HTML

ócska utazós

egyetemista korszakom utazási élményeiről. röviden, hosszabban, ahogy alakul. képekkel feltétlenül, mert úgy igazán hiteles a stoppolós, vasutazós, gyaloglós sajtvadászat.

Címkék

2009 (1) 2010 (2) 2011 (1) 2012 (1) 2013 (1) agdam (2) albán (1) alcobaca (1) algarve (1) alghero (3) alitalia (1) alkán (1) amszterdam (3) angol (1) arab (3) arad (1) asilah (1) askeran (1) atlasz (1) auschwitz (1) ausztria (2) aveiro (2) azeri (3) b&b (1) balaton (2) balkán (32) baltimore (1) bantry (1) baracoa (2) barcelona (2) batalha (1) batumi (1) bécs (2) belgium (2) belgrád (6) belogradcsik (1) bergamo (1) berlin (8) bestof (7) bg06 (9) biarritz (2) bicikli (1) bitola (1) bled (1) bohinj (1) bolgár (26) bolotana (2) bőr (1) bordeaux (3) borovec (1) bosa (4) bosznia (1) braga (1) brassó (1) bréma (3) bringa (1) brno (1) bruges (1) brugge (1) brüsszel (2) budapest (3) bukarest (2) burgasz (2) busz (28) calka (1) camagüey (2) casa particular (5) chefchaouen (1) cienfuegos (2) civitavecchia (1) constanta (1) cork (2) cs (53) csehország (3) csop (1) dadivank (1) dán (5) dilijan (1) dorgali (1) dublin (1) duna (5) dupnica (1) easyjet (4) elba (1) ennis (1) erdély (1) esküvő (1) essaouira (3) essen (2) etara (1) evezés (1) evora (1) exchange (1) exit (2) falu (1) faro (5) fatima (1) fauna (1) fekete tenger (7) fes (2) fesztivál (5) figueira (1) firenze (2) fonyód (1) francia (18) frankfurt (1) gabrovo (1) galway (1) gandzasar (1) geres (1) gori (1) goris (1) görög (6) grúz (13) guantanamo (1) gucsa (1) guimaraes (2) haghpat (1) hahn (5) hajó (5) hamburg (4) hammam (1) hansa (2) határ (2) havanna (3) hc (25) hegy (12) helyek (1) hitchgathering (1) holland (3) hollandia (1) horvát (1) hostel (9) hotel (9) højskole (2) ile de ré (1) ilha deserta (1) iljicsovszk (1) imias (1) írország (5) jalta (1) jekatyerinburg (1) jereván (1) jugoszlávia (4) kaja (43) kalampaka (1) karabah (4) karabakh (4) kara dere (1) kassa (3) kastraki (1) katalán (1) kaukázus (19) kazbegi (1) keeken (1) kemping (5) képek (8) kevelaer (1) khor virap (1) kijev (3) kikötő (1) killaloe (1) kinsale (1) kocsma (9) kolostor (5) komp (6) koncert (9) koppenhága (2) krakkó (2) krím (1) kuba (14) laufersweiler (2) la rochelle (2) leiria (3) lemberg (2) lengyel (2) lisszabon (3) livorno (1) london (2) lucca (1) macedón (4) magánszállás (13) magyarország (9) malta (1) marokkó (9) marrakech (2) marsrutka (9) mediterrán (1) meknes (1) melnik (1) menedékház (3) mestia (2) meteora (1) metropolisz (1) mizen head (1) moher (1) montecatini (1) montenegró (1) múzeum (11) nagyváros (36) nantes (2) német (23) neszebár (2) noravank (1) norvég (1) nyköping (1) óceán (3) odessza (3) ohrid (1) olasz (13) olhao (2) orangeways (2) oristano (1) örmény (10) orosz (5) orsova (1) oslo (1) oświęcim‎ (1) oxelösund (1) oxford (1) párizs (9) pécs (1) piac (2) pinar (1) pinar del rio (3) pisa (1) plovdiv (1) porto (2) portugál (18) pozsony (10) prága (3) prilep (1) reptér (35) rila (3) róma (3) románia (6) rotterdam (1) russze (1) ryanair (14) rømø (1) sanahin (1) santa clara (2) santa lucia (1) santiago (2) santiago de cuba (1) sátor (10) sepsiszentgyörgy (1) sevan (1) shushi (2) sintra (1) sivatag (1) skandináv (4) skanzen (1) skavsta (1) skyeurope (1) spanyol (5) stepanakert (2) stepantsminda (1) sterling (1) stockholm (1) stopp (112) strand (2) svájc (1) svéd (2) szaloniki (3) szamokov (1) szarajevó (1) szardínia (8) szerb (8) szerbia (6) szevasztopol (1) sziget (2) szimferopol (1) szkopje (2) szlovákia (11) szlovénia (1) szófia (8) szozopol (1) sztálin (1) tangier (1) tarnovo (3) tarragona (1) tatev (1) tavira (1) taxi (5) tbiliszi (2) tek (2) telekocsi (1) telouet (2) temesvár (1) tenger (5) természet (1) terv (2) (2) török (2) törökország (2) toszkána (1) traben trarbach (1) trier (1) trinidad (1) túra (10) újmoldva (2) újvidék (2) ukrán (12) ungvár (2) ural (1) ushguli (1) utrecht (1) vama veche (1) vank (1) várna (2) velesz (1) videó (2) vidin (1) villamos (2) viñales (1) vinales (1) virgin atlantic (1) vonat (25) vueling (2) weeze (2) wifi (3) wizzair (8) zágráb (1) zene (4) zugdidi (1) Címkefelhő

marrakech - مراكش



2010.02.27. 20:53 attilaj

az igazi marokkói utazgatás vonattal kezdődik tehát. éjszakaival megyünk kb 600 km-t délnek asilahból marrakechbe, hogy hamar ott legyünk lent, délen és spóroljunk egy éjszaka szállást. nem hálókocsit vettünk, sima kabinos, de alig vannak utasok, szóval miénk az egész kupé. ketten az üléseken, egy a földön alva egészen korrekten töltjük az éjszakát, bár bennem még bennem van a hidegrázás. de marrakechben a hétágra sütő a nap csillog az éjjeli eső tócsáiban. nagyváros, ez furcsa.

törölgetjük a csipát a szemünkből, mert épp akkor ébredtünk, mikor befutott a vonat. majd továbbgurult velünk a depóba, úgy kellett odakiáltani, hogy héka. pályaudvar, mint ferihegy, olyan fényesre nyalt. tovább folytatódik ez az érzés amint gyaloglunk a ville nouvelle-ben. széles, tiszta utak, kövezett járdák, pálmák és menő házak. aztán megunjuk, kerítünk egy buszt, amivel rögtön átcsöppenünk a medinába és újabb olcsó hotel recepcióján állunk a főutcáról leágazó sikátorban, la place-tól 2 percre. tértől északra indul, ami igazán marrakech. a sikátorok, a bazár, a medina legmélyebbje. igazából közel, s távol medina van, egyszer sem sikerült kigyalogolni belőle, márha a városfalon belüli részt értjük. azért vannak szabad, nagyobb terek, pl az ultraelegáns cyber parc, de oda majd csak akkor jutunk ki, mikor végképp elfogyott az oxigén a tüdőnkből.

pite: kék labda

mert nyüzsög az egész. percenként kell félreállni a maximum 2 méter széles utcákban a babetták, szamarak, miegymás elől. aztán kiabálnak is, rohangálnak és fociznak a kölkök. az árusok meg eladnak, aminek fő célpontjai mi vagyunk, a möszjők. fárasztó, igencsak és sajnos egy idő után megtanuljuk ignorálni ezt az arab stílust. azért sajnos, mert vannak azért rendes emberek is, akik csupaszívből barátkoznának. amúgy kezd kialakulni a kép, hogy egy nagy gyár, (manufaktúra) város, élő szervezet az egész. talán még az utcák is változnak, mozognak napról napra. egész környékek vannak kovácsolásra, cipőtalpvarrásra, robogószerelésre és a többi specializálva.

kaja. kihagyhatatlan az este a la place-on kajálás. viszont kétszer már talán túlzás volt, a legjobbat nem ott toltuk. vannak ugye a napközben hírét-hamvát se látni bodegák, amikből kikerül vagy 50 és itt sütnek, főznek, mindet csinálnak (remélem mosogatnak is). ilyesmi lehet az oktoberfest is, csak itt sör helyett gőz van. csiga, kuszkusz, tajine, bárány, kolbász, csicseriborsó, leves. süti nincs egyedül. az egész mellett ott a sor narancsléfacsaró, ahol cselesen a legelsők 4-ért, a többi 3-ért árulja. legjobb marrakechi kaja ugyanakkor nekem egy garázshoz kötődik. abból volt ugyanis átalakítva az a központi turistaáradattól csöppet keletre eső hely, ahol olyan fűszeres tajine-t ettünk, hogy na. olcsón. desszertnek pedig megkaptuk az egész két hét legjobb palacsintáját: tésztájába valami paradicsomos hagymás cucc sült, ehhez feltét a sajt (a sajt marokkóban egyenlő a vache qui rit-vel). legjobb, legjobb. fagyi olcsó és szar. nagy meglepetés, hogy van nádcukorlé. méghozzá egészen hasonló formában és környezetben, mint kubában. sor tolong, gép búg és darálja, préseli be a nádat és valami ócska üvegpohárban nyomják a kezedbe az édes cukorlét. igaz, itt citrommal ízesítik.

pite: kajaaa

múzeummal egyszer próbálkoztak pajtások, én eleve úgy voltam, hogy nem megyek be, aztán végül ők is arra jutottak, hogy kívül izgalmasabb. vagy ilyesmi. zsidó temetőbe viszont eljutottunk. zsidó negyede amúgy majd minden városnak van és rendszerint mellah a megnevezése. veszélyes környék, mindenhol lecsapnak a külföldire és jön a qu'est-ce que tu cherches? aztán meg különösen a zsinagóga vagy a temető körül tartják a markukat vagy beszólnak.

két éjszaka után reggel végre stoppolunk. óceánra, essaouirába.


Szólj hozzá!

Címkék: kaja hotel arab vonat marokkó nagyváros marrakech

pizza - róma, elba és egyéb toszkána



2010.01.28. 17:04 attilaj

este róma, fiumicino budapestről. sötétlik mellettünk a gépről a tenger, de igazán még sokára találkozunk. a stoppolni olaszországban nehéz című urban legendet először a reptéren próbáljuk meg. kb fél óra próbálkozás után ezt mégis későbbre halasztjuk és irány a vonat. késő van, este 10 körül, pénztárak zárva, autómata nincs csak egy néni ül egy pult mögött, ám a jegyet nem ő árulja, hanem a bácsi aki mellette áll és buona serázik az arrajáróknak. rómába megyünk, csentróba mondjuk illedelmesen és már tölti is ki a jegyet - 11 euróért fejenként. nade hohó, van ott valami 5,50-ért is, az mi mondom. hát az is csentró, de no termini jön a válasz. bueno, legyen az, de hát már kitöltötte és ez így nem jó ám. vége az lett, hogy vártunk valakit, aki kettőt vesz a terminire, hogy megnyugodjon a lelke. cserébe a mi vonatunk jött előbb és méghozzá emeletes.

hostel, jófejek, olyan, amit vártam. van rendes konyha, rendes cuccokkal. tudunk főzni, rántottázni reggelente, még otthagyott kaják is vannak. és nivea a fürdőben. poloskákkl nem találkoztam.

másnap római klasszik városnézés napsütésben, 15 fokban. szent péter tér, tevere, mozzarellás, sonkás, bogyós piknik és román kéregetők szevasztok. írógép, kolosszeum, afrikai gagyiárusok szevasztok! spanyol lépcső, semmi extra. másnap hasonló, m elmegy vatikánba én meg képeket kutatok fel boltokban sikerrel majd külök kedvenc piazza navonámra olvasni a lengyel könyvet a felhőtlen napsütésben. estére még a villa borghese mellett a piknik után találunk egy nagyszerű naplementét madarakkal.

pite: störling

reggel fájó búcsú a hostelünktől és irány az autópálya, második próbálkozás a stoppolásra. az eredmény lehangoló, egészen jó helyen, egészen nagy forgalom mellett két óra várakozás után csak egy civitavecchiába tartó buszra tudunk felkapni. végülis jegyet nem vettünk, szóval betudható stoppolásnak, de azért érzed, hogy ez nem az igazi. itt már egyértelmű, hogy vonattal megyünk piombinói kompállomáshoz - 9 euróért egészen baráti a közel 200 km. várakozás, kikötő nézés. a három napja kitartó napsütés az azúrkék tenger látványával beerősítve kelti azt az érzést, hogy igazán menő lesz nekünk elbán. hülye vonatról még egyszer át kell szállni egy másikra, ami a kikötőbe visz, ott pedig várni egy órát a kompra, így sikerül átérni a szigetre este nyolcra.

nunzio, a hostunk vár ránk portoferraioban, ami meglepetés, hisz írta előre, hogy csak kétszemélyes kocsija van. így történt, hogy a sziget fővárosától 25 percre fekvő házához m az ölemben ülve utazik a sötétben a szerpentineken. az utolsó két km hegynek felvele, a műútról lekanyarodva földúton vezet. erdő mindkét oldalon. itt még csak az éhség dobog bennünk, a fáradtság később jön, így nagyon tudjuk értékelni a háziolivás, házisajtos piritóst, háziborral. házifű. csöpp kis kunyhóban ülünk a dohogó vaskályha körül, 18 négyzetméter az egész. aztán jön persze elő a fáradtság is, így hiába, de nunzionak egyedül kell bemennie portoferraioba összeszedni alessandrát.

negyedik nap elba felfedézése. legyaloglás főútra és habár van a szigeten buszjárat - minden fuvar 2 ojró, de azért stoppban reménykedünk. és működik! rögtön majdnem az első kocsi megáll és elvisz. a cél bármi volt, bármilyen irányba és végül marcianaban kötünk ki, ami egész jó hely. hegyi városka, látszik innen a sziget legmagasabb pontja (1019m), egy másik hasonló hegyi városka, poggio és van egy névrokon marciana marina tengerparti rokon is. zegzug, hegyoldalbeli sikátorok. egész elbával kapcsolatban próbáltam elnyomni magamban a thaszosszal való hasonlógátod, de lehetetlen. emez valamivel nagyobb és tagoltabb, de a kisvárosok rajta ugyanazok. ugyanaz a felosztás, hogy egy a parton, egy a hegyen, ugyanaz a hegyi kisvárosi főtér, ugyanazok a kisboltok, kiséttermek, kistemplomok, ugyanazok a kopár hegycsúcsok és a tengerparti szerpentinek. csodás. szóval marcianaból hegynek felfele indulunk, habár komoly túrát nem nyomunk, mert szorít az idő, alig két napunk van itt és mindenből látni kell valamennyit. le tehát a tengerre, marciana marina kézenfekvő. ezt már inkább ile de ré-hez hasonlítanám, ahogy a szezonban tömegeket látó zöldes zsalugáterek unatkoznak januárban. napsütés, kavicsos strand a színes házak előtt olyan, hogy bőven el tudom képzelni a következő három-négy hónapot a városban. izgalomnak ott vannak a htengerről visszatérő halászcsónakok.

sötétedésre felcaplatunk az odúnkba, mert nunzio annyira lelkes, hogy még főz is. csirkét, lilahagymával, olívával, köret mellé pedig rozmaringgal főtt krumpli és brokkoli. borozunk továbbra is, de már van barackpálinka is, mert hiába mediterrán, azért a tengeröbölre néző panoráma ára, hogy hideg van. annak ellenére, hogy olaszhoz híven nem a legjobb az angolja - kiegészül valami franciával, amit meglepő, de egész nagy százalékban értek - , egészen meghitt a hangulat. 32szer ugrott már repülőről a seregben, van saját vitorlása, de külföldön még csak korzikán és svájcban volt. estére behívják dolgozni, elromlott valami a kórházban és ő az a srác, aki ezt megjavítja, s mi beszaladunk vele körbenézni portoferraioban. m az én ölemben. portoferraio napóleon városa és elba fővárosa. tengerpart, kikötő, erődök és a sirályos strand. hazafele m már inkább a csomagtartót választja.

pite: Kép 254

ötödik nap fájó búcsú elbától. h10-es komppal megyünk vissza piombinoba. nunzio annyira annyira jó fej, hogy ad helyieknek való jegyből, ami harmadannyiba kerül, így mehetünk a kettő közül a menőbb társasággal. menőbb társaság kompjának gyomrából csupa olyan kocsi gördül elő, amelyik nem vesz fel, de jön 20 perc múlva a másik is hál istennek. ezek közül már kapunk egy hapsit, aki méghozzá firenzébe megy. így találjuk magunkat kora délutánra egy menzán a firenze centro pályaudvar mellett. ez január 24., amikor érkezik nekünk két pajtásunk a pisai reptérre. sms, majd telefonálás, amiből kiderül, hogy ők bizony azt hitték, hogy a találkozó megbeszélt helyszíne - pistoia - az pisának valamiféle fura becézése. így nekik jut a városnézés pisában, nekünk firenzében és este közösen pistoia.

pistoiába azért mentünk, mert itt kaptunk cs-t. massimo fogadott be minket last minute a városból kint, a hegyen fekvő csodálatosan nagy, bő 250 éves házába. ahol nincs fűtés, csak egy olyan csöpp vaskályha, mint elbán. amott a 18 négyzetméterre az bőven elég volt, ám itt a megszámlálhatatlan szobás kastélyra már kevésbé. így jött az, hogy hiába a teli has a fejenként egy pizza után, hiába a vörösbor, a pálinka, a birsalmarakija, odakucorodunk négy matraccal a tűz köré, de reggelre az is kihűl, úgyhogy szarrá fagyunk. nadrágban, farmerban, két zoknival, póló, pulcsi, hálózsák és két pokróc. mindegy, van tea, négy vadászgörény, három három farkas(kutya) és három macska.

hatodik nap én nem támogatom firenzét - negyedik látogatásom ne már rögtön a harmadik után legyen - siena, san gimignano pedig messze van és a vonatra sajnáljuk a pénzt, ezért jön, hogy csak a szomszédos montecatiniig vonatozunk. unalmas fürdőváros, elit szállodákkal és egy cuki fellegvár szerű alto városrésszel. szervesen igazán nem is kapcsolódik ez a városhoz, ígyhát séta, amiből m és én végül stoppal jutunk fel, b és d viszont feltúrázik, hogy ne fázzanak. fent vár, szűk utcák, főtér, mint minden rendes toszkán városban. lefele séta. haza vonat az egyetlen alkalom a nyolcból, hogy nem veszünk jegyet, jön tehát a kaller. jófej, meg lehet vele beszélni a dolgot és ad jegyet.

massimoval változatosak az érzelmeim. hol tök jót beszélünk borral, tűzzel már 3 órája, hol meg azt érzem, nem vagyok elég true arc neki. mármint nem tenyésztek kutyákat, nincs 3-4 olyan hobbim, amiért vérre mennék és ilyesmi. végül a vége pozitív, mert hetedik nap reggel ő megy el rómába reptérre repülni és ezért reggel fél ötkor kell kelnünk. és sikerül. még jól is jön ki, hogy ottvagyunk, mert sofia, az öreg volkswagen nem akarja, hogy gazdája lelépjen és nem akar indulni. mi meg toljuk.

így kezdődött tehát a nagyon hosszú nap. első vonatot sikerrel lekéssük, pedig már ott vagyunk fél órája a pályaudvaron. de az út megtervezése helyett inkább a videójátékokról beszélünk. sebaj, egy órával később érünk luccába, mint lehetne, de még így is zárva sokminden. lucca helyes, bár asszem ezt arról az oldalról mondom, amelyik élvezte és nem zombizva nyomta végig kötelezően a városnézést. van cuki amfiteátrumos tér, napsütés, várfal. nagy öröm a végén, hogy a következő vonat tovább másfél óra múlva jön, de épp ennek köszönhetően találjuk meg a pályaudvar melletti menzát, ahol hat euróból bekajálok tésztát és levest. még egy zacskó mustárt is nyúlok, ami később nagyszerű lesz szendvicshez.

pisában átszállás livornoi vonatra, mert b és d még nem látta itt a tengert. livorno centrale piszokmessze van a központtól és a tengertől, livorno pedig piszokmessze van a cuki várostól, amin az sem segít, hogy elkezd esni az eső. letudjuk azért a kikötőt, mcdonaldsban pisilünk, de a legnagyobb élmény innen asszem a supermercato marad. utolsó nagy vásárlás olaszországban.

és végre pisa. sötétedésre érünk oda, ami nem hoz gyönyörű naplementét magával. a hír viszont megerősíttetik, hogy a reptér bezár éjfél-egy körül, ami fájdalmas arra nézve, hogy 630-kor megy a gépünk és nincs szállás az éjszakára. sebaj, legalább előre tudjuk és fel tudunk készülni rá. b és d beül a kocsmába, ahol két euró a hatvanhatos sör, m-mel mi meg letudjuk a kötelező városnézést. végül fél egyig húzzuk magunkat a helyen, jó pár sört lenyomva. párosával járunk ki szendvicset készíteni és meghúzni a grappát, igazi kelet-európai módra. aztán még egy kocsma, eldugott, prosztó és lehet bent cigizni, de a sör négy euró. nem baj, dohog a grappa. reptérre ki lehet gyalog menni, 2 kmre van a városközponttól. útban kifele még egyet piknikezünk a pályaudvar várócsarnokában, ahol román sorstársak hada fogad. alszanak, nem olyan nagy a buli.

pite: klasszik

repülő, alpok, pozsonyi -13 fokban napsütés és student agency. heló budapest. képek egész jól sikerültek.


Szólj hozzá!

Címkék: olasz kaja sziget busz vonat cs hajó róma mediterrán firenze livorno lucca pisa stopp komp civitavecchia elba montecatini

essen



2009.11.18. 15:21 attilaj

oké, nem oké, hogy van egy megkezdett és befejezetlen bekezdés még a svéd vidéki élet szépségeiről, de most ez frissebb. amúgyis, ez nem akkora nagy kirándulás, hiába hat éjszaka. szóval az adatok: wizzair weeze-be múlt hét kedd este, visszafele deutsche bahn essen hauptbahnhoftól budapest keletiig.

németország bal felső sarka, ruhr-vidék gyöngye a világháborúban porig bombázott, csodálatosan unalmas épületekkel újjáépített nyugatnémet város. a központban kb. fél órát voltam, szombat este, amikor a legizgalmasabb a boltok között hömpölygő tömeg. a hatvan évnél idősebb épületeket tényleg kutatni kell, nagyszerű játék turistáknak.

van viszont nagyszerű bicikliút hálózat itt is. utak mellett, járdákon elkülönítve és ami még jobb, parkokon, külsőbb területek és a folyó-tó környéki erdős részeket nagyszerűen el lehet érni a széles, kitáblázott utakon. van, ahol a régi ipari vasútvonal sínjét szedték fel és arra vitték rá a bicósokat, így még extra hidakat se kellett építeni. aztán hiába iparvidék, fa az van bőven, sőt erdő is, egészen közel a központhoz. folyó kanyarog, tóvá alakul, megjelennek a csónakházak, evezős pálya és ilyesmi. itt már vannak épebb-szépebb régi városnegyedek, mint werden, amit láttam. rideg, kihalt üres utcákat feldobta, hogy egész héten valami márton napi izé van, amire sötétedés után előbújnak a kölkök és papírmasés lámpással vonulnak jobb esetben egy lovas után, egyszerűbben pedig csak énekelve. park-erdő környéke persze azért van, mert a közepén ott a fő acélgyáros család, a kruppok villája. nyírt, óceáni éghajlatos zöldségű fű szerte mindenhol, dimbes-dombos erdő, hatalmas platánok meg mindenféle más, amit összehordtak a világból. még a nap is kisüt.

a város másik fele még 30 évvel ezelőtt is okádta a füstöt. európa egyik legnagyobb acélgyára és szénfeldolgozója működött itt a 20-as évektől 1986-ig. ma unesco része, a jövő évi kultúrfővárosi események egyik központja. kiállítás, koncert, vezetések, mászókázás, jégpálya és úszómedence a gigantikus ipari vasak, hidak, és izék között. kár, hogy este van és sötét, a vörös-kék-zöld fények feldobják ugyan, de láthatóvá nem tesznek mindent.

futottak még kategória résztvevői a gruga park, ahol menőbb madarak vannak, mint a pesti állatkertben; a szauna központ, ahol 4-5 különböző szaunában izzad a meztelen német és termálvíz híjján melegítik és sózzák a vizet; a pizza, és a halleves.

hazafelé út reggel 8.20 körül kezdődött. három átszállós utazáshoz adtak ajándékba még egy negyediket bécsben, de az már bakfitty ahhoz képest, hogy az összes többi vonat késet és izgalmas volt, nem ragadok-e mondjuk frankfurtban. 300-zal robogni a német ice-n azért nem rossz. a híres neves budapesti osztrák railjet viszont késett majd 40 percet.


Szólj hozzá!

Címkék: német múzeum vonat wizzair essen weeze

exit - újvidék



2009.07.14. 22:43 attilaj

fesztiválutazás is utazás, pláne ha külföldre. újvidéki exit fesztivál volt a cél, mert páldául talán a cnn a világ negyedik legjobb fesztiváljának sorolta, mert várban van, mert a line-up csodálatos és a többi. szóval sokat vártam tőle. bocsánat az exit fanoktól, de itt most többnyire lehúzás következik. olyan címeken gondolkoztunk - dvel voltunk, ketten - hogy exit failed vagy i survived exit '09.

pite: jegyek

először is nem sikerült odaérni. pestről egy körül indultunk stoppal. merthogy alig 300 km és egyenes út, egyedül szeged és a határ töri meg. az lett a vége, hogy kishegyes környékén kavarogtunk, majd feketicsnél egy benzinkút háta mögött sátoroztunk. ez 44 kmre van újvidéktől. reggeli induláshoz sem kapcsolnék szerencsés jelzőt, sok sétálás az autóút mentén, ahol senki nem akar két hátizsákos, láthatóan fesztiválra igyekvő srácnak megállni. csak egy kamionos.

dög meleg van.


Szólj hozzá!

Címkék: koncert fesztivál vonat szerbia exit belgrád újvidék stopp

vonatozás - kijev - vonatozás



2009.04.18. 00:01 attilaj

tavaszi szünet. kuba óta nem voltam külföldön, ami két hónapot jelent. két évvel ezelőtt jártunk ukrajnában, akkor csak lembergig merészkedtünk. kényelmesedünk el, ezúttal az 1200 km-re lévő ukrán fővárost már vonattal kapjuk el, mind oda, mind visszafele. ez nagy élmény, külön bekezdést is érdemel.

pite: hídon kanyarog van közvetlen járat is (mávnál 100 euró a retúr), ám jóval olcsóbbra ki lehet hozni, ha a határon átszállogatsz. budapest-záhony jegy ára 4300-4800 forint, ami megduplázódik, mert retúr és megfeleződik, mert diákkedvezmény. záhonyból van a túloldalra, csopra egy 17 perces egykocsis vonat. ha több napra mész, ungvárig kérd a retúr jegyet, mert úgy csak 200 forinttal drágább, cserébe két hónapig érvényes (a csop-záhony retúr csak három napig). ez azért jó, mert a retúr ugyanannyiba kerül, mint a nem retúr - 1300 forint. itt még várnak a kapuk, vízumot meg kell írni és van vámvizsgálat is, szóval nekünk igencsak sietős volt elkapni a 20 perc múlva induló kijevit. pláne, hogy pénzt is kellett váltani - a kis alacsony hapsinál lehet, aki töri a magyart - hogy megvehessük a jegyet. 90 grivnya (2600 grivnya) a platzkart (3. osztály). visszafele olcsóbb volt, igaz ott emeleti ágyat kaptunk. szóval összesen 10 000 forint volt kb.

naés akkor az ukrán vonatok. legalábbis a platzkart. ukrajna nem csak nagy, de a vonatok se szélsebeseg (nagyjából azért verik a hazai tempót) ezért egy-egy utazás azt jelenti, hogy alszol a vonaton. egy "kabin" úgy néz ki, hogy a folyosótól jobbra van két szemközti asztal, közöttük asztal. az asztalka lefordítható, így a vonattal párhuzamos ággyá köti össze a két széket. a folyosótól balra a vonat hosszára merőlegesen két pad, ami ugye ágynak is jó. ez összesen három ágy, ami megduplázódik, mert kb a plafonról le lehet hajtani még egyet. akár egy dormitory szoba egy hostelben.


5 komment

Címkék: múzeum vonat cs ukrán nagyváros kijev marsrutka

howto: utazás kubában



2009.03.12. 23:38 attilaj

 santa clara után elérkezett az idő, hogy az utazásról írjak. innen camagüeybe történt meg ugyanis, hogy nem jutottunk el. vagyis igen, csak másnap. mert ottragadtunk ciego de ávilában, a borzasztó városban.

alapvetően négy féle utazási lehetőség van városok között kubában. a olcsótól a drága felé: camionnal, vonattal, busszal és repülővel. lehet még mondjuk kocsit is bérelni, de ezt én nem sorolom az alapvető közlekedési módokhoz. ezek közül egyedül a repülőt nem próbáltuk, arról tehát nem is fogok írni. annyit mégis, hogy a sziget keleti végéből havannába (1100 km kb.) 130 dollár egy útra a jegy.

busszal. külföldiek felé leginkább támogatott dolog a viazul vállalat buszai. egyszer sem utaztam vele, de hárman közülünk ilyennel nyomták végig a santiago-havanna visszautat. légkondis, full extrás tiszta buszok, bőven nyugat európai színvonalon. állítólag általában pontos, bár amikor szükségünk lett volna rá baracoa-santiago útvonalon, épp kimaradt az aznapi járat. emellett csak a turisztikailag frekventált városokba megy, napi 1-2-szer. legfőbb jellemzője, hogy piszok drága, 900 km 50 dollár. eszébe se jut megállni stopposoknak.

pite: astro busz

aztán van még astro cég is. útikönyvek még azt írják, hogy tartanak fent helyeket (négyet) turistáknak, de az én infóm frissebb: turisták nem utazhatnak vele. egyszer mégis sikerült, stoppoltunk amarillonál és megállt. pesoban fizettünk, tehát így olcsó volt, 30 km 100-200 forintért, pedig elvileg dollárban volt a külföldieknek. vadiúj kínai yutong buszokkal megy, légkondi, tisztaság, kényelem. sok ilyen van az utakon, legtöbb városba van járatuk, naponta többször. szóval tök jó lenne. helyiekkel valószínű azért nincs zsúfolásig tele, mert valami bürokratikus foglalási rendszere lehet. gondolom hónapokkal hamarabb kell jegyet igényelni, vagy ilyesmi.


Szólj hozzá!

Címkék: busz vonat taxi kuba stopp

Hamburg



2008.06.06. 23:14 attilaj

nagy dán féléves kintlét végére hagytunk két hansa várost. hamburgról már korábban megvolt a vélemény, hogy nagyszerű és épp ezért muszáj visszamenni ropni egyet. bréma pedig egzotikusnak hatott a fülemben.

az egész úgy kezdődik, hogy elhagyjuk logumklostert és nibüllben felszállunk a vonatra négyen. jj és a két linda erdélyből, a precízség kedvéért. hamburgban couchsurfingelünk persze, de külön helyen a lányokkal. mi veddel szigetén. a lakás iszonyú piszkos és iszonyú rendetlen, de legalább látszik, hogy van benne élet. falak telefestve, mindenféle balos plakátok, tüntetésre felhívások, antikapitalista csiricsárék. a srác huszonvalahány, kövérkés, nagyhajú, szakállas buzi gender studies aktivista. erős baloldaliság sugárzik szobájának könyvespolcáról és a linux gép háttérképéről: persze hogy vörös csillagban sarló kalapács. lakás többi lakói punkok. a hagyományos fajtából, zöld hajjal és nyírt fejjel. a három nap alatt mindenféle ember megfordult itt, punk többség mellett találkozutunk elegáns öregúrral, tizenéves laza sráccal, kutyákkal, francia leszbikus couchsurferekkel. van külön szoba füvezésre. fasza, mondhatnám.

városról annyit kell tudni, hogy kikötő. ez teljesen mindent megmagyaráz, miért ennyire nagyszerű. én még februárban imádtam a raktárépületeket az elba mentén és köztük a csatornákat. van nagy tó, ami egészen bemegy a város magjába, ahol átalakul csatornákká. itt rengeteg a hattyú, úgyhogy ha erre jársz, vigyél etetnivalót. nagyszerű volt egyik nap itt a halas szendvics, másik nap a doboz fagyi.
első napi program volt egy couchsurfing grillparty az elba strandon. a hely nagyon bejött, emberek a homokban sütögetnek, söröznek, ilyesmi. sok-sok ember. couchsurfingesekkel annyira nem lett mély a találkozás, így tovább is álltunk lindák hostjával találkozni reeperbahnon. sankt pauli szíve, a piroslámpás negyed update-elve mára már mindenféle szórakozóhelyekkel. van egy egész utca szinte csak diákoknak való helyekkel. sok-sok ember, szombat volt, mondtam már?

kurvák most kevésbé tűntek fel. az viszont megmaradt, hogy mentőautó, járdán két punk, lány a srác ölében és folyik a vér a csuklójából.

schanze is megér egy bekezdést. sankt paulitól északra fekvő negyed. leginkább boltok és éttermek, de itt van pl a híres neves rote flora foglaltház is. alter ruhák, hippi lányos csiricsáré, lemezbolt, abszintozó 150 féle abszinttal. éttermek közül kettőt próbáltunk. a romana magát olasz és görös specinek hírdeti, de menün kívül van itt pacalleves, szupa topcseta és puliszka is. mivelhogy román hely, az egész személyzet román és erre persze, hogy lindák jöttek rá megelőző városlátogatásukkor. a másik hely a kb. szemben lévő la sepia, ami portugál. nagyon portugál, 4,5 euróért én kaptam fokhagymás krémbe tumkolható kenyeret, valami levest gratis és szardíniát körettel.

városnézés és új donság ez alkalommal a régi elba alagút lett. 1911-ben fejezték be, két luk a folyó alatt fél kilóméter hosszan át a dokkokhoz, ahonnan nagyszerűen rálátni a városra. gyalog, személykocsival vagy bicóval is át lehet menni. a vicces benne az, hogy a kocsik is liftel mennek le.

bréma majd holnap.


Szólj hozzá!

Címkék: kaja német vonat cs hamburg nagyváros hansa

Oslo



2008.04.27. 23:16 attilaj

kisváros elsőre.ezt azután tapasztalom meg, hogy 50 km-re lévő reptérről bestoppoltunk a városba. rögtön fölvesz egy naaagy mercis hapsi, akivel szerencsésen tudunk sokat beszélni. norvégiáról persze, olyanokat mond, hogy hogyan is élnek ők itt. hogy napi 10 millió eurót kap az ország csak a nagy-britanniának eladott földgáz után. és ez még csak a harmadik legnagyobb üzlet. második a hal, első persze hogy valami egyéb szolgáltató izé. gondolom mobil meg internet.

központi pályaudvarnál tesz ki, ami remek nekünk. Martinka - hostunk - 10-15 perc sétára lakik innen. egy gyárépületből átalakított átmenetben a kollégium és az albérlet között. szobát bérel egy olyan helyen, ahol cirka 15 ember lakik, közös nappali, konyha, fürdők, ilyesmi. szóval egyből megismertünk egy pár norvég arcot, egy franciát, egy spanyolt és egy kínait. francia és a kínai ugyanúgy couchsurfer. gyárépületek között volt épp valami zenélés, meg kiállításmegnyitó az egyikben, szóval esemény. napsütés, meleg, mi meg ültünk a tetőn és örültünk, hogy Martinka figyelmeztetett, hozzunk alkoholt a reptérről, mert Osloban megfizethetetlen. szóval Martini. este ők még kimentek valahová, mi viszont csak bedőltünk a nappaliban két kanappéra.

Osló maradt másnapra. sétálóutca beletorkollik egy hosszúkás térbe, ami szakasztott Lemberg. még nemzeti színház is van az egyik végében, épp csak az üvegpoharas italautómaták hiányoznak. innen nem esik messze a városháza, ahol teljesen rá tud jönni az ember, hogy nem kell kommunizmus ahhoz, hogy ilyen házak épüljenek. oslo amúgy is tele van "egyszerű" épületekkel, de azért ez a legkiemelkedőbb. előle egyből el is megyünk hajóval (kikötőben azért itt is lehet venni rákot kilóra a hajóról) valahová, ahol sok a múzeum. villás környék, csupa faház mindenhol. mármint jobban kifejező az, hogy fából emelt paloták, vagy valami hasonló. kis öböl, benne yachtok, sziklák, fenyő és nyír. nagyon norvég, azt hiszem.

palota, őrségváltás (1330), napsütés. ülünk a lépcsőn és pudingot eszünk. napijegyünk van, még a hajón vettük 60 koronáért darabját, kihasználás érdekében utazunk sokat. Vigeland-parkba el villamossal. ez az egyik híressége a városnak, tele szobrokkal. babák lógnak embereken, egymást hajítják el a barátok, ölelnek, megmásszák a másikat, vagy cigánykereket vet épp. sok-sok szobor, tele van a park. vagyis inkább a park épül a szobrok köré, mert azok rendezetten sorban vannak a hídon, és az obeliszk körül. erről érdemes képeket nézni, mert amúgy biztos másmilyennek képzeled.

folytatjuk tömegközlekedés kihasználó proektet és kimetrózunk fel a hegyre. olyan magasra, ahol már nagyon nem jártunk, majdnem dánia legmagasabb pontjának a kétszeresére, egészen 300 méterre fel. itt van egy olimpiai korból ittmaradt síugró sánc, ami nagy. szép a kilátás oslora és a fjordjára, de kezd beborulni és esni az eső. annyira, hogy visszaérve a városba hajókázunk még egyet, most a szigetek körül. visszaérve közel vagyunk az operához. wanabe híres épület, jéghegy szerű kinézettel, és lassan már két hete át lett adva. szóval most ez friss ropogós beszámoló, váó. ezzel igazából véget is ér a nap, mert szar idő van és este nyolc. hazaérve Martinkaék már leléptek valahová, így magunk maradunk a rummal, ami a végén azért minket is rávesz, hogy menjünk ki. két közeli squatot megnézzük, de zárva vannak, úgyhogy ennyi volt az osloi éjszakai életbeli kalandunk.

reggel jöttek a mókás kalandok. hogy összepakolunk, indulnánk, csak épp jj kabátja nincs sehol. pedig már épp lemondtunk volna a 100 koronáról, ami Martinkától jött volna a piákért, de azért kabát nélkül mégsem indulunk el. teszünk-veszünk, ebédelünk, se kabát, se a csaj. itt most sok idő telik épp el, mondjuk mi 11 körül már kelegettünk fel, elindulás viszont kettő körül lett. mocorgás az egyik sötét sarokban, ami egyre inkább olyaná válik, mint amikor két ember igazán összecuppan. aztán elmúlt ez is, megkerült Martinka a sötét sarokból, lett pénzünk és kabátunk.

veszünk jegyet expressz vonatra reptérre, mert az trendi. van még egy adag idő, leugrunk az operához a partra maradék koronából enni egy gofrit. vonat 210-zel 20 perc alatt teszi meg az 50 km-t és nagyon környezettudatosság érzését kelti, amikor az autópálya mellett haladva lehagyjuk a kocsikat. kár, hogy reptérre megyünk.

apró kaland még a check in pultnál, hogy kiderül, késésben vagyunk. merthogy egy héttel korábban küldött a sterling e-mailt, hogy 25 perccel később megy a gép, itt a monitorokon viszont az eredeti indulás van kiírva. meg amúgy is, nem látja a hapsi a nevünket a rendszerben. na ez meglepő és nem épp a kinder surprise értelemben. aztán persze itt is minden kisimult és nemhogy 25 perccel, de 50 perccel indul később a gép. há há. ami persze azért nem jó, mert otthon még 100 km-re lakunk a reptértől, amit le kell stoppolni. de itt is szerencse és két kocsival sikerül az egész.

fejenként kevesebb, mint 20 000 forint. repülőjeggyel, mindennel együtt. amellett ez nem is olyan sok, hogy szerintem a világ legdrágább városa.


Szólj hozzá!

Címkék: skandináv múzeum vonat cs reptér norvég stopp oslo sterling

süti beállítások módosítása