ócska utazós

még egy ilyet akartam írni. mert annyi féle embernél és helyen aludtunk és azért mégiscsak ingyen, hogy megérdemelnek egy összefoglalót és kollektív köszönetet. szóval sorjában.
Faro: párnál, Veralisa és Daniel. a város óvárosától kb. két percnyire gyalog, egy három elemetes ház legtetején. hatalmas erkéllyel az utca felett. ilyen alter arcok, bár már az idősebb fajtából. nem csak radioheadet, hanem yorke-ot hallgatnak, természetesen apple gépük van és kortárs darabokra járnak színházba. Vera múzeumban dolgozik, Danielre nem emlékszem, de talán valami IT cucc.
Lisszabon: André, akit aznap szereztünk. ő ilyen korunkbeli egyetemista, műszakira jár talán. végtelenül aktív cs-snek tűnik, ambassador is, vannak couchsurfinges névjegykártyái. de nem komoly arc, leszoplakos polójavan, stb. belvárostól pár metrómegállónyira, még lesétálható távolságra laktunk egy sokszobás, fapadlós első vagy második emeleten. nagyszerű lakás. neki még egy vacsorát is köszi.
Sintra: Hugo, a reptéri dolgozó, nagy szörfös, színtévesztő. ez utóbbi miatt egész kis lakórésze tele színekkel és színesszínes csíkokkal. nem is sintrában lakik, csak a vidéken. olyan rész ez kb., mint pomáz, ha szentendre a sintra és pest a lisszabon. de cserébe hurcolász minket kocsival állomásról haza, otthonról boltba, boltból barátnőjéhez főzni és haza. kutyás.
Leiria: Tony, a zöldfoki. ő az eddigi asszem legcsóróbb hostunk. nem mondom, nem hajléktalan, sőt egészen formás egy lakása van. külön szobát kaptunk, erkéllyel. berendezése viszont nincs. egy szenegálival talán, vagy inkább valami volt portugál gyarmatival él együtt, nem tudom, mi a foglalkozása. viszont nagyszerűen tud főzni felhasználva ami van. barátságos.
Aveiro: Eduardo volt az, akivel a leginkább nem volt közös hang. semmi harag, csak egyszerűen ő már annyira másmilyen. komoly ember, pedig alig egy tizessel idősebb. valami utazós melója van, szállodáról szállodára járja a világot, élete felét ha aveiro-ban tölti. lakása ikeás, rideg, de kényelmes. messze a belvárostól, új építésű lakópark. kocsival jár, így nem borzasztó. próbáltunk vele go out, de a barátai is idősebbek, nem a mi kategóriánk. pedig kedves.
Porto: Emese, a porto fanatikus magyar lány. egyetemre jár, asszem phd-zik már idekint, turizmus közeli szakon. ő se egy szakasztott mása a lelkemnek, viszont vele már nagyon profin el lehet lenni. nem olyan rég óta cs-s, de annál aktívabb. van porto kitje, térképpel, látnivalókkal, kihagyhatatlan ajánlatokkal. egy hatalmas, új építésű sokemeletes házban lakik, ahol profi módon van megoldva a légkondit helyettesítő szigetelés. az egész hát profi. naaagy lakás, erkéllyel és high-tech konyhával. paskójával él, aki portugál természetesen és Viktor.
Guimaraes: Helena és a nagyon sok többiek. ők voltak leginkább olyanok, mint amilyet én adtam legutóbb a breton lányoknak. óváros kellős közepén (igaz, guimaraes nem olyan metronagy polisz), egy két-három szintes ház egészen nagy lakásában sok-sok fiatal. igazán még ha a nevekre jól is emlékeznék, akkor se tudnám, ki lakik ott és ki máshol, de ez talán náluk is flexibilis. két tuti állandó szereplő Freak és a másik, a foxi és a hatalmas nagy fekete kutya. legtöbbet asszem Andréval voltunk, ő biztos ott volt, mikor felmásztunk éjszaka a kastélyhoz és utána söröztünk és vele főztünk is.
Santiago de Compostela: Fara. ő is valami IT-s, de még nem az, aki Défense-ben dolgozik. 30-as évei végén járó, galíciai punk. nagyon punk. kis lakása van két saroknyira az óvárostól. hozzá képest feltűnően fehér és feltűnően újnak hat. főz nekünk paellát, zenél a mankóján. kiemelkedően jó fej.
Párizs: Caroline és a paskója. újabb IT-s arc, 36 éves a profilja szerint, de én jóval kevesebbnek éreztem. nagyszerűen párizsi lakása van, Montmartre mögött, nem is annyira messze a Sacré Coeurtől. második emelet, kis fa csigalépcsőszerűn kell felmenni. franciaerkély. egész szobát kaptunk, mert a tesója épp el van utazva. öt napig lógtunk náluk.

többek között ismét egy végtelenül rendes párhoz ugrottunk be kb. féltávtól a forumig (bevásárlóközpont a központban). ők is plusz km-eket tettek értünk, mert nem mentek volna be a városba, csak a pályán el mellette. aztán még adtak egy jó adag mandulás sütit, ami igazán jól jött, mert ugye reggelire csak zöldség volt. jól össze is morzsásztuk a kocsijukat, amit azóta is rettentően bánok. jófejek meg azért voltak, mert pl meséltek sokat afrikai útjaikról, hogy ott dolgoztak és zöld-fokin akarnak dolgozni. így értünk be délután aveiro-ba.

eduardo írt, hogy fél hatig strandon van, akkor találkozzunk hotel előtt. az még bő három óra nyaralás a fűben, forum előtt, rossio parkjában. ismerkedés a portugál velence csatornarendszerével, színes hajóival, szecessziós házaival és a hajós fesztivállal, ami a parkban folyik. fűben henyélés főleg.

eduardo végtelenül más, mint mi. másnap kerestem rá jelzőket és olyasmiket mondtam, hogy fogyasztó, átlagos, kispolgár, kedves, jóindulatú. abszolút nulla volt a közös hang. szegény lakásá szerintem még soha nem hallott egy rendes ízes, ropogós fingást. csaja meg végképp szótlan, igaz nem tud angolul, így velem a közös nyelvek száma közel nulla. este megy partizni a srác, minket meg bedob a városba nézelődni. előtte tart idegenvezetést kocsival. város tele csatornákkal, egy részen régebbi szűkutcás, másik részen hatalmas egyetem és gyárból átépített modern környezetű kultúrközpont. úgy általában jellemzőek a kis vicces megoldások, mint a két csatorna találkozásánál létrehozott három feljáról gyalogos körforgalmas híd. forumban eszünk egy naaagy tonhalas, rákos hawaii salátát répalevessel, majd keresünk wifit, hogy holnap legyen hol aludnunk portoban. couchsurfingen írunk porto groupba, majd fél órára rá jön a telefon magyar számról, hogy dejó, itt élő magyar vagyok portugál paskóval, gyertek hozzám. feldobva vagyunk, közben már este tíz és itt ilyenkor kezdődnek (és nem ekkor fejeződnek be) a szabadtéri koncertek. mellette sátrak matrózcsomókkal, hajós eszközökkel és színes hajóorr kiállítással. ezekre mindenféle pikáns rajzokat készítenek. nem tudok példát,majd rakok fel képeket. találtunk még egy alter helyet, a mercado negro-t, ami egy nagyobb lakás átalakítása kultúrkocsmává. a wc-k díszesen berendezve, váza virággal, bidé beültetve, rózsaszín cuccok, ilyesmi. a folyosóról nyíló szobákban vagy beülő vagy bárpult vagy alter boltok ruhákkal, lógókkal, csecs e becse.

az éjféli találkozóból az lett, hogy kettőig sörözés különféle helyeken Eduardo és a barátai árnyékában. előző napi pados alvás után marhára nagy kedvem volt az ilyenhez, attól féltem, hogy véletlen még ébren maradok és rájövök, mennyire gázul antiszociálisan viselkedünk. aztán mégis ágy és alvás, de olyan mélyen, hogy nagyon.

alvás tizenegyig. legalább. eudardo meg a szótlan csaja ment volna már a strandra. megvártak, jó házigazdához mérten, mert akkor megyünk mi is velük a kocsival, csak akkor kell hozzá már minden cucc, mert nem jövünk ide vissza. a strand kint van aveiro riájának a nyílt víz felé néző sávján, a házai viszont inkább a szárazföld, vagyis a félédes vizű ria felé néznek. costa nova a neve. a házai csíkosak színesen. útikönyvbe illő képeket lehet csinálni a kétszintes, meredek tetős néhol faház szerű csíkosokról. függőlegesen és néha vízszintesen is kéken, zölden, pirosan, sárgán és egyéb színben. van itt is aveiro-i különlegesség a tripa, ami nem pacal. tripa pacalt jelent, ami északon divat, de itt a palacsinta és a gofri közti átmenetet jeleni és megéri, főleg karamellel.

a strand homokos, hullámok hatalmasak, a víz jeges. muszáj belemenni, mert valószínű, hogy ez az utolsó és annyira hívnak azok a hatalmas hullámok. mólóra kiülve még szörfösöket is láttunk el a messzeségben. nyaltunk fagylatot, ittunk sört, ettünk bab féle sós sárga izét, amit mindenhol látni. eduardoék visszavisznek avero-ig és fájó búcsút veszünk a körforgalomban. innen porto.