ócska utazós

mert azért mégiscsak in medias res kezdés ez és dani kérdezte, hogy jött ki annyira barcelona, amennyire.
egyrészt nézz fapados akciókat. egyszerű itt. vagy igazán elszánt vagy, iratkozz fel levlistára, szinte mindegyik légitársaságnak van. így jött ki 5 000 forintra egy oda vissza repjegy, mindennel együtt. oké, ehhez hozzászámolhatod azt, hogy pozsonyba érkeztünk, de onnan ilyen busztársasággal hazajössz pestre egy ezresből.
szállás akkor a legjobb, ha ismerősnél. ha nincs, akkor keresgélni kell hospitalityclubon vagy couchsurfingen. mindkettő olyan elven alapul, amit ha magántulajdonban gondolkozol, nehéz megérteni: megosztod mással, amid van. ezesetben szállást adsz bárkinek, ha éppen úgy vagy, hogy be tudod vállalni. vagy éppen szállást kérsz valakitől és összebarátkoztok. főztök egymásnak tortillát vagy paprikáskrumplit, hoznak neked 10%-os quebeci sört, vagy francia nugátot. esetleg tokajit viszel londonba. a lényeg azért mégiscsak az, bárhol vagy a világon, ingyen kapsz szállást és helyismeretet.
oké, nem bízol meg bárkiben. nem is kell, te választod ki, kitől kérsz szállást, kinek mondasz igent. cs-n a legtöbb képpel rendelkezőnek 1 000-nél több van fent, nyugodtan megnézheted több oldalról. ami leginkább növeli a megbízhatóságot (a kétkedők számára), azok a kommentek és vélemények. kvázi wiwes rendszer egy hasznosabb cél érdekében.
utikönyvet pedig könyvtárból vegyél ki.

katalánok elengednek zebránál. nem tudom elhinni, hogy ez lenne a jellemző spanyolországban. biztosan van benne valami olyan, hogy na ha a spanyolok olaszok, akkor mi angolok. és tényleg, amint lelépsz, már állnak is meg előtted és mehetsz. még a robogók is. nem egyedi azért ez. metrón mozgólépcsőn rosszul éreztem magam, amikor véletlen a bal oldalra álltam és nem tudtak miattam menni előre, akik mentek volna közben. egyszerűen működik, ők rájöttek, hogy emberek laknak a városban.

a pozsonyi srác egyik macskájának neve muszaka. itthon egy népliget-kelenföld-újpest útvonalon láttam bikát és katalán szamarat is kocsi hátulján.

barcelonában amit lehetett, megnéztünk. tibidabot nem. montserratot kicsit sajnálom titkon. két éjszakát aludtunk tarragonában, ami 120 ezres kisváros tengerparton. római romokkal, óvárossal, ramblával, Alexszel. ő nagyon rendes srác, a szó utópisztikus értelmében. láttuk egy pillanatra európa legnagyobb, nyolcszor átforduló hullámvasútját is ám. a végén még újra barcelona város és meccs. 75 000 voltunk szurkolni egy egyszerű racing santander ellen. nem is a szép foci miatt, az élvezhető műsor miatt muszáj megnézni egy ilyet. vagy kicsit azért mégis.

állat volt. az egész minden nem került többe 30 000-nél. erre büszke vagyok és ki kell használni, hogy tudok ilyet. képeket majd válogatok. még jobb képek.

a srac sokat beszel,de kajat is ad es jofej. egeszen kulonos, mennyit megertek a spanyolbol. barcelonaban ma meg esett az eso. tegnap azert napsutes es 18 fok volt. puszi a csaladnak.

után olyan bejegyzést tudok írni, amit nem zárok le, majd adok hozzá még. mert hülye magyarként nekem ezek a legmeghatározóbbak, hogy mennyire passzol minden. az a rengeteg breille, a mcdonalds vécéjétől a busz leszállásjelzőéig; pénztáros nélküli fizetős kassza a tescoban; ösvény a lovaglóknak a hyde parkban; bicikliúthálózat; az egész bkv hálózata, működése; wifi a távolsági buszon, ami oxfordba 20 percenként jár nappal, éjszaka 30; az, hogy bkv-s magától odajön és segít jegyet választani; a fű a parkokban.

 

 

 

amúgy első napot szinte kihagytam, olyan szemgyulladásom volt. sajnálom, hogy nem fotóztunk bele, alig látszott fehér a vörös szín mögött. azért később volt már mászkálás a tate-ben, pub camden townban, tízóraizás hyde parkban tó partján, szarás harrodsban, bolhapiac a portobello roadon, utazás a jövőbe docklands felhőkarcolói között, sörözés greenwichben tüzijátékok éjszakája felett, csizmavásárlás sohoban, vacsora a kínai negyedben, utazás négy sávos autópályán, egy nap a csodálatos oxfordban, májkrém a london eye alatt.

képek.

nagyszerű. budapest után a legjobb, legjobb magyar város eddig. fél pillanatra nem volt az az érzésem, hogy elfogyott, nincs tovább nézzük meg újra. lehet sétálni erre meg arra, fel a hegyre, ücsörögni parkban, templomot nézni. rengeteg minden pedig még csak készül. rakják az új járóköveket, romokat újítanak, sírkamrát építenek, ilyesmi.

koncert is nagyszerű, igazán sajnálom, hogy pestnek nincs ilyen zenei élete. mindenki ismer mindenki, mi lehettünk ott az új arcok. kis pincében volt tele gimissel, toxicban a széchenyi tértől fél lépésre. 800 forint sok érte, de 250 a sör és 50 a csocsó, amiben 10 és tényleg 10 labda van. na meg a biztonsági se motoz végig, akár hordóval is vihetnéd be a töményet. 30y pont ilyen helyre való, olyan tökös alter-rock zenekar.

tegnap délelőtt tettyéztünk, park, kilátós magaslat és séta lefele.

kutya volt könyvesbolt bejárata előtt, golden retriever. édesen, puhán feküdt, feje alatt plüss állatka. macska volt Mariannál, Mátyás. nagy szőrös és kaját akar minden áron, meg táskába bebújni.

képek.

busszal érkeztünk, mivel még nem voltam aznap reggel egészen rendben. indulni pedig korán kellett, mert Donald, a hosztunk is buszozott szófiába, jöttek a szülei montanából repcsivel. izgalom az úton (ami végtelenül nyugodt, ködös tájakon haladt), hogy hol is fogunk aludni, mert első napra nem volt senkinek se írva, hogy hospitalityclub. aztán hamar elmúlt, amint leszálltunk volt ipse, hogy kell-e szállás. kell.

annyira régen volt már, két és fél hónapja. nem is tudok már annyira tisztán emlékezni, mint ahogy szeretnék minden kis pillanatot, érzést leírni, ahogyan ott állunk buszmegállóban tinirokkerekkel, vagy a dög meleg délben.

várnában tehát első nap pénzért aludtunk a pályaudvaros hapsinál, aki barátságos volt. aztán köv kettőt topszinál, akit az előre foglalt hosztunk ajánlott, mint maga helyett mentesítő, mert nem igazán értettem, miért. hozzá, topszihoz egyszerű volt kijutni: x buszról leszállsz a piccadily után, begyalogolsz kicsit az első blokk mellett, jobbra az iskolához, be annak hátsó kapuján, át az udvaron, ott lesz egy luk a kerítésen majd kicsit visszafordulni, ott van egy átjáró a ház alatt és meg is érkeztél. mindezt este, egyedül. na erre jó, hogy valamennyit értek bolgárul.

várnában az az érzésed, hogy egy nagyvárosban vagy a tenger mentén. kutak 70%-ából mégis meleg ásványvíz szerű jön, ami igazán irritáló nyári hőségben. strand elég koszos, de éjszakai ücsörgéshez életmentő fészkében, holdfényben, romin tökéletes.

középső napon aladzsa kolostor, ami sziklacucc. pár száz éve leomlott a szikla fele, így most olyan (kép), mintha csak erkélyeket vágtak volna maguknak a barátok a mészkőbe. kilátással a tengerre, igazán jó hely. visszafele, ha már úgy hoztak, még beugrottunk zlatni pjaszecira, ami strand (kép), méghozzá nagy. szállodák a fák között és homok. férfi dolog tőlem, főleg hogy még le is írom, denekem tetszett, hogy nem készültünk fürdésre.

utolsó teljes napon kikocsikáztunk a kaliakra-fokhoz. ötlet onnan jött, hogy előző nap egyik stopposék oda mentek. 60 km-re van északra várostól, három fuvar volt, amiből az első az érdekes: kis narancs volkswagen teherautó kilóméteróra nélkül, valami gyengéd kis fékkel és persze az elmaradhatatlan lejtőn leállítjuk a motort haladással. miután kiszálltunk menekültünk is, mert elinduláskor olyan fekete füstöt nyomott, hogy na. kaliakra szép. 70 méterrel tenger fölött vagy (kép) és nem tudsz lemenni - pedig nagyon akarsz, olyan izgalmasnak tűnik a víz - mert annyira sziklás.

este még bevágtunk valami pizzát meg répást hús egy drága helyen, otthagytunk vagy 1 500 forintnyit. cserébe van kamenitzás korsóm.

kihagytam még azt, hogy várnában volt az első eset, hogy akartak kínálni csencs mani, csencs. atemplomnál rakat sok a taxi (kép), el tudom képzelni, hogy összeverekednek kliensen. rossz élmény volt felszállni a város leghosszabb járatára rossz irányban és várni ott egy órát a visszaútra.

 

 

 

másnap felkelés, vásárlás boltban, hogy legyen itthon is bulgária. utolsó banica, busz és reptér. reptéren volt tv, forma1-et adták. itt tudtam meg, hogy villeneuve nem versenyez többé és meg sem rázott.

stoppal mentünk Tarnovóbol. lesétálva hegyről, átsétálva alagútból kijövő vasút hídján ott is voltunk az úton. első sofőrünk rendőr volt, egyenruhában tinédzser fiával. rendőr volt. elvitt minket a nagyszerű polszko koszovóba (kép), ami nagyjából 500 fős falu, de van neki kilátása a Tarnovo-Rusze főútra és vasútállomása is. autók szinte nincsenek, csupa szamaraskocsi, gyalogszer. természetesen audi vett fel.

Rusze bejárata kissé ijesztő, amikor meglátod a paneleket megkérdezed magadtól, biztos itt akarod eltölteni azt a plusz két napod, ami összespórolódott a nyaralásodból? aztán a főtér mégis szép, olyan, mintha európában lennél. barokk házak, diadalmas lovasszobrok, fák és nem annyira sztálinista szállodaépület. itt találkoztunk Donalddel, aki montanaból van angolt tanítani már két éve és olyan, mint egy kacsa. lecuccolás után meg is mutatta, merre van a park, ami fun. prakból legyalogoltunk a Dunához (kép), ami nagynak nagy, de nem annyira. amúgy egész nap sétáltunk sokat a már említett barokk házak között, kár, hogy nem lett több fénykép. aztán beültünk moziba, mert 2-3 leva és rég láttunk filmet. Da Vinci kód angolul, néha franciául, bolgár felirattal.

estére Donald levitt minket egy olyan helyre, amilyen budapesten egy sincs. olcsó sör és kaja alternatív környezetben. pincéjében biliárdoztunk (kép). nyertem.

éjszaka rossz volt, rájártam a wc-re jó párszor, de nem alul jött ám. másnap végig ez volt a program. így sikerült beállítani a rekordot: a nap, amikor a legkevesebbet költöttük: kettőnknek 4,7 leva. Donald rendi srác, megengedte, maradjunk még egyet, majd holnap utazunk.

szép város, nagyon ajánlom főleg úgy, hogy csak 370 km és szinte végig autópálya. horvátok jó fejek, kivéve ha stoppolásról van szó. bár lehet, hogy épp antistopp nap volt, mert a határon ideát sem ment.

megvan az első két és fél óra után nekiindulunk az első falunak kaland. Letenyéről Nagykanizsára úgy megy busz, hogy ott 10 perced van átmenni az utolsó pesti vonathoz. a busz- és a vasúti pályaudvar közötti távolság 20 perc gyalog. szóval hajtottunk taxist is, még jó hogy van 3g-s mobil a világon.

aztán ahogy hallom Mikitől, az utolsó pesti vonat úgy ér be kelenföldre, hogy ha futsz, épp fel tudsz ugrani az ajtaját csörgető utolsó hetesre.

Zágráb szép város!