szkopjéban korán kelünk, mert Grizelda megy munkába, vagy iskolába előadást tartani vagy valami hasonló. nem nagy város ugye, csak hosszú, de szerencsére épp a keleti felén laktunk, úgyhogy nem is kell annyira vészesen sokat sétálni stoppolás felé. várni pedig még kevesebbet, öt percen belül van, hogy megáll nekünk a belgrádi rendszámú skoda.
új skoda, kiemelendő, octavia. egy idő után aztán arra is rájövünk, hogy beszél angolul a srác és igazából macedón, csak amottani cégnek dolgozik. süvitünk az autópályán az első elterelésig. fizetőkapus rendszer divik itt is, 70 km-es szakaszon két-három kapu. de egyiknél se kell többet fizetni 100 forintnyi dénárnál. aztán tovább száguldunk vele albán falvakon keresztül. mecset mindenhol, albán zászló sok helyütt és cirill kiirás nagyon alig. tetovo, gosztivar, aztán kicsevo után már inkább kolostorok. itt hegyek közt visz az út. ami a legmegdöbbentőbb, hogy akár bő fél órát is kocsikázunk - gyorsan ám - úgy, hogy egyetlen települést is látnánk. erdő mindenhol.
srácot dicsértem már, folytatom. szállást előre is úgy terveztünk, hogy majd leérünk a tóhoz, oszt figyeljük a néniket, hogy melyik a szimpi. ez úgy nézett ki, hogy ohrid váro bevezető útját ott állnak, mintha stoppolnának 15-20-an. táblát is tartanak néha, hogy room, v szobi v ilyesmi. szal nem nehéz, de azért srácunk ledumálta eggyel. hat euró fejenként, éjszakánként, amire azt mondják, hogy innen indulnak az árak. egyből ki is fizetünk három éjszakát. központtól csöppet kiesik, ez 5 perc sétát jelent, de akkor már teljesen bent vagy. amúgy meg egy kihúzható kanapé, ágy, bárszekrény (minek?), asztal, régi-régi bakelites rádió a berendezés, szóval korrekt.
korán értünk 
ugye le és még dél előtt szállásunk is volt, úgyhogy nagy a boldogság. már nem is rémlik, de csak lődörögtünk a kikötőben, város régi részén, piacon, ilyesmi. elsőre az jön le, hogy teljesen olyan, mint a tenger. tényleg rém tiszta, nagyon mélyre lelátni. hajókák jönnek, mennek, kikötő, sziklafalak. nem hullámzik, oké, de attól még lehetne öböl. aztán másodjára az jön le, hogy az óváros házai teljesen bolgár stilusúak. mecset itt is van, meg néha sapkás albánt is látni teázni, de ez már sokkal tisztábban macedón terület. templomból is van rengeteg, igazán hasonlitható a bolgár neszebárhoz.
másnap hajókirándulunk. valamikor délelőtt megy és öt körül jön 
vissza, egészen egész napos dolog. a tó másik felére, az egyik albán határhoz közel eső kolostorhoz, Szveti Naumhoz. jó óra az út, mert cselesen az olcsóbb hajóval megyünk. drágább talán tiz percet ver ránk, szóval simán megérte. kolostor hangulatát kicsit lerontja, hogy három-négy 40-50 fős hajó hozza ide az embereket, szóval tele van. azért szép, magaslaton, tó fölött, bizánci templomka, stb. pávákból van vagy 10, tollat is találunk, szépséges. strandra is kimászkálnak, törülközők és matracok között totyognak.
strandnál van egy befolyás. itt folyik a tóba a hegyekből jövő tiszta, 10 fokos viz. befolyás előtt kicsit feltorlódik, ilyen lagúnás jelleg. hát az gyönyörű, tiszta, tiszta, átlátszó és jéghideg. ágak belógnak, szigetek. aztán persze pancsizás.
asszem eznap este rúgtunk ki a hámból. két üveg borral, otthon még felfedeztük a régi jugoszláv bakelitlemezek egyedülálló hangulatát, majd bevettük magunkat a városba. hatalmas a tömeg, igazán nagyon sok ember hömpölyög a sétálóutcán - tengerpart hangulat - és ugye megjelennek a mutatványosok is. ücsörgés aztán lépcsőn, ahonnan felkap minket egy művész és a csaja, hogy nézzünk fel hozzájuk, családi összeröffenés van. hát jó. pohár bort bedobunk, de korosztály nem a mienk, szal hamar lelépünk. azért kedves élmény. lődörgés, majd alvás.
harmadnapra 
maradt igazából a város igazi régi része, a vár és a többi látnivaló. és pancsolás a meleg napközben. sziklaoldalban, zsebkendőnyi területen, de nagyszerű ez is. tiszta és nem sós, lehet búvárkodni. nem is annyira hideg. délután vége fele felmászunk egy templomhoz, felmászunk egy fentebbihez, majd felmászunk a várba is. templomok majd mindenhol belépősek, roppant idegesitő. egyedül várba fizetjük ki, mert az nem is sok és ugye, ha már itt vagyunk... hatalmas vár, 16 méter magas falak és területre is olyan, hogy abba a felébe már nem megyünk le. előtte élmény volt, hogy találkoztunk teknőssel. lefele keresztül a városon. újabb bolgár házak, újabb templomok, várfal, zastava.
esti séta. vannak mindenféle országból kórusok az utcán random pontokon énekelni. magyar is, zuglóból. sokkal nagyobb látványossági értéke volt a macedón-bolgár közös csapatnak, vagy a szerbeknek, akik a mcdonalds párkányáról tüzelték a hangulatot. nem a magyar volt szar, a kelet-európai karakter nem illett bele a környezetbe. a környezet mentalitásába. esti séta off.
kajáról még irok. első nap ettünk piizát take away módra. nem kifejezetten olcsó, de jól esett tóparton csendben megenni dobozból. sört vettünk boltból. sajnos utcán annyira nem jó a kaja. vagy nem rossz, csak annyira töményen husos, hogy nagyon nem fűlött hozzá a fogam ilyen melegben. még kebapcsét se dobtam, pedig az aztán nagyon szokott menni. aztán még a pékségek sem az igazik, mert édesben nagyon gyengék. mármint a bolgár szinvonalhoz képest. banica az oké, egészen korrekt, de nem lehet minden nap reggel azt tömni. többi meg szinte ugyan az, valami sós cucc, csak az alakja változik. szóval jött a fantázia és vegyünk piacon paradicsomot meg szirenét és nagyszerű reggeli. aztán csodás felfedezés volt a hamburger, ami igazából egy zsemle, egy hatalmas hússal és a többit te rakod bele. na azzal jól lehet lakni rendesen. kétszer is próbáltuk. futottak még palacsinta, csicseriborsó.
