egészen estefele értünk be Veleszbe, ahová azért mentünk, mert macedónia ezen felén itt kaptunk hosztot. úton idefele volt két srác, aki felvett minket, olyan beszólással hogy i dont have a driving licence, free macedonia! aztán meg jól kinevették a karambolos srácot, aki görög volt. kicsit el is voltak tévedve, de vidám szakasz volt. utána hapsi egyenest, majdnem házig, nagyszerűen esett a sör, amivel megkinált.
sajnos Asze, a hosztunk csöppent kint lakik a központból. arra, amerre már nincs semmi, még a benzikúton is túl. de mosolygós, van kajája és szociális. érdeklődő, olyan akivel beszélgetsz de azért néha érzed, hogy kicsit kényszeredett. de végtelenül rendes. szüleivel él egy családi házban - ő fent, szülők lent. kertes szerű, de nem olyan, mint itthon. ez Velesz adottságaiból fakad, mivel völgyben van, dimbes dombos. utcák is mindig lejtenek vagy ferdék és szűkek annyira, hogy felül gyakran átfut a szőlő az egyik kertből a másikba.
este rövid városnézés közben megdöbbenés, hogy egy vidéki, 70 000 körüli lakosságú városban hogy lehet ilyen élet. utcán korzóznak az emberek, srácok padokon piálnak, öregek kézen fogva, csak úgy. fagyi 5 dénár (20 forint) per gombóc. beülünk egy helyre, ahol indie zene szól. meglepő, hogy mennyire nem lepődök meg, milyen nagyszerű egy kocsma is ez. pesten simán sokat járnánk ide, szóval illene még inkább feltűnnie egy csalga országban. alig van már pénzünk, mert nem akarunk váltani többet, igy jófej Asze megdileli velünk, hogy minden maradékért cserébe fizeti a sörünket (meg a holnap reggeli péksütiket). aztán megismertük a másik cs-st is a városból, egy amerikai önkéntes csaj. volt barátnője is, szal már egészen társaság voltunk az éjszakában. persze fáradtan az egész napos utazás után és a másnapi hosszútávú stopp előtt, úgyhogy éjfél körül haza.
és megint kiemelem, hogy kaptunk kaját, még ha morzsolódós kenyérrel is. sőt, alvás után saláta, paradicsomból, sajtból. sőt, reggeli péksütik útközben. mert át kell gyalogolni a városon, hogy stopphelyhez jussunk. hegyről le, folyó partjára, olajvonat suhan el a város központjában, hidon át és már majdnem ott is vagyunk. hegynek fel.
kezd borzasztó meleg lenni újra. hely, ahol állunk hegyoldal és kanyar külső íve, de azért van hely megállni bőven. hegynek fel a mi utunk, lankásan tovább benzinkút. persze mindenki tankolni jön ki a városból. taxi áll meg elsőre, de sose visz rá a lélek. kettő eurón belül lenne, hogy felvigyen a fizetőkapukig, de akkor sem. alattomos összeesküvés ez is, apró lépésekben akarják elfogadtatni velem, hogy fizessek a közlekedésért.
najó, most akkor tíz perc és autóban ülünk, oké? oké. és bejön. audi, vagy valami hasonló nagy fekete kombi. megy neki az angol. az érzést, amit a 35 fokos délelőtt 11-es melegbeli 40 perc gyaloglás és 20 perc várakozás után a légkondi ad azzal tudom ellentétpárba állítani, mennyire orrbacsap a légkondis kocsiban a cigi. a balkáni cigi. szkopjéba megy, de elég nekünk tíz kilométer is, mert ott a péage. péage-os országok messze barátságosabbak, mint a matricásak. megszűrik, lelassítják az autópálya teljes forgalmát. nem hiszem el, hogy nem a stoppos iránti jószándékból csinálják. az ilyen országok kormányfői biztos végigsátrazták keletet-nyugatot anno. Orbán Viktor nem volt nagy stoppos. sofőr srác még meg is dumálja kapusokkal, hogy szóljanak már be kocsikba, hogy mi jófejek vagyunk. első magyarral, egy kamionossal robogunk a határ felé. dinnyét visz görögből Budapestre, a nagybanira. megáll Szegeden is, de ott csak pár lappal lekapnak, azt megy tovább. ott az a tizenjónéhány kilós jj lábánál. mostanában ő ül kamionokban az ülésen én meg az ágyon, mióta megszólt, hogy emitt kényelmetlenebb. Aztán engem is kevésbé taperolnak, ha taperolnának. Aerodrom Alekszandar Veliki, nagyon nemzetépítők. Szkopje csáó. Macedónia csáó. szevasz Szerbia, van pénzünk. rögtön beruházunk egy csomag kekszre, mert a pampuska a senkiföldjén a kocsisorok mellett baktatva elfogyott. vécésnénitől vizet is szerzünk – én erre fogom rá a másnapi fosást. határok is vannak olyan jók, mint a péage-ok. jobbak, mert jobban felszereltek, kiépítettebb a szolgáltatóipar. viszont gyakran kocsit kell váltani és azért néha para, ha mindenedet átkutatják. olasz rendszámú fiat, albán sofőr. repesztünk az autóúton, az a típus ő is, aki nem lépi át a sebességhatárt, csak egyszer. sztán felette marad végig.
tankolásig tartó bő másfél óra nehezen telik. annyit beszélünk kb, hogy Budimpesta, Milan, Beograd. Albanese, Ungheresi. vesz nekünk ice tea-t, győszködik bőszen, hát jó. innentől már nem lehet nem barátságosnak lenni és megtaláljuk az első közös pontot, hogy persze beszéli ő a macedónt, amiből a felsorolt öt szónál nekem is bővebb a szókincsem. ekkor már jj se alszik hátul és beleszól a spanyollal, a 370 kilométer végére egész sokat megtudunk egy pedagógia tanárról. papa, mama, kaják. nyertünk egy kebapcsében dúskáló, kissé káposztás szendvicset és banánt is, így a keksz már marad a hármas metróra. ugye alig van négy óra délután és ott állunk belgrád kapujában egy újabb péage-nál. hiába a sok bg kezdet a rendszámokon, a tele törökök, albánok, szerbek, déliek északnak. akkora itt a tolongás, hogy biztosak vagyunk a sikerben még akkor is, ha néha csöpög az eső. aztán kisüt. van Novi Sad táblánk, mert ugye az a minimum, hogy Belgrádon túl. int a bécsi rendszámos citroenes és a beszállásig hátralévő másodpercekben már dörzsölöm a kezem, hogy na ez jól indul. Gehen Sie nach Österreich? és már csak azon kell aggódni, hogy ne hat óra legyen a várakozás Röszkén. természetes, hogy nem osztrák, szerb a hapsi. még az elején nekem is kell annyira buzognom, hogy benyögjem, megértek pár mondatot szerbül. mantra házifeladat: előbb tudd meg, jófej-e, aztán adj alapot beszélgetésre. előbb tudd meg, jófej-e, aztán adj alapot beszélgetésre. ő az a típus, aki szerint a szerb világnyelv, hisz mindenhol megértik. cigizik, egyértelmű. sajnos sűrűn és csak a végén nyit ablakot. helyi rádióból helyi zenét hallgat, ami borzasztó. ami csodálatos, az a sebessége, ő se adja alá 140-nek autópályán. Röszke is simán megy, 20 perc az egész. jj el a szegedi busszal, mi meg tovább a sötét M5-ösön Soroksár fele. ahol az M0-ás 5-ös főúti találkozásánál kell kiszállni, itt jár még vasárnap este is a 66-os busz, ami bevisz a Határ útra. reggel Veleszben nem hittem volna, hogy este Újpest.
