santa clara után elérkezett az idő, hogy az utazásról írjak. innen camagüeybe történt meg ugyanis, hogy nem jutottunk el. vagyis igen, csak másnap. mert ottragadtunk ciego de ávilában, a borzasztó városban.
alapvetően négy féle utazási lehetőség van városok között kubában. a olcsótól a drága felé: camionnal, vonattal, busszal és repülővel. lehet még mondjuk kocsit is bérelni, de ezt én nem sorolom az alapvető közlekedési módokhoz. ezek közül egyedül a repülőt nem próbáltuk, arról tehát nem is fogok írni. annyit mégis, hogy a sziget keleti végéből havannába (1100 km kb.) 130 dollár egy útra a jegy.
busszal. külföldiek felé leginkább támogatott dolog a viazul vállalat buszai. egyszer sem utaztam vele, de hárman közülünk ilyennel nyomták végig a santiago-havanna visszautat. légkondis, full extrás tiszta buszok, bőven nyugat európai színvonalon. állítólag általában pontos, bár amikor szükségünk lett volna rá baracoa-santiago útvonalon, épp kimaradt az aznapi járat. emellett csak a turisztikailag frekventált városokba megy, napi 1-2-szer. legfőbb jellemzője, hogy piszok drága, 900 km 50 dollár. eszébe se jut megállni stopposoknak.
aztán van még astro cég is. útikönyvek még azt írják, hogy tartanak fent helyeket (négyet) turistáknak, de az én infóm frissebb: turisták nem utazhatnak vele. egyszer mégis sikerült, stoppoltunk amarillonál és megállt. pesoban fizettünk, tehát így olcsó volt, 30 km 100-200 forintért, pedig elvileg dollárban volt a külföldieknek. vadiúj kínai yutong buszokkal megy, légkondi, tisztaság, kényelem. sok ilyen van az utakon, legtöbb városba van járatuk, naponta többször. szóval tök jó lenne. helyiekkel valószínű azért nincs zsúfolásig tele, mert valami bürokratikus foglalási rendszere lehet. gondolom hónapokkal hamarabb kell jegyet igényelni, vagy ilyesmi.
rengeteg az iskolabusz. vagy ikarus szerű, de annál tömzsibb, vagy új yutong. előbbivel mentünk többször, utóbbi egyszer sem állt meg nekünk. nehéz ezeket az öreg, néha fapadlós járműveket megkülönböztetni az egyéb fajta buszoktól. mert van pár olyan is, ami csak úgy jár erre-arra. benzin, alkatrész és jármű hiány miatt mindenféle, ami még valahonnan megmaradt jármű közlekedik az utakon és általában tele is van emberekkel. néhány tartományban jelentős az amterdami buszállomány, amit szintén távolsági közlekedésre használnak. fizetni általában keveset kell, 200 forintnál sosem adtunk többet.
a vonat turistáknak tiltott. még erre is azt írja az útikönyv, hogy nem az, csak dollárban kell fizetni. nagy volt a bosszúság, mikor hajnali kettő körül kijelentették nekünk, hogy nem fogunk bizony elmenni a fél négyes santiago-havanna vonattal. oké, próbáltuk már előtte ciego de ávilában is, de az kis és béna város, ez pedig a legforgalmasabb vonal. aztán persze camagüey-ciego de ávila szakaszt mégis azzal tettük meg. itt annyi a trükk, hogy épp bent áll a vonat, odaugrasz a kasszához és annyit mondasz, hogy dos. és 35 forintért máris végigroboghatod a 100 km-t laza négy óra alatt. helyjegyes a járat. a székek kb olyanok, mint a fröccsöntött műanyag padok az itthoni sztk-kban. van nagy tartály víz minden kocsi elejében valahogy odaheggesztve, kézmosásra jó. kaja persze könnyen szerezhető, minden megállásnál odarohannak árusok és kínálnak legtöbbször cukorkát (caramelo caramelo), refrescot (üccsi), de akad szendvics is vagy magvas-cukros szelet. alapvetően egy kellemes dolog vonattal utazni, kár, hogy kizárják a turistákat belőle. hasznos lenne a délutáni órákban, amikor már alig mennek camionok és a sötétedés miatt para a stoppolás.
camion. ilyennel utaztunk a legtöbbet. fizikailag úgy néz ki, hogy egy zil, kamaz, vagy valami 60 éves amerikai teherautó (ford, chevrolet) platójára vasból hegesztenek egy utasteret. általában négy sor fém padra zsúfolódnak fel rá az utasok (igazán hihetetlen, mennyire meg tudják tömni). eső elől vagy vasszerkezetű vagy ponyva tető véd. működésükben furcsa, de egészen hasonlítanak a rendszeres távolsági buszokhoz.
van minden városban estacion de omnibuses, és néha még valami nyomát is éreznénk, hogy van itt menetrend. legtöbbször azért inkább úgy működik, hogy amint megtelik, elindul. leginkább hajnal négy és délután kettő között járnak. ha tudsz úgy időzíteni, hogy elkapd ezt az idősávot, egészen szépen lehet közlekedni ezekkel, még akár hosszú távon is, városról városra ugrálva. minket, turistákat talán kétszer nem akartak pesoért elvinni, de tekintve, hogy legalább 30-szor mentünk így, ez egész jó arány. mindkettő, ami rémlik, a sziget keleti felében, guantanamo tartománnyal kapcsolatban volt, szóval ott lehet valami. rendőrre hivatkoznak, pedig volt, hogy feljött check pointnál, de látva, ránk se nézett. ellenben helyieket rendesen átvizsgálta. más turistával egyszer találkoztunk rajta, egy kanadai hapsi volt. astro yutong buszaival szemben előny (azon kívül, hogy erre felengedik a turistát), hogy lehet rajta biciklit, tévét, élő malacot zsákban, bilincsbe vert rabot vagy hasonlókat szállítani és egy út alatt tuti jön valami kajaárus. néha megáll stopposoknak is, ha van még valamennyi hely. hátrány, hogy 100 km-nél távolabb menő járat nincs, kényelmetlen, lassú és nagyon ritkán jár délután kettő után.
stoppolással kapcsolatban még meg kell említeni, hogy rengetegszer platóztunk. a teherautókra, kamionokra már rá van hegesztve sokszor egy lépcső, annyira általános ez. sőt, sokszor olyannak tűnik, hogy inkább szállít valaki embereket, mint árut. persze, fizetni kell valamennyit érte. legkényelmetlenebb a narancsos plató volt, földúton, teletömve emberekkel, esőben. második helyezett az, amelyiknek iszonyat hangja volt és összekormozta mindenünket. másik kategória ("távolsági taxizás") amikor már úgy állnak meg, hogy x dollárért elvisznek. legtöbbször x feléig lealkudtuk és mentünk. volt ugyanakkor részünk európai szabvány szerint vett stoppolásban is, tehát úgy, hogy kirakjuk a kezünket, megállnak, elvisznek ameddig tudnak - pénz nélkül. ez egyedül havanna 300 km-es körzetében működik, ahol még forgalomnak nevezhető a forgalom. utaztunk például kamionnal is, amit 13 éves gyerek vezetett. apuka azért ott volt hátul, de ez nem sokat von le a meglepetésből, ami az arcomon volt, mikor benéztem a fülkébe.
na és az utak. van autópálya. gyönyörűen karban van tartva az elválasztósáv, kockára nyírt virágos bokrok. a pályatest kevésbé, bár nem vészes. egyedül nyugaton volt, hogy egy-egy hídnál dobott egy akkorát az iskolabusz, amivel mentünk, hogy a hátizsák egy méter magasra szökkelt a földről. vannak felüljárók néhol, bár divat az egyszerű kereszteződés is - ekkora forgalomnál nem para. sőt, sok helyen látni, hogy simán bárhol megfordul az ökrösszekér, vagy egyszerűen csak elindul szembe a forgalommal. vicces még, hogy egyedül havannától nyugatra vannak olyan felüljárók, amik csak az autópálya felett léteznek: nincsen rájuk felhajtó, csak úgy állnak magukban és tartják a rájuk festett propaganda szöveget. havannától nyugatra még kb 3-400 km-nyi autópálya van, utána már csak központi főút néven fut egy autóút. santiago-ig még akad rajta forgalom, ám innentől guantanamoig, vagy azon is túl baracoáig már öt alatt van az óránkénti járműforgalom (számolva mondjuk a traktorokat is). ilyen kevés kocsi mellet sem kihaltak azonban az utak. valahogy éppen ezért rengeteg a stoppos, aki vár valamilyen járműre, hogy az elvigye valahová. és erre pedig ráépül a szolgáltatóipar: az emberek, akik kikisérik a szeretteiket az útra, a fánk-, pizza-, cukorka- vagy szendvicsárusok és az amarillok. ők azok a hivatalos személyek - havanna tartományon kívül sárga egyenruhájuk miatt ez a nevük - akik megállítják az állami tulajdonban lévő kocsikat és valamennyi pénzért cserébe jól megtömik azokat stoppossal. legtöbb város legtöbb kivezető útján dolgoznak reggeltől estig. komoly és társadalmilag megbecsült munka ez, ami csöppet sem felesleges: nélküle totál káosz tud kialakulni, hogy ki-ki után érkezett, hova megy az adott kocsi és mennyi is a befogadóképessége.
úton cimkéjú képek az indafotón.
