ócska utazós

közben persze voltam szlovéniában is. tavaly őszi utazás szezon nyitányaként. eggyel kevesebb kötelező a listán (még ott van bosznia, baltiak és a dalmát tenger - oj). épp útba esett egy balatonfelvidéki sátrazás után.

j-val ketten stoppolunk át zalán, mert az romantikusabb, mint az m7-es. vasárnap főleg. határig nagyon döcögve, lassan már lemenő nap fényében izgulunk, hogy hol lesz így az esti sátrazás. aztán miután a gyümölcsleves elfogyott a műanyag dobozból, jöttek a szlovén fiatalok valami fura fesztiválról, akik mennek keresztül ljubljanán, valahova egészen a másik felébe az országnak. jupík. boldog helyen raknak ki ljubljanától északra, 10 perc és máris az évtizedek óta amerikában élő szlovén hapsi visz - egyenesen bledbe. hát ez nagyon szuper.

várból bled evezősökkel.

sziget képeslapos bejárata.

esti utcán kajálás, sötétben tóparton csodálkozás a képeslapos tájra. kemping a tó másik felén, nem nagy öröm odáig elsétálni. kemping nagy. ez főleg reggel tűnik fel. sokan is vannak, evezős bajnokság van épp a tavon. még turistásabb a hely, a sok ember még akkor is zavaró, ha nem épp a tömegturizmus képviselői. nappali séta a tó körül, kicsit fel a várba, kicsit lábáztatás a tóban, kicsit evezősverseny nézés, majd irány a hegy. kempingen át belövünk egy utat, ami nagyjából valami erdőn megy keresztül a következő, bohinji tó irányában. csend. erdőn, hegyen át faluba érünk. faluban kávé, majd valamivel civilizáltabb, de alpesi tájon tovább nyugat felé. kedvesen alacsony forgalmú út épp olyan, mintha negyedóránként megjelenne egy kocsi ajánlkozva, elvigyen-e. sötétedés kezdetekor olasszal utazunk, majd helyi nénivel. bohinji tónak is a nyugati felén van a kemping, de itt inkább pizzára és sörre költjük az árát. sokkal meghittebb a hely, sokkal természetközelibb. ez az a hely, ahonnan el tudom képzelni, hogy túrázni indulnak az emberek - nem pedig kocsival feljönnek a városból, hogy sétáljanak, bringázzanak egy délutánt.

alacsonyforgalmú alpesi táj.

tóhoz kötődő infrastruktúra.

a vadkempinghely csodálatos. feszített víztől fél méterre, hófehér kavicsos terepen, hajnali felhőbe burkolózó ezer méterrel felettünk csúcsosodó sziklák közvetlen tövében. merthogy igazán másnap reggel 7-8-kor, pirkadatkor látjuk igazán, hol is reggelizzük meg az előző este pizzájának maradékát. a reggeli úszás után. sokkal többször kéne ott és akkor ébredni.

hegyre fel felvonóval. hiperszuper dolog ezer métert repít fel köbö negyed óra alatt. tovább síliftekkel a holdbéli tájon át. barbárok. majd egy idő után mégiscsak lesz valami természet. barátságtalanabb, mint bulgáriában - köves, nincs víz, így növények is kevésbé. még az isztambuli sapkámat is megeszi a 6-7 órás túra. vége egy hizsa - fekete ujj. rendes hizsa. az fura, hogy nincs ivóvíz, csak palackos, az meg annyiba kerül mint a sör, ami drágább euróban, mint bulgáriában levában. másnap köd lefelé. lefelé mindig erdős, most is.  bohinj településig séta, onnan stopp pestig. persze nem eggyel, horvát taxis ausztriából, útépítő mérnök, fiatal srác (ljubljana), fiatal csaj, hippi osztrákok, horvát alter srác, magyar kamionos és mivel éjszaka van, takszi a nagykőrösi úti tesco mellől a kökiig.

arra jöttünk rá, hogy északon nehezebb stoppolni. nem lehetetlen, megy itt is, de egyre gyakoribb 20 perces várakozás és egyre ritkább az, hogy kiteszem és robogunk. az emberek viszont még mindig nagyon rendesek, alig van olyan, hogy ne vinne ki a város szélére, ha ő csak oda megy. a legutolsó, aki megállt, épp abba a kempingbe jött, ahova mi is terveztünk, szóval azóta is pajtáskudunk néha.

gyönyörű hely az egész. hegyek között tavat már korábban meglátjuk és ott akarunk maradni. hidak rajta és nagyon kék. kemping kicsit fentebb van geres valu felett, de talán annál jobb. két kis fahídon keresztül visz az út a recepcióig és sátrunk 10 méterre sincs a csobogó pataktól olyan helyen, hogy szalajka egy nagy fityma ehhez képest. sőt, még a vize se borzasztóan jeges, lehet benne lábat lógatni, kissrácok még fürdenek is. este még városfelfedezünk, nyalunk fagyikelyhet és sétálunk úton felfele, kergetve a lemenő nap sugarait. elkaptunk, lejövünk. lefekvés, megnézzük a renaissaince filmet sátorban és alszunk, míg reggel nyolc után nem kezd el hisztizni a göndör francia kiscsaj.

kilenckor jön a pék friss pékáruval. tízkor már gyaloglunk lefele keresztül geresen, cél a tó. szerpentinen még a franciák se állnak meg, gyaloglunk vagy jó másfél órát, aztán végül egy szakaszon mégis kocsival érünk le a hidakhoz. kenut akarunk bérelni, de a gyilkosok 7 euróért adják óránként. pedig előző nap idefele még egészen úgy éreztem magam, mintha teljesen egy indiánregénybe csöppenhetnék bele. fürdés inkább. a víz gyönyörűen tiszta, sőt még édes is és feltűnően meleg - nem csak az óceánhoz képest, hanem objektíve is. kis öblök szélén homokos szerű apró kavicsos a part és hirtelen mélyül. alig vannak emberek, eddigi egyik legjobb strand portugáliában.

mindkét híd egy félszigetre vezet nagyjából merőlegest alkotva egymással, középen körforgalom és másik két út indulási pontja. egyiken elindulunk stoppal, felvisznek covidéig. valami római útnak kéne itt lennie, helyette csak földút, ami aztán négyfelé ágazik és végül kis szerencsével visszajutunk a főbb útra. hegyes vidék, legmagasabb a környéken 1500, de sokkal komolyabbnak tűnnek pl a mátránál. óra gyaloglás után úgy jön, hogy egy pár mögé kerülünk be, akik épp nézelődnek. legjobb fogás, nem tudom, láttuk-e volna nélkülük valaha is azt a duzzasztógátat. felülről, átmenve felette, alulról, beállva a vízsugár alá. eléggé megdöbbentő annyi víz alatt állni. vissza is velük megyünk két hídhoz, onnan kempingbe egy bedforddal. olyan kocsi volt, hogy majdnem kiestem belőle, úgy kellett tartani az ajtaját. sebességben se nagyon közelítheti meg a megengedettet, mivel az óra elé pakolt stócon már legalább fél éves a por.

kora esti szieszta. bevásárlással elintéztük a vacsorát, drága sonkába tekerünk olcsó virslit és parázson megsütjük fröccsel, pritaminpaprikával. reggeli péktől és indulunk a napsütötte spanyolországba.

reggel nem úsztunk medencében. siettünk ki az útra, alcobaca felé. az szép. katedrális van ott, benne ines és a paskója sírja, akik nem lehettek egymáséi, mert valami intrikus mese jól elmondja. egymással szemben van viszont az igencsak díszesre kifaragott sírjük, hogy ha feltámadnának esetleg, egymást lássák meg először. nem édes? a templom csupasz, gótikus beslőjével a faragott sírok egészen gyűrűk urás hangulatott keltenek. van körülötte további egyházi komplexum, amit belépődíjra való hajlam és idő hiányában kihagyunk. aranyos még, hogy van a katedrálisnak wifije is (zárt). ha a batalhai út felé indulsz, lesz ott egy gyorsétterem, ahol három féle helyi kajából (tortilha, abroncshal és vmi húsos cucc volt aznap) választhatsz 4 euróért. igazán baráti.

következő állomás batalha. ismét egy csöpp város egy óriási katedrális-komplexummal. ennek az a sztorija, hogy valamelyik király templomot ajánlott, ha megnyeri a csatát a spanyolok ellen. megnyerte. ugyanolyan csupasz és gótikus belül a főhajó, de itt izgalmasan színes pöttyöket vet a rózsaablakon átszűrődő fény a kövezetre. rózsaablakok és színes üvegek amúgy is kircsibbek itt, mint amott voltak. cserébe veszünk is belépőt. körbejárni a nagy kerengőt, innen nyíló ilyen-olyan szobákat, csobogó kézmosót, kisebb kerengőt és a befejezetlen kápolnát. az egész tele gótikával, csipkékkel és nyírt sövényekkel. legszebb a befejezetlen kápolna belső kapuja. vagy 5-6 méter magas és a legalján csigákkal van díszítve, a többi meg olyan szép, hogy nagyon. nincs teteje a kápolnának. kápolna szó nem is jó, mert van vagy 25-30 méter átmérőjű köralapú cucc. vannak itt is királyok sírjai, amire bejön a napfény. igazán furcsa egy templom tető nélkül.

fátima. gondolom hallottad már a nevit, nekem is ismerős volt. a sztori ugye az, hogy 1917-ben három falusi kölöknek megjelent mária és fél éven keresztül kijártak hozzá egy fához. ebből a kis falusi idillből, hegyecskéből, fácskából mára las vegas lett. bevezető úton csak ámultunk, hogy mennyi szálloda. aztán a kijelzőn pirosan villogó következő misére hívó szöveg. és egy felsorolást tudok csak adni a további megdöbbenésekről: 45 szinte ugyanolyan shop egyhuzamban, amelyekben mind mind hívós cuccok a nyaklánctól, a babákon, villogó máriákon keresztűl. viasz gyertyák - nagyobb, nagyobb, minél nagyobb a 2 méteresig - mellett testrészek is, mert ha elégeted őket, meggyógyul azod. láb, kar, szem, mell, has, gyomor, máj. aztán nagy tér, olyan mint rómában, csak sokkal betonabb. keresztül rajta fényezett csík, ahol végigcsúszhatsz térden imádkozva. csík egyik vége a régi templom, tetején éjszaka világító kereszt mutatja az utat, másik vége az új, épülő, modern stílusú templom. csúszkáló emberekkel amúgy mindenfele találkozni, olyan hangulata van az egésznek, mint mikor szabadnak eresztesz egyszerre egy vödör csigát. van még krematórium szerű hely, ahol a fentebb vett nagyobb, nagyobb, minél nagyobb gyertyát és a testrészeket elégetheted, valamint mellette az elektoromos gyertyákkal játszhatsz. ha bedobsz egy ötven centes, felgyullad egy led és eljő a lelki béke. ámító.

innen el hamar leiriába. a végtelenül rendes pár, aki felvett minket gondolt egyet és adott egy fél órás idegenvezetést. kocsival jó párszor körbejártuk a várost, hol jó a kaja, hol nagy az éjszakai élet, hol van a miniatűr remekeket készítő cukrászda és mi a sztorija a stadionnak. az a sztorija, hogy nem lett kész az eb-re és még így, három év múltán sincs befejezve. egyik fele ott áll, élesen elüt a nyers beton az amúgy élénk és sokszínű kész felétől. persze ez ügyesen a tv-ben nem látszott. az épület előtt találkozunk a zöld-foki Tomyval, aki a hostunk. shoval él, aki guineai. nincs kedvünk főzni, de azért elmegyünk a boltba vele venni sopszkának valót és kifizetni, amit ő vesz. tészta a vacsi tonhallal, ilyen-olyan zöldségekkel (borsó!) és a végére sárgadinnye. jó éjszakát.

két perc után megáll bácsi, azt mondja oda nagyon nehéz stoppal kijutni, meg ahova még ma tervezünk menni, leiriába, na az legalább három nap lesz. ha ha. viszont kivisz a fokhoz minket, ami letérő a főútról, legalább +20 km oda-vissza. olyan utakon, ahol felfestés sincs, mert nem férne el a sávban úgyse két autó egymás mellett. egyszer meg is jelent nekünk egy busz hirtelen a kanyar mögött, úgy kellett visszatolatni.

kiszállunk és ámulunk. olyan szél, hogy millió sapkát, papírt, miegymást vehetett már el az emberektől. van egy turismo, egy világítótorony-komplexum és pár egyéb ház. virágos növényzet olyan, mint otthon a sziklakertekben, de itt mindent ez borít. lesétálunk a kereszthez, ami igazán a legnyugatibb pont, itt vannak a koordináták is meg ilyesmi. korlát és alattunk nagyjából 80-100 méterre az óceán és azok a hatalmas hullámok. hatalmas, hatalmas hullámok a szél csak fúj és ha elnézel messze nyugatra, nem tudod elválasztani az eget a tengertől. igazán hihető, hogy azt képzelték régen, itt a világ vége. ki is van írva, hogy fin de mundo. észak fele vannak a képeslapos, flickr-es sziklák. van még korlát dél fele, lehet egy pár száz kilómétert menni a semmi szélén. erre is csak a sziklák és a mélyben a víz. lélegzetelállító, kifújja a szél a számból a nyálat, ha kinyitom.

vissza sintrába egy német pár vesz fel bérelt peuget-val. innen irány leiria. elárulok egy titkot, nem jutottunk el ide. csak foz de arelho-ba, egy kempingbe. beszartam leiriától 60 km-re, amikor már háromnegyed kilenc volt, hogy ránksötétedik és átálltam a kemping útjára. előzmény volt, hogy elutasítottunk egy hapsit, aki nazaréba ment a leiriai úton. ez bosszant, mert nazaré szép hely, de ha nem is, akkor is mehettünk volna vele 20-30 km-t. ami még útközben volt és igazán vicces az a francia pár két 3-4 éves kölökkel kisbuszban. vagy a végén a hapsi, aki hozott minket még 20 km-en keresztül az úticélján túl. az inkább meghökkentően rendes, mint vicces.

kemping egyszerű, olyan, mint az évorai. 15 euró kettőnknek. besötétedett, mire készen lettünk mindennel, de azért még elindulunk sétálni. napfénynél szép lehet a vidék, de így alig láttunk valamit, pedig majdnem telihold. van egy nagy-nagy öböl, benne lagúna, nádas és valami víz. messze távolban magas és meredek sziklák. közelebb homokos strand és horgászok a holdfényben a mólón. nyílt víz fele egyre erősödik a szél, a morajlás és a nyirok. nem is áztatunk lábat, csak odáig merészkedünk, ameddig ki van kövezve a homokban. onnan is látszik és hallatszik és érződik. elfáradtunk, már lassan este 11 és még vissza kell sétálni. messze van a kemping.

első komolyabb kaland. faroból lentről felstoppolni 250 km-t algarvéből altenejo-ba. mert ugye ez lehetetlen portugáliában, úgysem vesz fel minket senki és ott fogunk megrohadni. ehhez képest sikerült, pedig nem is egyenes az út. autópályát kell kerülgetni és leágazni itt és itt. izgalmasabb sofőrökről. a német kisbuszos, aztán a sokat beszélő portugál srác, aki állásinterjún volt és eszméletlenül sokat beszélt. azori szigetek például nyugodt hely, vannnak tehenek az út szélén és más stuff like that. és die stupid little tre, die! ő olyan helyen tett ki, ami igazán szívás. ourique-től nem messze, struccok az út szélén, kutyák ugatnak és sárga minden. kis ugrással meg egy család kocsijában, apa-anya-tinédzser srác. új muse lemezt hallgatták, öröm volt a légkondiban élvezkedni. a korona az egészen, hogy kérdezték, hova kérjük a fuvart évorában. hát mondjuk nem tudjuk, mert még nem igazán hol alszunk. legyen akkor egy kemping, tudnak egy igazán jót. 14 euró valamennyi volt kettőnknek egy sátorral egy éjszakára.

lecuccolás, sátorállítás és városba. nincs busz szombat vasárnap, de van sok francia a kempingben, tehát istenien könnyen lehet bestoppolni velük. 3 km amúgy a táv, legyalogolható. este hét körül van, templomok, turismo-k zárnak már, így igazából csak egy fagyit tudunk nyalni azon kívül hogy sétálunk a hatalmas és roppant nyugodt óvárosban. szinte egy lélek se, néha egy francia pár feltűnik a fehér falak közt, de amúgy egyedül a főtéren találni embereket. árkádok körbe. fel még a katedrálishoz, mellette ókori római templom maradványai és panoráma. csappal vigyázni, mert könnyen megnyithatod és szembespriccel. hazafele már nem vett fel senki, viszont így találtunk ingyen wifit a körforgalmon túl, a focipályával szemben lévő házak tövében.

hazaérve valami pisil a sátornál. a locsolórendszer pisili le a sátrat, hogy rohadna meg meg. így ázott át az egyik hálózsák és lett keservesebb eggyel az éjszakánk. még eggyel amiatt, hogy ráültem a napszemüvegre és lejött a nyele. még eggyel amiatt, hogy elromlott az elemlámpa. az meg még délután rontott, hogy megtörött a laptop akkuja (megragasztottam celluxszal).

reggel kilenc körül már város felé és ismét bevittek kocsival. azért korán, mert még nememlítettem, hogy van uszodájuk és vissza kell érni délig - akkor van a kicsekk. városban vasárnapi piac kicsit kialt, de szép és új az épület és van friss hal is. csontkápolna 10kor nyit, ezért még elmentünk a katedrális mögötti 3d-ben zegzugos utcákban kavarodni egyet. kápolnában 1,5 a belépő de barátságos mosollyal kaptunk magyar diákra 50 cent kedvezményt. ebből egyet vissza is adtunk fotójegyre, mert ilyet meg kell örökíteni. így tele van csontokkal. a legbrutálisabb, amikor az van ráfirkálva egy koponyára, h pl. jose+maria mindörökké. van lógó csontváz is a kisfiával.

ezek után úsztunk otthon egyet a medencében és indultunk a fővárosba.