ócska utazós

kisváros elsőre.ezt azután tapasztalom meg, hogy 50 km-re lévő reptérről bestoppoltunk a városba. rögtön fölvesz egy naaagy mercis hapsi, akivel szerencsésen tudunk sokat beszélni. norvégiáról persze, olyanokat mond, hogy hogyan is élnek ők itt. hogy napi 10 millió eurót kap az ország csak a nagy-britanniának eladott földgáz után. és ez még csak a harmadik legnagyobb üzlet. második a hal, első persze hogy valami egyéb szolgáltató izé. gondolom mobil meg internet.

központi pályaudvarnál tesz ki, ami remek nekünk. Martinka - hostunk - 10-15 perc sétára lakik innen. egy gyárépületből átalakított átmenetben a kollégium és az albérlet között. szobát bérel egy olyan helyen, ahol cirka 15 ember lakik, közös nappali, konyha, fürdők, ilyesmi. szóval egyből megismertünk egy pár norvég arcot, egy franciát, egy spanyolt és egy kínait. francia és a kínai ugyanúgy couchsurfer. gyárépületek között volt épp valami zenélés, meg kiállításmegnyitó az egyikben, szóval esemény. napsütés, meleg, mi meg ültünk a tetőn és örültünk, hogy Martinka figyelmeztetett, hozzunk alkoholt a reptérről, mert Osloban megfizethetetlen. szóval Martini. este ők még kimentek valahová, mi viszont csak bedőltünk a nappaliban két kanappéra.

Osló maradt másnapra. sétálóutca beletorkollik egy hosszúkás térbe, ami szakasztott Lemberg. még nemzeti színház is van az egyik végében, épp csak az üvegpoharas italautómaták hiányoznak. innen nem esik messze a városháza, ahol teljesen rá tud jönni az ember, hogy nem kell kommunizmus ahhoz, hogy ilyen házak épüljenek. oslo amúgy is tele van "egyszerű" épületekkel, de azért ez a legkiemelkedőbb. előle egyből el is megyünk hajóval (kikötőben azért itt is lehet venni rákot kilóra a hajóról) valahová, ahol sok a múzeum. villás környék, csupa faház mindenhol. mármint jobban kifejező az, hogy fából emelt paloták, vagy valami hasonló. kis öböl, benne yachtok, sziklák, fenyő és nyír. nagyon norvég, azt hiszem.

palota, őrségváltás (1330), napsütés. ülünk a lépcsőn és pudingot eszünk. napijegyünk van, még a hajón vettük 60 koronáért darabját, kihasználás érdekében utazunk sokat. Vigeland-parkba el villamossal. ez az egyik híressége a városnak, tele szobrokkal. babák lógnak embereken, egymást hajítják el a barátok, ölelnek, megmásszák a másikat, vagy cigánykereket vet épp. sok-sok szobor, tele van a park. vagyis inkább a park épül a szobrok köré, mert azok rendezetten sorban vannak a hídon, és az obeliszk körül. erről érdemes képeket nézni, mert amúgy biztos másmilyennek képzeled.

folytatjuk tömegközlekedés kihasználó proektet és kimetrózunk fel a hegyre. olyan magasra, ahol már nagyon nem jártunk, majdnem dánia legmagasabb pontjának a kétszeresére, egészen 300 méterre fel. itt van egy olimpiai korból ittmaradt síugró sánc, ami nagy. szép a kilátás oslora és a fjordjára, de kezd beborulni és esni az eső. annyira, hogy visszaérve a városba hajókázunk még egyet, most a szigetek körül. visszaérve közel vagyunk az operához. wanabe híres épület, jéghegy szerű kinézettel, és lassan már két hete át lett adva. szóval most ez friss ropogós beszámoló, váó. ezzel igazából véget is ér a nap, mert szar idő van és este nyolc. hazaérve Martinkaék már leléptek valahová, így magunk maradunk a rummal, ami a végén azért minket is rávesz, hogy menjünk ki. két közeli squatot megnézzük, de zárva vannak, úgyhogy ennyi volt az osloi éjszakai életbeli kalandunk.

reggel jöttek a mókás kalandok. hogy összepakolunk, indulnánk, csak épp jj kabátja nincs sehol. pedig már épp lemondtunk volna a 100 koronáról, ami Martinkától jött volna a piákért, de azért kabát nélkül mégsem indulunk el. teszünk-veszünk, ebédelünk, se kabát, se a csaj. itt most sok idő telik épp el, mondjuk mi 11 körül már kelegettünk fel, elindulás viszont kettő körül lett. mocorgás az egyik sötét sarokban, ami egyre inkább olyaná válik, mint amikor két ember igazán összecuppan. aztán elmúlt ez is, megkerült Martinka a sötét sarokból, lett pénzünk és kabátunk.

veszünk jegyet expressz vonatra reptérre, mert az trendi. van még egy adag idő, leugrunk az operához a partra maradék koronából enni egy gofrit. vonat 210-zel 20 perc alatt teszi meg az 50 km-t és nagyon környezettudatosság érzését kelti, amikor az autópálya mellett haladva lehagyjuk a kocsikat. kár, hogy reptérre megyünk.

apró kaland még a check in pultnál, hogy kiderül, késésben vagyunk. merthogy egy héttel korábban küldött a sterling e-mailt, hogy 25 perccel később megy a gép, itt a monitorokon viszont az eredeti indulás van kiírva. meg amúgy is, nem látja a hapsi a nevünket a rendszerben. na ez meglepő és nem épp a kinder surprise értelemben. aztán persze itt is minden kisimult és nemhogy 25 perccel, de 50 perccel indul később a gép. há há. ami persze azért nem jó, mert otthon még 100 km-re lakunk a reptértől, amit le kell stoppolni. de itt is szerencse és két kocsival sikerül az egész.

fejenként kevesebb, mint 20 000 forint. repülőjeggyel, mindennel együtt. amellett ez nem is olyan sok, hogy szerintem a világ legdrágább városa.