HTML

ócska utazós

egyetemista korszakom utazási élményeiről. röviden, hosszabban, ahogy alakul. képekkel feltétlenül, mert úgy igazán hiteles a stoppolós, vasutazós, gyaloglós sajtvadászat.

Címkék

2009 (1) 2010 (2) 2011 (1) 2012 (1) 2013 (1) agdam (2) albán (1) alcobaca (1) algarve (1) alghero (3) alitalia (1) alkán (1) amszterdam (3) angol (1) arab (3) arad (1) asilah (1) askeran (1) atlasz (1) auschwitz (1) ausztria (2) aveiro (2) azeri (3) b&b (1) balaton (2) balkán (32) baltimore (1) bantry (1) baracoa (2) barcelona (2) batalha (1) batumi (1) bécs (2) belgium (2) belgrád (6) belogradcsik (1) bergamo (1) berlin (8) bestof (7) bg06 (9) biarritz (2) bicikli (1) bitola (1) bled (1) bohinj (1) bolgár (26) bolotana (2) bőr (1) bordeaux (3) borovec (1) bosa (4) bosznia (1) braga (1) brassó (1) bréma (3) bringa (1) brno (1) bruges (1) brugge (1) brüsszel (2) budapest (3) bukarest (2) burgasz (2) busz (28) calka (1) camagüey (2) casa particular (5) chefchaouen (1) cienfuegos (2) civitavecchia (1) constanta (1) cork (2) cs (53) csehország (3) csop (1) dadivank (1) dán (5) dilijan (1) dorgali (1) dublin (1) duna (5) dupnica (1) easyjet (4) elba (1) ennis (1) erdély (1) esküvő (1) essaouira (3) essen (2) etara (1) evezés (1) evora (1) exchange (1) exit (2) falu (1) faro (5) fatima (1) fauna (1) fekete tenger (7) fes (2) fesztivál (5) figueira (1) firenze (2) fonyód (1) francia (18) frankfurt (1) gabrovo (1) galway (1) gandzasar (1) geres (1) gori (1) goris (1) görög (6) grúz (13) guantanamo (1) gucsa (1) guimaraes (2) haghpat (1) hahn (5) hajó (5) hamburg (4) hammam (1) hansa (2) határ (2) havanna (3) hc (25) hegy (12) helyek (1) hitchgathering (1) holland (3) hollandia (1) horvát (1) hostel (9) hotel (9) højskole (2) ile de ré (1) ilha deserta (1) iljicsovszk (1) imias (1) írország (5) jalta (1) jekatyerinburg (1) jereván (1) jugoszlávia (4) kaja (43) kalampaka (1) karabah (4) karabakh (4) kara dere (1) kassa (3) kastraki (1) katalán (1) kaukázus (19) kazbegi (1) keeken (1) kemping (5) képek (8) kevelaer (1) khor virap (1) kijev (3) kikötő (1) killaloe (1) kinsale (1) kocsma (9) kolostor (5) komp (6) koncert (9) koppenhága (2) krakkó (2) krím (1) kuba (14) laufersweiler (2) la rochelle (2) leiria (3) lemberg (2) lengyel (2) lisszabon (3) livorno (1) london (2) lucca (1) macedón (4) magánszállás (13) magyarország (9) malta (1) marokkó (9) marrakech (2) marsrutka (9) mediterrán (1) meknes (1) melnik (1) menedékház (3) mestia (2) meteora (1) metropolisz (1) mizen head (1) moher (1) montecatini (1) montenegró (1) múzeum (11) nagyváros (36) nantes (2) német (23) neszebár (2) noravank (1) norvég (1) nyköping (1) óceán (3) odessza (3) ohrid (1) olasz (13) olhao (2) orangeways (2) oristano (1) örmény (10) orosz (5) orsova (1) oslo (1) oświęcim‎ (1) oxelösund (1) oxford (1) párizs (9) pécs (1) piac (2) pinar (1) pinar del rio (3) pisa (1) plovdiv (1) porto (2) portugál (18) pozsony (10) prága (3) prilep (1) reptér (35) rila (3) róma (3) románia (6) rotterdam (1) russze (1) ryanair (14) rømø (1) sanahin (1) santa clara (2) santa lucia (1) santiago (2) santiago de cuba (1) sátor (10) sepsiszentgyörgy (1) sevan (1) shushi (2) sintra (1) sivatag (1) skandináv (4) skanzen (1) skavsta (1) skyeurope (1) spanyol (5) stepanakert (2) stepantsminda (1) sterling (1) stockholm (1) stopp (112) strand (2) svájc (1) svéd (2) szaloniki (3) szamokov (1) szarajevó (1) szardínia (8) szerb (8) szerbia (6) szevasztopol (1) sziget (2) szimferopol (1) szkopje (2) szlovákia (11) szlovénia (1) szófia (8) szozopol (1) sztálin (1) tangier (1) tarnovo (3) tarragona (1) tatev (1) tavira (1) taxi (5) tbiliszi (2) tek (2) telekocsi (1) telouet (2) temesvár (1) tenger (5) természet (1) terv (2) (2) török (2) törökország (2) toszkána (1) traben trarbach (1) trier (1) trinidad (1) túra (10) újmoldva (2) újvidék (2) ukrán (12) ungvár (2) ural (1) ushguli (1) utrecht (1) vama veche (1) vank (1) várna (2) velesz (1) videó (2) vidin (1) villamos (2) viñales (1) vinales (1) virgin atlantic (1) vonat (25) vueling (2) weeze (2) wifi (3) wizzair (8) zágráb (1) zene (4) zugdidi (1) Címkefelhő

krím télen



2013.04.12. 12:45 attilaj

ukraine_flag.gifazt mennyire el is felejtettem, hogy megjártam a krímet. vagy csak ezt a blogot felejtettem el. nem kéne, egyiket se.

még szinte a tél közepén, január végén - február elején az évi klasszikus vizsgaidőszak temető és tavaszváró kiránduláson sikerült kettesben, j-vel részt vennem. kijevi átszállással (repülőről vonatra) úticél a fekete-tenger északi partvidékének legizgalmasabb terepe, a krím autonóm köztársaság volt. maradhattunk volna bő öt napot a havas kijevben is ehelyett, de csábítóbb volt rövid három napot a meleg hegyes, tengerparton tölteni. vonatút így oda is, vissza is elvett egy-egy éjszakát, de számomra még mindig kaland a plackarton utazás a szovjetunióban, a reggeli teázgatás és megállóhelyek szünetében a peronra mamuszban lejáró trénignadrágos emberek hada (háttérben jókora füstölt halakat áruló nénik).

szimferopolban, a félsziget fővárosában és annak földrajzi közepén szálltunk le a vonatról a napsütéses januárvégi reggelen. pályaudvar elől indul a világ leghosszabb trolijárata, aminek a vége jalta városa 70 kilométerrel odébb. nem lettünk rekorderek, mert a 700 méter magas hágó tetején kiszálltunk nézelődni. aztán vissza a következőre, és leandalgás a mediterráneumba.

a terv jaltában annyi volt, hogy ebédelünk és korzózunk egyet a tengerparton, majd délután átrobogunk az 1000 méter szintkülönbséggel működő kabinlifthez, ami felvisz a környéket leuraló hegyvonulat közel tetejére. nem is azon bukott el a dolog, hogy lekéstük volna a négy órakkor induló utolsó liftet, hisz három perccel hamarább sikerült odaérni, hanem hogy már pár napja bezárt a dolog. határozatlan időre, munkálatok miatt. irány vissza jalta központja. a program újrakalibrálása azt hozta ki, hogy az éjszakát a város legeslegközepén található, ám nagyon a szovjet múlt fénykorát idéző szállodában töltjük. nem szeretem az ár-érték arányosítás, de a világ legjobb üzletei ezek a szovjet hotelek: csupán az ágy kényelmetlenségét kell odaadni a cserébe hatalmasan tág szobaért, a huszas években államosított decens nagypolgári burzsoá szállodaépületért, kilátással a hegyekre, a tengerre és a főtér lenin szobrára egyaránt.

DSC_0661.JPG

jalta korzója.

DSC_0696.JPG

kilátás a hotelből, lenin és a hegyek.

másnap újabb próbálkozás a heggyel. az aggodalom egyetlen oka, hogy a felvezető egyetlen út ilyenkor még le van zárva, hisz odafent tél van - fent és lent között általában 10 fok a különbség. marsrutka (minibusz) felvisz vízesésig, ahonnan gyalog indulunk tovább az utat követve. rendőrposztot és a két rendőrt - ami megszűri a téli utakra nem alkalmas járműveket - elhagyva egészen (az erdőőr bácsit leszámítva) magányosan haladunk felfelé. majdcsak nem jön egy 4x4, srác és ugyancsak stoppos néni felszaladnak egy napra síelni. fent, aj-petrin néhány kőépület, valamivel több fából összehozott menedékház, étkezde és pár olyan épület, amelyeket a meterológiai kutatóépületet, kilátót és garázst magába foglaló egyéb kategóriába sorolnék be. fúj a szél és egészen emberes mennyiségű a hó lep el mindent, ami az akklimatizálódást nem hagyó 30 perces utazás után egészen nagy élmény. egy órás minikirándulást engedünk meg magunknak, igazi piknikkel a fenyőfa alatt, rálátással még nagyobb sziklákra - úgynevezett grand kanyonra. idő van, még el kell jutni szevasztopolba, ami nagyjából 90 kilométer jaltától. szuper a stopp, útközben megjárjuk ukrajna legdélebbi pontját, rálátást kapunk gorbacsov dácsájára, határőrségre, sárkány és mindenféle állatról, életről elnevezett sziklákra.

DSC_0753.JPG

aj-petri.

DSC_0839.JPG

jalta-szevasztopol autóút.

szevasztopolt annak ellenére csak éjszaka látjuk, hogy két estét is sikerült eltölteni benne. couchsurfing pétervári srácnál, aki leköltözött délre, mert itt több a napsütés, alacsonyabbak az árak és az orosz IT munkájából jobban kijön, mint odafent. kapunk tőle tippet étteremre, elvisz szuburb környékre, ahol nagyszerű a rálátás az orosz katonai flotta esti fényeire és még egy capoeira estre is becsöppenünk. vicces zenéket mutogat, és jófej a kutyája.

két szevasztopoli éjszaka között megnézzük balaklavát. napsütés és tavasz február elején, tenger egy mély öblében, szinte fjordszerű helyen felépült csöpp kis város leginkább arról híres, hogy nagyon sokáig nem volt híres. a rejtett öbölbe ugyanis titkos tengeralattjáró bázist építettek, ástak a hegybe bele a szovjet mérnökök. ez izgalmas, ugyanakkor nekem többet adtak a 100 méteres sziklák, amikre felmászva egyszercsak megjelenik a nyílt tenger. az említett napsütésben szuper hely. városba visszaereszkedve kötelező kipróbálni a csónakparkoló övezte móló éttermeinek egyikében a napi fogást. frissensült hal és sör. elég egyszerű megérteni, miért jelenti krím az oroszok szemében a nyaralást - moszkvában például ekkor legalább 30 fokkal hidegebb van.

DSC_0975.JPG

balaklava öble.

másnap, az esti vonatindulás előtt még pont belefér bahcsiszeráj, szevasztopol és szimferopol között félúton a félsziget tatár fővárosa. örülök, hogy nem hagytuk ki, hisz jelentősen tovább árnyalta a rövid időn belül kialakult krím képemet. tengernek itt már nyoma sincs, a pénzt hozó turizmus híjján a város igencsak szürkébb és koszosabb. a vasútállomás környékén biztosan, bár én nagyon örülök a kirgiz szamsza árusnak is, aki fagylaltoskocsira emlékeztető taligából árulja a bőségesen birkafaggyútól csöpögő péksüteményre emlékeztető gyomorforgató ebéd jellegű készítményt. bahcsiszerájban a káni palota a látnivaló. a - török pénzből - becsülettel rendben tartott épületegyüttesben van nagy mecset, ilyen-olyan színes üveggel megvilágított termek, díszes szökőkutak, puskin szobor és a többi. korrekt. a palota városrészének völgyében tovább haladva, a lakott környék végén van még egy sziklába épült (ortodox) kolostor, nameg egy lakatlan sziklákba félig épült, félig vájt romváros. ez utóbbi hasonlít a grúziai barlangvárosokra, ám mégis tud újat adni. nagy területen, egy sziklafensíkon elterülő, utakkal szabdalt romokból körvonalazódik a városias jelleg.

DSC_1083.JPG

bahcsiszeráji káni palota mecsettel.

DSC_1090.JPG

uszpenszkij kolostor.

 

DSC_1142.JPG

csufut kale barlangváros. flinstones lakások garázzsal.

 

 

az éjszakai vonatozás, és havas kijev és hazarepülés különösebb események nélkül zajlott. leszámítva, hogy a sokmilliós városon igencsak rohanni kellett keresztül, de kárpótolt, hogy a reptéren sikerült kilenc euróból két liter vodkát venni.

 


1 komment

Címkék: orosz hotel vonat cs ukrán hegy kijev stopp szevasztopol krím jalta szimferopol bahcsiszeráj

vol. 2.3 bulgárián át



2011.09.20. 19:06 attilaj

harmadik ébredés tengerparton, második napsütés keletről. felkelés sátor mögött. olyan, mintha hegyen lennénk - aligmásnapos. ébredezés, szedelőzgetés. nem vagyunk egyedül, fogynak a sátrak, vasárnap van. dél körül lehet, mikor elindulunk felfele a 45 perces zarándokúton bjala felé. célunk most végre kicsit nemesebb, autóutat keresünk, ami elvisz 75 kilométerre délre, a burgaszi vasútállomáshoz.

innentől kezdődik utunk azon szakasza, mikor egyrészt visszafele haladunk, másrészt viszont lépten-nyomon más stopposokkal előzgetjük egymást. bjalából öten indulunk cs-val kiegészülve. elindulás nem megy könnyen, öten nem a legjobb stoppolni, pláne nem olyan helyen, ahonnan 50-60 más stoppos próbál eljutni és tengerparti út (szóval üdülő családok meg miegymással megrakott egyebek). elmegy a három fős csapat, mi is utánunk kapunk, át a balkán hegység legkeletibb nyúlványain, majdnem egészen az első állomásig, neszebárig.

napos partig történetesen. élet egész mély és jelentős emlékei fűződnek a szűk térséghez, a szállodák lábánál megbúvó nyolc kilométer aranysárga homokhoz (amit persze leírhatatlanul kommersz és elképesztően borzasztó mennyiségű embertömeg vesz birtokba nyaranta), a tömött buszhoz, ami bevisz az óváros kapujához, a kapun beáramló tömeghez. az óvároshoz, amit annak ellenére imádok/ismerek/akárhányszor képes vagyok bejárni, hogy az azt érrendszerként behálózó utcák verőereinek házait, mint a koleszterin tömíti el a giccs, a szuvenír és a kínai. az én fejemben persze ez csak ideiglenes állapot, ha még téli kihaltságában nem is, de én már láttam ezt hajnalban, amikor az igazi emberek járják, az utcaseprők bandáznak banicával és bozával vagy a halászok rakodják a kagylókat a hálóból a teherautóra.

bebuszoztunk hát a sunny beachről az óvárosba és a legjobb reggelizőhelyen várunk és várunk a hármas csapatra. majd körbevezetem a kiscsoportot, eszünk a kikötő előtti utolsó étteremben, ami mindig is a leginkább lokál volt és még most is lehet érezni, hogy az orosz turisták első hullámait lekapcsolják az előrébb helyet kapott étkezdék behívogatói. sopszka-görög sali-sültpaprika-kjopulu-kebapcse-cápa-polipkarika-stb és öt sör a ringó bárkák mellett. jobb, mint szaloniki külvárosában! fagyi elmarad sajnos, de lassan oda kéne érni burgaszba a pályaudvarra. busz, majd rövid komplikáció, merthogy készpénzünk már alig, kártyával meg persze nem lehet fizetni. elsőre befoglalunk egy kupét, ami ígéretesnek és kényelmesnek tűnik, ám persze a vasárnapi tenger-főváros áramlás közbeszól: jönnek a srácok, akiknek foglalásuk van ide. nekem sikerül úgy aludni azért, hogy a szófiai pályaudvar digitális órakijelzőjére ébredek, ami 5:38-at, két perccel korábbat mutat, mint a menetrendszerinti megérkezés - amikor aludni lehetne még akkor bezzeg nem késnek a híres balkán vonatok.

szófia hajnalban. reggeli az oroszlános híd mellett a banicásnál. rövid párbeszéd a szomszédos pípsóból áttévedt úrral. séta a kihalt piacon keresztül, a kihalt macskaköveken, a kihalt központba. metróra is nagyjából akkor szállunk fel a központ-külváros viszonylatban, mikor a hétfő reggeli tömeg épp az ellenkező irányt veszi. ljulinban már nem hajnalvan, itt a reggel ér minket. innen már megszokott az út, vásárlás a billában, 111-es busz, stopp a favella mellett és lassan csak eljutunk a bolgár-szerb határra. ó.


Szólj hozzá!

Címkék: szófia vonat balkán bolgár burgasz stopp neszebár

slovenský raj meg ilyen útbaesők



2011.07.21. 13:06 attilaj

van az, hogy az ember ismerettségi körében általában van határon túli (magyar). ez többek közt arra jó, hogy áttörje azt a merev határt és ne csak kassa-pozsony-eperjes és a hegyek legyen a felvidék, hanem. így jött a szlovák paradicsomos túra, amin végül heten vettünk részt.

 

pesti ötös nagyjából egy időben vágott neki a stoppnak a szentmihályi-m3-as kereszteződésből 2-2-1-es felosztásban. d-val mint egyetlen vegyes páros legesélyesebbek voltunk az első helyre a tornára való megérkezésben, amit sikerrel hoztunk is. borsodi kalandozás bevezetőjeképp megemlíteném az edelényi stoppunkat, a két fiatal srácot fehér skodában, akik nem szoktak felvenni, de látják, hogy mi fehérek vagyunk (vö. 15 centis árpádcímeres tetoválás). majd betértünk másfél órára bódvalenkére, mert épp olyan családot kaptunk sofőrnek, akik mennek felszedni a kertből a zöldséget, temetőt látogatni. lenkéből származik az anyuka, de már nem miskolciak. kapunk jó adag cigányozást, hogy mennyire szaporák, egy hetven éves nénitől származik az egész falu, régen eltartotta a falu a lakosságát, bezzeg most ezek nem képesek földet művelni és a többi. faluban nikol és edina csapódik mellénk, mindketten méternél alacsonyabb cigánykölkök, akik a nénikét és a bácsikát viszik körbe a freskók között. mármint d-t és engem. hideg víz a kútból és indulunk is tovább a magyar családdal a szlovák határhoz. itt kiraknak, visszafordulnak miskolc felé, mi meg gyaloglunk tornára.

 

torna az aznapi végcél, hat körül d-val első páros vagyunk. jön még kassai kerülővel r, majd este 10 körül fm és pá. nem kell sajnálni őket, hogy egész nap stoppoltak, miskolcra beugrottak nagyihoz ebédre. szalonna, alma jött velük. sátrat torna melletti halastó mellett verünk csak úgy szabadon. roppant idilli a környezett, feszülő víztükör, telihold, tornai vár. víz meleg, két sör után nagyszerű a herelóbáló éjszakai fürdőzés.

reggel hajnali busszal dobsinára, úgyis kikelt a sátorból a nap. itt kezdjük meg túrázásunkat: dobsináról fel a hegynek, majd le a túloldalon lévő víztározóhoz. dedinky van odaát, ami az előre megbeszéltek szerint b és s becsatlakozási helye. staropramen és nappali fürdőzés a jóval hidegebb hegyi tóban. süt a nap, lazázunk a fűben a csónakok között és alig telik az idő. egyszer csak végül mégis felkerekedünk és irány most már igazán a szlovák paradicsom. kapunk is már az elején létrás, szurdokos, vízeséses mászkálást - játszótér felnőtteknek. sötétedés környékén valahol erdő és mező szélén sátrat verünk, illegál. d és pá jobbnak látja, ha a megmaradt kaját zacskóba zárva messzebb viszi a sátraktól - macitól féltek. nagyobb izgalmat okoz az éjszakai vihar. valamikor kettő körül már lehetett látni a villámokat, fél háromkor pedig először a fák tetejéről lehallatszó, egy percre rá a sátron dübörgő esőcseppek is megérkeztek. két kisebb sátor lakói reggelre csöppet nedvesen ébredtek, mi hárman a nagyban viszont szerencsésen megúsztuk.

másnap volt igazi mászókázás. le a hegyről, kávézás majd fel a hegyre. fel a hegyre az igazán izgi rész, valami olyan szurdokot kapunk ki, amiben ha épp nem eszméletlen romantikusan kanyarog a patak, amiben az ösvény visz sziklák között, akkor 10-20 méteres fém létrákon kell mászni vízesés mellett. hernáddal is találkoztunk, mikor másodszorra jöttünk le, de ekkor már sietség van, mert kinéztünk egy 1920-as vonatot kassára. romska osada, a cigánytelep az első, amit a civilizációból megkapunk. otthonérzés, de bulgáriás otthon. jobbra favella város, balra focipálya. követnek, pacsiznak. vonat, ha futva is - van idő, de dafke futás - elér és maradék májkrém szaga keveredik az ázott izzadtsággal. irány abaújvár, határ magyar oldala, mert ott van ágyban alvás.


Szólj hozzá!

Címkék: magyarország szlovákia túra vonat sátor kassa hegy stopp

bergamoból északnak



2011.02.02. 19:36 attilaj

úgy jött, hogy most kedvem lett egy évvel korábbról írni. marokkói utazás vége hiányzik még, onnan ugye, hogy a reptéren az angol csajjal beszélgetek a filmfesztiválról és hatalmas vihar van odakint. ő el londonba, majd eljött az én időm is a milánó bergamoi ryanairhez. alapból semmi kedvem nem volt bergamoi reptéren éjszakázni, hogy megvárjam a reggeli pozsonyi gépet, hogy onnan még stoppoljak vagy buszozzak pestre. stopp az alternatíva, mégha február is van. ryanair új szolgáltatása, hogy lehet telefont használni a levegőben. kipróbálásnak az lett az eredménye, hogy a velence-torino autópályán nem keletnek, hanem nyugatnak indultam. majd északnak, essennek, valami csajozni.

stopp reptérről milánóig simán, onnan egy sráccal valami külvárosba keveredek. és sötét van és unom a banánt. milánó, főpályaudvar és borzasztósok euróért veszek egy milánó-zürich vonatjegyet reggelre, éjszaka padon. vonaton valami kavarás van, más útvonalom megy, át kéne szállni, de mikor meghallom, hogy a végállomás basel, lapulok. basel zürichen nagyjából 100 km-rel van túl, az én irányomban, a francia-német-svájci határon. hegyek, hatalmas hegyek! bóbiskolok, sajnos, mert ekkora havat még életemben nem láttam, és ekkora hegyek közt se nagyon vonatoztam még. elképesztő, csúcsós, hegyes sziklák, hegyek!

baselben utcai információs térképen kinézek egy jónak tűnő stopphelyet, ami végülis bejön. szitáló eső, de épp felüljáró alatt lehet hüvelykujjazni. negyed óra se és megáll hatalmas nagy kocsi, hamburgi rendszám. örömöt kicsit letöri, hogy bérelt autó, de így is elvisz 200 km-t, ami több, mint a hátralévő út harmada. karslruhe mellett állok és telefonos segítséget kérek l-tól, van-e valami alternatívája a stoppolásnak essenig. mitfahrgelegenheit, kétszáz métert kell gyalogolnom és negyed órát várnom a srácra, aki 15 euróért elvisz duisburgig, ami már essen szomszédja. tea, padlófűtés, organikus nutella.

a városról volt már szó. ami új, hogy van a gruga parkban hundertwasser ház. a zollverein napsütésben és megnyitottan egészen nagyon király hely. sok-sok biciklizés folyómentén egészen el a külváros-kisváros kettwigig. innen hazafele szarráázás tekerés közben, ami februárban annyira nem kellemes dolog. utolsó estének jelentős része telik azzal, hogy száradjanak a ruhák, mert hajnali 3-kor indul shuttle minibusz a weeze-i reptérre. ahonnan természetesen ryanairrel repülök a szeretett pozsonyba (volt dortmundból budapestre easyjet is, csak az olcsóbb lett volna és túl egyszerű).


Szólj hozzá!

Címkék: olasz német szlovákia múzeum vonat ryanair svájc reptér nagyváros pozsony telekocsi essen

batumi - ბათუმი



2010.07.07. 18:35 attilaj

batumi elsőre kivégezve. még jövünk vissza a végén. hajóról lejutni csak kicsit volt egyszerűbb, mint fel rá. reggel hat körül (kijevi idő) jött az sms, hogy a vodafone üdvözöl grúziában. nocsak, fel dekkre, hogy mizu és tényleg. még elég messze, de már látszik, hogy hegyes keleten. fél óra- óra elteltével már az is látszik, hogy hegyes, aztán tornyos aztán batumi. ugyanazok a ganz daruk a kikötőben, mint odesszában. iszonyú lassan kanyargunk be a dokkba, és beletelik még borzasztóan több idő, mire értünk jön valami vámos, határőr, majd kisbusz és végre tbiliszi idő szerint 11-dél körül kapok egy pecsétet és welcome.

elsőre mintha egy nagy falu lenne. persze ezt leginkább annak köszönheti a 150 ezres város, hogy új gáz- és csatornarendszert építenek ki, a belváros szinte összes utcája leginkább földútként jellemezhető. de faszás.

alig használt sim kártya trafikból, khacsapuri a khacsapuristól és járdaszegélyen ülve szervezkedés első kör, második kör a radisson wifijét lopva a tengerparti parkban. arra jutottunk, hogy ámdebár számtalan ismerős, hc-s és cs-s kötődik batumihoz, megszállni senkinél sem fogunk tudni. merab a hc-s srác a legcsábítóbb, akinél épp a családi pereputty van látogatóban tbilisziből, de az öccsének van kiadó szobája 20 lariért (10 euró). privet merab, kikötőparti étterem, jóféle. jönnek haverok is, kicsit felettünk lévő korosztály, de legalább van ikarus-tudatuk. mind ilyen hajós emberek, hamburgtól japánig. merab szakszervezetis, haverja meg épp a túloldalon, valami cégnek dolgozik. üveg vodka még kettejük között fogy el, kancsó bort öten osztunk meg.

menő fehér chevrolet-ját nyc-ból hozatta konténerben, ezzel repesztünk ki török kamionok és úttesten kóblászó tehenek közt majd a török határ mellett fekvő gonio erődhöz. itt tűnik fel először igazán, hogy dzsungel. mármint szinte trópusi időjárás, növényzet: párás, esőre áll a levegő, tiszta zöld minden. a hely egy római erőd, de ilyen igazán nagy (47 000 négyzetméter rémlik), szinte a tengerparton. tornyokkal, ilyesmi.

merab és a bátyja kiadó szobája messze lakik batumitól, már ha gyalog akarsz eljutni oda. marsrutka persze jár, és a város vasútállomása is fél saroknyira van ide, szóval annyira nem elveszett hely. tbiliszi felé vezető főút és a sínek választják el a tengertől, egészen balaton életérzés. kutyát lulunak hívják, és eszméletlenül ronda feje van: nyomott boxer arc, csálé fülek és a valótlanul hosszú nyelvéből mindig kilóg valamennyi. grúz vendégszeretet továbbra is, gyümölcs az asztalon és nemsoká megjelenik hajós pajtás, rokonok, konyak, borjomi. konyakkal az a meglepetés, hogy lehet jó is. nagyjából olyan mértékű a különbség, mint a kalinka-finlandia, vagy a tengerész ital-kubai rum vonalon. nyam nyam. borjomi egy sós ásványvíz, amit minden rendes szovjet ember ismer.

vasárnapi kirándulás a botanikus kertbe. 10 km-re északra a várostól, tőlünk legyalogolható távolságra a tengerre benyúló sziklás magaslaton elterülő még zöldebb, még dúsabb növénykert. 6 lari (3 euró) már mutat valamit, hogy ez nem egy 20 perces séta a füvészkertben, hanem tényleg egy hatalmas terület. hegynek fel, hegynek le, de a tenger mindig ott van a bal oldalon. 15-16 egységre osztva aszerint, hogy a föld melyik részéről származnak a fák, növények. ami nagyszerű, hogy csend van, alig vannak nagy pereputtyos fekete ruhás grúz családok. persze a végére jut egy esküvő, de akkor, már menekülünk. első stoppolás grúziában: vissza a vasútállomáshoz.

kajálás töröknél, mert habár leülünk a privet iz batuma kávézóba, de ott egyedül a bliny fog meg az étlapon. lazázás a feltúrt utcákon, majd estére haza: éjszakai vonatjegyünk van tbiliszibe. vasárnap van, hamarabb kellett volna jegyet venni, minden tele, egyedül ülőhely volt szabad 14 lariért. pedig egy plackartnak 9-ért mennyire örültem volna. valahol a itt jön a nagy felismerés, hogy eddig egy órával elszámoltuk az idő, 11 helyett még csak este tíz van.

vonat korrekt. valami új orosz gyártmány, minden ugyanúgy működik – a wc, a csap, az ablakok, az utaskísérő rendszer, a szemetes – mint az ukrán szerelvényeken. plüs ülés, sok hely a lábnak, valahogy mégsem az a hely, ahol a legjobb aludni. hisztis bandzsa gyerek átellenben, srácok velünk szemben. tbiliszibe csak azért jövünk, hogy felszálljunk egy marsrutkára, ami elvisz calkába. calka a hely, ahol l csoporttársa, l lakik. fővárosból annyi jön le, hogy a metró ugye ugyanaz, mint pesten, csak épp másik ábécét használnak. már calkában, a zil hűtőszekrény búgó hangja mellett, de erről majd.

képek.


2 komment

Címkék: vonat hc fekete tenger kaukázus stopp grúz batumi

elindultunk



2010.06.19. 10:54 attilaj

új stopphelyről  budapesten, mert a réginél  hangszigetelő falat húztak.záhonyig egész jó időben érünk el, kb vonatidőben. ezt persze mondom azért, mert 20 perccel a határon átvivő vonat indulása előtt 20 km-re vagyunk a vasútállomástól. ám 60-as táblánál 120-szal hajtó hapsi vesz fel, így elérjük simán. stoppolás másik kiemelkedő alakja a román kamionos, akivel oroszul beszélgetünk. felküld a kabin felett lévő ágyba, merthogy hivatalosan ugye csak két ember utazhat kamionban és ne szúrjanak már ki messziről a rendőrök.

 

shop in csop. regisztrációs kártya és mindenféle határ móka, jegyvásárlás a következő, csop-odessza vonalra után kb másfél óránk van még első poszt-szovjet városban. nem tudom, vajon csak mert nem magyart hallanak közöttünk, ezért nem is magyarul szólnak hozzánk, de sokkal  inkább mindenki oroszul beszél. nem nagy baj, augusztusra csak belejövök majd. hihetetlen még, mennyire ukrajna már ez is. volga és zsiga. olcsó a sör, van kvasz és szárított polip na meg szgussonka. jól túl is vásároljuk magunkat, ami azért nagy szó, mert 18 órás vonatút áll előttünk.

vonat elindul, egészen üres. plackart, felső helyek voltak már. munkácsnál kapunk egy idősebb házaspárt. eleinte csöndben motyognak ők is oroszul, mi is angolul. aznap esélye sincs az ismerkedésnek, kilenc körül már megágyazás van, három oldalt elolvasok a koestlerből és lezuhan a szemhéjjam. reggel délelőtt fél 12 körül áll vissza a rend, az ágyak felhajtása, a beágyazás, a mosakodás. teával veszi kezdetét a davajtye poznakomszja. aztán jön a konyak, a fasírt, a sült hús uborkával, házi kenyérrel. nekünk van görög olajbogyónk, ami az ő számukra érdekes. átadott információ szintjén kicsit olyan, mint a stoppolás: husztiak, van két gyerekük, itt itt és itt jártak már ők is. nő tud kicsit magyarul, merre megyünk, hogy megyünk, honnan jöttünk. ha huszton járunk, vagy a kárpátokban túrázunk feltétlen keressük fel őket, itt a telefonszám. még valami apróval is kisegítenek, mert a két tea hat grivnya, nekünk 4 valamennyi van és százas, ami utóbbinál fanyalog az utaskísérő.

odessza-glavnaja. már a vonat kabinjában a matrica, hogy vigyázz! ne bérelj ismeretlentől szállást odesszában (inkább keresd fel a mi irodánkat)! kicsit sejtet abból, hogy le fognak támadni kulcsos, kvartirás nénik a pályaudvaron. azon kívül, aki jött utánunk 20-30 méteren, hogy de hát pacsemu? pacsemu? csop durvább volt a pénzváltókkal és a taxisokkal, akik ungvárra akartak vinni. az utca itt annyival másabb, hogy x-szer 10 emeletes házak körbe, és a volga-zsiga kombó mellett van még villamos is. elindulunk gyalog, hogy faszagyerekek vagyunk mi, aztán a sarkon, ahol be kell fordulni sörözünk egyet az izzadásra és a felszállunk a trojkára (hármas villamos). megérte az egy grivnyát (10 eurócent), hosszú város. célpont a ukrferry irodája, mert minél hamarább a kezünkben akarjuk tudni a kompjegyet. pár napja e-maileztünk velük egy 3-4 váltásnyit. az első 2-3 levélben biztosítottak arról, hogy keddenként van hajó grúziába, ám 22-én nincs hely. aztán mégis lett. kabinos, fürdőszobás, van ablaka. majd írok róla, ha rajta vagyunk. pénz szerzés atm-ből nem egyszerű.  első kettőben nincs elég.

görög konzulátus egyéb okokból, majd sör a parkban, turista áron. asszem ez lesz a következő másfél hónap legdrágább korsója. annyira azért nem csúszik darabosan, van wifi, wc és park. bolgár könyvtár ellenére a görög dolgok dominálnak: afina bevásárlóközpont, filiki etaria régi kereskedőháza meg ilyenek. a város persze orosz, már a kiírások többsége is inkább ez, mint ukrán. meg aztán a vörös-narancs győzelem napi zászlók abszolút egyértelművé teszik.

hc-s srácnál van szállásunk. arról is majd, mert most kezdenek ébreni az emberek. macska volt persze az első, itt nyávog már a kezdetek óta köröttem.

 


Szólj hozzá!

Címkék: orosz magyarország vonat ukrán hc stopp odessza csop

fes - فاس‎



2010.04.09. 21:37 attilaj

fes meknes mellett esik, gondoltuk egyszerű lesz átstoppolni. aztán mivel épp ott volt a pályaudvar a kiszemelt út mellett és még a hapsi is, akit m megkérdezett, hogy messze-e a város széle akart pénzt adni vonatra, hát adta magát újra a vasút. szokás szerint pár perccel előttünk ment el a dolog, másfél óra kocka-olvasás-írás. vonaton mangalicakolbászka vége.

fes elsőre szokásos: ville nouvelle, hatalmas, új csillogó pályaudvar és kesze-kusza buszmegálló, rengeteg petit taxival. valami busz elvisz a medina tövébe, ami elsőre jó helynek tűnik. nade a medina itt más, mint eddig, itt hatalmas, igazán hihetetlenül óriási. kérdezősködünk, hogy merre a bab (szó szerint kapu, itt értsd a főteret). irányt megkapjuk, de olyan tanáccsal, hogy kerüljünk inkább, mert eltévedünk. vagy adjunk zsetont kölköknek, azok elvisznek. kölközünk, azok moszjőznek, próbálnak felfele alkudni és minél hamarább lerázni. van csöpp konflikt is rivális útbaigazító csapattal, de mi kitartunk. röpke negyed órás az út, jobbra, balra, keresztül, fel, le és ezeknek random keveréke - folyamatosan. teljesen fölösleges erről a városról térképet készíteni - haszontalan. fogadalomtétel, hogy szálloda ajtajától maximum négyet fordulok, különben eltévedünk.

szállás azon a környéken, amit a lonely planet ajánl, rögtön a téren a kapunál találunk is egy hotelt valami jó áron. boldogság, mert kora délután van, napsütés és hatalmas terasz, ahonnan körbelátni a medinát, a megannyi parabolát és teraszokat. dimbes-dombos környék, rajta hullámzik a sok lapos tető, kicsit északnak, még a hegyek előtt valami várrom fénylik. terasszomszéd, már a kapun túl egy másik hotel lehet, mert valami menő ausztrálnak kinéző srácok zsonglőrködnek. egyetlen előnytelen tulajdonsága a hotelnek, hogy a szomszéd egy mecset és á és m, akiknek nincs füldugójuk kora reggel panaszkodni fognak, hogy müezzin. a folyamatot, amit a hang kivált később viszont csodásan kikapcsoló élmény megtekinteni az alattunk lévő teázó csehó elől. ülünk majd ketten m-kal az aluminium asztal és két pohár cukros mentatea mögött és számoljuk, hogy egy alkalomra bemegy vagy 136 férfi.

pite: bőr

fes a bőr városa. bőrcserzők meg minden egyéb, ami bőrhöz köthető. ez vizuálisan azt jelenti, hogy a medina árusai közül kb +20% árul bőrpapucsot, -táskát, -fotelt, -pénztárcát és -egyebet, mint mondjuk marrakechben. szagra engem különösebben nem zavar, de ez nem mérvadó. egészen mélyre kell jutnunk a medina gyomrába, hogy ráleljünk egy visité gratuit táblára. persze ez már bő 10 nap marokkó után van, amikorra megtanultuk ignorálni azokat a leszólító embereket, akik mindenhová behívnak. itt viszont kikapcsol ez a funkció és utána eredünk valami ipsének. felvisz egy házba, kibogozhatatlan, hogy hanyadik emeletre, mert annyira tagolt, majd végül kilukadunk egy teraszon, ahonnan elképezstő panoráma nyílik. kalsszik képeslapos bőrcserző udvar kádakkal, száradó bőrökkel, dolgozó rabszolgákkal. hihetetlen érzés, hogy az amúgy telezsúfolt, legfeljebb 2 méter széles sikátorok között van egy hely, ahol elfér egy ekkora üzem. kapunk magyarázatot is, á orra alá odanyomnak mentát is, merthát a hölgynek ne legyen már undorító büdös. lefele menet boltkörvezetés már kezd gyanús lenni, de végül mégse erőszakoltak meg, csak pénzt akartak. ellenérvként, hogy visité gratuit elég nehezen fogadták el, így aztán eliszkoltunk.

pite: parabolakiállítás

csodás dolog még a szállodánál említett, medinától északra fekvő várromhoz felmászni. hasisos hely, helyi menő arcok itt bandáznak, hozzák fel romantikázni a csajt, vagy csak szívnak. van itt is nyoma bőrözésnek, valami illegál lehet, mert eléggé ki nem épített barlangban-odúban szárad a kiakasztott dolog. cserzéssel még egyszer találkozunk, mikor egyik este elindulunk felfedezni a térkép által jelölt folyót, ami állítólag kettészeli a medinát. sötétség is adja, de teljesen parfüm hangulat, mint egy középkori, mocskos, saras, iparos város. szagja is lehet bőven, állat vontatta kocsik, ember cipelte hatalmas csomagok, száradó bőr, sebesen zúgó, zavaros víz a hol ép, hol máló házak között. csodás, csodás, imádom.

goriot apó, ahogy a csapatunk csökken, a szoba zsugorodik, romlik az idő/egészség. hárman kezdjük, három franciaággyal, ablakkal mind a főtérre, mint hátra a kis utcába. két éj után á lelép, mert reül a gépe bergamoba, mi meg költözünk két rendes ágyasba, kilátással a főtérre. további terv az volt, hogy északnak együtt, ám m-ot maradásra bírja a hasa és hogy neki fesből könnyebb megközelítenie nadort, mint chefchaouenből. költözik egy egyágyas kis spájzba ablakkal a hátsó kisutcára. üzlet az üzlet, hiába alig láttunk vendégeket a legalább 20 szobás helyen (konkrétan egy arab és egy észak-amerikai párral és két távolkeleti csajjal találkoztunk három nap alatt). az ár legalább nem változik.

harmadnap számomra az, ami kilóg a másik kettő mögül. ekkorra jött el az idő, mikor már kimerészkedünk a medinából. látunk olyat, hogy zsidónegyed, ahol marrakechhez hasonlóan behívnának zsinagógába, lenyúlnának pénzzel és mikor ezek nem sikerülnek, lezsidóznak. ville nouvelle-ben új élmény az arab mcdonalds, az árszínvonal viszont a régi, nyugat-európai.

pite: kapu

kajában nem nyújt nagyon újat a város. kedvenc helyünk az egyik sarok lesz, ahol estére megjelenik pár pultos és árulja a szendvicset. a dolog alapja a főttkrumpli, ezt passzírozza be valami pita szerű dologba és kedved szerint válogathatsz, mit rakjon bele: bogyó, szardínia, hagyma, tojás, egyéb zöldség és persze olíva meg miegymás szószok. mellette halsütő, azt nem próbáljuk, mintsem a főttojást, amit a földön letakart vödörből árul. palacsintás város, azok közé tartozik, ahol érdemes és lehetséges sokféle crépes-et enni. piac közel, lenyűgöző élményt nyújtó éttermezést gyümölccsel pótoljuk. nagyszerű februárban napsütötte teraszon epret tolni.

aztán a harmadik nap után hirtelen megfogyatkozunk. á már tegnap előtt elrepült, m-ot elhagyom és egyedül állok ki stoppolni chefchaouen felé. ám az út még soká tart a ráday koliig.


Szólj hozzá!

Címkék: bőr kaja hotel arab vonat fes marokkó nagyváros

belgium régen



2010.04.09. 16:02 attilaj

mert a téli ryanair akciókból maradt még idénre egy pár repjegy pozsonyból brüsszelbe. aztán ennek már lassan három hete, amikor épp kezdett meleg és tavasz lenni. címszavakban rohannék csak végig rajta.

student agency busz pozsonyba, és reptér. charleroi reptér. kanyar, ahol mindig lerobban, majd húsleves. rohanás, mert l már lassan egy órája vár és én nem győzők smseket küldeni, hogy még 20 perc. david a belvárosból, aki jól főz. első kör sörkóstolás lakáson, majd második kör olyan helyen, ahol minden a csapból jön.

pite: na, vajon mi

második nap városnézés, belváros. egészen korrekt város, bár az business negyede elég kihalt. pisiló kislány, sör kicsit kintebb, majd lábösszeszorítás a parlament környékén. végül iamx koncert, ricard és pár helyi kocsma. csocsó is van, bár az épp hogy szét nem esik.

harmadnap gyengéd városnézés, még a nap is kisüt. atomium, ahol elsőre azt hiszem, kevés lesz az idő, majd szerencsére nincs elég látnivaló odabent, szóval épp visszaérünk davidhez időre. 20 perces sor a supermarketben majd szendvicsmajszolás a vonaton bruges felé. bruges-ben újabb david, ő kintebb lakik és velszi és söröskorsókat árul az ebay-en és fura. valami belgákkal találkozunk posh helyen és béna sültkrumplit eszünk a töröknél.

pite: torony

negyednap városnézés, bruges olyan, mint egy turistákkal zsúfolt dán város. gondolok itt leginkább ribe-re. még a toronyba is felmegyünk. szélmalom, csatornák és kajakosok. fokkal jobb sültkrumpli, sokkal jobb szósszal. vonat vissza brüsszelbe. vasárnap ellenére nord pályaudvar mellett van nyitva bót, ebből sikerül nyerni egy paradicsomos, gombás rizst vacsorára. még egy sör a környéken francia belgákkal, de aztán fekvés hamar.

mert reggel első metró külvárosba, ahonnan d tesója rendi és kivisz reptérre. első metró előtt még priceless a két spanyol a főutcán. egyik egyszál pöcsben, a másik meg húzza, hogy ne már, na. pozsony, borzasztó hamburger (SOHA ne egyél hamburgert pozsonyban). szitáló eső budapesten.

 


Szólj hozzá!

Címkék: kaja busz vonat cs brüsszel ryanair reptér belgium pozsony bruges

süti beállítások módosítása