HTML

ócska utazós

egyetemista korszakom utazási élményeiről. röviden, hosszabban, ahogy alakul. képekkel feltétlenül, mert úgy igazán hiteles a stoppolós, vasutazós, gyaloglós sajtvadászat.

Címkék

2009 (1) 2010 (2) 2011 (1) 2012 (1) 2013 (1) agdam (2) albán (1) alcobaca (1) algarve (1) alghero (3) alitalia (1) alkán (1) amszterdam (3) angol (1) arab (3) arad (1) asilah (1) askeran (1) atlasz (1) auschwitz (1) ausztria (2) aveiro (2) azeri (3) b&b (1) balaton (2) balkán (32) baltimore (1) bantry (1) baracoa (2) barcelona (2) batalha (1) batumi (1) bécs (2) belgium (2) belgrád (6) belogradcsik (1) bergamo (1) berlin (8) bestof (7) bg06 (9) biarritz (2) bicikli (1) bitola (1) bled (1) bohinj (1) bolgár (26) bolotana (2) bőr (1) bordeaux (3) borovec (1) bosa (4) bosznia (1) braga (1) brassó (1) bréma (3) bringa (1) brno (1) bruges (1) brugge (1) brüsszel (2) budapest (3) bukarest (2) burgasz (2) busz (28) calka (1) camagüey (2) casa particular (5) chefchaouen (1) cienfuegos (2) civitavecchia (1) constanta (1) cork (2) cs (53) csehország (3) csop (1) dadivank (1) dán (5) dilijan (1) dorgali (1) dublin (1) duna (5) dupnica (1) easyjet (4) elba (1) ennis (1) erdély (1) esküvő (1) essaouira (3) essen (2) etara (1) evezés (1) evora (1) exchange (1) exit (2) falu (1) faro (5) fatima (1) fauna (1) fekete tenger (7) fes (2) fesztivál (5) figueira (1) firenze (2) fonyód (1) francia (18) frankfurt (1) gabrovo (1) galway (1) gandzasar (1) geres (1) gori (1) goris (1) görög (6) grúz (13) guantanamo (1) gucsa (1) guimaraes (2) haghpat (1) hahn (5) hajó (5) hamburg (4) hammam (1) hansa (2) határ (2) havanna (3) hc (25) hegy (12) helyek (1) hitchgathering (1) holland (3) hollandia (1) horvát (1) hostel (9) hotel (9) højskole (2) ile de ré (1) ilha deserta (1) iljicsovszk (1) imias (1) írország (5) jalta (1) jekatyerinburg (1) jereván (1) jugoszlávia (4) kaja (43) kalampaka (1) karabah (4) karabakh (4) kara dere (1) kassa (3) kastraki (1) katalán (1) kaukázus (19) kazbegi (1) keeken (1) kemping (5) képek (8) kevelaer (1) khor virap (1) kijev (3) kikötő (1) killaloe (1) kinsale (1) kocsma (9) kolostor (5) komp (6) koncert (9) koppenhága (2) krakkó (2) krím (1) kuba (14) laufersweiler (2) la rochelle (2) leiria (3) lemberg (2) lengyel (2) lisszabon (3) livorno (1) london (2) lucca (1) macedón (4) magánszállás (13) magyarország (9) malta (1) marokkó (9) marrakech (2) marsrutka (9) mediterrán (1) meknes (1) melnik (1) menedékház (3) mestia (2) meteora (1) metropolisz (1) mizen head (1) moher (1) montecatini (1) montenegró (1) múzeum (11) nagyváros (36) nantes (2) német (23) neszebár (2) noravank (1) norvég (1) nyköping (1) óceán (3) odessza (3) ohrid (1) olasz (13) olhao (2) orangeways (2) oristano (1) örmény (10) orosz (5) orsova (1) oslo (1) oświęcim‎ (1) oxelösund (1) oxford (1) párizs (9) pécs (1) piac (2) pinar (1) pinar del rio (3) pisa (1) plovdiv (1) porto (2) portugál (18) pozsony (10) prága (3) prilep (1) reptér (35) rila (3) róma (3) románia (6) rotterdam (1) russze (1) ryanair (14) rømø (1) sanahin (1) santa clara (2) santa lucia (1) santiago (2) santiago de cuba (1) sátor (10) sepsiszentgyörgy (1) sevan (1) shushi (2) sintra (1) sivatag (1) skandináv (4) skanzen (1) skavsta (1) skyeurope (1) spanyol (5) stepanakert (2) stepantsminda (1) sterling (1) stockholm (1) stopp (112) strand (2) svájc (1) svéd (2) szaloniki (3) szamokov (1) szarajevó (1) szardínia (8) szerb (8) szerbia (6) szevasztopol (1) sziget (2) szimferopol (1) szkopje (2) szlovákia (11) szlovénia (1) szófia (8) szozopol (1) sztálin (1) tangier (1) tarnovo (3) tarragona (1) tatev (1) tavira (1) taxi (5) tbiliszi (2) tek (2) telekocsi (1) telouet (2) temesvár (1) tenger (5) természet (1) terv (2) (2) török (2) törökország (2) toszkána (1) traben trarbach (1) trier (1) trinidad (1) túra (10) újmoldva (2) újvidék (2) ukrán (12) ungvár (2) ural (1) ushguli (1) utrecht (1) vama veche (1) vank (1) várna (2) velesz (1) videó (2) vidin (1) villamos (2) viñales (1) vinales (1) virgin atlantic (1) vonat (25) vueling (2) weeze (2) wifi (3) wizzair (8) zágráb (1) zene (4) zugdidi (1) Címkefelhő

krím télen



2013.04.12. 12:45 attilaj

ukraine_flag.gifazt mennyire el is felejtettem, hogy megjártam a krímet. vagy csak ezt a blogot felejtettem el. nem kéne, egyiket se.

még szinte a tél közepén, január végén - február elején az évi klasszikus vizsgaidőszak temető és tavaszváró kiránduláson sikerült kettesben, j-vel részt vennem. kijevi átszállással (repülőről vonatra) úticél a fekete-tenger északi partvidékének legizgalmasabb terepe, a krím autonóm köztársaság volt. maradhattunk volna bő öt napot a havas kijevben is ehelyett, de csábítóbb volt rövid három napot a meleg hegyes, tengerparton tölteni. vonatút így oda is, vissza is elvett egy-egy éjszakát, de számomra még mindig kaland a plackarton utazás a szovjetunióban, a reggeli teázgatás és megállóhelyek szünetében a peronra mamuszban lejáró trénignadrágos emberek hada (háttérben jókora füstölt halakat áruló nénik).

szimferopolban, a félsziget fővárosában és annak földrajzi közepén szálltunk le a vonatról a napsütéses januárvégi reggelen. pályaudvar elől indul a világ leghosszabb trolijárata, aminek a vége jalta városa 70 kilométerrel odébb. nem lettünk rekorderek, mert a 700 méter magas hágó tetején kiszálltunk nézelődni. aztán vissza a következőre, és leandalgás a mediterráneumba.

a terv jaltában annyi volt, hogy ebédelünk és korzózunk egyet a tengerparton, majd délután átrobogunk az 1000 méter szintkülönbséggel működő kabinlifthez, ami felvisz a környéket leuraló hegyvonulat közel tetejére. nem is azon bukott el a dolog, hogy lekéstük volna a négy órakkor induló utolsó liftet, hisz három perccel hamarább sikerült odaérni, hanem hogy már pár napja bezárt a dolog. határozatlan időre, munkálatok miatt. irány vissza jalta központja. a program újrakalibrálása azt hozta ki, hogy az éjszakát a város legeslegközepén található, ám nagyon a szovjet múlt fénykorát idéző szállodában töltjük. nem szeretem az ár-érték arányosítás, de a világ legjobb üzletei ezek a szovjet hotelek: csupán az ágy kényelmetlenségét kell odaadni a cserébe hatalmasan tág szobaért, a huszas években államosított decens nagypolgári burzsoá szállodaépületért, kilátással a hegyekre, a tengerre és a főtér lenin szobrára egyaránt.

DSC_0661.JPG

jalta korzója.

DSC_0696.JPG

kilátás a hotelből, lenin és a hegyek.

másnap újabb próbálkozás a heggyel. az aggodalom egyetlen oka, hogy a felvezető egyetlen út ilyenkor még le van zárva, hisz odafent tél van - fent és lent között általában 10 fok a különbség. marsrutka (minibusz) felvisz vízesésig, ahonnan gyalog indulunk tovább az utat követve. rendőrposztot és a két rendőrt - ami megszűri a téli utakra nem alkalmas járműveket - elhagyva egészen (az erdőőr bácsit leszámítva) magányosan haladunk felfelé. majdcsak nem jön egy 4x4, srác és ugyancsak stoppos néni felszaladnak egy napra síelni. fent, aj-petrin néhány kőépület, valamivel több fából összehozott menedékház, étkezde és pár olyan épület, amelyeket a meterológiai kutatóépületet, kilátót és garázst magába foglaló egyéb kategóriába sorolnék be. fúj a szél és egészen emberes mennyiségű a hó lep el mindent, ami az akklimatizálódást nem hagyó 30 perces utazás után egészen nagy élmény. egy órás minikirándulást engedünk meg magunknak, igazi piknikkel a fenyőfa alatt, rálátással még nagyobb sziklákra - úgynevezett grand kanyonra. idő van, még el kell jutni szevasztopolba, ami nagyjából 90 kilométer jaltától. szuper a stopp, útközben megjárjuk ukrajna legdélebbi pontját, rálátást kapunk gorbacsov dácsájára, határőrségre, sárkány és mindenféle állatról, életről elnevezett sziklákra.

DSC_0753.JPG

aj-petri.

DSC_0839.JPG

jalta-szevasztopol autóút.

szevasztopolt annak ellenére csak éjszaka látjuk, hogy két estét is sikerült eltölteni benne. couchsurfing pétervári srácnál, aki leköltözött délre, mert itt több a napsütés, alacsonyabbak az árak és az orosz IT munkájából jobban kijön, mint odafent. kapunk tőle tippet étteremre, elvisz szuburb környékre, ahol nagyszerű a rálátás az orosz katonai flotta esti fényeire és még egy capoeira estre is becsöppenünk. vicces zenéket mutogat, és jófej a kutyája.

két szevasztopoli éjszaka között megnézzük balaklavát. napsütés és tavasz február elején, tenger egy mély öblében, szinte fjordszerű helyen felépült csöpp kis város leginkább arról híres, hogy nagyon sokáig nem volt híres. a rejtett öbölbe ugyanis titkos tengeralattjáró bázist építettek, ástak a hegybe bele a szovjet mérnökök. ez izgalmas, ugyanakkor nekem többet adtak a 100 méteres sziklák, amikre felmászva egyszercsak megjelenik a nyílt tenger. az említett napsütésben szuper hely. városba visszaereszkedve kötelező kipróbálni a csónakparkoló övezte móló éttermeinek egyikében a napi fogást. frissensült hal és sör. elég egyszerű megérteni, miért jelenti krím az oroszok szemében a nyaralást - moszkvában például ekkor legalább 30 fokkal hidegebb van.

DSC_0975.JPG

balaklava öble.

másnap, az esti vonatindulás előtt még pont belefér bahcsiszeráj, szevasztopol és szimferopol között félúton a félsziget tatár fővárosa. örülök, hogy nem hagytuk ki, hisz jelentősen tovább árnyalta a rövid időn belül kialakult krím képemet. tengernek itt már nyoma sincs, a pénzt hozó turizmus híjján a város igencsak szürkébb és koszosabb. a vasútállomás környékén biztosan, bár én nagyon örülök a kirgiz szamsza árusnak is, aki fagylaltoskocsira emlékeztető taligából árulja a bőségesen birkafaggyútól csöpögő péksüteményre emlékeztető gyomorforgató ebéd jellegű készítményt. bahcsiszerájban a káni palota a látnivaló. a - török pénzből - becsülettel rendben tartott épületegyüttesben van nagy mecset, ilyen-olyan színes üveggel megvilágított termek, díszes szökőkutak, puskin szobor és a többi. korrekt. a palota városrészének völgyében tovább haladva, a lakott környék végén van még egy sziklába épült (ortodox) kolostor, nameg egy lakatlan sziklákba félig épült, félig vájt romváros. ez utóbbi hasonlít a grúziai barlangvárosokra, ám mégis tud újat adni. nagy területen, egy sziklafensíkon elterülő, utakkal szabdalt romokból körvonalazódik a városias jelleg.

DSC_1083.JPG

bahcsiszeráji káni palota mecsettel.

DSC_1090.JPG

uszpenszkij kolostor.

 

DSC_1142.JPG

csufut kale barlangváros. flinstones lakások garázzsal.

 

 

az éjszakai vonatozás, és havas kijev és hazarepülés különösebb események nélkül zajlott. leszámítva, hogy a sokmilliós városon igencsak rohanni kellett keresztül, de kárpótolt, hogy a reptéren sikerült kilenc euróból két liter vodkát venni.

 


1 komment

Címkék: orosz hotel vonat cs ukrán hegy kijev stopp szevasztopol krím jalta szimferopol bahcsiszeráj

újabb makedónia körút - Македония, Μακεδονία



2011.01.09. 16:54 attilaj

talán elmúlt félévem egyetlen igazi külföldi utazása. talán elkövetkező félévem egyetlen igazi külföldi utazása. úgy jött, hogy itt bulgáriában szünet van január 10-ig. se én, se az ünnepekre ittmaradt erasmusosok nem tudnak a seggükön ülni, ígyhát irány dél. szereplők velem együtt négyen vannak, sz és i lengyelek, e holland. első lépés a veliko tarnovo-melnik 400 km lestoppolása párokban. stoppoló versenynek azért nincs nagyon értelme, mert bár a két pár tökéletes rajtfelállás lenne, de i egyedüli lányként egyértelműen mindig a gaőztes csapatban szerepel. ahhoz képest, hogy szófián tömegközlekedéssel kell átjutni, egészen korrekt idő alatt lejutunk bulgária legkisebb városába.

homokpiramisok melnik mögött.

melnik kedves hely. kevésbé látványosat vártam, több ház, nagyobbak, szebbek, érdekesebb elrendezés, a környező piramishegyek magasabbak mint elképzeltem. emellé abszolút sajnálatossá teszi a tényt, hogy eddig nem jártam arra, hogy 10 leváért (5 euró) van szállás, 4 leva egy liter házibor (menő bortermő vidék, churchill kedvence), 1 leva egy deci házirakija (különösen értékelendő úgy, ha 15 km-re van egy olyan ország, ahol helyen 5 euró a sör korsója). lökött utitársak ezt nem értékelik, teáznak és palacsintáznak a helyen, ahol még zenét is választhatunk. van minden, szerb, görög, bolgár? másnap napsütésre ébredünk egészen korán, hogy lássunk is, utazhassunk is tovább szalonikibe. hegyek körbe lenyűgözőek, mind a piramis szerűek, mint az eggyel távolabbi pirin hegység havas 3000 métert ostromló csúcsai. felmászunk romos helytartói házhoz, barátságos bertnáthegyieket próbálunk lerázni.

szalonikibe azért megyek, hogy lássam a többiek arcán a csalódottságot. merthogy ugye mekkora egy betondzsungel a belváros, mennyire híján van a parkoknak és mennyire semmilyen a tengerpart. couchsurfingelünk, nagyon kedves lánynál és bátyjánál. azon a környéken laknak, ami a legjobb a városban: barcelonához hasonlóan megamardt itt is egy kisebb régi rész a belvároson belül. annyira nem középkori, de mégis girbegurba és a domboldal is ad egy pozitív hangulatot neki. vasilis este körbevisz egy sétára a környéken, várfal, ilyesmi. sör. szalonikiben az a jó, amit nehéz észrevenni 1-2 napos látogatás alatt. hogy gyűjtőhely, európa kapuja. egész balkán sereglik le oda, bolgárok, macedónok, albánok. munkáért, reptérért, tanulni, bulizni, ikeázni. keletről törökországon keresztül ez a legnépszerűbb sengen határ az illegális bevándorlóknak (eu-ba érkezők 80%-a görögországon keresztül jön!). az afrikai fekete napszemüveg, nike sportcipő és telefon aksi árusok az utcán egészen új jelenség. korábban valami görög rokonsággal, kapcsolattal rendelkező ex-szovjet (grúz, örmény, kazah) és törökországi pereputtyok jöttek.

terv az volt, hogy reggeli fél kilences busszal megyünk tovább meteorákhoz. deles buszra sikerül felkapnunk. 20 euró, ami a legdrágább költekezés az egész út során és még azt se kapjuk cserébe, hogy hiphopp megérkezünk, át kell szállni.

naplemente kastrakiban.

a hely ugyanakkor csodálatos. 16 fokban és napsütésben méginkább. kalampaka a fővárosa a látványosságnak, szállást mi a szomszédos kastrakiban foglaltunk, mert olcsóbb volt, közelebb van a kolostorokhoz és sokkal meghittebb. sydney hotel, mert ausztrál a tulaj. egészen korrekt hely, 55 euró a négyfős erkélyes szoba, amihez reggelit is kapunk. még egy lonely planet turkish phrasebookot is lenyúlok az ottfelejtett könyvek közül. délután-este még mászunk egyet sziklák tövében, találunk barlang lakot, de arra már nem futja világosban, hogy hasadékon át lemerészkedjünk kalampakába. tavernázás. görögországban alapvetően eszméletlenül jó a kaja. lökött utitársak nem boroznak, nem kacérkodnak, sültkrumpli-kóla kombót tolnak. e volt bátor, bevállalt egy tzatzikit (amiről nem tudta, hogy micsoda!). szerencsémre, mert ő a joghurtot csak édesen eszi, nyertem egy tzatzikit a kommersz szuvlaki-saláta menümhöz. csodálatos hely igazából, egészen olyan, mint vamvakiában volt akkor régen.

reggelinél a hotelben tovább ámulok e-en, magyarokat megszégyenítő módon bír minél többet enni, mert ingyen van. oké, nekem is jól esik, hogy a 13,5 euróban benne van a reggeli sonkás-sajtos, marmaládos szendvics, tojással és teával, de azért mégis mégis. inkább veszek nagyszerű kenyeret péknél egy euróért (a családias kastraki további előnyei). és irány fel, kolostorokba. kocsival lenne a legjobb körbenézni, mert a girbegurba utak közt apró kilátókkal tarkított lélegzetelállító tájon gyalog fél-egy órás távolságok vannak a kolostorok között. stopp a második opció, a mi opciónk és szerencsére felfele kutyagolva 4-en is beférünk az első kis renault-s hapsi mellé, aki a legtetejére, a metamorphoseos kolostorhoz. ezt meg is nézzük belülről, majd lefele indulás: varlaam és roussanou kolostorok. újabb stopp ismét kicsit fel az agia triadához. szuper, 4-5 óra mászkálás után lassan indulni kéne hazafele.

metamorphoseos.

vannak méretek.

az utitársak: sz, i és e.

hegyek mindenhol.

hotelbe vissza, cucc felkapás és újra szétválás. ezennel én kapom párnak i-t, mint a stoppgyőzelem garanciáját. kalampakából rögvest fel is kap egy házaspár suv-val és visz az északi autópályára. karácsony óta kirándulnak észak-görögország szerte, amire roppant irigy tuduk lenni. autópálya rengeteg alagúttal (670 km-éből 99 alagút) és egyetlen benzinkúttal. itt ki is ugrunk az adott kocsiból, mert valami ösztön azt súgja. két bolgár kocsi is áll bent, így kapunk fuvart keresztül szalonikin, haza, blagoevgradig. teljesen nyilvánvaló, hogy bulgáriának otthon érzése van. nyelvet értem, utakat, városokat ismerem. maradék 100 km szófiáig már nem jelent gondot sötétben sem. majd 600 km-t sikerült stoppolni szűk hét óra alatt olyan utakon, aminek alig negyede autópálya. autóbusz, tarnovo, taxi és éjjel kettőkor már zuhanyzom is. (másik csapat bénázott, délnek ment kamapkából, vonatozott szalonikibe, vonatozott szófiába.)


Szólj hozzá!

Címkék: kaja busz hotel görög cs balkán kolostor bolgár meteora stopp szaloniki melnik kalampaka kastraki

hétvége a hegyekben



2010.10.25. 15:14 attilaj

tarnovóból (ahol most mondjuk úgy lakom) nem épp a legközelebbi célpont a rila, de mivel csodás időt mondtak a hétvégére, ez egy most ide muszáj trip volt. péntek délután stoppolunk hátman j-val és i-val szófián át borovec felé. sofőrök közül egyedül a mercedeses 50-es hapsit emelném ki. várna alól jön az épülő tengerparti villájából. ahova szívesen meghívna - van hely, 700 négyzetméter - de csak tavasszal lesz kész. nem éreztem rosszul magam, mikor mindhármunkat meghívott kávéra. szamokovig jutunk, már így is jóideje sötétben stoppolunk. valami hotelt találunk, két csillag van a tábláján és 20 leváért ad éjszakát fejenként. tévé, fürdő, szappan, törölköző, eléggé fasza hely ilyen áron. dobunk valami kaját a mellette lévő étteremben, futunk egy vacogós kört szamokov belvárosában, ami egy mecsetből, egy török kútból és valami régi monumentális épületből áll. a kút kék, a régi épület zöld színű megvilágítást kapott és van még egy pirosló szobor is.

és akkor reggel nyolckor kelünk, banica és irány borovec. borovec nem is falu, hanem egy hegyi napos part. hotel hotel, erdő, villa, hotel, sífelvonó, erdő, brit kocsma, orosz konyha, brit, brit, orosz, brit, orosz, erdő. az élet még nem idnult be, de már készülnek a szezonra, mozognak a quadok, a suvok, hókotrók, ilyesmi. nade irány a hegy.

1350 méter magasról indulunk, annyi borovec hivatalos tengerszint feletti magassága. a kabinlift nem működik, így gyalog kell feljutnunk végső soron 2925 méterre, a muszala csúcsra. 2430 méteren van a szállásnak kinézett ugyancsak muszala nevet viselő menedékház, eddig mindenképpen még enap fel akarutunk érni. eleinte szimpla iszonyúmagas fenyőerdő, majd nagyjából félúton a síliftek környéként ez átalalkul valami bokros, 1-2 méter magas fenyős rétté. innentől már igen gyakran jegesek a patakok, erek, amik átfolynak az ösvényen és a hó is kezd gyakorivá lenni. ugyanakkor sehol egy felhő, isteni szerencse az időjárás, egy pulcsiban lehet mászni és taposni a hószigeteket. aztán egyszer csak ott a menedékház az orrunk előtt. négy óra alatt fel is értünk, saját meglepetésünkre.

kajánk viszont fogytán, így kipróbáljuk a helyi kulináriát. egyetlen melegnek mondott étel a bableves (nagy örömmel be is tolok egyet). szálláson kívül - 15 leva - mindennek borsos az ára idefent, hisz nem egyszerű felhozni: sör 4 leva, nápolyi 1, tea 1, kávé 2. és ezzel ki is merült a választék. cipeld magadnak, ha luxusra vágysz.

kaja drága, kilátás viszont korrekt

délután háromkor úgy döntünk, kell még az az 500 méter szintkülönbség és felmászunk a csúcsra. az út első harmadától szinte végig havas az ösvény, a végén egészen komolyan. tengerszemek között jó két órás túra vége a balkán legmagasabb pontja. körbe messze-messze ellátni, nyugatra a rila hegység sok-sok csúcsa, északon pedig a szófia feletti vitosa is látszik (sőt, még ennek a tetjén a fehér időjárásfigyelő buborék is). itt is van meteorológiai állomás a tetőn, tea, rum kapható. egész otthonos, kellemes meleg bent, berendezés tipikusan az, amit elképzelsz az amerikai filmek alapján egy világvégi megfigyelőállomásnak. ide fel van teherlift, valami felvonó szerű a hegy meredekebb, nyugati oldaláról. a másik vége igazán mélyen lehet, nem látszik az alja. negyed óra-20 perc fent, aztán iparkodás lefele, mert ránksötétedik.

visszaérve már a bableves is elfogyott, sörözünk-nápolyizunk egyet és alvás - altató nélkül, mint a bunda. éjjel telihold, egyetlen felhő nélkül (persze, wc-re kellett kimenni), eléggé impresszív.

vasárnap reggel maradék kenyér-szirene-szudzsuk reggelire teával és irány tarnovo. lefele gyorsabban megy a hegy, laza tempóban kevesebb, mint három óra alatt megvan a menedékház-borovec táv - pedig van fájás a lábakban, nem kicsit. aztán stoppolás hazáig. még mindig csodálatos bulgáriában stoppolni még ha hármasban darabosabban is megy, mind kedves ember.


Szólj hozzá!

Címkék: hotel túra hegy balkán bolgár menedékház rila stopp borovec szamokov

utolsó nap: tangier - طنجة



2010.05.15. 22:32 attilaj

szóval a szakadó eső azt mondja, menjek busszal tangierba stoppolás helyett és hagyjam ki spanyolország enklávéját, ceutát. cserébe a 82 km után felhős, változékony, de néhol napos idő fogad és nagyváros. buszpályaudvar persze ville nouvelle-ben, de ez itt egészen szervesnek hat - akár a népliget pesten. nem annyira európai sziget a sivatagban, mint marrakech, vagy fez, sokkal inkább persze, van a városnak újabb része és óvárosa jelleg, mint pl prága. reggeli busznak köszönhetően, egészen korán, dél körül itt vagyok. beugrok egy cyberbe még egy esélyt adni couchsurfingnek, aztán irányba veszem az óceánt és irány a medina olcsó hotelei.


lp petit socco környékére írja ezeket, bármi is legyen az. végül egy hosszabb terecske a medinában. bemegyek egybe, elmondom a szitut, hogy egy éjszaka, egyedül vagyok, nincs pénzem. nézzem meg, franciaerkélyes szoba, franciaággyal, csappal - 9 euró. kezdenék hümmögni, - 8-nál járunk - mondom nincs - 7 - több pénzem - 6 - mint 5 euró - oké, legyen öt. nagy parám, hogy hogy jutok ki a reptérre holnap, mert az internettel együtt minden és mindenki azt mondja, hogy taxi 10-15 euróért. recepciós srác jófej, adja a tippet, hogy van busz. de induljak korán - a délután négyes járatomhoz - mondjuk 8-f9 körül, mert majd meglátom. grand soccotól sétáljak kifelé és kérdezzek embereket. oké, végül kellett várni egy órát a buszra, nem is volt közel a központhoz, de azért nem kellett hozzá nyolc óra, hogy kijussak. segítség itt, ha arra járnál. a vége az lett, hogy három órát vártam reptéren.

nagyszerű, van egy egész délutánom bejárni a várost, szuvenírt vásárolni, teázni, lazulni. sajnos a mozi zárva. végül még az időjhárás és a napi háromszori felhőszakadás megkavarja a dolgokat, de azért egészen jól szórakozom. veszek egy marék magot és kisétálok a nagy plázsra, ami rio jellegű a toronyházak, a partmenti széles út és a rengeteg homok miatt. szemben látszik spanyolország, de a hátam mögött viharfelhők, sokat nem lődöröghetek. piacra érek be, mikor leszakad az ég. szárított füge, datolya vásárlás már otthonra, majd teázó csehóban várom ki a végét.


hostel környékén vannak cuki kis étkezdék, de a kaja mégis jobb volt délután a piac büféjében. emitt pedig hal volt, de biztos késő van. nagy terv, hogy még estére elmegyek hammamba, de a környéken az összes zárva. újabb égszakadás és nincs türelmem eresz alatt kivárni, így hazafele futva jól megázom.

reggel kelek korán, dobok egy reggelit abból, amim van, veszek még egy lebent és némi útravalót. rácsodálkozom, hogy az atlanti óceánnál még mindig mennyire csodálatosak a halpiacok, majd elindulok buszt keresni. a megálló egész könnyen meglett, van várostérkép is járatokkal, menetrend, de a busz csak nem jön. aztán egyszer csak jött, bő egy óra után. reptéren van ugye bőven időm, angol csajjal beszélgetek, aki filmfesztivált szervez itt. még egy zuhé, amit már a terminálból nézek végig. csá marokkó.


Szólj hozzá!

Címkék: busz hotel tenger reptér marokkó óceán nagyváros tangier

fes - فاس‎



2010.04.09. 21:37 attilaj

fes meknes mellett esik, gondoltuk egyszerű lesz átstoppolni. aztán mivel épp ott volt a pályaudvar a kiszemelt út mellett és még a hapsi is, akit m megkérdezett, hogy messze-e a város széle akart pénzt adni vonatra, hát adta magát újra a vasút. szokás szerint pár perccel előttünk ment el a dolog, másfél óra kocka-olvasás-írás. vonaton mangalicakolbászka vége.

fes elsőre szokásos: ville nouvelle, hatalmas, új csillogó pályaudvar és kesze-kusza buszmegálló, rengeteg petit taxival. valami busz elvisz a medina tövébe, ami elsőre jó helynek tűnik. nade a medina itt más, mint eddig, itt hatalmas, igazán hihetetlenül óriási. kérdezősködünk, hogy merre a bab (szó szerint kapu, itt értsd a főteret). irányt megkapjuk, de olyan tanáccsal, hogy kerüljünk inkább, mert eltévedünk. vagy adjunk zsetont kölköknek, azok elvisznek. kölközünk, azok moszjőznek, próbálnak felfele alkudni és minél hamarább lerázni. van csöpp konflikt is rivális útbaigazító csapattal, de mi kitartunk. röpke negyed órás az út, jobbra, balra, keresztül, fel, le és ezeknek random keveréke - folyamatosan. teljesen fölösleges erről a városról térképet készíteni - haszontalan. fogadalomtétel, hogy szálloda ajtajától maximum négyet fordulok, különben eltévedünk.

szállás azon a környéken, amit a lonely planet ajánl, rögtön a téren a kapunál találunk is egy hotelt valami jó áron. boldogság, mert kora délután van, napsütés és hatalmas terasz, ahonnan körbelátni a medinát, a megannyi parabolát és teraszokat. dimbes-dombos környék, rajta hullámzik a sok lapos tető, kicsit északnak, még a hegyek előtt valami várrom fénylik. terasszomszéd, már a kapun túl egy másik hotel lehet, mert valami menő ausztrálnak kinéző srácok zsonglőrködnek. egyetlen előnytelen tulajdonsága a hotelnek, hogy a szomszéd egy mecset és á és m, akiknek nincs füldugójuk kora reggel panaszkodni fognak, hogy müezzin. a folyamatot, amit a hang kivált később viszont csodásan kikapcsoló élmény megtekinteni az alattunk lévő teázó csehó elől. ülünk majd ketten m-kal az aluminium asztal és két pohár cukros mentatea mögött és számoljuk, hogy egy alkalomra bemegy vagy 136 férfi.

pite: bőr

fes a bőr városa. bőrcserzők meg minden egyéb, ami bőrhöz köthető. ez vizuálisan azt jelenti, hogy a medina árusai közül kb +20% árul bőrpapucsot, -táskát, -fotelt, -pénztárcát és -egyebet, mint mondjuk marrakechben. szagra engem különösebben nem zavar, de ez nem mérvadó. egészen mélyre kell jutnunk a medina gyomrába, hogy ráleljünk egy visité gratuit táblára. persze ez már bő 10 nap marokkó után van, amikorra megtanultuk ignorálni azokat a leszólító embereket, akik mindenhová behívnak. itt viszont kikapcsol ez a funkció és utána eredünk valami ipsének. felvisz egy házba, kibogozhatatlan, hogy hanyadik emeletre, mert annyira tagolt, majd végül kilukadunk egy teraszon, ahonnan elképezstő panoráma nyílik. kalsszik képeslapos bőrcserző udvar kádakkal, száradó bőrökkel, dolgozó rabszolgákkal. hihetetlen érzés, hogy az amúgy telezsúfolt, legfeljebb 2 méter széles sikátorok között van egy hely, ahol elfér egy ekkora üzem. kapunk magyarázatot is, á orra alá odanyomnak mentát is, merthát a hölgynek ne legyen már undorító büdös. lefele menet boltkörvezetés már kezd gyanús lenni, de végül mégse erőszakoltak meg, csak pénzt akartak. ellenérvként, hogy visité gratuit elég nehezen fogadták el, így aztán eliszkoltunk.

pite: parabolakiállítás

csodás dolog még a szállodánál említett, medinától északra fekvő várromhoz felmászni. hasisos hely, helyi menő arcok itt bandáznak, hozzák fel romantikázni a csajt, vagy csak szívnak. van itt is nyoma bőrözésnek, valami illegál lehet, mert eléggé ki nem épített barlangban-odúban szárad a kiakasztott dolog. cserzéssel még egyszer találkozunk, mikor egyik este elindulunk felfedezni a térkép által jelölt folyót, ami állítólag kettészeli a medinát. sötétség is adja, de teljesen parfüm hangulat, mint egy középkori, mocskos, saras, iparos város. szagja is lehet bőven, állat vontatta kocsik, ember cipelte hatalmas csomagok, száradó bőr, sebesen zúgó, zavaros víz a hol ép, hol máló házak között. csodás, csodás, imádom.

goriot apó, ahogy a csapatunk csökken, a szoba zsugorodik, romlik az idő/egészség. hárman kezdjük, három franciaággyal, ablakkal mind a főtérre, mint hátra a kis utcába. két éj után á lelép, mert reül a gépe bergamoba, mi meg költözünk két rendes ágyasba, kilátással a főtérre. további terv az volt, hogy északnak együtt, ám m-ot maradásra bírja a hasa és hogy neki fesből könnyebb megközelítenie nadort, mint chefchaouenből. költözik egy egyágyas kis spájzba ablakkal a hátsó kisutcára. üzlet az üzlet, hiába alig láttunk vendégeket a legalább 20 szobás helyen (konkrétan egy arab és egy észak-amerikai párral és két távolkeleti csajjal találkoztunk három nap alatt). az ár legalább nem változik.

harmadnap számomra az, ami kilóg a másik kettő mögül. ekkorra jött el az idő, mikor már kimerészkedünk a medinából. látunk olyat, hogy zsidónegyed, ahol marrakechhez hasonlóan behívnának zsinagógába, lenyúlnának pénzzel és mikor ezek nem sikerülnek, lezsidóznak. ville nouvelle-ben új élmény az arab mcdonalds, az árszínvonal viszont a régi, nyugat-európai.

pite: kapu

kajában nem nyújt nagyon újat a város. kedvenc helyünk az egyik sarok lesz, ahol estére megjelenik pár pultos és árulja a szendvicset. a dolog alapja a főttkrumpli, ezt passzírozza be valami pita szerű dologba és kedved szerint válogathatsz, mit rakjon bele: bogyó, szardínia, hagyma, tojás, egyéb zöldség és persze olíva meg miegymás szószok. mellette halsütő, azt nem próbáljuk, mintsem a főttojást, amit a földön letakart vödörből árul. palacsintás város, azok közé tartozik, ahol érdemes és lehetséges sokféle crépes-et enni. piac közel, lenyűgöző élményt nyújtó éttermezést gyümölccsel pótoljuk. nagyszerű februárban napsütötte teraszon epret tolni.

aztán a harmadik nap után hirtelen megfogyatkozunk. á már tegnap előtt elrepült, m-ot elhagyom és egyedül állok ki stoppolni chefchaouen felé. ám az út még soká tart a ráday koliig.


Szólj hozzá!

Címkék: bőr kaja hotel arab vonat fes marokkó nagyváros

menetelés sivatagon keresztül menkesig



2010.03.16. 14:46 attilaj

skourából reggel se nézünk meg semmit. se kasbah, se medina. mert hc-val együtt jár ugye a hoszpitalitás, ami marokkóban különösen erős, így nem mondhatunk le a reggeliről szelimnél. terv, hogy minél messzebb jussunk, de legalább er rachisiáig, hogy az adott települést jól megnézzük, aztán másnap jussunk fel meknes-fez környékre. additional öröm, ha útközben szép helyekkel találkozunk.

dél körül állunk ki az útra, ami északkeletnek visz. ez itt úgy néz ki, hogy baloladlt atlasz havas csúcsokkal, jobbra kősivatag semmivel. hátunk mögött skoura, előttünk nyílegyenes út. nem ragozom túl, lassan megy a stopp, leginkább az alacsony forgalomnak és hogy a 40-km-enként egymást követő városok elnyújtottságának köszönhetően, ami ugye gyaloglást jelent át a másik végébe. utazunk mindennel, platós pickuppal, kisbusszal, személyautóval, franciákkal és helyiekkel egyaránt. valahányszámú várost keresztezünk, nem mondom, hogy képes lennék felsorolni őket, de valamennyire mégis különböztek egymástól. volt hegyre épült, kitekert főutcás, folyó metszette, kasbah központú, elnyújtott egyutcás cowboy település és ilyesmi. végül kezd a délután átmenni estébe, amikor még mindig nem vagyunk er rachidia környékén és jön az aggodalom. hogy ránksötétedik és hülyének néznek a helyiek, hogy stoppolunk és kezdik az aludj nálunk (és hagyj bőven baksist) dumát. rendőrök az úton, nagyszerű. persze ők sem értik a stoppot, de ez most épp szerencsésen jön ki, mert abban a minutumban megjelenik egy busz, ők meg megállítják nekünk. 30 dirham és kora este rachidiában vagyunk.

rachidiában mégse nézzünk tüzetesen körül. új terv fogalmazódik meg, hogyis ha van éjszaka busz, akkor kapjunk arra fel és csak ha muszáj, maradjunk emitt. leugrom gyorsan előre, míg a többiek összepakolnak, nehogy az orrunk előtt húzzon el. mire visszajövök a jó hírrel, hogy még ma este biztosan indul fez-meknes környékére valami, m fogad azzal, hogy bizony amivel mi jöttünk, az meknesen keresztül rabatba tart. 80 dirham és megvan, hol töltjük az éjszakát. egyedüli sajnos dolog, hogy hegyeken keresztül és a hegyek nyilvánvalóan szépségesek, de sötétben nem látszanak.

azért egyetlen, mert a következő sajnosságok már nem annyira köthetőek a buszhoz. hogy kb fél négykor érkezünk meg meknesbe, szakadó esőben és hidegben. medinához közel szállunk le, nem is buszpályaudvaron, hanem csak valami megállóban, mégis okosnak tűnik szálláskereséssel pár óra múlva bajlódni. buszmegálló mellé okos kapitalizmussal odatelepült éjjel-nappali kávézó-mobilárus-éjjeli menedékhelyen teázunk, kockázunk, el-jazeerát és trash amerikai filmeket nézünk. öt után már eső sem annyira vészes, hát hajrá. egészen más ilyenkor szállást találni, mint főműsoridőben, amikor a harmadik lépés után elkezdenek neked alkudni és az ötödik környékén már nagyjából elfogadható árnál is tartotok. próbálunk hoteleknél dörömbőlni, egy rijádot is megnézünk, de az nem a mi árkategóriánk. aztán a világosodással kezd felébredni a város, és a recepciósok is ha morcosan is, ajtót nyitnak a hotelekben, de hely az bezzeg sehol sincs. lusta dögök ezek, van szabad szoba, csak kedvük nincs még foglalkozni a vendéggel. végül mégis megnyerjük magunknak a hotel regina recepciósát és nyerünk egy háromágyasat. alvás délig.

meknest egy részét már ugye felfedezük a hajnali nyirokban, most napsütésben is kapunk belőle.igazából korrekt kis város, semmi különös már így lassan két hét után. medina egészen tiszta és sárga. találunk temetőt, bolhapiacot, piacot, kovácsnegyedet, mecsetet, kilátást. mecset azért érdekes, mert kb. másfél hét múlva összedől és ezzel megöl 41 embert. néztük mi, hogy ferde, de azt hittük ez valami helyi menőzés. este tolunk ricard-t a teraszon és forgalmat számlálunk, majd bealszunk. aztán reggel, mikor mennénk kifele a városból jövök rá, hogy végig fordítva tartottuk a térképet. vagyis nem fordítva fizikailag, csak az északot tájoltuk délnek. ha ha, azért mégis volt meglepi meknesben.


Szólj hozzá!

Címkék: busz hotel hc marokkó sivatag stopp meknes

essaouira - الصويرة



2010.03.08. 08:45 attilaj

végül essaouira vált azzá a várossá számomra, melynek neve kimondhatatlan. kár, mert csodálatos, ízig-vérig  óceánparti, olyan mesélnék róla még bőven hely.

harmadik marrakechi reggelen már azon pörgök, hogy végre stoppoljunk igazából afrikában. városból kijutás nem megy egyszerűen, busszal próbálkozunk, ami nem jön be, végül kipróbáljuk a petit taxit, ami már egész jó helyre rak le, de innen még sétálunk kicsit. eredménye az egész kóborlásnak annyi, hogy rálelünk a kéthét egyetlen szupermarketjére. sör az bezzeg itt sincs. valami szimpatikus kereszteződésben aztán ácsorgunk egy negyed órát, majd egy olyan nagy toyota felvesz és két hapsi visz több, mint félúton. sivatagi zene fesztiválra mennek a semmi közepébe. valamennyire itt is sivatagos, amire nem számítottam. semmi közepe számunkra ezennel egy falut jelent, van olajfolt, lerobbant kocsik, random mászkáló emberek. mondják, hogy busz, busz, busz, de mi kitartóak vagyunk és ezért a jutalmunk a bérelt kiskocsi lesz, amit két vagány csaj vezet. marrakechből ugranak le essaouirába halat enni. elsőre ijesztő, ahogy csálézva visszatolatnak hozzánk, de aztán minden rendben ment és délután 2-3 körül már a plázson döglünk mi is.

pite: menő

korábban emlegetett sz és zs is épp itt vannak, sms, de a tali végül csak estére jön össze. addig fürdés óceánban. hideg, de a nap süt és a levegő meleg. mikor végül megunjuk, elindulunk a medina felé, hogy legyen szállás, vagy valami. jön persze az alak, hogy kell-e szállás. nyilván valami magasról indítja az árat, de végül lemegy ő is 50-re, fejenként. jó, hogy nem ráztuk le, mert csodaszép kis kitáblázatlan hotelt/magánszállást kapunk. három szintes, plusz a terasz, színes, szagos belső kerengővel vagy mi. egyet terveztünk, mégis két éjszaka lesz belőle. nem hiába la rochelle testvérvárosa.

kaját felderíteni kikötő fele indulunk, ami ilyen szempontból nem a leghelyesebb, viszont csodát azt ott is látni. minden a hal körül forog. ezer féle halászhajó a lélekvesztőtől a közepesen hatalmasig. folyamatosan jönnek és mennek a tengerről/re, aminek az eredménye, hogy folyamatosan van hal. árulják a földön, a várfalon, néhol még standok is vannak. ehhez járul a kiszolgálószemélyzet, a sirályok, a macskák, a turisták, az éttermesek, akik kiszaladtak, mert épp halat rendelt a vendég. kajakutatás következő, még mindig nem a legjobb helyszíne a bástya. méretében nem, de hangulatában az épp az óceán túlpartján elhelyezkedő malecón kistestvére. várfalon lógnak emberek, szívnak, romantikáznak. lent dübörög a hullám, néha felcsap, de csak ha 7-8 méternél nagyobb. olyan hely, ahol éhesen is elücsörögnék 1-2-3 órát. végül találunk egy olcsó harira-palacsintás helyet és kibírjuk az esti találkozásig.

esti találkozás után már ötösben találjuk meg az abszolút kedvenc helyet. éttermek/sütödék itt úgy működnek, hogy a legrosszabb esetben is maximum 10 méterre tőlük van egy hentes, ott veheted meg az alapanyagot és kéred meg azt sütésre. no, mi ezzel nem élünk, csak annyit mondunk, három halat és két tajine-t kérünk. lent spanyol bajnoki meccsen izgul mindenki, így megkapjuk a teraszt. a bogyó és kenyér kör után jön négy hal, mert négyesével árulják és nekik ugye nincs hűtőjük, szóval együk csak meg, nem számolják fel. tajine is korrektül néz ki, bár a tojás másnap m gyomorműködését megzavarja. tea. befejezésként hammam.

pite: halkaja

másnap már csak hárman bandázunk, ki újra a strandra, el egészen a végéig, ahol már csak sirályok ülnek, menő lovasrendőrök portyáznak. itt van a homokban valami rom, lehet rajta mászkálni. igazi játék ugyanakkor inkább a pára, amitől hol 10 méterig, hol a km-re lévő városig látni. találunk söröző lengyeleket, akik értékes információval látnak el a helyi alkoholvásárlási lehetőségről. esti program tehát a kikötő, két doboz sör (17 dirham darabja) és egy üveg pastis.


Szólj hozzá!

Címkék: kaja hotel arab marokkó strand óceán stopp magánszállás hammam essaouira

marrakech - مراكش



2010.02.27. 20:53 attilaj

az igazi marokkói utazgatás vonattal kezdődik tehát. éjszakaival megyünk kb 600 km-t délnek asilahból marrakechbe, hogy hamar ott legyünk lent, délen és spóroljunk egy éjszaka szállást. nem hálókocsit vettünk, sima kabinos, de alig vannak utasok, szóval miénk az egész kupé. ketten az üléseken, egy a földön alva egészen korrekten töltjük az éjszakát, bár bennem még bennem van a hidegrázás. de marrakechben a hétágra sütő a nap csillog az éjjeli eső tócsáiban. nagyváros, ez furcsa.

törölgetjük a csipát a szemünkből, mert épp akkor ébredtünk, mikor befutott a vonat. majd továbbgurult velünk a depóba, úgy kellett odakiáltani, hogy héka. pályaudvar, mint ferihegy, olyan fényesre nyalt. tovább folytatódik ez az érzés amint gyaloglunk a ville nouvelle-ben. széles, tiszta utak, kövezett járdák, pálmák és menő házak. aztán megunjuk, kerítünk egy buszt, amivel rögtön átcsöppenünk a medinába és újabb olcsó hotel recepcióján állunk a főutcáról leágazó sikátorban, la place-tól 2 percre. tértől északra indul, ami igazán marrakech. a sikátorok, a bazár, a medina legmélyebbje. igazából közel, s távol medina van, egyszer sem sikerült kigyalogolni belőle, márha a városfalon belüli részt értjük. azért vannak szabad, nagyobb terek, pl az ultraelegáns cyber parc, de oda majd csak akkor jutunk ki, mikor végképp elfogyott az oxigén a tüdőnkből.

pite: kék labda

mert nyüzsög az egész. percenként kell félreállni a maximum 2 méter széles utcákban a babetták, szamarak, miegymás elől. aztán kiabálnak is, rohangálnak és fociznak a kölkök. az árusok meg eladnak, aminek fő célpontjai mi vagyunk, a möszjők. fárasztó, igencsak és sajnos egy idő után megtanuljuk ignorálni ezt az arab stílust. azért sajnos, mert vannak azért rendes emberek is, akik csupaszívből barátkoznának. amúgy kezd kialakulni a kép, hogy egy nagy gyár, (manufaktúra) város, élő szervezet az egész. talán még az utcák is változnak, mozognak napról napra. egész környékek vannak kovácsolásra, cipőtalpvarrásra, robogószerelésre és a többi specializálva.

kaja. kihagyhatatlan az este a la place-on kajálás. viszont kétszer már talán túlzás volt, a legjobbat nem ott toltuk. vannak ugye a napközben hírét-hamvát se látni bodegák, amikből kikerül vagy 50 és itt sütnek, főznek, mindet csinálnak (remélem mosogatnak is). ilyesmi lehet az oktoberfest is, csak itt sör helyett gőz van. csiga, kuszkusz, tajine, bárány, kolbász, csicseriborsó, leves. süti nincs egyedül. az egész mellett ott a sor narancsléfacsaró, ahol cselesen a legelsők 4-ért, a többi 3-ért árulja. legjobb marrakechi kaja ugyanakkor nekem egy garázshoz kötődik. abból volt ugyanis átalakítva az a központi turistaáradattól csöppet keletre eső hely, ahol olyan fűszeres tajine-t ettünk, hogy na. olcsón. desszertnek pedig megkaptuk az egész két hét legjobb palacsintáját: tésztájába valami paradicsomos hagymás cucc sült, ehhez feltét a sajt (a sajt marokkóban egyenlő a vache qui rit-vel). legjobb, legjobb. fagyi olcsó és szar. nagy meglepetés, hogy van nádcukorlé. méghozzá egészen hasonló formában és környezetben, mint kubában. sor tolong, gép búg és darálja, préseli be a nádat és valami ócska üvegpohárban nyomják a kezedbe az édes cukorlét. igaz, itt citrommal ízesítik.

pite: kajaaa

múzeummal egyszer próbálkoztak pajtások, én eleve úgy voltam, hogy nem megyek be, aztán végül ők is arra jutottak, hogy kívül izgalmasabb. vagy ilyesmi. zsidó temetőbe viszont eljutottunk. zsidó negyede amúgy majd minden városnak van és rendszerint mellah a megnevezése. veszélyes környék, mindenhol lecsapnak a külföldire és jön a qu'est-ce que tu cherches? aztán meg különösen a zsinagóga vagy a temető körül tartják a markukat vagy beszólnak.

két éjszaka után reggel végre stoppolunk. óceánra, essaouirába.


Szólj hozzá!

Címkék: kaja hotel arab vonat marokkó nagyváros marrakech

süti beállítások módosítása