, kettő együtt volt 3 euró. bőséges erasmus csapat jött össze még a hely előtt, ahonnan leszakítottunk pár németet és már a hely előtt ácsorogva a piákat fogyasztva beszélgettünk velük. a hely, vagy a buli maga arról szólt, hogy egy "európa" videóinstalláció vmi német-francia csoport jóvoltából. alter arcok, béna videó, ingyen pia és rágcsa. kár, hogy fáradtak vagyunk. majdnem eltörött egy álló tükör, jó, hogy mégsem.

második nap úgy kezdődött, hogy jj-vel átmentünk reggeliztetni a nagycsapathoz. vélib'bel, mert az az igazán trendi. és működik! meglepetés, hogy amilyen dög nehezek azok a bringák, mennyire könnyű őket hajtani. (általában) jó fékek, kemény gumik. aztán tej, bagett, sajt, szalámi, sonka, póré, sajt, narancslé, paradicsom. d beteg, nem mozdul ki. szendvicsekkel nekiindulunk gyalog a sacre coeurnek. mert látótávolságon belül van. itt kezdődött az a rész igazán, hogy lejárjuk a lábunkat, mint minden rendes párizsi turista. láttunk afrikai anyagboltot, magyar munkásembereket, vasutat, sacre coeurt, szenegáli aggresszív karkötőst, tömött turkálót, comic sans betűtípust, beteg pszichedelikus kirakatot a la fayette-nél, operát, pompidou-t, starbucks-ot, marais-t, vogézeket, melegbárokat, zsidó környéket, notre dame-ot, angol könyvesboltot és uhh. kemény menet volt, szerencse, hogy készültünk szendvicsekkel.

szóval akkor a kis sziget európa legnyugatibb felén. ami ugye periféria, meg azért annyira mégse.

szóval ryanair. 6000 forint körül volt a repjegy, csomagot nem vittünk. kaland ott kezdődik, hogy még ferihegyen találkozunk johnnal, aki a hostelben lakott és két napja pl kölcsönadtam neki a bicóm. amúgy is barátságos, kedves, barátkozó volt, így meg főleg. ajánlott rengeteg helyett, mesélt vicceket, ami nem is jött rosszul a három órás úton. adott címet, telefonszámot, de végül mégsem kerestük fel dublinban.

első estét - ami kb éjjel egy körül kezdődött, ekkor szállt le a gép - a reptéren töltöttük. nem egyedül, ryanair reptér ez is, tele vannak a kávézók, éttermek fotelei. vagyis itt inkább tele vannak, beengednek, nem úgy, mint hahnon. az első meglepi reggel ér minket, mikor -5 fok körüli időben igencsak szar stoppolni. a terv az, hogy dublint megkerülve, egyenest délnek tartunk a legdényugatibb csücsökbe, bantry-be.

roppant nehéz volt szabad couchsurferöket találni. halloweent pont elkaptuk, cork környékén előző hétvégén volt valami fesztivál, ami miatt busy-k lehettek ekkoriban. és amúgy is, fura. a három helyből, ahol alszunk kettő igazán a semmi közepén, még nem is faluban, hanem a vidék közepén van.

a terv nagyjából sikerült, de azért mégsem tökéletesen. nap keltével indultunk. kis tekergés, majd naas városán átgyaloglás és nézelődés után az autópályán találtuk magunkat, méghozzá hóviharban. szarrá áztunk. autópálya új, nincsen rajta benzinkút. felhajtók. szakadó hó és havas eső. szar helyzet. aztán majdcsak kisütött a nap, fel is vettek és hét körülre odaértünk bantry indiai gyorskajáldájába. közben utaztunk szlovákkal, olasszal, skóttal és sok írrel. kedves ember mind, írek különösen hajlamosak extra kilómétereket tenni csak hogy jó helyen tudjunk továbbstoppolni.

szal hat éjszaka. mondjuk, hogy hét, mert egy utazásra is elment hazafele.

ryanair brémába ugye reggel. 10re már kint is vagyok a napsütéses, kisvárosi környezetben. lovely az a reptér, szökőkút, szobrok, villamos. elindulok gyalogosan autópálya fele, és követyok a farmon. gyors piritós, majd hármasban, jj és a húga tovább amszterdam felé. hogy odaérjünk este kilenc körül. volt útközben hiát és megnéztük, hol nyaral a lánya a rajnaparton és őrült cseh srác is arany fogakkal. 450 km.

belvárosban találkozunk host barátnőjével, chantallal 11 után valamivel. egy sört még bedobunk két barátjával és futás az utolsó villamos után. host, aki épp spanyolban nyaral koliban lakik. hatodikon a 13-ból. ez úgy néz ki, hogy egy (kicsi) szoba, fürdő, előszoba és erkély egy főre. szinten 10-15 fő, közös konyhával. már amsterdamon kivül, amstelveenben, ami nem mellékesen békásmegyer testvérvárosa. 20 percnyire város magjától, persze kerékpárral. más közlekedési eszköz nem is számit itt. van elvétve egy-két autó, de talán még a hajóforgalom is jelentősebb a csatornákon - még a városon kivül is.