Antonellának van háza Bosában is. vagyis inkább lakás lesz ez már, lényeg hogy ideadta nekünk a kulcsokat. merthogy nincs most ott senki és használjuk nyugodtan. stoppolás négyen, versenyt futva, hogy ki a jobb. a második, aki tud angolul utunk során a sofőrünk bosába, aki ausztrál. zsüdivel mi állítottuk meg, de út szélen láttuk lóriékat és megáll nekik is, így lett a holtverseny. bosa, jupí.
a lakás a kisváros szívében van, a főutcán. kisváros, de négy-öt emeletes öreg házai vannak. vára fölöttünk, folyója, rajta öreg és új híd, tengerpartja két km-re bosa marinea néven. néha csepegős idő ellenére imádjuk. hatalmas hodály, két hálószoba, egy nagy konyha-étkező, fürdő, belső "udvarra" erkély, sikátorra ablakok. negyedik emelet.
dobunk egy nyokkit és irány sétálni. bosa tengerpartjára kisvasút vezet, legalábbis a sín. gazosodik, szomorúság. legyalogoljuk az utat, rövid távra senki fel nem vesz. folyó beömlik a tengerbe, kis halászhajók itt intenek egymásnak: ki fel a városba, ki ki a tengerre. macskák a sziklákon szugerálják a horgászokat kitartóan még a nyirkos idő ellenére is. hosszú móló visz ki egy bástya szerű erődhöz. egészen újkori bunkerek rejlenek meg a tövében. előtte a tenger fele hatalmas sziklákra emlékeztető, de egy darabból álló sötét zöldes-barnás kövezet. lukacsos, itt-ott rákokkal, pocsolyákkal, ilyesmikkel. gyönyörűen tiszta víz, csak úgy csobbannál. móló túlfelén, ahol nem folyik be folyó hosszú, íves, homokos strand. versenyt futunk az első házakig, lóriék a homokban, mi a molón és lám, mi nyerünk. győzelmünkre el is áll a pillanatnyi csepergés, de azért már elindulunk visszafele, bosába.
Antonella mesélt Giovanniról, hogy nála érdemes pizzát enni. kevergünk egy keveset a városban, hátha rálelünk, majd mikor megunjuk megkérdezünk egy nőt. hát ő elmondja, hogy hat giovanni pizzéria van a városba, de ő épp ide tart a legközelebbibe dolgozni. fél órán belül nyitnak. jipí, beugrunk addig supermercato-ba piát venni, zöldségesbe dinnyét venni és jöhet a móka. a pizza takeaway üzemmódban van, nagy téglalap tepsit felvágja x szeletre, kikap egyet, félbehajtja és kezedbe nyomja, vagy elcsomagolja. mire odaértünk, már jópáran várakoztak, jelentős arányban tizenéves kölkök kéteuróst szorongatva. egy hazai gyrosnyi pizza ugyanis ilyen árban van, ám ízvilágban jóval dúsabb: (kellett volna fénykép típusokról) a legextrémebb a sültkrumplis, amire még emlékszem az négysajtos, virslis, gorgonzolás, többfajta halas és egyéb klasszikusok. hazavittük, vígadtunk, kettőtől dugig teltünk majd esti séta a folyóparton.
