állomáson vár minket hugo, pontban 1936-kor, amikorra megbeszéltük. várnak itt nyoma sincs, mert ez egy leágazás. hugo innen lakik még odébb, kocsival jött elénk. olyan utakon tekergünk, hogy elszédülök. amikor a need for speedben a szűk utcás, éles kanyaros meanderező falvakon keresztül futó versenypályákat tervezték, akkor erre jártak sokat. vagy tíz perc, negyed óra a háza. ami csíkos. később kiderül, hogy színtévesztő, ezért preferálja például a sárgát és a pirosat. minden csíkos, a függöny, a szőnyeg, a poharak, a díszek, a takaró, a képek a falon és még a párnák is váltakozva vannak letéve a kanapéra. aranyos azért. tetőtér külön bejárattal, alatta a szüleivel. fred a kutya.
plus-ba irány bevásárolni, mert főzünk a csajánál. és kifizette, második napi ingyenvacsora azért ott, mert az egy helyesebb és legfőképp felszereltebb konyha. ez már inkább lisszabon külvárosa, de nagyjából olyan, mint pestnek bicske. ablakból látszik a ködbe vesző sintra vára. ilyen lakóparki lakás az első emeleten (kettő vagy háromból), minden csillog-villog pedig már ott él vagy egy éve a szüleivel és sheddel, a minikutyával. 13 éves, kicsit homályos a szeme, ütötte már el autó, de roppant jó fej. rakottkrumpli és tarator, bacalhau com nata. fagyi.
reggel kelés, Hugo kivisz minket állomásra, ismét elszédülök az utakon. innen átszállás, mert vissza kell menni a fővonalra, a lisszabon-sintrára. vonatozás, nem sok, de várakozni kell tíz perceket.
sintra olyan, mint visegrád, csak igaziból. duna nincs, helyette van még egy vár fent a magasban. iszonyat magasban és olyan sziklák állnak ki a hegyből, hogy na. őszintét megmondom, nem voltunk fent. gyalog iszonyat, buszra, belépőre nem akartunk költeni, mert lett volna 10 euró fejenként. helyette a lentebb eső quinta da regaleria. xx. század elején épült, valami doktor szánta el magát rá és olasz építész tervezte. várkastély, játszóház, harry potter, 4 euró diákkal. iszonyat élvezet, rengeteg zug van, barlangok, amik kápolnából vezetnek kastély alá, vagy út mellől egy hatalmas kútgyűrűbe, kőajtók, barlang tavak, gótikus lovasház. nagyon szép helyen az egész, egy hegyoldalban, erdők közt. lerírhatatlanul nagy élmény, amit igazából megint Andrénak, a lisszaboni hostnak köszönhetünk, ő ajánlotta.
persze itt csomagokkal voltunk, mert utazunk. még quinta előtt kitaláltuk, hogy otthagyjuk valahol. hiba volt végigjárni éttermeket, szállodákat, hogy kis jutalékért esetleg, nem-e lehetne. még turismo-ban sem. wc-s néni mentett meg minket, aki még a két eurósat se fogadta el. viszont elhozatalkor 70 centseset pisiltünk cserébe.
sintrában még lődörögtünk, van ilyen óvárosi része, lépcsőkkel szűk helyeken. rengeteg a turista, sokkal nyugodtabb volt pl évorában. el is húzzuk a csíkot cabo de rocára, európa legnyugatibb pontjára.
