HTML

ócska utazós

egyetemista korszakom utazási élményeiről. röviden, hosszabban, ahogy alakul. képekkel feltétlenül, mert úgy igazán hiteles a stoppolós, vasutazós, gyaloglós sajtvadászat.

Címkék

2009 (1) 2010 (2) 2011 (1) 2012 (1) 2013 (1) agdam (2) albán (1) alcobaca (1) algarve (1) alghero (3) alitalia (1) alkán (1) amszterdam (3) angol (1) arab (3) arad (1) asilah (1) askeran (1) atlasz (1) auschwitz (1) ausztria (2) aveiro (2) azeri (3) b&b (1) balaton (2) balkán (32) baltimore (1) bantry (1) baracoa (2) barcelona (2) batalha (1) batumi (1) bécs (2) belgium (2) belgrád (6) belogradcsik (1) bergamo (1) berlin (8) bestof (7) bg06 (9) biarritz (2) bicikli (1) bitola (1) bled (1) bohinj (1) bolgár (26) bolotana (2) bőr (1) bordeaux (3) borovec (1) bosa (4) bosznia (1) braga (1) brassó (1) bréma (3) bringa (1) brno (1) bruges (1) brugge (1) brüsszel (2) budapest (3) bukarest (2) burgasz (2) busz (28) calka (1) camagüey (2) casa particular (5) chefchaouen (1) cienfuegos (2) civitavecchia (1) constanta (1) cork (2) cs (53) csehország (3) csop (1) dadivank (1) dán (5) dilijan (1) dorgali (1) dublin (1) duna (5) dupnica (1) easyjet (4) elba (1) ennis (1) erdély (1) esküvő (1) essaouira (3) essen (2) etara (1) evezés (1) evora (1) exchange (1) exit (2) falu (1) faro (5) fatima (1) fauna (1) fekete tenger (7) fes (2) fesztivál (5) figueira (1) firenze (2) fonyód (1) francia (18) frankfurt (1) gabrovo (1) galway (1) gandzasar (1) geres (1) gori (1) goris (1) görög (6) grúz (13) guantanamo (1) gucsa (1) guimaraes (2) haghpat (1) hahn (5) hajó (5) hamburg (4) hammam (1) hansa (2) határ (2) havanna (3) hc (25) hegy (12) helyek (1) hitchgathering (1) holland (3) hollandia (1) horvát (1) hostel (9) hotel (9) højskole (2) ile de ré (1) ilha deserta (1) iljicsovszk (1) imias (1) írország (5) jalta (1) jekatyerinburg (1) jereván (1) jugoszlávia (4) kaja (43) kalampaka (1) karabah (4) karabakh (4) kara dere (1) kassa (3) kastraki (1) katalán (1) kaukázus (19) kazbegi (1) keeken (1) kemping (5) képek (8) kevelaer (1) khor virap (1) kijev (3) kikötő (1) killaloe (1) kinsale (1) kocsma (9) kolostor (5) komp (6) koncert (9) koppenhága (2) krakkó (2) krím (1) kuba (14) laufersweiler (2) la rochelle (2) leiria (3) lemberg (2) lengyel (2) lisszabon (3) livorno (1) london (2) lucca (1) macedón (4) magánszállás (13) magyarország (9) malta (1) marokkó (9) marrakech (2) marsrutka (9) mediterrán (1) meknes (1) melnik (1) menedékház (3) mestia (2) meteora (1) metropolisz (1) mizen head (1) moher (1) montecatini (1) montenegró (1) múzeum (11) nagyváros (36) nantes (2) német (23) neszebár (2) noravank (1) norvég (1) nyköping (1) óceán (3) odessza (3) ohrid (1) olasz (13) olhao (2) orangeways (2) oristano (1) örmény (10) orosz (5) orsova (1) oslo (1) oświęcim‎ (1) oxelösund (1) oxford (1) párizs (9) pécs (1) piac (2) pinar (1) pinar del rio (3) pisa (1) plovdiv (1) porto (2) portugál (18) pozsony (10) prága (3) prilep (1) reptér (35) rila (3) róma (3) románia (6) rotterdam (1) russze (1) ryanair (14) rømø (1) sanahin (1) santa clara (2) santa lucia (1) santiago (2) santiago de cuba (1) sátor (10) sepsiszentgyörgy (1) sevan (1) shushi (2) sintra (1) sivatag (1) skandináv (4) skanzen (1) skavsta (1) skyeurope (1) spanyol (5) stepanakert (2) stepantsminda (1) sterling (1) stockholm (1) stopp (112) strand (2) svájc (1) svéd (2) szaloniki (3) szamokov (1) szarajevó (1) szardínia (8) szerb (8) szerbia (6) szevasztopol (1) sziget (2) szimferopol (1) szkopje (2) szlovákia (11) szlovénia (1) szófia (8) szozopol (1) sztálin (1) tangier (1) tarnovo (3) tarragona (1) tatev (1) tavira (1) taxi (5) tbiliszi (2) tek (2) telekocsi (1) telouet (2) temesvár (1) tenger (5) természet (1) terv (2) (2) török (2) törökország (2) toszkána (1) traben trarbach (1) trier (1) trinidad (1) túra (10) újmoldva (2) újvidék (2) ukrán (12) ungvár (2) ural (1) ushguli (1) utrecht (1) vama veche (1) vank (1) várna (2) velesz (1) videó (2) vidin (1) villamos (2) vinales (1) viñales (1) virgin atlantic (1) vonat (25) vueling (2) weeze (2) wifi (3) wizzair (8) zágráb (1) zene (4) zugdidi (1) Címkefelhő

még marokkó



2010.05.23. 13:36 attilaj

három videó afrikából.

az első essaouira. amikor kaja után futottunk, mert már kilyukadt a gyomrunk egy fél napi stoppolás után marrakech-ből és a kötelező strandolás után végre jó lett volna enni. na sajnos akkor lukadtunk ki erre a csodálatos helyre, ahol egyből jól meg is nedvesedtem.

 

második a sivatagból. napi cuccokkal való több gyaloglás és kevesebb stoppolás után olyan vett fel, aki a marrakech-ourzazate főútra el tud vinni. boldogság a toyota platóján, hogy átkeltünk az atlaszon és ámulás, hogy kősivatag körbe.

 

harmadik fes-ből. aminek a világon a legdurvább a medinája és épp ezért állandó rettegésben éltünk az eltévedséstől. itt messze ettől, fent a domboldalon ülünk a denevérek alatt és odalent megszólal a müezzin.

 


Szólj hozzá!

Címkék: videó fes marokkó essaouira telouet

utolsó nap: tangier - طنجة



2010.05.15. 22:32 attilaj

szóval a szakadó eső azt mondja, menjek busszal tangierba stoppolás helyett és hagyjam ki spanyolország enklávéját, ceutát. cserébe a 82 km után felhős, változékony, de néhol napos idő fogad és nagyváros. buszpályaudvar persze ville nouvelle-ben, de ez itt egészen szervesnek hat - akár a népliget pesten. nem annyira európai sziget a sivatagban, mint marrakech, vagy fez, sokkal inkább persze, van a városnak újabb része és óvárosa jelleg, mint pl prága. reggeli busznak köszönhetően, egészen korán, dél körül itt vagyok. beugrok egy cyberbe még egy esélyt adni couchsurfingnek, aztán irányba veszem az óceánt és irány a medina olcsó hotelei.


lp petit socco környékére írja ezeket, bármi is legyen az. végül egy hosszabb terecske a medinában. bemegyek egybe, elmondom a szitut, hogy egy éjszaka, egyedül vagyok, nincs pénzem. nézzem meg, franciaerkélyes szoba, franciaággyal, csappal - 9 euró. kezdenék hümmögni, - 8-nál járunk - mondom nincs - 7 - több pénzem - 6 - mint 5 euró - oké, legyen öt. nagy parám, hogy hogy jutok ki a reptérre holnap, mert az internettel együtt minden és mindenki azt mondja, hogy taxi 10-15 euróért. recepciós srác jófej, adja a tippet, hogy van busz. de induljak korán - a délután négyes járatomhoz - mondjuk 8-f9 körül, mert majd meglátom. grand soccotól sétáljak kifelé és kérdezzek embereket. oké, végül kellett várni egy órát a buszra, nem is volt közel a központhoz, de azért nem kellett hozzá nyolc óra, hogy kijussak. segítség itt, ha arra járnál. a vége az lett, hogy három órát vártam reptéren.

nagyszerű, van egy egész délutánom bejárni a várost, szuvenírt vásárolni, teázni, lazulni. sajnos a mozi zárva. végül még az időjhárás és a napi háromszori felhőszakadás megkavarja a dolgokat, de azért egészen jól szórakozom. veszek egy marék magot és kisétálok a nagy plázsra, ami rio jellegű a toronyházak, a partmenti széles út és a rengeteg homok miatt. szemben látszik spanyolország, de a hátam mögött viharfelhők, sokat nem lődöröghetek. piacra érek be, mikor leszakad az ég. szárított füge, datolya vásárlás már otthonra, majd teázó csehóban várom ki a végét.


hostel környékén vannak cuki kis étkezdék, de a kaja mégis jobb volt délután a piac büféjében. emitt pedig hal volt, de biztos késő van. nagy terv, hogy még estére elmegyek hammamba, de a környéken az összes zárva. újabb égszakadás és nincs türelmem eresz alatt kivárni, így hazafele futva jól megázom.

reggel kelek korán, dobok egy reggelit abból, amim van, veszek még egy lebent és némi útravalót. rácsodálkozom, hogy az atlanti óceánnál még mindig mennyire csodálatosak a halpiacok, majd elindulok buszt keresni. a megálló egész könnyen meglett, van várostérkép is járatokkal, menetrend, de a busz csak nem jön. aztán egyszer csak jött, bő egy óra után. reptéren van ugye bőven időm, angol csajjal beszélgetek, aki filmfesztivált szervez itt. még egy zuhé, amit már a terminálból nézek végig. csá marokkó.


Szólj hozzá!

Címkék: busz hotel tenger reptér marokkó óceán nagyváros tangier

chefchaouen - شفشاون



2010.05.11. 22:31 attilaj

majd két hét utazgatás után furcsa az, hogy egyedül megyek valahova. m-ot otthagytam a szállodában és még délelőtt sétáltam egy jót fes-ben az északnyugatra vivő út fele stopphelyre. egész marokkó alatt viszonylag keveset stoppoltunk, ezen az arányon szerettem volna magam számára valamit javítani. első kocsi egy vw golf megtömve négy sráccal és rengeteg cuccal. alig hittem, hogy beférek, de mégis elvisznek a chefchaoueni leágazásig. itt a szokásos kietlenség, valami bolt és császkáló emberek. fél óra-óra várakozás, majd jön a busz, ami chefchaouenbe megy, én meg gyenge vagyok ottmaradni. átszállós járat, de van csatlakozása valahol nem tom hol. mégis egészen lassú, de azért még világosban odaérek a rif-hegység, a víz és a hasis fővárosába. két héttel ezelőtt még azon pörögtem, hogy az atlasz havas csúcsainak lábánál a sivatagban fogunk kalandozni viszont ekkor rádobbenek, hogy az óceáni-európai táj találkozása a sziklás riffel magasan lepipálja a kietlen, zord déli hegyeket. még toszkánát is üti, zöld dombos, tavas élmény.

pite: felhők közt a csúcsos rif

buszról leszáll, egyből támad a keselyű, hogy hotel, hotel. mondom oké, de nincs pénzem. persze ez lesz az első és utolsó város, ahol az ilyen turistaletámadók a letámadottól kérnek baksist és nem a szállodától kapják a jutalékot. spúr vagyok, megmondtam jól, hogy nincs pénzem. a hely, ahová elvisz ugyanakkor egészen csodás hostel szerű dolog. pension soukia (ja, mert itt már minden spanyol a tortillától a calle-kig). egy írrel kerülök egy szobába, vannak még alter spanyolok és egy amerikai srác, aki két hete tanyázik itt és szív. mindenki szív és pamut dolgokat kötöget. kiismerhetetlenül zegzugos épületben nem sikerült rájönnöm, hogy hány szint lehet: kb 6-7, de az egész nem magasabb, mint egy 2-3 emelet magas európai épület. terasz persze, és csodás. körbe minden ház, terasz, ablak, tető, sikátor kék, egyik irányba mögöttünk a sziklás hegy, minek csúcsa felhőben, előttünk pedig a völgy, ami szintúgy felőben. hát skacok, sajnálhatjátok, hogy hatunk közül egyedül én jutottam el ide.

séta gyorsan mielőtt még besötétedik, hogy lőjek pár képet az anyunak a sok kékségről. főtéren át, csöpp kis sikátorokon keresztül sréhen felfele, mert ott sejt valami izgalmat a lelkem. a medina szélén vízcsobogó, már majdnem vízesés, további sziklák és kiránduló ösvény - oh, hogy maradnék én is két hetet - és fényképező turisták. itt kezd cseperegni az eső, de nem vészes. próbálok még felfele menni, de arra valami várfalon és random kecskéken kívül csak a sziklák vannak, hegy és felhők.

pite: kékség

muszáj itt valamit vennem. pénzem van még elég, szuvenírre szántam eleget. mert marokkóban vásárolni jó, sok a cucc, olcsó és színes, kézműves termék. pamut kötött pulcsit nézek ki, amire bácsi rámondja, hogy 100 (10 euró). pacsit bele, de azért még megyek egy kört, hogy ne legyen annyira mégse elhamarkodott, de végül így három hónap után sem bántam meg és most is épp k szobatársam használja antidepresszáns bújós sorozatnézős pulcsiként.

esti program a meccs, tehát minden kihalt. teázom, és élvezem, hogy az utcákon senki le nem szólít. ekkor érzem, hogy egyedül utazom. haza hostelbe, valami mocorog bennem, hideg ráz, de reggelre elmúlik. eső ébreszt, úgyhogy busz mellett döntök. vár tangier és az utolsó marokkói éjszaka.


Szólj hozzá!

Címkék: busz marokkó hegy hostel stopp chefchaouen

fes - فاس‎



2010.04.09. 21:37 attilaj

fes meknes mellett esik, gondoltuk egyszerű lesz átstoppolni. aztán mivel épp ott volt a pályaudvar a kiszemelt út mellett és még a hapsi is, akit m megkérdezett, hogy messze-e a város széle akart pénzt adni vonatra, hát adta magát újra a vasút. szokás szerint pár perccel előttünk ment el a dolog, másfél óra kocka-olvasás-írás. vonaton mangalicakolbászka vége.

fes elsőre szokásos: ville nouvelle, hatalmas, új csillogó pályaudvar és kesze-kusza buszmegálló, rengeteg petit taxival. valami busz elvisz a medina tövébe, ami elsőre jó helynek tűnik. nade a medina itt más, mint eddig, itt hatalmas, igazán hihetetlenül óriási. kérdezősködünk, hogy merre a bab (szó szerint kapu, itt értsd a főteret). irányt megkapjuk, de olyan tanáccsal, hogy kerüljünk inkább, mert eltévedünk. vagy adjunk zsetont kölköknek, azok elvisznek. kölközünk, azok moszjőznek, próbálnak felfele alkudni és minél hamarább lerázni. van csöpp konflikt is rivális útbaigazító csapattal, de mi kitartunk. röpke negyed órás az út, jobbra, balra, keresztül, fel, le és ezeknek random keveréke - folyamatosan. teljesen fölösleges erről a városról térképet készíteni - haszontalan. fogadalomtétel, hogy szálloda ajtajától maximum négyet fordulok, különben eltévedünk.

szállás azon a környéken, amit a lonely planet ajánl, rögtön a téren a kapunál találunk is egy hotelt valami jó áron. boldogság, mert kora délután van, napsütés és hatalmas terasz, ahonnan körbelátni a medinát, a megannyi parabolát és teraszokat. dimbes-dombos környék, rajta hullámzik a sok lapos tető, kicsit északnak, még a hegyek előtt valami várrom fénylik. terasszomszéd, már a kapun túl egy másik hotel lehet, mert valami menő ausztrálnak kinéző srácok zsonglőrködnek. egyetlen előnytelen tulajdonsága a hotelnek, hogy a szomszéd egy mecset és á és m, akiknek nincs füldugójuk kora reggel panaszkodni fognak, hogy müezzin. a folyamatot, amit a hang kivált később viszont csodásan kikapcsoló élmény megtekinteni az alattunk lévő teázó csehó elől. ülünk majd ketten m-kal az aluminium asztal és két pohár cukros mentatea mögött és számoljuk, hogy egy alkalomra bemegy vagy 136 férfi.

pite: bőr

fes a bőr városa. bőrcserzők meg minden egyéb, ami bőrhöz köthető. ez vizuálisan azt jelenti, hogy a medina árusai közül kb +20% árul bőrpapucsot, -táskát, -fotelt, -pénztárcát és -egyebet, mint mondjuk marrakechben. szagra engem különösebben nem zavar, de ez nem mérvadó. egészen mélyre kell jutnunk a medina gyomrába, hogy ráleljünk egy visité gratuit táblára. persze ez már bő 10 nap marokkó után van, amikorra megtanultuk ignorálni azokat a leszólító embereket, akik mindenhová behívnak. itt viszont kikapcsol ez a funkció és utána eredünk valami ipsének. felvisz egy házba, kibogozhatatlan, hogy hanyadik emeletre, mert annyira tagolt, majd végül kilukadunk egy teraszon, ahonnan elképezstő panoráma nyílik. kalsszik képeslapos bőrcserző udvar kádakkal, száradó bőrökkel, dolgozó rabszolgákkal. hihetetlen érzés, hogy az amúgy telezsúfolt, legfeljebb 2 méter széles sikátorok között van egy hely, ahol elfér egy ekkora üzem. kapunk magyarázatot is, á orra alá odanyomnak mentát is, merthát a hölgynek ne legyen már undorító büdös. lefele menet boltkörvezetés már kezd gyanús lenni, de végül mégse erőszakoltak meg, csak pénzt akartak. ellenérvként, hogy visité gratuit elég nehezen fogadták el, így aztán eliszkoltunk.

pite: parabolakiállítás

csodás dolog még a szállodánál említett, medinától északra fekvő várromhoz felmászni. hasisos hely, helyi menő arcok itt bandáznak, hozzák fel romantikázni a csajt, vagy csak szívnak. van itt is nyoma bőrözésnek, valami illegál lehet, mert eléggé ki nem épített barlangban-odúban szárad a kiakasztott dolog. cserzéssel még egyszer találkozunk, mikor egyik este elindulunk felfedezni a térkép által jelölt folyót, ami állítólag kettészeli a medinát. sötétség is adja, de teljesen parfüm hangulat, mint egy középkori, mocskos, saras, iparos város. szagja is lehet bőven, állat vontatta kocsik, ember cipelte hatalmas csomagok, száradó bőr, sebesen zúgó, zavaros víz a hol ép, hol máló házak között. csodás, csodás, imádom.

goriot apó, ahogy a csapatunk csökken, a szoba zsugorodik, romlik az idő/egészség. hárman kezdjük, három franciaággyal, ablakkal mind a főtérre, mint hátra a kis utcába. két éj után á lelép, mert reül a gépe bergamoba, mi meg költözünk két rendes ágyasba, kilátással a főtérre. további terv az volt, hogy északnak együtt, ám m-ot maradásra bírja a hasa és hogy neki fesből könnyebb megközelítenie nadort, mint chefchaouenből. költözik egy egyágyas kis spájzba ablakkal a hátsó kisutcára. üzlet az üzlet, hiába alig láttunk vendégeket a legalább 20 szobás helyen (konkrétan egy arab és egy észak-amerikai párral és két távolkeleti csajjal találkoztunk három nap alatt). az ár legalább nem változik.

harmadnap számomra az, ami kilóg a másik kettő mögül. ekkorra jött el az idő, mikor már kimerészkedünk a medinából. látunk olyat, hogy zsidónegyed, ahol marrakechhez hasonlóan behívnának zsinagógába, lenyúlnának pénzzel és mikor ezek nem sikerülnek, lezsidóznak. ville nouvelle-ben új élmény az arab mcdonalds, az árszínvonal viszont a régi, nyugat-európai.

pite: kapu

kajában nem nyújt nagyon újat a város. kedvenc helyünk az egyik sarok lesz, ahol estére megjelenik pár pultos és árulja a szendvicset. a dolog alapja a főttkrumpli, ezt passzírozza be valami pita szerű dologba és kedved szerint válogathatsz, mit rakjon bele: bogyó, szardínia, hagyma, tojás, egyéb zöldség és persze olíva meg miegymás szószok. mellette halsütő, azt nem próbáljuk, mintsem a főttojást, amit a földön letakart vödörből árul. palacsintás város, azok közé tartozik, ahol érdemes és lehetséges sokféle crépes-et enni. piac közel, lenyűgöző élményt nyújtó éttermezést gyümölccsel pótoljuk. nagyszerű februárban napsütötte teraszon epret tolni.

aztán a harmadik nap után hirtelen megfogyatkozunk. á már tegnap előtt elrepült, m-ot elhagyom és egyedül állok ki stoppolni chefchaouen felé. ám az út még soká tart a ráday koliig.


Szólj hozzá!

Címkék: bőr kaja hotel arab vonat fes marokkó nagyváros

menetelés sivatagon keresztül menkesig



2010.03.16. 14:46 attilaj

skourából reggel se nézünk meg semmit. se kasbah, se medina. mert hc-val együtt jár ugye a hoszpitalitás, ami marokkóban különösen erős, így nem mondhatunk le a reggeliről szelimnél. terv, hogy minél messzebb jussunk, de legalább er rachisiáig, hogy az adott települést jól megnézzük, aztán másnap jussunk fel meknes-fez környékre. additional öröm, ha útközben szép helyekkel találkozunk.

dél körül állunk ki az útra, ami északkeletnek visz. ez itt úgy néz ki, hogy baloladlt atlasz havas csúcsokkal, jobbra kősivatag semmivel. hátunk mögött skoura, előttünk nyílegyenes út. nem ragozom túl, lassan megy a stopp, leginkább az alacsony forgalomnak és hogy a 40-km-enként egymást követő városok elnyújtottságának köszönhetően, ami ugye gyaloglást jelent át a másik végébe. utazunk mindennel, platós pickuppal, kisbusszal, személyautóval, franciákkal és helyiekkel egyaránt. valahányszámú várost keresztezünk, nem mondom, hogy képes lennék felsorolni őket, de valamennyire mégis különböztek egymástól. volt hegyre épült, kitekert főutcás, folyó metszette, kasbah központú, elnyújtott egyutcás cowboy település és ilyesmi. végül kezd a délután átmenni estébe, amikor még mindig nem vagyunk er rachidia környékén és jön az aggodalom. hogy ránksötétedik és hülyének néznek a helyiek, hogy stoppolunk és kezdik az aludj nálunk (és hagyj bőven baksist) dumát. rendőrök az úton, nagyszerű. persze ők sem értik a stoppot, de ez most épp szerencsésen jön ki, mert abban a minutumban megjelenik egy busz, ők meg megállítják nekünk. 30 dirham és kora este rachidiában vagyunk.

rachidiában mégse nézzünk tüzetesen körül. új terv fogalmazódik meg, hogyis ha van éjszaka busz, akkor kapjunk arra fel és csak ha muszáj, maradjunk emitt. leugrom gyorsan előre, míg a többiek összepakolnak, nehogy az orrunk előtt húzzon el. mire visszajövök a jó hírrel, hogy még ma este biztosan indul fez-meknes környékére valami, m fogad azzal, hogy bizony amivel mi jöttünk, az meknesen keresztül rabatba tart. 80 dirham és megvan, hol töltjük az éjszakát. egyedüli sajnos dolog, hogy hegyeken keresztül és a hegyek nyilvánvalóan szépségesek, de sötétben nem látszanak.

azért egyetlen, mert a következő sajnosságok már nem annyira köthetőek a buszhoz. hogy kb fél négykor érkezünk meg meknesbe, szakadó esőben és hidegben. medinához közel szállunk le, nem is buszpályaudvaron, hanem csak valami megállóban, mégis okosnak tűnik szálláskereséssel pár óra múlva bajlódni. buszmegálló mellé okos kapitalizmussal odatelepült éjjel-nappali kávézó-mobilárus-éjjeli menedékhelyen teázunk, kockázunk, el-jazeerát és trash amerikai filmeket nézünk. öt után már eső sem annyira vészes, hát hajrá. egészen más ilyenkor szállást találni, mint főműsoridőben, amikor a harmadik lépés után elkezdenek neked alkudni és az ötödik környékén már nagyjából elfogadható árnál is tartotok. próbálunk hoteleknél dörömbőlni, egy rijádot is megnézünk, de az nem a mi árkategóriánk. aztán a világosodással kezd felébredni a város, és a recepciósok is ha morcosan is, ajtót nyitnak a hotelekben, de hely az bezzeg sehol sincs. lusta dögök ezek, van szabad szoba, csak kedvük nincs még foglalkozni a vendéggel. végül mégis megnyerjük magunknak a hotel regina recepciósát és nyerünk egy háromágyasat. alvás délig.

meknest egy részét már ugye felfedezük a hajnali nyirokban, most napsütésben is kapunk belőle.igazából korrekt kis város, semmi különös már így lassan két hét után. medina egészen tiszta és sárga. találunk temetőt, bolhapiacot, piacot, kovácsnegyedet, mecsetet, kilátást. mecset azért érdekes, mert kb. másfél hét múlva összedől és ezzel megöl 41 embert. néztük mi, hogy ferde, de azt hittük ez valami helyi menőzés. este tolunk ricard-t a teraszon és forgalmat számlálunk, majd bealszunk. aztán reggel, mikor mennénk kifele a városból jövök rá, hogy végig fordítva tartottuk a térképet. vagyis nem fordítva fizikailag, csak az északot tájoltuk délnek. ha ha, azért mégis volt meglepi meknesben.


Szólj hozzá!

Címkék: busz hotel hc marokkó sivatag stopp meknes

nagy menetelés a hegyekbe



2010.03.09. 14:22 attilaj

a terv: visszastoppolás essaouirából marrakechbe, azon minél hamarabb túljutni, tovább az atlaszba. ott minél kevésbé fázni, ám minél több havat látni, fent aludni valami elzárt, de menő helyen és másnap letúrázni és lestoppolni a hegység mögé, skoura oázisába. a valóság:

egészen sok ponton sikerült tartani a tervet. felstoppolás marrakechbe például tök kényelmesen sikerült, orvos hapsi mesél nyugat-szaharai tevékenységéről, a közegészségügyről, hogy szegényeknek ingyen van és ilyesmi. pályaudvar környékén dobunk egy tajine-t, mert épp ebédidő van és ráérünk azzal az átkeveredéssel a másik oldalra. annyira könnyen azért mégsem megy, kell hozzá, a korábban szerzett helyismeret, medinán, mellahon, temetők mentén jutunk el a hegyeknek vezető útra. egészen darabosan megy a stopp, kisbusz, németországi vendégmunkások (és mit csinálsz frankfurtban - hát tudod, egy marokkói vagyok nyugaton), kisbuszos házaspár, majd végül egy csöndes markát tartó hapsival jutunk át a gerinceken túlra. egy hajtűkanyarban lehagyjuk az épp marrakech-skoura útvonalat lenyomó sz és zs párost, heves integetés, szevasztok pajtások. hopp és a hegygerinc. nem ám egy pillanat, utazunk vagy fél órán át a szerpentineken fel és le, egészen extrémen a csúcsokon átvezetett műúton, ám havat nagy mennyiségben mégsem kapunk. hosszú idő után az első leágazásban szállunk ki, még egészen magasan lehetünk (legyen tippem mondjuk 2500-3000 méter). főúton ha tovább mennénk, kb 80 km után ourzazate-ba jutnánk. a mi leágazásunk telouet felé megy, ahonnan szintén van egy út ait benhaddou érintésével vissza erre a főútra. helyi berber dzsedik már állnak a leágazásba, ők mondják, hogy 10 perc és jön a busz, ne hülyéskedjünk a stoppal. igazuk is lett és jól is jön igazán, mert már sötedik és ezen a csöpp murvás úton igazán nem jár napi 10-20-nál több jármű.

pite: druidaaa

eznapi szálláshelyünk így lett telouet. valójában már lonely planetben erre böktünk, mint cuki, fensíkon fekvő agyagváros. van kasbah és a többi, de egyenlőre ebből nem sokat látunk, este hat körül lehet, mikor leszállunk a buszról és a sárga kendős srác mondja, hogy van neki szállása, kell-e. 50 dirhamnál történik meg a kézbecsapás és ebbe már belealkudtuk a reggelit is. csodás ház amúgy, szépségesre berendezett kék és sárga szobát kapunk. a kinti mélységes sötétség mellett meghatározó még az elemi erejű szél, ami néha annyira erős lökettel támad, hogy alig bírunk az úton maradni. azért tolunk egy kötelező kört a koraesti félhomályban a kasbah környékén, de negyed óra után iparkodunk vissza a szállás környékére. tolunk egy rántottát valami helyen, ahol a végén nehezen értik meg, hogy ha 10-ben egyeztünk meg, akkor had ne fizessünk már 30-at. tea felmelegít.

este szél süvít, nappaliban ülünk, srác barátkozik, mesél berber nomád családjáról, tevékről, szudánról, környékről. mai napig nem igazán tudom eldönteni, hogy baksisért barátkozik-e ennyire, vagy csak hoszpitalitásból. még egy haverját is áthívja zenélni, de mi fáradtak vagyunk, hisz délelőtt még az óceánnál napoztunk. felnézek teraszra a milliónyi csillaghoz, de még lemenekülök, mielőtt a szél fújna le.

pite: jó reggelt szivárvány

tojást kapunk reggelire, olívás kenyérrel és teázunk. majd nagy bátran sebtébe nekivágunk a túrának. első lépésként felderítjük világosban is telouet kasbáhját, amit igazán a virágzó mogyorófák dobnak fel. na meg a hatalmas kettős szivárvány, ami nyugaton virít. ehhez persze a hétágra sütő nap mellé szükséges a ködszitálás, ami ilyen erős szélben eléggé kellemetlenül tudja ezer és ezer tűként szurkálni fedetlen testrészeinket. amiből persze nem sok van, igyekszünk beburkolózni, mint a rendes berber. indulhat végre a séte eleinte felfele, de nem erősen. kősivatagos fennsíkon járunk, havasan csipkézett csúcsok között. negyed óra az első falu, újabb 15 perc kb míg egy lejtősebb, néhol fákkal tarkított birkalegeltető kanyarulathoz érünk, ahol épp jön egy kisbusz, amit sikerrel lestoppolunk. városka, agyagból épült házak az egyre sárgásabb hegyoldalban, kasbah, egyre kevesebb növény, egy folyó, ami lefele vezet. lonely planet szerint innen kéne, hogy legyen valami közlekedési eszköz a 40-50 km-re lévő főútig, de ehelyett csak egy felújítás alatt lévő félénken útnak nevezhető földutat találunk. annyira nem édes a szájíz, de elindulunk gyalog.

végül persze sikerrel lejutottunk, de legalább annyit gyalog tettünk meg a távból, mint amennyit stoppal (googlemaps-en egészen szépen követhető az út, gyalog kb 21 km-t tettünk meg). fárasztó menetelés újabb agyagfalvak, újabb kasbáhkon keresztül, hegyek átalakulnak kopár sziklás kanyonná, amiben csak a mélyén csordogáló folyó körül vannak pálmák, zöldek, teraszok. öröm az ürömben, hogy útépítés folyik, mert többször is munkagépekkel utazunk, platózunk. ebédet is egy mikrobuszban tolunk, lepénykenyér mangalicakolbásszal.

pite: ourzazate

főút, végre. ourzazate még 20 km. grand taxizunk egyet, majd a lemenő nap fényében megcsodált ourzazate után még egyet skouráig. csodás érzés, hogy utazásunk első - és végül egyetlen - hospitalityclubos vendéglátója vár ránk. szelim, akinek mi vagyunk az elsők, lelkes, barátkozó és nála szerencsére biztosan tudhatjuk, hogy nem a baksis miatt. saját bevallása szerint kommunista, ellene van a muzulmán ortodoxiának. barátnője van, akinek még ezen a héten van az eljegyzése egy marseille-i marokkóival, akivel még csak interneten érintkezett. elsavanyodik a hangulat, mikor előjön az ebből fakadó probléma, mármint hogy a szüzesség. industrial virginity. pastis, hasis, bőséges marokkói kaja.


Szólj hozzá!

Címkék: túra hc marokkó hegy atlasz stopp magánszállás marrakech essaouira telouet

essaouira - الصويرة



2010.03.08. 08:45 attilaj

végül essaouira vált azzá a várossá számomra, melynek neve kimondhatatlan. kár, mert csodálatos, ízig-vérig  óceánparti, olyan mesélnék róla még bőven hely.

harmadik marrakechi reggelen már azon pörgök, hogy végre stoppoljunk igazából afrikában. városból kijutás nem megy egyszerűen, busszal próbálkozunk, ami nem jön be, végül kipróbáljuk a petit taxit, ami már egész jó helyre rak le, de innen még sétálunk kicsit. eredménye az egész kóborlásnak annyi, hogy rálelünk a kéthét egyetlen szupermarketjére. sör az bezzeg itt sincs. valami szimpatikus kereszteződésben aztán ácsorgunk egy negyed órát, majd egy olyan nagy toyota felvesz és két hapsi visz több, mint félúton. sivatagi zene fesztiválra mennek a semmi közepébe. valamennyire itt is sivatagos, amire nem számítottam. semmi közepe számunkra ezennel egy falut jelent, van olajfolt, lerobbant kocsik, random mászkáló emberek. mondják, hogy busz, busz, busz, de mi kitartóak vagyunk és ezért a jutalmunk a bérelt kiskocsi lesz, amit két vagány csaj vezet. marrakechből ugranak le essaouirába halat enni. elsőre ijesztő, ahogy csálézva visszatolatnak hozzánk, de aztán minden rendben ment és délután 2-3 körül már a plázson döglünk mi is.

pite: menő

korábban emlegetett sz és zs is épp itt vannak, sms, de a tali végül csak estére jön össze. addig fürdés óceánban. hideg, de a nap süt és a levegő meleg. mikor végül megunjuk, elindulunk a medina felé, hogy legyen szállás, vagy valami. jön persze az alak, hogy kell-e szállás. nyilván valami magasról indítja az árat, de végül lemegy ő is 50-re, fejenként. jó, hogy nem ráztuk le, mert csodaszép kis kitáblázatlan hotelt/magánszállást kapunk. három szintes, plusz a terasz, színes, szagos belső kerengővel vagy mi. egyet terveztünk, mégis két éjszaka lesz belőle. nem hiába la rochelle testvérvárosa.

kaját felderíteni kikötő fele indulunk, ami ilyen szempontból nem a leghelyesebb, viszont csodát azt ott is látni. minden a hal körül forog. ezer féle halászhajó a lélekvesztőtől a közepesen hatalmasig. folyamatosan jönnek és mennek a tengerről/re, aminek az eredménye, hogy folyamatosan van hal. árulják a földön, a várfalon, néhol még standok is vannak. ehhez járul a kiszolgálószemélyzet, a sirályok, a macskák, a turisták, az éttermesek, akik kiszaladtak, mert épp halat rendelt a vendég. kajakutatás következő, még mindig nem a legjobb helyszíne a bástya. méretében nem, de hangulatában az épp az óceán túlpartján elhelyezkedő malecón kistestvére. várfalon lógnak emberek, szívnak, romantikáznak. lent dübörög a hullám, néha felcsap, de csak ha 7-8 méternél nagyobb. olyan hely, ahol éhesen is elücsörögnék 1-2-3 órát. végül találunk egy olcsó harira-palacsintás helyet és kibírjuk az esti találkozásig.

esti találkozás után már ötösben találjuk meg az abszolút kedvenc helyet. éttermek/sütödék itt úgy működnek, hogy a legrosszabb esetben is maximum 10 méterre tőlük van egy hentes, ott veheted meg az alapanyagot és kéred meg azt sütésre. no, mi ezzel nem élünk, csak annyit mondunk, három halat és két tajine-t kérünk. lent spanyol bajnoki meccsen izgul mindenki, így megkapjuk a teraszt. a bogyó és kenyér kör után jön négy hal, mert négyesével árulják és nekik ugye nincs hűtőjük, szóval együk csak meg, nem számolják fel. tajine is korrektül néz ki, bár a tojás másnap m gyomorműködését megzavarja. tea. befejezésként hammam.

pite: halkaja

másnap már csak hárman bandázunk, ki újra a strandra, el egészen a végéig, ahol már csak sirályok ülnek, menő lovasrendőrök portyáznak. itt van a homokban valami rom, lehet rajta mászkálni. igazi játék ugyanakkor inkább a pára, amitől hol 10 méterig, hol a km-re lévő városig látni. találunk söröző lengyeleket, akik értékes információval látnak el a helyi alkoholvásárlási lehetőségről. esti program tehát a kikötő, két doboz sör (17 dirham darabja) és egy üveg pastis.


Szólj hozzá!

Címkék: kaja hotel arab marokkó strand óceán stopp magánszállás hammam essaouira

marrakech - مراكش



2010.02.27. 20:53 attilaj

az igazi marokkói utazgatás vonattal kezdődik tehát. éjszakaival megyünk kb 600 km-t délnek asilahból marrakechbe, hogy hamar ott legyünk lent, délen és spóroljunk egy éjszaka szállást. nem hálókocsit vettünk, sima kabinos, de alig vannak utasok, szóval miénk az egész kupé. ketten az üléseken, egy a földön alva egészen korrekten töltjük az éjszakát, bár bennem még bennem van a hidegrázás. de marrakechben a hétágra sütő a nap csillog az éjjeli eső tócsáiban. nagyváros, ez furcsa.

törölgetjük a csipát a szemünkből, mert épp akkor ébredtünk, mikor befutott a vonat. majd továbbgurult velünk a depóba, úgy kellett odakiáltani, hogy héka. pályaudvar, mint ferihegy, olyan fényesre nyalt. tovább folytatódik ez az érzés amint gyaloglunk a ville nouvelle-ben. széles, tiszta utak, kövezett járdák, pálmák és menő házak. aztán megunjuk, kerítünk egy buszt, amivel rögtön átcsöppenünk a medinába és újabb olcsó hotel recepcióján állunk a főutcáról leágazó sikátorban, la place-tól 2 percre. tértől északra indul, ami igazán marrakech. a sikátorok, a bazár, a medina legmélyebbje. igazából közel, s távol medina van, egyszer sem sikerült kigyalogolni belőle, márha a városfalon belüli részt értjük. azért vannak szabad, nagyobb terek, pl az ultraelegáns cyber parc, de oda majd csak akkor jutunk ki, mikor végképp elfogyott az oxigén a tüdőnkből.

pite: kék labda

mert nyüzsög az egész. percenként kell félreállni a maximum 2 méter széles utcákban a babetták, szamarak, miegymás elől. aztán kiabálnak is, rohangálnak és fociznak a kölkök. az árusok meg eladnak, aminek fő célpontjai mi vagyunk, a möszjők. fárasztó, igencsak és sajnos egy idő után megtanuljuk ignorálni ezt az arab stílust. azért sajnos, mert vannak azért rendes emberek is, akik csupaszívből barátkoznának. amúgy kezd kialakulni a kép, hogy egy nagy gyár, (manufaktúra) város, élő szervezet az egész. talán még az utcák is változnak, mozognak napról napra. egész környékek vannak kovácsolásra, cipőtalpvarrásra, robogószerelésre és a többi specializálva.

kaja. kihagyhatatlan az este a la place-on kajálás. viszont kétszer már talán túlzás volt, a legjobbat nem ott toltuk. vannak ugye a napközben hírét-hamvát se látni bodegák, amikből kikerül vagy 50 és itt sütnek, főznek, mindet csinálnak (remélem mosogatnak is). ilyesmi lehet az oktoberfest is, csak itt sör helyett gőz van. csiga, kuszkusz, tajine, bárány, kolbász, csicseriborsó, leves. süti nincs egyedül. az egész mellett ott a sor narancsléfacsaró, ahol cselesen a legelsők 4-ért, a többi 3-ért árulja. legjobb marrakechi kaja ugyanakkor nekem egy garázshoz kötődik. abból volt ugyanis átalakítva az a központi turistaáradattól csöppet keletre eső hely, ahol olyan fűszeres tajine-t ettünk, hogy na. olcsón. desszertnek pedig megkaptuk az egész két hét legjobb palacsintáját: tésztájába valami paradicsomos hagymás cucc sült, ehhez feltét a sajt (a sajt marokkóban egyenlő a vache qui rit-vel). legjobb, legjobb. fagyi olcsó és szar. nagy meglepetés, hogy van nádcukorlé. méghozzá egészen hasonló formában és környezetben, mint kubában. sor tolong, gép búg és darálja, préseli be a nádat és valami ócska üvegpohárban nyomják a kezedbe az édes cukorlét. igaz, itt citrommal ízesítik.

pite: kajaaa

múzeummal egyszer próbálkoztak pajtások, én eleve úgy voltam, hogy nem megyek be, aztán végül ők is arra jutottak, hogy kívül izgalmasabb. vagy ilyesmi. zsidó temetőbe viszont eljutottunk. zsidó negyede amúgy majd minden városnak van és rendszerint mellah a megnevezése. veszélyes környék, mindenhol lecsapnak a külföldire és jön a qu'est-ce que tu cherches? aztán meg különösen a zsinagóga vagy a temető körül tartják a markukat vagy beszólnak.

két éjszaka után reggel végre stoppolunk. óceánra, essaouirába.


Szólj hozzá!

Címkék: kaja hotel arab vonat marokkó nagyváros marrakech

süti beállítások módosítása