fes meknes mellett esik, gondoltuk egyszerű lesz átstoppolni. aztán mivel épp ott volt a pályaudvar a kiszemelt út mellett és még a hapsi is, akit m megkérdezett, hogy messze-e a város széle akart pénzt adni vonatra, hát adta magát újra a vasút. szokás szerint pár perccel előttünk ment el a dolog, másfél óra kocka-olvasás-írás. vonaton mangalicakolbászka vége.
fes elsőre szokásos: ville nouvelle, hatalmas, új csillogó pályaudvar és kesze-kusza buszmegálló, rengeteg petit taxival. valami busz elvisz a medina tövébe, ami elsőre jó helynek tűnik. nade a medina itt más, mint eddig, itt hatalmas, igazán hihetetlenül óriási. kérdezősködünk, hogy merre a bab (szó szerint kapu, itt értsd a főteret). irányt megkapjuk, de olyan tanáccsal, hogy kerüljünk inkább, mert eltévedünk. vagy adjunk zsetont kölköknek, azok elvisznek. kölközünk, azok moszjőznek, próbálnak felfele alkudni és minél hamarább lerázni. van csöpp konflikt is rivális útbaigazító csapattal, de mi kitartunk. röpke negyed órás az út, jobbra, balra, keresztül, fel, le és ezeknek random keveréke - folyamatosan. teljesen fölösleges erről a városról térképet készíteni - haszontalan. fogadalomtétel, hogy szálloda ajtajától maximum négyet fordulok, különben eltévedünk.
szállás azon a környéken, amit a lonely planet ajánl, rögtön a téren a kapunál találunk is egy hotelt valami jó áron. boldogság, mert kora délután van, napsütés és hatalmas terasz, ahonnan körbelátni a medinát, a megannyi parabolát és teraszokat. dimbes-dombos környék, rajta hullámzik a sok lapos tető, kicsit északnak, még a hegyek előtt valami várrom fénylik. terasszomszéd, már a kapun túl egy másik hotel lehet, mert valami menő ausztrálnak kinéző srácok zsonglőrködnek. egyetlen előnytelen tulajdonsága a hotelnek, hogy a szomszéd egy mecset és á és m, akiknek nincs füldugójuk kora reggel panaszkodni fognak, hogy müezzin. a folyamatot, amit a hang kivált később viszont csodásan kikapcsoló élmény megtekinteni az alattunk lévő teázó csehó elől. ülünk majd ketten m-kal az aluminium asztal és két pohár cukros mentatea mögött és számoljuk, hogy egy alkalomra bemegy vagy 136 férfi.
fes a bőr városa. bőrcserzők meg minden egyéb, ami bőrhöz köthető. ez vizuálisan azt jelenti, hogy a medina árusai közül kb +20% árul bőrpapucsot, -táskát, -fotelt, -pénztárcát és -egyebet, mint mondjuk marrakechben. szagra engem különösebben nem zavar, de ez nem mérvadó. egészen mélyre kell jutnunk a medina gyomrába, hogy ráleljünk egy visité gratuit táblára. persze ez már bő 10 nap marokkó után van, amikorra megtanultuk ignorálni azokat a leszólító embereket, akik mindenhová behívnak. itt viszont kikapcsol ez a funkció és utána eredünk valami ipsének. felvisz egy házba, kibogozhatatlan, hogy hanyadik emeletre, mert annyira tagolt, majd végül kilukadunk egy teraszon, ahonnan elképezstő panoráma nyílik. kalsszik képeslapos bőrcserző udvar kádakkal, száradó bőrökkel, dolgozó rabszolgákkal. hihetetlen érzés, hogy az amúgy telezsúfolt, legfeljebb 2 méter széles sikátorok között van egy hely, ahol elfér egy ekkora üzem. kapunk magyarázatot is, á orra alá odanyomnak mentát is, merthát a hölgynek ne legyen már undorító büdös. lefele menet boltkörvezetés már kezd gyanús lenni, de végül mégse erőszakoltak meg, csak pénzt akartak. ellenérvként, hogy visité gratuit elég nehezen fogadták el, így aztán eliszkoltunk.
csodás dolog még a szállodánál említett, medinától északra fekvő várromhoz felmászni. hasisos hely, helyi menő arcok itt bandáznak, hozzák fel romantikázni a csajt, vagy csak szívnak. van itt is nyoma bőrözésnek, valami illegál lehet, mert eléggé ki nem épített barlangban-odúban szárad a kiakasztott dolog. cserzéssel még egyszer találkozunk, mikor egyik este elindulunk felfedezni a térkép által jelölt folyót, ami állítólag kettészeli a medinát. sötétség is adja, de teljesen parfüm hangulat, mint egy középkori, mocskos, saras, iparos város. szagja is lehet bőven, állat vontatta kocsik, ember cipelte hatalmas csomagok, száradó bőr, sebesen zúgó, zavaros víz a hol ép, hol máló házak között. csodás, csodás, imádom.
goriot apó, ahogy a csapatunk csökken, a szoba zsugorodik, romlik az idő/egészség. hárman kezdjük, három franciaággyal, ablakkal mind a főtérre, mint hátra a kis utcába. két éj után á lelép, mert reül a gépe bergamoba, mi meg költözünk két rendes ágyasba, kilátással a főtérre. további terv az volt, hogy északnak együtt, ám m-ot maradásra bírja a hasa és hogy neki fesből könnyebb megközelítenie nadort, mint chefchaouenből. költözik egy egyágyas kis spájzba ablakkal a hátsó kisutcára. üzlet az üzlet, hiába alig láttunk vendégeket a legalább 20 szobás helyen (konkrétan egy arab és egy észak-amerikai párral és két távolkeleti csajjal találkoztunk három nap alatt). az ár legalább nem változik.
harmadnap számomra az, ami kilóg a másik kettő mögül. ekkorra jött el az idő, mikor már kimerészkedünk a medinából. látunk olyat, hogy zsidónegyed, ahol marrakechhez hasonlóan behívnának zsinagógába, lenyúlnának pénzzel és mikor ezek nem sikerülnek, lezsidóznak. ville nouvelle-ben új élmény az arab mcdonalds, az árszínvonal viszont a régi, nyugat-európai.
kajában nem nyújt nagyon újat a város. kedvenc helyünk az egyik sarok lesz, ahol estére megjelenik pár pultos és árulja a szendvicset. a dolog alapja a főttkrumpli, ezt passzírozza be valami pita szerű dologba és kedved szerint válogathatsz, mit rakjon bele: bogyó, szardínia, hagyma, tojás, egyéb zöldség és persze olíva meg miegymás szószok. mellette halsütő, azt nem próbáljuk, mintsem a főttojást, amit a földön letakart vödörből árul. palacsintás város, azok közé tartozik, ahol érdemes és lehetséges sokféle crépes-et enni. piac közel, lenyűgöző élményt nyújtó éttermezést gyümölccsel pótoljuk. nagyszerű februárban napsütötte teraszon epret tolni.
aztán a harmadik nap után hirtelen megfogyatkozunk. á már tegnap előtt elrepült, m-ot elhagyom és egyedül állok ki stoppolni chefchaouen felé. ám az út még soká tart a ráday koliig.
