idei nagy túra. ami annyira nem nagy, hogy hetekre felfújja az utazás buborékját, de bő 10 napra igen. az a jó benne, hogy többekkel együtt terveltük ki és egész sokunknak sikerült is elindulni. már hetekkel előtte rá is pörögtünk. a nagy balkán túrára. közös nevező az volt, hogy hegy és tenger (+ minél több víz, mert meleg van nyáron). én már régről meg akartam nézni a vaskaput, ez szerencsére bejött mindenkinek. aug 5-re volt meghírdetve az idei nagy európai stoppos találkozó, aminek helyszínét berlint megelőzve bulgária egy várostól-civilizációtól 30-45 perc sétára fekvő strandja nyerte. kettő között böktünk egyet térképre, véletlen pont arra a részére bulgáriának, amerre még nem jártam. hazafele első terv az volt, hogy rohanjunk és akkor minél többet alhatunk tengeren. majd megláttam a gúcsát, hogy épp ekkor kezdődik a szerbiai rézfúvós cigánybandák fesztiválja. a szereplők: j, v és én végig. m szófiánál kiszállt és egy stoppal hazarepült pestre. cs és pa becsatlakozott a tengeren, cs jött onnan végig, pa visszament nyaralni. páran még, random stopposok, akivel még előtte pesten söröztünk, nálam aludtak vagy csak a hazafele úton előzgettük egymást. képek most kicsit, bővebben később.
franciául stoppolunk naplementében dácsiában a román pusztában.
a kazán-szorosban kolozsi család vitt kirándulni.
a vár már bezárt, de naplementében az igazi gojkó mitics vadnyugata.
ahol télen laktam, oda most épp csak egy bő kávényira ugrottunk be.
vihar másnapján minden nagyon mogorva.
röhög a nép, ha süt a nap és leég a has.
egy sörre a rég nem látott kikötőbe.
hogy utána napokig zengjen a fülünk.
nagyszerűen akkor tör ki ferihegyen, mikor másnap utaznánk igazán. persze eddig még nem töröltek és ha törölnek is, akkor is először a nagyoktól, amiknek napi több járatuk van az adott útvonalon. szóval a mi kis bp-london gatwickünk remélhetőleg biztonságban van, csak plusz sok órát fogunk ácsorogni reptéren.
ételbeszámolós bejegyzése következik. szigorúan azokról, amikről kép van, mert nem érzem magamban azt a frakvenciájú bizsergést,amit egy igazi gasztroblogger. főleg, hogy még ők is titkon fényképezésnek élnek-halnak, hisz annyira profin beállított képeket tesznek ki, hogy én mindjárt szégyellem magam. azért meg különösen, hogy nem leszek teljességre törekvő, sem háttéranyagot közvetítő. elég legyen a szubjektív, okidoki?
azért lett belőle végül. 
katalánok elengednek zebránál. nem tudom elhinni, hogy ez lenne a jellemző spanyolországban. biztosan van benne valami olyan, hogy na ha a spanyolok olaszok, akkor mi angolok. és tényleg, amint lelépsz, már állnak is meg előtted és mehetsz. még a robogók is. nem egyedi azért ez. metrón mozgólépcsőn rosszul éreztem magam, amikor véletlen a bal oldalra álltam és nem tudtak miattam menni előre, akik mentek volna közben. egyszerűen működik, ők rájöttek, hogy emberek laknak a városban.
után olyan bejegyzést tudok írni, amit nem zárok le, majd adok hozzá még. mert hülye magyarként nekem ezek a legmeghatározóbbak, hogy mennyire passzol minden. az a rengeteg breille, a mcdonalds vécéjétől a busz leszállásjelzőéig; pénztáros nélküli fizetős kassza a tescoban; ösvény a lovaglóknak a hyde parkban; bicikliúthálózat; az egész bkv hálózata, működése; wifi a távolsági buszon, ami oxfordba 20 percenként jár nappal, éjszaka 30; az, hogy bkv-s magától odajön és segít jegyet választani; a fű a parkokban.
