HTML

ócska utazós

egyetemista korszakom utazási élményeiről. röviden, hosszabban, ahogy alakul. képekkel feltétlenül, mert úgy igazán hiteles a stoppolós, vasutazós, gyaloglós sajtvadászat.

Címkék

2009 (1) 2010 (2) 2011 (1) 2012 (1) 2013 (1) agdam (2) albán (1) alcobaca (1) algarve (1) alghero (3) alitalia (1) alkán (1) amszterdam (3) angol (1) arab (3) arad (1) asilah (1) askeran (1) atlasz (1) auschwitz (1) ausztria (2) aveiro (2) azeri (3) b&b (1) balaton (2) balkán (32) baltimore (1) bantry (1) baracoa (2) barcelona (2) batalha (1) batumi (1) bécs (2) belgium (2) belgrád (6) belogradcsik (1) bergamo (1) berlin (8) bestof (7) bg06 (9) biarritz (2) bicikli (1) bitola (1) bled (1) bohinj (1) bolgár (26) bolotana (2) bőr (1) bordeaux (3) borovec (1) bosa (4) bosznia (1) braga (1) brassó (1) bréma (3) bringa (1) brno (1) bruges (1) brugge (1) brüsszel (2) budapest (3) bukarest (2) burgasz (2) busz (28) calka (1) camagüey (2) casa particular (5) chefchaouen (1) cienfuegos (2) civitavecchia (1) constanta (1) cork (2) cs (53) csehország (3) csop (1) dadivank (1) dán (5) dilijan (1) dorgali (1) dublin (1) duna (5) dupnica (1) easyjet (4) elba (1) ennis (1) erdély (1) esküvő (1) essaouira (3) essen (2) etara (1) evezés (1) evora (1) exchange (1) exit (2) falu (1) faro (5) fatima (1) fauna (1) fekete tenger (7) fes (2) fesztivál (5) figueira (1) firenze (2) fonyód (1) francia (18) frankfurt (1) gabrovo (1) galway (1) gandzasar (1) geres (1) gori (1) goris (1) görög (6) grúz (13) guantanamo (1) gucsa (1) guimaraes (2) haghpat (1) hahn (5) hajó (5) hamburg (4) hammam (1) hansa (2) határ (2) havanna (3) hc (25) hegy (12) helyek (1) hitchgathering (1) holland (3) hollandia (1) horvát (1) hostel (9) hotel (9) højskole (2) ile de ré (1) ilha deserta (1) iljicsovszk (1) imias (1) írország (5) jalta (1) jekatyerinburg (1) jereván (1) jugoszlávia (4) kaja (43) kalampaka (1) karabah (4) karabakh (4) kara dere (1) kassa (3) kastraki (1) katalán (1) kaukázus (19) kazbegi (1) keeken (1) kemping (5) képek (8) kevelaer (1) khor virap (1) kijev (3) kikötő (1) killaloe (1) kinsale (1) kocsma (9) kolostor (5) komp (6) koncert (9) koppenhága (2) krakkó (2) krím (1) kuba (14) laufersweiler (2) la rochelle (2) leiria (3) lemberg (2) lengyel (2) lisszabon (3) livorno (1) london (2) lucca (1) macedón (4) magánszállás (13) magyarország (9) malta (1) marokkó (9) marrakech (2) marsrutka (9) mediterrán (1) meknes (1) melnik (1) menedékház (3) mestia (2) meteora (1) metropolisz (1) mizen head (1) moher (1) montecatini (1) montenegró (1) múzeum (11) nagyváros (36) nantes (2) német (23) neszebár (2) noravank (1) norvég (1) nyköping (1) óceán (3) odessza (3) ohrid (1) olasz (13) olhao (2) orangeways (2) oristano (1) örmény (10) orosz (5) orsova (1) oslo (1) oświęcim‎ (1) oxelösund (1) oxford (1) párizs (9) pécs (1) piac (2) pinar (1) pinar del rio (3) pisa (1) plovdiv (1) porto (2) portugál (18) pozsony (10) prága (3) prilep (1) reptér (35) rila (3) róma (3) románia (6) rotterdam (1) russze (1) ryanair (14) rømø (1) sanahin (1) santa clara (2) santa lucia (1) santiago (2) santiago de cuba (1) sátor (10) sepsiszentgyörgy (1) sevan (1) shushi (2) sintra (1) sivatag (1) skandináv (4) skanzen (1) skavsta (1) skyeurope (1) spanyol (5) stepanakert (2) stepantsminda (1) sterling (1) stockholm (1) stopp (112) strand (2) svájc (1) svéd (2) szaloniki (3) szamokov (1) szarajevó (1) szardínia (8) szerb (8) szerbia (6) szevasztopol (1) sziget (2) szimferopol (1) szkopje (2) szlovákia (11) szlovénia (1) szófia (8) szozopol (1) sztálin (1) tangier (1) tarnovo (3) tarragona (1) tatev (1) tavira (1) taxi (5) tbiliszi (2) tek (2) telekocsi (1) telouet (2) temesvár (1) tenger (5) természet (1) terv (2) (2) török (2) törökország (2) toszkána (1) traben trarbach (1) trier (1) trinidad (1) túra (10) újmoldva (2) újvidék (2) ukrán (12) ungvár (2) ural (1) ushguli (1) utrecht (1) vama veche (1) vank (1) várna (2) velesz (1) videó (2) vidin (1) villamos (2) viñales (1) vinales (1) virgin atlantic (1) vonat (25) vueling (2) weeze (2) wifi (3) wizzair (8) zágráb (1) zene (4) zugdidi (1) Címkefelhő

vol. 2.1 belogradcsik



2011.09.08. 22:00 attilaj

szerencsés eset, hogy fél nap stopp után 10 perc eltéréssel ér a két csapat a calafat-vidini komp román oldalához. három euró a személyjegy és fél óra múlva indul a következő - ezt már bolgárul tudom meg a pléh konténerben ücsörgő jegyárus nénitől. kamionsofőrök és nyugat-európai motoros turista, akárcsak az odessza-batumi kompon, csak kicsiben. fél órát ülünk a hajón, míg átér a túlpartra. mérföldekkel jobb a hőmérséklet a víz közelében, mint a dimbes-dombos román utakon stoppolva. észak fele már látszanak az épülő híd pillérei.

komp, irányítókabin.

bulgária nem fogad barátságosan. fél óra séta a kompterminálon és a vámon át a vidint elkerülő félkör kezdetén vagyunk és nekünk a másik végén van a továbbvezető út. majd hirtelen bulgária barátságosan fogad, mikor csomaggal mind a négyen beférünk egy srác légkondis suvjába és körbevisz a város körül. újra meleg van, újra út mentén várunk, de innen már viszonylag sima az út belogradcsikba. annyira, hogy a második stoppunk egyből szállást is szerez nekünk telefonon. haverja már a főtéren vár minket a jobbkormányos dzsippel. korrekt szállás, 30 leva a kétágyas szoba, közel a központhoz. mire lezuhanyzunk (jelentős mennyiségű boldogsághormon!) mindketten j-val, a másik csapat is beér, házig hozzák őket.
 
kaja. nagyszerű érzés bulgáriában nem külföldön lenni, tudni mit és hol lehet és érdemes enni. nem konkrét helyeket ismerni - hisz erre még nem is jártam - csak a mikéntet tudni. zöldségeket eszünk, töltött paprikát, valami cukkinis dolgot és persze egy kebapcsét is. a helyi nevezetesség, a vár már úgyis zárva van, kezd késő délután lenni. oldalában viszont elindulunk a sziklák között, ami a legjobb ötletnek bizonyul. gojko mitics vadnyugatában kalandozunk, felcipelünk két liter sumenszkot valahova egészen magasra, hogy mámorban élvezzük a naplementét. városba visszafele még találunk egy szabadtéri színházat is.
 
 
grand canyon.
 
vadnyugat.
 
 

esti programpont a kocsmázás napernyők alatt. kétszáz gramm caca és sör. jön egy vidám hapsi, aki meghívja mindhárom asztalt egy kör sörre. amerikából jött épp haza sok év után, dollárja van és egy idő után azért kezd terhes lenni. bolt már bezár, de az emberek maradnak az asztaloknál. aztán mi haza. szállásra behallatszik még valami élőzene, ami bizsergeti a kiváncsiságomat. a pár utcával arrébb fekvő buli már ott kezd jó lenni, hogy az út átvált földútba és az esemény eléréséig legalább 10 kóborkutya ugat vagy próbál megkergetni. cigánysor mélyében áll a színpad és két sor asztal - rezes-szintis-harmonikás banda és asztalon táncolás. mintha esküvő lenne. világítunk persze, mintha neonlámpa lenne a hátunkra kötve, jönnek is egyből barátkozni a szintúgy kevésbé beavatott nézelődő helyiek. sráctól tudjuk meg, hogy születésnap, egy éves az ünnepelt. barátságosak, főleg hogy értegetek a északnyugati bolgár dialektusán. fűvel is megkínál és büszkék rá, hogy van köztük egy félig bolgár csaj is, nem mindenki cigány.

szülinapi buli.

aztán alvás. ágyban.

Szólj hozzá!

Címkék: duna balkán bolgár stopp magánszállás komp belogradcsik

komp egy



2010.06.24. 11:24 attilaj

éjfél körül indultunk el aganz darukkal teli kikötőből, egy körül már nyílt vízen voltunk. felhős ég alatt, de teliholdat hol látni, hol csak a tükröződését a vízen. felhőkbe néha villámok csapnak fel. judith-tal, az angol bicóssal gyönyörködünk, majd jó éjt, mert reggel nyolckor kaja.

7:45-kor szobai hangosbemondó dobroe utro, csodás nap a június 24-e. 7:50-kor, hogy hamarosan reggeli és 8:00-kor, hogy tálalva. tejbegríz, tojásrántotta, valami virsli-kolbász, uborka és mazsolás túró. a szgussonkát elfelejtettem levinni, pedig a teához már korábban beterveztem és a tejbegrízhez tökéletes lett volna.

ezóta aztán eltelt kilenc óra – az első igazi hajón töltött napom. kiolvastam rubasov elvtársról szóló koestler könyvet, nagyrészt fent a tetőn. cipelhetem most keresztül legalább 6-7 országon, anélkül hogy további örömöm lelném benne. napi nagy izgalom a krím volt, mert ugye odesszából nem lehet nyílegyenest batumiba hajózni, kicsit megtöri az utat a krím-félsziget. dél körül láttuk meg először, aztán ebéd és kb mostanában, délután öt körül tűnt el a látóhatárról. igen, lassúnak tűbik a hajó. vagy hoppá, talán mégis ott sejlik még mindig éppen velem szemben a ködben vagy az csak valami sötét felhő alja. további esemény még ha hébe-hóba feltűnik valami ellenséges hajó. és az időjárás. nagyszerűen látni körbe, délelőtt bármelyik pillanatban körbenézve 1-2 vihart tisztán ki lehetett venni. egy utol is ért minket, csodásan beesett a kajütbe az eső. délutánra borongósabb, de még mindig nyár. ruhák száradnak mindenfelé a korlátokon.

ebéd gombás bableves, tarhonyás máj a tegnapi salátával és alma. nyugi anyu, kapunk rendesen kaját, jó sok hússal. már ha nem lenne elég az útközben csemegézett szárított polip, szgussonka és mézes csípős vodka. a sör hiányzik, de a bárban nyilván nem ukrán áron mérik.

hollandok félmeztelen napoznak, német házaspár rendíthetetlenül olvas, angol csaj néha barátkozik emberekkel, néha olvas. tegnap este vele is barátkozott grúz kamionsofőr, felajánlotta, hogy alszik vele, ne féljen éjszaka. francia srácnak alig látni nyomát. fura balti csoportról kiderült, hogy valami bibliatanulmányozó fiatalok egylete. kamionsofőr közösség továbbra is dohányzik, kávé-teázik és előkerült a táblajáték is. 


Szólj hozzá!

Címkék: kaja hajó fekete tenger komp

iljicsovszk kikötő - Ильичёвск



2010.06.23. 19:23 attilaj

épp a kompra várunk iljicsovszk kikötőjének termináljában egy tucat fura és egy rakat grúz vendégmunkás szerű csomagos családdal. vannak elszórva ukránok, oroszok, azeriek és németek is. kelet-európát hárman képviseljük – rajtam kívül egy cseh és egy lengyel kamion.

épp a hajó tetején ülök, mindjárt este kilenc és még mindig a kikötőben vagyunk – meg se mozdult a hajó. annyira nem vészes, fel voltam készülve rá. sőt. kajütbe kb. három körül jutottunk be, határőrség, vámosok, kisbusz a hajóhoz, regisztráció, ilyesmi. kétágyas, lepedővel, törölközővel, szappannal, mint egy rendes szállodai szoba. zuhany en suite, nagyon baba. ablakunk most épp a geroite na szevasztopol nevű bolgár teherhajóra néz, de majd ez nyilván változik. szerencsés jobb oldalon vagyunk, ami azt jelenti, majd holnap délelőtt kb láthatjuk krím szikláit is – remélem.

maga a hajó annyira nem vészes, sokkal rondábbra számítottam. valójában kinézetre semmivel sem rosszabb, mint egy átlag tengeri komp. nagynak nagy, valamiben európa legnagyobbja. gyomrában vannak vonatok is, meg egy rakat kamion. utasok összetételét ezért egészen meghatározzák a kamionsofőrök, akik a tvfolyosón kávéznak, cigiznek félmeztelen, akár csak egy rendes skopjei kávéház előtt – épp csak a sisa hiányzik. vannak még aztán ugye a nyugatian. valami orosz-svéd-balti vegyes diákcsoport, akikkel csak látásból szocializálunk. a három holland motoros, aki fekete-tenger körtúrát nyom hollandiából négy hét alatt. még egy hetük van törökországra és hazajutni.  két bicós, egy angol 30-as nő és egy francia srác. angol london-kína, francia párizs-japán útvonalat nyom. idős skót hapsi – akiben titkon rokonlélekre találtam, minthogy lenyúltunk egy extra adag kaját a vacsoránál -, és idős német házaspár. és grúzok nagy csomaggal, kihasználva a 100 kilós csomaglimitet.

kaja napi háromszor. eddig csak vacsora volt, uzsonna gyanánt a kajütben kolbász-sajt-olajbogyó-paradicsom pikniket nyomtunk. vacsorára valami zsíros hal volt, rizzsel és salátával. tea, nápolyi. egészen rendben van, annyira hogy fel fogok kelni a holnap reggel nyolcas reggelire. pedig még alig fogyott a szgussonkából, teánk is van és fekete kenyeret is raktunk zsebre a vacsoránál.

ellen allien – sun the rain és a bolgárok a szomszédban a dekken teáznak.

 képek.


Szólj hozzá!

Címkék: ukrán hajó fekete tenger kikötő komp iljicsovszk

nyári terv: posztszovjet fekete-tenger körtúra



2010.05.23. 12:18 attilaj

az van, hogy kéne gyakorolni az oroszt, mielőtt fél év bolgár következne. erre volt első bevillanás a csendes-óceán szibérián keresztül. ez túl nagy falatnak bizonyult, és így csapott egybe l kaukázusi terveivel.szóval grúzia. hogy lehet grúziába eljutni orosz vízum nélkül olcsón/hatékonyan? ukrajnából! eleinte jött a kézenfekvő repülő, de aztán hasonló árban találtunk kompot is. mennyivel nagyobb élmény két és fél napig hajókázni, mint reülni egy órát. szállással, kajával, kilátással krímre.

eddig tehát kiev-odessza-batumi az útvonal. lonely planet úgy kapható, hogy grúz-örmény-azeri együtt, akkor legyen hát ez a terv. amivel trükközni kell arrafele, hogy melyik határ hogy, mikor és merre járható. grúziából bárhova lehet menni. azerbajdzsánba örményektől nem lehet. van még egy nagorno-karabakh terület, ami fizikailag azeri, viszont olyan, mint transnistria: magát örménynek és független államalakulatnak vallja. azerieknek ez persze nem tetszik, és ha átugrottál ide jerevánból, akkor hozzánk már ne is gyere (ebbe beletartozik az is, ha az útikönyved külön területnek jelöli).

hazafele törökország a terv. ide se lehet örményországból jönni, szóval ha kis időre is, lesz még egy grúzia. aztán görög és a már bevált nis-belgrád-szeged útvonalon gondolom ismét soroksárra.


2010 nyár nagyobb térképen való megjelenítése

ami rossz, hogy már előre el kell költöttnek tekinteni 120 usd (komp) + 15 usd (örmény vízum) + 10 usd (nagorno-karabakh vízum) + 60 eur (azeri vízum) + 15 eur (török vízum). jelen árfolyamon 53 000 huf. még szerencse, hogy grúzia ingyen van.


Szólj hozzá!

Címkék: török határ hajó kaukázus terv örmény grúz komp azeri

pizza - róma, elba és egyéb toszkána



2010.01.28. 17:04 attilaj

este róma, fiumicino budapestről. sötétlik mellettünk a gépről a tenger, de igazán még sokára találkozunk. a stoppolni olaszországban nehéz című urban legendet először a reptéren próbáljuk meg. kb fél óra próbálkozás után ezt mégis későbbre halasztjuk és irány a vonat. késő van, este 10 körül, pénztárak zárva, autómata nincs csak egy néni ül egy pult mögött, ám a jegyet nem ő árulja, hanem a bácsi aki mellette áll és buona serázik az arrajáróknak. rómába megyünk, csentróba mondjuk illedelmesen és már tölti is ki a jegyet - 11 euróért fejenként. nade hohó, van ott valami 5,50-ért is, az mi mondom. hát az is csentró, de no termini jön a válasz. bueno, legyen az, de hát már kitöltötte és ez így nem jó ám. vége az lett, hogy vártunk valakit, aki kettőt vesz a terminire, hogy megnyugodjon a lelke. cserébe a mi vonatunk jött előbb és méghozzá emeletes.

hostel, jófejek, olyan, amit vártam. van rendes konyha, rendes cuccokkal. tudunk főzni, rántottázni reggelente, még otthagyott kaják is vannak. és nivea a fürdőben. poloskákkl nem találkoztam.

másnap római klasszik városnézés napsütésben, 15 fokban. szent péter tér, tevere, mozzarellás, sonkás, bogyós piknik és román kéregetők szevasztok. írógép, kolosszeum, afrikai gagyiárusok szevasztok! spanyol lépcső, semmi extra. másnap hasonló, m elmegy vatikánba én meg képeket kutatok fel boltokban sikerrel majd külök kedvenc piazza navonámra olvasni a lengyel könyvet a felhőtlen napsütésben. estére még a villa borghese mellett a piknik után találunk egy nagyszerű naplementét madarakkal.

pite: störling

reggel fájó búcsú a hostelünktől és irány az autópálya, második próbálkozás a stoppolásra. az eredmény lehangoló, egészen jó helyen, egészen nagy forgalom mellett két óra várakozás után csak egy civitavecchiába tartó buszra tudunk felkapni. végülis jegyet nem vettünk, szóval betudható stoppolásnak, de azért érzed, hogy ez nem az igazi. itt már egyértelmű, hogy vonattal megyünk piombinói kompállomáshoz - 9 euróért egészen baráti a közel 200 km. várakozás, kikötő nézés. a három napja kitartó napsütés az azúrkék tenger látványával beerősítve kelti azt az érzést, hogy igazán menő lesz nekünk elbán. hülye vonatról még egyszer át kell szállni egy másikra, ami a kikötőbe visz, ott pedig várni egy órát a kompra, így sikerül átérni a szigetre este nyolcra.

nunzio, a hostunk vár ránk portoferraioban, ami meglepetés, hisz írta előre, hogy csak kétszemélyes kocsija van. így történt, hogy a sziget fővárosától 25 percre fekvő házához m az ölemben ülve utazik a sötétben a szerpentineken. az utolsó két km hegynek felvele, a műútról lekanyarodva földúton vezet. erdő mindkét oldalon. itt még csak az éhség dobog bennünk, a fáradtság később jön, így nagyon tudjuk értékelni a háziolivás, házisajtos piritóst, háziborral. házifű. csöpp kis kunyhóban ülünk a dohogó vaskályha körül, 18 négyzetméter az egész. aztán jön persze elő a fáradtság is, így hiába, de nunzionak egyedül kell bemennie portoferraioba összeszedni alessandrát.

negyedik nap elba felfedézése. legyaloglás főútra és habár van a szigeten buszjárat - minden fuvar 2 ojró, de azért stoppban reménykedünk. és működik! rögtön majdnem az első kocsi megáll és elvisz. a cél bármi volt, bármilyen irányba és végül marcianaban kötünk ki, ami egész jó hely. hegyi városka, látszik innen a sziget legmagasabb pontja (1019m), egy másik hasonló hegyi városka, poggio és van egy névrokon marciana marina tengerparti rokon is. zegzug, hegyoldalbeli sikátorok. egész elbával kapcsolatban próbáltam elnyomni magamban a thaszosszal való hasonlógátod, de lehetetlen. emez valamivel nagyobb és tagoltabb, de a kisvárosok rajta ugyanazok. ugyanaz a felosztás, hogy egy a parton, egy a hegyen, ugyanaz a hegyi kisvárosi főtér, ugyanazok a kisboltok, kiséttermek, kistemplomok, ugyanazok a kopár hegycsúcsok és a tengerparti szerpentinek. csodás. szóval marcianaból hegynek felfele indulunk, habár komoly túrát nem nyomunk, mert szorít az idő, alig két napunk van itt és mindenből látni kell valamennyit. le tehát a tengerre, marciana marina kézenfekvő. ezt már inkább ile de ré-hez hasonlítanám, ahogy a szezonban tömegeket látó zöldes zsalugáterek unatkoznak januárban. napsütés, kavicsos strand a színes házak előtt olyan, hogy bőven el tudom képzelni a következő három-négy hónapot a városban. izgalomnak ott vannak a htengerről visszatérő halászcsónakok.

sötétedésre felcaplatunk az odúnkba, mert nunzio annyira lelkes, hogy még főz is. csirkét, lilahagymával, olívával, köret mellé pedig rozmaringgal főtt krumpli és brokkoli. borozunk továbbra is, de már van barackpálinka is, mert hiába mediterrán, azért a tengeröbölre néző panoráma ára, hogy hideg van. annak ellenére, hogy olaszhoz híven nem a legjobb az angolja - kiegészül valami franciával, amit meglepő, de egész nagy százalékban értek - , egészen meghitt a hangulat. 32szer ugrott már repülőről a seregben, van saját vitorlása, de külföldön még csak korzikán és svájcban volt. estére behívják dolgozni, elromlott valami a kórházban és ő az a srác, aki ezt megjavítja, s mi beszaladunk vele körbenézni portoferraioban. m az én ölemben. portoferraio napóleon városa és elba fővárosa. tengerpart, kikötő, erődök és a sirályos strand. hazafele m már inkább a csomagtartót választja.

pite: Kép 254

ötödik nap fájó búcsú elbától. h10-es komppal megyünk vissza piombinoba. nunzio annyira annyira jó fej, hogy ad helyieknek való jegyből, ami harmadannyiba kerül, így mehetünk a kettő közül a menőbb társasággal. menőbb társaság kompjának gyomrából csupa olyan kocsi gördül elő, amelyik nem vesz fel, de jön 20 perc múlva a másik is hál istennek. ezek közül már kapunk egy hapsit, aki méghozzá firenzébe megy. így találjuk magunkat kora délutánra egy menzán a firenze centro pályaudvar mellett. ez január 24., amikor érkezik nekünk két pajtásunk a pisai reptérre. sms, majd telefonálás, amiből kiderül, hogy ők bizony azt hitték, hogy a találkozó megbeszélt helyszíne - pistoia - az pisának valamiféle fura becézése. így nekik jut a városnézés pisában, nekünk firenzében és este közösen pistoia.

pistoiába azért mentünk, mert itt kaptunk cs-t. massimo fogadott be minket last minute a városból kint, a hegyen fekvő csodálatosan nagy, bő 250 éves házába. ahol nincs fűtés, csak egy olyan csöpp vaskályha, mint elbán. amott a 18 négyzetméterre az bőven elég volt, ám itt a megszámlálhatatlan szobás kastélyra már kevésbé. így jött az, hogy hiába a teli has a fejenként egy pizza után, hiába a vörösbor, a pálinka, a birsalmarakija, odakucorodunk négy matraccal a tűz köré, de reggelre az is kihűl, úgyhogy szarrá fagyunk. nadrágban, farmerban, két zoknival, póló, pulcsi, hálózsák és két pokróc. mindegy, van tea, négy vadászgörény, három három farkas(kutya) és három macska.

hatodik nap én nem támogatom firenzét - negyedik látogatásom ne már rögtön a harmadik után legyen - siena, san gimignano pedig messze van és a vonatra sajnáljuk a pénzt, ezért jön, hogy csak a szomszédos montecatiniig vonatozunk. unalmas fürdőváros, elit szállodákkal és egy cuki fellegvár szerű alto városrésszel. szervesen igazán nem is kapcsolódik ez a városhoz, ígyhát séta, amiből m és én végül stoppal jutunk fel, b és d viszont feltúrázik, hogy ne fázzanak. fent vár, szűk utcák, főtér, mint minden rendes toszkán városban. lefele séta. haza vonat az egyetlen alkalom a nyolcból, hogy nem veszünk jegyet, jön tehát a kaller. jófej, meg lehet vele beszélni a dolgot és ad jegyet.

massimoval változatosak az érzelmeim. hol tök jót beszélünk borral, tűzzel már 3 órája, hol meg azt érzem, nem vagyok elég true arc neki. mármint nem tenyésztek kutyákat, nincs 3-4 olyan hobbim, amiért vérre mennék és ilyesmi. végül a vége pozitív, mert hetedik nap reggel ő megy el rómába reptérre repülni és ezért reggel fél ötkor kell kelnünk. és sikerül. még jól is jön ki, hogy ottvagyunk, mert sofia, az öreg volkswagen nem akarja, hogy gazdája lelépjen és nem akar indulni. mi meg toljuk.

így kezdődött tehát a nagyon hosszú nap. első vonatot sikerrel lekéssük, pedig már ott vagyunk fél órája a pályaudvaron. de az út megtervezése helyett inkább a videójátékokról beszélünk. sebaj, egy órával később érünk luccába, mint lehetne, de még így is zárva sokminden. lucca helyes, bár asszem ezt arról az oldalról mondom, amelyik élvezte és nem zombizva nyomta végig kötelezően a városnézést. van cuki amfiteátrumos tér, napsütés, várfal. nagy öröm a végén, hogy a következő vonat tovább másfél óra múlva jön, de épp ennek köszönhetően találjuk meg a pályaudvar melletti menzát, ahol hat euróból bekajálok tésztát és levest. még egy zacskó mustárt is nyúlok, ami később nagyszerű lesz szendvicshez.

pisában átszállás livornoi vonatra, mert b és d még nem látta itt a tengert. livorno centrale piszokmessze van a központtól és a tengertől, livorno pedig piszokmessze van a cuki várostól, amin az sem segít, hogy elkezd esni az eső. letudjuk azért a kikötőt, mcdonaldsban pisilünk, de a legnagyobb élmény innen asszem a supermercato marad. utolsó nagy vásárlás olaszországban.

és végre pisa. sötétedésre érünk oda, ami nem hoz gyönyörű naplementét magával. a hír viszont megerősíttetik, hogy a reptér bezár éjfél-egy körül, ami fájdalmas arra nézve, hogy 630-kor megy a gépünk és nincs szállás az éjszakára. sebaj, legalább előre tudjuk és fel tudunk készülni rá. b és d beül a kocsmába, ahol két euró a hatvanhatos sör, m-mel mi meg letudjuk a kötelező városnézést. végül fél egyig húzzuk magunkat a helyen, jó pár sört lenyomva. párosával járunk ki szendvicset készíteni és meghúzni a grappát, igazi kelet-európai módra. aztán még egy kocsma, eldugott, prosztó és lehet bent cigizni, de a sör négy euró. nem baj, dohog a grappa. reptérre ki lehet gyalog menni, 2 kmre van a városközponttól. útban kifele még egyet piknikezünk a pályaudvar várócsarnokában, ahol román sorstársak hada fogad. alszanak, nem olyan nagy a buli.

pite: klasszik

repülő, alpok, pozsonyi -13 fokban napsütés és student agency. heló budapest. képek egész jól sikerültek.


Szólj hozzá!

Címkék: olasz kaja sziget busz vonat cs hajó róma mediterrán firenze livorno lucca pisa stopp komp civitavecchia elba montecatini

santiago de cuba



2009.05.15. 21:20 attilaj

 camagüey úgy végződik, hogy kisétálunk sokat buszpályaudvarig. itt nem találunk kamiont, csak a pacmanek akarnak lehúzni mindenfélével pénzért. taxit ajánlanak meg viazul, de mi tudjuk ám, hogy megy ez. az egésznek az a lényege, hogy 310 km-t 12 óra alatt teszünk meg, de legalább megteszünk. városról városra ugrálunk rabszolgaszállító camionokkal. végére már egészen belejövünk, mégis santiagotól 70-80 km-re ránksötétedik. izgalmak, majd végül valami kis lassú busz jött, ami a félúton lévő faluba megy. végül mégis valahogy elment santiagoig, a félutas faluból már csak velünk. menetrend végeztével hazament aludni a nagyvárosba, gondolom én. szálláskeresés, alkudás egészen szépen ment, 15 dollárért mindenkinek van szobája. 

ennyit írtam santiagoról másfél hónapja. most megint érzem, hogy ideje befejezni. 

pite: befordult

a város kuba második legnagyobb városa. mégse éreztem azt, hogy olyan hatalmas, metropolita lüktetése lenne, mint havannának. aranyosan, kedvesen lejtenek, emelkednek az utcák, van főtér, van másik tér, ahol zenélnek és van harmadik, ahol kajálni lehet. egyedül a vasúti pályaudvar hatalmas, de az nagyon. hiába, xx. század vége felé épült. ide azért kellett kicaplatnunk, mert vissza havannában vonattal szeretnénk menni és van közvetlen a két város között (hogy ez hogy hiúsult meg, majd későbbi posztban). mellette a piac viszont csodás, van nádcukorlé, van süti, van zene.


1 komment

Címkék: kocsma kuba magánszállás komp santiago de cuba

süti beállítások módosítása