ócska utazós

hazajöttünk, majd befejezem.

sétálgatunk tovább párizsban. esik az eső reggel, későn indulunk marais felé. ám ott vár a nem is szűk utcás szűkutcás kanyargós zsidónegyed, a nagy úton az a rengeteg cukrászda, kínai, zöldséges és az első könyvesboltok. buzi szexbolt. nem tudom, leírtam-e már tavasszal, de bagette-ben az a jó, hogy kilóg és ha boltot keresel az embereket követve megleled. vogézeknél piknikezünk még kenyér nélkül egy eurós magdalénákat. egészen más íze van úgy, hogy előtte láttad azokat a 3-4 eurós mignon méretű kis csodákat a cukrásznál, aki öltönyben szolgál ki.

vogézeket tovább élvezve kimegyünk egy belső udvaron keresztül, ami után elered újra az eső és szerencsére pont ott van a könyvesbolt. könyvek is nyálcsorgatóak és nem drágábbak, mint otthon.

sok séta szigeteken keresztül, notre dame seggénél zenészeket érintve a latin negyed felé. shakespeare & co.-ról ne felejtsek el majd írni egyet külön akkor, amikor már vége az útnak és kis érdekességek jutnak eszembe.

egyetem, templomkák, pantheon és luxemburg kert. esik újra kicsit. vissza szajnához, louvre kívülről és irány a concorde tűje. séta séta séta és egy kanyarral újra sugárút. metró haza. vacsorának tejszínes, ananászos, lazacos spagetti és póréhagymás, répás krémleves fügés, narancshéjjas borral.

sétálgatunk továbbra is párizsban. na meg metrózgatunk, napi ötezret, mivel egy jeggyel (tizes tömbben 1,11 euró) bárhova eljuthatsz átszállással. pl trocaderohoz, az eiffellel pont szembe és megláthatod azt a töméntelen embert. igazi nyami terrorcélpont, tudják ezt itt mások is, ezért vannak naaagypuskás katonák hármasával. igazán nagyon kunkorodó sorokból harmadszorra már jóhoz állunk be és másfél óra alatt már el is indulhatunk gyalog fel a másodikra, 700 lépcső, 130 méter kb asszem. pisiltem fent.

után továbbséta arra, ami a térképen fityfaty, de gyalog 20 perc. nagy tér, invalidusok, chorizo és bagette. tovább merőlegesen a camps-élysées-re, majd egy idő múlva el is érjük. közben híd és nagy palota, kis palota. újabb sok órás gyaloglás és odaérünk a diadalívhez öt órára. najó, még nem, mert még előtte leírom, hogy voltunk autóboltokban: renault-nál f1-es kocsin kereket cserélnek, toyota ultradesignos helyén autót firkálhatsz össze, peugeot-nál ingyen küldhetsz képeslapot a világ bármely pontjára. és azt is elfelejtettem, hogy a sugárút nagy, nagyon nagy. diadalív és metró az otthoni piacra: esti sütéshez. makréla, tarator, sült paprika galíciából tőlünk, hostoktól bor, kompót, sajt, ilyesmi.

jó éjt.

kényszerből mentünk louvre-ba, esik az eső. előtte még supermarché keresés, mert nem fogjuk kibírni kaja nélkül. bent vannak büfék, ám egy szenya a santiagoi reptér árának kétszereséért kapható: 4 euró. van a piramis környékén valahol egy fordított piramis az aluljáró szinten, na az beázik és kecsesen vödrökkel oldják meg a problémát. a múzeum hihetetlen. a metró és a cdg után ez a harmadik dolog, amire igazán csak az a legkifejezőbb, hogy nagy. már a tömeg is akkora a bejáratoknál, mint otthon egy kapcsolat koncerten, pedig ez 9 euró. nem álltunk le sehol igazán, csak ahol pihenni, leücsörögni, csak végigszaladtunk, de volt, ami kimaradt és így volt majd négy óra. aktív időtöltés, ment tele a kicsi fejünk kultúrával: ezer millió szobor akár csak egy századból (nem ám olyan nyomik, hanem igen, szépek, érdekesek), aztán kis palota rész, festmények európa ennek a csücskéből, híres festmények, görögök, mezopotám világ az írásukkal, egyiptom egy rakat fáraóládával, egy egész várrom a pincében, és a hírességek: rembrant, hamurappi, van dyck, rubens, miloi vénusz, mona lisa meg a halál emlékszik már kik. csordultig tele.

szajna partja, szigetek felé. notre dame előtt még virágpiac. nullás kilóméterkőnél keressük a shakespeare & company könyvesboltot, mert repülőn újság olyat írt róla, hogy régi, három vagy négy szintes és hagyományosan adnak szállást 1-2 órai munka cserébe. hát nem találjuk meg, mert a túlparton van. cserébe katedrális akkora rózsaablakkal, mint még sose láttam asszem. kicsit múzeum feeling, annyian tódulnak be, de a második harmadra el lehet felejteni. igazi gyertyák vannak, nem elektoromosak, ám pótolják azokat az ilyen-olyan autómaták.

pompidou felé. útban hotel de ville (városháza), ami nagyobb jópár ország parlamentjénél. előtte paris plázs homokkal, strandröplabdával és strandrögbivel. leülünk nézni, közben jön bácsi, akarok-e beállni. interaktív, je. aztán ott a párizsi tate. hát ez is nagy. nem megyünk be, mert már hat körül van és amúgy is tele, mint az elején írtam, csak az előcsarnokába. előtte a nagy téren bagette és camambert. utána tovább valamerre, amerre a fejünk visz és látványosságot látunk. így jön valami furcsa, több szintes park, majd az opera is.

metró haza, otthon mézes, mustáros csirkemell salátával. késő este montmartre. moulin rouge a maga kilóméteres sorával, előtte a rakat fényképezkedő emberrel. lószállító parkol előtte. mellette be a kisutcákba, fölfele a dombra. elején még barátságos, kávézós-éttermes (lélé, amelie poulain kávézója, a két malom), majd egy kis kápolna és ott (volt) az igazi montmartre. ma már szuvenírek, turista éttermek és műportrésok, karikaturisták. brr. sacre coeur előtt még van egy kis igazi élet a lépcsőn. sok ember, borokkal, sörökkel ücsörgősen.

vueling kurvajó. korrekt foglalásról már írtam. most konkrét utazási tapasztalat után azt mondom, hogy jófejek a steward-ok, még ha babákkal foglalkoznak is. egyszerű, nem csicsás egyenruha sárga nyakkendővel. filmvetítés három nyelven, ami eddig egyelen fapadoson sem, igaz ha fejhallgatód nincs, 1,5 euróért vehetsz csak. késett 15 percet, de az pontban 15 perc volt, nem a mávos 5-öt mondunk 20 lesz belőle. leszálláskor adtak cukorkát.

aztán húú. naplementére időzítve pont. még gépről látjuk, hogy a leszállópálya alatt előbb vasút, majd autópálya is fut. a terminál ablakain átsejlik a lemenő nap narancsa. 78-as kapun át jövünk ki a csőből, majd a mozgójárda visz át az utak alatt hullámozva a magba. a mag egy több emeletes kör épület, középen szökőkút és csövek az emeletek között mozgójárdával. igazán durván futurisztikus. négyes övre jönnek a csomagjaink. háttérben egy hatalmas sarok megtöltve gazdátlan cuccokkal, legalább 200-250 csomag, ámító. küldenék sms-t caroline-nak, de nem international formátumban adta meg a számát. megkérdezünk francia dolgozólányt, hogy mégis mi lehet. végén érdeklődve kérdezi, hogy csomagra várunk-e és odavet egy bíztató good luck-ot. kijött 10 percen belül. újabb alagutak, liftek és ott is vagyunk a terminálok között közlekedő sofőr nélküli metrón. ez visz el a rer-ig (hév). megmondom szépen, hogy a brochant metrómegállóhoz szeretnénk ketten menni, ő erre csak annyit, hogy 16,40 lesz. gondoltuk, hogy párizsra spórolni kell.

metró betegebb, mint londonban. igen, gumikerék és olyan lágyan, halkan fut, mint valami, ami nagyon. sötét van kint, már 10 óra elmúlt, de egészen olyan hangulatot áraszt, mint a renaissance filmben: valahol lent van egy metró, aztán a földszint, autók felüljárókon, magasvasút és néhol még hidak. az emberek is messze felülmúlják londont: szemben ülnek 12-en, ebből 5 olyan, aki lehet, hogy 600 éve is francia volt. és ruhákban is rengeteg az indiai, az arab, a keleti, szóval nem az, hogy felvesszük a menő springfield pulcsit.

host-ok bájosak. már a lakás is, nem olyan messze a montmartre-tól. lépcsőházban csigalépcső fából, kék korlátokkal, naagy kulcsos ajtó majd kis otthonos zug. nővére nincs itthon, az ő szobáját kapjuk. van benne régi, már polcnak használt kandalló, utcára néző ablak és sok ízlésesen színes basz.

este hatalmasakat dörög, esik, de most már nem. remélem, nem kényszerből kell ma múzeumba menni.