a harmadik algarvei város, ahova ellátogattunk. ez is úgy néz ki, hogy a szárazföld szélén, ám a 
rián (a lagúna) innen. ilyen félédes vizek partján, ám itt csak 300-400 méter zátonnyira a nyílt víztől, vannak is komolyabb vitorlások. na, meg a lényeg, a halpiac! vasútállomástól még le kell caplatni az óvároshoz, aminek zegzugos labirintusán átvergőve érsz ki a partra, ahol ott a két nagy fedett csarnok. ezer millió, trillió hal. hosszúak, sárgák, színesek, fém színűek, tekeredőek, takonyállagúak, kövérek, húsosak, tömzsik, ráncosak, csillogóak és matt színűek. egyedüli, amit vettünk, az két darab szárított sós hal, hátha olyan, mint az orosz fajták. bácsi adott egyet ráadás. nem olyanok. sokkal halabb íze van, úgyanakkor keményebb. nem biztos, hogy finomabb.
Vera is itt dolgozik. ebédszünetében mutatott egy tasca-t, ami itt kis, barátságos éttermet jelent. 20 percet vártunk arra, hogy elvigye a lány az előttünk ott ülő piszkosát. újabb 20 perc, mire rendeltünk és 20 perc volt legalább, míg elkészült az az istenien nagyon jó rizsespolip és a tintahal sülve, salátával és krumplival. nem nekem kellene erről írni, mert zsüdi sokkal jobb gasztro dolgokban, de 10/10-es rétinget simán megér a kaja, már csak az adag mennyisége miatt is. kiszolgálás nyugodtságát bőven kompenzálja, hogy foglalkozik mind a bácsi, mind a lány veled: amikor kihozza, magyaráz, hogy mi és hogy is ez, mindenhez van pár szava, ismerkedős, olyan, akiről látod, hogy őszintén érdekli, milyen változást idéz elő benned az, hogy ide beültél. számlára végeredményként 14,50-et kaptunk, 15,60 körül adtunk. nade lám, hogy a két sört nem számolta. jótett helyében rákérdezve elhajtott, hogy ennyi az ár és kész (általában amit láttunk kirakott étlapon, 20 eurótól kezdődik egy kétszemélyes tál).
városban - amiről tudjuk, hogy akkor kapta meg a városi rangot, mikor 1808-ban itteni lakosok mentek rio de janeiroba a király után megvinni a hírt, hogy legyőztük a franciákat - még bementünk Vera múzeumába. ilyen kicsi, öt terem van talán. ha legközelebb erre jössz, figyeld meg mennyire precíz. most nem az, de Vera nagyon el van határozva, hogy átalakítja az egészet és olyanokkal tölti fel, ami leköt és helyénvaló is. nem holmi másvidékről származó hajómodellekkel.
és most megint el vagyok fáradva, hasogat a fejem és mindjárt kész a hal.
