ócska utazós

tavaszi lógás az isiből, azaz lestoppolás újra zevgolatioba csajozni és visszafele shoppingolni egyet szófiában. múlt héten indultam azzal a tervvel, hogy egyhuzamban lenyomom az 1000 km-t, de végül 750 körül megálltam szófiában aludni. belgrádig csodásan ment, a határon voltam reggel kilenc körül, ám a jugoszláv főváros elején tevődtem ki. számos busz, troli, városnézés és kb három óra múlva érzem azt, hogy egy taxi van alattam. ingyentaxi, mert milos jött haza koppenhágából és a reptérről smedrevoba taxizik. egy másik szerb eztán adott egy szerencsepatkót, s innen már jól ment. bár sanszos, hogy inkább bulgária hatása érzékelődik, mert ugye ott csodás a stoppolás.

éjszaka nagyapámnál alszom szófiában, egyéb érdekesség nélkül reggel folytatom az utat délnek. határig itt is csodás, élvezem, hogy bolgárul beszélek, hogy nem kell többet várni 10 percnél a fuvarra sehol és hogy repülök a mediterrán fele. új hobbim a hófödte csúcsók közötti stoppolás (vö. marokkó).

zevgolatio, a csöpp falu, ahol kb 300 rokon él és az albán napszámosok. bolt, benzinkút és játszótér, külön néni és külön bácsi csoportok feketében. határban dombon búzamező, másik irányban sztruma. körben hegyek 1000 méter felett. szaloniki a milliós betontömb, annak ellenére, hogy tenger, dél és miegyéb eléggé durván zsúfolt. bombázott, 8-9 emeletesekkel újjáépített csodás belváros, pesti rakparthoz hasonló tengerpart.

május elseje általában is a tüntetések és a sztrájkok napja, ez nem új dolog. köztudott, hogy ilyenkor nem parkolsz a belvárosban, mert felgyújthatják a kocsid. csak most épp benne van a hírekben magyarországon is. mászkálnak vöröslobogós 40-50 fős csoportok és 15-20 fős rohamrendőr csapatok, de amúgy semmi izgi. kicsit kihalt a város, lement mindenki falura kajálni. külvárosba ki, mert ott vannak orosz ismerősök. kisbaba, tengerpart, ukrán vodka.

két nap falu aztán még és indulás haza. újból megalvás szófiában. bolgár stoppolás visszafele sem okoz csalódást, sajnos a szerb és belgrád sem meglepetés. mármint hogy ott nem vesznek fel az emberek. kezdem két okra visszavezetni: volt háború, emberek bizonytalanok és a drága autópályán egészen más minőségű és sokkal kevesebb kocsi jár, mint itthon pl. azért persze hazajutok, újvidéktől zürichi szerb hoz 170-nel a pályán. kaját különös módon most senkitől sem kaptam.

Sićevo kanyon.

még ropog, annyira friss, ott szárad a lépcső mellett a novi sad tábla. stoppbeszámoló budapest-zevgolatio, zevgolatio-szófia, szófia budapest stoppkörútról.

fiumei utca, citroen autókereskedéssel szemben. kevés várakozás, jó kocsi szegedig, majd végül jó fej és elvisz röszkére is. olyan hapsi, akivel nem kín a beszélgetés. utazik sokat, nem csak kocsival, de ha igen, akkor vesz fel stopposokat. idén nyáron nagyon szezonja van, azt mondja, megjárta lengyelországot, berlint is már és majd mindig volt stopposa. amúgy szegedi kézilabdadrukker, a csapat meccseiből 2-t ha kihagy évente. most is megy majd ukrajnába, onnan átvonatozik moszkvába, aztán átrepül valladoidba.

röszkén már épp közeleg a rendőr, hogy elküld, mert a határzóna nem holmi stoppolásra való, amikor megáll a piros és igyekezzek, mert jön a rendőr. szerb-magyar hapsi, szerb-magyarul vesz paprikát útmenti cigányoktól és szerb-magyarul telefonál. nem sokat visz, talán backa topoláig, ilyesmi. onnan valahogy átjutok újvidékig, ahonnan újra egy jófej srác visz. már angolul mondja el a sztoriját, hogy szabadkai szerb, de belgrádban van rendezvényszervező cége és mesél arról, milyen 2000 fős partikat szervezni. látunk elszabadult lovakat a nagy duna-hídon. kivisz egészen belgrád végére, ami nagy öröm. nagy öröm ellenére senki nem akar felvenni, úgyhogy sétálás van autópályán, mígnem egy üres turistabuszra kapok. légkondi, ad hideg vizet, de csak a fizetőkapukig tud elvinni, ámbár másnap délután megy szalonikibe. legrosszabb esetben is odajutok, ez már biztos.

belgrádon túl lenni nagy megkönnyebbülés. már vannak mások is, helyiek a fizetőkapuknál, de itt ez nem baj. annyira más a célközönségünk, ő tán kragujeváciakat szólít le, egyenest oda akar jutni. én írok egy nis táblát, de igazából bárhová jó, ami délnek van. fiatal csaj emllé ülök be egy 100-asra kb., majd innen középkorú hapsi áll meg cabrio audival. menőzés naplementében, szerencsére jó hosszan, majdnem egészen nisig.

sötétedik és én autópályán stoppolok, ami nem szokott annyira bíztató lenni. ámde ilyenkor jön mindig a megmentő, ezesetben egy belga kombi rendszámos török - egyedül. griechenland, perszehogy. na hát akkor nem kell se útmenti benzinkúton kóricálva éjszakáznom, se szófia fele venni az irányt, hogy ott aludjak a lakásban. szerencsére beszél angolul is, nem is keveset. már 10-20 éve kint él, feketén taxizott hollandiában, most valami étterme van - természetesen - belgiumban. családja ott, szeretője csehországban és gondolom most se véletlen ment egyedül. rákérdeztem, miért járnak kocsival haza a vendégmunkások és olyasmit mondott, hogy a pereputty fiataljai valami hivatalos dolog miatt nem repülhetnek. még sose beszélgettem törökkel ennyit. szkopje előtt megállunk útszéli étteremben, megkajáltat, hisz török. ez ilyen 0 óra 2 perc körül van, de már nem tudom, melyik időzóna szerint. ami egyedül rossz benne, hogy egyenest jön belgiumból és így a macedón-szerb határon feladja és alszik egyet. határforgalom kihalt, görög oldalon annál nagyobb az élet a kávézóban.

innen szaloniki 70 km. viszont nekem nem egészen ez kell, sőt. csöpp kis 200 fős falu a célom, szalonikitől (milliós) ugyancsak 70 km-re, csak épp másik úton. nagyjából úgy lehet elképzelni, mintha nagy lendülettel jönnék müchenből az m1-esen, de nem pestre akarok jutni, hanem egy nógrádi faluba. hatalmas suv-val visz el egy aggódó idősebb házaspár a határról. görögök. görögökben az a vicces, hogy ha nem tudnak bármilyen nyelvet, akkor aztán kb 15 szóból áll a szókincsünk. ezek sem az alapok, mint igen (ne), nem (ohi), hanem hülye bolgár jövevényszavak, mint például a papír, a biztosan vagy az ezer. szerencsére értelmes emberek és megértik, hogy nekem jó lesz egy autópályakereszteződésben hajnal 4-kor, de azért még a kezembe nyom egy 20 euróst. hát jó.

autópályakereszteződés, buzinagy cementgyár mellett, szalonikiből kifele. menő.

béna görög srác elvisz rossz útra 15 km-nyit. mondom én, hogy a serres tábla amarra mutat, de ő tudja, hogy erre van egy rövidebb út. kel fel a nap keletről, amerre menni kéne és süti a hátunkat, hát nekem ne mondd. hát nem volt. plusz két stoppba került ez a kirándulás. az első valami nagyon ócska-régi mazda pickup vitt vagy ezer méter, amiben benne volt egy tankolás is. törött teknősök az út mentén, dimbes-dombos srága táj, megérkezős érzés. még egy albán és egy bolgár visz a főtúton, majd a faluba bevezetőn két bácsi. ekkor terjedhetett el a hír igazán, hogy valaki STOPPOL a környéken és még görögül se tud és nem is bolgár (bolgárból ezen a vidéken majdnem annyi van, mint görögből - dolgoznak, nyaralnak). nem csodálnám, ha benne lennék a helyi hírekben.

folyt. majd.

fesztiválutazás is utazás, pláne ha külföldre. újvidéki exit fesztivál volt a cél, mert páldául talán a cnn a világ negyedik legjobb fesztiváljának sorolta, mert várban van, mert a line-up csodálatos és a többi. szóval sokat vártam tőle. bocsánat az exit fanoktól, de itt most többnyire lehúzás következik. olyan címeken gondolkoztunk - dvel voltunk, ketten - hogy exit failed vagy i survived exit '09.

először is nem sikerült odaérni. pestről egy körül indultunk stoppal. merthogy alig 300 km és egyenes út, egyedül szeged és a határ töri meg. az lett a vége, hogy kishegyes környékén kavarogtunk, majd feketicsnél egy benzinkút háta mögött sátoroztunk. ez 44 kmre van újvidéktől. reggeli induláshoz sem kapcsolnék szerencsés jelzőt, sok sétálás az autóút mentén, ahol senki nem akar két hátizsákos, láthatóan fesztiválra igyekvő srácnak megállni. csak egy kamionos.

dög meleg van.

egészen estefele értünk be Veleszbe, ahová azért mentünk, mert macedónia ezen felén itt kaptunk hosztot. úton idefele volt két srác, aki felvett minket, olyan beszólással hogy i dont have a driving licence, free macedonia! aztán meg jól kinevették a karambolos srácot, aki görög volt. kicsit el is voltak tévedve, de vidám szakasz volt. utána hapsi egyenest, majdnem házig, nagyszerűen esett a sör, amivel megkinált.

sajnos Asze, a hosztunk csöppent kint lakik a központból. arra, amerre már nincs semmi, még a benzikúton is túl. de mosolygós, van kajája és szociális. érdeklődő, olyan akivel beszélgetsz de azért néha érzed, hogy kicsit kényszeredett. de végtelenül rendes. szüleivel él egy családi házban - ő fent, szülők lent. kertes szerű, de nem olyan, mint itthon. ez Velesz adottságaiból fakad, mivel völgyben van, dimbes dombos. utcák is mindig lejtenek vagy ferdék és szűkek annyira, hogy felül gyakran átfut a szőlő az egyik kertből a másikba.

belgrád először. mert megalszunk odafele félúton. kell is, ahogy kiderül, mert bőven sötétben érünk le budapestről. igaz, még a magyarországi stopp volt a gyér. először is ugye be kellett ugrani hódmezővásárhelyre, ami hiába van azon felén az országnak, azért más, mintha végighúzna az ember a pályán. vagyemlíthetném a kecskeméti mol kutat is, ami hiába csillog-villog az új designnal, még nincs megnyitva, tehát tök nulla forgalom jár arra. órás sétálások és pár méteres shortest ride ever stoppok a repülőnapi forgalomban a régi ötös fele, nagy az öröm. aztán persze átjutunk a határon, ahol schengen fele igencsak sokan (4-5-6 órát) várakoznak. kapunk egy olasz és egy spanyol srácot, magyar rendszámú bérelt kocsival, akik belgrádba tartanak kirándulni. ez nekünk kb. 190 km egy kocsival. rendszám miatt persze már a város környékén félreállítanak a rendőrök és megbasszák őket százvalahány euróra. alkudozás included, lehet euróban fizetni. aztán jött a mi pillanatunk, mert belgrádba nem egyszerű betalálni. táblák csak itt-ott, de azért mégsem annyira bonyolult.

hostunkkal trg republikán találkozunk, mint ahogy minden belgrádi itt találkozik. este tíz körül van néni, aki galambokat etet, kóborkutya, hátizsákosok, dübörgő tunning kocsik és élet. vagy két éve voltam utoljára a balkánon, ami nagyon sok. úgyhogy élvezem, szívom magamba. nem láttunk sokat, de tudom, hogy ott vannak a kajás standok, ahol este pizza megy, reggel burek. hangosak, köpnek és kint vannak az utcán. boltok is késő este zárnak csak. többet nagyon nem látunk, még éjjel egyig sétálunk, lenézünk dunára valami parkból, sétálóutca és kiülős macskaköves. nem hiszem, hogy probléma lenne a lakók miatt, hogy éjjel egykor élőzene szól az utcán.

reggel piacos kör és burek, valamint gevrek és mákos cucc az útra. mert megyünk ki a nagy útra, hogy repüljünk tovább szkopjéba.  világosban is látjuk, hogy tele a város szerb zászlókkal és ilyen-olyan graffitikkel. gondolom, hogy van mélyebb tartalma, ilyen politikai szerű. kedvencem a mladics plakát, aláírva annyi, hogy szerb. futottak még az amerikai nagykövetség befalazva és a bombától romos házak tetejükön zöldülő fákkal.

élveztem egy éjjelre. vissza kell jönni.

vúú, új bejegyzés. vúú, utazás közeleg. úgy áll, hogy júli. 4-én beugrok vizsgázni, méghozzá komolyból. aztán valamit kezdek hosszúgatyával, inggel és kiállok m5-ösre, mert irány dél. zsüdi és családja megy délnek már napokkal korábban montenegroban én meg utánuk. egyedül fogok stoppolni messzire és couchsurfölni, mint még soha életemben. belgrádban felezés, ottalvás. az budapesttől 400 km és egy határ, onnantól a fekete hegyek tengerpartja egy kicsivel több, szerpentinesebb és autópálya mentesebbnek tűnik, de talán a határ könnyedebb. belgrádban már van hosztom, beszél dél-afrikai angolul.
már épp csak a vizsgán kell túllenni.
kánköl. cserébe lesz pénzem bőven. vizsgán meg még mindig túl kell lennie, egye meg a fene.