premier: életem első klasszikus hosszú hétvégéje, autóval. pécs és szarajevó. pécsett élmény volt a zsolnay-negyed és a koncert, amit a pajtások adtak. romkocsmában, szinte csupán ismeretlen ismerősök előtt. ezt követte az ismerős családnál alvás és az elmaradhatatlan családi bőség reggeli.
vasárnapi másnapos horvátországon és szerb entitáson keresztül autókázás. szarajevóban érzésből tájékozódunk, ami meglepően jól sikerült. házigazdánk jagoda, cs lengyel csoporttársa. hiába voltunk nála szűk két éjszakát, intenzitása oly erős volt, mintha egy hetet lettünk volna. még jó, hogy lonely planet nem volt nálunk. tito kocsma, velünk élő történelem, politikai adminisztráció agyament volta és miegymás a kötelező csevap-halva-török kávé hármason túl.
nem tudtam a városra másképp tekinteni, mint az átlagosnál nyugatabbra sodródott bolgár vagy görög nagyvárosra, ami valahogy kiugrott az ortodox ölelésből és elkezdett büszke lenni a muzulmán jellegzetességeire. errefele épp azokat az épületeket, műemlékeket, temetőket újítják fel és tartják tip-top rendben, amiket amarra próbálnak eldugni, nehogy látszódjon, milyen szomorú állapotban búslakodnak. a csarsija akár tarnovoban, a fedett bazár jambolban, a temető szinté tarnovo (vagy agdam) szélén, xix. századi kereskedő-házak szkopjétól szalonikin át plovdivig.
pécs.
elfoglalt szarajevói emberek.
temető, mint látványelem.
akad még, amire nem jutott pénz/energia.
zsizsegő főtér oszmán jelleggel.
csudás ősz.
roppant összetett egy hely, amit nem itt fogok megfejteni. képek szépek lettek hisz az idővel is szerencsénk volt.