santa clara után egy napos utazás volt, mire eljutottunk a vágyott camagüeybe. igen, mert ottragadtunk ciego de ávila - a város, amelyről nem beszélünk - határában. elkerülő út, stoppolás, egyre fogy a forgalom, egyre több a zombi - stoppolni vágyó - és egyre sötétedik. végül hárman hajnali camionnal zötyögtünk camagüeybe, ketten éjszakáztak ciegoban.
camagüey épp az unesco világörökségbe való felvételt ünnepli. elsőre kapunk nagyszerű szállást, critical mass-t és rengeteg süteményes utcai standot és kuba talán legjobb pékségét. szóval igazán bejön, azok után, hogy előzőleg annyit szenvedtünk a gyűlölt városban (ciego de ávila). délutánra ki is alusszuk magunkat, másik kettő is megérkezik. lődörgés, laza nap az össze-vissza utcák között. azt mondják, azért ilyen, hogy a támadó kalózok eltévedjenek - turisták ellen is hatásos. amúgy 100 km-re van a tengertől, kalóz legyen a talpán, aki ezt kifosztja. boldogságban fagyizzuk be a coppelia 10 forintos rózsaszín gombócait. luxuskiadásként bowlingozunk is tekepályán, pina coladával majd mint az urak, dolláros étteremben vacsorázunk. egy fokkal jobb a kaja, van sültkrumpli is, hal ilyesmi. azért annyi dollárért, amit otthagyunk európában sokkal kevesebb krákogó pincér, wc papír és egy rendes itallap is jár. azért a hely tiszta, elegáns és a történelmi, színesházas negyed közepén áll egy csodás kis belső udvaron. hazafele még kapunk tüzijátékot és valami koncertet az egyik főtéren. boldogsághormonokat a bármikor elérhető sütemények tartják a topon.
másodnap ugyanez, séta a városban. felfedezzük a vasúti pályaudvart, a kubai internetezés (6 dollár egy óra) örömeit. könyvesboltban ellenőrizzük, hogy az éves terv teljesítése rendben halad és találunk 15 forintért egyenruhához való sapkát is. tegnapi étterem környékén a színes házak között gyerekek produkálják nekünk magukat. futóverseny, verekedés, miegymás. nagy park a folyó mellett, mogyorós-mézes szelet, süti kókusszal, guayabával, krémmel. estére marad még egy kaladosabb kajálás egy halas gyorsétteremben, ahol minél több sültkrumplit rendelünk, annál kisebbek az adagok.
ha harmadnap, akkor strand. igen, a 100km-re lévő playa santa lucia. bátrak vagyunk, hisz még nem is fürödtünk itt óceánban. camion dollárért vinne el, irány hát stoppal. buszokkal platóval eljutunk egy kereszteződéshez, ami azért érdekes, mert hisz a semmi közepén van, mégis nagy az élet. azt hiszem, így születik egy település: két forgalmasabb út találkozása, átszálló emberek tucatjai. dolgozik már itt amarillo is, 5-6 kajás bodega, amihez az alapanyag -a disznó - a bodegák mögött legeli a narancshéjat. innen camion és már látjuk is azt a híres, vakítóan fehér homokot, ami a mélykék előtt annyira képeslapra kívánkozik. csak épp szeles. és ideg. és a víz is hideg. mártózás, aztán hiába a nagy gyönyör, nem bírunk egy helyben megmaradni. sétálunk, találunk egy üdülő komplexumot rákvörös és hófehér nyugat-európaiakkal és flamingókkal. kisétálva a főbejáraton épp jön egy traktor, amire fel is kapunk, de csak a playa végéig se visz. itt újra le a partra, hátha másmilyen. nem más, de szép. itt elhagyott, vihartépte, üres üdülőkomplexumot találunk. hazafele a camion megint csak dollárért vinne el, szidjuk is mint a bokrot. csöpp kétségbeesésből egy iskolabusz ránt ki, ami lassan, de elvisz egy kereszteződésig, ahol rendőrök posztolnak. már csöppet hideg van, én kezdek roppantul fázni a strandcuccban. rendőrök jó arcok, pisilhetünk a bódéjukban és még meg is állítanak nekünk egy tök üres camiont, ami haza - camagüeybe - tart. épp csak a benzin fogy ki féltávnál, ami fél óra-órás kiesést jelent. míg a környező tanyák traktoraitól összekunyerál egy adagnyit a sofőr, a közben érkezettekkel rumozunk a hidegben.
a városban fagyizunk természetesen, ilyesmi. reggel irány kuba második legnagyobb városa: santiago de cuba.
képek camagüeyből és santa luciáról.
