ócska utazós

a srac sokat beszel,de kajat is ad es jofej. egeszen kulonos, mennyit megertek a spanyolbol. barcelonaban ma meg esett az eso. tegnap azert napsutes es 18 fok volt. puszi a csaladnak.

busszal érkeztünk, mivel még nem voltam aznap reggel egészen rendben. indulni pedig korán kellett, mert Donald, a hosztunk is buszozott szófiába, jöttek a szülei montanából repcsivel. izgalom az úton (ami végtelenül nyugodt, ködös tájakon haladt), hogy hol is fogunk aludni, mert első napra nem volt senkinek se írva, hogy hospitalityclub. aztán hamar elmúlt, amint leszálltunk volt ipse, hogy kell-e szállás. kell.

annyira régen volt már, két és fél hónapja. nem is tudok már annyira tisztán emlékezni, mint ahogy szeretnék minden kis pillanatot, érzést leírni, ahogyan ott állunk buszmegállóban tinirokkerekkel, vagy a dög meleg délben.

várnában tehát első nap pénzért aludtunk a pályaudvaros hapsinál, aki barátságos volt. aztán köv kettőt topszinál, akit az előre foglalt hosztunk ajánlott, mint maga helyett mentesítő, mert nem igazán értettem, miért. hozzá, topszihoz egyszerű volt kijutni: x buszról leszállsz a piccadily után, begyalogolsz kicsit az első blokk mellett, jobbra az iskolához, be annak hátsó kapuján, át az udvaron, ott lesz egy luk a kerítésen majd kicsit visszafordulni, ott van egy átjáró a ház alatt és meg is érkeztél. mindezt este, egyedül. na erre jó, hogy valamennyit értek bolgárul.

várnában az az érzésed, hogy egy nagyvárosban vagy a tenger mentén. kutak 70%-ából mégis meleg ásványvíz szerű jön, ami igazán irritáló nyári hőségben. strand elég koszos, de éjszakai ücsörgéshez életmentő fészkében, holdfényben, romin tökéletes.

középső napon aladzsa kolostor, ami sziklacucc. pár száz éve leomlott a szikla fele, így most olyan (kép), mintha csak erkélyeket vágtak volna maguknak a barátok a mészkőbe. kilátással a tengerre, igazán jó hely. visszafele, ha már úgy hoztak, még beugrottunk zlatni pjaszecira, ami strand (kép), méghozzá nagy. szállodák a fák között és homok. férfi dolog tőlem, főleg hogy még le is írom, denekem tetszett, hogy nem készültünk fürdésre.

utolsó teljes napon kikocsikáztunk a kaliakra-fokhoz. ötlet onnan jött, hogy előző nap egyik stopposék oda mentek. 60 km-re van északra várostól, három fuvar volt, amiből az első az érdekes: kis narancs volkswagen teherautó kilóméteróra nélkül, valami gyengéd kis fékkel és persze az elmaradhatatlan lejtőn leállítjuk a motort haladással. miután kiszálltunk menekültünk is, mert elinduláskor olyan fekete füstöt nyomott, hogy na. kaliakra szép. 70 méterrel tenger fölött vagy (kép) és nem tudsz lemenni - pedig nagyon akarsz, olyan izgalmasnak tűnik a víz - mert annyira sziklás.

este még bevágtunk valami pizzát meg répást hús egy drága helyen, otthagytunk vagy 1 500 forintnyit. cserébe van kamenitzás korsóm.

kihagytam még azt, hogy várnában volt az első eset, hogy akartak kínálni csencs mani, csencs. atemplomnál rakat sok a taxi (kép), el tudom képzelni, hogy összeverekednek kliensen. rossz élmény volt felszállni a város leghosszabb járatára rossz irányban és várni ott egy órát a visszaútra.

másnap felkelés, vásárlás boltban, hogy legyen itthon is bulgária. utolsó banica, busz és reptér. reptéren volt tv, forma1-et adták. itt tudtam meg, hogy villeneuve nem versenyez többé és meg sem rázott.

stoppal mentünk Tarnovóbol. lesétálva hegyről, átsétálva alagútból kijövő vasút hídján ott is voltunk az úton. első sofőrünk rendőr volt, egyenruhában tinédzser fiával. rendőr volt. elvitt minket a nagyszerű polszko koszovóba (kép), ami nagyjából 500 fős falu, de van neki kilátása a Tarnovo-Rusze főútra és vasútállomása is. autók szinte nincsenek, csupa szamaraskocsi, gyalogszer. természetesen audi vett fel.

Rusze bejárata kissé ijesztő, amikor meglátod a paneleket megkérdezed magadtól, biztos itt akarod eltölteni azt a plusz két napod, ami összespórolódott a nyaralásodból? aztán a főtér mégis szép, olyan, mintha európában lennél. barokk házak, diadalmas lovasszobrok, fák és nem annyira sztálinista szállodaépület. itt találkoztunk Donalddel, aki montanaból van angolt tanítani már két éve és olyan, mint egy kacsa. lecuccolás után meg is mutatta, merre van a park, ami fun. prakból legyalogoltunk a Dunához (kép), ami nagynak nagy, de nem annyira. amúgy egész nap sétáltunk sokat a már említett barokk házak között, kár, hogy nem lett több fénykép. aztán beültünk moziba, mert 2-3 leva és rég láttunk filmet. Da Vinci kód angolul, néha franciául, bolgár felirattal.

estére Donald levitt minket egy olyan helyre, amilyen budapesten egy sincs. olcsó sör és kaja alternatív környezetben. pincéjében biliárdoztunk (kép). nyertem.

éjszaka rossz volt, rájártam a wc-re jó párszor, de nem alul jött ám. másnap végig ez volt a program. így sikerült beállítani a rekordot: a nap, amikor a legkevesebbet költöttük: kettőnknek 4,7 leva. Donald rendi srác, megengedte, maradjunk még egyet, majd holnap utazunk.

szép város, nagyon ajánlom főleg úgy, hogy csak 370 km és szinte végig autópálya. horvátok jó fejek, kivéve ha stoppolásról van szó. bár lehet, hogy épp antistopp nap volt, mert a határon ideát sem ment.

megvan az első két és fél óra után nekiindulunk az első falunak kaland. Letenyéről Nagykanizsára úgy megy busz, hogy ott 10 perced van átmenni az utolsó pesti vonathoz. a busz- és a vasúti pályaudvar közötti távolság 20 perc gyalog. szóval hajtottunk taxist is, még jó hogy van 3g-s mobil a világon.

aztán ahogy hallom Mikitől, az utolsó pesti vonat úgy ér be kelenföldre, hogy ha futsz, épp fel tudsz ugrani az ajtaját csörgető utolsó hetesre.

Zágráb szép város!

amennyire messze tett le a busz neszebárba jövet, annyira messze kellett gyalogolnunk kifele, ki egészen a főútig. mert bár mehettünk volna aquaparkos ingyenjárattal, az nem jött. viszont aki felvett ipse elvitt burgaszba, sőt arra az útra is kikanyarodott, ahol könnyű nekünk továbbstoppolni. nem egyetlen eset, hogy a saját céljukon túl, elvisznek még pluszban odáig, ahol már csak ki kell tennünk a kezünket. ez olyan rendes dolog, amit itthon (és ha nem tapasztalat lenne, ott is) nehezen tudok elképzelni. tengert elhagyva, arra merőlegesen egyenesen befele az országba, egészen kazanlakig mentünk a következővel. az út idáig és ezen túl is párhuzamosan fut a balkán hegységgel, de gabrovo ennek túloldalán van. kazanlaknál van a sipka szoros, amin keresztül felvisz az út gabrovoba, tarnovoba és tovább a ruszei hídon egészen bukarestig. a sipka tetjén (kép) van egy emlékmű, öt-hat emeletes bástya szerű, belül az orosz-török csaták múzeumával, kívül ezer lépcsővel és ágyúkkal. és persze a vicces úttal kazanlaktól felfele: 15-20 km volt nekünk vagy háromnegyed-egy óra és nem feltétlen azért, mert kisteherautóval jöttünk.

lefele út végén meg ott van gabrovo, bulgária leghosszabb városa. eleinte eléggé iparias volt, beérve a pályaudvarra bizarr épületes és sok szobros lett. a központja azért aranyos templomokkal (kép, kép), sétáló utcával, tipikus házakkal, de megtart sokat a bizarr épületekből (óváros 15 emeletes panelokkal) és a rengeteg szoborból. pics, elfelejtettem a szállásadónk nevét. szóval ő nagyon jó helyen lakott épp egy ilyen toronyban a nyolcadikon a város közepén. rendes srác, első nap körbekísért, magyarázott bulgária első iskolájáról, templomokról, ilyesmi. felvitt minket állatkertbe (akkora az egész, mint itthon a kertünk, de van egy oroszlán, egy pávián, egy párduc, pár strucc, kecskék, színes fácánok és lusta medvék) és valami ősi trák romokhoz, ahonnan buzijó a kilátás és ahol randizni szokott. tapasztalt lehet a nőkkel, mert ilyen félelmetes erdei utat ennyire lazán lenyomni, biztos nem elsőre tette meg. szüleivel él, ezért este degeszre kellett ennünk magunkat és ingyen söröznünk. alvás külön szobában.

másnap bevitt minket munkahelyére, a helyi önkormányzathoz netezni, feltölteni képeket. épp tavaly volt itt egy bombarobbantás. gabrovo nevezetessége a skanzen (kép, kép). kisebb talán, mint a szentendrei, de sokkal élőbb. működik az összes vízimalom, ott dolgozik a szövőnéni, az ikonfestő, a faragó és a többi. háromból kettőnknek nem volt diákja, mégis három diákjeggyel mentünk be, ami 25%-a a teljesárúnak. rendes srác tovább vitt az úton, következő állomás a szokolszki kolostor (kép, kép). aztán haza.

délután még kerekedett egy akkora hatalmas vihar, hogy egészen este tudtunk csak kimozdulni újra. fentről a nyolcadikról néztük a villámokat, a legjobb panorámás helyről. este vacsira caca meg sör, hármunknak nem volt több 10 levánál. imádom.

reggel buszpályaudvarra battyogunk. jön a srác is tarnovoba, megyünk hát mi is vele busszal.

nem hogy folytatni nem tudtam a nyári nagy útibeszámolást, még egy másikkal be is kell kavarni. mert egy este megláttam, hogy van hospitalityclub sátorozás, romániában, tengerparton. másnap máv, és délre vásárhely zsüdiért. busz, busz, Nagylak. határ után a híres romániai stoppos életforma nem jött át: aki megállt, az bicós volt és próbált inkább rávenni vonatozásra. aztán mégis mentünk eggyel aradig - ami első átmenetre borzasztó város - sőt még azon túlra is, mert rendes volt és kivitt oda, ahol lehet tovább. itt jött az übermázli, román teherautós formájában. nem elég, hogy bukarestig megy, még tökéletesen beszél magyarul is. csóró, grazból vagy bécsből jött 2-3-4 óra alvással nyomott két-kétésfél nap vezetést. éjjel valamikor elvittünk egy útépítési bóját is.

alvás nincs a hagyományos értelemben, éjszakázás teherkocsiban.

bukarest nem volt azért akkora csalódás, mint vártam. van villamos, reggelit is lehet szerezni. ami rossz, hogy teljesen mást mond a pályaudvari érintőképernyős játék, mint a pénztároskisasszony. így valami kétezer valahány forintra jött ki az a cirka öt óra vonatozás, amit a bukarest constanta vonalon eltöltöttünk. a vége feléizgi, rakat híd meg csatornák a dunából tengerig.

constanta egyszerű. turistalátnivalót nem találtunk, messziről látszott a hatalmas kikötő és találtunk egy nem igazán magas tornyot is, aminek a tetjén volt valami kilátó. három stoppal jutottunk le vama vechébe, a bolgár határ mellé. a falu király hely, én 300 fősre saccolom. van vagy 10-15 alternatív szórakozóhelye és sok román, egy-pár bevállalós nyugati huszonéves kalandorral, akik többnyire sátoroznak.

most az jönne, hogy miket csináltunk európa oly sokfelől érkezett fiataljaival három napon keresztül. semmi érdemlegeset, programokat valahogy elfelejtettek szervezni. döglöttünk napon, úsztunk, labdáztunk (kép), olcsó sört ittunk suberekkel (kép) és esténként spontán beszélgettünk. (kép)

alvás sátorban, homokos strandon, nyolc méterre hullámoktól. (kép)

hazafele bulgárián keresztül, mert mégiscsak az is haza és ha minden kötél szakad, tudunk hol aludni szófiában. jó volt újra pizzát meg szirenkát enni várna központjában és minden kötél elszakadása után (alvás szófiában, a lakásban) másnap reggel zakuszkázni ljulinban, a szokott helyen. kb. 10-ig esett az eső, bemenekültünk benzinkútra, ahová bejött egy ló. egymagában, benzinkútra, ló.

bolgár-szerb határon a mi kamionosunk állt be 150.-nek a sorba (kép). megszámoltuk, és ezek csak azok, akik a határra bejutásra várnak, ott volt vagy még száz másik. meg angeloval, az olasz stoppossal is itt találkoztunk. valószínű ő lesz az egyetlen, aki megjegyzi a nevemet. az ő neve attilio. nagy lett az öröm, mikor határ után két kamion állt meg nekünk, elsőbe angelo, másodikba mi ketten és robogtunk egyenesen röszkéig (kép), este nyolcra értünk haza.

alvás vásárhelyen.

édes ötösben, Elena, Petar, Benjamin (egyes csapat) és mi ketten

(kettes csapat) irány az autópálya és elő a hüvelykekkel. egyes csapat fuvarszerzése után még jó sokat kellett várni, volt vagy 20-25 perc. nem is mentük el az első megálló kamionnal, vártunk az opelig, akik (bicikliskesztyűben vezető hapsi meg a felesége) cserébe a hülyeségért vittek vagy 160-nal egészen a sztara zagora utáni elágazásig. ez nagyon királyság, mert féltünk, hogy hogy a fenébe fogunk a városon átkeveredni. itt már dög meleg van és nem elég (jobb alkarom alja leégett stoppban), hogy megint sokat kell várni, jön egy kis csoró köcsög, kiáll elénk és két perc után már kisteherautóban ül. viszont HÁ HÁ, mert nekünk meg jött egy volvo, aki falvakban lelassított 160-ra. hip-hopp Burgasz központjában találtuk magunkat, épp ott, ahol a sétálóutca belefut a part menti parkba és a parton a molóba (kép). kiszállva a légkondis kocsiból megcsapott az a meleg, tengeri levegő és futás a fekete homokba, molóra ki, hiszen bőven megnyertük a versenyt, az

egyes csapatra bő egy órát vertünk rá. okosan kihasználtuk, mert hülye pincérnél az egy adag 300 gramm polip négy adag 150-et jelent. aznap már nem fért belénk semmi.

vagyis nem fért volna, de mivel Elena családja bolgár, és mivel mi náluk alszunk, muszáj enni. mert kínálnak ám rendesen, házi banica meg volt még valami kajásabb kaja is. kilencen voltunk este, anyuka, apuka, két fivér, Elena, Petar, Ben és ketten mi. Bennek ott jutott ágy, ahol az apuka ufókat szokott látni és lézeres szemműtét olcsóbb itthon. alvás ágyban, kényelmesen, külön szobában.

irány szozopol kettesben. nagyon rendes apuka délelőtt kivitt minket a kék trabanttal az útig, ahonnan már stoppal mehetünk egyenesen. nem voltunk az elsők, de így se tudtam megenni egy csokit, légkondis kisbusz vitt a strandig. bazinagy hullámok, úgyhogy csak ott lehetett fürdeni, ahol nem lehet, ahol nincsenek életmentők. igazán bazinagy, volt vagy 2-2,5 méter. fél nap alatt leégtünk. aztán be szozopolba, óváros, miegymás. aranyos, de azért nekem mégiscsak neszebár az igazi. este kaja egy panorámás étteremben, naplementével, tenger felett 30 méterrel sziklán, kilátással szigetekre (kép). busz burgaszba, troli meden rudnikba (burgasz azon negyede, ahol Elena családja). egyes csapat felbomlott, egyedül Ben maradt, mert neki nem volt ínyére visszavonatozni hajnali négyes érkezéssel.

alvás ugyanúgy.

reggel fájó búcsú mindenkitől (jöttek valami új kislányok, lehet hogy ők is anyuka gyermekei?) és burgasz központja. jellemző, hogy otp autómata is csak abban a városrészben van - ott viszont bőven - aminek már csak integetni tudsz a buszról elfele.

Plovdiv

18-án reggel ébredés szófiában. irány a központi pályaudvar vadiúj üvegépülete.öt éve ez még úgy nézett ki, mint egy szellős bolhapiac: itt-ott egy-egy társaság bodegája, köztük bokor a wc. aszfalt, tűző nap, kebapcse és kóbor kutyák. most már beléptetős rendszerű wc és ötvenvalahány buszdokk.

autópálya és ripsz-ropsz plovdiv, ahol Elena már vár a pályaudvaron. első hostunk az út során. óváros mellett, fő-fő szálloda utcájának másik végében laknak hapsijával. egy szoba, panelek között kertesház jellegben, kert nélkül. fürdő, wc kívül van, közös másokkal; kulcs a lábtörlő alatt. a napra még maradt óváros (kép, kép), bazihosszú sétálóutca és ismerkedés. felmásztunk a hét hat három domb közül az egyikre, ami pont szabadtéri mozi felett van. szar film volt, de jó hely, magunktól meg nem találtuk volna.

alvás párna nélkül, ágyban, hálózsákkal.

reggel indulás délnek, ott van aszenovgrad és bacskovó. elsőnek vára, másodiknak kolostora híres. aszenovgrad egyszerű város, nem ronda, de semmi extra. samunak elszakadt a kedvenc szandálja, pótmegoldás egy 80 sztotinkás ultratrendi papucs lett. szandált este megjavítattuk, 1,5 leva volt az ára. a vár (kép) két kilóméterre van tőle, hegynek felfele. nem sok, rajta gyalog! kegyetlen magasan van (még rila után is ezt kell mondanom), dög meleg volt. fent szép, vannak romok, templom, zászló, lepke. látni aszenovgrad ipari létesítményeit. lefele már stoppal, amolyan bekéreckedőssel. első stopp.

fáradtan ebéd és elhatározás, ha felvesznek, megyünk bacskovóba, ha nem, nem. felvettek, mint állat, peugeot-val száguldtunk a girbe-gurba hegyi utakon, alagutakon. kolostor (kép) aranyos. szép is, de az a jelző inkább a rilaié. itt van birka, a pópák is jobban kitűnnek a kevesebb turista közül. hazafele plovdivba valami busszal mentünk, ami jött menetrendszerint, ahogy a várakozó néni megmondta. piros volt és amolyan barkas méretű kisbusz. eredetileg aszenovgradig ment, de elvitt minket plovdivig, ami egy plusz 20-30 km. este Elena, Petar és egy másik pár már otthon volt, mire megérkeztünk. sopszka, dinnye, sör és fű.

alvás párnával, ágyban, hálózsákban.

reggel indulunk isztambulba, stoppal, mert mi vagyunk a tökös gyerekek. azt azért nem gondoltuk át, hogy azért, mert Elenáéknak ez egyszerű, mint egy szomszéd országba átugrani, nekünk új lesz. borzalmas volt, csak kulcskifejezések, mert hátha egyszer majd el tudom felejteni. efes sörös, mindenholvárakozós török kamionos; határ, vízum; gyertek velem török kamionos, aki később próbál segíteni szállást keríteni, de samuval akar aludni és pillangókése van és török; nincs szállás; éjszaka 60 km-re isztambultól, étteremben; ülker paradicsom; hazafele török kamionosok; határ, 8 óra; török kamionosok; ízetlen rágó; végre egy bolgár stopp. elenáékhoz betoppanva épp jött Petar (hapsija) meg a kettővel korábbi estéről a csaj jöttek épp valamiért és mentük tovább óvárosba hostelköltözést ünnepelni (kép).

alvás ágyban, párnával, hálózsákkal. Elena, Petar, Benjamin (AUS) és egy francia meg mi ketten abban a szűk kis otthonban.