ócska utazós

már egyszer átsétáltunk, akkor buzira utáltuk.
piacolunk bosában még reggel, mert lóriék megtalálták még reggelebb. van minden, ami akár egy otthoni piacon is lehetne (kínai ruha), amiben más, azok a sajtot és húst áruló lakókocsik és persze az egésznek az elhelyezkedése: egy utca le van zárva és ott. szerencsésen megtaláltuk a mézes srácot, aki a második, aki tud angolul a szigeten. harmadik oké, mert az egyik az ausztrál nő, a másik a turistainformációs srác. a mézes azt tudja nagyon jól, hogy hogy készül a méze. az eukaliptuszos, a karamellizált, a keserű, a mézecet, a mogyorókrémes, és a többi és a többi. kóstoltat mindenből, cserébe veszünk ecetet és mogyórókrémeset. szakad az eső hazafele a piacról úgy, hogy alig bírunk cikázni boltból boltba. veszünk töröknek szárd zászlót, mert zászlómániás és halat sütni estére. halboltot onnan lehet megismerni, hogy egyedül az képes abban a szagban bent tartani az embert, hogy enni akar valamit és szakad az eső kint. bármelyik feltétel hiánya esetén azonnal kifordulsz.

stoppolunk algheroba a tengerpari úton, amiért úgy oda vagyok. ezúttal suvos hapsival gyakoroltuk az olaszt, főként az elképesztő táj és a hatalmas griffino madarak témakörben. érkezés és várakozás pajtikra időközben találunk az eurospin diszkontban nagyszerű, félkilós tiramisut, ami nagyszerűnek ítélünk ebédre.