HTML

ócska utazós

egyetemista korszakom utazási élményeiről. röviden, hosszabban, ahogy alakul. képekkel feltétlenül, mert úgy igazán hiteles a stoppolós, vasutazós, gyaloglós sajtvadászat.

Címkék

2009 (1) 2010 (2) 2011 (1) 2012 (1) 2013 (1) agdam (2) albán (1) alcobaca (1) algarve (1) alghero (3) alitalia (1) alkán (1) amszterdam (3) angol (1) arab (3) arad (1) asilah (1) askeran (1) atlasz (1) auschwitz (1) ausztria (2) aveiro (2) azeri (3) b&b (1) balaton (2) balkán (32) baltimore (1) bantry (1) baracoa (2) barcelona (2) batalha (1) batumi (1) bécs (2) belgium (2) belgrád (6) belogradcsik (1) bergamo (1) berlin (8) bestof (7) bg06 (9) biarritz (2) bicikli (1) bitola (1) bled (1) bohinj (1) bolgár (26) bolotana (2) bőr (1) bordeaux (3) borovec (1) bosa (4) bosznia (1) braga (1) brassó (1) bréma (3) bringa (1) brno (1) bruges (1) brugge (1) brüsszel (2) budapest (3) bukarest (2) burgasz (2) busz (28) calka (1) camagüey (2) casa particular (5) chefchaouen (1) cienfuegos (2) civitavecchia (1) constanta (1) cork (2) cs (53) csehország (3) csop (1) dadivank (1) dán (5) dilijan (1) dorgali (1) dublin (1) duna (5) dupnica (1) easyjet (4) elba (1) ennis (1) erdély (1) esküvő (1) essaouira (3) essen (2) etara (1) evezés (1) evora (1) exchange (1) exit (2) falu (1) faro (5) fatima (1) fauna (1) fekete tenger (7) fes (2) fesztivál (5) figueira (1) firenze (2) fonyód (1) francia (18) frankfurt (1) gabrovo (1) galway (1) gandzasar (1) geres (1) gori (1) goris (1) görög (6) grúz (13) guantanamo (1) gucsa (1) guimaraes (2) haghpat (1) hahn (5) hajó (5) hamburg (4) hammam (1) hansa (2) határ (2) havanna (3) hc (25) hegy (12) helyek (1) hitchgathering (1) holland (3) hollandia (1) horvát (1) hostel (9) hotel (9) højskole (2) ile de ré (1) ilha deserta (1) iljicsovszk (1) imias (1) írország (5) jalta (1) jekatyerinburg (1) jereván (1) jugoszlávia (4) kaja (43) kalampaka (1) karabah (4) karabakh (4) kara dere (1) kassa (3) kastraki (1) katalán (1) kaukázus (19) kazbegi (1) keeken (1) kemping (5) képek (8) kevelaer (1) khor virap (1) kijev (3) kikötő (1) killaloe (1) kinsale (1) kocsma (9) kolostor (5) komp (6) koncert (9) koppenhága (2) krakkó (2) krím (1) kuba (14) laufersweiler (2) la rochelle (2) leiria (3) lemberg (2) lengyel (2) lisszabon (3) livorno (1) london (2) lucca (1) macedón (4) magánszállás (13) magyarország (9) malta (1) marokkó (9) marrakech (2) marsrutka (9) mediterrán (1) meknes (1) melnik (1) menedékház (3) mestia (2) meteora (1) metropolisz (1) mizen head (1) moher (1) montecatini (1) montenegró (1) múzeum (11) nagyváros (36) nantes (2) német (23) neszebár (2) noravank (1) norvég (1) nyköping (1) óceán (3) odessza (3) ohrid (1) olasz (13) olhao (2) orangeways (2) oristano (1) örmény (10) orosz (5) orsova (1) oslo (1) oświęcim‎ (1) oxelösund (1) oxford (1) párizs (9) pécs (1) piac (2) pinar (1) pinar del rio (3) pisa (1) plovdiv (1) porto (2) portugál (18) pozsony (10) prága (3) prilep (1) reptér (35) rila (3) róma (3) románia (6) rotterdam (1) russze (1) ryanair (14) rømø (1) sanahin (1) santa clara (2) santa lucia (1) santiago (2) santiago de cuba (1) sátor (10) sepsiszentgyörgy (1) sevan (1) shushi (2) sintra (1) sivatag (1) skandináv (4) skanzen (1) skavsta (1) skyeurope (1) spanyol (5) stepanakert (2) stepantsminda (1) sterling (1) stockholm (1) stopp (112) strand (2) svájc (1) svéd (2) szaloniki (3) szamokov (1) szarajevó (1) szardínia (8) szerb (8) szerbia (6) szevasztopol (1) sziget (2) szimferopol (1) szkopje (2) szlovákia (11) szlovénia (1) szófia (8) szozopol (1) sztálin (1) tangier (1) tarnovo (3) tarragona (1) tatev (1) tavira (1) taxi (5) tbiliszi (2) tek (2) telekocsi (1) telouet (2) temesvár (1) tenger (5) természet (1) terv (2) (2) török (2) törökország (2) toszkána (1) traben trarbach (1) trier (1) trinidad (1) túra (10) újmoldva (2) újvidék (2) ukrán (12) ungvár (2) ural (1) ushguli (1) utrecht (1) vama veche (1) vank (1) várna (2) velesz (1) videó (2) vidin (1) villamos (2) vinales (1) viñales (1) virgin atlantic (1) vonat (25) vueling (2) weeze (2) wifi (3) wizzair (8) zágráb (1) zene (4) zugdidi (1) Címkefelhő

dilijan, haghpat és sanahin - Դիլիջան, Հաղպատ és Սանահին



2010.08.23. 21:33 attilaj

reggel cumót fel és irány észak. régi cigifüstös öregemberes zsigával kezdünk, ők visznek vissza a karabakh-jereván főútra. a forgalmas út ellenére még egy órányi várakozással megáld minket sisian míg végül egy iráni busz áll meg. köpni nyelni nem tudok, amikor a fedélzetre érek és a folyosón 4-5-en aktívan táncolnak persze az üvöltő perzsa zenére. nyilván most kezdett el hatni a határ után vásárolt alkohol. szerencsére nincsenek szokva ők ehhez, negyed óra múlva már húzzák a lóbőrt és szórakoztatásnak marad egyedül a sofőr feletti led kijelző. perzsa és angol szöveg váltja magát, olyan okosságokkal, hogy egy az isten allah adj nekünk szerencsés utat és hagyjuk szabadon a folyosót. idefele már átvágtunk ezeken a fennsíkokon viszont most már látom azt is, hány fokot mér a busz hőmérője fent (18 körül) és lent (28 körül). jerevánig mennek, mi viszont hamarabb felkanyarodnánk a sevan tó fele a hegyeken át, szóval kiszállunk hamarabb. utaskísérő még próbálkozik pár perzsa mondattal, amiből számomra csak a dollar dollar jön át, de könnyen elhajtható.

aztán hegyek, olyanok mint korábban voltak noravank körül: sivatagos, sziklás, fennsíkokkal. itt kell keresztüljutnunk egy hágón, hogy aztán leereszkedhessünk a sevan tóhoz. jót alszom, sok nem rémlik, azonkívül, hogy néha koppan a fejem a volga ablakán. állítólag pedig szép, hósipkás környék. sevan mellett beborul, mintha szemerkélt is volna kicsit. három katona vesz fel egy volkswagennel, szóval eléggé be vagyunk préselődve, de visznek jó hosszan, jerevánba mennek. ez dönti el nagyjából azt, hogy uzsgyi tovább dilijan felé és ne itt aludjunk. azért a tó szép, látszanak a hegyek a túlparton, fenyves, van kolostor félszigeten, halat áruló srácok az út mellett.

halat árul a srác

dilijan örményország svjáca. nem, mintha nem láttunk volna már magasabb hegyeket a kaukázusban, vagy épp ne lennének mindenhol hegyek. inkább arról szól a dolog, hogy tüchtig. vagy legalábbis az akar lenni. természet körbe mindenhol fenyves, ami adja a jó levegőt. a város, legalábbis a központja cuki. faházak, fa borítás, svájc. van persze nagy, szovjet univermag is, de még annak is megvan a bája. valahol a központban szállunk ki a legutolsó volgából, s még ücsörgünk is itt egy darabon, mígnem elindulunk bed and breakfastöt keresni. finn párral találkozunk utunkon, ők is arra. meg csehek is vannak a városban, ők is velünk laknak. mindenki velünk lakik, lonely planet, hiába.

esti séta szemerkélő esőben a tornácos házak között. van még valami kajánk az útról, azt elpiknikeljük egy frissen felújított teraszon. szomorú, de itt is ürülnek, simán találok helyet a hasmenésemnek egy üres, tető nélküli ház nappalijában. nem bánom, hogy megálltunk itt, bár igazán a környék lehet szépséges. meleg zuhany, süppedős ágy.

reggel reggeli. ez általában boldoggá tud tenni az első pár órára, szóval ilyenkor, ha b&b-ben szállunk már csak ezért is kötelező stoppal továbbindulni (a másik, meg hogy kiadtunk x-szer sok pénzt, akkor már ne költsünk marsrutkára). finnekkel beszéltük még előző nap, hogy ők is északnak, valószínű tbiliszibe. eléggé kétségbeesettek voltak, hogyan lehet errefele keleten utazni. félúton ők is terveztek megállni sanahin és haghpat kolostorainál, mi is. viszont reggel nekik már hűlt helyük, elmentek a korai marsrutkával. perszehogy leelőzzük őket, hisz egy hatalmas fehér lexus dzsip vesz fel minket és átszállás nélkül jutunk el alaverdibe, ami ugye a város a kolostorok alatt. mágikus utazás a csodálatosan menő kocsiban, egész korai órában (9-10 körül) a még ködös hegyoldalakban. hidromérnök a hapsi, hidromérnök családdal. valamiért itt, ekkor a szokott tehenek helyett lovak kóborolnak az utakon. vagy lehet, hogy ez is egy ilyen elit dolga a környéknek.lermontov a másik és a többi orosz író, akik erre jártak ihletért.

kolostor belül ránő a fű

szurdokban hajtunk végig, így jut el az út alaverdibe. város, párszor tízezer lakossal, tehát ronda, panelok, gyárak. mégis ahogy be van ékelve a folyó két partján a szurdokban, nem lehet rá haragudni, annyira érdekes. kabinos lift visz fel egyik oldalról a másikra, ahol 15 perc sétával érjük el sanahint. unesco világörökség, főúttól nem messze, egyértelmű, hogy tele van turistával. azon túl, nekem annyira nem is jön be, mert egészen körbeépülte a falu. finnek ide hamarább értek fel, gondolom a gyaloglás közben érhettek be minket, mivel ők taxival jöttek odalentről. valamennyi apróért beszállunk melléjük a zöld volgába, így jutunk át a testvérkolostorba, haghpatba. ez már egy fokkal jobb a kilátás szempontjából, meg az is bejön, hogy a füves domb, ami a torony mögött van, az igazából valamilyen épület teteje. sok turista itt is, buszokkal, miegymás. finnek le is stoppolnak valami mikrobuszos kirándulócsoportot, ami estére tbiliszibe ér.

mi inkább lemegyünk a taxissal a főútig és a vasárnap ellenére bízunk a stoppban. helyi srácok 15 kilométerre elsőre, majd másodszorra már tbilisziig simán. két kocsi áll meg egyből, ezek is menő, suv szerű feketék. nézünk, hogy mi, aztán persze kapcsolok ,hogy együtt vannak. ketten kiszállnak, búcsúzkodás. öö. stopposok. mi vagyunk a váltás. operaénekes csaj vezet, friss tv-s férje és a másik kocsiból nagybácsi, nagynéni, valami kölök mennek a grúz tengerre nyaralni tbiliszis pihenővel. egyetlen nagy fájdalom, hogy még van a markunkban 2000 dram, ami pont elegendő lenne két és fél kiló sárgabarackra (ami örményországban isteni), viszont a hátralévő 50-60 kilométeren a határig nem látunk seholse nénit vödörrel az út mentén. aú.

képek.


Szólj hozzá!

Címkék: taxi kolostor kaukázus örmény stopp magánszállás b&b sevan dilijan sanahin haghpat

végül mégis ağdam



2010.08.18. 18:49 attilaj

északi túrázás után már kezd elég lenni a karabakhból. van még látnivaló délen is, kolostorok, miegymás és még a vízumba is írtunk bele, szóval engedélyünk az lenne. de nem, nekünk igazi örményország kell és grúz hegyek.

búcsúzásképp még agdamot beterveztük, mert igazán nem érezzük lehetetlennek a fővárostól 30, shushitól 45 kilométerre lévő romváros megtekintését. marsrutka ami stepanakertbe megy teli, így stoppal próbálunk lejutni. taxi áll meg és cselesen be is szállunk a két fickó mögé. náluk érdeklődünk, hogy esetleg, netalán szerintük hogy lehet odajutni. perszehogy elvisznek, egész jó áron (8 000-ért kettőnket, szemben a finn srác 10 000-es fuvarával). útközben kiderül, hogy fivérek, örmények, de a szüleik agdamban legeltetnek állatokat. beszédesebb srác karabahi nemzeti válogatott edzője volt, amíg létezett ilyen. a pénzhiány miatti feloszlás után döntött úgy, hogy munkahelyi kötődés alapján neki jár az agdami focipálya és a szülei eztán kezdtek ott állatokat legeltetni. vele beszélünk a legtöbbet a háborúról és a konfliktus megoldási lehetőségeiről. elég pesszimista, simán belelát még egy háborús összetűzést a jövőbe.

aztán feltűnik egy temető a sárga füves pusztán. lassan jönnek a romos házak is, először valami külváros jelleg, aztán már több a törmelék, talán emeletek is lehettek errefele egykor. az út nem feltűnően rossz, de azért kátyúkat kerülgetni kell. látunk egy-két fületlen-farkatlan kutyát, majd valami útszéli kéregetőt. nem nagyon jöttem rá, ő mit csinál erre, de a srácok mindenesetre adnak neki egy szál cigit. még két embert látunk, mindketten valami toligával jönnek erről és mennek arra. elmúlt húsz évben nyilván a nagyját már elhordták annak, ami a város két hét alatti lerombolása után megmaradt, de azért egy tucat helybéli még mindig megél a vasgyűjtésből, egyéb bontott anyagból.

kátyús utaknak is köszönhető, de legalább 10-15 perc, míg a város széléről beérünk a központba. áll még egy pár magasabb fal, ami valaha a szovjet sztálinista hivatalok részei lehettek, de tisztán látszik: ezeket a házakat nem elhagyták, hanem lerombolták, szétlőtték, megbombázták. legnagyobb kockázat az erre járó turistáknak a katonai ellenőrzőpont. mi odaköszönünk nekik, ők ránk se néznek. csodálatosan szerencsések vagyunk a taxis srácokkal, hogy helyben ismerősöket sikerült lestoppolni.


szemerkélő esőben szállunk ki a fehér kockaladából az egyedüli álló épület előtt. mecset. be nem lehet menni, le van zárva, mert az arab világ panaszkodott nemzetközileg, hogy tehénszaros a szent épületük mert az örmények itt legeltetik az állataikat. minaretbe felmászni alap. igazán megdöbbentő felülről egy hajdan 150-200 ezres város romjait látni. még karabah előtt azt gondoltam, hogy minek kockáztatni, bonyolítani, romokat bárhol látni. ez teljesen más érzés.

mecset után még elmegyünk a focipályához. madmaxes kapubejáró után hasonló stílusú udvar. mindenféle vasból hegesztett, drótozott fedél alá ülünk be anyukával és apukával meginni egy kávét. kutyák, csirkék köröttünk. alább képen látható csücskös íves épületek is valami muzulmán dolog lehetett, és az internet csodája, hogy találtam róla egy háború előtti képet. cukros kávé és búcsú agdamtól, kocsikázás vissza shushiba, csomagokat hátra és irány visszafele, nyugatra.

pite: DSCF2883

 az egész karabahi háborúról több helyen beleolvastam de waal black garden c. könyvébe, az nagyon jónak tűnik. magyarországon sajnos még nem találkoztam vele. én a térképekért is odavagyok, itt is ajánlom a google maps-et. további képek indafotón.


Szólj hozzá!

Címkék: taxi örmény karabah azeri karabakh agdam

howto: utazás kubában



2009.03.12. 23:38 attilaj

 santa clara után elérkezett az idő, hogy az utazásról írjak. innen camagüeybe történt meg ugyanis, hogy nem jutottunk el. vagyis igen, csak másnap. mert ottragadtunk ciego de ávilában, a borzasztó városban.

alapvetően négy féle utazási lehetőség van városok között kubában. a olcsótól a drága felé: camionnal, vonattal, busszal és repülővel. lehet még mondjuk kocsit is bérelni, de ezt én nem sorolom az alapvető közlekedési módokhoz. ezek közül egyedül a repülőt nem próbáltuk, arról tehát nem is fogok írni. annyit mégis, hogy a sziget keleti végéből havannába (1100 km kb.) 130 dollár egy útra a jegy.

busszal. külföldiek felé leginkább támogatott dolog a viazul vállalat buszai. egyszer sem utaztam vele, de hárman közülünk ilyennel nyomták végig a santiago-havanna visszautat. légkondis, full extrás tiszta buszok, bőven nyugat európai színvonalon. állítólag általában pontos, bár amikor szükségünk lett volna rá baracoa-santiago útvonalon, épp kimaradt az aznapi járat. emellett csak a turisztikailag frekventált városokba megy, napi 1-2-szer. legfőbb jellemzője, hogy piszok drága, 900 km 50 dollár. eszébe se jut megállni stopposoknak.

pite: astro busz

aztán van még astro cég is. útikönyvek még azt írják, hogy tartanak fent helyeket (négyet) turistáknak, de az én infóm frissebb: turisták nem utazhatnak vele. egyszer mégis sikerült, stoppoltunk amarillonál és megállt. pesoban fizettünk, tehát így olcsó volt, 30 km 100-200 forintért, pedig elvileg dollárban volt a külföldieknek. vadiúj kínai yutong buszokkal megy, légkondi, tisztaság, kényelem. sok ilyen van az utakon, legtöbb városba van járatuk, naponta többször. szóval tök jó lenne. helyiekkel valószínű azért nincs zsúfolásig tele, mert valami bürokratikus foglalási rendszere lehet. gondolom hónapokkal hamarabb kell jegyet igényelni, vagy ilyesmi.


Szólj hozzá!

Címkék: busz vonat taxi kuba stopp

első ötös utazás: Cienfuegos



2009.03.05. 22:38 attilaj

 kezdeném szokás szerint az odajutással. ez már nehezebben ment, mint pinar del rioba. leginkább a havannából kijutás volt a problémás, beletartott egy nyüglődésbe és egy délelőttbe. azért az feldobott mindenkit, mikor a hetesbuszt megcsufolóan alázva tömött cb jelzésű buszra felszáll egy tenyérnyi kis kartonlapon három kupakot egyensúlyozó ipse. persze, hogy itt a piros, vér komolyan, pénzben. ezzel már amarillohoz is érünk, ami ugye már azt jelenti, hogy csak várni kell és előbb utóbb el fog minket vinni valami. várunk, várunk sokat. pajtizunk. ami végül bő 200km-nyire röpít minket az a három hét egyik legemlékezetesebb kamionja. teherautó igazából naagy-naaagy platóval és fenti kéménnyel. borzasztóan zajos és kormos utazás, ami még nem is visz a célig. az utolsó 70 km-t 10 dollárért (az ajánlat 20-ról indult) utazzuk valami cadillacben. hárman elöl, négyen hátul cukorföldek mentén, naplementében.

szálláskeresős kínok kezdődnek, amikor kiderül, hogy vidéken igazán nem akarja senki, hogy egy szobában hárman aludjanak. bő másfél óra és séta-séta-séta mire mindenkinek lesz szállása. többiek biztosan sokat mesélnének még a riksás boxolóról, aki kísérgette őket, de én nem. nagy a boldogság a fárasztó melegben havannai kavargás és kormos stoppolás után. este 11 körül végre bedobunk egy tojásos szendvicset és kikiáltjuk a helyet a cienfuegosi törzshelnyek, amely címet büszkén meg is tart mind a három napra. legdrágább kaja 3,75 peso (40 forint), sör 18 peso. egész napi táplálkozást pótoljuk, sök kört rendelünk, sörrel és úgy hagyunk itt 130 körüli összeget. meg kell még néznünk a tengert - még nem is láttuk, hejj - de meghatározóbb élmény marad a pók. az utcán, csak úgy. olyan igaz szőrös, ami akkora, mint egy tenyér.

pite: naplemegy

a fáradságos előző napért cserébe másnap muszáj strandolnunk. előtte még csöpp városnézés, hogy a legmelegebben érjünk ki a napra. viszünk piacról ananász, hogy menők legyünk. aztán a buszpályaudvaron menőzünk vele, mert mire odaérünk (1 körül) a következő busz 2 óra múlva van. ananász után 8 dollárért elvisz a hapsi, aki annakelőtte úgy jött oda hogy 10-ért elvisz, de annál alább semmiképpen nem megy. a busz amúgy egy dollár valamennyi lett volna.


Szólj hozzá!

Címkék: kaja taxi kuba stopp trinidad cienfuegos casa particular

szkopje - Скопје



2008.09.04. 21:37 attilaj

nagy lelkesedéssel, hogy újra balkán irány még délebb. ott tört le a kedv először, mikor belgrádban két órát vártunk az első stoppra. hatalmas forgalom, még nem is rossz hely, de csak nem állnak meg. kiboriró, meleg van, ilyesmi. aztán persze csak eljutunk egy péage-hoz, de egészen nisig szenvedés volt. ez azt jelenti, hogy 200 km öt óra alatt, vagy valami hasonló. már sötétedik, mikor megáll nekünk egy szkopjei rendszámú vw. szóval a maradék 200 km meglett másfél óra alatt. fincsi. és még angolul is tud nagyszerűen az egyik hapsi. a határon, annak ellenére nagy az öröm, hogy a szerbek még a napszemüvegtokot is kipakoltatták, mert igaziból a macedónoktól paráztunk. náluk van egy olyan szabály, hogy belépéskor előre hat hónap útlevél érvényesség kell. és az nincs meg, de nem szóltak ők egy szót sem. szkopjéban még taxizunk egyet a helyre, ahol a csajjal talizunk. este tiz van ugye, nincs senkinek botorkálni. taxis úgyis simán elfogadja a két euróst.

amit este a városból sötétben láttunk, az a hatalmas amerikai nagykövetség és a kereszt. utóbbival lehetetlen nem összetalálkozni a másnap tapasztalata szerint. van egy nagy hegy szkopje fölött, épp mint szófiában és ennek a tetején virit a keresztény cucc. ez csak azért necces, mert lépten nyomon ott vannak a mecsetek is, meg amúgy is az ország 2/3-a muzulmán albán. állitólag a csúcs is épp valami vallási gócpont.

hosztunk, Grizelda nem annyira a központban lakik, de kis város, gyalog bent vagyunk 20 perc alatt nem sietve. közben találunk bankot és váltunk pénzt, piacot, templomot, pékséget (bürek, jééj). városmagból elsőnek a főteret találjuk meg, ami épp olyan, mint bármely jugoszláv tagköztársaságban vagy romániában vagy bulgáriában. beton, beton, beton. vannak faszás kis épületek, meg persze mindenhol boltok vannak. a közterület is alkalmazkodik azért az emberek moráljához, vannak padok árnyékban, kutak minden sarkon, szóval nem annyira vészes, de azért mégsem egy Les Tuileries. (dög meleg van)


Szólj hozzá!

Címkék: taxi cs nagyváros balkán stopp macedón szkopje

süti beállítások módosítása