HTML

ócska utazós

egyetemista korszakom utazási élményeiről. röviden, hosszabban, ahogy alakul. képekkel feltétlenül, mert úgy igazán hiteles a stoppolós, vasutazós, gyaloglós sajtvadászat.

Címkék

2009 (1) 2010 (2) 2011 (1) 2012 (1) 2013 (1) agdam (2) albán (1) alcobaca (1) algarve (1) alghero (3) alitalia (1) alkán (1) amszterdam (3) angol (1) arab (3) arad (1) asilah (1) askeran (1) atlasz (1) auschwitz (1) ausztria (2) aveiro (2) azeri (3) b&b (1) balaton (2) balkán (32) baltimore (1) bantry (1) baracoa (2) barcelona (2) batalha (1) batumi (1) bécs (2) belgium (2) belgrád (6) belogradcsik (1) bergamo (1) berlin (8) bestof (7) bg06 (9) biarritz (2) bicikli (1) bitola (1) bled (1) bohinj (1) bolgár (26) bolotana (2) bőr (1) bordeaux (3) borovec (1) bosa (4) bosznia (1) braga (1) brassó (1) bréma (3) bringa (1) brno (1) bruges (1) brugge (1) brüsszel (2) budapest (3) bukarest (2) burgasz (2) busz (28) calka (1) camagüey (2) casa particular (5) chefchaouen (1) cienfuegos (2) civitavecchia (1) constanta (1) cork (2) cs (53) csehország (3) csop (1) dadivank (1) dán (5) dilijan (1) dorgali (1) dublin (1) duna (5) dupnica (1) easyjet (4) elba (1) ennis (1) erdély (1) esküvő (1) essaouira (3) essen (2) etara (1) evezés (1) evora (1) exchange (1) exit (2) falu (1) faro (5) fatima (1) fauna (1) fekete tenger (7) fes (2) fesztivál (5) figueira (1) firenze (2) fonyód (1) francia (18) frankfurt (1) gabrovo (1) galway (1) gandzasar (1) geres (1) gori (1) goris (1) görög (6) grúz (13) guantanamo (1) gucsa (1) guimaraes (2) haghpat (1) hahn (5) hajó (5) hamburg (4) hammam (1) hansa (2) határ (2) havanna (3) hc (25) hegy (12) helyek (1) hitchgathering (1) holland (3) hollandia (1) horvát (1) hostel (9) hotel (9) højskole (2) ile de ré (1) ilha deserta (1) iljicsovszk (1) imias (1) írország (5) jalta (1) jekatyerinburg (1) jereván (1) jugoszlávia (4) kaja (43) kalampaka (1) karabah (4) karabakh (4) kara dere (1) kassa (3) kastraki (1) katalán (1) kaukázus (19) kazbegi (1) keeken (1) kemping (5) képek (8) kevelaer (1) khor virap (1) kijev (3) kikötő (1) killaloe (1) kinsale (1) kocsma (9) kolostor (5) komp (6) koncert (9) koppenhága (2) krakkó (2) krím (1) kuba (14) laufersweiler (2) la rochelle (2) leiria (3) lemberg (2) lengyel (2) lisszabon (3) livorno (1) london (2) lucca (1) macedón (4) magánszállás (13) magyarország (9) malta (1) marokkó (9) marrakech (2) marsrutka (9) mediterrán (1) meknes (1) melnik (1) menedékház (3) mestia (2) meteora (1) metropolisz (1) mizen head (1) moher (1) montecatini (1) montenegró (1) múzeum (11) nagyváros (36) nantes (2) német (23) neszebár (2) noravank (1) norvég (1) nyköping (1) óceán (3) odessza (3) ohrid (1) olasz (13) olhao (2) orangeways (2) oristano (1) örmény (10) orosz (5) orsova (1) oslo (1) oświęcim‎ (1) oxelösund (1) oxford (1) párizs (9) pécs (1) piac (2) pinar (1) pinar del rio (3) pisa (1) plovdiv (1) porto (2) portugál (18) pozsony (10) prága (3) prilep (1) reptér (35) rila (3) róma (3) románia (6) rotterdam (1) russze (1) ryanair (14) rømø (1) sanahin (1) santa clara (2) santa lucia (1) santiago (2) santiago de cuba (1) sátor (10) sepsiszentgyörgy (1) sevan (1) shushi (2) sintra (1) sivatag (1) skandináv (4) skanzen (1) skavsta (1) skyeurope (1) spanyol (5) stepanakert (2) stepantsminda (1) sterling (1) stockholm (1) stopp (112) strand (2) svájc (1) svéd (2) szaloniki (3) szamokov (1) szarajevó (1) szardínia (8) szerb (8) szerbia (6) szevasztopol (1) sziget (2) szimferopol (1) szkopje (2) szlovákia (11) szlovénia (1) szófia (8) szozopol (1) sztálin (1) tangier (1) tarnovo (3) tarragona (1) tatev (1) tavira (1) taxi (5) tbiliszi (2) tek (2) telekocsi (1) telouet (2) temesvár (1) tenger (5) természet (1) terv (2) (2) török (2) törökország (2) toszkána (1) traben trarbach (1) trier (1) trinidad (1) túra (10) újmoldva (2) újvidék (2) ukrán (12) ungvár (2) ural (1) ushguli (1) utrecht (1) vama veche (1) vank (1) várna (2) velesz (1) videó (2) vidin (1) villamos (2) viñales (1) vinales (1) virgin atlantic (1) vonat (25) vueling (2) weeze (2) wifi (3) wizzair (8) zágráb (1) zene (4) zugdidi (1) Címkefelhő

kazbegi - ყაზბეგი



2010.09.26. 16:43 pite e

számunkra is, mint a legtöbb nyugati turista számára, kazbegi egy kétéjszakás kiruccanás tbilisziből. elsőre betegség miatt nem jön össze, de másnap már felkapunk a marsrutkára és három óra múlva már kaukázusban rendesen. olyan fasza hegyek között, amikről a hegyi (ha ha) karabakh csak álmodni tud. kazbegi igazából stepanstminda, mármint a város hivatalos neve. ezen túl a hegycsúcs és a róla elnevezett sör fut még ilyen néven.

borús idő, csak a meredek lábak látszanak. völgyben vagyunk, északnak 15 km-re oroszország, keletre és nyugatra 4-5000 méteres csúcsok. bejött a hely tolsztojnak is. határ állítólag zárva van, az ukránok azonban tudhatnak valamit, mert néha elhúz egy-egy kamion, ami arra vall, őket átengedik. van pár orosz rendszámú zsiga is. első tipp az volt, hogy még a háború előttről maradtak itt, de aztán látunk pár suvot is. túl késő van már ahhoz, hogy elstoppoljunk a határra, pedig van ot valami bástya is. marad a rejtély. egy sétára futja már csak az irányban a képtelen hangerővel zúgó, szürkés-saras folyó mentén. még azért a helyi múzeumba is beugrunk, amit hiába kiabálunk, sikerül megúszni ingyen. nem is igazán ér többet, kaukázusi meleg ruhák és régi fényképek alex kazbegi életéből.

szállás könnyen megy. mindenki - MINDENKI - ad ki itt szobát, de c tbilisziből elárulta, hogy van itt egy hostel is, 2,5 vagy 5 euró, már nem emlékszem. tele cseh és lengyel matricával, amolyan kulcsos ház, mert csajszi csak napközben van itt. prosztó, emeletes vaságyak, hatágyas szobában. annyira prosztó, hogy miután kiderül, miénk az egész szoba, lerámoljuk ezeket a földre és 3-3 matracon alszunk a szoba közepén.

a program másnapra a kommersz lonely planet séta a gleccserhez. elsőre a kolostorhoz kell felmászni, ahova még erdőben visz fel az út. ez kb egy-másfél óra. hajtűkanyaros suv utat gyalog le lehet vágni, de a végére már úgyis elfáradsz és egyszerűbb körbe. vagy épp csúszik. fönt aztán izraeli bicósok a meglepetés, hogy ők feltekertek. fúj a szél és hideg van, ami tbiliszi kánikulája után meglepő. alakulhatott volna úgy is, hogy épp egy csöppel jobban szemerkél az eső és akkor ott adom fel, hogy két pulóver helyett miért nincs vízhatlan széldzsekim. répa tízóraira. innen hegynek tovább. még mindig borús, nem látjuk a csúcsot, de visszafelé már kiderül és igenis sokaknak már itt elállhat a lélegzetük. nekünk várni kell még három órát, míg felérünk egy gerincre, ahonnan a délutáni derültségben már elő-elő bukkan a kazbegi. és hát váó, itt jön az, hogy muszáj tovább menni, majd legfeljebb visszafele nagy rohanás lesz, hogy ránk ne sötétedjen. felvillan előbb utóbb a gleccser is, amit meg akarsz fogni, nyalni, ugrálni rajta. az aljában persze morajlik ugyanaz a szürke, hangos, zavaros víz, amivel lent a völgyben is találkoztunk, szóval érzed, hogy ez azért mégsem játék. sátras hegymászókat irigyen elhagyva, vizet forrásból feltankolva egészen addig mászunk, míg olyanná nem válik a táj, mint amit a spirit meg az opportunity fényképezett odaát. csúszik is be a törmelék, kő, sóder szerű anyag a nem magasszárú cipőmbe, mert itt már meredek rendesen. egészen ott vagyunk a gleccser mellett, itt olvad mellettünk és zúg le. rövid lélegzetvisszafojtás és rohanás vissza. majd hat óra volt feljönni ide.

lefele napsütésben rácsodálkozás ugyanarra a lehetetlen vidékre, amit már egyszer láttunk. csak épp most az eddig hátunk mögött lévőt nézhetjük. tehenek az útban, még a kolostor előtt. szabad a fényképezkedés velük, nyugalom van. virágok minden színben a réten, sas felettünk.

lent a városban az előző este tanulságából okulva amint visszaérünk beülünk egy levesre meg egy pár khinkalira. teheneket épp terelik haza, látványosság. utcán a hosteles csaj is megfej minket, merthogy még nem fizettünk és nehogy lelépjünk. hiába, ez kommersz terület. matrac a földre és alvás, másnap stopp vissza tbiliszibe.

kicsit félős, mert azért nem egy könnyű útvonal. forgalom csekély, mégiscsak egy zsákutca. marsrutka van bőven a turisták miatt, de azt nem ér stoppolni. másé a sztori, hogy ugyanitt sikerült egy kamionoshoz beszállni, ámde egy idő után ott kellett hagyni őt, mert mindennemű próbálkozás ellenére sem akart a szerelvény felmászni egy hegyre. másodikra mi már szerencsésen egy pickup mitsubishit kapunk, aki épp perfect görög, ami kényelem és komfort. útközben megállunk ananuriban, ez is az indoka, hogy miért nem raktuk fel a kényelmes seggünket egy marsrutkára. kolostor, körötte vár, előtte tó. mesterséges tó, forog az agy, milyen lehetett a vidék tó nélkül. nem rossz hely, főleg hogy közvetlen az út mellett van. lehet toronyba felmászni, hülye hídon fekvő és tóban álló teheneket nézni. tovább stopp, tervbe volt még véve mtskheta az úton tbiliszi fele, de ha már a sofőr úgyis megy tovább, akkor mennyivel kevésbé fárasztó hegymászás után hazamenni egy teára, mint városnézni szemerkélő esőben. ilyen hegyek láttán grúziába még úgyis vissza kell jönni.

képek.


Szólj hozzá!

Címkék: hegy kaukázus hostel stopp grúz marsrutka kazbegi stepantsminda

chefchaouen - شفشاون



2010.05.11. 22:31 pite e

majd két hét utazgatás után furcsa az, hogy egyedül megyek valahova. m-ot otthagytam a szállodában és még délelőtt sétáltam egy jót fes-ben az északnyugatra vivő út fele stopphelyre. egész marokkó alatt viszonylag keveset stoppoltunk, ezen az arányon szerettem volna magam számára valamit javítani. első kocsi egy vw golf megtömve négy sráccal és rengeteg cuccal. alig hittem, hogy beférek, de mégis elvisznek a chefchaoueni leágazásig. itt a szokásos kietlenség, valami bolt és császkáló emberek. fél óra-óra várakozás, majd jön a busz, ami chefchaouenbe megy, én meg gyenge vagyok ottmaradni. átszállós járat, de van csatlakozása valahol nem tom hol. mégis egészen lassú, de azért még világosban odaérek a rif-hegység, a víz és a hasis fővárosába. két héttel ezelőtt még azon pörögtem, hogy az atlasz havas csúcsainak lábánál a sivatagban fogunk kalandozni viszont ekkor rádobbenek, hogy az óceáni-európai táj találkozása a sziklás riffel magasan lepipálja a kietlen, zord déli hegyeket. még toszkánát is üti, zöld dombos, tavas élmény.

pite: felhők közt a csúcsos rif

buszról leszáll, egyből támad a keselyű, hogy hotel, hotel. mondom oké, de nincs pénzem. persze ez lesz az első és utolsó város, ahol az ilyen turistaletámadók a letámadottól kérnek baksist és nem a szállodától kapják a jutalékot. spúr vagyok, megmondtam jól, hogy nincs pénzem. a hely, ahová elvisz ugyanakkor egészen csodás hostel szerű dolog. pension soukia (ja, mert itt már minden spanyol a tortillától a calle-kig). egy írrel kerülök egy szobába, vannak még alter spanyolok és egy amerikai srác, aki két hete tanyázik itt és szív. mindenki szív és pamut dolgokat kötöget. kiismerhetetlenül zegzugos épületben nem sikerült rájönnöm, hogy hány szint lehet: kb 6-7, de az egész nem magasabb, mint egy 2-3 emelet magas európai épület. terasz persze, és csodás. körbe minden ház, terasz, ablak, tető, sikátor kék, egyik irányba mögöttünk a sziklás hegy, minek csúcsa felhőben, előttünk pedig a völgy, ami szintúgy felőben. hát skacok, sajnálhatjátok, hogy hatunk közül egyedül én jutottam el ide.

séta gyorsan mielőtt még besötétedik, hogy lőjek pár képet az anyunak a sok kékségről. főtéren át, csöpp kis sikátorokon keresztül sréhen felfele, mert ott sejt valami izgalmat a lelkem. a medina szélén vízcsobogó, már majdnem vízesés, további sziklák és kiránduló ösvény - oh, hogy maradnék én is két hetet - és fényképező turisták. itt kezd cseperegni az eső, de nem vészes. próbálok még felfele menni, de arra valami várfalon és random kecskéken kívül csak a sziklák vannak, hegy és felhők.

pite: kékség

muszáj itt valamit vennem. pénzem van még elég, szuvenírre szántam eleget. mert marokkóban vásárolni jó, sok a cucc, olcsó és színes, kézműves termék. pamut kötött pulcsit nézek ki, amire bácsi rámondja, hogy 100 (10 euró). pacsit bele, de azért még megyek egy kört, hogy ne legyen annyira mégse elhamarkodott, de végül így három hónap után sem bántam meg és most is épp k szobatársam használja antidepresszáns bújós sorozatnézős pulcsiként.

esti program a meccs, tehát minden kihalt. teázom, és élvezem, hogy az utcákon senki le nem szólít. ekkor érzem, hogy egyedül utazom. haza hostelbe, valami mocorog bennem, hideg ráz, de reggelre elmúlik. eső ébreszt, úgyhogy busz mellett döntök. vár tangier és az utolsó marokkói éjszaka.


Szólj hozzá!

Címkék: busz marokkó hegy hostel stopp chefchaouen

nagy menetelés a hegyekbe



2010.03.09. 14:22 pite e

a terv: visszastoppolás essaouirából marrakechbe, azon minél hamarabb túljutni, tovább az atlaszba. ott minél kevésbé fázni, ám minél több havat látni, fent aludni valami elzárt, de menő helyen és másnap letúrázni és lestoppolni a hegység mögé, skoura oázisába. a valóság:

egészen sok ponton sikerült tartani a tervet. felstoppolás marrakechbe például tök kényelmesen sikerült, orvos hapsi mesél nyugat-szaharai tevékenységéről, a közegészségügyről, hogy szegényeknek ingyen van és ilyesmi. pályaudvar környékén dobunk egy tajine-t, mert épp ebédidő van és ráérünk azzal az átkeveredéssel a másik oldalra. annyira könnyen azért mégsem megy, kell hozzá, a korábban szerzett helyismeret, medinán, mellahon, temetők mentén jutunk el a hegyeknek vezető útra. egészen darabosan megy a stopp, kisbusz, németországi vendégmunkások (és mit csinálsz frankfurtban - hát tudod, egy marokkói vagyok nyugaton), kisbuszos házaspár, majd végül egy csöndes markát tartó hapsival jutunk át a gerinceken túlra. egy hajtűkanyarban lehagyjuk az épp marrakech-skoura útvonalat lenyomó sz és zs párost, heves integetés, szevasztok pajtások. hopp és a hegygerinc. nem ám egy pillanat, utazunk vagy fél órán át a szerpentineken fel és le, egészen extrémen a csúcsokon átvezetett műúton, ám havat nagy mennyiségben mégsem kapunk. hosszú idő után az első leágazásban szállunk ki, még egészen magasan lehetünk (legyen tippem mondjuk 2500-3000 méter). főúton ha tovább mennénk, kb 80 km után ourzazate-ba jutnánk. a mi leágazásunk telouet felé megy, ahonnan szintén van egy út ait benhaddou érintésével vissza erre a főútra. helyi berber dzsedik már állnak a leágazásba, ők mondják, hogy 10 perc és jön a busz, ne hülyéskedjünk a stoppal. igazuk is lett és jól is jön igazán, mert már sötedik és ezen a csöpp murvás úton igazán nem jár napi 10-20-nál több jármű.

pite: druidaaa

eznapi szálláshelyünk így lett telouet. valójában már lonely planetben erre böktünk, mint cuki, fensíkon fekvő agyagváros. van kasbah és a többi, de egyenlőre ebből nem sokat látunk, este hat körül lehet, mikor leszállunk a buszról és a sárga kendős srác mondja, hogy van neki szállása, kell-e. 50 dirhamnál történik meg a kézbecsapás és ebbe már belealkudtuk a reggelit is. csodás ház amúgy, szépségesre berendezett kék és sárga szobát kapunk. a kinti mélységes sötétség mellett meghatározó még az elemi erejű szél, ami néha annyira erős lökettel támad, hogy alig bírunk az úton maradni. azért tolunk egy kötelező kört a koraesti félhomályban a kasbah környékén, de negyed óra után iparkodunk vissza a szállás környékére. tolunk egy rántottát valami helyen, ahol a végén nehezen értik meg, hogy ha 10-ben egyeztünk meg, akkor had ne fizessünk már 30-at. tea felmelegít.

este szél süvít, nappaliban ülünk, srác barátkozik, mesél berber nomád családjáról, tevékről, szudánról, környékről. mai napig nem igazán tudom eldönteni, hogy baksisért barátkozik-e ennyire, vagy csak hoszpitalitásból. még egy haverját is áthívja zenélni, de mi fáradtak vagyunk, hisz délelőtt még az óceánnál napoztunk. felnézek teraszra a milliónyi csillaghoz, de még lemenekülök, mielőtt a szél fújna le.

pite: jó reggelt szivárvány

tojást kapunk reggelire, olívás kenyérrel és teázunk. majd nagy bátran sebtébe nekivágunk a túrának. első lépésként felderítjük világosban is telouet kasbáhját, amit igazán a virágzó mogyorófák dobnak fel. na meg a hatalmas kettős szivárvány, ami nyugaton virít. ehhez persze a hétágra sütő nap mellé szükséges a ködszitálás, ami ilyen erős szélben eléggé kellemetlenül tudja ezer és ezer tűként szurkálni fedetlen testrészeinket. amiből persze nem sok van, igyekszünk beburkolózni, mint a rendes berber. indulhat végre a séte eleinte felfele, de nem erősen. kősivatagos fennsíkon járunk, havasan csipkézett csúcsok között. negyed óra az első falu, újabb 15 perc kb míg egy lejtősebb, néhol fákkal tarkított birkalegeltető kanyarulathoz érünk, ahol épp jön egy kisbusz, amit sikerrel lestoppolunk. városka, agyagból épült házak az egyre sárgásabb hegyoldalban, kasbah, egyre kevesebb növény, egy folyó, ami lefele vezet. lonely planet szerint innen kéne, hogy legyen valami közlekedési eszköz a 40-50 km-re lévő főútig, de ehelyett csak egy felújítás alatt lévő félénken útnak nevezhető földutat találunk. annyira nem édes a szájíz, de elindulunk gyalog.

végül persze sikerrel lejutottunk, de legalább annyit gyalog tettünk meg a távból, mint amennyit stoppal (googlemaps-en egészen szépen követhető az út, gyalog kb 21 km-t tettünk meg). fárasztó menetelés újabb agyagfalvak, újabb kasbáhkon keresztül, hegyek átalakulnak kopár sziklás kanyonná, amiben csak a mélyén csordogáló folyó körül vannak pálmák, zöldek, teraszok. öröm az ürömben, hogy útépítés folyik, mert többször is munkagépekkel utazunk, platózunk. ebédet is egy mikrobuszban tolunk, lepénykenyér mangalicakolbásszal.

pite: ourzazate

főút, végre. ourzazate még 20 km. grand taxizunk egyet, majd a lemenő nap fényében megcsodált ourzazate után még egyet skouráig. csodás érzés, hogy utazásunk első - és végül egyetlen - hospitalityclubos vendéglátója vár ránk. szelim, akinek mi vagyunk az elsők, lelkes, barátkozó és nála szerencsére biztosan tudhatjuk, hogy nem a baksis miatt. saját bevallása szerint kommunista, ellene van a muzulmán ortodoxiának. barátnője van, akinek még ezen a héten van az eljegyzése egy marseille-i marokkóival, akivel még csak interneten érintkezett. elsavanyodik a hangulat, mikor előjön az ebből fakadó probléma, mármint hogy a szüzesség. industrial virginity. pastis, hasis, bőséges marokkói kaja.


Szólj hozzá!

Címkék: túra hc marokkó hegy atlasz stopp magánszállás marrakech essaouira telouet

Rila - Рила



2006.08.10. 18:12 pite e

és akkor harmadnap nekiindultunk a hegynek. első buszt lekéstük, a második nem is létezik, 1050-essel mentünk Dupnicán keresztül. belgákkal, akik még Ferihegyen óriássmarties-t majszoltak és cserkészek. Dupnica helyes város, ha rilába megyek, valahogy mindig sikerül eljutnom oda - és várni két-három órát átszállásra. van 20 és 30 sztotinkás wc, amiben a 10-es különbség erősen reprezentálja európa és a balkán eltéréseit. nagymamám is innen van, hiába.

kolostorban szinte még sosem voltam ennyire kevés időt. gyertyagyújtás, helyben sült kenyér bepakolása és rövid tanakodás után belgákkal karonfogva irány a hét órás túra. rohanva, mert már elmúlt délután öt. út leírhatatlan (kép), megérkezés éjfél körül, vak sötétben, 2300 méter magasan szintén. annyira, hogy a menedékház káposztalevesének a levét is képes voltam megenni, igazán kegyetlen és emlékezetes volt.

alvás emeletes ágyakban, 8 leváért. zuhany nincs.

reggel láthattuk igazán, hova érkeztünk (kép). még mindig keresem a magyarázatot, mik lehetnek azok a világos foltok a hegyoldalakban. belgák visszaindultak a tegnapi úton, mert szorított az idejük, mi ketten meg irány a hét tó a könnyebbik útvonalon. a fehér cucc, na az hó (kép). megdöbbenés egy. megdöbbenés kettő a tavak (kép, kép). jéghideg, és kristálytiszta, 40 méter mély, kék, egymás fölött néhol több száz méterre, vízszintben pedig alig pár tíz méterre egymástól. júliusban olvadozik a hó és csurog bele, onnan meg tovább, be szikla alá, jég alá és tovább egy másik tóba. közben pedig úgy leégett a nyakam, orrom, karom, hogy igencsak hiányzott a testápoló.

 

 

visszafele a menedékházhoz a nehezebbik út. nehéz volt, fosatós fölfele nagyjából 89 fokos sziklafalban. gerincen fent megint leírhatatlan, hogy ott van 400 méterrel alattunk a völgy és a menedék (kép).

alvás ugyanott, ugyancsak zuhany nélkül. átöltözés is minimális, mert hideg és pulcsi, hosszúgatya úgyis kell a hálózsák mellé alváshoz.

Melnik kimaradt. Ivan Vazov menedékháztól hét órán át gyalogoltunk lefelé Bisztricáig, az első faluig a patak völgyében. út volt legtöbbször, bár semmi jelzés, csak a kitaposás - ami ugye a 3-4 méteres sziklálon nem működik, ott mászni kell. délután ötkor már újra Dupnicában voltunk. a faluból a városba taxival, kerek egy leváért. városból fővárosba busszal. dugó van, büdös van és újra érzed, hogy a balkánon vagy - ami alapvetően nem rossz, csak azért kicsit más.

alvás ágyban, otthon. zuhanyzás meleg vízben.


Szólj hozzá!

Címkék: busz túra hegy balkán bolgár menedékház rila dupnica bg06