HTML

ócska utazós

egyetemista korszakom utazási élményeiről. röviden, hosszabban, ahogy alakul. képekkel feltétlenül, mert úgy igazán hiteles a stoppolós, vasutazós, gyaloglós sajtvadászat.

Címkék

2009 (1) 2010 (2) 2011 (1) 2012 (1) 2013 (1) agdam (2) albán (1) alcobaca (1) algarve (1) alghero (3) alitalia (1) alkán (1) amszterdam (3) angol (1) arab (3) arad (1) asilah (1) askeran (1) atlasz (1) auschwitz (1) ausztria (2) aveiro (2) azeri (3) b&b (1) balaton (2) balkán (32) baltimore (1) bantry (1) baracoa (2) barcelona (2) batalha (1) batumi (1) bécs (2) belgium (2) belgrád (6) belogradcsik (1) bergamo (1) berlin (8) bestof (7) bg06 (9) biarritz (2) bicikli (1) bitola (1) bled (1) bohinj (1) bolgár (26) bolotana (2) bőr (1) bordeaux (3) borovec (1) bosa (4) bosznia (1) braga (1) brassó (1) bréma (3) bringa (1) brno (1) bruges (1) brugge (1) brüsszel (2) budapest (3) bukarest (2) burgasz (2) busz (28) calka (1) camagüey (2) casa particular (5) chefchaouen (1) cienfuegos (2) civitavecchia (1) constanta (1) cork (2) cs (53) csehország (3) csop (1) dadivank (1) dán (5) dilijan (1) dorgali (1) dublin (1) duna (5) dupnica (1) easyjet (4) elba (1) ennis (1) erdély (1) esküvő (1) essaouira (3) essen (2) etara (1) evezés (1) evora (1) exchange (1) exit (2) falu (1) faro (5) fatima (1) fauna (1) fekete tenger (7) fes (2) fesztivál (5) figueira (1) firenze (2) fonyód (1) francia (18) frankfurt (1) gabrovo (1) galway (1) gandzasar (1) geres (1) gori (1) goris (1) görög (6) grúz (13) guantanamo (1) gucsa (1) guimaraes (2) haghpat (1) hahn (5) hajó (5) hamburg (4) hammam (1) hansa (2) határ (2) havanna (3) hc (25) hegy (12) helyek (1) hitchgathering (1) holland (3) hollandia (1) horvát (1) hostel (9) hotel (9) højskole (2) ile de ré (1) ilha deserta (1) iljicsovszk (1) imias (1) írország (5) jalta (1) jekatyerinburg (1) jereván (1) jugoszlávia (4) kaja (43) kalampaka (1) karabah (4) karabakh (4) kara dere (1) kassa (3) kastraki (1) katalán (1) kaukázus (19) kazbegi (1) keeken (1) kemping (5) képek (8) kevelaer (1) khor virap (1) kijev (3) kikötő (1) killaloe (1) kinsale (1) kocsma (9) kolostor (5) komp (6) koncert (9) koppenhága (2) krakkó (2) krím (1) kuba (14) laufersweiler (2) la rochelle (2) leiria (3) lemberg (2) lengyel (2) lisszabon (3) livorno (1) london (2) lucca (1) macedón (4) magánszállás (13) magyarország (9) malta (1) marokkó (9) marrakech (2) marsrutka (9) mediterrán (1) meknes (1) melnik (1) menedékház (3) mestia (2) meteora (1) metropolisz (1) mizen head (1) moher (1) montecatini (1) montenegró (1) múzeum (11) nagyváros (36) nantes (2) német (23) neszebár (2) noravank (1) norvég (1) nyköping (1) óceán (3) odessza (3) ohrid (1) olasz (13) olhao (2) orangeways (2) oristano (1) örmény (10) orosz (5) orsova (1) oslo (1) oświęcim‎ (1) oxelösund (1) oxford (1) párizs (9) pécs (1) piac (2) pinar (1) pinar del rio (3) pisa (1) plovdiv (1) porto (2) portugál (18) pozsony (10) prága (3) prilep (1) reptér (35) rila (3) róma (3) románia (6) rotterdam (1) russze (1) ryanair (14) rømø (1) sanahin (1) santa clara (2) santa lucia (1) santiago (2) santiago de cuba (1) sátor (10) sepsiszentgyörgy (1) sevan (1) shushi (2) sintra (1) sivatag (1) skandináv (4) skanzen (1) skavsta (1) skyeurope (1) spanyol (5) stepanakert (2) stepantsminda (1) sterling (1) stockholm (1) stopp (112) strand (2) svájc (1) svéd (2) szaloniki (3) szamokov (1) szarajevó (1) szardínia (8) szerb (8) szerbia (6) szevasztopol (1) sziget (2) szimferopol (1) szkopje (2) szlovákia (11) szlovénia (1) szófia (8) szozopol (1) sztálin (1) tangier (1) tarnovo (3) tarragona (1) tatev (1) tavira (1) taxi (5) tbiliszi (2) tek (2) telekocsi (1) telouet (2) temesvár (1) tenger (5) természet (1) terv (2) (2) török (2) törökország (2) toszkána (1) traben trarbach (1) trier (1) trinidad (1) túra (10) újmoldva (2) újvidék (2) ukrán (12) ungvár (2) ural (1) ushguli (1) utrecht (1) vama veche (1) vank (1) várna (2) velesz (1) videó (2) vidin (1) villamos (2) vinales (1) viñales (1) virgin atlantic (1) vonat (25) vueling (2) weeze (2) wifi (3) wizzair (8) zágráb (1) zene (4) zugdidi (1) Címkefelhő

vol. 2.1 belogradcsik



2011.09.08. 22:00 attilaj

szerencsés eset, hogy fél nap stopp után 10 perc eltéréssel ér a két csapat a calafat-vidini komp román oldalához. három euró a személyjegy és fél óra múlva indul a következő - ezt már bolgárul tudom meg a pléh konténerben ücsörgő jegyárus nénitől. kamionsofőrök és nyugat-európai motoros turista, akárcsak az odessza-batumi kompon, csak kicsiben. fél órát ülünk a hajón, míg átér a túlpartra. mérföldekkel jobb a hőmérséklet a víz közelében, mint a dimbes-dombos román utakon stoppolva. észak fele már látszanak az épülő híd pillérei.

komp, irányítókabin.

bulgária nem fogad barátságosan. fél óra séta a kompterminálon és a vámon át a vidint elkerülő félkör kezdetén vagyunk és nekünk a másik végén van a továbbvezető út. majd hirtelen bulgária barátságosan fogad, mikor csomaggal mind a négyen beférünk egy srác légkondis suvjába és körbevisz a város körül. újra meleg van, újra út mentén várunk, de innen már viszonylag sima az út belogradcsikba. annyira, hogy a második stoppunk egyből szállást is szerez nekünk telefonon. haverja már a főtéren vár minket a jobbkormányos dzsippel. korrekt szállás, 30 leva a kétágyas szoba, közel a központhoz. mire lezuhanyzunk (jelentős mennyiségű boldogsághormon!) mindketten j-val, a másik csapat is beér, házig hozzák őket.
 
kaja. nagyszerű érzés bulgáriában nem külföldön lenni, tudni mit és hol lehet és érdemes enni. nem konkrét helyeket ismerni - hisz erre még nem is jártam - csak a mikéntet tudni. zöldségeket eszünk, töltött paprikát, valami cukkinis dolgot és persze egy kebapcsét is. a helyi nevezetesség, a vár már úgyis zárva van, kezd késő délután lenni. oldalában viszont elindulunk a sziklák között, ami a legjobb ötletnek bizonyul. gojko mitics vadnyugatában kalandozunk, felcipelünk két liter sumenszkot valahova egészen magasra, hogy mámorban élvezzük a naplementét. városba visszafele még találunk egy szabadtéri színházat is.
 
 
grand canyon.
 
vadnyugat.
 
 

esti programpont a kocsmázás napernyők alatt. kétszáz gramm caca és sör. jön egy vidám hapsi, aki meghívja mindhárom asztalt egy kör sörre. amerikából jött épp haza sok év után, dollárja van és egy idő után azért kezd terhes lenni. bolt már bezár, de az emberek maradnak az asztaloknál. aztán mi haza. szállásra behallatszik még valami élőzene, ami bizsergeti a kiváncsiságomat. a pár utcával arrébb fekvő buli már ott kezd jó lenni, hogy az út átvált földútba és az esemény eléréséig legalább 10 kóborkutya ugat vagy próbál megkergetni. cigánysor mélyében áll a színpad és két sor asztal - rezes-szintis-harmonikás banda és asztalon táncolás. mintha esküvő lenne. világítunk persze, mintha neonlámpa lenne a hátunkra kötve, jönnek is egyből barátkozni a szintúgy kevésbé beavatott nézelődő helyiek. sráctól tudjuk meg, hogy születésnap, egy éves az ünnepelt. barátságosak, főleg hogy értegetek a északnyugati bolgár dialektusán. fűvel is megkínál és büszkék rá, hogy van köztük egy félig bolgár csaj is, nem mindenki cigány.

szülinapi buli.

aztán alvás. ágyban.

Szólj hozzá!

Címkék: duna balkán bolgár stopp magánszállás komp belogradcsik

ushguli, a világvége - უშგული



2011.01.25. 14:39 attilaj

búcsú zugdidiben megismert lányoktól a szálláson mestiában, ők mennek visszafele. mi még mélyebbre svanetiben, ushguli fele. teletömött hassal még útbaejtjük a település múzeumát, ami egyben az egész svaneti régió múzeuma. néprajzi cuccok, templomfreskók, egyházi ereklyék, amiket szvánok és grúzok menekítettek fel ide a hegyekbe. legizgalmasabb kiállítás azonban a xix. század végéről való fényképek egy olasz fotóstól. belépő drága, mert van külön turista és helyi, de a kevés hely egyike, ahol pénzt lehet költeni.

elindulunk még délelőtt az úton ushguli felé. kilométerben nem sok, ha szednénk a lábunkat és nem minden cuccal a hátunkon kéne, akkor még gyaloglásra is lehetne gondolni (47 km), de azért reménykedünk valami járműben. 1-2 dzsip és nagyjából egy óra után jön az első fuvar, kábé harmadát tesszük meg az útnak egy pappal és a sofőrjével. újra séta felfele. egészen más dolog errefele sétálni és stoppra várni, mint mondjuk kiskunfélegyháza és az m5-ös között: hegyek, 4-5000 méter magas csúcsok, falvak, mind úgy néz ki, mint 100, 400 vagy 1000 éve. andalgás közben két srác vesz fel, ők grúzok, nem a hegyekből valóak, kirándulnak. ushgulin át mennek egészen ki a régióból, le kutaisiig. ez azért nagyszerű hír, mert mi ushguliban tervezünk aludni, de kézzelfogható példát mutat arra, hogy a másnapra tervezett az ország legelhagyatottabb útján is van forgalom. megállunk üres szván toronynál, felmászunk, bemászunk. kirázza a belemet az út, amit különösen nagy élménnyé az tesz, hogy a kis japán kocska 4x4-ben a hátsó ülésen folyamatosan hátradől a támla, fekvő pozícióba kényszerítve. nem panaszkodom, örülök a járműnek. ushguli környékén meglátunk egy várat, vagy valami torony szerűt egy domb tetején és tök jó ötletnek tűnik felmászni rá. srácokkal nosza. felmenni még oké, de lefelé már eléggé meredek. ha arra jársz, inkább hagyd ki és a megspórolt két-három órát egy gleccserre költsd.

ushguli központja a várból.

útelágazás szvanetiben.

ushguli igazából nem egy település - mint ahogy mestia sem - hanem több. ilyen faluközösség, négy település egymástól 10-20 percre gyalog. európa legmagasabban fekvő állandóan lakott területe 2100 méteren. már ha európának számít ez. valahol a központban szállunk ki a japán dzsipből, ott ahol látunk embert. embert kérdezzük, hol lehet itt aludni. hát a babuskánál, majd ő odavisz. dzsippezés szovjet katonaival, de csak rövid távon, akár sétálhattunk volna is. babuskával nagy alkudozást kell rendezni, hogy mi ne már ugyanazt az árat kapjuk, mint az izraeli bérelt terepjárós turisták. végül oké (15 euró/éj/fő), persze, de el ne mondjuk nekik. ushguliban nincs látványosság, márha múzeumot, templomot vagy szobrokat vársz. van viszont látótávolságon belül gleccser, újabb 5000 körüli csúcsok. helyi srácok lovakkal fogócskáznak. közvilágítás annyi van, mint amennyi a xiv. században lehetett. hazafelé a sötétben a szűk házközökben tehenek. ameddig tőgye van, addig nincs gond, egyedül a bikák morcosgodnak néha felénk. van minden egyéb is persze, kecske, disznó, kisdisznó, lúd, satöbbi. 15 euró a szállásért végül mégsem fájdítja a szívünket, mert kiadós vacsora és még kiadósabb reggeli jár vele. reggeliből még uzsonnás pakkokat is készítünk. szoba amúgy korrekt, még az ágy is egészen kényelmes. vécé a legjobb, pottyantósnak egy olyan változata, ami alatt nem derítő van, hanem patak.

hotel babuska.

a kevés jármű egyike.

reggel korán ki az ágyból, irány kutaisi, ki a hegyekből, le szvanetiből. az egyetlen esélyünk odajutni, ha jön valaki, aki oda megy. roppant egyszerű mondat, de mégsem ment annyira könnyen. 150-180 km, ami felér 1000-rel is európai utakon. fel a hegyre, zagar hágóra 2623 méter magasra, ahol három óra gyaloglás után elhajt a második jármű. őket azóta is átkozom, mert ketten ültek csak benne, lett volna hely számunkra. tovább viszont már lefele visz az út és végtére is előbb utóbb lesznek házak, emberek, étel, víz, szállás. elsőre egy szellemtelepülést furcsállhatunk meg. újabb 2-3 óra és út mellett lakott házak, de mi inkább tovább. itt hajt el a harmadik kocsi, amit nem bántok, nagyon meg voltak rakodva. svájci biciklis pár másik irányba, felfele. őrültek. összesen nyolc óra gyaloglás (elhagytunk egy ushguli 32 km amarra táblát, összesen 40-45 km lehetett) után jön el a pont, amikor már csak nutellánk és mogyorónk maradt kajának. újabb településnek nyoma sincs. pickup dzsip és csak hárman vannak benne, beférünk! háromnegyed órányit mennek, faluba. esteledik, természetes, hogy felajánlják, aludjunk náluk. el is fogadjuk, lévén más lehetőség nincs számunkra. egészen nagy, tornácos ház. család nagy, huszonéves testvérekből van sok, és jönnek tizenéves fiúk-lányok is. ők már városiak, csak nyári szünetre feljönnek rokonsághoz a hegyekbe. sült bordafalatkák, saláta, alma és csokoládé. vodka, természetesen. zuhany! lábmasszás és felkészülés a másnapi izomlázra és a kora reggeli marsrutkázásra le kutaisiba. még jó 100 km hátra lehet.

szvaneti csodálatos!

kötelező irodalom a témában a szvaneti sója c. 1930-as szovjet film (torrent). a világ egyik első dokumentumfilmje abból a korból, amikor ez még nem vált el a propagandától. képek pedig indafotón.


Szólj hozzá!

Címkék: túra múzeum hegy kaukázus stopp grúz magánszállás mestia ushguli

mestia! - მესტია



2010.12.13. 01:57 attilaj

szvaneti, a kaukázusba zárt völgy. bejutni két helyen lehet, balról és jobbról. balról egyszerűbb, ez az út zugdidiből visz északra majd nyugatra. amivel nagyszerűen le lehet írni a régiót az az, hogy mióta hirosimára rádobták az atombombát, talán a föld egyetlen területe, amit nem hódított meg idegen hadsereg. a szvánok a grúzhoz rokon nyelvet beszélnek, így legegyszerűbb, ha hozzájuk tartoznak országilag. és mindkét út hozzájuk vezet, tehát ez a legpraktikusabb is. további ismertetőjel a mindenfelé feltűnő szván tornyok. települést lehetetlen enélkül fényképezni, olyanok, mint egyszerű négyszög alapú bástyák. csak igazából minek. egy teória, amit hallottunk, hogy tálen nagy a hó, annyira, hogy belepi és csak fentről (7-8 méter legalább) lehet csak közlekedni. valósabb, hogy valami katonai védelmi dolog, elég furcsa rendszer.

mestia felülről. szván tornyok.

az út alatt hét óra marsrutkázást kell érteni, víztározó mellett majd havas csúcsok közt tekeregve. nem földút, de messze nem betonozott dolog. ilyen hegyi ösvény dzsippeknek.  mi először persze gondoltunk a stoppolásra, de végül jobb, hogy nem. alacsony a forgalom, a nap során 2-3 autóval ha találkozunk. pihenő félúton étterem félénél épp a víztározó után, ahol a sofőr ingyen eszik. persze neki itt nagy a hatalma, ő a postás, hírvivő és mindenféle szivességek tevője. négyen vágunk neki az útnak: couchsurfing hostunk nővére, a lengyel csaj és mi ketten l-val. marsrutában van még svéd srác is, ő erősíti meg a hírt, hogy igenis lehetséges bejutni mestiába repülővel. heti kétszer van járat dél felől, kutaisiból. az utazás ingyen van (!), de mivel kis lélekvesztő a gép, helyhiány miatt nehéz feljutni. a srác megpróbálta, 12 helyre 30-35-en jutottak. gyerekek, nők és helyiek előnyben. csapatunkhoz elvileg tervez csatlakozni helyi csaj pasija is, de ő zavaros. utolsó pillanatokban kezünkbe nyom még egy sátrat. hét-nyolc óra út után jövünk rá, hogy épp csak sátorrudak nincsenek a csomagban, amúgy egészen kellemes szovjet katonai dolog lenne. ekkor már mestiában, szváneti fővárosában vagyunk. lonely planet és menedékházhoz hasonló meleg kajától illatozó, meleg, internetes, kertben függőágyas szállás lenne az alternatíva, ha lenne hely. de az alter izraeliek, franciák gyorsabbak voltak nálunk. viszont vendéget ki nem dobnak, jön az ismerős és aludjunk náluk. csirke, birka, de estére már bezárva. két egészen formás szobát kapunk, de leginkább a forró fürdő érdekel minket és a vacsora.

másnap reggel ámuldozás, hogy ami kazbegiben megvolt egy irányban, a csúcs fele, mintishogy 5000 méteres hegy az mennyire lenyűgöző, az itt 360 fokban fogad. négyen indulunk neki a kereszt felé és még azon is túlra, mert állítólag ott van valami tó. meg kell hogy mondjam, bőven leverjük tempóban a grúz-lengyel párost, hiába erősítenek telefonról kihangosított eminemmel. izzasztó meleg, de leginkább a tűző nap miatt, a levegő hegyi. takarózás napszúrás ellen lapulevéllel és zsebkendővel, semmi kedvem még egy lázas-hányós-injekciós sztorihoz. két-két és fél óra után a kereszt mögött találunk pár lazább épületet, nyilván csak nyáron laknak itt. világvége, világ teteje és a nénitől mégis probléma nélkül megtudjuk, hol van a forrás a jéghieg vízzel.

bodegák nyárra.

langyos tó magasan.

petronas towers, kutya és lengyel csaj.

a helyi látványos csúcs az ilyen kétcsöcsű, olyasmi mint a petronas towers kuala lumpurban. ez a háttere a tónak. a  viszont tó csalódás. rila után azt várnám, hogy minden 3000 méter környékén fekvő tó szép, jéghideg és kristálytiszta. ez meg langyos, iszapos. leginkább arra jó, hogy a szván menő arcok, akik 70 fokos meredeken lovagolnak le és fel egymást kergetve megitassák az állatot. fennsík szerű dolog veszi körbe, olyan, ahol annélkül lehet lovagolni, hogy a nyugati turisták lélegzetelállva izguljanak - egyszerűen csak menő, ahogy süvítenek nyereg nélkül kiabálva, egy-két kutyával a nyomukban. lengyel csajt még megvárjuk itt fent, pitypangot fújunk és hógolyózunk egyet és irány vissza, mert senki nem akar olyat játszani, hogy ránksötétedik a hegyen.

vacsora kellemes, de reggeli után többet vártunk. reggeli csodálatos volt. az a baj, hogy se fénykép, se feljegyzés nem készült róla, memória pedig már csak arra jó, hogy ezt az egy szót tárolja róla: csodálatos. internet persze az ilyen 1500 méter magasan fekvő, 14 000 lakosú regionális főváros családjaihoz eljutott.

másnap reggel fájó búcsú lányoktól, ketten ők vissza zugdidibe, mi ketten még beljebb szvánetibe, ushguli négyes települése felé. stoppolás előtt, mestia azon széle körül van még egy múzeumja a régiónak, amit becsülettel megnézünk. turistáknak piszkosul többe kerül, mint helyieknek (grúzoknak? szvánoknak?), de a 110-120 éves fényképek eléggé lenyűgözőek. a többi kiállítási tárgy kevésbé ragadt meg.

további képek itt.


Szólj hozzá!

Címkék: túra hegy kaukázus grúz magánszállás marsrutka mestia

dilijan, haghpat és sanahin - Դիլիջան, Հաղպատ és Սանահին



2010.08.23. 21:33 attilaj

reggel cumót fel és irány észak. régi cigifüstös öregemberes zsigával kezdünk, ők visznek vissza a karabakh-jereván főútra. a forgalmas út ellenére még egy órányi várakozással megáld minket sisian míg végül egy iráni busz áll meg. köpni nyelni nem tudok, amikor a fedélzetre érek és a folyosón 4-5-en aktívan táncolnak persze az üvöltő perzsa zenére. nyilván most kezdett el hatni a határ után vásárolt alkohol. szerencsére nincsenek szokva ők ehhez, negyed óra múlva már húzzák a lóbőrt és szórakoztatásnak marad egyedül a sofőr feletti led kijelző. perzsa és angol szöveg váltja magát, olyan okosságokkal, hogy egy az isten allah adj nekünk szerencsés utat és hagyjuk szabadon a folyosót. idefele már átvágtunk ezeken a fennsíkokon viszont most már látom azt is, hány fokot mér a busz hőmérője fent (18 körül) és lent (28 körül). jerevánig mennek, mi viszont hamarabb felkanyarodnánk a sevan tó fele a hegyeken át, szóval kiszállunk hamarabb. utaskísérő még próbálkozik pár perzsa mondattal, amiből számomra csak a dollar dollar jön át, de könnyen elhajtható.

aztán hegyek, olyanok mint korábban voltak noravank körül: sivatagos, sziklás, fennsíkokkal. itt kell keresztüljutnunk egy hágón, hogy aztán leereszkedhessünk a sevan tóhoz. jót alszom, sok nem rémlik, azonkívül, hogy néha koppan a fejem a volga ablakán. állítólag pedig szép, hósipkás környék. sevan mellett beborul, mintha szemerkélt is volna kicsit. három katona vesz fel egy volkswagennel, szóval eléggé be vagyunk préselődve, de visznek jó hosszan, jerevánba mennek. ez dönti el nagyjából azt, hogy uzsgyi tovább dilijan felé és ne itt aludjunk. azért a tó szép, látszanak a hegyek a túlparton, fenyves, van kolostor félszigeten, halat áruló srácok az út mellett.

halat árul a srác

dilijan örményország svjáca. nem, mintha nem láttunk volna már magasabb hegyeket a kaukázusban, vagy épp ne lennének mindenhol hegyek. inkább arról szól a dolog, hogy tüchtig. vagy legalábbis az akar lenni. természet körbe mindenhol fenyves, ami adja a jó levegőt. a város, legalábbis a központja cuki. faházak, fa borítás, svájc. van persze nagy, szovjet univermag is, de még annak is megvan a bája. valahol a központban szállunk ki a legutolsó volgából, s még ücsörgünk is itt egy darabon, mígnem elindulunk bed and breakfastöt keresni. finn párral találkozunk utunkon, ők is arra. meg csehek is vannak a városban, ők is velünk laknak. mindenki velünk lakik, lonely planet, hiába.

esti séta szemerkélő esőben a tornácos házak között. van még valami kajánk az útról, azt elpiknikeljük egy frissen felújított teraszon. szomorú, de itt is ürülnek, simán találok helyet a hasmenésemnek egy üres, tető nélküli ház nappalijában. nem bánom, hogy megálltunk itt, bár igazán a környék lehet szépséges. meleg zuhany, süppedős ágy.

reggel reggeli. ez általában boldoggá tud tenni az első pár órára, szóval ilyenkor, ha b&b-ben szállunk már csak ezért is kötelező stoppal továbbindulni (a másik, meg hogy kiadtunk x-szer sok pénzt, akkor már ne költsünk marsrutkára). finnekkel beszéltük még előző nap, hogy ők is északnak, valószínű tbiliszibe. eléggé kétségbeesettek voltak, hogyan lehet errefele keleten utazni. félúton ők is terveztek megállni sanahin és haghpat kolostorainál, mi is. viszont reggel nekik már hűlt helyük, elmentek a korai marsrutkával. perszehogy leelőzzük őket, hisz egy hatalmas fehér lexus dzsip vesz fel minket és átszállás nélkül jutunk el alaverdibe, ami ugye a város a kolostorok alatt. mágikus utazás a csodálatosan menő kocsiban, egész korai órában (9-10 körül) a még ködös hegyoldalakban. hidromérnök a hapsi, hidromérnök családdal. valamiért itt, ekkor a szokott tehenek helyett lovak kóborolnak az utakon. vagy lehet, hogy ez is egy ilyen elit dolga a környéknek.lermontov a másik és a többi orosz író, akik erre jártak ihletért.

kolostor belül ránő a fű

szurdokban hajtunk végig, így jut el az út alaverdibe. város, párszor tízezer lakossal, tehát ronda, panelok, gyárak. mégis ahogy be van ékelve a folyó két partján a szurdokban, nem lehet rá haragudni, annyira érdekes. kabinos lift visz fel egyik oldalról a másikra, ahol 15 perc sétával érjük el sanahint. unesco világörökség, főúttól nem messze, egyértelmű, hogy tele van turistával. azon túl, nekem annyira nem is jön be, mert egészen körbeépülte a falu. finnek ide hamarább értek fel, gondolom a gyaloglás közben érhettek be minket, mivel ők taxival jöttek odalentről. valamennyi apróért beszállunk melléjük a zöld volgába, így jutunk át a testvérkolostorba, haghpatba. ez már egy fokkal jobb a kilátás szempontjából, meg az is bejön, hogy a füves domb, ami a torony mögött van, az igazából valamilyen épület teteje. sok turista itt is, buszokkal, miegymás. finnek le is stoppolnak valami mikrobuszos kirándulócsoportot, ami estére tbiliszibe ér.

mi inkább lemegyünk a taxissal a főútig és a vasárnap ellenére bízunk a stoppban. helyi srácok 15 kilométerre elsőre, majd másodszorra már tbilisziig simán. két kocsi áll meg egyből, ezek is menő, suv szerű feketék. nézünk, hogy mi, aztán persze kapcsolok ,hogy együtt vannak. ketten kiszállnak, búcsúzkodás. öö. stopposok. mi vagyunk a váltás. operaénekes csaj vezet, friss tv-s férje és a másik kocsiból nagybácsi, nagynéni, valami kölök mennek a grúz tengerre nyaralni tbiliszis pihenővel. egyetlen nagy fájdalom, hogy még van a markunkban 2000 dram, ami pont elegendő lenne két és fél kiló sárgabarackra (ami örményországban isteni), viszont a hátralévő 50-60 kilométeren a határig nem látunk seholse nénit vödörrel az út mentén. aú.

képek.


Szólj hozzá!

Címkék: taxi kolostor kaukázus örmény stopp magánszállás b&b sevan dilijan sanahin haghpat

tatyev - Տաթև



2010.07.21. 16:27 attilaj

örmény zászlógorisba legyalogolni a főútról nem egy nagy móka. nem ördöngösség, csak annyira kényelmesen telt az idő a suhanó autóban, hogy fene se gondolta volna, hogy a város központja nem rögtön a főút mellett van. szállás nincs, követjük tehát a lonely planetet. meg valami helyi arcot, aki azt mondja, hogy az, amit kinéztünk az a ismerőséé. és tényleg. hostel van kiírva, de igazából ez csak az nyugati hátizsákost csalogatja, teljesen szabvány bed and breakfast hely. 7000 per fő, mint ahogy azt a könyv is mondja és ezt a házinéni ki is emeli. teljesen korrekt, főleg hogy tele van és az egyik saját szobájukat adják át nekünk. teázunk nagy családdal, leányka sütötte sütiből is jut nekünk, de minket jobban érdekel a zuhanyzó – heló halacska a vödörben – és goris város café nevet viselő csapoltsörös helye. lehet, hogy az úton láttunk túl sok iráni kamiont, de valahogy benne van a levegőben perzsia: sok a bajusz, a szőnyeg és a tea. hülye egy város, négyzetrácsos utcaszerkezetben este haza még úgy is eltévedünk, hogy a hostel a legnagyobb épület, az egykori hotel goris (ma menekültszálló) mellett van.

 

másnap világosban ámulás. négyzetrácsos utcaszerkezeten túl, a hegyoldalban ilyen kúpok. barlangvárosról hallottunk, mint goris óvárosa, ám inkább úgy néz ki, mint megannyi homokkúp a homokórában. délelőttöt erre szánjuk, hatalmas játszótér. patak választja el a város lakott részét és a ma főként temetőként funkcionáló hegyes-csúcsos túloldalt. fura egy hely, képekkel könnyebb visszaadni, mint szavakkal.

csomagot hostelben hagyjuk, éjszakára átkirándulunk tatevbe. nincs messze, de hegyeken túl és nem egy nagy forgalommal megáldott út visz arra. menő fekete légkondis jeep – apuka és fia megy pásztorkodni -, mitsubishi jeep, séta, zsiguli három sráccal és már lent is vagyunk a völgyben, ami leginkább elválasztja tatevet goristól. sátán hídja nevű hely arról híres, hogy volt valaha valami perpatvar és a jobbik fél úgy menekült meg, hogy isteni sugallatra leszakadt egy szikla, hidat képezve a hasadékban – vagy valami hasonló. híd környékén mészkőnek és természetes ásványvíznek köszönhetően cseppkövesedés, barlangosodás. két medence a szikla oldalában, ahol éppen kellemes hőmérséklető buborékos ásványvízben ázik le a sarkamról a sokhetes rücsök. kezdetben csak helyiek a társaság, majd jönnek franciák is. itt is kapunk sültcsirkét, még ha épp a saját piknikünk után vagyunk is. a házi vodkát már meg sem említem.

tatev a völgy másik oldalán, a hegy tetején tanyázik. gyalog indulunk neki, de a második hajtűkanyarnál megállunk, mert látszik ám, hogy a túloldalon jön egy szürke merci. szürke felvesz, útközben még szállást is szerzünk baráti 3500 dramért még jó, hogy felvesz, bő 20 hajtűt számolok másnap visszafele. újabb kolostor, az eddigi legjobb, hiába a rozsdásodó daru a közepén. naplemente környéke, épp jóleső lagymatag meleg a kiázott testünknek, ücsörgés a hegytetőn, sokszáz méter magas sziklák felett. fű nő a kolostorlakok tetején, még jó, hogy előbb jártunk lent körbe, simán bele lehet lépni egy kéménynek kihagyott lukba. tatev maga a legkedvesebb falu. kinéznek, persze, meg rohangálnak körötted a gyerekek, hogy hello, hello, aztán meg ha azt mondod, hogy barev, akkor barev, barev. de ide jönnek turisták, kolostornál most is sátrazott valami csoport, szóval nem akkora különcség, de azért mégis az egész falu tud rólunk. kaja valaho, majd amikor sokalljuk a számlát a srác hazavisz kocsival. mert közvilágítás az nincs és hűvös is lett estére.

 képek.


Szólj hozzá!

Címkék: kolostor kaukázus hostel örmény stopp magánszállás goris tatev

nagy menetelés a hegyekbe



2010.03.09. 14:22 attilaj

a terv: visszastoppolás essaouirából marrakechbe, azon minél hamarabb túljutni, tovább az atlaszba. ott minél kevésbé fázni, ám minél több havat látni, fent aludni valami elzárt, de menő helyen és másnap letúrázni és lestoppolni a hegység mögé, skoura oázisába. a valóság:

egészen sok ponton sikerült tartani a tervet. felstoppolás marrakechbe például tök kényelmesen sikerült, orvos hapsi mesél nyugat-szaharai tevékenységéről, a közegészségügyről, hogy szegényeknek ingyen van és ilyesmi. pályaudvar környékén dobunk egy tajine-t, mert épp ebédidő van és ráérünk azzal az átkeveredéssel a másik oldalra. annyira könnyen azért mégsem megy, kell hozzá, a korábban szerzett helyismeret, medinán, mellahon, temetők mentén jutunk el a hegyeknek vezető útra. egészen darabosan megy a stopp, kisbusz, németországi vendégmunkások (és mit csinálsz frankfurtban - hát tudod, egy marokkói vagyok nyugaton), kisbuszos házaspár, majd végül egy csöndes markát tartó hapsival jutunk át a gerinceken túlra. egy hajtűkanyarban lehagyjuk az épp marrakech-skoura útvonalat lenyomó sz és zs párost, heves integetés, szevasztok pajtások. hopp és a hegygerinc. nem ám egy pillanat, utazunk vagy fél órán át a szerpentineken fel és le, egészen extrémen a csúcsokon átvezetett műúton, ám havat nagy mennyiségben mégsem kapunk. hosszú idő után az első leágazásban szállunk ki, még egészen magasan lehetünk (legyen tippem mondjuk 2500-3000 méter). főúton ha tovább mennénk, kb 80 km után ourzazate-ba jutnánk. a mi leágazásunk telouet felé megy, ahonnan szintén van egy út ait benhaddou érintésével vissza erre a főútra. helyi berber dzsedik már állnak a leágazásba, ők mondják, hogy 10 perc és jön a busz, ne hülyéskedjünk a stoppal. igazuk is lett és jól is jön igazán, mert már sötedik és ezen a csöpp murvás úton igazán nem jár napi 10-20-nál több jármű.

pite: druidaaa

eznapi szálláshelyünk így lett telouet. valójában már lonely planetben erre böktünk, mint cuki, fensíkon fekvő agyagváros. van kasbah és a többi, de egyenlőre ebből nem sokat látunk, este hat körül lehet, mikor leszállunk a buszról és a sárga kendős srác mondja, hogy van neki szállása, kell-e. 50 dirhamnál történik meg a kézbecsapás és ebbe már belealkudtuk a reggelit is. csodás ház amúgy, szépségesre berendezett kék és sárga szobát kapunk. a kinti mélységes sötétség mellett meghatározó még az elemi erejű szél, ami néha annyira erős lökettel támad, hogy alig bírunk az úton maradni. azért tolunk egy kötelező kört a koraesti félhomályban a kasbah környékén, de negyed óra után iparkodunk vissza a szállás környékére. tolunk egy rántottát valami helyen, ahol a végén nehezen értik meg, hogy ha 10-ben egyeztünk meg, akkor had ne fizessünk már 30-at. tea felmelegít.

este szél süvít, nappaliban ülünk, srác barátkozik, mesél berber nomád családjáról, tevékről, szudánról, környékről. mai napig nem igazán tudom eldönteni, hogy baksisért barátkozik-e ennyire, vagy csak hoszpitalitásból. még egy haverját is áthívja zenélni, de mi fáradtak vagyunk, hisz délelőtt még az óceánnál napoztunk. felnézek teraszra a milliónyi csillaghoz, de még lemenekülök, mielőtt a szél fújna le.

pite: jó reggelt szivárvány

tojást kapunk reggelire, olívás kenyérrel és teázunk. majd nagy bátran sebtébe nekivágunk a túrának. első lépésként felderítjük világosban is telouet kasbáhját, amit igazán a virágzó mogyorófák dobnak fel. na meg a hatalmas kettős szivárvány, ami nyugaton virít. ehhez persze a hétágra sütő nap mellé szükséges a ködszitálás, ami ilyen erős szélben eléggé kellemetlenül tudja ezer és ezer tűként szurkálni fedetlen testrészeinket. amiből persze nem sok van, igyekszünk beburkolózni, mint a rendes berber. indulhat végre a séte eleinte felfele, de nem erősen. kősivatagos fennsíkon járunk, havasan csipkézett csúcsok között. negyed óra az első falu, újabb 15 perc kb míg egy lejtősebb, néhol fákkal tarkított birkalegeltető kanyarulathoz érünk, ahol épp jön egy kisbusz, amit sikerrel lestoppolunk. városka, agyagból épült házak az egyre sárgásabb hegyoldalban, kasbah, egyre kevesebb növény, egy folyó, ami lefele vezet. lonely planet szerint innen kéne, hogy legyen valami közlekedési eszköz a 40-50 km-re lévő főútig, de ehelyett csak egy felújítás alatt lévő félénken útnak nevezhető földutat találunk. annyira nem édes a szájíz, de elindulunk gyalog.

végül persze sikerrel lejutottunk, de legalább annyit gyalog tettünk meg a távból, mint amennyit stoppal (googlemaps-en egészen szépen követhető az út, gyalog kb 21 km-t tettünk meg). fárasztó menetelés újabb agyagfalvak, újabb kasbáhkon keresztül, hegyek átalakulnak kopár sziklás kanyonná, amiben csak a mélyén csordogáló folyó körül vannak pálmák, zöldek, teraszok. öröm az ürömben, hogy útépítés folyik, mert többször is munkagépekkel utazunk, platózunk. ebédet is egy mikrobuszban tolunk, lepénykenyér mangalicakolbásszal.

pite: ourzazate

főút, végre. ourzazate még 20 km. grand taxizunk egyet, majd a lemenő nap fényében megcsodált ourzazate után még egyet skouráig. csodás érzés, hogy utazásunk első - és végül egyetlen - hospitalityclubos vendéglátója vár ránk. szelim, akinek mi vagyunk az elsők, lelkes, barátkozó és nála szerencsére biztosan tudhatjuk, hogy nem a baksis miatt. saját bevallása szerint kommunista, ellene van a muzulmán ortodoxiának. barátnője van, akinek még ezen a héten van az eljegyzése egy marseille-i marokkóival, akivel még csak interneten érintkezett. elsavanyodik a hangulat, mikor előjön az ebből fakadó probléma, mármint hogy a szüzesség. industrial virginity. pastis, hasis, bőséges marokkói kaja.


Szólj hozzá!

Címkék: túra hc marokkó hegy atlasz stopp magánszállás marrakech essaouira telouet

essaouira - الصويرة



2010.03.08. 08:45 attilaj

végül essaouira vált azzá a várossá számomra, melynek neve kimondhatatlan. kár, mert csodálatos, ízig-vérig  óceánparti, olyan mesélnék róla még bőven hely.

harmadik marrakechi reggelen már azon pörgök, hogy végre stoppoljunk igazából afrikában. városból kijutás nem megy egyszerűen, busszal próbálkozunk, ami nem jön be, végül kipróbáljuk a petit taxit, ami már egész jó helyre rak le, de innen még sétálunk kicsit. eredménye az egész kóborlásnak annyi, hogy rálelünk a kéthét egyetlen szupermarketjére. sör az bezzeg itt sincs. valami szimpatikus kereszteződésben aztán ácsorgunk egy negyed órát, majd egy olyan nagy toyota felvesz és két hapsi visz több, mint félúton. sivatagi zene fesztiválra mennek a semmi közepébe. valamennyire itt is sivatagos, amire nem számítottam. semmi közepe számunkra ezennel egy falut jelent, van olajfolt, lerobbant kocsik, random mászkáló emberek. mondják, hogy busz, busz, busz, de mi kitartóak vagyunk és ezért a jutalmunk a bérelt kiskocsi lesz, amit két vagány csaj vezet. marrakechből ugranak le essaouirába halat enni. elsőre ijesztő, ahogy csálézva visszatolatnak hozzánk, de aztán minden rendben ment és délután 2-3 körül már a plázson döglünk mi is.

pite: menő

korábban emlegetett sz és zs is épp itt vannak, sms, de a tali végül csak estére jön össze. addig fürdés óceánban. hideg, de a nap süt és a levegő meleg. mikor végül megunjuk, elindulunk a medina felé, hogy legyen szállás, vagy valami. jön persze az alak, hogy kell-e szállás. nyilván valami magasról indítja az árat, de végül lemegy ő is 50-re, fejenként. jó, hogy nem ráztuk le, mert csodaszép kis kitáblázatlan hotelt/magánszállást kapunk. három szintes, plusz a terasz, színes, szagos belső kerengővel vagy mi. egyet terveztünk, mégis két éjszaka lesz belőle. nem hiába la rochelle testvérvárosa.

kaját felderíteni kikötő fele indulunk, ami ilyen szempontból nem a leghelyesebb, viszont csodát azt ott is látni. minden a hal körül forog. ezer féle halászhajó a lélekvesztőtől a közepesen hatalmasig. folyamatosan jönnek és mennek a tengerről/re, aminek az eredménye, hogy folyamatosan van hal. árulják a földön, a várfalon, néhol még standok is vannak. ehhez járul a kiszolgálószemélyzet, a sirályok, a macskák, a turisták, az éttermesek, akik kiszaladtak, mert épp halat rendelt a vendég. kajakutatás következő, még mindig nem a legjobb helyszíne a bástya. méretében nem, de hangulatában az épp az óceán túlpartján elhelyezkedő malecón kistestvére. várfalon lógnak emberek, szívnak, romantikáznak. lent dübörög a hullám, néha felcsap, de csak ha 7-8 méternél nagyobb. olyan hely, ahol éhesen is elücsörögnék 1-2-3 órát. végül találunk egy olcsó harira-palacsintás helyet és kibírjuk az esti találkozásig.

esti találkozás után már ötösben találjuk meg az abszolút kedvenc helyet. éttermek/sütödék itt úgy működnek, hogy a legrosszabb esetben is maximum 10 méterre tőlük van egy hentes, ott veheted meg az alapanyagot és kéred meg azt sütésre. no, mi ezzel nem élünk, csak annyit mondunk, három halat és két tajine-t kérünk. lent spanyol bajnoki meccsen izgul mindenki, így megkapjuk a teraszt. a bogyó és kenyér kör után jön négy hal, mert négyesével árulják és nekik ugye nincs hűtőjük, szóval együk csak meg, nem számolják fel. tajine is korrektül néz ki, bár a tojás másnap m gyomorműködését megzavarja. tea. befejezésként hammam.

pite: halkaja

másnap már csak hárman bandázunk, ki újra a strandra, el egészen a végéig, ahol már csak sirályok ülnek, menő lovasrendőrök portyáznak. itt van a homokban valami rom, lehet rajta mászkálni. igazi játék ugyanakkor inkább a pára, amitől hol 10 méterig, hol a km-re lévő városig látni. találunk söröző lengyeleket, akik értékes információval látnak el a helyi alkoholvásárlási lehetőségről. esti program tehát a kikötő, két doboz sör (17 dirham darabja) és egy üveg pastis.


Szólj hozzá!

Címkék: kaja hotel arab marokkó strand óceán stopp magánszállás hammam essaouira

santiago de cuba



2009.05.15. 21:20 attilaj

 camagüey úgy végződik, hogy kisétálunk sokat buszpályaudvarig. itt nem találunk kamiont, csak a pacmanek akarnak lehúzni mindenfélével pénzért. taxit ajánlanak meg viazul, de mi tudjuk ám, hogy megy ez. az egésznek az a lényege, hogy 310 km-t 12 óra alatt teszünk meg, de legalább megteszünk. városról városra ugrálunk rabszolgaszállító camionokkal. végére már egészen belejövünk, mégis santiagotól 70-80 km-re ránksötétedik. izgalmak, majd végül valami kis lassú busz jött, ami a félúton lévő faluba megy. végül mégis valahogy elment santiagoig, a félutas faluból már csak velünk. menetrend végeztével hazament aludni a nagyvárosba, gondolom én. szálláskeresés, alkudás egészen szépen ment, 15 dollárért mindenkinek van szobája. 

ennyit írtam santiagoról másfél hónapja. most megint érzem, hogy ideje befejezni. 

pite: befordult

a város kuba második legnagyobb városa. mégse éreztem azt, hogy olyan hatalmas, metropolita lüktetése lenne, mint havannának. aranyosan, kedvesen lejtenek, emelkednek az utcák, van főtér, van másik tér, ahol zenélnek és van harmadik, ahol kajálni lehet. egyedül a vasúti pályaudvar hatalmas, de az nagyon. hiába, xx. század vége felé épült. ide azért kellett kicaplatnunk, mert vissza havannában vonattal szeretnénk menni és van közvetlen a két város között (hogy ez hogy hiúsult meg, majd későbbi posztban). mellette a piac viszont csodás, van nádcukorlé, van süti, van zene.


1 komment

Címkék: kocsma kuba magánszállás komp santiago de cuba

süti beállítások módosítása