már megint. idén harmadszor. szóval nem írok róla, ír más. dolgoztam is. hamburgban is voltam, az drága. és arról sem írok. stoppolás megy, mint a karikacsapás. épp csak mitfahrgelegenheittal kell kezdeni berlinben, és akkor megvan 13 órán belül.
naés a három nagyon izgalmas kép:
tempelhof.
életem második lakástüzét láttam, berlini mindkettő.
a prága melletti stopphely.
egészen jól sikerült megfognom a várost, mikor hazafele a vonatkabinban a sráccal beszélgettünk. neki ez volt az első látogatása berlinben, másfél napra. én már azt hittem, átléptem azt a számot, amikor már nem az újdonságokért megyek.
kirándulni indultam amikor péntek reggel kiálltam a szokott ömv kúthoz stoppolni. rövidke szakaszt leszámítva csehországban végig autópálya van budapest és a német főváros között. ez volt az egyetlen trükkös pont, ahol ugrálnom kellett a sötétben, hogy ugyanmár minek kellett nekem ilyen szerencsétlennek lennem és idáig kapnom az előző fuvart. pedig jól ment, még azzal az élménnyel is gazdagodtam, hogy kamionos cb rádión fogja nekem a következő sofőrt. meg hogy a csehek tényleg egész érthetően tudnak oroszul, ha már más közös nyelvet nem találunk. aztán innen is sikerült kijutni, elszáguldani drezda mellett és még éjfél előtt három megállót metrózni a söröző, buliba igyekvő berliniekkel neuköllnben.
alapvetően ex-barátnő l-hez látogattam ki egy hosszú hétvégére, amiből majd másfél hét lett újabb l szereplővel és a régi szimplában dolgozó z-vel. első körben neuköllni látványosságokkal ismerkedtem. tempelhof reptér, ahol éppenséggel a tavalyi fesztivál is futott. akkor belülről, hangárok felől és a terminál előtti betonplaccról tudtam írni, most a kerítésen túlról, a kifutópálya és a körötte elterülő semmiről. fantasztikus. 1930-as évek óta körbenőtték a házak, már nem számít város szélének. éppen ezért is zárt be pár éve, merthogy elitreptér és az elit luxusa miatt ne legyen zaj a lakásokban. akár egy hatalmas park, csak tó és fák helyett fű és néhol egy keresztező betoncsík. sárkányt eregetők, sárkánnyal guruló dolgon szörfözők, kutyafuttatók, biciklikkel suhanók, egyéb idióta sportos emberek és kevésbé sportos gyermekek. búzasör és nyugágyak a napsütésben.
tempelhof mögött török dzsámi, amit viszont két-három éve sikerült megnézni belülről a dániai kirándulás keretében. most többet adott a temető körötte. felekezetileg vegyes, ám parcellánként elkülönül. a német protestáns, a katkó lengyelek a régiek közül és a muzulmán törökök, albánok és egyéb arab írásosak, na meg az ortodox szerbek.
másik nap, biciklizős nap telt el még egész sok boldogsággal a treptower parkkal kezdve. nagy-nagy szovjet hősi emlékmű - vagy sír, ha úgy vesszük, 10 000 katona van ide temetve. láttam már kijevet, jerevánt vagy épp a szoborparkot pesten, de ez mégis újat tudott adni. mert karban van tartva, a fák le vannak metszve, a virágágyások felkészítve a tavaszra. márvány sem repedezik, bronz is fényes. park mentén folyik a spree. kicsit odább, kintebb a luna park, ami a halott dinoszauruszairól híres. sajnos egészen jól körbe van kerítve és németországban még aranyesőt törni sem merek, nemhogy kerítésen át belógni egy elhagyott vidámparkba.
ezek után már csak apróságok maradtak. orosz szupermarket, сгущенка, ряженка, török zöldséges a bolgárokkal, pizza, filmek, miegymás. olasz étterem tésztával és kapribogyós hallal, tiramisuval és csokimusszal. szimplázás, mert a végére úgy jött ki, hogy két este kocsmázás a program. azért az egy nagyon fasza hely, még ha magyar is.
hazafele vonatoztam. jó árban van, last minute is, aznap megvéve. csak ne lenne a hülye render, hogy minden ország kalauza felébreszt.
képek lesznek majd, de most hirtelen hamarabb megírtam a beszámolót, minthogy előhívattam volna a tekercset. tekercset hívatni elő.
úgy jött, hogy most kedvem lett egy évvel korábbról írni. marokkói utazás vége hiányzik még, onnan ugye, hogy a reptéren az angol csajjal beszélgetek a filmfesztiválról és hatalmas vihar van odakint. ő el londonba, majd eljött az én időm is a milánó bergamoi ryanairhez. alapból semmi kedvem nem volt bergamoi reptéren éjszakázni, hogy megvárjam a reggeli pozsonyi gépet, hogy onnan még stoppoljak vagy buszozzak pestre. stopp az alternatíva, mégha február is van. ryanair új szolgáltatása, hogy lehet telefont használni a levegőben. kipróbálásnak az lett az eredménye, hogy a velence-torino autópályán nem keletnek, hanem nyugatnak indultam. majd északnak, essennek, valami csajozni.
stopp reptérről milánóig simán, onnan egy sráccal valami külvárosba keveredek. és sötét van és unom a banánt. milánó, főpályaudvar és borzasztósok euróért veszek egy milánó-zürich vonatjegyet reggelre, éjszaka padon. vonaton valami kavarás van, más útvonalom megy, át kéne szállni, de mikor meghallom, hogy a végállomás basel, lapulok. basel zürichen nagyjából 100 km-rel van túl, az én irányomban, a francia-német-svájci határon. hegyek, hatalmas hegyek! bóbiskolok, sajnos, mert ekkora havat még életemben nem láttam, és ekkora hegyek közt se nagyon vonatoztam még. elképesztő, csúcsós, hegyes sziklák, hegyek!
baselben utcai információs térképen kinézek egy jónak tűnő stopphelyet, ami végülis bejön. szitáló eső, de épp felüljáró alatt lehet hüvelykujjazni. negyed óra se és megáll hatalmas nagy kocsi, hamburgi rendszám. örömöt kicsit letöri, hogy bérelt autó, de így is elvisz 200 km-t, ami több, mint a hátralévő út harmada. karslruhe mellett állok és telefonos segítséget kérek l-tól, van-e valami alternatívája a stoppolásnak essenig. mitfahrgelegenheit, kétszáz métert kell gyalogolnom és negyed órát várnom a srácra, aki 15 euróért elvisz duisburgig, ami már essen szomszédja. tea, padlófűtés, organikus nutella.
a városról volt már szó. ami új, hogy van a gruga parkban hundertwasser ház. a zollverein napsütésben és megnyitottan egészen nagyon király hely. sok-sok biciklizés folyómentén egészen el a külváros-kisváros kettwigig. innen hazafele szarráázás tekerés közben, ami februárban annyira nem kellemes dolog. utolsó estének jelentős része telik azzal, hogy száradjanak a ruhák, mert hajnali 3-kor indul shuttle minibusz a weeze-i reptérre. ahonnan természetesen ryanairrel repülök a szeretett pozsonyba (volt dortmundból budapestre easyjet is, csak az olcsóbb lett volna és túl egyszerű).
annyira lassan írok kaukázust, hogy közben volt egy berlin. végre, mármint hogy valami mozgás.
stoppal, hárman álltunk neki - n és d az utitársak - ömv benzinkút, sasadi út. sajna aki esetleg 8:26-kor felvett volna azt elszalasztottuk, mert a negyed kilences találkozót csak háromnegyed körül hagyjuk ott. állunk, álldogálunk és jönnek német stopposok még ácsorogni (miért volt tele két hete a város német fiatalokkal). célországunk ugyanaz, hát sok sikert. kisbuszos ausztriába menő magyarok vesznek fel, hívnak is fidesz rendezvényre, ha már épp pont visszaérünk addigra. másfél óra várakozást simán behozzuk azzal, hogy süvítünk a hegyeshalmi benzinkútig. 20 perc várakozás és a határon vagyunk. nem is rossz, nem is rossz. nade hopp, innen mindenki csak pozsonyba. életem legabszurdabb sok órás várakozásában esszük fel az ozsonnánkat, az ebédünket és a csokit. hét (egymegegymegegymegegymegegymegegymegegy) autó áll meg, aki mind csak pozsonyig megy. valahogy délutánra rájöttünk, hogy ez valami erős utalás arra, hogy menjünk mi is pozsonyba. mlynske nivy orangeways és főleg az én kimerült lelkem támogatja, hogy irány berlin, ahelyett hogy csak prága és ott kocsmázás és hajnali tovastoppolás.
nagy öröm, hogy x órával hamarabb ér be a busz és mi vagyunk annyira udvariasak, hogy nem megyünk oda felkelteni a couchsurferünket hajnalok hajnalán. majdcsak elkávézunk valami töröknél. kávéból sör lett és persze megkóstoljuk a finomabb barackpálinkát is, ami nálunk van. annyira jó helyen sikerül ezt elkövetni, hogy mikor elkezd szemerkélni az eső elindulunk a pirkadattal valami bulihelyet keresni. watergate-be már nem engednek be.
jó reggelt r! délután kelünk fel berlin mahlsdorf nevű külvárosában. r anyukájával él kertesházban, fél órányira a várostól. kapunk saját szobát, pihepuha ágyneművel, pont mint minden rendes fesztiválon. csalamádéval és zsíroskenyéres sült oldalassal mutatkozunk be. első nap lötyögés, amolyan városnézés, amit csöppet hátráltat, hogy ködös, nedves idő van. oberbaumbrückénél találkozunk az idei szigetes nagyszínpad fellépővel, a k.i.z-zel amint épp egy hajóról adnak koncertet a hídon tömörülő közönségnek. ez azért buli, annak ellenére, hogy béna hip-hop. fesztivál karszalagot felvesszük azzal a jóhírrel, hogy vele együtt ingyen utazgathatunk a hétvégén. ez súlyosan jól jön a csóró magyar fesztiválozóknak.
második nap már fesztivál. nagy a szerencse, hogy r-nak is van jegye, jönnek pajtásai is. első nap megismerünk egy rakat csajt, akik mint a stewardessek öltöznek össze. nem beszélve az egyéb dekorcuccokról, mint színes tollak vagy csillám. a nagy csinibaba érzet aztán ott omlik össze, hogy simán betolnak egy óra alatt fél üveg legolcsóbb vodkát kólával. törkölypálinkára meg csak húzzák a szájukat, titkon a hátunk mögött abba is kólát töltenek. padkán ücsörgés a reptér - mert a fesztivál maga a tempelhof reptéren zajlik, hangárban, ilyesmi - bejárata előtt, szivárvány majd csápolás bent. goose-t, lcd ss-et, editors-t, fever ray-t és caribou-t látok én. talán még robynt is, de az kevésbé rémlik. n és d már ennyire nem szerencsés. merthogy valahol az elején sikerült különválni és nagy örömünkre nincs feltöltve a telefonom, szóval szívás. még jó hogy vannak jófej oroszok és r-éket is meglelem egy burger kingezésre. nem szerencsések, mert nem jutnak be fever ray-re, ami ugye fever ray. ausverkauf, azt mondják túl sokan vannak. el is zavarják a népet aludni három körül, sőt a másnapi programot is átvariálják, úgyhogy szombaton 2330-éjfél körül van.
ezzel a borzasztó hírrel kezdjük a fesztivál második napját. fűben piknik, napsütés, fröccs. nem mondtam még, de bent 4,5 euró a sör, amiből egy visszajár, ha visszaviszed a poharat és a mellé kapott tokent. soulwax végét elkapjuk, boys noize-t végigugráljuk, we have band és peaches lasershow. csocsó, ökörködés, épp kezd fesztiválosodni a dolog, de hát záróra. fene a parázós németeket (duisburg). r csapata tervezett folytatásként mobildiszkót, ami egy kerekes, húzható erősítőből áll. u-bahn megállóban csatlakozunk valamennyire, majd inkább a gyrososhoz ülünk, ami simán felveszi a versenyt egy szigetes kocsmával. srácok rekeszből árulják egy euróért a sört, kettőért dobozból a jägert. városba be, bar25 és maria környéke, de mindenhol végigállhatatlan sorok. jó reggelt mahlsdorf.
másnap másnap. városnézés, örülünk a nyitvatartó szupermarketnek a hauptbahnhofon és a friedrichstrassén, a napnak a reichstag előtt és a softball bogyóknak a holocaust betontömbjeinél. ötödik berlini nap arra lett kitalálva, hogy elstoppoljunk innen. időjárással ezt nem beszéltük meg, így egy fuvar után,az első benzinkút szemerkélő esőjében döntünk úgy, hogy legyen újra orangeways. így találkozunk az orosz negyeddel nyugat berlinben és az idióta nyakű hattyúkkal. hazafelé krémcsoki és hangover c. film a buszon, staropramen prágában.
oké, nem oké, hogy van egy megkezdett és befejezetlen bekezdés még a svéd vidéki élet szépségeiről, de most ez frissebb. amúgyis, ez nem akkora nagy kirándulás, hiába hat éjszaka. szóval az adatok: wizzair weeze-be múlt hét kedd este, visszafele deutsche bahn essen hauptbahnhoftól budapest keletiig.
németország bal felső sarka, ruhr-vidék gyöngye a világháborúban porig bombázott, csodálatosan unalmas épületekkel újjáépített nyugatnémet város. a központban kb. fél órát voltam, szombat este, amikor a legizgalmasabb a boltok között hömpölygő tömeg. a hatvan évnél idősebb épületeket tényleg kutatni kell, nagyszerű játék turistáknak.
van viszont nagyszerű bicikliút hálózat itt is. utak mellett, járdákon elkülönítve és ami még jobb, parkokon, külsőbb területek és a folyó-tó környéki erdős részeket nagyszerűen el lehet érni a széles, kitáblázott utakon. van, ahol a régi ipari vasútvonal sínjét szedték fel és arra vitték rá a bicósokat, így még extra hidakat se kellett építeni. aztán hiába iparvidék, fa az van bőven, sőt erdő is, egészen közel a központhoz. folyó kanyarog, tóvá alakul, megjelennek a csónakházak, evezős pálya és ilyesmi. itt már vannak épebb-szépebb régi városnegyedek, mint werden, amit láttam. rideg, kihalt üres utcákat feldobta, hogy egész héten valami márton napi izé van, amire sötétedés után előbújnak a kölkök és papírmasés lámpással vonulnak jobb esetben egy lovas után, egyszerűbben pedig csak énekelve. park-erdő környéke persze azért van, mert a közepén ott a fő acélgyáros család, a kruppok villája. nyírt, óceáni éghajlatos zöldségű fű szerte mindenhol, dimbes-dombos erdő, hatalmas platánok meg mindenféle más, amit összehordtak a világból. még a nap is kisüt.
a város másik fele még 30 évvel ezelőtt is okádta a füstöt. európa egyik legnagyobb acélgyára és szénfeldolgozója működött itt a 20-as évektől 1986-ig. ma unesco része, a jövő évi kultúrfővárosi események egyik központja. kiállítás, koncert, vezetések, mászókázás, jégpálya és úszómedence a gigantikus ipari vasak, hidak, és izék között. kár, hogy este van és sötét, a vörös-kék-zöld fények feldobják ugyan, de láthatóvá nem tesznek mindent.
futottak még kategória résztvevői a gruga park, ahol menőbb madarak vannak, mint a pesti állatkertben; a szauna központ, ahol 4-5 különböző szaunában izzad a meztelen német és termálvíz híjján melegítik és sózzák a vizet; a pizza, és a halleves.
hazafelé út reggel 8.20 körül kezdődött. három átszállós utazáshoz adtak ajándékba még egy negyediket bécsben, de az már bakfitty ahhoz képest, hogy az összes többi vonat késet és izgalmas volt, nem ragadok-e mondjuk frankfurtban. 300-zal robogni a német ice-n azért nem rossz. a híres neves budapesti osztrák railjet viszont késett majd 40 percet.
ropogós még az élmény, reggel kevelaerben ébredtünk. az 30 000-es város a weeze reptértől pár km-re. ide is érkeztünk még péntek reggel, hogy megkezdjük a zarándokutat. négyen pestről és egyen essenből. első és legfőbb célunk rotterdam, amit bő egy héttel böktünk ki, merthogy fellép kalkbrenner és ellen allien.
stopp 3-2-es felállásban reptérről kivezető úton. taktikusan csak a holland rendszámoknak ujjazunk. van belőlük bőven, kb 10 percnyire van ide a határ. első csapat az első sárga rendszámmal elmegy, mi még várunk vagy negyed órát, de nem sietős. 150 km-t végül két kocsival tudjuk le, délután közepén érünk rotterdam ahoy negyedébe, ahonnan még busszal jutunk be a felnyíló és a használaton kívüli vasúti híd szigetére. a, d és k egy 40 perccel később jönnek, akkorra ér kb oda a hostunk is. fiatal srác és egyedül lakik második emeleten, panorámával a folyóra és a hidakra, konyha, nappali plusz két szoba, erkélyes lakásban. antisquatter, ami azt jelenti, hogy 200 eurót fizet a lakásért, amit már csak azért adnak ki, hogy ne squattolják be. merthogy majd egyszer lebontják, de nem tudni mikor.
kettőnek még nincs jegye az esti gigre, el kéne sétálni hát a helyre. a helyre odaérünk, de az csak három óra múlva nyit. ajjmár. a kettő végül marad a városban, a három haza . spar, vásárlás: tészta, zöldségek, sör. nagy a fáradtság, de azért még hostunknak segítünk egy kanapét felhúzni az ablakon keresztül a másodikra. na ez ám a mutatvány. este srácnak átjön két haverja, de ők bredába mennek bulizni, ami másik város és kocsi kell hozzá, szóval annyira ez a két társaság nem jön össze. kajára épp visszaér a két jegyvásárló. pálinka.
a koncert menő volt nyilván. korán érünk oda, talán fél egy körül. kettő után viszont jön a baj és a két jegyvásárló hazataxizni kényszerül, hányás, láz, stb. nem sokkal utánnuk négy-öt biztonsági őrt látunk, amint kidobnak valakit. hopp. nade szórakozás. sör sajnos 4 euró, ami még inkább sajnos, hogy 3-4-szer (fejenként) ki is próbáljuk, és ami leginkább sajnos, hogy kettőt ki is löttyent az idióta dohányzóasztal. a helyen nem lehet cigizni, van külön kis kert erre. a hely állítólag tök zöld és a táncparkett remegésének energiájával táplálják az elektronikát. zárás előtt eljöttünk, de ez valami 6-7 körüli időt jelent. nem emlékszem.
másnap másnap. délután napsütésben sétálás a felhőkarcolók és idióta épületek között. a talán jobban, de otthon maradt. valami parkig elsétálunk és fish&chipsről vagy legalább sültkrumpliról álmodozunk. semmise lesz belőle, így a reggeli rántottát az esti tészta követi. erre a napra host srácunk befogadott még egy couchsurfer, így már hatan szálljuk meg a nappaliját, ahol van csodálatos dvd gyűjteménye és egy szekrény tele piával (pultos a srác, azt mondja 300-400 eurónyi pia az). brock, amerikai és meleg és 19 éves és iszonyú sokat beszél, de összeségben pozitív. vicces, kedves. a másnappal szemben az áll, hogy a hostnak van egy bő marék tokenje, ami sörre, borra vagy üccsire lehet felhasználni holnapig. ingyen sör, érted. ad egy marékkal (25), de ő, a és k maradnak otthon. brock, d, l és én felfedezzük a kocsmát, ahol az akció ér. majdnem elfogy a 25 kupon (pohár sör), idióta ivós játékokkal tudunk meg egymásról egyet-smást, hazafele még pisálunk le hídról, de igazából szia rotterdam.
tegnap ugyanúgy lassú ébredés, hasunkra süt a nap. délutáni séta a maas partján az autópályára, ahol a 3-as csoport ismét hamar stoppot kap, bezzeg mi ketten még állunk ott egy háromnegyed órát. lassabban is megy végig, kell vagy 4-5 kocsi, de végül házig visznek és beelőzzük a nijmegenben és kleveben kiránduló hármasokat. amíg meg nem jönnek török-német pizza, sör és fagyi. meglepően nagy kisváros ez a kevelaer, csomó templom, kápolna, kegycuccbolt, egyéb bolt. zarándokhely, évi egymillió keresztény jön ide. egyszer még világosban a pizza után, egyszer sötétben a többiekkel járjuk be. tobias, az itteni vendéglátónk első vendégei vagyunk, szóval még körbevezet, szocializál. hatalmas háza van, menőn felújítva. sikerül úgy megkérdezni a reptérre kijutást, hogy végül kivisz minket reggel. barátnőjével, két kocsival, mert ugye öten vagyunk.
ködből fel, másfél óra múlva napsütésbe és 20 fokba le. képek majd ha megkapom.
sokadjára újra berlinben jártam. mostani apropó az volt, hogy vége a vizsgáknak, ráérünk, nyár van és aktuális kedvenc dj-nk is épp koncertezik valamit. na persze van kint ismerőspajtás, aki éppenséggel lakik ott és kedvesen alhatunk is nála. nagyszerű, nagyszerű. itt volt az ideje tehát a 880 km-es idénynyitó stoppolásnak d-vel, ketten srácok.
odafele 16 órába telt az út. egész jól haladtunk, többek közt köszi a rajkától prágáig vivő amcsiknak, viszont prága előtt beragadtunk egy benzinkútba. három órát. borzasztó. végül be prágába, átmetróztunk a városon és lőn, folytatjuk az utat. nem is kellett volna ennyire parázni és kiszállni előtte. jó ha tudod, ha arra jársz. következő állomás, ahol kétségbeesés környékez az a német határ előtti benzinkút. itt este 10-kor tök sötétben nulla forgalommal szerencsétlenkedünk, majd mikor végre veszünk egy hotdogot és egy teát kapunk egy fuvart. berlinig. jupík. tudtad, hogy ha gyorsan hajtasz és a kocsi kereke rámegy a szaggatott elválasztósávra az egészen olyan, mintha egy ellen allien szám részlete volna? éjjel kettőkor raknak ki azon a metróállomáson, ami nekünk a legjobb. öröm és fáradtság.
másnap a nagy koncert napja, de előtte még városnézés. megnézünk sok-sok híres helyet, amit már úgyis mindketten láttunk. de most gyalog, nyugiban, sörrel és chips-szel a kezünkben. a beharangozott eső és hideg ellenére nagyon kellemes 22-25 fok van és napsütés. vacsira tésztázunk, szósszal, hogy változatossággal dobjuk fel az amúgy klasszik camambert-kenyér-csoki turistamenüt. lazulásnak szimplázunk, ahol kedves szállásadónk dolgozik. nem mondom el, hogy iszunk majd harmadáron sört és vodkát.
alapozás hiába, koncertre, kalkbrennerre nem jutunk be. majd egy órás sorban várakozás után megunjuk a szardíniázást és visszabattyogunk a szimplához. az bejött. innen már hárman és helyismerettel megyünk ugrálni. a vége az lett, hogy nem tudom mikor, de napsütésben toltuk haza egymást babakocsiban. annyira azért nem is volt szörnyű este.
másnap ugyanaz. sétálás, parklife, sör. vállalható árú lasagna, olcsó kínai, morgenrot. rehabilitácó és rengeteg gyaloglás. egyetlen egyszer sem szállunk tömegközlekedésre, tehát ISZONYAT sokat sétáltunk. este még szimplázunk kettőig.
reggel hétkor kelés és irány stoppolni. bevásárlás után. az első nagyon nehezen megy, másfél órába telik. aztán drezda előtt 80 km-rel egy benzinkúton ökörködünk épp már vagy fél órája, mikor "nézd, nézd, magyar!". és felvesz. és orgazmus. sajnos csak mosonmagyaróvárig megy, de ez ott és akkor nem számít. ha a forgalom engedi 210-zel hasítjuk a sávokat. aztán ott vagyok, ahonnan már telefonálhatunk is haza, a cél előtt alig 100 km-rel és nem megy. este 10 körül érünk csak be budapestre, de így is megvan az átlagos 13 óra. hip hip. 35 euró volt kb ez az út.
szal hat éjszaka. mondjuk, hogy hét, mert egy utazásra is elment hazafele.
ryanair brémába ugye reggel. 10re már kint is vagyok a napsütéses, kisvárosi környezetben. lovely az a reptér, szökőkút, szobrok, villamos. elindulok gyalogosan autópálya fele, és követyok a farmon. gyors piritós, majd hármasban, jj és a húga tovább amszterdam felé. hogy odaérjünk este kilenc körül. volt útközben hiát és megnéztük, hol nyaral a lánya a rajnaparton és őrült cseh srác is arany fogakkal. 450 km.
belvárosban találkozunk host barátnőjével, chantallal 11 után valamivel. egy sört még bedobunk két barátjával és futás az utolsó villamos után. host, aki épp spanyolban nyaral koliban lakik. hatodikon a 13-ból. ez úgy néz ki, hogy egy (kicsi) szoba, fürdő, előszoba és erkély egy főre. szinten 10-15 fő, közös konyhával. már amsterdamon kivül, amstelveenben, ami nem mellékesen békásmegyer testvérvárosa. 20 percnyire város magjától, persze kerékpárral. más közlekedési eszköz nem is számit itt. van elvétve egy-két autó, de talán még a hajóforgalom is jelentősebb a csatornákon - még a városon kivül is.
