ócska utazós

kepeket nem raktam, mert mind pozsonyban, mind hahnon es faro repteren csak fizetos wifi volt. gyiksag. ezert nincs most ekezet, se kep, se link, csak szoveg, mert veralisa macjerol irok, mert sajaton dolgozas van.
hahn ismet roppant megerte. alvas foldon, tobb tucat mas hatizsakos atszalloval, konektor es portugalok mellett. igazan siman aludtam. reggel osszeszedtunk ismet sok-sok likvidet (ide majd rakjak linket). napozasra vedelem harom flakonnal, reggelire joghurt, csokis muzliszelet es narancsle, egz doboz keksz az utra valamint a ket euro a wc gumiautomatajaban ingyen. egy dolog, amit igazan szeretek nemetorszagban.

repulout rettento hosszu volt, meg ha lehet kukucskalni, akkor is. egyedul a vege volt izgalmas, ami mar algarve tengerpartja felett. ilzen lagunas az egesz, folzok folznak be, homokzatonzok, szigetek, tavolban hegyek. ilyen.
hideg van repteren. kesobb jol kiderult, az egesz videken nincs 40 fok, mint otthon.
busz varosba, varosban buszpalyaudvaron cuccokat otthagyva turismo fele. roppant szimpatikus bacsi tokeletes franciaval es angollal elottunk is elmondta ugyan azt, hogz menjunk hajokazni, vagy ilyesmi. 7 euro a ilha desertara.

itt folytatom majd, mert ez izgalmas, roppantul, de most nezek szallast evoraban.

júliusra készül a program. ryanairtől kaptam repülőjegyet pozsonyból hahn-ra, mert ott már úgyis ismerősök vagyunk és szia mizu Carsten. sajnos csak egy rövid éjszaka, mert reggel korán, hét előtt tíz perccel már röppenés is tovább a messzi-messzi Faro-ba. azért oda, mert portugália állítólag olcsó, lehet izzadni nyáron és vannak bazi hullámok a óceánon. az utazás lényege persze hivatalosan az, hogy végigjárni a luzitánok csodálatos parafaföldjeit és már majdnem azt mondani, h bajjadoid. visszafele még nincs igazán jó ajánlat, valahogy ki kéne jutni az ibériai-félszigetről...

eddig 31 euró.

gép pontosan tett le délután hahnban. megfáradtan érkeztünk vissza a boldog és vendégszerető németországba. reptérről már tapasztaltan stoppal mentünk a mi kis falvunkba, Carstenhez pihenőnapot tartani. beásároltunk a néninél a helyi sparban, sört, csokit, krumplit és sonkát. előbbi kettővel felmásztunk a határban egy magaslatra és onnan néztük ahogy noja és pali elrepül ferihegyre. olyan csendes, meghitt, nyugodt hangulata volt, mint egy tökéletes pihenőnapnak. ücsörögtünk és azt hittük, olyan karamellás milka csokit majszolunk, amit itthon nem is kapni. legalább a 20 kilométerre (kirn) lévő sörfőzde búzasörében biztos vagyok, hogy nincs magyarországon. erdő felé kanyarodva haza. kolbász híján sonkából lett rakottkrumpli, de Carsten szüleitől jött belakva, nekünk kettőnknek nem volt éhségünk egy csupor kajához. marad másnapra.

másnap a 40 kilométeren belül fekvő Traben-Trarbach várospáros a cél. (volt olyan lehetőség, hogy Carsten talál két biciklit a háznál és kerekezünk a környéken, de ez nem jött össze.) stopp, újra. luxemburgi ryanair pilóta hajtott trierbe, ami nekünk egy darabon jó, mert arról az útról ágazik le az út. egye-fene elvitt a leágazáson is, ami 12 kilométer szerpentin. kényelmes.

a két város a mosel szemköszti partjain fekszik egy híddal összekötve. ha leszednénk azt az engem zavaró giccseket, amik itt is a kertitörpékben, művirágokban, csicsás giccsekben jelennek meg, egészen oké. szépek a házak, na. két három szintes, meredektetősek, amiken látszik, hogy az egyik leggazdagabb borvidék. a vasútállomást is bevitték föld alá, szóval igazán van pénz. nem számít az ember rá, de a város egyik büszkesége az ikonmúzeum. kijevi kivándorolt élt itt, ő alapította. végül a pihenőnapot megcsúfolva felmásztunk a várhoz. ilyen romok vannak ott, nem is igazi vár már. kocsma lakik leginkább benne, bár épp nem volt nyitva, pedig a 3 eurós korsó sör már sokkal barátibb, mint nantes-ban ugyanez 5-ért. tábla hírdeti, hogy a zavaros xviii. században 8-10 nemzet is elfoglalta kezdve a spanyoloktól egészen a svédekig. legyaloglás és 20 perc várakozás után hazáig, Laufersweilerig vitt az első stopp. méghogy a németek nem rendesek.
 

otthon Carsten és Scheila és a nagy-nagy berni pásztor vendégkutya. hárman emberek berakottkrumpliztunk és kicsivel később, már jócskán sötétben öten, vegyesen elmentünk sétálni. szántóföldön vezető úton, vak sötétségben. kutyáknak csak a hangját hallod, ha néha elsuhannak melletted vagy épp nagyon űznek valami nyulat. de füttyentésre (általában) rohannak vissza. igazán hűvös éjszaka volt. Carstentől búcsú és szép álmokat.

reggel a bejárt útvonalon stoppal a reptérre. nő olyat kérdez, hogy hanyas terminál. ez azért vicces, mert az egész reptér nagyjából a ferihegy 1-es terminál háromnegyede. de egyes terminál, kiderül (a kettes 50 méterrel arrébb van). precíz, de rendes német asszonyság. okos reptéri szigor itt is él, hogy folyadékot nem lehet felvinni gépre. úgy van megoldva, hogy ellenőrzéshez vezető sor elején áll egy bácsi, aki szól, hogy a-a, nézd át a poggyászod most, hogy később ne tarts fel másokat. ami likvid, azt tesszük ki itt egy pulra és közösen siratjuk. a leleményesebbje pedig odaoson a pulthoz még becsekkolás előtt és jól belakmározik pudingból, elrak a feladandó nagypoggyászba lekvárokat, tusfürdőt és sampont.

budapest, 200-as busz, köki és hármas metró.

hahni reptértől nem messze megy el az út Frankfurt/Mainz és Trier között. Frankfurt annyira messze van, mint 120 kilométer, úgyhogy inkább Trier vagy Mainz volt a kérdéses. címből kiderül, hova vettek fel hamarább. sokáig semmi, aztán egyből három autó is megállt. ja, négyen voltunk, kettesével csoportosultunk.

a legöregebb német város egyszerű német város. vannak szép színes házak fa betétekkel és elegáns sétálóutca, normális (vö. nagykörút) boltokkal. nagy katedrális, kerengővel és csontváz kaszás szoborral, fekete porta nigra és római kori emlékek. bizarr ellentét Marx szülőháza és a szex shop, aminek kirakatában a megérthetetlen pata, amit kézen hordhatnak.
ekkor már az eső is eleredt, mosel folyót csak futtában láttuk. bevásárlás: tészta és valami szósz meg hús a vacsorához, literes forraltbornak való, és sör. franziskaner, ami csak 67 cent.

megázva, besötétedve már kénytelenek vagyunk kipengetni a 12 eurót a hazaútért. nem, mégsem! ab 5 personen csak 10 euró és épp ott áll mellettünk három amcsi csaj, hát rajta. a néni mégis 12-ért adta, hát miért? mert az csak öt főre vonatkozik. annyira makacs volt, hogy végül kaptunk öt jegyet 10-ért és kettőt 12-ért. cserébe hazáig német slágereket hallgathattunk a hetvenes évekből mulatós stílusban. felüdülés lesz franciaország.

850 fős német falu a dimbes-dombos Rajna-Pfalz tartományban, Hahn reptértől öt kilométerre (itt). van két temploma és egy zsinagógája. mindhárom a találó nevű Kirchgasséban, ugyanott ahol a

spar (paulaner búzasör 83 cent, gumicukor 5 cent darabja, milka tábla 59 cent), egy kisebb bankfiók és egy cipőbolt. lentebb a párhuzamos Neuer Weg egyik kereszteződésében áll középen a falu közösségi háza, a rendezvényterem csúnya szóval. tetején harang, még abból az időből, amikor így jelezték a tüzet. egészen hátul, a házak szélén kis sportcsarnok, ahol este kilenc körül karateedzés biztosan szokott lenni. két-három cigi-, egy rágóautómata, egy buszmegálló és egy vendégház tarkítja még a települést.

Carstent épp otthon találtuk mikor érkeztünk, ő volt a szállásadó, Sheila kutyával. hatalmas háza van és kis renault-ja. a végén már mi is teljesen belelkesültünk egy hosztellé való átalakítás ötletére. lehetne bicót béreltetni, amire abból kiindulva, hogy mennyire akartam volna, lenne kereslet. pont a falu határában megy el a régi római útvonal, ami Mainzot köti össze Trierrel. nem nagy szám, nem tér el szinte semmiben egy egyszerű földúttól, de mégis néhol ki van táblázva. aztán szokott még lenni klezmer koncert is nyaranta. ami végképp nem elhanyagolható, a legtöbb európai nagyváros elérhető két órán belül köszönhetően a ryanairnek.

reptér csalóka. elsőre is azért, mert rengeteg gép megy oda, igaz Ferihegyről főképp csak wizzair (de szerte európába rengeteg, mivel a ryanair egyik központja). aztán azért is, mert az van a nevében, hogy Frankfurt, pedig 120 km-re van a várostól. igen, 120-ra. Luxemburgtól 100 km-re. névadást valószínű onnan eredhet, hogy hiába vannak közelebb olyan városok, mint Mainz vagy Trier a közvetlen közelében (legyen mondjuk 40 km) nincs egyetlen, 5 000 fősnél nagyobb, jelentősebb település. reptér a világ végén, mégis 30-40 városba vannak rendszeres járatok.
összesen négy éjszakát fogunk a régióban tölteni. kettőt francia előtt, kettőt utána. talán csak azért, mert felkeltette érdeklődést azzal, hogy annyira ügyes a honlapjuk, amennyire. próbálok szállást keresni épp, leginkábbaz alapján, hogy szimpatikus-e az adott falu. odafele farm lesz, közel a reptérhez, visszafele még nem biztos semmi, de őt szeretném.

természetes, ha a kezedben sörrel szállsz fel u-bahnra, s-bahnra, buszra, ilyesmire, amire 10 percnél többet sohasem kell várni. fölösleges előítéletekkel kimenni, úgyis több a török a szállás környékén, akik nem annyira precízek. persze lakhattunk volna azon a részen is, ahol negyed órát sétálsz és csak távol-keleti éttermek, boltok vannak. érdekes az egész, nem tudom eldönteni, hogy szeretem-e vagy sem. ez is tökéletesen beleillik abba a közhelybe, hogy az ellentétek városa. és mennyire az. nagyon érdekes, tökjó volt.
olvass világpolgárt Szófiából.