HTML

ócska utazós

egyetemista korszakom utazási élményeiről. röviden, hosszabban, ahogy alakul. képekkel feltétlenül, mert úgy igazán hiteles a stoppolós, vasutazós, gyaloglós sajtvadászat.

Címkék

2009 (1) 2010 (2) 2011 (1) 2012 (1) 2013 (1) agdam (2) albán (1) alcobaca (1) algarve (1) alghero (3) alitalia (1) alkán (1) amszterdam (3) angol (1) arab (3) arad (1) asilah (1) askeran (1) atlasz (1) auschwitz (1) ausztria (2) aveiro (2) azeri (3) b&b (1) balaton (2) balkán (32) baltimore (1) bantry (1) baracoa (2) barcelona (2) batalha (1) batumi (1) bécs (2) belgium (2) belgrád (6) belogradcsik (1) bergamo (1) berlin (8) bestof (7) bg06 (9) biarritz (2) bicikli (1) bitola (1) bled (1) bohinj (1) bolgár (26) bolotana (2) bőr (1) bordeaux (3) borovec (1) bosa (4) bosznia (1) braga (1) brassó (1) bréma (3) bringa (1) brno (1) bruges (1) brugge (1) brüsszel (2) budapest (3) bukarest (2) burgasz (2) busz (28) calka (1) camagüey (2) casa particular (5) chefchaouen (1) cienfuegos (2) civitavecchia (1) constanta (1) cork (2) cs (53) csehország (3) csop (1) dadivank (1) dán (5) dilijan (1) dorgali (1) dublin (1) duna (5) dupnica (1) easyjet (4) elba (1) ennis (1) erdély (1) esküvő (1) essaouira (3) essen (2) etara (1) evezés (1) evora (1) exchange (1) exit (2) falu (1) faro (5) fatima (1) fauna (1) fekete tenger (7) fes (2) fesztivál (5) figueira (1) firenze (2) fonyód (1) francia (18) frankfurt (1) gabrovo (1) galway (1) gandzasar (1) geres (1) gori (1) goris (1) görög (6) grúz (13) guantanamo (1) gucsa (1) guimaraes (2) haghpat (1) hahn (5) hajó (5) hamburg (4) hammam (1) hansa (2) határ (2) havanna (3) hc (25) hegy (12) helyek (1) hitchgathering (1) holland (3) hollandia (1) horvát (1) hostel (9) hotel (9) højskole (2) ile de ré (1) ilha deserta (1) iljicsovszk (1) imias (1) írország (5) jalta (1) jekatyerinburg (1) jereván (1) jugoszlávia (4) kaja (43) kalampaka (1) karabah (4) karabakh (4) kara dere (1) kassa (3) kastraki (1) katalán (1) kaukázus (19) kazbegi (1) keeken (1) kemping (5) képek (8) kevelaer (1) khor virap (1) kijev (3) kikötő (1) killaloe (1) kinsale (1) kocsma (9) kolostor (5) komp (6) koncert (9) koppenhága (2) krakkó (2) krím (1) kuba (14) laufersweiler (2) la rochelle (2) leiria (3) lemberg (2) lengyel (2) lisszabon (3) livorno (1) london (2) lucca (1) macedón (4) magánszállás (13) magyarország (9) malta (1) marokkó (9) marrakech (2) marsrutka (9) mediterrán (1) meknes (1) melnik (1) menedékház (3) mestia (2) meteora (1) metropolisz (1) mizen head (1) moher (1) montecatini (1) montenegró (1) múzeum (11) nagyváros (36) nantes (2) német (23) neszebár (2) noravank (1) norvég (1) nyköping (1) óceán (3) odessza (3) ohrid (1) olasz (13) olhao (2) orangeways (2) oristano (1) örmény (10) orosz (5) orsova (1) oslo (1) oświęcim‎ (1) oxelösund (1) oxford (1) párizs (9) pécs (1) piac (2) pinar (1) pinar del rio (3) pisa (1) plovdiv (1) porto (2) portugál (18) pozsony (10) prága (3) prilep (1) reptér (35) rila (3) róma (3) románia (6) rotterdam (1) russze (1) ryanair (14) rømø (1) sanahin (1) santa clara (2) santa lucia (1) santiago (2) santiago de cuba (1) sátor (10) sepsiszentgyörgy (1) sevan (1) shushi (2) sintra (1) sivatag (1) skandináv (4) skanzen (1) skavsta (1) skyeurope (1) spanyol (5) stepanakert (2) stepantsminda (1) sterling (1) stockholm (1) stopp (112) strand (2) svájc (1) svéd (2) szaloniki (3) szamokov (1) szarajevó (1) szardínia (8) szerb (8) szerbia (6) szevasztopol (1) sziget (2) szimferopol (1) szkopje (2) szlovákia (11) szlovénia (1) szófia (8) szozopol (1) sztálin (1) tangier (1) tarnovo (3) tarragona (1) tatev (1) tavira (1) taxi (5) tbiliszi (2) tek (2) telekocsi (1) telouet (2) temesvár (1) tenger (5) természet (1) terv (2) (2) török (2) törökország (2) toszkána (1) traben trarbach (1) trier (1) trinidad (1) túra (10) újmoldva (2) újvidék (2) ukrán (12) ungvár (2) ural (1) ushguli (1) utrecht (1) vama veche (1) vank (1) várna (2) velesz (1) videó (2) vidin (1) villamos (2) vinales (1) viñales (1) virgin atlantic (1) vonat (25) vueling (2) weeze (2) wifi (3) wizzair (8) zágráb (1) zene (4) zugdidi (1) Címkefelhő

bergamoból északnak



2011.02.02. 19:36 attilaj

úgy jött, hogy most kedvem lett egy évvel korábbról írni. marokkói utazás vége hiányzik még, onnan ugye, hogy a reptéren az angol csajjal beszélgetek a filmfesztiválról és hatalmas vihar van odakint. ő el londonba, majd eljött az én időm is a milánó bergamoi ryanairhez. alapból semmi kedvem nem volt bergamoi reptéren éjszakázni, hogy megvárjam a reggeli pozsonyi gépet, hogy onnan még stoppoljak vagy buszozzak pestre. stopp az alternatíva, mégha február is van. ryanair új szolgáltatása, hogy lehet telefont használni a levegőben. kipróbálásnak az lett az eredménye, hogy a velence-torino autópályán nem keletnek, hanem nyugatnak indultam. majd északnak, essennek, valami csajozni.

stopp reptérről milánóig simán, onnan egy sráccal valami külvárosba keveredek. és sötét van és unom a banánt. milánó, főpályaudvar és borzasztósok euróért veszek egy milánó-zürich vonatjegyet reggelre, éjszaka padon. vonaton valami kavarás van, más útvonalom megy, át kéne szállni, de mikor meghallom, hogy a végállomás basel, lapulok. basel zürichen nagyjából 100 km-rel van túl, az én irányomban, a francia-német-svájci határon. hegyek, hatalmas hegyek! bóbiskolok, sajnos, mert ekkora havat még életemben nem láttam, és ekkora hegyek közt se nagyon vonatoztam még. elképesztő, csúcsós, hegyes sziklák, hegyek!

baselben utcai információs térképen kinézek egy jónak tűnő stopphelyet, ami végülis bejön. szitáló eső, de épp felüljáró alatt lehet hüvelykujjazni. negyed óra se és megáll hatalmas nagy kocsi, hamburgi rendszám. örömöt kicsit letöri, hogy bérelt autó, de így is elvisz 200 km-t, ami több, mint a hátralévő út harmada. karslruhe mellett állok és telefonos segítséget kérek l-tól, van-e valami alternatívája a stoppolásnak essenig. mitfahrgelegenheit, kétszáz métert kell gyalogolnom és negyed órát várnom a srácra, aki 15 euróért elvisz duisburgig, ami már essen szomszédja. tea, padlófűtés, organikus nutella.

a városról volt már szó. ami új, hogy van a gruga parkban hundertwasser ház. a zollverein napsütésben és megnyitottan egészen nagyon király hely. sok-sok biciklizés folyómentén egészen el a külváros-kisváros kettwigig. innen hazafele szarráázás tekerés közben, ami februárban annyira nem kellemes dolog. utolsó estének jelentős része telik azzal, hogy száradjanak a ruhák, mert hajnali 3-kor indul shuttle minibusz a weeze-i reptérre. ahonnan természetesen ryanairrel repülök a szeretett pozsonyba (volt dortmundból budapestre easyjet is, csak az olcsóbb lett volna és túl egyszerű).


Szólj hozzá!

Címkék: olasz német szlovákia múzeum vonat ryanair svájc reptér nagyváros pozsony telekocsi essen

ushguli, a világvége - უშგული



2011.01.25. 14:39 attilaj

búcsú zugdidiben megismert lányoktól a szálláson mestiában, ők mennek visszafele. mi még mélyebbre svanetiben, ushguli fele. teletömött hassal még útbaejtjük a település múzeumát, ami egyben az egész svaneti régió múzeuma. néprajzi cuccok, templomfreskók, egyházi ereklyék, amiket szvánok és grúzok menekítettek fel ide a hegyekbe. legizgalmasabb kiállítás azonban a xix. század végéről való fényképek egy olasz fotóstól. belépő drága, mert van külön turista és helyi, de a kevés hely egyike, ahol pénzt lehet költeni.

elindulunk még délelőtt az úton ushguli felé. kilométerben nem sok, ha szednénk a lábunkat és nem minden cuccal a hátunkon kéne, akkor még gyaloglásra is lehetne gondolni (47 km), de azért reménykedünk valami járműben. 1-2 dzsip és nagyjából egy óra után jön az első fuvar, kábé harmadát tesszük meg az útnak egy pappal és a sofőrjével. újra séta felfele. egészen más dolog errefele sétálni és stoppra várni, mint mondjuk kiskunfélegyháza és az m5-ös között: hegyek, 4-5000 méter magas csúcsok, falvak, mind úgy néz ki, mint 100, 400 vagy 1000 éve. andalgás közben két srác vesz fel, ők grúzok, nem a hegyekből valóak, kirándulnak. ushgulin át mennek egészen ki a régióból, le kutaisiig. ez azért nagyszerű hír, mert mi ushguliban tervezünk aludni, de kézzelfogható példát mutat arra, hogy a másnapra tervezett az ország legelhagyatottabb útján is van forgalom. megállunk üres szván toronynál, felmászunk, bemászunk. kirázza a belemet az út, amit különösen nagy élménnyé az tesz, hogy a kis japán kocska 4x4-ben a hátsó ülésen folyamatosan hátradől a támla, fekvő pozícióba kényszerítve. nem panaszkodom, örülök a járműnek. ushguli környékén meglátunk egy várat, vagy valami torony szerűt egy domb tetején és tök jó ötletnek tűnik felmászni rá. srácokkal nosza. felmenni még oké, de lefelé már eléggé meredek. ha arra jársz, inkább hagyd ki és a megspórolt két-három órát egy gleccserre költsd.

ushguli központja a várból.

útelágazás szvanetiben.

ushguli igazából nem egy település - mint ahogy mestia sem - hanem több. ilyen faluközösség, négy település egymástól 10-20 percre gyalog. európa legmagasabban fekvő állandóan lakott területe 2100 méteren. már ha európának számít ez. valahol a központban szállunk ki a japán dzsipből, ott ahol látunk embert. embert kérdezzük, hol lehet itt aludni. hát a babuskánál, majd ő odavisz. dzsippezés szovjet katonaival, de csak rövid távon, akár sétálhattunk volna is. babuskával nagy alkudozást kell rendezni, hogy mi ne már ugyanazt az árat kapjuk, mint az izraeli bérelt terepjárós turisták. végül oké (15 euró/éj/fő), persze, de el ne mondjuk nekik. ushguliban nincs látványosság, márha múzeumot, templomot vagy szobrokat vársz. van viszont látótávolságon belül gleccser, újabb 5000 körüli csúcsok. helyi srácok lovakkal fogócskáznak. közvilágítás annyi van, mint amennyi a xiv. században lehetett. hazafelé a sötétben a szűk házközökben tehenek. ameddig tőgye van, addig nincs gond, egyedül a bikák morcosgodnak néha felénk. van minden egyéb is persze, kecske, disznó, kisdisznó, lúd, satöbbi. 15 euró a szállásért végül mégsem fájdítja a szívünket, mert kiadós vacsora és még kiadósabb reggeli jár vele. reggeliből még uzsonnás pakkokat is készítünk. szoba amúgy korrekt, még az ágy is egészen kényelmes. vécé a legjobb, pottyantósnak egy olyan változata, ami alatt nem derítő van, hanem patak.

hotel babuska.

a kevés jármű egyike.

reggel korán ki az ágyból, irány kutaisi, ki a hegyekből, le szvanetiből. az egyetlen esélyünk odajutni, ha jön valaki, aki oda megy. roppant egyszerű mondat, de mégsem ment annyira könnyen. 150-180 km, ami felér 1000-rel is európai utakon. fel a hegyre, zagar hágóra 2623 méter magasra, ahol három óra gyaloglás után elhajt a második jármű. őket azóta is átkozom, mert ketten ültek csak benne, lett volna hely számunkra. tovább viszont már lefele visz az út és végtére is előbb utóbb lesznek házak, emberek, étel, víz, szállás. elsőre egy szellemtelepülést furcsállhatunk meg. újabb 2-3 óra és út mellett lakott házak, de mi inkább tovább. itt hajt el a harmadik kocsi, amit nem bántok, nagyon meg voltak rakodva. svájci biciklis pár másik irányba, felfele. őrültek. összesen nyolc óra gyaloglás (elhagytunk egy ushguli 32 km amarra táblát, összesen 40-45 km lehetett) után jön el a pont, amikor már csak nutellánk és mogyorónk maradt kajának. újabb településnek nyoma sincs. pickup dzsip és csak hárman vannak benne, beférünk! háromnegyed órányit mennek, faluba. esteledik, természetes, hogy felajánlják, aludjunk náluk. el is fogadjuk, lévén más lehetőség nincs számunkra. egészen nagy, tornácos ház. család nagy, huszonéves testvérekből van sok, és jönnek tizenéves fiúk-lányok is. ők már városiak, csak nyári szünetre feljönnek rokonsághoz a hegyekbe. sült bordafalatkák, saláta, alma és csokoládé. vodka, természetesen. zuhany! lábmasszás és felkészülés a másnapi izomlázra és a kora reggeli marsrutkázásra le kutaisiba. még jó 100 km hátra lehet.

szvaneti csodálatos!

kötelező irodalom a témában a szvaneti sója c. 1930-as szovjet film (torrent). a világ egyik első dokumentumfilmje abból a korból, amikor ez még nem vált el a propagandától. képek pedig indafotón.


Szólj hozzá!

Címkék: túra múzeum hegy kaukázus stopp grúz magánszállás mestia ushguli

zugdidi - ზუგიდი



2010.11.22. 11:10 attilaj

gori szélén elhúzó autóúton felkapunk egy hatalmas fehér pickupra és büszkén örülönk magunknak, hogy nem buszoztunk. kutaisig visz, ami több, mint féltáv. eztán leszünk még büszkébbek a fehér pickupos stoppra, mert innen már marsrutka. kicsit a kubai rabszolgaszállítók jutnak eszembe, kisebb, öszetettebb méretben. mikor például előkerül a deszka, ami arra jó, hogy a közlekedőfolyosón (már amekkora egy mikrobuszban elfér) két szék közé betéve egy újabbat képez a térben. vagy konzervdoboz teletömve emberekkel. tbiliszi modernitása és szellőssége után újra felvetődik a nagy kérdés, hogy vajon ez az ország gazdagnak számít-e. mindegy, leizzadva fagyizunk zugdidi főterén a couchsurferünket várva.

megjön hamar, apukával, kocsival. nagyszerűen lelkes csaj és a nővére, alig 20 évesek, és igyekeznek nagyon európaiak lenne. nővér nagyszerű kiejtéssel beszél angolul, angliában csinált valamit. anyuka most is moszkvában dolgozik, apuka is ott tanult. lányok orosza is még a régióhoz képest is kiemelkedő. szidják persze az ósdi grúz hagyományokat és családi berögződéseket (szűz házasság, család, gyerek hamar és a nemi szerepek), de azért az a menő srác, aki bírja a piát. aztán ott van nővér barátja is, akivel lesz szerencsénk találkozni. én nehezen értettem meg a szerelmüket, ami már 3-4 hónapja tartott, de biztos mély lehetett, hisz a srác már házasodna.

lelkesek, na. annyira, hogy másnap jön még egy couchsurfer, egy lengyel csaj és mégis mondják, hogy maradjunk. egy napot terveztünk, átszállni csak zugdidi felé, de bejön a hely, maradunk. házuk is bőségesen nagy, tornácos, két szintes, amolyan klasszik trópusi ház, kerttel, sok zölddel. épp átépítik az alsó szintet, de a felfordulásban is jut nekünk külön szoba, külön fürdővel. környéken csupa rokon lakik, lengyel csaj is valahol náluk kap helyet. kertben sokat ülünk, hideg dinnyét eszünk - napközben tombol a hőség. rokonok jönnek-mennek a kisbabától a bottal járó öreg néniig mindenki.

a kastélyos dolog.

állatvásár a piacon.

zugdidi trópus. meglepően még trópusabb hangulata van, mint batuminak. lonely planet leírása alapján én valami szürke egyszerű kisvárost vártam, ami valaha arra jó, hogy a lassú közlekedés miatt átszálljon és megszálljon benne az ember, aki abkháziába tartott. erre pálmafák, színes házak, parkok és emberek. minden sarok mögött ott várom a tengert, néha már a szelét is érezni. mégsincs ott, ide 30 kilométer legalább. városi látnivaló például a park. nagyszerű esszéket lehetne írni a grúz vidéki udvarlási szokásokról csak az alapján, amit itt megfigyelhetsz. a lány padok; a fiú padok; a párok, akiket barátok kísérnek el az első randira; kik ülnek központi padokon, kik a fák alatt és a többi. csodálatosan borzasztó pletykaélet tere lehet zugdidi. parkban kastély szerű párszáz éves épület, benne múzeum. helyi cuccok, leletek és a a leghíresebb, egy napóleon halotti maszk. parkon túl lemegyünk még a piacra is, ami méretben nem, de nyüzsgésben felveszi a kesztyűt a csodált odesszaival.

további kényeztetésként kapunk egy félnapos autós túrát is hostjainktól. valami nagynéni szintű 30-as rokonnal, a nővérekkel, a lengyel csajjal és egy rokon kislánnyal hatan préselődünk be egy kocsiba és megyünk a folyóhoz (ami állítólag jobb, mint a tenger). először elkanyarodunk az abkház határhoz, hogy a nyugati turisták (mi) megnézhessék, milyen egy nem létező határ. komolynak tűnik, de nagynak nem: sorompó, valami bodega és pár fegyveres. hatalmas óriásplakát nyugat felé saakashvilivel hírdeti grúzia egységét és területének sérthetetlenségét. persze ez a grúz oldal, akik szerint itt nincs is semmi igazából. az abkház oldalon, akik ötlete ténylegesen, hogy itt nemzetközi határ húzódik, biztos komolyabban veszik a dolgot és építettek valami meggyőzőbbet. visszafordulás, abkháziába nincs belépőnk és irány a folyó. hegyek felé, egyre kezd tetszeni a dolog, hogy nemsokára újra 4-5000 méteres csúcsok jönnek. folyó láthatóan közkedvelt piknikhely, családok tucatjai jöttek le aznap is dinnyével, sörrel és ladákkal. sebes folyású, jéghideg víz, jobb, mint egy vízi vidámpark. elfáradás, bealvás hazafelé a kocsiban, otthon a kerben és legvégül otthon az ágyban.

vidám emberek hűsölnek.

második zugdidi reggelünkre már az a terv, hogy irány svaneti, ahova innen vezet a forgalmasabb, járhatóbb út. marsrutkával hét óra (saccra 200 km).

képek itt.


Szólj hozzá!

Címkék: múzeum cs kaukázus stopp grúz marsrutka zugdidi

gori, ahol sztálin született - გორი



2010.10.12. 16:56 attilaj

kazbegi után még egy pár nap elmegy tbilisziben. erről már írtam, most ott folytatódik a történet, hogy egy reggelen felülünk a szovjet, de felújított, grúz kívülről szászlósra színezett metróra és a marsrutka állomáson találjuk magunkat. útravaló étek, gyümölcs után már szólongatnak le fuvarszerző emberek. valahogy nem jön a szkeptikusság és elkezdek érdeklődni egynél. kiderül, alig többért kínálja az utat, mint amit a lonely planet ír. japán kocsiban, gyorsan, kényelmesen. a japán kocsi errefelé fogalom, állítólag rengeteg, ott már leselejtezettet hoznak a kaukázusba. gps-en valami távolkeleti jelek és egy sziget térképe, jobbkormány és egyébként se láttam még olyan kombi kocsit, amiben három sorban ülnek az emberek.

goriba azért jönnek az emberek, mert itt született sztálin. az egyetlen hely grúziában, ahol még hivatalosan is létezik stalinis gamziri (sztálin tér). erről írásos emlékem is maradt, mert ezen lévő atm-ből sikerült felvenni 400 larit (160 euró). valaha biztosan bájos kisváros (ma 50 000-en lakják) lehetett gori, de ugye senki nem gondolta komolyan, hogy épp itt ne lendülne fel a sztálinista építészet. főtere akkora, hogy bőven a felvonulási térihez hasonló parádékat lehetett tartani rajta. ide fut be a sztálinmúzeumnál kezdődő sztálin sugárút. szegélyezve annyira meglepően nem monumentális, de azért letagadhatatlanul szovjet épületekkel.

múzeum valami egészen borsos áron enged be magába, de szerencsére pont van három idegen külföldi is a környéken és kapunk vezetést. számos fénykép (érdekes), korhűen szovjetesen berendezett szoba, ajándékok. sztálin hős, sztálin a grúz, sztálin a világbirodalom vezetője. eléggé egyoldalú kiállítás, de nem is vár mást az ember. érdemes mellé könyveket (pl, pl) olvasni. a nagy épületen kívül van még két külső helyszín is. az egyik sztálin csöpp szülőháza, amit valahogy megmenekítettek gori nagy átalakításakor. most a múzeum előtt áll. a múzeum mellett pedig stálin lakóvonatja, amivel konferenciákra, békeszerződésekre járt. életében egyszer repült, szóval szükség volt rá. egész lakás van benne, fürdő káddal, konyha, háló, nappali. úr volt, meg kell hagyni. japán turistacsoport.

gorit ezzel kivégeztük, van még valami vár is, de minket az jobban érdekel, hogy jussunk el zugdidibe.

képek indafotón.


Szólj hozzá!

Címkék: múzeum sztálin kaukázus grúz marsrutka gori

erevan - Երևան



2010.07.15. 06:02 attilaj

grúz-örmény határra pakisztáni útépítő mérnök és sofőrje visz, ahonnan ők vissza. guten tag grúzoktól, pecsét, pecsét és sziasztok. örmény határ sehol a láthatáron, az út visz tovább. távolban dereng valami bodegacsoport, csak reméljük, hogy nem az az örmény oldal. de. grúz oldal hatalmas, túzott európai stílusú határépületével szemben ez sokkal őszintébb: néhány bodega, sorompó, vizes szivacs az úton – fertőtlenítés. határőrök is barátságosak, elsőre azt hittem, kávéra hívnak be, de vízumozás következik. 3000 dram – (460 dram=1 euró --> kb. 1800 forint). további bodega a vizes szivacs előtt az állami higiéniai intézet, itt egy néni ír be a nagy füzetbe, majd újabb sorompó a bank előtt – ez a vám. vámosok is érdeklődnek, hogy mi újság, merről jöttünk, merre megyünk és segítsenek-e autót szerezni. így kapjuk meg a családod, aki gyumriig visz. gyumri örményország második legnagyobb városa, nekünk arra jó, hogy kapjunk egy marsrutkát jerevánba – este nyolc körül érkezünk meg.

szállásról még semmit nem tudunk, mármint couchsurfingről. wifi elsőre nem működik, netcafé segít ki. sms-sms és iráni usherral lesz randink fél órán belül a köztársaság téren. fagyi, sok ember, zenélő szökőkút, dugó és fények – lenyűgöző érzés egy hét aszfalt nélküli világ után. usher roppant aktív gyerek, rajtunk kívül első napon van még egy ukrán vendége, második napon három lengyelje és két észtje. viszont most épp két lakása, mert költözik. iránból keresztényként menekült el a baráti örményországba. innen tovább németországba vagy angliába a terv. viszont maga a srác nagyon amerikai –ahogy beszél, ahogy barátságos, ahogy lazán ingben van öltözve és ahogy másnap kék öltönyben jön üzleti találkozóról.

hillary clinton a városban.

dög meleg van. 40 fok felettieket mondanak, hallottam 42-t, 46-ot is. első éjszaka utáni nap sétálgatunk, teszteljük a várost, kevesebb sikerrel. a minden sarkon csobogó kutak ellenére nyoma sincs az előző esti tömegnek. egyedül a köztéren kell sorba állni, a múzeum sarkában. ez a legjobb hely a városban. parkról parkra próbáljuk túlélni a kánikulát és nem hazamenni, mert ott még melegebb van. sokat segít a nagyszerű sárgabarack, ami sajnos a tavaszi fagyok miatt igen drága (1,8-2 euró kilója). egyetlen mecset van jerevánban, azt megnézzük persze, kék. iráni pénzből felújított, szépséges.

paradicsom-uborka saláta reggel, kenyérrel, sajttal és szgussonkás teával erősen feltölt a második napra. előre kitaktikázzuk magunkat, hogy a genocídiumos múzeum után felslisszanunk a karabakhi konzulátusra vízumért majd leereszkedünk a nemzeti múzeumba. örmény népírtás múzeuma (1915 körültől, törökök által, ilyesmi) fent egy hegy tetején, kicsit szovjet stílusú emlékművel és légkondis föld alatti kiállítással.  tök megéri, csak auschwitz-cal tudom összehasonlítani, mégis teljesen más. ez egy kiállítás, az egy hely. rengeteg korabeli levél, tudósítás, aminek feladata, hogy igazolja, igenis megtörtént – mert máig a világ országai közül csak 11 ismerte el a tényt, hogy a törökök nem csak átköltöztették az örményeket (a sivatagba), hanem módszeresen írtották is őket.

karabakhi konzulátusra kijutni nem egyszerű, főleg ha a sofőr elfelejti, hogy megkértem, szóljon már, ha arrafele járunk. előtte még ugye fénykép és pénzváltás is szükséges. képviseleten barátságosak, meg kell mondani előre, hova akarunk menni, mit akarunk meglátogatni és ehhez szívesen adnak tippeket is. 3000 dram (1800 forint) ez is, mint az örmény, ami kevesebb, mint a lonely planet mond. ráadásul nem öt napra érvényes, hanem 21, nagyszerű. nemzeti múzeumhoz ötre érünk vissza, pontosan harangoznak. belépés negyed hatig, ámde a mogorva néni nagyon nem akar minket és a francia párt beengedni. franciák feladják, mi rámenősebbek vagyunk, be is engednek kis győzködéssel. diákjeggyel. végig olyan érzés, mintha utánunk a vízözön, teremőrök kapcsolják a villanyt, amint kilépünk a teremből.  hiába, vár az onoka otthon. node azért szép múzeum, klasszik köcsögökkel, ezeréves szekerekkel, szőnyegekkel, miegymás. genocídiumossal van átfedés, ugyanazok a képek néhol itt is feltűnnek a végén.

hello usher, hello lengyelek, majd sör és hello észtek és hello mindenféle sok ember. opera körüli teraszos helyek egyikén kóstoljuk a joghurtlevest (tarator nyilván jobb) és várják a többiek a meccset. kiugrunk vidámparkba a cascade tetejére óriáskerekezni és egy szomszéd utcabeli autentikusabb kajáldába, mert az észtek szelet húsa és sültkrumplija nem annyira vonzó. örmény pizza. fáradtság, alvás.


Szólj hozzá!

Címkék: múzeum cs nagyváros kaukázus jereván örmény stopp marsrutka

krakkó - városnézés, auschwitz



2010.06.07. 22:09 attilaj

úgy jött, hogy akkor nézzem meg krakkót világosban. anya akart már jó ideje auschwitzelni, az ugye egyet jelent krakkóval is és hát nosza. legutóbb úgyse nagyon sok maradt meg a városból.

akkor olyannak tűnt, mint prága, most jóval nagyobbnak. oké, régebb voltam prágában, de leginkább a tempó asszem a maeghatározó. anya. talán persze az is, hogy utolsó napra maradt egy bő városnézés, ami délelőtt tízkor kezdődött és tartott este kilencig: idióta orangeways menetrend, hogy késő este indul a busz. város belső része továbbra is akkora, amekkora, nem tűnt kevesebbnek a parktól a főtérig. viszont vannak máshol is néznivalók, mint például a vár, a visztula környéke és a zsidó kazimierz. szerencsére épp nem szakad az eső, mint az elmúlt hónapban minden nap.

pite: katkók

auswitzről fura írni. érdemes megnézni, azon kíül nem tudom, mit gondolok. mély dolog, hogy ott azok az épületek még állnak (kivéve az ipari gázkamrák és a krematóriumok). és persze hatalmas nagy terület és ugye elmondja a guide, hogy nem tágas lakosztályként használták. (böngéssz wikimapiát, volt ott még jobbra bőven náci telek) szóval érted, ott öltek, rendesen. bizarr, hogy napsütéses, júniusi délután, zöld a fű, friss pollenszag.

aznap este még kimegyek randizni m-val, mert jófej volt múltkor is. pár sör, mandarin vodka és hosteles sztorik után kitaláljuk, hogy maradok még, mert elektro fesztivál van épp. cserébe stoppol velem pestre szombaton. aztán persze szombaton kiderül, hogy felnőttek vagyunk dolgozunk és nem annyira egyszerű berúgni, korán kelni, stoppolni, szóval maradjon minden az eredetiben.

kajával kapcsolatban nagyszerű felfedezés, hogy orosz, ukrán mintára itt is létezik önkiszolgáló, ám hagyományos és széles választékú olcsó étteremlánc, a u babcy maliny. cékla leves, lengyel piergoi, kvasz, ilyesmi. lengyel sörök erős tulajdonsága, hogy inkább 6, mint 5%-osak. az utcai perec is jóféle.


Szólj hozzá!

Címkék: lengyel múzeum nagyváros auschwitz krakkó oświęcim‎

essen



2009.11.18. 15:21 attilaj

oké, nem oké, hogy van egy megkezdett és befejezetlen bekezdés még a svéd vidéki élet szépségeiről, de most ez frissebb. amúgyis, ez nem akkora nagy kirándulás, hiába hat éjszaka. szóval az adatok: wizzair weeze-be múlt hét kedd este, visszafele deutsche bahn essen hauptbahnhoftól budapest keletiig.

németország bal felső sarka, ruhr-vidék gyöngye a világháborúban porig bombázott, csodálatosan unalmas épületekkel újjáépített nyugatnémet város. a központban kb. fél órát voltam, szombat este, amikor a legizgalmasabb a boltok között hömpölygő tömeg. a hatvan évnél idősebb épületeket tényleg kutatni kell, nagyszerű játék turistáknak.

van viszont nagyszerű bicikliút hálózat itt is. utak mellett, járdákon elkülönítve és ami még jobb, parkokon, külsőbb területek és a folyó-tó környéki erdős részeket nagyszerűen el lehet érni a széles, kitáblázott utakon. van, ahol a régi ipari vasútvonal sínjét szedték fel és arra vitték rá a bicósokat, így még extra hidakat se kellett építeni. aztán hiába iparvidék, fa az van bőven, sőt erdő is, egészen közel a központhoz. folyó kanyarog, tóvá alakul, megjelennek a csónakházak, evezős pálya és ilyesmi. itt már vannak épebb-szépebb régi városnegyedek, mint werden, amit láttam. rideg, kihalt üres utcákat feldobta, hogy egész héten valami márton napi izé van, amire sötétedés után előbújnak a kölkök és papírmasés lámpással vonulnak jobb esetben egy lovas után, egyszerűbben pedig csak énekelve. park-erdő környéke persze azért van, mert a közepén ott a fő acélgyáros család, a kruppok villája. nyírt, óceáni éghajlatos zöldségű fű szerte mindenhol, dimbes-dombos erdő, hatalmas platánok meg mindenféle más, amit összehordtak a világból. még a nap is kisüt.

a város másik fele még 30 évvel ezelőtt is okádta a füstöt. európa egyik legnagyobb acélgyára és szénfeldolgozója működött itt a 20-as évektől 1986-ig. ma unesco része, a jövő évi kultúrfővárosi események egyik központja. kiállítás, koncert, vezetések, mászókázás, jégpálya és úszómedence a gigantikus ipari vasak, hidak, és izék között. kár, hogy este van és sötét, a vörös-kék-zöld fények feldobják ugyan, de láthatóvá nem tesznek mindent.

futottak még kategória résztvevői a gruga park, ahol menőbb madarak vannak, mint a pesti állatkertben; a szauna központ, ahol 4-5 különböző szaunában izzad a meztelen német és termálvíz híjján melegítik és sózzák a vizet; a pizza, és a halleves.

hazafelé út reggel 8.20 körül kezdődött. három átszállós utazáshoz adtak ajándékba még egy negyediket bécsben, de az már bakfitty ahhoz képest, hogy az összes többi vonat késet és izgalmas volt, nem ragadok-e mondjuk frankfurtban. 300-zal robogni a német ice-n azért nem rossz. a híres neves budapesti osztrák railjet viszont késett majd 40 percet.


Szólj hozzá!

Címkék: német múzeum vonat wizzair essen weeze

stockholm 1, 2, 3, 4



2009.10.26. 11:24 attilaj

hárman utaztunk (d, k és én) wizzairrel svédországba egy hétre. előre betervezve volt muse koncert, hovet arénában. egy csomag, tele konzervvel, három kézipoggyász tele ruhával. reptéri első próba 22 kg-t mutat, amit könnyedén leviszünk 20-ra, ám ekkor jön az igazi meglepetés, hogy a súlyhatár 15 kg. nagy izgalom árán, de mind az összes sóletet és töltöttkáposztát megmentjük, úgy hogy még az uborkának és a jégcsapreteknek is marad hely.

egy: megérkezés skavsta reptérre, stockholmtól 100 km-re. kicsit próbálkozunk stoppal, de már este van, sötét és köd (délután ötkor), így kerül elő a kolbász, pálinka és a zsemle. fél óra múlva már shuttle busz hátuljában vígadunk, újabb fél óra múlva meg alvás ugyanitt. stockholm csütörtök este nyirkos, sötét és hűvös. megsétáltatjuk a csomagokat a pályaudvar környékén. az óvárosban olyan ajánlatot kapunk, hogy lehetetlen kihagyni: 115 koronáért (inkább nem linkelek árfolyamot) két pint stout sör, élő zenével, ír kocsmában. metrón lógunk első hazafele úton couchsurferünkhöz, ami különösen helyes cselekedet olyankor, mikor épp az egész vonal nem üzemel valami zavar miatt. csöpp kis lakás, egy szoba az egész, tehát kéne dicsérni hostunkat, hogy milyen jó arc, hogy befogad a hétvégére három ágról szakadt kelet-európait, mégis. amerika zászló az ajtaján, cowboycsizma, cowboykalapok, cowboying, vegetarianizmus és feminizmus.

kettő: vááárosnézés. martinnal kezdjük a napot, fölvisz valami kilátópontra. ekkor még meglepnek a random helyeken feltűnő sziklák városszerte. egy idő után megszokjuk, hogy svédország egy nagy kő, ami néhol erdővel, birkával, vízzel vagy faházzal van lefedve. megnézünk egy másik óvárost, majd összehasonlítjuk az első, szigeten lévővel. vár, piknik a szélben. melegedésért elkapunk egy kompot, amiről találomra leszállunk a szigeten, ahol vidámpark, skanzen és egy másik szigetre átjárás van. színek ahhol hasonlóak, mint novemberben a rila: hihetetlen. másik szigeten egy lélek se, viszont fa csónakházak, száraz dokk, zsiráfos daruk, hajógyár. szííínek, ú. vissza busszal a menő belvárosba, ahol a plázának nincs is bejárati ajtaja mégis fűtik. autentikus shopping a minden sarkon jelenlevő h&m-ekben és 24 óra után ideje pénzt is váltani. ingyen plakátok az utcáról hála a csodálatos rendszernek, miszerint egyszerű papíralapú ragasztóval rakják ki ezeket odafent északon. sörözés, shitty cheap helyen, ahol már 29 koronáért is kapunk négy deci sört. zárásig, ami éjjel egyet jelent a város összes kocsmája számára, ami nagyszerű találkozási időpontot hoz össze mindenki számára. a furcsa martinnal tali, mutat egy helyet, ahol még háromig ihatunk. hotel az autópálya felett, trendi fotelek, bárpult, menőzés.

pite: közelről nagyobb

három: első lépések délutáni félhomályban a koncert helyszíne felé vezetnek, hogy átvegyünk jegyeket. mellettem a pénztárban az übertrendinek kinéző srác a dinoszauruszos kiállításra kér kettőt, ami bizonyítja, hogy skandináviában szinte mindenki a menőn öltözik. hovet aréna előtt piknikező srácok és csajok várják, hogy első sorban tombolhassanak. polifoam, takaró, mécses, pléd, termoszok. metrózás random pontjára a városnak, ahol találunk boltot, így sajttal és finomkákkal felszerelkezve piknikelhetünk egy hegyen. valami óvárosi sziget megint, vízpart és chips. parton tovább, hidakon át és lőn monumentális téglatemplom. esti bulira alapozásnak beugrunk a szokott olcsó helyünkre sörért és még hat előtt jár az idő, tehát potom 25 korona a négydeci. musra el, ott sorok, piknikezők már felálltak, helyükön ott a sok törmelék, esernyő, chipses zacsi, miegymás. koncert persze nagyszerű és show és látványos. ülőhely az egyetlen, ámde jelentős zavaró tényezője az élménynek. ennyi, nem koncertblog. utána haza kis kerülőkkel.

négy: skansen a cél. világ elsője, a skansen. diákjegye nincs, k-nak mégis sikerül ingyen bejutnija úgy, hogy diákjegyet kér, fizet, jegyet kap és pénzt vissza és elsunnyogás. mindenféle állat inkább azt az érzést kelti, hogy állatkertben vagyunk. fókaetetés, gigantikus tapír (jávorszarvas), rénszarvas, bölény, medve, rozsomák, farkas és egyéb skandináviak. skanzenként nem egy hatalmas élmény, nem olyan, mint a szentendrei vagy a kijevi, hogy kis falvak egyes tájegységekről, hanem össze vissza házak. végére találjuk meg az izgi rész, amikor már rohanás van, pedig itt üveges mester, pék, ilyesmi. haza kajálni és martinnal kulcsot cserélni. esti program sofia, ami egy negyed és semmi különös, de mégis élmény. sötét van és vízpart, sziklás kikötős megerőszakolós hely. eddig az estéig bírtuk ki a csábítást, hogy csak 10 korona a sajtburger a mekiben.

pite: váó, menő

folytatás majd az oxelösundi és nyköpingi kalandokkal.


Szólj hozzá!

Címkék: koncert busz svéd skandináv kocsma múzeum cs reptér stockholm nagyváros wizzair

süti beállítások módosítása