egészen jól sikerült megfognom a várost, mikor hazafele a vonatkabinban a sráccal beszélgettünk. neki ez volt az első látogatása berlinben, másfél napra. én már azt hittem, átléptem azt a számot, amikor már nem az újdonságokért megyek.
kirándulni indultam amikor péntek reggel kiálltam a szokott ömv kúthoz stoppolni. rövidke szakaszt leszámítva csehországban végig autópálya van budapest és a német főváros között. ez volt az egyetlen trükkös pont, ahol ugrálnom kellett a sötétben, hogy ugyanmár minek kellett nekem ilyen szerencsétlennek lennem és idáig kapnom az előző fuvart. pedig jól ment, még azzal az élménnyel is gazdagodtam, hogy kamionos cb rádión fogja nekem a következő sofőrt. meg hogy a csehek tényleg egész érthetően tudnak oroszul, ha már más közös nyelvet nem találunk. aztán innen is sikerült kijutni, elszáguldani drezda mellett és még éjfél előtt három megállót metrózni a söröző, buliba igyekvő berliniekkel neuköllnben.
alapvetően ex-barátnő l-hez látogattam ki egy hosszú hétvégére, amiből majd másfél hét lett újabb l szereplővel és a régi szimplában dolgozó z-vel. első körben neuköllni látványosságokkal ismerkedtem. tempelhof reptér, ahol éppenséggel a tavalyi fesztivál is futott. akkor belülről, hangárok felől és a terminál előtti betonplaccról tudtam írni, most a kerítésen túlról, a kifutópálya és a körötte elterülő semmiről. fantasztikus. 1930-as évek óta körbenőtték a házak, már nem számít város szélének. éppen ezért is zárt be pár éve, merthogy elitreptér és az elit luxusa miatt ne legyen zaj a lakásokban. akár egy hatalmas park, csak tó és fák helyett fű és néhol egy keresztező betoncsík. sárkányt eregetők, sárkánnyal guruló dolgon szörfözők, kutyafuttatók, biciklikkel suhanók, egyéb idióta sportos emberek és kevésbé sportos gyermekek. búzasör és nyugágyak a napsütésben.
tempelhof mögött török dzsámi, amit viszont két-három éve sikerült megnézni belülről a dániai kirándulás keretében. most többet adott a temető körötte. felekezetileg vegyes, ám parcellánként elkülönül. a német protestáns, a katkó lengyelek a régiek közül és a muzulmán törökök, albánok és egyéb arab írásosak, na meg az ortodox szerbek.
másik nap, biciklizős nap telt el még egész sok boldogsággal a treptower parkkal kezdve. nagy-nagy szovjet hősi emlékmű - vagy sír, ha úgy vesszük, 10 000 katona van ide temetve. láttam már kijevet, jerevánt vagy épp a szoborparkot pesten, de ez mégis újat tudott adni. mert karban van tartva, a fák le vannak metszve, a virágágyások felkészítve a tavaszra. márvány sem repedezik, bronz is fényes. park mentén folyik a spree. kicsit odább, kintebb a luna park, ami a halott dinoszauruszairól híres. sajnos egészen jól körbe van kerítve és németországban még aranyesőt törni sem merek, nemhogy kerítésen át belógni egy elhagyott vidámparkba.
ezek után már csak apróságok maradtak. orosz szupermarket, сгущенка, ряженка, török zöldséges a bolgárokkal, pizza, filmek, miegymás. olasz étterem tésztával és kapribogyós hallal, tiramisuval és csokimusszal. szimplázás, mert a végére úgy jött ki, hogy két este kocsmázás a program. azért az egy nagyon fasza hely, még ha magyar is.
hazafele vonatoztam. jó árban van, last minute is, aznap megvéve. csak ne lenne a hülye render, hogy minden ország kalauza felébreszt.
képek lesznek majd, de most hirtelen hamarabb megírtam a beszámolót, minthogy előhívattam volna a tekercset. tekercset hívatni elő.
