ócska utazós

hazajöttünk, nem fejeztem be.

utolsó nap kinéztünk a défense-ba. élmény volt a liftben a magyar család és a rettegés, vajon az ufók visznek-e el, vagy úgy elkeveredünk-e, hogy kambodzsából kell hazajönni. gáz arcok ezek a magyarok. hamar elvegyültek viszont, mert itt járkál sok-sok ember, úgymint mi is (vö. a londoni docklands-en csak vasúttal mentünk keresztül) vagy a német testvérpár, akiből a nővér kint dolgozik öltönyös melót a szakadt, lázadó öcsi meg kiugrott meglátogatni. és petanque-oznak ebédszünetben a muskátlis, nagymamás ház tövében a felhőkarcolók tövében.

innen el metróval a város másik végére, hogy belóghassunk a természettudományi múzeum dinó és bálnacsontvázai közé. innen marais újra, mert azt annyira szeretjük. innen boltba, boltból porto-i üveggel. vidám este a plázson a hotel de ville előtt, majd louvre felé a szajna partján és egy kicsi concorde.

párizst nem lehet fényképezni. gyönyörűek a nevezetességek, a széles utak, az hogy minden tele van fával, ám e mellé az igazi plusz az úgy árad mindenhonnan. a kávézókból, a zöldségesekből, a kutakból, a metrómegállókból meg egy rakat mindenből, amit leírni se tudok normálisan. de azért érted...

reggel kirerezünk a világ végére 45 perc alatt, ahová a hitchwiki mondta, hogy stoppoljunk. szemerkél néha az eső, nem jó jel. később kiderült, hogy épp azon a vidéken haladunk át, ahol hevesek az esőzések és áradások vannak. cserébe simán tudunk utazni, sehol se kell negyed óránál többet várni és még nancy-nál is óriási mákunk volt. elnéztem a térképet és nem annyira a jó irány fele továbbutaztunk a szervízkocsival, de ripsz ropsz újabb 4-500 km-t kaptunk a helyes útra vissza egy francia pártól, akiből a lány négy hónapos terhes. útközben láttuk reims dómját, tgv-t száguldani és a müncheni arenát. legtöbbet természetesen hajnali 4-5 körül kellett várni győrnél. így értem haza az 1 600 km-es úton 24 óra alatt párizsból budapestre.

most szeretnék pár tematikusabb posztot az útról. egy-egy részletről bővebben.