ételbeszámolós bejegyzése következik. szigorúan azokról, amikről kép van, mert nem érzem magamban azt a frakvenciájú bizsergést,amit egy igazi gasztroblogger. főleg, hogy még ők is titkon fényképezésnek élnek-halnak, hisz annyira profin beállított képeket tesznek ki, hogy én mindjárt szégyellem magam. azért meg különösen, hogy nem leszek teljességre törekvő, sem háttéranyagot közvetítő. elég legyen a szubjektív, okidoki?
egyből a parilevest ki is hagyom, a babos salátávalegyütt. helyette van a második nap reggelije. boltból, olyanból, amik itthon nincsenek. kis kopott, fagerendás és bácsis. sajtos, boros,kenyeres bolt, gyümölccsel a bejárat előtt és bádogfelszereléssel a pult mögött. a menü tonhalas és rákos pampuska, nevit neki nem tudom. ami jó benne, hogy omlós és csúszik simán, bónuszként az egész rákdarabkákkal.
olhao halpiacáról igazából csak szárított, sózott halat rágcsáltunk (még három hét múlva párizsban is), ámmégismegér egy misét. a világon ennyi hal nincs, amennyit ott lehet kapni. nyilván étteremben kell ebédelnünk egy ilyen gasztronómiai erőszakolás után. mégis tascába jutunk, ami itt a barátságoskisvendéglő megfelelője. utcán az asztalok egy kb akkora helyen, hogy ha norbi gimnasztikázni akarnék, akkor beverném a kezem. itt mégis autók, robogók járnak el néha, sőt még meg is van terítve. nyolc szék az asztal körül, hatot már foglalnak barátságos, angolul kíválóan tudó portugál 40-50-es bácsik.
röpke órán belül ételhez is jutunk (mert ugye ebédidő sziesztára esik, akkor meg főleg lassul az idő amit még az sem lassít, hogy részletekben jön először a sör, aztán a bogyó a kenyérrel és végül amint elkészül valamelyik fogás külön a másiktól), két hatalmas tál polipfeldolgozáshoz. rizzsel egybefőtt, zöldségekkel dúsított és egy salátás cucc. sörrel igazán jól csúszott.hasonló élmény a következő napi otthoni halas grillezés és gaspachozás. szardínia, makréla na és a harmadik,aminek a neve elveszett grillezve egyenesen a teraszról. mellé előételnek a hideg paradicsomleves, ami annyira leves, mint a tarator: kenyérdarabok szívják fel a lét, a maradék meg osztozik a nyers zöldségekkel.igazi hőségbe való.
