easyjet bevezető promójával ötünknek egy csomaggal kijött fejenként 9000 huf körülre egy jegy. megyünk tehát élvezkedni. én másodjára, jj is, de d, j és zs premierben utazik. d-nek megmarad ez a lehetőség későbbre is, mert mint ahogy mondta, többet volt hálózsákban, mint cipőben. beteg.
bár első nap még reptérről bestoppolás után találkozunk a piramisnál és utána öten sétálunk. szupermarketet keresve végül kilukadunk a latin negyedben, majd a luxembourg park sarkán találunk egy egészen olcsó créperie-t. tojásos, sajtos az alap 3 euróért. sima cukros 2 körül. parkolás egy kicsit, de innen elzavarnak kereksapkás fütyülős parkőrök, mert zárás van. szétválunk, mert d, j és zs sz-nél és zs2-nél lakik, mi meg couchsurfölünk. házigazdáik tudnak esti buli perlaseznél, hát csek it áut. otthoni szusszanás után uzsgyi, gyalog megyünk, nincs annyira messze, 15 perc volt. vilmos nálunk vodka náluk. mi abban bízunk, hogy hozzák a vodkát, ők abban, hogy mi hozzuk a vilmost. így lett belőle üveg bor és pezsgő a boltból. nem buktunk annyit, kettő együtt volt 3 euró. bőséges erasmus csapat jött össze még a hely előtt, ahonnan leszakítottunk pár németet és már a hely előtt ácsorogva a piákat fogyasztva beszélgettünk velük. a hely, vagy a buli maga arról szólt, hogy egy "európa" videóinstalláció vmi német-francia csoport jóvoltából. alter arcok, béna videó, ingyen pia és rágcsa. kár, hogy fáradtak vagyunk. majdnem eltörött egy álló tükör, jó, hogy mégsem.
második nap úgy kezdődött, hogy jj-vel átmentünk reggeliztetni a nagycsapathoz. vélib'bel, mert 
az az igazán trendi. és működik! meglepetés, hogy amilyen dög nehezek azok a bringák, mennyire könnyű őket hajtani. (általában) jó fékek, kemény gumik. aztán tej, bagett, sajt, szalámi, sonka, póré, sajt, narancslé, paradicsom. d beteg, nem mozdul ki. szendvicsekkel nekiindulunk gyalog a sacre coeurnek. mert látótávolságon belül van. itt kezdődött az a rész igazán, hogy lejárjuk a lábunkat, mint minden rendes párizsi turista. láttunk afrikai anyagboltot, magyar munkásembereket, vasutat, sacre coeurt, szenegáli aggresszív karkötőst, tömött turkálót, comic sans betűtípust, beteg pszichedelikus kirakatot a la fayette-nél, operát, pompidou-t, starbucks-ot, marais-t, vogézeket, melegbárokat, zsidó környéket, notre dame-ot, angol könyvesboltot és uhh. kemény menet volt, szerencse, hogy készültünk szendvicsekkel.
otthon szusszanás, tojásrántotta cukkinivel és fél üveg borral. ez a kiscsapat részéről, nagycsapat is hazavonult, valamit tésztáztak. éjszakai lazításképp átvonulunk nagycsapathoz bicóval, majd még éjszakábban haza.
harmadik nap. nehezen indul be. egy is elmúlik, mikor az előző napihoz hasonló reggeli után elindulunk, ismét csak négyen. a
késlekedés egyik oka, hogy későn keltünk. aztán hogy nem megy a vélib, mert nem tudok előfizetni rá. mert az előző napi 2x150 euró deposit nem jött még vissza a kártyámra. és ó. szóval séta, amiközben a sri lankai bolt vígasztal, ahol csupa olyan növény (min. 15-20 féle) van, amiről még jj se hallott, olvasott. inda és rücskös basz pl. aztán azért is késlekedünk mert pl zárva a tegnapi bagettes. végül kiscsapat kis kitérője közben nagycsapat megnézi a tornyot és újra együtt a csapat az invalidusok körül. sanzelizé, diadalív és a la fayette-hez már sötétben érünk. itt szabad tevékenység fiúknak és lányoknak külön egy óráig. lányok valami kajásat űznek, míg mi zs-vel sokkal okosabban megnézzük a tetőteraszról a villogó tornyot, a játékosztály kicsivel lentebb és ilyesmi.
este vendégség, mégpedig nálunk. mi vagyunk a házigazdák házigazdája. azaz sütünk főzünk majdnem mindenkinek, akit párizsban ismerünk. majd linkelek egyszer majd talán, hogy mit. a társaságról. van ugye Lucile és Quentin az eredeti házigazdák. Q-nak van háznál barátnője, aki alig beszél, viszont annál többet szív. kb konstansan az ablak alatt ül emiatt. Lucile társasága egy fokkal izgibb. van ő, a szőke csaj. van a fekete és van az ázsiai. nemzetközi barátnők, annyira édes. kicsit piccsek, sőt talán nagyon. részünkről kiscsapat teljes, nagycsapatból hiányzik d, akit épp sz kísérget ambulanciákon át. van még viszont zs2. szóval sokan vagyunk. a végére, amikor már a bor is elfogy és csak a leffe, a vodka, sőt a legeslegvégére, amikor már csak a vilmos van, alig maradunk. quentin franciához képest becsülettel bírja, de végül mégiscsak zs-vel vagyunk annyira kemények, hogy bemetrózzunk az utolsóval a marais-be. pár óra múlva pedig haza gyalog. hát ennél azért keményebb volt, de mindegy.
negyedik nap antikotyagosodás. piac, ami nagyszerű. üvölt mindenki, van sokféle jó zöldség és olcsó. datolya isteni és 1,5 euró kilója. ilyesmi.
reptér kicsit rohanva a végén, de minek, ha egy órát késik a gép. playstation van, ám ricard olcsón nincs a terminálban. borároson viszont van melegszendvics.
