könnyed pinari sétával kezdjük a napot vinales (nem fogok a tredniség kedvéért ñ karaktereket copy paste-elni) irányába. első komolyabb pihenés úgy 1-2 km gyaloglás
után a kórház mentén, ahol nagyszerű a pizza. második az amarillonál, harmadik egy útmenti kocsmában, ahol lecsúszik az első cuba libre. jobb a kedv, pedig már bőven 5 km-nél is többet sétáltunk. stoppolgatva, első platózást megejtve 3-4 óra alatt tesszük meg a pinar-vinales közti 27 km-t. asszem még mindig jobban érzem magam, mintha német biciklis turista lennék, aki mögött kisbusz kocog a pótbicókat húzva. így megy ez. szállást egészen könnyen találunk és még olyat is tudunk, hogy lealkudni a szobát két napra 25 dollárra, aminek fejébe plusz 17 dollárért kapunk egyszeri vacsit (homárt, ami jobb, mint a végén havannában és csirkét, leves, saláta). a néni amúgy csekknek néz minket, de sebaj.
a táj csodás. ezért is fáj annyira, hogy nem működik a fényképező. míg el nem érjük vinalest, dombos, erdős vörös és szürke törzsű fákkal. a falu völgye, a valle de vinale igazán megérdemel minden dicséretet. vörös a föld, ami igazán feltűnő egyrészt a földutak miatt, másrészt mert szinte csak dohányt termelnek errefele, ami ugye ritkásan nő, alacsony és kapálják. harmadrészt, mert hatalmas mogoték nőnek mindenfele. ezek ilyen sziklák, 100-200 méter magasak és zöldellenek a pálmáktól és minden egyébtől. cukorsüveg, azt szokták rá mondani. a legjobb, ahol kettő egészen közel van egymáshoz és köztük vagy szurdok visz át vagy épp zsákutca és olyan, mintha megkövült óriásnak lenne a hónalja.
esti program már csak annyi, hogy megpróbálunk információt szerezni, merre is érdemes másnap bóklászni, de ezt nem sikerül teljesen teljesíteni az információs központból. hazafele letérünk az útról, begyűjtjük az első adag bogáncsokat. este falu felfedezése, hintaszékek, tornácok és két széles utca. első üveg havana club.
