easyjet bevezető promójával ötünknek egy csomaggal kijött fejenként 9000 huf körülre egy jegy. megyünk tehát élvezkedni. én másodjára, jj is, de d, j és zs premierben utazik. d-nek megmarad ez a lehetőség későbbre is, mert mint ahogy mondta, többet volt hálózsákban, mint cipőben. beteg.
bár első nap még reptérről bestoppolás után találkozunk a piramisnál és utána öten sétálunk. szupermarketet keresve végül kilukadunk a latin negyedben, majd a luxembourg park sarkán találunk egy egészen olcsó créperie-t. tojásos, sajtos az alap 3 euróért. sima cukros 2 körül. parkolás egy kicsit, de innen elzavarnak kereksapkás fütyülős parkőrök, mert zárás van. szétválunk, mert d, j és zs sz-nél és zs2-nél lakik, mi meg couchsurfölünk. házigazdáik tudnak esti buli perlaseznél, hát csek it áut. otthoni szusszanás után uzsgyi, gyalog megyünk, nincs annyira messze, 15 perc volt. vilmos nálunk vodka náluk. mi abban bízunk, hogy hozzák a vodkát, ők abban, hogy mi hozzuk a vilmost. így lett belőle üveg bor és pezsgő a boltból. nem buktunk annyit, kettő együtt volt 3 euró. bőséges erasmus csapat jött össze még a hely előtt, ahonnan leszakítottunk pár németet és már a hely előtt ácsorogva a piákat fogyasztva beszélgettünk velük. a hely, vagy a buli maga arról szólt, hogy egy "európa" videóinstalláció vmi német-francia csoport jóvoltából. alter arcok, béna videó, ingyen pia és rágcsa. kár, hogy fáradtak vagyunk. majdnem eltörött egy álló tükör, jó, hogy mégsem.
második nap úgy kezdődött, hogy jj-vel átmentünk reggeliztetni a nagycsapathoz. vélib'bel, mert 
az az igazán trendi. és működik! meglepetés, hogy amilyen dög nehezek azok a bringák, mennyire könnyű őket hajtani. (általában) jó fékek, kemény gumik. aztán tej, bagett, sajt, szalámi, sonka, póré, sajt, narancslé, paradicsom. d beteg, nem mozdul ki. szendvicsekkel nekiindulunk gyalog a sacre coeurnek. mert látótávolságon belül van. itt kezdődött az a rész igazán, hogy lejárjuk a lábunkat, mint minden rendes párizsi turista. láttunk afrikai anyagboltot, magyar munkásembereket, vasutat, sacre coeurt, szenegáli aggresszív karkötőst, tömött turkálót, comic sans betűtípust, beteg pszichedelikus kirakatot a la fayette-nél, operát, pompidou-t, starbucks-ot, marais-t, vogézeket, melegbárokat, zsidó környéket, notre dame-ot, angol könyvesboltot és uhh. kemény menet volt, szerencse, hogy készültünk szendvicsekkel.
reggeli után simán bestoppolunk cork-ba. kicsit át kell gyalogolni rajta, de szerencsére csak a központon. amit annyira nem is sajnálunk, lövünk pár napsütéses fényképet, mert a tegnapiakon rajtamaradt valami éjszakai beállítás, eléggé szemcsése, rosszak lettek. meg amúgy is közel van a kivezető út, ahol már lehet kocsit fogni. itt kezdődik újra a szokott játszma, hgy 20-30 km-ekre visznek, pedig milyen jó lenne ha ez inkább 80-100 lenne. első egy szlovák srác, aztán egy pajero-s nő. aztán hirtelen megszakad a folyamat, benzinkútról kikanyarodó kisbuszos srác nemhogy el tud vinni egészen killaloe melletti ennis-ig, de azon túl is, a moher sziklákhoz. 150 km és az öröm hozzá, hogy még eznap kijutunk oda és nem másnapra marad, amikorra úgyis ott van galway. jóarc. valami étteremből jön, kapunk tőle szépen csomagolt sütiket is.
n írországnak, mint nekünk a halászbástya. látványosság, sok turista. nem a tömeg zavaró, csak egészen más hangulata volt lent délen egy olyan sziklának, ahol két kocsi parkol, mint itt, ahol külön parkoló van tele úgy is, hogy 8 euró beállni. van múzeum, látogatói központ, fagyi és étterem. kiépített út visz jobbra és balra a parton, ami azért rossz, mert biztonságos. nem lehet kimenni a szélére, lábat lógatni 200 m magasból. mert amúgy gyönyörű. hátad mögött a lankázó, dimbes-dombos füves táj tehenekkel. te épp a törésnél állsz, ahol ez belefut az óceánba. az óceán fölé, mert északnak és délnek nézve is ameddig a sziklák látszanak 200 méter magasan áll a mező a víz felett. teljesen függőleges. elképesztő. aztán megtaláljuk a kiskaput, ahol vége a kiépített útnak és túl lehet menni és lehet lábat lógatni és uzsonnázni a fűben tériszonnyal küzködve.